Vasarnap Reggel kilenc korul arra ebredtem, hogy mozog az agy alattam. Aztan meg felalomban arra gondoltam, csak valami fura zajt hallok, aztan mikor Dani kiugrott az agybol, es teljesen eberen mondta, hogy azonnal menjunk innen lefele, vilagossa valt, hogy a fold mozog, es ez a 18. emeleten remekul erezheto is volt. Dani alsogyatyaban aludt, es csak egy torcsit tekert maga kore, nekem viszont muszaj volt valamit felvennem, legalabb egy trikot, meg egy nadragot. Cipore nem is gondoltunk, es semmi masra sem, csak mihamarabb lenn lenni... Mikozben en kuzdottem a gombommal, (3mp) Dani kirohant a lifthez, de remenytelennek tunt azzal lejutni, igy maradt a tuzlepcso... Meg annyi lelekjelenletem volt, hogy a kulcsot magammal vigyem, csukodott az ajto, es rohanas. Kattogtak a kockak a fejemben, ilyenkor szazezer gondolat van bennem, miket lattam, hallottam a foldrengesrol... Magas hazak bemozdulnak, nem dolnek csak ugy ossze, es ha dol is, nem lesz bajunk, hogy minel gyorsabban lenn lenni, stb. Dani csak a problemara koncentral, igaza van. Arra, hogy lenn legyunk, a tobbi nem fontos. A 12en utolertunk embereket, akik kicsit lassabban mentek, mint mi szerettunk volna, egy ferfi kiabalta, hogy RUN, azaz rohanas, de egy no egy nagy muanyag kosarban a ruhait mentette, raadasul magassarkuban klaffogott, azt hittem kivagom a kezebol, mier kell az neki? De sajnos a lpcso eppen annyira szeles csak, hogy egy ember elferjen rajta, igy ha valaki esetleg elesik, sokan bennragadnak. Vegul neztem csak az ajtokat, 6, legkozelebb a 2, aztan vegre lennvagyunk... Az utcan almos, riadt emberek nezik az epuletet, mindenki megszeppenve persze. Ahogy jottunk lefele, mindenfele hangokat hallottunk, ahogyan mint kesobb kiderult, az ajtok csapodtak az meberek utan, akik rohantak kifele. De ott, akkor nem tudtuk milyen hangok ezek. En vegig ereztem a mozgast, mint egy hajon...
Kint az utcan, mezitlab, Danin egy szal feher torulkozo, az emberek miutan felocsudtak, ezen mosolyogtak... Pedig nem volt vicces. Az elso mondatom az volt, menjunk innen, mert itt meghalnak az emberek... Dani csak nevetett rajtam, de ereztem, ahogy remeg a keze. Persze, mert most mar biztonsagban voltunk, megszunt a foldmozgas, es leertunk. Pedig komolyan ez volt az erzesem. Harom napja egy busz borult fel, es sokan tuleltek, de nem mindenki. Ott ahova menni akarunk majd, ahova mentunk volna mar korabban, de vegul nem indultunk el... Tegnap a szigeten valahol leegett ket haz, paran meghaltak... En epp tegnap arra gondoltam, jo hogy itt vagyunk a 18on, mert szep a kilatas, csak ha tuz utne ki, akkor gaz...
Szepen lassan szallingoztak az emberek vissza a hotelbe, mi is elindultunk hat. Az elso dolgunk az volt, hogy kicsekkoljunk. A tvben, amikor felertunk a szobaba, nem ment semmi hir, igy nem tudtuk mi tortent, mennyire sulyos, stb.
Osszepakoltunk, levittuk a hatizsakokat, azt sem bantam mar, hogy a karacsonyi kis sarok lebontasra kerul. Meg egy ket dolgot el kellett inteznunk, mint a polomat kicserelni a nagy aruhazban, jegyet venni a buszra, a Cameron Highlandre, delre es magasra... Ahol kicsit kisebb az eselye hogy mozogjon a fold... Meg a muzeumot is meg szerettuk volna nezni, amire volt is mod, mert a busz csak kettokor indult, es meg csak 11 volt, mire vegeztunk a vasarlassal.
Iszonyuan tuzott a nap, es elegge kimerultnek is ereztuk magunkat, igy asetalas helyett a riksat valasztottuk, ami egy haromkereku bicikli, es idosebb bacsik tekerik. Vegig sutott rank a nap, legalabb a mara tevezett medenceprogram helyett kicsit napozgatunk, es nagyon tetszett, hogy nincs hangja a mozgasnak sem. Hat meg ha nem lettek volna pofekelo autok sem...
A muzeum megerte a napozast, sokminden kiderult a sziget fura osszetetelerol, tortenet, meg egy kis neprajz. Daninak az elobbi, nekem az utobbi tetszett jobban. Elnek itt indiaiak, kinaiak, japanok, europaiak, de meg ormenyek, es zsidok is. Es nagyon szepen megfernek egymas mellett, egy utcaban van ket kinai, egy hindu, egy muzulman, egy anglikan, es egy katolikus templom. Nagyon tetszik. A neprajzi reszben berendezett lakasokat lehetett megnezni, fantasztikus volt, ahogy regen a kinaiak laktak. Mindenhol faragasokkal, es gyongyhazfenyu kagylokkal telerakott butorok...
Miutan vegeztunk, elindultunk vissza a szallodaba a cuccainkert, egy auto allt keresztbefordulva az uton, paran egy ferfit probaltak betuszkolni, aki lathatoan eleg rossz allapotban volt, bar kivulrol semmi kulonos nem latszott rajta, csak mintha nem tudna hol van. A muzeum elotti tabla kidontve, a betonfal burkolata letorve, az autojanak az oldala meghuzva. Mintha elaludt volna, es rafutott volna a jardara. Micsoda nap.
Utban a szallodahoz keszitettunk kepeket a szobankrol kivulrol is, es a Cha Tze Mansion hotelrol, ami az egyik fo latvanyossag a varosban, az epiteszeti stilusok kavalkadja, amugy kek, de semmi extra. Talan belulrol, de nem engedtek be...meg az udvarra sem.
Osszeszedtuk a holminkat, nem lehet jo napjuk ma, mert eleg sokan elmentek, mikozben reggeliztunk, lattuk, ahogy kigyozik a sor a kicsekkolasnal.
hatizsak fel, ebed az indiainal, nekem nem izlik, igy kaptam mast, aztan irany a busz Cameronba. Penzt kellett kivennunk, de Dani nem talalta a kis penztarcat, a szivbajt hozva ram, aztan vegul megis meglett, csak jobban kellett kutatni erte. Ebben van ugyanis a bankkartyank, meg a penzunk egy resze is...
Ktto korul indult a buszunk fel a hegyekbe, ut kozben aludtunk, meg beszelgettunk, a foldrengestol messze, biztonsagban. A Cameron fele vezeto uton megneztuk azt a helyet, ahol a busz befordult az arokba... Hat...
Felfele kanyargo ut, ketszer ket sav, a jegyelado neni megigerte, epsegben megerkezunk, es en hiszek neki. Fantasztikus taj, lenyugozo kilatas. Mindenutt megmuvelt foldek, betakarva palaval, gondolom a sok eros eso nem tesz jot a novenyeknek...
Nyolc korul erkeztunk meg Cameronba, egy jofej ferfi szallast ajanlott, elmentunk vele, mert az egyik olyan hely volt, amit a Lonely is emlit. Megneztuk a szobakat, kivalasztottunk egyet, aztan a ferfi mondta, hogy nezzuk a tvt, mert micsoda dolgok tortentek, Phuketnel tsunami elvitt egy par halaszt, stb...
Hat most itt ulunk egy internetezohelyen, es isszuk a hireket, nem hiszunk a szemunknek, plane, miutan kiderult, hogy azon a szigeten, ahol mi szerencsesen megusztuk egy kis ijedtseggel, masok, kb harminc ember meghalt. A sziget eszaki reszen a halaszfaluknal a tsunami elerte a partokat, es elvitte a falut... Mi a masik oldalon voltunk, ami a szarazfold fele nez, igy az ar kikerulte ezt a reszt. Mikozben a tsunami elerte a tuloldalt, mi eppen a muzeumban voltunk...
Hat ennyi, epsegben vagyunk, es maradunk is... Csok
2004. december 26., vasárnap
2004. december 24., péntek
Rendhagyo Karacsony 24th Dec 2004
Pentek. Reggel jo nagy alvas utan ebredtunk fel 11-kor. Vegre nyugiban, csondben, bogarak es szunyogok nelkul aludtunk, es jo huvos volt a szobaban, ami inkabb nekem fontos (Dani). Lesiettunk a reggelizohelyre, ahol meg eppenhogy adtak enni, mert elvileg fel 11-kor zar a reggeli. A mai program ajandekvasarlas volt. Elotte viszont meg elmentunk beadni az utolso ket tekercs filmet elohivatni meg CD-re iratni, mert ilyen olcson nem usztuk volna meg sehol. A Lebuh Chuliaban (ahol az elozo napjainkat toltottuk) volt egy utazasi iroda, ahol korabban azt mondtak, hogy atfoglaljak a repulojegyunket, de amikor meghallotak, hogy Aerosvit, akkor mondta, hogy megse fog menni. Utananezett, es sajna egesz Malajziaban nincsen kepviseletuk, uhogy ez nehezebb lesz, mint gondoltuk. Ezutan elsetaltunk a katolikus infocenterbe megkerdezni, hova menjunk este misere, es meg mi mondtuk nekik, hogy a mellettuk levo gyerekotthonbol mennek at a szinten mellettuk levo hotelbe a gyerekek enekelni. Nagyot neztek. Mindegy, vettunk gyertyakat az adventi koszoruhoz, es vegre egy Szt. Kristofot Mami helyett, aki az utazok vedoszentje. Innen a Komtarba setaltunk, ami Georgetown legnagyobb bevasarlokozpont komplexuma. Tobb bevasarlokozpont kapcsolodik egymashoz. Nagyjabol olyan, mint egy otthoni plaza, csak masolt DVD-k es szamitogepprogramokat lehet kapni a boltokban, meg masszirozo fotelek vannak a foldszinten, amiket ki lehet probalni ingyen. Meg is lehet venni oket, de a legolcsobb 250.000Ft a legdragabb kb 1 milla (ezzel egyutt jo biznisz lehetne EUban is!). Elvaltunk fel orara, azalatt megvettuk egymasnak a hatalmas ajandekokat (ilyen occso karacsonyunk se volt meg..). Aztan kis zacskoinkkal hazaindultunk. Lezuhanyoztunk, pihentunk egyet, aztan lementunk a fenykepekert, es hazatelefonaltunk. A telefonalas a SKYPE-on keresztul fantasztikusan egyszeru es meg mindig nem hisszuk el, hogy miert van az, hogy mikor letezik egy ilyen szolgaltatas, akkor meg letezhet olyan is, hogy harom perc telefonbeszelgetes 1500 Ft (a szallodabol ennyi lenne). Kiderult, hogy MariAnyu nagyon aggodott mar, mert megbeszeltuk, hogy elozo nap beszelunk de nem hivtuk, ert motorozni voltunk. A telefonom meg lemerult, uhogy nem kaptuk meg az ijedt sms-eit. Azert megnyugtattuk. Felhivtuk meg JutkaMamat is, es megbeszeltuk, hogy itteni ejfel korul meg hivjuk oket is. Az esti program a Cititel nevu hotel halljaban kezdodott, ahol a szomszed arvaotthon gyerekei enekeltek a Mikulas hulyeskedese kozben (itt nem tudjak, hogy a Mikulas oreg, es nem szokott hulyeskedni...). Eloszor azt hittuk, hogy mar lekestuk oket, de aztan szinte nekunk enekeltek. Megfenykepezkedtunk a Mikulassal, aztan elindultunk vacsorazni, mert jok vagyunk, es tudjuk, csak akkor jonnek az angyalok, ha tele a hasunk. Ettunk jo indiai ennivalot, de a mago lassi elfogyott, csak epreset kaptunk, sebaj. Kozben mindenki, aki latott bennunket, merry Christmast kiabalt, minthacsak ujev lett volna. A szobaban, mar szepen feldiszietett kissarok vart minket. Delutan a csomagolas idejeben csinaltam (Kinga) ujsagpapirbol Karacsonyfat, tetejen csillaggal, abbol, amink volt, meg kis adventikoszorut. A tukorre szeles bordo arany szalagot kotottem, kis diszt vettunk meg diszitesnek, igy vegul a becsomagolt ajandekokkal nagyon szep kis Karacsonyi hangulatot varazsoltunk, megha zene nem is szolt kozben... Europaban megcsak del korul volt. Nos este: (bocsanat, csak Dani a lenyeget hagyta ki, most potolom...) A szobaban meggyujtottuk a gyertyakat, fenykepeket csinaltunk, de mar alig vartuk, hogy kibonthassuk az ajandekokat. Dani kapott egy par szamitogepes jatekot cdn, egy dvd filmet, a Shrek2-t, es egy fotoprogramot. Nekem pedig egy zene cdt hozott a Jezuska, egy cd tartot kettonknek, hogy a fotocdink ne torodjenek jobban, es ket polot, az egyiken ez all, happy Me. Ertem, ok. Es egy kis pluss teknost, amit meg Auban szerettem volna, de akkor eleg draga volt, ide meg utanunk jott. :-) Aztan atmentunk a Church of the Assumptionba (Nagyboldogasszony templom), ahol mar jo sokan (500-600 ember) voltak. Megtalaltunk ket helyet egy padon. Meg volt kb negyed ora a miseig, ezalatt a korus enekelt es szolt az orgona. Nagyon hangulatos volt, bar en nagyon elalmosodtam, majdnem lefordultam a padrol (ejjel fel 11 volt). Varakozas kozben nezelodtunk es nagyon erdekes volt a rengeteg kulonbozo kulturaju ember. Voltak itt indiaiak fejkendovel, arab arcuak, kinaiak, es europaiak vegyesen, de az utobbibol csak kevesen. A szertatrtas angolul folyt, a pap erdekes predikaciot tartott, meg en is elveztem (;-). Aztan 11 utan 10 percel elmentunk, hogy telefonalni tudjunk meg haza. Fel 12 elott 3 perccel ertunk az internetkavezoba, es kozolte a no, hogy sajna keson jottunk, mar zarnak, mert mennek bulizni. Ugy kellett kikonyorogni, hogy legalabb 5 percet hagy beszeljunk a szuleinkkel... Megengedte, uhogy gyorsan felhivtuk MariAnyuekat, JutkaMamaekat, aztan jolnevelten tavoztunk. Gondoltuk az indiai baratainktol (fapja fia, nagyon segitokeszek a Lebuh Chulian levo vegyesboltjukban) tudunk telefonalni kicsit dragabban. De sajnos mar ok is zarva voltak. Nagy keresgeles utan (a szallodaban bitang draga a telefonalas) sikerult megbeszelni a portan, hogy kapunk adaptert a lemerult telefonunkhoz, es akkor mobilon telefonalunk. Az adapteres embert nagy nehezen fel ora utan talaltam meg az epuletben, aki feljott a szobankba, ossze vissza beszelt, mire vegul kiderult, hogy nem is kellett adapter, a furdoszobaban a borotvalkozo konnektora olyan, amibe belement a tolto. Uhogy sikeresen felhivtuk Laciekat is, aztan szep lassan elszenderedtunk.
2004. december 22., szerda
Csotanyok, szornyu ejszaka 22nd Dec 2004
Trang, utazás, Penang...
Szerda Egesz hihetetlen ejszakank volt. Miutan vegre ejjel fel egyre hazakeveredtunk, mar egyaltalan nem voltunk almosak, meg persze fel voltunk dobodva az esemenyektol. Kicsit beszelgettunk, kicsit zenethallgattunk, aztan forgolodtunk vagy egy fel orat. aztan Dani elkezdett olvasni, en meg hiaba probaltam almot varazsolni, nem ment... Valamikor szerintem elegge a hajnalban aludhattunk el, de nemsokara arra ebredtem, hogy egy kutya ugat az ablak alatt, es nem hajlando abbahagyni. Kepek peregnek ilyenkor, hogy kitekerem a nyakat, reggel, mikor mondtam Daninak, o a hangtompitos puska mellett volt. En kicsivel agresszivebb vagyok ugy tunik... Mindenesetre szegeny Dani annyira felebredt, hogy elment lezuhanyozni, ettol meg sajnos a szunyoginvazio nem szunt meg, mert ablaknak csak a helye van... Hat igy telt az ejszaka, reggelre olyanok voltunk, mint akik egesz ejjel fat hordtak... Dani mar ejjel elhatarozta, hogy atkoltozunk valahova, de mikor reggel arra ebredtem, hogy a szemetesben zorog a zacsko, es ugy tunt, mintha ezt a zajt mar hallottam volna korabban is, csak akkor meg sotet volt, es Dani elment hogy megnezze mi az, es egy csotany rohant vegig a szoban....no akkor en is ugy dontottem, hogy mehetunk, mert szivgorcsot kapok megegy ilyen nagy csunyasagtol...
Mar leirni is faraszto, de mindenesetre agyonverve huztuk magunkat vegig a napon, reggelizni mentunk, eleg vacak nescafet kapott szegeny Dani, nekem is meg kellett kostolnom, de szornyu volt. Kertunk valami egyszerut, de fel oranal is tobb volt, mire kihoztak... Nekem elfogyott a turelmem, elmentem internetezni, nem is sejtettem, hogy egesz nap a gep melle leszek kotve.
Dani kozben megreggelizett, es szallast is keresett, az utcaban talalt is egyet, athurcolkodtunk, tisztabbnak tunt, es volt ablak a keretben is, igy nyugisabb ejszakanak nezunk elebe.
Mosast inteztuk meg, aztan Dani idot kert, hogy a karacsonyra keszuljon kiscit, es engem egyedul hagyott egy internetezo helyen. Meg delelott elmentunk a kepekert, amiket tegnap beadtunk a laborba, hogy hivjak elo, es tegyek at cdre. Igy azt nagyitjuk majd, amelyiket akarjuk, es fel is tudjuk tolteni oket. Ezek foleg Au kepek, de meglepetes, hogy melyik tekercsen mi van, mert Dani nem irta ra a dobozra...
Ket es fel ora mulva jott vissza Dani, folyt rola a viz, de elintezte amit akart. Bele is faradt szegeny, haza is ment, meg mielott en vegeztem volna. Mire hazaertem szegeny az agyban fekudt, es nagyon szenvedett. Egy kicsit sziesztaztunk, aztan nem sokkal kesobb lementunk becserelni a konyvet, amit kiolvastam, meg enni, meg beszelgetni a szeretteinkkel. Kaptam attol a szerzotol egy konyvet, akitol az elozo volt, eleg konnyed regenyecske, de elvezheto, es most nem vagyom komolyabbra... Meg talan nem is ertenem.
Ettunk egy indiai etteremben, nagyon jolesett a valtozatossag, foleg, mert langosszeru valamit ettem, sajttal toltve, Dani meg tandori csirket mindenfele fura szosszal, de nagyon izlett neki is.
Most megint internetezunk, hogy valtozatos legyen... Mar negyed kilenc, es azon az utcan kivul, ahol lakunk, meg nem nagyon voltunk mashol, de nem is kell, itt van minden, ami fontos. Majd holnaptol kimozdulunk, legalabb egy masik utcaba.:-)
Szerda Egesz hihetetlen ejszakank volt. Miutan vegre ejjel fel egyre hazakeveredtunk, mar egyaltalan nem voltunk almosak, meg persze fel voltunk dobodva az esemenyektol. Kicsit beszelgettunk, kicsit zenethallgattunk, aztan forgolodtunk vagy egy fel orat. aztan Dani elkezdett olvasni, en meg hiaba probaltam almot varazsolni, nem ment... Valamikor szerintem elegge a hajnalban aludhattunk el, de nemsokara arra ebredtem, hogy egy kutya ugat az ablak alatt, es nem hajlando abbahagyni. Kepek peregnek ilyenkor, hogy kitekerem a nyakat, reggel, mikor mondtam Daninak, o a hangtompitos puska mellett volt. En kicsivel agresszivebb vagyok ugy tunik... Mindenesetre szegeny Dani annyira felebredt, hogy elment lezuhanyozni, ettol meg sajnos a szunyoginvazio nem szunt meg, mert ablaknak csak a helye van... Hat igy telt az ejszaka, reggelre olyanok voltunk, mint akik egesz ejjel fat hordtak... Dani mar ejjel elhatarozta, hogy atkoltozunk valahova, de mikor reggel arra ebredtem, hogy a szemetesben zorog a zacsko, es ugy tunt, mintha ezt a zajt mar hallottam volna korabban is, csak akkor meg sotet volt, es Dani elment hogy megnezze mi az, es egy csotany rohant vegig a szoban....no akkor en is ugy dontottem, hogy mehetunk, mert szivgorcsot kapok megegy ilyen nagy csunyasagtol...
Mar leirni is faraszto, de mindenesetre agyonverve huztuk magunkat vegig a napon, reggelizni mentunk, eleg vacak nescafet kapott szegeny Dani, nekem is meg kellett kostolnom, de szornyu volt. Kertunk valami egyszerut, de fel oranal is tobb volt, mire kihoztak... Nekem elfogyott a turelmem, elmentem internetezni, nem is sejtettem, hogy egesz nap a gep melle leszek kotve.
Dani kozben megreggelizett, es szallast is keresett, az utcaban talalt is egyet, athurcolkodtunk, tisztabbnak tunt, es volt ablak a keretben is, igy nyugisabb ejszakanak nezunk elebe.
Mosast inteztuk meg, aztan Dani idot kert, hogy a karacsonyra keszuljon kiscit, es engem egyedul hagyott egy internetezo helyen. Meg delelott elmentunk a kepekert, amiket tegnap beadtunk a laborba, hogy hivjak elo, es tegyek at cdre. Igy azt nagyitjuk majd, amelyiket akarjuk, es fel is tudjuk tolteni oket. Ezek foleg Au kepek, de meglepetes, hogy melyik tekercsen mi van, mert Dani nem irta ra a dobozra...
Ket es fel ora mulva jott vissza Dani, folyt rola a viz, de elintezte amit akart. Bele is faradt szegeny, haza is ment, meg mielott en vegeztem volna. Mire hazaertem szegeny az agyban fekudt, es nagyon szenvedett. Egy kicsit sziesztaztunk, aztan nem sokkal kesobb lementunk becserelni a konyvet, amit kiolvastam, meg enni, meg beszelgetni a szeretteinkkel. Kaptam attol a szerzotol egy konyvet, akitol az elozo volt, eleg konnyed regenyecske, de elvezheto, es most nem vagyom komolyabbra... Meg talan nem is ertenem.
Ettunk egy indiai etteremben, nagyon jolesett a valtozatossag, foleg, mert langosszeru valamit ettem, sajttal toltve, Dani meg tandori csirket mindenfele fura szosszal, de nagyon izlett neki is.
Most megint internetezunk, hogy valtozatos legyen... Mar negyed kilenc, es azon az utcan kivul, ahol lakunk, meg nem nagyon voltunk mashol, de nem is kell, itt van minden, ami fontos. Majd holnaptol kimozdulunk, legalabb egy masik utcaba.:-)
2004. december 16., csütörtök
Ko Hai 16th Dec 2004 - 18th Dec 2004
Csutortok, pentek, szombat Reggel nyolckor nyitnak azok az irodak, akiken keresztul az egynapos utakat intezni lehet. Dani nem sokkal a nyitas utan megerkezett az egyik ilyenbe, es le is foglalt egy szallast a Ko Hai nevu kicsi szigeten, eszaknyugatra Trangtol. Az ut eleg kalandos odaig, eloszor egy tuk tukkal el kell jutni a kisbuszallomasra, ahonnan egy kisbusz megy ertelemszeruen a kikotohoz, ahonnan hajoval a szigethez kozel, majd innen meg longtail boattal a partra. Es kesz.
Kicsit elobbrolkezdve. Amikor Dani visszaert a szallasra az intezkedes utan, meg el akartuk vinni a kishatizsakot, mert a cipzara elegge el van szakadozva, hogy megvarrjak...de sajnos nem volt mar idonk ra,igyekezni kellett, meg ropteben elkaptunk egy tuktukot, azzal irany a kisbuszpalyaudvar. Hat mondjuk aztulzas, hogy palya, de udvarnak udvar, vagy inkabb egy baallo, onnan mennek ezek, adnak piros muanyagdarabot jegy gyanant, es amikor a buszban vagyunk, el is veszik, hogy maradjon masnak is... Vicces. Egy sved csalad a jegyado nenivelvitatkozott valamin, egy cetlire valamik fel voltak nekik irva thaiul, de a neni angolul jolelmagyarazta nekik, hogy nem tudnak mindenhova elmenni, mert totalmas iranyokban vannak a helyek... Nem ertettek, o bajuk, mondtuk nekik, jojjenek Ko Haira, az jo hely. Gondolkoztak, aztan eltettek a cetliket, es ugy dontottek, jonnek. Nem tul szimpi banda, de a szigeten elfernek...
A kikototbe erve egy kisebb bode intezte a hajojegyunket, meg a szallast is, nekunk volt egyedulfoglalasunk, masokkalkellett hat foglalkoznia a fickonak, de Danit tobbszor megkerdezte hova megy, o meg kitartoan ismetelgette, hogy mar mindnet megbeszeltek, nevettek mindketten. A vegen nem is vettunk hajojegyet,az mar sok lett volna a bacsinak... Viszont a molo elejen kellett nemzeti park belepot fizetnunk. Meg mindig felhaborodom, hogy idevalosinak 20, nekunk 200 fejenkent, Dani rutinosan elovette a diakigazolvanyainkat, megmutatta, igy ketten fizettunk 200at, bar a bacsi kicsit megzavarodott, de aztan nem mondott semmit, adta a gyerekjegyet.
Az ut felora, tizenparan voltunk csak ma, asziget pedig nagyon szep volt mar a hajorol is. Inkabb hossumint szeles, es osszesen par bungallot lehet latni a palmafas parton,meg a homokos part elott egy 25-30 meteres turkizes savot a tenger fele, itt jo sekely a viz, majd egyszercsak, elesen elhatarolodva sotetebb lesz a viz szine. A ketto kozott a konyvunk szerint egy korallgyuru van, aztan a tenger eleg melyen. Szamunkra ebbol most annyi volt fontos, hogy a nagy hajo kikotott a melyebb vizekben, aztan kicsi hajora kellett atszallni, ami kivitt a partra. Fura erzes, a baleset ota nem ultem ilyenben, es nem volt jo erzes... Majd hozzaszokom megint remelem.
Amig a cuccainkat hoztak a partra, mi megkaptuk a bungallonkat. Egy fuves teren felkorben helyezkedik el kb. 20 egeszen egyszeru bambuszbungallo, egy kis furdoszobaval, meg egy aggyal a szobaban. Mindhez tartozik kis terasz is, es mindrol lehet latni a tengert a maga hihetetlen szineiben. Ja es a kertben mindenhol kokouszpalmak. Idilli. A bungallok szomszedsagaban van az etterem, ahol nem jo ugyan, de van kaja. Aram este hattol hajnalig van csak, mert eleg draga.
Lepakoltunk, es azt ereztem, ha itt kezdtuk volna, talan jobban viselem a valtast... Igy is remekul indult a nap, megreggeliztunk, aztan ismerkedes a parttal, eleg gyorsan lelassultunk, bar az elejen nem tudtuk elkepzelni, meddig fogjuk birni a nagy semmittevest, de ugy hataroztunk, most gyogyul a labam, es jobb ezt itt varni, mint egy varosi hotelban...
Az esemenyek innentol kezdve a harom nap vegeig szinte teljesen egyformak voltak,keves valtozatossagot iktattunk csak kozbe, mint seta, vagy mas idopontban eves... Javaraszt furodtunk a langyos, meleg vizben, suttettuk a hasunkat nap kozben, es ha meguntuk, vagy nagyon tuzott a nap, akkor behuzodtunk a kis haziko teraszara az arnyekba, kezunkben egy egy konyvvel, es olvastunk, vagy jatszottunk... Hat nem rossz, nekem nagyon jolesett vegre csak gondolkodni, nem ujakat latni, es ez a kozeg alkalmasnak bizonyult mindehhez.
Naplemente utan kiultunk a partra, hallgattuk a tenger zugasat, olvasgattunk, vagy beszelgettunk, vacsora utan egy kis fabol takolt dobogon iszogattunk, itt nappal massziroznak helyi nenik...
Az elso nap csak baratkoztunk a kozeggel, en kicsit furodtem csak, mert meg a seb miatt nem akartam nagyon aztatni. De Dani jokat uszott, en meg napoztam inkabb.
A masodik nap bejartuk a szigetet, ez nem tobb, mint fel ora seta, eszak fele a sziget vegen a parton nagyon szep kagylokat talaltam, az egyik legjobb tevekenyseg nekem a tengerparton szep kagylok utan kutatni. Del kornyeken ebedeltunk, hat nem a jo kaja miatt fogunk itt maradni, azt mar latjuk. Van itt megegy hely a szigeten, ahol lehet enni kapni, ez is egy rezort, gyonyoru, es draga. Meghat ugye messze is van, meg ki is esik a foarambol:-) ugyhogy marad a szenvedes, es a vacakabb ennivalo. Delutan meg elsetaltunk a masik oldalra is, ott is furodtunk, aztan megint vacsi, szoval uncsi... A vizben egyebkent az egyetlen kellemetlen elmeny a vizihangyak, amiket nem lehet latni, de csipnek, ahol vannak. Es ahol vannak, ott sokan vannak, ami meg kellemetlenebb, mert igazan nem lehet megmaradni toluk.
Harmadik nap reggel Dani meg az ar elott bement a korallhoz a gyurube, ide ilyenkor erdemes, mert kisebbek a hullamok, es konnyebben megkozelitheto, de szep es sokfajta halakon kivul mast nem talalt. A nap hasonlokeppen telt, mint eddig...
Ja kihagytam, hogy annyira szimpla a szallas, hogy az agyunk egy bambuszkereten egy szimpla faroslemez, illetve tobb keskenyebb, ettol az egesz iszonyu instabilnak tunik, es minden fordulatnal recseg ropog, emiatt aztan elegge erdekes ejjeleink voltak, nem tudtunk nyugodtan aludni. De ez csak kicsit tudott rontani az amugy fantasztikus pihenesen, marcsak azert is, mert donthettunk volna ugy, hogy a dragabb helyen alszunk...
Kicsit elobbrolkezdve. Amikor Dani visszaert a szallasra az intezkedes utan, meg el akartuk vinni a kishatizsakot, mert a cipzara elegge el van szakadozva, hogy megvarrjak...de sajnos nem volt mar idonk ra,igyekezni kellett, meg ropteben elkaptunk egy tuktukot, azzal irany a kisbuszpalyaudvar. Hat mondjuk aztulzas, hogy palya, de udvarnak udvar, vagy inkabb egy baallo, onnan mennek ezek, adnak piros muanyagdarabot jegy gyanant, es amikor a buszban vagyunk, el is veszik, hogy maradjon masnak is... Vicces. Egy sved csalad a jegyado nenivelvitatkozott valamin, egy cetlire valamik fel voltak nekik irva thaiul, de a neni angolul jolelmagyarazta nekik, hogy nem tudnak mindenhova elmenni, mert totalmas iranyokban vannak a helyek... Nem ertettek, o bajuk, mondtuk nekik, jojjenek Ko Haira, az jo hely. Gondolkoztak, aztan eltettek a cetliket, es ugy dontottek, jonnek. Nem tul szimpi banda, de a szigeten elfernek...
A kikototbe erve egy kisebb bode intezte a hajojegyunket, meg a szallast is, nekunk volt egyedulfoglalasunk, masokkalkellett hat foglalkoznia a fickonak, de Danit tobbszor megkerdezte hova megy, o meg kitartoan ismetelgette, hogy mar mindnet megbeszeltek, nevettek mindketten. A vegen nem is vettunk hajojegyet,az mar sok lett volna a bacsinak... Viszont a molo elejen kellett nemzeti park belepot fizetnunk. Meg mindig felhaborodom, hogy idevalosinak 20, nekunk 200 fejenkent, Dani rutinosan elovette a diakigazolvanyainkat, megmutatta, igy ketten fizettunk 200at, bar a bacsi kicsit megzavarodott, de aztan nem mondott semmit, adta a gyerekjegyet.
Az ut felora, tizenparan voltunk csak ma, asziget pedig nagyon szep volt mar a hajorol is. Inkabb hossumint szeles, es osszesen par bungallot lehet latni a palmafas parton,meg a homokos part elott egy 25-30 meteres turkizes savot a tenger fele, itt jo sekely a viz, majd egyszercsak, elesen elhatarolodva sotetebb lesz a viz szine. A ketto kozott a konyvunk szerint egy korallgyuru van, aztan a tenger eleg melyen. Szamunkra ebbol most annyi volt fontos, hogy a nagy hajo kikotott a melyebb vizekben, aztan kicsi hajora kellett atszallni, ami kivitt a partra. Fura erzes, a baleset ota nem ultem ilyenben, es nem volt jo erzes... Majd hozzaszokom megint remelem.
Amig a cuccainkat hoztak a partra, mi megkaptuk a bungallonkat. Egy fuves teren felkorben helyezkedik el kb. 20 egeszen egyszeru bambuszbungallo, egy kis furdoszobaval, meg egy aggyal a szobaban. Mindhez tartozik kis terasz is, es mindrol lehet latni a tengert a maga hihetetlen szineiben. Ja es a kertben mindenhol kokouszpalmak. Idilli. A bungallok szomszedsagaban van az etterem, ahol nem jo ugyan, de van kaja. Aram este hattol hajnalig van csak, mert eleg draga.
Lepakoltunk, es azt ereztem, ha itt kezdtuk volna, talan jobban viselem a valtast... Igy is remekul indult a nap, megreggeliztunk, aztan ismerkedes a parttal, eleg gyorsan lelassultunk, bar az elejen nem tudtuk elkepzelni, meddig fogjuk birni a nagy semmittevest, de ugy hataroztunk, most gyogyul a labam, es jobb ezt itt varni, mint egy varosi hotelban...
Az esemenyek innentol kezdve a harom nap vegeig szinte teljesen egyformak voltak,keves valtozatossagot iktattunk csak kozbe, mint seta, vagy mas idopontban eves... Javaraszt furodtunk a langyos, meleg vizben, suttettuk a hasunkat nap kozben, es ha meguntuk, vagy nagyon tuzott a nap, akkor behuzodtunk a kis haziko teraszara az arnyekba, kezunkben egy egy konyvvel, es olvastunk, vagy jatszottunk... Hat nem rossz, nekem nagyon jolesett vegre csak gondolkodni, nem ujakat latni, es ez a kozeg alkalmasnak bizonyult mindehhez.
