Szombat Reggel a befizetett megbeszelt turara 8:40kor kellett kint lenni a hallban, ahova a turavezeto erkezett, masokkal egyetemben, akiket a szallasokon szedett ossze. A vezeto biciklin ult, a tobbiek setaltak mellette. A sziget ugyanis olyan kicsike, hogy nincs rajta semmifele motoros jarmukozlekedes, csak a hajoknak van motorjuk. A csavo elorerohant, es vegig "Hallo"-zott, ez nekem itt nagyon nem szimpi, ugy kezelik a turistakat, mintha valami kort hordoznank. Mondjuk hasonlo stilusban megkerdezte hol a jegyem, mikor mondtam neki, elvette mar, felhaborodva javitotta ki magat, hogy o azt kerdezte, mit akarok enni. Az hogy mit akarok nyilvan semmifele osszefuggesben nincs azzal, hogy mit fogok, mondtam neki, mindegy, csak ne legyen nagyon csipos. Ebben megnyugodott. Helyi viskokhoz ertunk, ahol a halaszok laknak, innen kellett ugyanis kolcsonoznunk a bekatalpakat, meg szemuveget pipakat, amikkel vizbe mehettunk. Nehanyunknak nem jutott mar nagyon ocska, csak ujabb, ezeket jol megfenyegettek, hogy ha elhagyjak akkor 1000 bahtot kell fizetniuk. Mindenki mosolygott, hogy pattogtak ezek az emberek. A hajout egyebkent mindossze 400 B, igy az ezer kicsit soknak hangzik. Egymas mellett a kikotoben, illetve ahol megalltak a hajok, tobb longtail boat volt egymas melle kotozve, majomugyesseggel kellett bemaszni, illetve atmaszni egyikbol a maskiba, amennyiben tele lett az egyik. Nem bantuk, ez meg nem a vilag, csak a stilus meg mindig... Vegre valahara elindultunk, kb 20 perc csuszassal, bar ok mikozben setaltunk hajtottak rendesen, aztan ucsoroghettunk a hajoban jo sokat.
Az indulasi irany nem eppen arrafele tortent, mint amit az irodaban mondtak, de a vezeto tudja, gondoltuk, elkerulendo a nagy tomeget. Mint kiderult pont forditott sorrendben mentunk vegig a szigeteken, mint ahogy az irodaban mondtak. Az elso megallo nem part volt, hanem csak kiugrottunk egyet sznorkellkedni, rengeteg hal, meg nagyon lepusztitott korallok, de nyilvan mi vagyunk elkenyeztetve. Visszaszalltunk, es elindultunk eszak fele, mint kiderult a Bamboo Island volt a cel, de a tenger elegge haborgott, dobalta a csonakunkat elegge, a vezeto meg is allt egyszer, megkerdezte, nem baj ha nem megyunk a szigethez, mert eleg rosszak a viszonyok most, es fel, hogy nem tud kikotni. Mondtuk neki, nem gond, a vegen megiscsak elmentunk a szigetre, csak nem ertem, akkor minek kerdezi. A sziget szep feheres homokkal, turkizes vizzel, es nagy hullamokkal jellemezheto, es fel orank volt itt, ami arra eleg, hogy benyomast szerezzunk rola.
Megkerultuk a nagy szigetet, es a keleti oldalon, a majomparton alltunk meg legkozelebb, itt tenyleg elnek majmok, a turistak nagy oromere. Adnak nekik enni, meg fotozkodnak, a part szep, bar semmi extra. Ujabb fel orat lehetett itt tolteni, majd miutan a guide beterelt bennunket a csonakba, el is tunt. Lattuk, ahogy sorba all a kajaspultnal, majd visszafele egy kolaval, meg egy szendviccsel a kezeben jon, ugy negyed ora mulva. Szoval hihetetlen a szervezes... Kiosztotta az ebedet, aztan ugy dontott, menet kozben ebedel mindenki. Meg nekemvagta a vasmacskat, ami bele is akadt a furdoruhamba, de szerencsejere csak surolt, mert mar elegge a bogyomben volt, es nem lett volna eleg egy bocsanat. A kovetkezo allomas a Maya Beach volt, illetve a Ko Phi Phi sziget deli kisebb szigete, ugyanazzal a nevvel, ahol a Laonardo DiCaprio foszereplesevel forgattak a Part c. filmet, es sokak szerint tenyleg a kornyek legszebb strandja van itt, azert is, mert a forgatocsoport szepen tisztaba tette a partokat. A ket sziget kozott elkezdett esni az eso, a tenger pedig ha lehet meg jobban haborgott, mint amikor eszak fele mentunk, es igy kisse remenytelen volt, hogy megalljunk annal a barlangnal, ahol a fecskefeszkeket szedik az un. fecskefeszekleveshez, meg mellesleg festmenyek vannak a falakon, es cseppkovek is, szepen megorzott allapotban. Igy viszont orulhettunk, hogy le tudtuk fotozni. A hullamok akkorak voltak, hogy a csonakban rendesen ugy ereztuk magunkat, hogy nem sokon mulik, hogy a kovetkezo pillanatban elsullyedunk-e. Reszemrol szivesebben visszafordultam volna... Egy obolben vegul megalltunk, sehol a beach, csak sziklak koroskorul, a csavo kiugrott, a tobbiek is, de semmit nem mondott, hol vagyunk, mit csinalunk, de mivel az eso eleg hideg volt, mindenki orult, hogy a vizben lehet. Azt gondoltuk, hogy csak sznorkellkedunk megint, es majd tovabbmegyunk a partra, de a ficak mondta, vigyuk a ciponket, mert ott van egy kis luk, ahol ki kell maszni, es az uton eljutunk majd a partra. Iszonyu hullamok voltak, Dani mar a vizben volt, en nem is szivesen mentem be, de mondtam neki, vigyuk a szandlajat, meg az en papucsomat. Nem ertette mit beszelek, mutattam neki, ahogyan masok mar a hullamzassal kuzdve azert kiernek a sziklakra, es probalnak rajta maradni a hullamok ellenere. Mi is elindultunk, ut kozben nekiutodtem egy sziklanak, es olyan ideges lettem a kocsog csavora, hogy uvoltottem Daninak, hogy en most azonnal visszamegyek, es megolom, aki kitalalta, hogy ilyen korulmenyek kozott kelljen az eletemert kuzdeni. Ha azt mondjak, hogy kalandturara fizettunk be, akkor ok, de akkor meg el sem jovok. Szegeny Dani latta az idegessegemet, de ugy dontott, veszelyesebb visszafordulni, inkabb menjunk tovabb, oda, ahol szilard talaj van a labunk alatt. Nekunk legalabb volt valami cipo a labunkon, nem ugy, mint egy ket lanynak, akik jol osszevissza vertek magukat...
A lukon, ahol at kellett maszni, kotel segitett, innen mar a szarazfold belsejebe vezetett az ut, es valoban gyonyoru volt, az idegessegem ellenere. A beach, a tuloldalon sekely vizu obol menten nyult el, nem hosszan, de annal szebben, magas sziklafalak vettek korbe, kis bejaraton at be lehetett volna jonni hajoval, ez meg idegesebbe tett, mert egyszeruen nem ertettem, ha van itt vagy tucat hajo, akkor pont a mi ki....szott hulye seggfejunknek mert derogalt ide bejonni. Minden mas turista hatizsakostul setalgatott a szigeten, kiveve minket, akik az eletunket kockaztatva ertunk at ide. Mi vagyok en, szinesz, vagy kommandos?