Naplemente utan kiultunk a partra, hallgattuk a tenger zugasat, olvasgattunk, vagy beszelgettunk, vacsora utan egy kis fabol takolt dobogon iszogattunk, itt nappal massziroznak helyi nenik...
Az elso nap csak baratkoztunk a kozeggel, en kicsit furodtem csak, mert meg a seb miatt nem akartam nagyon aztatni. De Dani jokat uszott, en meg napoztam inkabb.
A masodik nap bejartuk a szigetet, ez nem tobb, mint fel ora seta, eszak fele a sziget vegen a parton nagyon szep kagylokat talaltam, az egyik legjobb tevekenyseg nekem a tengerparton szep kagylok utan kutatni. Del kornyeken ebedeltunk, hat nem a jo kaja miatt fogunk itt maradni, azt mar latjuk. Van itt megegy hely a szigeten, ahol lehet enni kapni, ez is egy rezort, gyonyoru, es draga. Meghat ugye messze is van, meg ki is esik a foarambol:-) ugyhogy marad a szenvedes, es a vacakabb ennivalo. Delutan meg elsetaltunk a masik oldalra is, ott is furodtunk, aztan megint vacsi, szoval uncsi... A vizben egyebkent az egyetlen kellemetlen elmeny a vizihangyak, amiket nem lehet latni, de csipnek, ahol vannak. Es ahol vannak, ott sokan vannak, ami meg kellemetlenebb, mert igazan nem lehet megmaradni toluk.
Harmadik nap reggel Dani meg az ar elott bement a korallhoz a gyurube, ide ilyenkor erdemes, mert kisebbek a hullamok, es konnyebben megkozelitheto, de szep es sokfajta halakon kivul mast nem talalt. A nap hasonlokeppen telt, mint eddig...
Ja kihagytam, hogy annyira szimpla a szallas, hogy az agyunk egy bambuszkereten egy szimpla faroslemez, illetve tobb keskenyebb, ettol az egesz iszonyu instabilnak tunik, es minden fordulatnal recseg ropog, emiatt aztan elegge erdekes ejjeleink voltak, nem tudtunk nyugodtan aludni. De ez csak kicsit tudott rontani az amugy fantasztikus pihenesen, marcsak azert is, mert donthettunk volna ugy, hogy a dragabb helyen alszunk...
2004. december 15., szerda
Level a draga csaladjainknak 15th Dec 2004
Edes Darga Szuleink, akiknek nem keves feszult percet okoztam, tunk eddig... Azt hiszem tartozom magamnak, nektek, es ennek a naplonak annyival, hogy az esemenyek rogzitese mellett ennyi ido utan egy kicsit masrol is irok. Sokan irtak mar, hogy unalmas olvasni amiket ide irunk, (ezek nem Ti vagytok) mert szemelytelen, es csak egy utleiras, en megis ugy ereztem, ha mar elkezdtuk, akkor igenis van ertelme, hogy megmaradjon, megpedig olyan formaban, ahogyan megszuletett. Neha lehet hogy szaraz is, neha meg tulsagosan egyszempontu, de ilyenek vagyunk...es neha valoban nincs kedvunk ezzel foglalkozni, es neha valodi nyug ravenni magunkat, hogy valami szulessen...
Amikor elhataroztuk, hogy vilagga megyunk, es megnezzuk mashol milyen, hogyan elnek az emberek, tudtuk jol, hogy mashol sem kolbasz a kerites, legalabbis nem mindenhol, es lesznek nehezebb pillanataink, es rengeteg szepseg is. Es talan azzal is tisztaban voltunk, ahogy Peti mondta, hogy felelotlenseg ennyi penzt kolteni a semmire, amibol inkabb vehettunk volna autot, vagy mittudomenmit, mi megis igy hataroztunk, mert ugy gondoltuk, es meg most is igy gondoljuk, hogy az elmenyek, amik ernek bennunket soha nem mulnak el, es sokat tanulunk abbol, amit ekkozben tapasztalunk.
A vandorelet ugyanugy eletforma, megha atmeneti is, mint az otthoni munkas hetkoznapok, es barhogy is kek az eg, sut a nap, meleg a tenger, es ciripelnek a tucskok, faraszto is olykor. Szukseg van a pihenesre, a feldolgozasnak is megvan az ideje, es sokszor hamarabb telitodok, mint masok, (ahogy latom magam korul a hasonlo vallalkozokat). Ilyenkor jobb megallni, semmittenni, nem felmaszni, nem megnezni, csak fekudni, es befele figyelni, megha ez akkor lelkiismeretfurdalassal is jar, mert mindjart hazamegyunk, es soha nem lesz alkalom megnezni, kiprobalni, megtenni, es igy tovabb. Pedig ez nem igaz, lesz maskor, mert csak egy dontes kerdese, ugy mint az volt eddig is, ha ugy akarjuk majd. Ha meg nem, akkor sem baj, akkor majd lesz maskepp.
Az, hogy sokszor ugy tunik, nem vagyok kibekulve az itt tortentekkel, valoszinuleg mindezekbol fakad, es meg sok masbol is, amit most nem latok meg. Az hogy baleset tortent, sokmindenben megallasra kenyszeritett, megfontoltabba tett kicsit, es sokszor gondolkozom, miert tortent valojaban. Azert, mert nem akartam befogadni mar? Vagy mert aznap vegre kiengedtem a feszultseget, es mar nem koncentraltam elegge, mikor visszertunk? Nem tudom, de visszaolvasva a naplot, olvasva Mari smset, meg Mami levelet, latom, milyen csalodott hangu az a nap... En magam is az voltam, mert azt hittem, vegleg osszeomlott abbeli probalkozasom, hogy kozel engedjem magamhoz ezt a nagyon mas vilagot, es meg meg is ertsem...legalabb egy kicsit...
Valakitol egyszer azt tanultam, hogy fajdalom nelkul nincs fejlodes. Leegyszerusitese ez egy hosszabb gondolatnak, de vallom, ahhoz, hogy az esemenyek ne csak ugy tortenjenek velunk, hanem valoban reszesei lehessunk a fontos dolgoknak, neha bizony szenvedesen is keresztul kell mennunk. Ha adott pillanatban nem is ertjuk miert, a vegen, valamikor kitisztul... Hat most azt hiszem abban a szakaszban vagyok, hogy probalok talpon marani, megbirkozni sokmindennel, nyitott szemmel jarni itt, es remelni, ha vegre majd egyszer nem is soka leulhetek egy sarokba ott, ahol ismerosek az illatok, a targyak, az arcok, helyrerakodnak a kockak, es egy tisztabb kep, egy egeszfele forma alakul majd ki, es nagyon fogok orulni annak, hogy vegul ugy dontottem, megcsinalom, nem adom fel, es dolgozom, mert most ez a dolgom...
Hat ne haragudjatok, ha azt ereztetnem, hogy nem jo itt, vagy ha fajdalmat okozok azzal, hogy a mosolyom helyett a fajdalmamrol irok, de le kell irnom ami tortenik, hogy emlekezhessek ra, es majd veletek egyutt tudjak nevetni azon, hogy van egy kis ajandek a Phi Phi szigetrol a labamon, amit mostantol orokre viselni fogok, es majd ha legkozelebb idejovunk a gyerekunkkel, elmondhassam neki, hogy ez a vilag nagyon mas, de turelemmel, kitartassal beveheto, sot mitobb meg elvezheto is...
Amikor elhataroztuk, hogy vilagga megyunk, es megnezzuk mashol milyen, hogyan elnek az emberek, tudtuk jol, hogy mashol sem kolbasz a kerites, legalabbis nem mindenhol, es lesznek nehezebb pillanataink, es rengeteg szepseg is. Es talan azzal is tisztaban voltunk, ahogy Peti mondta, hogy felelotlenseg ennyi penzt kolteni a semmire, amibol inkabb vehettunk volna autot, vagy mittudomenmit, mi megis igy hataroztunk, mert ugy gondoltuk, es meg most is igy gondoljuk, hogy az elmenyek, amik ernek bennunket soha nem mulnak el, es sokat tanulunk abbol, amit ekkozben tapasztalunk.
A vandorelet ugyanugy eletforma, megha atmeneti is, mint az otthoni munkas hetkoznapok, es barhogy is kek az eg, sut a nap, meleg a tenger, es ciripelnek a tucskok, faraszto is olykor. Szukseg van a pihenesre, a feldolgozasnak is megvan az ideje, es sokszor hamarabb telitodok, mint masok, (ahogy latom magam korul a hasonlo vallalkozokat). Ilyenkor jobb megallni, semmittenni, nem felmaszni, nem megnezni, csak fekudni, es befele figyelni, megha ez akkor lelkiismeretfurdalassal is jar, mert mindjart hazamegyunk, es soha nem lesz alkalom megnezni, kiprobalni, megtenni, es igy tovabb. Pedig ez nem igaz, lesz maskor, mert csak egy dontes kerdese, ugy mint az volt eddig is, ha ugy akarjuk majd. Ha meg nem, akkor sem baj, akkor majd lesz maskepp.
Az, hogy sokszor ugy tunik, nem vagyok kibekulve az itt tortentekkel, valoszinuleg mindezekbol fakad, es meg sok masbol is, amit most nem latok meg. Az hogy baleset tortent, sokmindenben megallasra kenyszeritett, megfontoltabba tett kicsit, es sokszor gondolkozom, miert tortent valojaban. Azert, mert nem akartam befogadni mar? Vagy mert aznap vegre kiengedtem a feszultseget, es mar nem koncentraltam elegge, mikor visszertunk? Nem tudom, de visszaolvasva a naplot, olvasva Mari smset, meg Mami levelet, latom, milyen csalodott hangu az a nap... En magam is az voltam, mert azt hittem, vegleg osszeomlott abbeli probalkozasom, hogy kozel engedjem magamhoz ezt a nagyon mas vilagot, es meg meg is ertsem...legalabb egy kicsit...
Valakitol egyszer azt tanultam, hogy fajdalom nelkul nincs fejlodes. Leegyszerusitese ez egy hosszabb gondolatnak, de vallom, ahhoz, hogy az esemenyek ne csak ugy tortenjenek velunk, hanem valoban reszesei lehessunk a fontos dolgoknak, neha bizony szenvedesen is keresztul kell mennunk. Ha adott pillanatban nem is ertjuk miert, a vegen, valamikor kitisztul... Hat most azt hiszem abban a szakaszban vagyok, hogy probalok talpon marani, megbirkozni sokmindennel, nyitott szemmel jarni itt, es remelni, ha vegre majd egyszer nem is soka leulhetek egy sarokba ott, ahol ismerosek az illatok, a targyak, az arcok, helyrerakodnak a kockak, es egy tisztabb kep, egy egeszfele forma alakul majd ki, es nagyon fogok orulni annak, hogy vegul ugy dontottem, megcsinalom, nem adom fel, es dolgozom, mert most ez a dolgom...
Hat ne haragudjatok, ha azt ereztetnem, hogy nem jo itt, vagy ha fajdalmat okozok azzal, hogy a mosolyom helyett a fajdalmamrol irok, de le kell irnom ami tortenik, hogy emlekezhessek ra, es majd veletek egyutt tudjak nevetni azon, hogy van egy kis ajandek a Phi Phi szigetrol a labamon, amit mostantol orokre viselni fogok, es majd ha legkozelebb idejovunk a gyerekunkkel, elmondhassam neki, hogy ez a vilag nagyon mas, de turelemmel, kitartassal beveheto, sot mitobb meg elvezheto is...
2004. december 13., hétfő
Iratok, fekves, laz 13th Dec 2004
Hetfo Reggel orara ebredtunk, hogy Dani nehogy lekesse a hajojat. Vett meg reggelire nekem inni, ennivalot, aztan osszeszedte a szennyest, mert mar nem volt tiszta ruhank, engem meg egyedul hagyott egy kicsit, aztan meg visszajott elkoszonni, azzal, hogy aludjak. Kicsit ittam, kicsit olvasgattam, aztan olyan jol sikerult teljesiteni, hogy kb. 11tol delutan negyed negyig, mikoris Dani visszaert, aludtam vegig.
Hozta a kezeben a tiszta ruhankat, negy kilo volt vegul. Jokat meselt, nevetgeltem is mar, pedig a labam eleg csunyacskara bedagadt, de adtunk neki egy hetet, addig addig fekszem, mig jolesik. Ez igy deal...
Szoval szegeny Danit kicsit korabban vittek ki a hajohoz, mint kellett volna, nem is fel 11kor, hanem egeszkor indult, igy a szigeten csak egy oraja maradt a visszaindulasig, gyorsan megszerezte a papirjainkat, aztan felfutott a kilatoba, ahol egyutt nem jartunk, csinalt szep kepeket, amjd visszarohant a kikotobe, ott nem csinalt, pedig azert vitte magaval a gepet...de mindegy, evett egy szendvicset, mert mar nem maradt ideje rendeset ebedelni. A visszauton kicsit tobben voltak, mint odafele...ilyesmiket meselt, aztan adott valamit inni, mert enni meg mindig nem akartam, aztan jatszottunk, kozben ereztem, hogy egyre melegebb leszek, vagyis megy fel a lazam, de a meronk elromlott, a higany valahogy lecsuszott, es nem akart visszakuszni. Mindegy, kidobtuk, es neztuk, hogy rosszabb lesz e vagy sem. Kaptam egy algopirint, meg nyugatatst, hogy a tetanusz miatt lehet, sot, es hogy jol viseltem a tegnapot, ahhoz kepest.
aludtam kicsit, es mire felebredtem, este volt, Dani kozben olvasott, es erezhetoen lement a lazam, csak meg eleg gyenge voltam. Ennek ellenere en is el akartam menni vacsorazni, mentunk hat egyutt, azzal, hogy ha rosszul vagyok, eljovunk. De nem voltam, ugyhogy maradtunk. Viszont nem ettem, csak ittam, ami keves, de majd holnap.
Lenyeg, hogy megvannak a cuccaink, van tiszta ruhank, es gyogyulgatok...
Hozta a kezeben a tiszta ruhankat, negy kilo volt vegul. Jokat meselt, nevetgeltem is mar, pedig a labam eleg csunyacskara bedagadt, de adtunk neki egy hetet, addig addig fekszem, mig jolesik. Ez igy deal...
Szoval szegeny Danit kicsit korabban vittek ki a hajohoz, mint kellett volna, nem is fel 11kor, hanem egeszkor indult, igy a szigeten csak egy oraja maradt a visszaindulasig, gyorsan megszerezte a papirjainkat, aztan felfutott a kilatoba, ahol egyutt nem jartunk, csinalt szep kepeket, amjd visszarohant a kikotobe, ott nem csinalt, pedig azert vitte magaval a gepet...de mindegy, evett egy szendvicset, mert mar nem maradt ideje rendeset ebedelni. A visszauton kicsit tobben voltak, mint odafele...ilyesmiket meselt, aztan adott valamit inni, mert enni meg mindig nem akartam, aztan jatszottunk, kozben ereztem, hogy egyre melegebb leszek, vagyis megy fel a lazam, de a meronk elromlott, a higany valahogy lecsuszott, es nem akart visszakuszni. Mindegy, kidobtuk, es neztuk, hogy rosszabb lesz e vagy sem. Kaptam egy algopirint, meg nyugatatst, hogy a tetanusz miatt lehet, sot, es hogy jol viseltem a tegnapot, ahhoz kepest.
aludtam kicsit, es mire felebredtem, este volt, Dani kozben olvasott, es erezhetoen lement a lazam, csak meg eleg gyenge voltam. Ennek ellenere en is el akartam menni vacsorazni, mentunk hat egyutt, azzal, hogy ha rosszul vagyok, eljovunk. De nem voltam, ugyhogy maradtunk. Viszont nem ettem, csak ittam, ami keves, de majd holnap.
Lenyeg, hogy megvannak a cuccaink, van tiszta ruhank, es gyogyulgatok...
2004. december 12., vasárnap
Tetanusz, Krabi 12th Dec 2004
Vasarnap Reggel eleg nyomottan ebredtem, fajt a labam nagyon, Dani lement reggeliert, bar etvagyam se nagyon volt, meg vett jegyet a krabiba meno hajora, mert ugy dontottunk, ha ugyis fekudnom kell, jobb ha olcsobban teszem. A hajo fel kettokor indult vissza, es 11kor kellett kicsekkolnunk. Dani osszepakolt mindent, aztan 11kor lementunk. A portas bacsi mondogatta, hogy nem lenne butasag elmenni a drnenihez, kosse at ujra a sebet, abbol baj nem lehet. Nekem nem fult hozza a fogam, mondtam, nem tortent semmi ejszaka, amitol baja lehet, inkabb majd kint a szarazfoldon elmegyunk... Dani azert lattam jobb szerette volna, ha a majd meg am bekovetkezik, de mivel meg volt idonk, jatszott velem egy kockat, aztan kerdezte, mitol lenne jobb. Elsetaltunk a szemben levo boltba vettunk gyertyat az adventi koszoruhoz mara, meg fustolot, meg kepeslapot. Jobban nem lettem tole mondjuk, de legalabb tortent valami. aztan kisetaltunk a kozeli strandra, ahol ragyogo napsutesben egettek magukat az emberek. Kicsit elszorult a szivem az arnyekban, ahol vegre talaltam egy szeket, amire lerogytam, hogy mar megint miattam nem lehet nekunk ilyen szep napos furdos napunk. Aztan Dani uajbb javaslatot tatt a drneni meglatogatasara, mindezt olyan szepen, hogy nem lehetett neki ellenallni. Jo lassan haladtunk, es mikor vegre odaertunk, elegge elkenodtam megint, ereztem, nem lesz ez olyan egyszeru.
Egy kedves drbacsi is volt bent, kerdezte mi van a tetanusszal, montam nem tudom mikor kaptam utoljara, o meg javasolta, miuatn megnezte a sebet, es azt mondta ra, hogy rendben van, es harom nap mulva mar furodhetek is vele, hogy a biztonsag kedveert jo lenne kapni egyet. A kezembe adta, jo vacak volt, a tetanusz mar csak ilyen, de legalabb nem kell aggodni tovabb a mergezes miatt. Fel egy volt mar, es Danit visszakuldtem a csomagjainkert, hogy elerjuk a hajot, mert en csak bicegni tudtam. Az allomason talalkoztunk, Szegenykemrol elol hatul logtak a nagy zsakok. A hajon mar nem nagyon volt hely, kint is, bent is tomeg, az emberek logdosodtek, nekem meg elszakadta cernam. Daninak le kellett raknia valahol a zsakokat, csak aztan jott utanam, akkor mar sirtam. Keresett egy helyet a hajoban, leultem, o meg allt mellettem. Egy segitokesz ferfi ult belul, kerdezgette Danit, mi a baj, elmonta neki, erre adott ragacsot, meg mondta, adjon nekem valami fajdalomcsillapitot. Kaptam egy algopirint megint, az nemsokara hotott is, meg is nyugodtam tole. Az ut egy reszeben Dano talalt egy szekmaradvanyt, azt a foldre tette, es rafekudt. Masfel oar mulva ertunk partot, kerestunk egy autot, ami behozott bennunket a szallara. A portasneni megismert bennunket, mosolygott, kerdezte, milyen volt Ko Phi Phi, fanyalogva mosolyogtunk, hogy kahakaha.
Szoba, fekves, mikor eszervettuk, hogy a szef megint tul biztonsagosnak bizonyult a szigeten, es benne felejtettunk minden iratunkat. Szerencsere ez most kicsit kozelebb van, igy Dani siman at tud menni erte holnap.... Nem hiszem el
Dani javasolt egy vacsit, lebicegtunk, megneztunk egy filmet, en ittam valamit, mert etvagyam nem volt, aztan vissza is bicegtunk, es alvas.
Egy kedves drbacsi is volt bent, kerdezte mi van a tetanusszal, montam nem tudom mikor kaptam utoljara, o meg javasolta, miuatn megnezte a sebet, es azt mondta ra, hogy rendben van, es harom nap mulva mar furodhetek is vele, hogy a biztonsag kedveert jo lenne kapni egyet. A kezembe adta, jo vacak volt, a tetanusz mar csak ilyen, de legalabb nem kell aggodni tovabb a mergezes miatt. Fel egy volt mar, es Danit visszakuldtem a csomagjainkert, hogy elerjuk a hajot, mert en csak bicegni tudtam. Az allomason talalkoztunk, Szegenykemrol elol hatul logtak a nagy zsakok. A hajon mar nem nagyon volt hely, kint is, bent is tomeg, az emberek logdosodtek, nekem meg elszakadta cernam. Daninak le kellett raknia valahol a zsakokat, csak aztan jott utanam, akkor mar sirtam. Keresett egy helyet a hajoban, leultem, o meg allt mellettem. Egy segitokesz ferfi ult belul, kerdezgette Danit, mi a baj, elmonta neki, erre adott ragacsot, meg mondta, adjon nekem valami fajdalomcsillapitot. Kaptam egy algopirint megint, az nemsokara hotott is, meg is nyugodtam tole. Az ut egy reszeben Dano talalt egy szekmaradvanyt, azt a foldre tette, es rafekudt. Masfel oar mulva ertunk partot, kerestunk egy autot, ami behozott bennunket a szallara. A portasneni megismert bennunket, mosolygott, kerdezte, milyen volt Ko Phi Phi, fanyalogva mosolyogtunk, hogy kahakaha.
Szoba, fekves, mikor eszervettuk, hogy a szef megint tul biztonsagosnak bizonyult a szigeten, es benne felejtettunk minden iratunkat. Szerencsere ez most kicsit kozelebb van, igy Dani siman at tud menni erte holnap.... Nem hiszem el
Dani javasolt egy vacsit, lebicegtunk, megneztunk egy filmet, en ittam valamit, mert etvagyam nem volt, aztan vissza is bicegtunk, es alvas.
2004. december 11., szombat
Hajout a Maya Baybe, baleset 11th Dec 2004
Szombat Reggel a befizetett megbeszelt turara 8:40kor kellett kint lenni a hallban, ahova a turavezeto erkezett, masokkal egyetemben, akiket a szallasokon szedett ossze. A vezeto biciklin ult, a tobbiek setaltak mellette. A sziget ugyanis olyan kicsike, hogy nincs rajta semmifele motoros jarmukozlekedes, csak a hajoknak van motorjuk. A csavo elorerohant, es vegig "Hallo"-zott, ez nekem itt nagyon nem szimpi, ugy kezelik a turistakat, mintha valami kort hordoznank. Mondjuk hasonlo stilusban megkerdezte hol a jegyem, mikor mondtam neki, elvette mar, felhaborodva javitotta ki magat, hogy o azt kerdezte, mit akarok enni. Az hogy mit akarok nyilvan semmifele osszefuggesben nincs azzal, hogy mit fogok, mondtam neki, mindegy, csak ne legyen nagyon csipos. Ebben megnyugodott. Helyi viskokhoz ertunk, ahol a halaszok laknak, innen kellett ugyanis kolcsonoznunk a bekatalpakat, meg szemuveget pipakat, amikkel vizbe mehettunk. Nehanyunknak nem jutott mar nagyon ocska, csak ujabb, ezeket jol megfenyegettek, hogy ha elhagyjak akkor 1000 bahtot kell fizetniuk. Mindenki mosolygott, hogy pattogtak ezek az emberek. A hajout egyebkent mindossze 400 B, igy az ezer kicsit soknak hangzik. Egymas mellett a kikotoben, illetve ahol megalltak a hajok, tobb longtail boat volt egymas melle kotozve, majomugyesseggel kellett bemaszni, illetve atmaszni egyikbol a maskiba, amennyiben tele lett az egyik. Nem bantuk, ez meg nem a vilag, csak a stilus meg mindig... Vegre valahara elindultunk, kb 20 perc csuszassal, bar ok mikozben setaltunk hajtottak rendesen, aztan ucsoroghettunk a hajoban jo sokat.
Az indulasi irany nem eppen arrafele tortent, mint amit az irodaban mondtak, de a vezeto tudja, gondoltuk, elkerulendo a nagy tomeget. Mint kiderult pont forditott sorrendben mentunk vegig a szigeteken, mint ahogy az irodaban mondtak. Az elso megallo nem part volt, hanem csak kiugrottunk egyet sznorkellkedni, rengeteg hal, meg nagyon lepusztitott korallok, de nyilvan mi vagyunk elkenyeztetve. Visszaszalltunk, es elindultunk eszak fele, mint kiderult a Bamboo Island volt a cel, de a tenger elegge haborgott, dobalta a csonakunkat elegge, a vezeto meg is allt egyszer, megkerdezte, nem baj ha nem megyunk a szigethez, mert eleg rosszak a viszonyok most, es fel, hogy nem tud kikotni. Mondtuk neki, nem gond, a vegen megiscsak elmentunk a szigetre, csak nem ertem, akkor minek kerdezi. A sziget szep feheres homokkal, turkizes vizzel, es nagy hullamokkal jellemezheto, es fel orank volt itt, ami arra eleg, hogy benyomast szerezzunk rola.
Megkerultuk a nagy szigetet, es a keleti oldalon, a majomparton alltunk meg legkozelebb, itt tenyleg elnek majmok, a turistak nagy oromere. Adnak nekik enni, meg fotozkodnak, a part szep, bar semmi extra. Ujabb fel orat lehetett itt tolteni, majd miutan a guide beterelt bennunket a csonakba, el is tunt. Lattuk, ahogy sorba all a kajaspultnal, majd visszafele egy kolaval, meg egy szendviccsel a kezeben jon, ugy negyed ora mulva. Szoval hihetetlen a szervezes... Kiosztotta az ebedet, aztan ugy dontott, menet kozben ebedel mindenki. Meg nekemvagta a vasmacskat, ami bele is akadt a furdoruhamba, de szerencsejere csak surolt, mert mar elegge a bogyomben volt, es nem lett volna eleg egy bocsanat. A kovetkezo allomas a Maya Beach volt, illetve a Ko Phi Phi sziget deli kisebb szigete, ugyanazzal a nevvel, ahol a Laonardo DiCaprio foszereplesevel forgattak a Part c. filmet, es sokak szerint tenyleg a kornyek legszebb strandja van itt, azert is, mert a forgatocsoport szepen tisztaba tette a partokat. A ket sziget kozott elkezdett esni az eso, a tenger pedig ha lehet meg jobban haborgott, mint amikor eszak fele mentunk, es igy kisse remenytelen volt, hogy megalljunk annal a barlangnal, ahol a fecskefeszkeket szedik az un. fecskefeszekleveshez, meg mellesleg festmenyek vannak a falakon, es cseppkovek is, szepen megorzott allapotban. Igy viszont orulhettunk, hogy le tudtuk fotozni. A hullamok akkorak voltak, hogy a csonakban rendesen ugy ereztuk magunkat, hogy nem sokon mulik, hogy a kovetkezo pillanatban elsullyedunk-e. Reszemrol szivesebben visszafordultam volna... Egy obolben vegul megalltunk, sehol a beach, csak sziklak koroskorul, a csavo kiugrott, a tobbiek is, de semmit nem mondott, hol vagyunk, mit csinalunk, de mivel az eso eleg hideg volt, mindenki orult, hogy a vizben lehet. Azt gondoltuk, hogy csak sznorkellkedunk megint, es majd tovabbmegyunk a partra, de a ficak mondta, vigyuk a ciponket, mert ott van egy kis luk, ahol ki kell maszni, es az uton eljutunk majd a partra. Iszonyu hullamok voltak, Dani mar a vizben volt, en nem is szivesen mentem be, de mondtam neki, vigyuk a szandlajat, meg az en papucsomat. Nem ertette mit beszelek, mutattam neki, ahogyan masok mar a hullamzassal kuzdve azert kiernek a sziklakra, es probalnak rajta maradni a hullamok ellenere. Mi is elindultunk, ut kozben nekiutodtem egy sziklanak, es olyan ideges lettem a kocsog csavora, hogy uvoltottem Daninak, hogy en most azonnal visszamegyek, es megolom, aki kitalalta, hogy ilyen korulmenyek kozott kelljen az eletemert kuzdeni. Ha azt mondjak, hogy kalandturara fizettunk be, akkor ok, de akkor meg el sem jovok. Szegeny Dani latta az idegessegemet, de ugy dontott, veszelyesebb visszafordulni, inkabb menjunk tovabb, oda, ahol szilard talaj van a labunk alatt. Nekunk legalabb volt valami cipo a labunkon, nem ugy, mint egy ket lanynak, akik jol osszevissza vertek magukat...
A lukon, ahol at kellett maszni, kotel segitett, innen mar a szarazfold belsejebe vezetett az ut, es valoban gyonyoru volt, az idegessegem ellenere. A beach, a tuloldalon sekely vizu obol menten nyult el, nem hosszan, de annal szebben, magas sziklafalak vettek korbe, kis bejaraton at be lehetett volna jonni hajoval, ez meg idegesebbe tett, mert egyszeruen nem ertettem, ha van itt vagy tucat hajo, akkor pont a mi ki....szott hulye seggfejunknek mert derogalt ide bejonni. Minden mas turista hatizsakostul setalgatott a szigeten, kiveve minket, akik az eletunket kockaztatva ertunk at ide. Mi vagyok en, szinesz, vagy kommandos?
Raadasul nem is lehetett sok idot tolteni itt, annyira se futotta, hogy egyet furodjek a vizben, Dani hozta a vizalatti fenykepezogepet, azzal legalabb egy kepet csinalt itt, aztan elindultunk vissza. Ebbe az iranyba konnyebben haladtunk, mert a koveken lepkedve kb ket meterrel a csonak elott kellett csak becsobbanni, onnan meg gyerekjatek a hajohoz erni. Gondoltam en. A leghatso ulesen ultunk, a letra pedig a hajo orraban volt, igy ugy dontottem, hogy kirakom elobb a kezembol a cuccokat az ulesre, aztan kimaszok a letran. Ahogy a kezemben levo holmikat ki akartam tenni, rugtam egy nagyot a labammal, hogy lenduletet vegyek. Hatalmas fajdalmat ereztem csak, Dani epp mogottem volt, kiemeltem a bal labamat a vizbol, es valami benne volt a belso oldalaban, epp a csontom alatt. Iszonyuan nezett ki, uvoltottem, hogy szedje ki, megfogott, en nem is neztem oda, csak lepergett elottem az egesz eddigi eletem, es probaltam nem elajulni. Elsirtam magam, es nem nagyon emlekszem hogyan, de vegul sikerult kimaszni a hajo orraba. Dani fogott, azt tudom, a hajoskapitany, meg odajott, hogy minden ok e, en rakiaballtam, hogy nem, erre odebbment... Leultunk az orrba, en valtozatlanul zokogtam, a labamon nem latszott mas, csak egy vagas, de tudtam, hogy ennel nagyobb a baj belul, de orultem, hogy mozog a labam, es kivulrol nem latszik veszesnek. Az eso esett a tenger hullamzott, mint egy rossz filmben minden hullam utan becsapott a viz a fejunkre arcunkba, a kendom, mai a hatamon volt csurom viz lett ket perc alatt, de semmit nem szerettem volna jobban, mint vegre kinnt lenni, es amilyen gyorsan lehet hazamenni innen, errol az undorito helyrol, ahol csak bajunk eshet, es semmi nem szep, es nem jo. Dani nyugatatgatott, hogy ugy lesz minden, ahogy szeretnem, de elobb egy orvos lasson, ettol meg jobban ketsegbeestem, tisztan meg voltam gyozodve rola, hogy ez a legrosszabb otlet, amit valaha hallottam. Fel ora utan ertunk ki a partra, illetve a kozelebe, mert apaly volt, es ezen a reszen, mar nem is volt viz, igy a hajo megfeneklett ugy 50 meterrel a part elott, igy Daninak a hatan kellett kivinnie. Megjegyzem, kb 500 meterre inenn teljesen jol ki lehetett volna kotni, de mit varjunk egy ilyen szarjancsitol...
Csurom vizesen indultunk a szallasra, Dani ragaszkodott hozza, hogy legalabb a gyogyszertarban kerdezzuk meg, valaki be tudna e kotni a sebet. A korhazat javasoltak, ami kicsit messzebb volt, de nekem mar mindegy volt, mentem, amerre Dani vitt. A korhaz epulete eppen felujitas alatt volt, egy kisebb szarnyat hagytak meg, ami teljesen nyitott volt az udvar fele, igy inkabb kifordultunk eloszor azzal, hogy majd Dani kitisztitja a sebet. Vegul nem tudom miert ugy dontottunk bemegyunk. Adatokat felvettek, a Dr neni kedvesen kerdezte mi a baj, mondtam, mutatta uljek fel, vizsgalat, tisztitas, aztan ugy hatarozott, belerak valamit, amitol nem fertozodhet el. Sebbe nyomta a gezlapot, nem volt finom, olyan ajulasszerut ereztem, aztan Dani hangja, hogy ebreszto, meg valami vacak illat az orormban. Mondtam ne hulyeskedjen, iszonyu szaga van. Nevetett, ez mar jobb igy. Lassan magamhoztertem, a labam szepen be volt kotve, kaptunk meg valami ragacsot, meg fizettunk, aztan hazabicegtunk.
A szallason egy masik szobaba vittek at a motyonkat (reggel mi kertuk oket erre), ami olcsobb, viszont nincs benne tv, meg legkondi, meg meleg viz sem. Kertuk, adjanak egy jobb szobat az allapotomra valo tekintettel, de sajnos csak olyanjuk volt, amiben ket kulon agy van. Igy maradtunk az olcsobbnal, de mindegy is volt, mert csak az agyat szerettem volna latni. Jo, hogy elhoztuk a hajszaritot, mert a hidegvizes zuhany utan jolesett meleg levegovel megmelegedni...
Dani agyba tett, aztan elment valami kajaert ugy emlekszem, meg probalt vigasztalni, mert elegge el voltam kenodve. Kertem, hivjuk fel Mamat, erre Dani kerte, inkabb elobb Mariekat, Petinek ugyis ma lesz a szalagavatoja. Beszeltunk veluk is, aztan Mamival is, szegenyt kicsit megijesztettuk, azzal, hogy Dani telefonalt, de aztan minden rendben volt. Lassan megnyugodtam, es meg jatszottunk is egyet elalvas elott, meg kaptam egy Algopirint, amitol kicsit elmulni latszott a fajdalom, bar nem nagyon tudtam raallni, csak piciket.
Az indulasi irany nem eppen arrafele tortent, mint amit az irodaban mondtak, de a vezeto tudja, gondoltuk, elkerulendo a nagy tomeget. Mint kiderult pont forditott sorrendben mentunk vegig a szigeteken, mint ahogy az irodaban mondtak. Az elso megallo nem part volt, hanem csak kiugrottunk egyet sznorkellkedni, rengeteg hal, meg nagyon lepusztitott korallok, de nyilvan mi vagyunk elkenyeztetve. Visszaszalltunk, es elindultunk eszak fele, mint kiderult a Bamboo Island volt a cel, de a tenger elegge haborgott, dobalta a csonakunkat elegge, a vezeto meg is allt egyszer, megkerdezte, nem baj ha nem megyunk a szigethez, mert eleg rosszak a viszonyok most, es fel, hogy nem tud kikotni. Mondtuk neki, nem gond, a vegen megiscsak elmentunk a szigetre, csak nem ertem, akkor minek kerdezi. A sziget szep feheres homokkal, turkizes vizzel, es nagy hullamokkal jellemezheto, es fel orank volt itt, ami arra eleg, hogy benyomast szerezzunk rola.
Megkerultuk a nagy szigetet, es a keleti oldalon, a majomparton alltunk meg legkozelebb, itt tenyleg elnek majmok, a turistak nagy oromere. Adnak nekik enni, meg fotozkodnak, a part szep, bar semmi extra. Ujabb fel orat lehetett itt tolteni, majd miutan a guide beterelt bennunket a csonakba, el is tunt. Lattuk, ahogy sorba all a kajaspultnal, majd visszafele egy kolaval, meg egy szendviccsel a kezeben jon, ugy negyed ora mulva. Szoval hihetetlen a szervezes... Kiosztotta az ebedet, aztan ugy dontott, menet kozben ebedel mindenki. Meg nekemvagta a vasmacskat, ami bele is akadt a furdoruhamba, de szerencsejere csak surolt, mert mar elegge a bogyomben volt, es nem lett volna eleg egy bocsanat. A kovetkezo allomas a Maya Beach volt, illetve a Ko Phi Phi sziget deli kisebb szigete, ugyanazzal a nevvel, ahol a Laonardo DiCaprio foszereplesevel forgattak a Part c. filmet, es sokak szerint tenyleg a kornyek legszebb strandja van itt, azert is, mert a forgatocsoport szepen tisztaba tette a partokat. A ket sziget kozott elkezdett esni az eso, a tenger pedig ha lehet meg jobban haborgott, mint amikor eszak fele mentunk, es igy kisse remenytelen volt, hogy megalljunk annal a barlangnal, ahol a fecskefeszkeket szedik az un. fecskefeszekleveshez, meg mellesleg festmenyek vannak a falakon, es cseppkovek is, szepen megorzott allapotban. Igy viszont orulhettunk, hogy le tudtuk fotozni. A hullamok akkorak voltak, hogy a csonakban rendesen ugy ereztuk magunkat, hogy nem sokon mulik, hogy a kovetkezo pillanatban elsullyedunk-e. Reszemrol szivesebben visszafordultam volna... Egy obolben vegul megalltunk, sehol a beach, csak sziklak koroskorul, a csavo kiugrott, a tobbiek is, de semmit nem mondott, hol vagyunk, mit csinalunk, de mivel az eso eleg hideg volt, mindenki orult, hogy a vizben lehet. Azt gondoltuk, hogy csak sznorkellkedunk megint, es majd tovabbmegyunk a partra, de a ficak mondta, vigyuk a ciponket, mert ott van egy kis luk, ahol ki kell maszni, es az uton eljutunk majd a partra. Iszonyu hullamok voltak, Dani mar a vizben volt, en nem is szivesen mentem be, de mondtam neki, vigyuk a szandlajat, meg az en papucsomat. Nem ertette mit beszelek, mutattam neki, ahogyan masok mar a hullamzassal kuzdve azert kiernek a sziklakra, es probalnak rajta maradni a hullamok ellenere. Mi is elindultunk, ut kozben nekiutodtem egy sziklanak, es olyan ideges lettem a kocsog csavora, hogy uvoltottem Daninak, hogy en most azonnal visszamegyek, es megolom, aki kitalalta, hogy ilyen korulmenyek kozott kelljen az eletemert kuzdeni. Ha azt mondjak, hogy kalandturara fizettunk be, akkor ok, de akkor meg el sem jovok. Szegeny Dani latta az idegessegemet, de ugy dontott, veszelyesebb visszafordulni, inkabb menjunk tovabb, oda, ahol szilard talaj van a labunk alatt. Nekunk legalabb volt valami cipo a labunkon, nem ugy, mint egy ket lanynak, akik jol osszevissza vertek magukat...
A lukon, ahol at kellett maszni, kotel segitett, innen mar a szarazfold belsejebe vezetett az ut, es valoban gyonyoru volt, az idegessegem ellenere. A beach, a tuloldalon sekely vizu obol menten nyult el, nem hosszan, de annal szebben, magas sziklafalak vettek korbe, kis bejaraton at be lehetett volna jonni hajoval, ez meg idegesebbe tett, mert egyszeruen nem ertettem, ha van itt vagy tucat hajo, akkor pont a mi ki....szott hulye seggfejunknek mert derogalt ide bejonni. Minden mas turista hatizsakostul setalgatott a szigeten, kiveve minket, akik az eletunket kockaztatva ertunk at ide. Mi vagyok en, szinesz, vagy kommandos?
Raadasul nem is lehetett sok idot tolteni itt, annyira se futotta, hogy egyet furodjek a vizben, Dani hozta a vizalatti fenykepezogepet, azzal legalabb egy kepet csinalt itt, aztan elindultunk vissza. Ebbe az iranyba konnyebben haladtunk, mert a koveken lepkedve kb ket meterrel a csonak elott kellett csak becsobbanni, onnan meg gyerekjatek a hajohoz erni. Gondoltam en. A leghatso ulesen ultunk, a letra pedig a hajo orraban volt, igy ugy dontottem, hogy kirakom elobb a kezembol a cuccokat az ulesre, aztan kimaszok a letran. Ahogy a kezemben levo holmikat ki akartam tenni, rugtam egy nagyot a labammal, hogy lenduletet vegyek. Hatalmas fajdalmat ereztem csak, Dani epp mogottem volt, kiemeltem a bal labamat a vizbol, es valami benne volt a belso oldalaban, epp a csontom alatt. Iszonyuan nezett ki, uvoltottem, hogy szedje ki, megfogott, en nem is neztem oda, csak lepergett elottem az egesz eddigi eletem, es probaltam nem elajulni. Elsirtam magam, es nem nagyon emlekszem hogyan, de vegul sikerult kimaszni a hajo orraba. Dani fogott, azt tudom, a hajoskapitany, meg odajott, hogy minden ok e, en rakiaballtam, hogy nem, erre odebbment... Leultunk az orrba, en valtozatlanul zokogtam, a labamon nem latszott mas, csak egy vagas, de tudtam, hogy ennel nagyobb a baj belul, de orultem, hogy mozog a labam, es kivulrol nem latszik veszesnek. Az eso esett a tenger hullamzott, mint egy rossz filmben minden hullam utan becsapott a viz a fejunkre arcunkba, a kendom, mai a hatamon volt csurom viz lett ket perc alatt, de semmit nem szerettem volna jobban, mint vegre kinnt lenni, es amilyen gyorsan lehet hazamenni innen, errol az undorito helyrol, ahol csak bajunk eshet, es semmi nem szep, es nem jo. Dani nyugatatgatott, hogy ugy lesz minden, ahogy szeretnem, de elobb egy orvos lasson, ettol meg jobban ketsegbeestem, tisztan meg voltam gyozodve rola, hogy ez a legrosszabb otlet, amit valaha hallottam. Fel ora utan ertunk ki a partra, illetve a kozelebe, mert apaly volt, es ezen a reszen, mar nem is volt viz, igy a hajo megfeneklett ugy 50 meterrel a part elott, igy Daninak a hatan kellett kivinnie. Megjegyzem, kb 500 meterre inenn teljesen jol ki lehetett volna kotni, de mit varjunk egy ilyen szarjancsitol...
Csurom vizesen indultunk a szallasra, Dani ragaszkodott hozza, hogy legalabb a gyogyszertarban kerdezzuk meg, valaki be tudna e kotni a sebet. A korhazat javasoltak, ami kicsit messzebb volt, de nekem mar mindegy volt, mentem, amerre Dani vitt. A korhaz epulete eppen felujitas alatt volt, egy kisebb szarnyat hagytak meg, ami teljesen nyitott volt az udvar fele, igy inkabb kifordultunk eloszor azzal, hogy majd Dani kitisztitja a sebet. Vegul nem tudom miert ugy dontottunk bemegyunk. Adatokat felvettek, a Dr neni kedvesen kerdezte mi a baj, mondtam, mutatta uljek fel, vizsgalat, tisztitas, aztan ugy hatarozott, belerak valamit, amitol nem fertozodhet el. Sebbe nyomta a gezlapot, nem volt finom, olyan ajulasszerut ereztem, aztan Dani hangja, hogy ebreszto, meg valami vacak illat az orormban. Mondtam ne hulyeskedjen, iszonyu szaga van. Nevetett, ez mar jobb igy. Lassan magamhoztertem, a labam szepen be volt kotve, kaptunk meg valami ragacsot, meg fizettunk, aztan hazabicegtunk.
A szallason egy masik szobaba vittek at a motyonkat (reggel mi kertuk oket erre), ami olcsobb, viszont nincs benne tv, meg legkondi, meg meleg viz sem. Kertuk, adjanak egy jobb szobat az allapotomra valo tekintettel, de sajnos csak olyanjuk volt, amiben ket kulon agy van. Igy maradtunk az olcsobbnal, de mindegy is volt, mert csak az agyat szerettem volna latni. Jo, hogy elhoztuk a hajszaritot, mert a hidegvizes zuhany utan jolesett meleg levegovel megmelegedni...
Dani agyba tett, aztan elment valami kajaert ugy emlekszem, meg probalt vigasztalni, mert elegge el voltam kenodve. Kertem, hivjuk fel Mamat, erre Dani kerte, inkabb elobb Mariekat, Petinek ugyis ma lesz a szalagavatoja. Beszeltunk veluk is, aztan Mamival is, szegenyt kicsit megijesztettuk, azzal, hogy Dani telefonalt, de aztan minden rendben volt. Lassan megnyugodtam, es meg jatszottunk is egyet elalvas elott, meg kaptam egy Algopirint, amitol kicsit elmulni latszott a fajdalom, bar nem nagyon tudtam raallni, csak piciket.
2004. december 8., szerda
Nemzeti Park, barlangok 8th Dec 2004
Szerda Reggel, miutan ugy dontottunk, maradunk meg egy napot, ki kellett talalni, mit is csinaljuk. Daninak a tegnapbol eleg volt a napozas, ezert valami olyat terveztunk, amiben nem lehet megegni. A lonelyban talaltunk egy helyet, egy nemzeti parkot, amirol csudajokat irtak, gondoltuk megnezzuk. A terkepen meg is talaltuk, vagy 40kmre van Krabitol. Sebaj, berelunk motort, abban mar rutinosak vagyunk, esetleg meg lehet beszelni a sraccal szemben, hogy csak egy fel napra kerjuk...
Osszepakoltuk a megfelelo felszereleseket, aztan irany a szomszed. A fiu nem nagyon akart belemenni az alkuba, igy kenytelenek voltunk egy napra berelni a robogot, de igy legalabb este is tudunk menni vele. Ha akarunk majd...
A nemzeti park eszakra Krabitol sok barlang kisereteben a part menten fekszik. A konyvben az all, hogy fejenkent 200baht a belepo, ami kicsit sok, itteni viszonyokban gondolkodva. Viszont teny, ki is volt irva a bejaratnal, hogy ennyi. Dani olyan merges lett, mikor meglatta, hogy a helyieket 20ert engedik be, hogy kicsit mergesebben kerdezte meg az amugy nagyon kedves urat a kapuban, miert is kell nekunk ennyit fizetnunk, majd felajanlotta, hogy ketszazert ketten bemegyunk. Mivel nem sok turista jar erre, meg igy is nagyon megeri nekik, ezert gondolom kotelnek allt, de ezresunk volt csak, azt elvette, es mondta, majd kifele megkapjuk a visszajarot. Elhittuk, bementunk.
A park tenyleg meses, a konyv csak azt irja rola, olyan, mintha Disney rajzolta volna, csak ez igazi, es tenyleg. Patakok, kis vizesesek, nagy arnyas fak a setaut mellett, hihetetlen szinekben, aztan meg sziklak, buddhaval a gyomrukban, szval kikapcsolodasnak meses. Es osszegyujtik a szemetet is, ami kulon emlitest erdemel. Miutan mindent lefotoztunk, es kigyonyorkodtuk magunkat, leultunk egy padra es kockaztunk egyet. Ez a kedvenc jatekunk, es ugy tunik mindenkit nagyon erdekel, mert barhol jatszunk itt, odajonnek, es megnezik mit csinalunk. Nagyon vicces.
A park egyik vegeben talaltunk egy gumifa ultetvenyt. Mar sokszor lattuk ut kozben is, de meg sosem jutottunk odaig, hogy le is fenykepezzuk. Meg sosem lattam elotte ilyet, tenyleg vajat van vagva a fak torzsebe, es a kicsurgo feher folyadekot egy edenybe fogjak, de ez nem is ragacsos, ugyhogy valszeg eleg hosszadalmas eljaras eredmenye a gumi.
Del korul ertunk ki a parkbol, visszakaptuk a visszajarot, elmagyaraztattuk a bacsival merre kell menni a barlangokhoz, aztan ettunk valamit a park elotti bodekban, csak a szokasosat, Pad Thai, meg piritott rizs.
A barlagokba hajoval lehet csak eljutni, mivel egy folyo van a szarazfold, es a sziklak kozott, mangrovefak mindenfele, es vegtelen sar, meg barna kosz. Elmult az esozes, es leapadt a folyo, ez eredmenyezi a viszonyokat. Szerintem harom negy het, es mar a hajok sem tudnak majd kozlekedni rajta. Lealkudtunk egy hajot, es vagy 10 perc ut utan meg is erkeztunk a barlanghoz, ami elott mar sorakoztak a kajakok, ezzel is lehet itt kozlekedni persze, kicsit nagyobb kihivas, de reszemrol inkabb a kenyelem ma...
A barlang egy kiszaradt cseppkobarlang, zold, barna, es voros, meg persze feher szinekkel belulu, a kulonbozo asvanyi anyagok miatt. A fo latvanyossag a haromezer evvel ezelott festett alakok a falakon. Reszben emberek, reszebn allatok, reszben pedig foldontuli dolgok abrazolasa, voros, barna, fekete szinekkel. Nekem nagy elmeny volt, meg soha nem lattunk ilyesmit, csak az abok egy ket falfesteset...
Egy kajakos csoport eppen elottunk kicsivel ert ide, es angol vezetojuk volt, igy hozzajuk csapodtunk, de nem sok erdekeset meselt, es pl. az evszamokat is rosszul tudta, bezzeg Dani, aki rogton ki is javitotta...
Visszafele bementunk egy lagunaba, megnezni mi van ott, de egy arva madarat lattunk csak, meg nehany halaszasra valo fat.
Ha mar van motorunk, gondoltuk megnezzuk a tengert itt, de reszemrol kihagyhato lett volna. Sajna apaly is, meg szemet is tobb volt, mint termeszeti szepseg, viszon tlattunk szegeny kismajmot fahoz kikotve, mint egy kiskutya, rengeteg kecsket, es egy masik kismajmot, egy igazi gibbont ketrecben, akinel meg is alltunk, es megetettuk keksszel, aztan mivel szomjas is volt, megitattuk a racson keresztul uvegbol. Nagyon ugyesen ivott, mintha mindig ezt csinalta volna. Baratsagos kis joszag volt, es eleg fiatalka szegeny. Nyafogott, amikor eljottunk.
Egy masik partot is megneztunk, ahol halaszok laktak kis faluban, tettunk egy kort, ugyanugy neztek minket, ahogyan mi oket, nem sok feher jar errefele, nincs is miert. De mivel mosolyogtunk, visszamosolyogtak, es integettek is, igy baratsagban valtunk el. Kezetmostunk egy etteremnel, volt szappan is, ami ritkasag, de csak a ferfi mosdoban, nem ertem miert...
Visszafele talaltunk egy elgazolt kigyot, vekony volt, de hosszu, es vilagos szinu, nem tudtuk merges volt e vagy sem, mindensestre nem teszett meg holtaban sem szegeny.
A hatralevo 55km-t eleg jo gyorsan tettuk meg, de megint vagytam mar leszallni rola. Nem is tudom elkepzelni most, hogyan voltunk kepesek egy nap 250kmert menni...
Mikor visszertunk a szallasra, a recepcios kislany kerdezte, merre megyunk holnap, mondtuk, hogy Ko Phi Phire szeretnenk, mondta, hivjunk fel szallast, mert foszezonban nem biztos, hogy talalunk. Dani levitte a konyvet, amiben a szamok voltak, es fel is hivtak egy ket szallast, de mindenhol azt mondtak, nem foglalnak, mert reggel meg kell erkezni, akkor tudunk szobat kapni, kulonben lehet hogy hoppon marad, ha megsem megyunk. Persze, mert foszezonban kell megkeresniuk a nagy let, gondolom, az arak ilyenkor akar haromszorosra is emelkedhetnek. Ez nem jo hir nekunk, de nem maradunk sokaig... Delebbre mar nincs is ilyen megkulonboztetes, hogy foszezon, meg nem fo...
Elindultunk vacsizni, a szokasos helyre, ahol hettol film is megy, kozben vettunk jegyet holnap a hajora, es beultunk netezni, hatha potolni tudjuk a hianyokat. Kozben a kepeket is toltenem fel, de elszallt a gep, ugyhogy most egyenkent rakosgatom oket, Dani rendelt vacsit, es nezi a filmet, ami jo lehet, mert a kozonseg jokat kacag.. Meg egy kep, es megyek en is.
Osszepakoltuk a megfelelo felszereleseket, aztan irany a szomszed. A fiu nem nagyon akart belemenni az alkuba, igy kenytelenek voltunk egy napra berelni a robogot, de igy legalabb este is tudunk menni vele. Ha akarunk majd...
A nemzeti park eszakra Krabitol sok barlang kisereteben a part menten fekszik. A konyvben az all, hogy fejenkent 200baht a belepo, ami kicsit sok, itteni viszonyokban gondolkodva. Viszont teny, ki is volt irva a bejaratnal, hogy ennyi. Dani olyan merges lett, mikor meglatta, hogy a helyieket 20ert engedik be, hogy kicsit mergesebben kerdezte meg az amugy nagyon kedves urat a kapuban, miert is kell nekunk ennyit fizetnunk, majd felajanlotta, hogy ketszazert ketten bemegyunk. Mivel nem sok turista jar erre, meg igy is nagyon megeri nekik, ezert gondolom kotelnek allt, de ezresunk volt csak, azt elvette, es mondta, majd kifele megkapjuk a visszajarot. Elhittuk, bementunk.
A park tenyleg meses, a konyv csak azt irja rola, olyan, mintha Disney rajzolta volna, csak ez igazi, es tenyleg. Patakok, kis vizesesek, nagy arnyas fak a setaut mellett, hihetetlen szinekben, aztan meg sziklak, buddhaval a gyomrukban, szval kikapcsolodasnak meses. Es osszegyujtik a szemetet is, ami kulon emlitest erdemel. Miutan mindent lefotoztunk, es kigyonyorkodtuk magunkat, leultunk egy padra es kockaztunk egyet. Ez a kedvenc jatekunk, es ugy tunik mindenkit nagyon erdekel, mert barhol jatszunk itt, odajonnek, es megnezik mit csinalunk. Nagyon vicces.
A park egyik vegeben talaltunk egy gumifa ultetvenyt. Mar sokszor lattuk ut kozben is, de meg sosem jutottunk odaig, hogy le is fenykepezzuk. Meg sosem lattam elotte ilyet, tenyleg vajat van vagva a fak torzsebe, es a kicsurgo feher folyadekot egy edenybe fogjak, de ez nem is ragacsos, ugyhogy valszeg eleg hosszadalmas eljaras eredmenye a gumi.
Del korul ertunk ki a parkbol, visszakaptuk a visszajarot, elmagyaraztattuk a bacsival merre kell menni a barlangokhoz, aztan ettunk valamit a park elotti bodekban, csak a szokasosat, Pad Thai, meg piritott rizs.
A barlagokba hajoval lehet csak eljutni, mivel egy folyo van a szarazfold, es a sziklak kozott, mangrovefak mindenfele, es vegtelen sar, meg barna kosz. Elmult az esozes, es leapadt a folyo, ez eredmenyezi a viszonyokat. Szerintem harom negy het, es mar a hajok sem tudnak majd kozlekedni rajta. Lealkudtunk egy hajot, es vagy 10 perc ut utan meg is erkeztunk a barlanghoz, ami elott mar sorakoztak a kajakok, ezzel is lehet itt kozlekedni persze, kicsit nagyobb kihivas, de reszemrol inkabb a kenyelem ma...
A barlang egy kiszaradt cseppkobarlang, zold, barna, es voros, meg persze feher szinekkel belulu, a kulonbozo asvanyi anyagok miatt. A fo latvanyossag a haromezer evvel ezelott festett alakok a falakon. Reszben emberek, reszebn allatok, reszben pedig foldontuli dolgok abrazolasa, voros, barna, fekete szinekkel. Nekem nagy elmeny volt, meg soha nem lattunk ilyesmit, csak az abok egy ket falfesteset...
Egy kajakos csoport eppen elottunk kicsivel ert ide, es angol vezetojuk volt, igy hozzajuk csapodtunk, de nem sok erdekeset meselt, es pl. az evszamokat is rosszul tudta, bezzeg Dani, aki rogton ki is javitotta...
Visszafele bementunk egy lagunaba, megnezni mi van ott, de egy arva madarat lattunk csak, meg nehany halaszasra valo fat.
Ha mar van motorunk, gondoltuk megnezzuk a tengert itt, de reszemrol kihagyhato lett volna. Sajna apaly is, meg szemet is tobb volt, mint termeszeti szepseg, viszon tlattunk szegeny kismajmot fahoz kikotve, mint egy kiskutya, rengeteg kecsket, es egy masik kismajmot, egy igazi gibbont ketrecben, akinel meg is alltunk, es megetettuk keksszel, aztan mivel szomjas is volt, megitattuk a racson keresztul uvegbol. Nagyon ugyesen ivott, mintha mindig ezt csinalta volna. Baratsagos kis joszag volt, es eleg fiatalka szegeny. Nyafogott, amikor eljottunk.
Egy masik partot is megneztunk, ahol halaszok laktak kis faluban, tettunk egy kort, ugyanugy neztek minket, ahogyan mi oket, nem sok feher jar errefele, nincs is miert. De mivel mosolyogtunk, visszamosolyogtak, es integettek is, igy baratsagban valtunk el. Kezetmostunk egy etteremnel, volt szappan is, ami ritkasag, de csak a ferfi mosdoban, nem ertem miert...
Visszafele talaltunk egy elgazolt kigyot, vekony volt, de hosszu, es vilagos szinu, nem tudtuk merges volt e vagy sem, mindensestre nem teszett meg holtaban sem szegeny.
A hatralevo 55km-t eleg jo gyorsan tettuk meg, de megint vagytam mar leszallni rola. Nem is tudom elkepzelni most, hogyan voltunk kepesek egy nap 250kmert menni...
Mikor visszertunk a szallasra, a recepcios kislany kerdezte, merre megyunk holnap, mondtuk, hogy Ko Phi Phire szeretnenk, mondta, hivjunk fel szallast, mert foszezonban nem biztos, hogy talalunk. Dani levitte a konyvet, amiben a szamok voltak, es fel is hivtak egy ket szallast, de mindenhol azt mondtak, nem foglalnak, mert reggel meg kell erkezni, akkor tudunk szobat kapni, kulonben lehet hogy hoppon marad, ha megsem megyunk. Persze, mert foszezonban kell megkeresniuk a nagy let, gondolom, az arak ilyenkor akar haromszorosra is emelkedhetnek. Ez nem jo hir nekunk, de nem maradunk sokaig... Delebbre mar nincs is ilyen megkulonboztetes, hogy foszezon, meg nem fo...
Elindultunk vacsizni, a szokasos helyre, ahol hettol film is megy, kozben vettunk jegyet holnap a hajora, es beultunk netezni, hatha potolni tudjuk a hianyokat. Kozben a kepeket is toltenem fel, de elszallt a gep, ugyhogy most egyenkent rakosgatom oket, Dani rendelt vacsit, es nezi a filmet, ami jo lehet, mert a kozonseg jokat kacag.. Meg egy kep, es megyek en is.
2004. december 6., hétfő
Mikulas virgaccsal, 1237 lepcso 6th Dec 2004
Hetfo Reggel Daninak eszebe jutott, hogy tegnap este nem talalkoztunk a Mikulassal, gyorsan elszaladt, hatha meg eleri, es mire visszajott a szepen kipucolt cipokben mar egy csomo csoki, meg virgacs is volt, bar nem tudja igazan az itteni Mikulas mit szertunk, de sebaj, fo, hogy jott, megtalalt, es hozott is.
Reggeli utan ugy hataroztunk, hogy nem leszunk tucatturistak, vallalva a kihivast megmasszuk a hegyet, megnezzuk a Buddhat odafonn, meg persze gyonyorkodunk a kilatasban is. A motorozast mar egeszen megszoktuk, az sem meglapo mar, ha neha neha egyket motoros velunk szemben kozlekedik, ott, ahol amugyis csak egy jarmu ferne el...
Az uton talalkoztunk ket masik farang, vagyis feher parral, motoron ultek, es a hegy fele igyekeztek. Az egyik lanyon forronadrag, meg hatakint polocska volt, eppen mintha a strandrol jott volna. Ez az egyik dolog, amire kulon, mindenhol felhivjak a figyelmet a konyvek, meg mindenki, hogy igyekezzunk melto modon viselkedni a helyhez, es bar a helyiek nem szolnak, eleg szerenyek, azert egy templomba megsem emgyunk puceran, vagy majdnem... Na mindegy, kicsit gyorsitottunk, nehogy azt higgyek, egyutt vagyunk veluk.
A hegyre vezeto 1237 lepcso elso 100 lepcsoje eleg konnyeden ment, meg is alltunk, mert talalkoztunk szabadon elo makakokkal, hosszan el lehet oket nezegetni, helyesek, ahogy jatszanak, meg ahrcolnak, ahogy a nagyobbak szetvalasztjak a kisebbeket, ha azok durvulnak.
Szerencsere meg eleg koran volt, ezert nem volt a meleg elviselhetetlen, meg arnyekos is volt a lepcsosor. A felfele meno emberek kedveert eleg surun ki volt irva, hanyadik lepcsofoknal tartunk, eleg lassan haladtunk... Sokszor megalltunk pihenni, mert ez volt igy a leginkabb a fokozatossag elvenek megfelelo. Nem reszletezem, nehezen, de felertunk a tetore, elkepeszto a latvany. Egyreszt teraszos elrendezesben kapolnak, oriasi ulo Buddha, es a kilatas is lelegzetalallito. A messzi szigetekig ellatni, a tengerben a hihetetlen meszkokepzodmenyek, de a napsutes ellenere olyan szurke minden, mintha szmog lenne, pedig nincs, es para sincs, igy erthetetlen, miert nem olyan jo a latasi viszony...
Kinezelodtuk magunkat, kb fel ora, kipihegtuk magunkat, kb meg fel, aztan elindultunk visszafele. A lepcso tetejehez egyre jottek csak a fiatal fiuk, akiknek valami kis tabla volt a nyakukba akasztva, gyanitjuk, a helyi testnevelesi egyetem diakjai, a testalkatuk, mega sebesseg, amivel feljutottak legalabbis erre enged kovetkeztetni.
Eleinte jo volt lefele menni, aztan a fele elott kicsivel mar egeszen vacak kezdett lenni, mindkettonk labai remegtek, es vicces volt, ha megalltunk, olyan volt, mintha bugiznanak. Valahogyan megis megerkeztunk a volgybe, es kozben meg masokat batoritottunk is, hogy erdemes folmenni... De azert ugy dontottunk, mara eleg a sportprogrambol, es bar terveztuk, hogy megyunk meg tengerezni, szivesen hagytuk ki mindketten. Delutanra ertunk haza, kicsit pihengettunk meg a szobaban, aztan kisetaltunk a parkba, ahol az elobb emlitett tesis fiataloknak volt valamilyen harcos bemutatoja. Verekedtek, meg mindenfeleket mutattak, de nem volt tul erdekfeszito, inkabb enni mentunk, meg leveleket irni, kozben persze akivel tudunk csvegunk, pl. Apaval is. Vacsora, aztan filmnezes helyben, minden este az etteremben filmet vetitenek 7-tol, ami eltert 9ig, aztan hazasetalunk, es meg olvasunk, vagy jatszunk, aztan alvas.
Reggeli utan ugy hataroztunk, hogy nem leszunk tucatturistak, vallalva a kihivast megmasszuk a hegyet, megnezzuk a Buddhat odafonn, meg persze gyonyorkodunk a kilatasban is. A motorozast mar egeszen megszoktuk, az sem meglapo mar, ha neha neha egyket motoros velunk szemben kozlekedik, ott, ahol amugyis csak egy jarmu ferne el...
Az uton talalkoztunk ket masik farang, vagyis feher parral, motoron ultek, es a hegy fele igyekeztek. Az egyik lanyon forronadrag, meg hatakint polocska volt, eppen mintha a strandrol jott volna. Ez az egyik dolog, amire kulon, mindenhol felhivjak a figyelmet a konyvek, meg mindenki, hogy igyekezzunk melto modon viselkedni a helyhez, es bar a helyiek nem szolnak, eleg szerenyek, azert egy templomba megsem emgyunk puceran, vagy majdnem... Na mindegy, kicsit gyorsitottunk, nehogy azt higgyek, egyutt vagyunk veluk.
A hegyre vezeto 1237 lepcso elso 100 lepcsoje eleg konnyeden ment, meg is alltunk, mert talalkoztunk szabadon elo makakokkal, hosszan el lehet oket nezegetni, helyesek, ahogy jatszanak, meg ahrcolnak, ahogy a nagyobbak szetvalasztjak a kisebbeket, ha azok durvulnak.
Szerencsere meg eleg koran volt, ezert nem volt a meleg elviselhetetlen, meg arnyekos is volt a lepcsosor. A felfele meno emberek kedveert eleg surun ki volt irva, hanyadik lepcsofoknal tartunk, eleg lassan haladtunk... Sokszor megalltunk pihenni, mert ez volt igy a leginkabb a fokozatossag elvenek megfelelo. Nem reszletezem, nehezen, de felertunk a tetore, elkepeszto a latvany. Egyreszt teraszos elrendezesben kapolnak, oriasi ulo Buddha, es a kilatas is lelegzetalallito. A messzi szigetekig ellatni, a tengerben a hihetetlen meszkokepzodmenyek, de a napsutes ellenere olyan szurke minden, mintha szmog lenne, pedig nincs, es para sincs, igy erthetetlen, miert nem olyan jo a latasi viszony...
Kinezelodtuk magunkat, kb fel ora, kipihegtuk magunkat, kb meg fel, aztan elindultunk visszafele. A lepcso tetejehez egyre jottek csak a fiatal fiuk, akiknek valami kis tabla volt a nyakukba akasztva, gyanitjuk, a helyi testnevelesi egyetem diakjai, a testalkatuk, mega sebesseg, amivel feljutottak legalabbis erre enged kovetkeztetni.
Eleinte jo volt lefele menni, aztan a fele elott kicsivel mar egeszen vacak kezdett lenni, mindkettonk labai remegtek, es vicces volt, ha megalltunk, olyan volt, mintha bugiznanak. Valahogyan megis megerkeztunk a volgybe, es kozben meg masokat batoritottunk is, hogy erdemes folmenni... De azert ugy dontottunk, mara eleg a sportprogrambol, es bar terveztuk, hogy megyunk meg tengerezni, szivesen hagytuk ki mindketten. Delutanra ertunk haza, kicsit pihengettunk meg a szobaban, aztan kisetaltunk a parkba, ahol az elobb emlitett tesis fiataloknak volt valamilyen harcos bemutatoja. Verekedtek, meg mindenfeleket mutattak, de nem volt tul erdekfeszito, inkabb enni mentunk, meg leveleket irni, kozben persze akivel tudunk csvegunk, pl. Apaval is. Vacsora, aztan filmnezes helyben, minden este az etteremben filmet vetitenek 7-tol, ami eltert 9ig, aztan hazasetalunk, es meg olvasunk, vagy jatszunk, aztan alvas.
2004. december 4., szombat
Viszlat Bangkok, viszlat meleg ruhak 4th Dec 2004
Szombat A tegnapi kolazas utan nem is ment olyan nehezen az elalvas, de az ebredes sem, fel kilenckor kiugrottunk az agybol, nagyon tettre keszen, hogy mindent elintezzunk, amit csak kell. Penvaltas, posta, borondok biztonsagba helyezese a cel, mindezt delig, amikor el kell hagynunk a szallast. Gyors zuhanyzas, aztan lassabb gondolkodas, mi legyen, mit adjunk fel a postan, mi maradjon, mennyiert, stb. Aztan ugy dontottunk, visszuk az egesz nagy hatizsakot, ami tele volt azokkal a holmikkal, maiket mar egeszen biztosan nem fogunk itt hasznalni, mert igy a legegyszerubb, ha majd a postan eldontjuk, mi megy, mi marad, fuggoen attol is, hogy mennyibe kerul a hazakuldes, es mennyit erdemes.
Megreggeliztunk, az itt szokasos piritos nekem, vagy vaj, vagy dzsem, Daninak meg a piritott rizs. En mar latni sem birom egyiket sem...
Kellemes ido, jar a szel, es nincs dogmeleg, csak a napon, de azt ki lehet kerulni. Viszont irdatlan szmog, es buz, mert a szemetet az utcara dobaljak, semmi zacsko, vagy kuka, illetve van, de hasznalat mellozve.
Ja, amit le akartam irni, hogy egyreszt nincs jarda, legalabbis ezen a kornyeken, igy mindig kihivas a buszmegalloig eljutni, masreszt pedig, es ezt biztosan nem irtam meg, a lakasok egy tipusa olyan, hogy kirakatszeruen zarodik a fobejarat, altalaban egy rolos aluminium valami az ajto, amit csak ejszakara engednek le, e mogott van a lakas fo tere, altalaban eleg uresen kong, vagy van tv, es egy kanape vagy nincs, de ide allnak be az autoval... Mert az a legnagyobb ertekuk. Van akinek szerintem tobbe kerul az autoja, mint az egesz lakasa. Nem is ertem egeszen...
Szoval baktatas a penzvaltoig, minthogy egy kanyink sem maradt, a 7 11 be. Mondjak, az nem itt van, hanem a masik helyen, szoval tovabb. Siker, megtalaltuk, atvaltottuk, van egy kis penzunk, de nem sok, varjuk, hogy felszabaduljon az en szamlamrol a lekotes. Ma jar le, de ma szombat, es majd csak hetfon jutunk hozza legkozelebb... Penzvaltas utan ugy dontottunk, leggyorsabb megoldas taxiba szallni, de a taxibacsi nem igazan ertette hogy merre akarunk menni, illtve a posta ikonja nem sokat mondd neki. Sem, mert eddig mindenki bamulta csak, es nem ertette, mit jelenthet. Ez meg hagyjan, de hoft mindenre valami mas szavuk van, mint az internacionalis szavak? Szoval kisse nehezkesen indultunk neki az utnak, ami amugy nem olyan veszesen sok. Befordult szegeny utkozben valahova, bizva benne, hogy valaki csak tud angolul, a kis kisasszony, akit vegul talaltunk, az ikonok ismereteben nem jeleskedett, de legalabb az a szo, hogy Post, nem volt neki idegen. Meg majdnem elutottunk egy motorost, egy gyalogost, es majdnem nekimentunk egy masik autonak, mire vegre, de vegre megerkeztunk az Office ele. Nagygyon nagy betukkel, igaz nem kukacirassal, de ki volt ra irva, hogy General Post Office. Ha mar valaki taxisnak all, mert nem tudja a fo latvanyossagok nevet angolul??? Na mindegy, beklaffogtunk, jo nagy dobozok vannak, amikben haza lehet telepiteni ittmegunt nemkivanatos holmijainkat, valasztottunk is egy jokorat, amibe belefert minden, es meg egy kicsi hely maradt is, mire Dani sopankodott, miert nem hoztunk tobbet, akkor meg kevesebbet kellene itt hagynunk a hotelben. Vegul belatta, igy is sikerult kiuriteni a zsakomat, es kulonben pedig a foldon viszik, igy ket honap alatt er majd haza, de lagalabb csak! 2290 bahtunkba kerult, a legi 3900 helyett. Majd fogunk neki orulni otthon...
Megvartuk, mig rakerul az osszes belyeg, es a bacsi leveszi a merlegrol a neni helyett, mert 13 kilo, az mar sok. Aztan irany vissza a hotelbe, illetve a mosott ruhakert a hotel melle, aztan pakolas. Olyan jo erzes, hogy nincsenek tele a zsakok, es meg lehet ajandekot is vinni majd...Ha lesz meg penzunk egyaltalan ilyesmire... A pakolas vegeztevel Dani levitte a gurulos borondot, meg a kis hatizsakot a portara, es megkerte oket, zarjak be a szefkent mukodo csomagmegorzobe. Szemrebbenes nelkul megtettek. Nagyon jo, igy legalabb ezert nem kell fizetnunk. Ugyis ide jovunk mindig aludni, ha Bangkokban vagyunk.
Egy volt, amikor kicsekkoltunk, es a neni a recepcion, miutan megkapta a kulcsot, azzal allt elo, hogy 75 bahttal tartozunk, amiert Dani tegnap telefonalt Chiang Maiba. Tegnap a Mamit hivtam fel otthon ennyiert Europaban, ot percet tudtunk beszelni. Szoval ez kisse tulzas, es felhaborito. Ha meg azt nezzuk, hogy a kulso telefonon a messzebb levo Krabiba telefonalni 15 baht volt, meginkabb. Mindegy ez van, kifizettuk. Meg egy csoppet ucsorogtunk a hallban, ujsagot olvasgattunk, Dani mindig talal valamit, amit olvashat. Ebedeltunk a szomszed epuletben, Dani szegeny megint valami nagyon csiposet kapott, en nem, ugyhogy az enyem veget odaadtam neki, hatha jolesik. Internetezni akartunk meg, de be volt zarva a kavezo, a fiu, aki az etteremben dolgozott, mondta, hogy majd 3kor nyit, ugyhogy visszasetaltunk a hotel halljaba, jatszottunk, olvastunk, aztan negyed egykor eljottunk. Jelenleg itt utom a billentyuzetet, toltogetem a kepeket, fantasztikusan gyorsan megy, es varom, hogy elinduljunk a varos masik vegebe, a buszpalyaudvarra, hogy megint zotyogjunk 12 oracskat, de sebaj, mert aztan TENGER!!!!!
Megreggeliztunk, az itt szokasos piritos nekem, vagy vaj, vagy dzsem, Daninak meg a piritott rizs. En mar latni sem birom egyiket sem...
Kellemes ido, jar a szel, es nincs dogmeleg, csak a napon, de azt ki lehet kerulni. Viszont irdatlan szmog, es buz, mert a szemetet az utcara dobaljak, semmi zacsko, vagy kuka, illetve van, de hasznalat mellozve.
Ja, amit le akartam irni, hogy egyreszt nincs jarda, legalabbis ezen a kornyeken, igy mindig kihivas a buszmegalloig eljutni, masreszt pedig, es ezt biztosan nem irtam meg, a lakasok egy tipusa olyan, hogy kirakatszeruen zarodik a fobejarat, altalaban egy rolos aluminium valami az ajto, amit csak ejszakara engednek le, e mogott van a lakas fo tere, altalaban eleg uresen kong, vagy van tv, es egy kanape vagy nincs, de ide allnak be az autoval... Mert az a legnagyobb ertekuk. Van akinek szerintem tobbe kerul az autoja, mint az egesz lakasa. Nem is ertem egeszen...
Szoval baktatas a penzvaltoig, minthogy egy kanyink sem maradt, a 7 11 be. Mondjak, az nem itt van, hanem a masik helyen, szoval tovabb. Siker, megtalaltuk, atvaltottuk, van egy kis penzunk, de nem sok, varjuk, hogy felszabaduljon az en szamlamrol a lekotes. Ma jar le, de ma szombat, es majd csak hetfon jutunk hozza legkozelebb... Penzvaltas utan ugy dontottunk, leggyorsabb megoldas taxiba szallni, de a taxibacsi nem igazan ertette hogy merre akarunk menni, illtve a posta ikonja nem sokat mondd neki. Sem, mert eddig mindenki bamulta csak, es nem ertette, mit jelenthet. Ez meg hagyjan, de hoft mindenre valami mas szavuk van, mint az internacionalis szavak? Szoval kisse nehezkesen indultunk neki az utnak, ami amugy nem olyan veszesen sok. Befordult szegeny utkozben valahova, bizva benne, hogy valaki csak tud angolul, a kis kisasszony, akit vegul talaltunk, az ikonok ismereteben nem jeleskedett, de legalabb az a szo, hogy Post, nem volt neki idegen. Meg majdnem elutottunk egy motorost, egy gyalogost, es majdnem nekimentunk egy masik autonak, mire vegre, de vegre megerkeztunk az Office ele. Nagygyon nagy betukkel, igaz nem kukacirassal, de ki volt ra irva, hogy General Post Office. Ha mar valaki taxisnak all, mert nem tudja a fo latvanyossagok nevet angolul??? Na mindegy, beklaffogtunk, jo nagy dobozok vannak, amikben haza lehet telepiteni ittmegunt nemkivanatos holmijainkat, valasztottunk is egy jokorat, amibe belefert minden, es meg egy kicsi hely maradt is, mire Dani sopankodott, miert nem hoztunk tobbet, akkor meg kevesebbet kellene itt hagynunk a hotelben. Vegul belatta, igy is sikerult kiuriteni a zsakomat, es kulonben pedig a foldon viszik, igy ket honap alatt er majd haza, de lagalabb csak! 2290 bahtunkba kerult, a legi 3900 helyett. Majd fogunk neki orulni otthon...
Megvartuk, mig rakerul az osszes belyeg, es a bacsi leveszi a merlegrol a neni helyett, mert 13 kilo, az mar sok. Aztan irany vissza a hotelbe, illetve a mosott ruhakert a hotel melle, aztan pakolas. Olyan jo erzes, hogy nincsenek tele a zsakok, es meg lehet ajandekot is vinni majd...Ha lesz meg penzunk egyaltalan ilyesmire... A pakolas vegeztevel Dani levitte a gurulos borondot, meg a kis hatizsakot a portara, es megkerte oket, zarjak be a szefkent mukodo csomagmegorzobe. Szemrebbenes nelkul megtettek. Nagyon jo, igy legalabb ezert nem kell fizetnunk. Ugyis ide jovunk mindig aludni, ha Bangkokban vagyunk.
Egy volt, amikor kicsekkoltunk, es a neni a recepcion, miutan megkapta a kulcsot, azzal allt elo, hogy 75 bahttal tartozunk, amiert Dani tegnap telefonalt Chiang Maiba. Tegnap a Mamit hivtam fel otthon ennyiert Europaban, ot percet tudtunk beszelni. Szoval ez kisse tulzas, es felhaborito. Ha meg azt nezzuk, hogy a kulso telefonon a messzebb levo Krabiba telefonalni 15 baht volt, meginkabb. Mindegy ez van, kifizettuk. Meg egy csoppet ucsorogtunk a hallban, ujsagot olvasgattunk, Dani mindig talal valamit, amit olvashat. Ebedeltunk a szomszed epuletben, Dani szegeny megint valami nagyon csiposet kapott, en nem, ugyhogy az enyem veget odaadtam neki, hatha jolesik. Internetezni akartunk meg, de be volt zarva a kavezo, a fiu, aki az etteremben dolgozott, mondta, hogy majd 3kor nyit, ugyhogy visszasetaltunk a hotel halljaba, jatszottunk, olvastunk, aztan negyed egykor eljottunk. Jelenleg itt utom a billentyuzetet, toltogetem a kepeket, fantasztikusan gyorsan megy, es varom, hogy elinduljunk a varos masik vegebe, a buszpalyaudvarra, hogy megint zotyogjunk 12 oracskat, de sebaj, mert aztan TENGER!!!!!
2004. december 3., péntek
Bangkok, amikor minden sikerult 3rd Dec 2004
Pentek. Mikor reggel megerkeztunk a palyaudvarrol, lezuhanyoztunk, majd lementem, hogy megszervezzem a mobiltelefon elkuldeset. Megbeszeltem a recepciossal, hogy kit hivjon es mit mondjon neki. Felhivta a not, es vegul arra jutottunk, hogy nem tud semmilyen mobiltelefonrol, ok nem talaltak meg. Elegge lelombozodtam. Tobb lehetoseg volt (1. elozo nap megtatalta, de mara rajott, hogy inkabb megsem, 2. tegnap nem ertettuk meg egymast, es csak nem ertette mit mondok es nem is talalta meg, vagy mar akkor is csak nem mondott igazat...), de a lenyeg, hogy nem sokat tudtunk csinalni. Nem volt erdemes visszabumlizni 18 orat csak azert, hogy veszekedjek veluk, es azt mondjak, hogy ok nem talaltak meg... Uhogy felmentem, aludtunk egyet, aztan gondoltuk megnezzuk mi van az oltonyommel. Kozben megnezve a biztositast arra jutottunk, hogy lehet, hogy kifizetik a telefont, ha van rendorsegi jegyzokonyv. Vegul az egyszeruseg kedveert ugy dontottunk, hogy egyszerubb azt mondani, hogy itt Bangkokban loptak el, mert azt kicsit nehez lenne elmagyarazni, hogy Paiban loptak el... Felhivtuk a turistarendorseget es kiderult, hogy a szabotol 2 percre van, uhogy odamentunk szemelyesen. Elmeseltem a tortenetet, hogy valahol a buszon vagy a piacon elloptak a telefont, jol leirtak es jegyzokonyvbe irtak, uhogy remeljuk a biztosito fizetni fog ra (ha mar tobb, mint 200 ezer Ft-ot fizettunk biztositasra...). Aztan atsetaltunk a szabohoz, ahol keszen volt az ingem, a nadragaom es felkesz az oltonyom. Felprobaltam es nagyon szepen megcsinaltak, Kinganak nagyon tetszettem az uj oltonyomben, csak mondta, hogy azert rossz, mert az oltonyben mindig dolgozni megyek, es az nem jo.. Megbeszeltuk, hogy januar elejere megcsinaljak keszre. Aztan gyalog setaltunk a belvaros (Khao San) fele, mert ki akartuk cserelni a konyveinket ujakra. Kozben ettunk egy helyen az utcan, ahol rengeteg nagy talban mindenfele kajak voltak. Nyuzsogtek az eladok es a vevok korulotte, a fo eladono borzaszto stilusban szolgalta ki az embereket, amikor egy biciklis turista megallt a stand elott, es a kanallal meg akarta nezni, hogy milyen a halgolyo belulrol, akkor raorditott es racsapott a kezere, majd elhesegette onnan a sracot, aki fel volt haborodva, de meg tudom erteni. Sajna ezen a kornyeke tul sok a turista, es ahol sok a turista, ott nem az erdeklodo kedvesseg jellemzi a helyieket, hanem a fugges es undor keverekebol keletkezo ingerultseg. Sajnos itt Thaifoldon tobb helyen talalkoztunk mar ezzel a mentalitassal, de a legrosszabb itt Bangkok belvarosaban. Szoval ette, aztan tovabbmentunk es talaltunk egy kapualjat, ahol elcsereltuk a konyveinket ket ujra. Kinga egy Daniell Steel konyvet valasztott, gondolta kiprobalja, hamar olyan bestseller. En egy bestsellernek mondott konyvet valasztottam, ami az Ausztraliaba kuldott elso fegyencszallitmany utjat kiseri vegig a 18. szazadban az egyik fegyenc szemszogebol. Kinga beszelni szeretett volna Jutkaval (Anyukaja), uhogy bementunk az egyik International call feliratu helyre. Kiderult, hogy a kiirtakkal ellentetben nem 75, hanem 150 Ft lenne egy perc, uhogy tovabbaltunk. Vegul egy masik helyen tenyleg 75 Ft (15 Baht) volt a hivas. Kinga telefonlat, beszelgetes kozben megbeszeltuk, hogy 5 percet beszel, mert en mindig idegeskedek a hosszura nyulo telefonbeszelgetesek miatt. Aztan az 5. perc vegen epp elbucsuztak Jutkaval, en meg lenyomtam a telefont, mert gondoltam mar vege, es ne fizessuk ki a kovetkezo percet is 5 sec miatt. Ez hiba volt, jo 20 perceb telt, mire kicsit kiengeszteltem Kingat (bocsanat Jutka toled is :-). Aztan interneteztunk egyet, majd mar olyan 6 ora fele ugy dontottunk, hogy kimegyunk a buszpalyaudvarra, hogy megvegyuk a jegyet masnapra Krabiba, meg hogy lemerjuk, hogy mennyi ideig tart az ut az iszonyatos bangkoki forgalomban. 7 korlure kiertunk, es eppenhogy tobbe kerult a jegy, mint amennyi penz volt nalunk, es a egyikunk szamlajan sem volt nem lekotott penz, az ausztral dollar meg nem volt naunk. Vegul rajottem, hogy m,eg van 700 Ft a szamlamon es az 100 Bahtra eleg. Ennyit kivettunk a szamlarol, es ez pont eleg volt, uhogy bebiztositottuk a helyunket a masnap este kilences buszon. Mar nyolc volt mikor visszaindultunk a szallashoz, szerencsere a szallas kozelebe megallo 507-es busz (amivel a belvarosba is megyunk altalaban) innen indul, uhogy atszallas nelkul 1 ora alatt hazaertunk. Na gondoltuk holnap ket orat szamolunk ra, mert belefer, hogy akkora lesz a forgalom. Vegul mar olyan keso volt, hogy nem volt nyitva etterem a szallas kornyeken, uhogy vettunk a kozertbe csaokis fankot, azt vacsiztuk. Aztan alvas. Egesz sikeres nap volt...
2004. december 2., csütörtök
Uton, buszon, taxiban, vonaton 2nd Dec 2004
Csutortok. Ma hosszu utra indulunk. Reggel osszepakoltunk, bar a mosodaba a ruhainkert meg el kellett menni. Sebaj, olyan 10 korul elmentunk, de nem volt nyitva a mososda. Kicsit izgultunk, mert 11-re vissza kellett vinni a motort, meg a busz is indul lassan... Azert beultunk internetezni a mosodaval szemben. Vegul 11 volt mar, amikor kinyitott, nagy sietve kifizettuk, es visszamnetunk a szallasra. Ott bepakoltunk, aztan Kingaval es az egyik taskaval bemotoroztam a buszpalyaudvarhoz. Aztan visszamentem a masik taskaert. Felkaptam , kifizettem a szallast, aztan mentem leadni amotort. Kb. fel 12 volt, amikor vegul leadtam es odaertem a buszpalyaudvarra (na ez tulzas, egy poros beallo ket kopott etterem kozott). Meg nem reggeliztunk, es a busz sem erkezett meg meg, uhogy beultunk egy jonak kinezo helyre es ettunk iteni regelit. Kinga piritott bagettet mindenfele foldi joval (kremsajt es ilyesmi reg latottt finomsagok). En rantottat ettem, de kozben felugrottam, mert megjott a busz es felraktam a taskakat a buszra, hogy legalabb azok fent legyenek. Gyorsan befaltuk a maradekot, aztan felszalltunk a buszra, ami ugyanaz a rozoga kis piros busz volt, mint amivel jottunk. Del korul elindultunk, es docogtunk 4 orat (hogy miert kellett 20-al kusznunk lefele a hegyrol azt nem ertettuk). Vegul Chiang Maiban ugy dontottunk, hogy rogton a vonatpalyaudvarra megyunk, es szerencsere fel oran belul ment is egy vonat, ami masnap reggelre erkezik Bangkokba. Alvokocsis vionat volt, ami azt jelenti, hogy a folyoso ket oldalan egymassal szembe nezo szimpla szeke voltak, amiket este a szemelyzet atalakitott aggya es fent a mennyezetrol lehajtottak meg egy agyat. Agynemuvel mindennel, nagyon kenyelmes volt. Erdekes, hogy az also priccs dragabb volt, mint a felso. Aztan rajottunk miert, mert ott joval sotetbbet lehetett csinalni. Meg ulve elkezdtuk keresni Kinga telefonjat, de sehol sem talaltuk. Vegul kipakoltuk az osszes taskat, mindenhol megneztuk, de tenyleg nem volt sehol. Nem volt mese, valszeg otthagytuk a szobaban Paiban, ahonnan epp 100 km/h-val tavolodtunk. Fel akartuk hizvni a szallast, hogy megkerdezzuk megtalaltak-e a telefont. Az en mobilomrol ez a hivas percenkent kb 600 Ft-ba kerult volna, uhogy megkertem egy helyit a vonaton, hogy hivja mar fel nekem. Nagyon helyesek voltak, nem hagytak, hogy kifzessem es felhivtam a szallast. Eloszor mondta a neni, hogy megnezi. Aztan masodszor hivva azt mondta, hogy Ok, nala van. Na nagyon megorultem, azon gondolkoztunk Kingaval, hogy akkor most mi legyen. Vegul megkerdeztuk a kalauztol, hogy mia kovetkezo megallo, mert akkor ott leszallunk, es visszamegyunk Chiang Maiba... A kovetkezo megallo egy ora mulva volt, es ekkor mar nyolc ora korul volt es harom oraja indultunk Chiang Maibol. Szamolgatva arr jutottunk, hogy ez kicsit eros, valszeg azon a kis helyen ragadnank, meg az ujdonsult thai ismeroseink is lebeszeltek rola. Vegul ugy dontottunk, hogy marad megint a posta. Reggel megerkeztunk Bangkokba, szerencsere a kozponti vonatpalyaudvarra erkeztunk, ami kozel van A Blooms Residencetol, ami mar standard szallasunk Bangkokban. Ja, de ez mar a kovetkezo nap, lapozz...
2004. december 1., szerda
Dani 28, hosszunyakuak faluja (vege hianyzik) 1st Dec 2004
Szerda Reggel eleg koran keltunk, mert szerettunk volna ha lehet egy egynapos turara menni, megnezni a hilltribeok kozul a hosszunyaku embereket, akik a burmai hatar kozeleben elnek, inkabb atjottek onnan, mert ott zargatjak oket, itt viszont eleg jol elnek. Foelg persze a bamesz turistakbol, de ez mar csak ilyen, ha valami olyan mas, mint ok...
Szoval felkeltunk, es mivel en azt hittem, Dani mar a mai estet mashol szeretne tolteni, osszepakoltam, de mindent, indulasra kesz allapotba. O meg nagy szemekkel nezte az igyekezetemet, nem ertette mi tortenik, nem szoktam en ilyen rendes lenni, ha pakolasrol van szo, inkabb az utolso pillantra hagyok mindent. Aztan mondta, hogy hova hova? Ma nem megyunk meg el... Na mindegy, legalabb rend van, es indulhatunk, amikor csak akarunk.
Az amerikaiak azzal jottek vissza, mire mi vegeztunk, hogy megis maradnak egy napot meg, nem tudom pontosan miert... Kerdeztuk toluk van e kedvuk velunk tartani, de ok inkabb mas programot terveztek. Felpattantunk hat a motorra, hogy megnezzuk van e egynapos kirandulas, de a kozeli uirodaban semmi nem volt. Tovabbmentunk, aztan Dani hirtelen kitalalta, hogy wcre kwll mwnnie, menjek, keressem meg hatah van valahol lehetoseg. Elindultam, de ut kozebn belefutottam az amcsikba, akik reggeliztek a kozelben. Leultem hozzajuk, vartam Danit, amig megjott beszelgettunk.
A buszpalyaudvarhoz kozel vegul talaltunk egy kisebb ceget, akik visznek embereket egynaposra, de irto draga, fejenkent 1250 baht, igy elgondolkoztunk, menjunk e inkabb maganszervezesben, de nem talaltunk a buszpalyaudvaron senkit, eki segiteni tudott volna. Igy inkabb visszamnetunk ahhoz a kis irodahoz, ahol nem volt egynapos, legalabb megkerdezni, mikor megy a busz Mao Hong Sonba, ahonnan mar csak egy ugras a falu... A bacsi nagyon kedves volt, de arra probalt rabeszebni, hogy akkor jarunk a legjobban, ha motorral megyunk, mert ugy a leggyorsabb, meg a legolcsobb. Hozzateszem, a varos innen 108km, a falu onnan meg 15, az osszesen 246! Mindezt egy kismotorral, kanyargos hegyi utakon, ugy, hogy mar tegnap attol a 100tol is szetment a fenekunk, meggondolando.
Viszont ez az, amit mindenkeppen szerettem volna latni, ilyen nincs sok helyen, Thaifoldon pedig itt egyedul. Egyre lelkesebbek lettunk, a vegen meg az amcsikat is megkerdeztuk, jonnek e, Bill erdeklodott, aztan Sandy lebeszelte a fiukat, neki eleg volt a tegnap... Emiatt aztan meg lelkesebbekke lettunk, mert ha mar kihivas is, akkor utanunk a vizozon. Elmentunk meg tankolni egyet, sajna a melegebb ruhakert nem ugrottunk be a szallasra, kesobb meg is bantuk, pedig utba is esett. Vettem reggelit, kis vizet, aztan hajra.
Az ut eleje teljesen siman ment, bar a szerpentines kanyargos uton mindig kicsit feszultebben ucsorgok Dani mogott, aki viszont nagyon jol vezet. Az ut egyharmada alatt ket lapositott kigyot is lattunk az uttesten... Nem szeretnek este hangokat hallgatni az erdoben, koszonom, egyszer eleg volt. Es nem is tudtam, hogy vannak kigyok errefele. Lehet hogy csak siklok voltak, bar ketlem.
Ameddig tegnap voltunk, eleg hamar eljutottunk, aztan ugy dontottunk, megallunk es veszunk valami meleg ruhat, mert befagy a poponk a mocin. Kaptam egy csodaszep se nem piros, se nem narancs szinu polar kapucnis pulcsit, Daninak meg vettunk kesztyut, 100% polieszter, meg egy hosszuujju polot. Igy mar kicsit konfortosabb volt. A masodik ketharmad felenel konyorogtem, hogy alljunk meg, hadd erezzem ujra, hogy van labam, annyira zsibbadtak. Dan mondta is, lehet hogy direkt tervezik ilyen kenyelmetlenre az uleseket... Ahol megalltunk, Lahu nep arusitotta handmade portekait, ez kevesbe volt erdekes, annal inkabb a kilatas. Hatalmas erdos hegyek, koztuk volgy, ez igy meg nem hangzik erdekesebbnek, mint otthon, de tenyleg teljesen mas, be lehet latni az egesz tajat innen fntrol, majdnem olyan, mint Dobogokonel, csak a hegyek tenyleg hegyek...
Tovabbindultunk, surun gondoltam kozben arra, hogy biztos akarom e en ezt, foleg amikor elfogyott az egyik sav, mert frissen aszfaltoztak, es egy savban kellett elfernie mindenkinek, a kanyarokban is, amik nem voltak igazan belathatoak. Maradt meg egy kis osveny az ut kulso iven, inkabb azt valasztottuk, mint a szembeforgalmat. Nagyjabol ket es fel ora multan ertunk vegre Meo Hong Son ba, ahol szabalyszeruen leugrottunk a motorrol... Ekkor meg nem tudtam hogyan fogunk hazakeveredni, mert majdnem biztos voltam benne, hogy nem akarok soha tobbet motort latni.
Csitult ez az erzes, miutan megebedeltunk, jo csipos volt a kaja, en kesudios csirket ettem, ha lehet a kedvencem, Dani meg piritott rizst, szokas szerint. Egy fel orat ucsorogtunk, aztan megprobaltuk kideriteni, merre laknak a hosszunyakuak. Az etteremben az egyik nenei azt mondta balra, a masik, hogy jobbra induljunk. Ez igy nehez lesz, ugyhogy atmentunk a szemben levo helyre, ahol europai arcu emberek is voltak, toluk kerdeztuk, itt elokerult meg egy terkep is amirol kiderult a helyes irany. Nekivagtunk, bar mar keves volt az uzemanyagunk, biztunk benne, hogy nincs messze, es gyorsan odaerunk. 15km volt, es mar a pirosban a mutato, de sikerult. Az ut itt nem volt olyan kanyargos, mint eddig, es az izgatottsagtol nem is ereztuk, hogy nehez ulni a motoron. Az ut menten mindenhol rizsfoldek, emberek dolgoztak rajta jellegzetes kalapban, valahol tuzeltek is, igy az egesz taj meseszerunek hatott, a bambusz hazakkal a mezokon, ahova a tuzo nap elol menekulnek husolni pihenni munka kozben az emberek. Egy elagazasnal aztan egy tablaba futottunk, amin rajz mutatta, hogy a hosszunyakuak merre talalhatoak. Meg egy kisebb falun mentunk keresztul, aztan ujabb tabla, majd sorompo, majd ujabb tabla, ujabb sorompo, es meg ket tabla. Aztan izgi foldut, eleg docogos, de itt mar lattunk noket, kosarral a fejukre kotve, nepviseletben, amit eddig meg nem lattunk mashol. A falu hatara elott kicsivel ujabb katonai sorompo, nevet kell fuzetbe irni, ugy engednek tovabb, aztan meg egy kis zotyoges, es megerkeztunk a parkoloba, ahol le kell tenni a jarmuvet, mert innen mar csak gyalogosan lehet tovabbmenni. A falu kozvetlen bejarata elott ujabb katonak, megint nev felir, es mehetsz. Szerintem vigyaznak a nepekre itt, mert ezek amolyan vandornepseg, Burmabol jottek at, es mennenek tovabb, ha a katonak nem tartoztatnak fel oket. Meg nyilvan vedik is oket, annyi a turista errefele... Mondjuk ebbol elnek.
Szoval felkeltunk, es mivel en azt hittem, Dani mar a mai estet mashol szeretne tolteni, osszepakoltam, de mindent, indulasra kesz allapotba. O meg nagy szemekkel nezte az igyekezetemet, nem ertette mi tortenik, nem szoktam en ilyen rendes lenni, ha pakolasrol van szo, inkabb az utolso pillantra hagyok mindent. Aztan mondta, hogy hova hova? Ma nem megyunk meg el... Na mindegy, legalabb rend van, es indulhatunk, amikor csak akarunk.
Az amerikaiak azzal jottek vissza, mire mi vegeztunk, hogy megis maradnak egy napot meg, nem tudom pontosan miert... Kerdeztuk toluk van e kedvuk velunk tartani, de ok inkabb mas programot terveztek. Felpattantunk hat a motorra, hogy megnezzuk van e egynapos kirandulas, de a kozeli uirodaban semmi nem volt. Tovabbmentunk, aztan Dani hirtelen kitalalta, hogy wcre kwll mwnnie, menjek, keressem meg hatah van valahol lehetoseg. Elindultam, de ut kozebn belefutottam az amcsikba, akik reggeliztek a kozelben. Leultem hozzajuk, vartam Danit, amig megjott beszelgettunk.
A buszpalyaudvarhoz kozel vegul talaltunk egy kisebb ceget, akik visznek embereket egynaposra, de irto draga, fejenkent 1250 baht, igy elgondolkoztunk, menjunk e inkabb maganszervezesben, de nem talaltunk a buszpalyaudvaron senkit, eki segiteni tudott volna. Igy inkabb visszamnetunk ahhoz a kis irodahoz, ahol nem volt egynapos, legalabb megkerdezni, mikor megy a busz Mao Hong Sonba, ahonnan mar csak egy ugras a falu... A bacsi nagyon kedves volt, de arra probalt rabeszebni, hogy akkor jarunk a legjobban, ha motorral megyunk, mert ugy a leggyorsabb, meg a legolcsobb. Hozzateszem, a varos innen 108km, a falu onnan meg 15, az osszesen 246! Mindezt egy kismotorral, kanyargos hegyi utakon, ugy, hogy mar tegnap attol a 100tol is szetment a fenekunk, meggondolando.
Viszont ez az, amit mindenkeppen szerettem volna latni, ilyen nincs sok helyen, Thaifoldon pedig itt egyedul. Egyre lelkesebbek lettunk, a vegen meg az amcsikat is megkerdeztuk, jonnek e, Bill erdeklodott, aztan Sandy lebeszelte a fiukat, neki eleg volt a tegnap... Emiatt aztan meg lelkesebbekke lettunk, mert ha mar kihivas is, akkor utanunk a vizozon. Elmentunk meg tankolni egyet, sajna a melegebb ruhakert nem ugrottunk be a szallasra, kesobb meg is bantuk, pedig utba is esett. Vettem reggelit, kis vizet, aztan hajra.
Az ut eleje teljesen siman ment, bar a szerpentines kanyargos uton mindig kicsit feszultebben ucsorgok Dani mogott, aki viszont nagyon jol vezet. Az ut egyharmada alatt ket lapositott kigyot is lattunk az uttesten... Nem szeretnek este hangokat hallgatni az erdoben, koszonom, egyszer eleg volt. Es nem is tudtam, hogy vannak kigyok errefele. Lehet hogy csak siklok voltak, bar ketlem.
Ameddig tegnap voltunk, eleg hamar eljutottunk, aztan ugy dontottunk, megallunk es veszunk valami meleg ruhat, mert befagy a poponk a mocin. Kaptam egy csodaszep se nem piros, se nem narancs szinu polar kapucnis pulcsit, Daninak meg vettunk kesztyut, 100% polieszter, meg egy hosszuujju polot. Igy mar kicsit konfortosabb volt. A masodik ketharmad felenel konyorogtem, hogy alljunk meg, hadd erezzem ujra, hogy van labam, annyira zsibbadtak. Dan mondta is, lehet hogy direkt tervezik ilyen kenyelmetlenre az uleseket... Ahol megalltunk, Lahu nep arusitotta handmade portekait, ez kevesbe volt erdekes, annal inkabb a kilatas. Hatalmas erdos hegyek, koztuk volgy, ez igy meg nem hangzik erdekesebbnek, mint otthon, de tenyleg teljesen mas, be lehet latni az egesz tajat innen fntrol, majdnem olyan, mint Dobogokonel, csak a hegyek tenyleg hegyek...
Tovabbindultunk, surun gondoltam kozben arra, hogy biztos akarom e en ezt, foleg amikor elfogyott az egyik sav, mert frissen aszfaltoztak, es egy savban kellett elfernie mindenkinek, a kanyarokban is, amik nem voltak igazan belathatoak. Maradt meg egy kis osveny az ut kulso iven, inkabb azt valasztottuk, mint a szembeforgalmat. Nagyjabol ket es fel ora multan ertunk vegre Meo Hong Son ba, ahol szabalyszeruen leugrottunk a motorrol... Ekkor meg nem tudtam hogyan fogunk hazakeveredni, mert majdnem biztos voltam benne, hogy nem akarok soha tobbet motort latni.
Csitult ez az erzes, miutan megebedeltunk, jo csipos volt a kaja, en kesudios csirket ettem, ha lehet a kedvencem, Dani meg piritott rizst, szokas szerint. Egy fel orat ucsorogtunk, aztan megprobaltuk kideriteni, merre laknak a hosszunyakuak. Az etteremben az egyik nenei azt mondta balra, a masik, hogy jobbra induljunk. Ez igy nehez lesz, ugyhogy atmentunk a szemben levo helyre, ahol europai arcu emberek is voltak, toluk kerdeztuk, itt elokerult meg egy terkep is amirol kiderult a helyes irany. Nekivagtunk, bar mar keves volt az uzemanyagunk, biztunk benne, hogy nincs messze, es gyorsan odaerunk. 15km volt, es mar a pirosban a mutato, de sikerult. Az ut itt nem volt olyan kanyargos, mint eddig, es az izgatottsagtol nem is ereztuk, hogy nehez ulni a motoron. Az ut menten mindenhol rizsfoldek, emberek dolgoztak rajta jellegzetes kalapban, valahol tuzeltek is, igy az egesz taj meseszerunek hatott, a bambusz hazakkal a mezokon, ahova a tuzo nap elol menekulnek husolni pihenni munka kozben az emberek. Egy elagazasnal aztan egy tablaba futottunk, amin rajz mutatta, hogy a hosszunyakuak merre talalhatoak. Meg egy kisebb falun mentunk keresztul, aztan ujabb tabla, majd sorompo, majd ujabb tabla, ujabb sorompo, es meg ket tabla. Aztan izgi foldut, eleg docogos, de itt mar lattunk noket, kosarral a fejukre kotve, nepviseletben, amit eddig meg nem lattunk mashol. A falu hatara elott kicsivel ujabb katonai sorompo, nevet kell fuzetbe irni, ugy engednek tovabb, aztan meg egy kis zotyoges, es megerkeztunk a parkoloba, ahol le kell tenni a jarmuvet, mert innen mar csak gyalogosan lehet tovabbmenni. A falu kozvetlen bejarata elott ujabb katonak, megint nev felir, es mehetsz. Szerintem vigyaznak a nepekre itt, mert ezek amolyan vandornepseg, Burmabol jottek at, es mennenek tovabb, ha a katonak nem tartoztatnak fel oket. Meg nyilvan vedik is oket, annyi a turista errefele... Mondjuk ebbol elnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