Raadasul nem is lehetett sok idot tolteni itt, annyira se futotta, hogy egyet furodjek a vizben, Dani hozta a vizalatti fenykepezogepet, azzal legalabb egy kepet csinalt itt, aztan elindultunk vissza. Ebbe az iranyba konnyebben haladtunk, mert a koveken lepkedve kb ket meterrel a csonak elott kellett csak becsobbanni, onnan meg gyerekjatek a hajohoz erni. Gondoltam en. A leghatso ulesen ultunk, a letra pedig a hajo orraban volt, igy ugy dontottem, hogy kirakom elobb a kezembol a cuccokat az ulesre, aztan kimaszok a letran. Ahogy a kezemben levo holmikat ki akartam tenni, rugtam egy nagyot a labammal, hogy lenduletet vegyek. Hatalmas fajdalmat ereztem csak, Dani epp mogottem volt, kiemeltem a bal labamat a vizbol, es valami benne volt a belso oldalaban, epp a csontom alatt. Iszonyuan nezett ki, uvoltottem, hogy szedje ki, megfogott, en nem is neztem oda, csak lepergett elottem az egesz eddigi eletem, es probaltam nem elajulni. Elsirtam magam, es nem nagyon emlekszem hogyan, de vegul sikerult kimaszni a hajo orraba. Dani fogott, azt tudom, a hajoskapitany, meg odajott, hogy minden ok e, en rakiaballtam, hogy nem, erre odebbment... Leultunk az orrba, en valtozatlanul zokogtam, a labamon nem latszott mas, csak egy vagas, de tudtam, hogy ennel nagyobb a baj belul, de orultem, hogy mozog a labam, es kivulrol nem latszik veszesnek. Az eso esett a tenger hullamzott, mint egy rossz filmben minden hullam utan becsapott a viz a fejunkre arcunkba, a kendom, mai a hatamon volt csurom viz lett ket perc alatt, de semmit nem szerettem volna jobban, mint vegre kinnt lenni, es amilyen gyorsan lehet hazamenni innen, errol az undorito helyrol, ahol csak bajunk eshet, es semmi nem szep, es nem jo. Dani nyugatatgatott, hogy ugy lesz minden, ahogy szeretnem, de elobb egy orvos lasson, ettol meg jobban ketsegbeestem, tisztan meg voltam gyozodve rola, hogy ez a legrosszabb otlet, amit valaha hallottam. Fel ora utan ertunk ki a partra, illetve a kozelebe, mert apaly volt, es ezen a reszen, mar nem is volt viz, igy a hajo megfeneklett ugy 50 meterrel a part elott, igy Daninak a hatan kellett kivinnie. Megjegyzem, kb 500 meterre inenn teljesen jol ki lehetett volna kotni, de mit varjunk egy ilyen szarjancsitol...
Csurom vizesen indultunk a szallasra, Dani ragaszkodott hozza, hogy legalabb a gyogyszertarban kerdezzuk meg, valaki be tudna e kotni a sebet. A korhazat javasoltak, ami kicsit messzebb volt, de nekem mar mindegy volt, mentem, amerre Dani vitt. A korhaz epulete eppen felujitas alatt volt, egy kisebb szarnyat hagytak meg, ami teljesen nyitott volt az udvar fele, igy inkabb kifordultunk eloszor azzal, hogy majd Dani kitisztitja a sebet. Vegul nem tudom miert ugy dontottunk bemegyunk. Adatokat felvettek, a Dr neni kedvesen kerdezte mi a baj, mondtam, mutatta uljek fel, vizsgalat, tisztitas, aztan ugy hatarozott, belerak valamit, amitol nem fertozodhet el. Sebbe nyomta a gezlapot, nem volt finom, olyan ajulasszerut ereztem, aztan Dani hangja, hogy ebreszto, meg valami vacak illat az orormban. Mondtam ne hulyeskedjen, iszonyu szaga van. Nevetett, ez mar jobb igy. Lassan magamhoztertem, a labam szepen be volt kotve, kaptunk meg valami ragacsot, meg fizettunk, aztan hazabicegtunk.
A szallason egy masik szobaba vittek at a motyonkat (reggel mi kertuk oket erre), ami olcsobb, viszont nincs benne tv, meg legkondi, meg meleg viz sem. Kertuk, adjanak egy jobb szobat az allapotomra valo tekintettel, de sajnos csak olyanjuk volt, amiben ket kulon agy van. Igy maradtunk az olcsobbnal, de mindegy is volt, mert csak az agyat szerettem volna latni. Jo, hogy elhoztuk a hajszaritot, mert a hidegvizes zuhany utan jolesett meleg levegovel megmelegedni...
Dani agyba tett, aztan elment valami kajaert ugy emlekszem, meg probalt vigasztalni, mert elegge el voltam kenodve. Kertem, hivjuk fel Mamat, erre Dani kerte, inkabb elobb Mariekat, Petinek ugyis ma lesz a szalagavatoja. Beszeltunk veluk is, aztan Mamival is, szegenyt kicsit megijesztettuk, azzal, hogy Dani telefonalt, de aztan minden rendben volt. Lassan megnyugodtam, es meg jatszottunk is egyet elalvas elott, meg kaptam egy Algopirint, amitol kicsit elmulni latszott a fajdalom, bar nem nagyon tudtam raallni, csak piciket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése