Vasarnap Reggel kilenc korul arra ebredtem, hogy mozog az agy alattam. Aztan meg felalomban arra gondoltam, csak valami fura zajt hallok, aztan mikor Dani kiugrott az agybol, es teljesen eberen mondta, hogy azonnal menjunk innen lefele, vilagossa valt, hogy a fold mozog, es ez a 18. emeleten remekul erezheto is volt. Dani alsogyatyaban aludt, es csak egy torcsit tekert maga kore, nekem viszont muszaj volt valamit felvennem, legalabb egy trikot, meg egy nadragot. Cipore nem is gondoltunk, es semmi masra sem, csak mihamarabb lenn lenni... Mikozben en kuzdottem a gombommal, (3mp) Dani kirohant a lifthez, de remenytelennek tunt azzal lejutni, igy maradt a tuzlepcso... Meg annyi lelekjelenletem volt, hogy a kulcsot magammal vigyem, csukodott az ajto, es rohanas. Kattogtak a kockak a fejemben, ilyenkor szazezer gondolat van bennem, miket lattam, hallottam a foldrengesrol... Magas hazak bemozdulnak, nem dolnek csak ugy ossze, es ha dol is, nem lesz bajunk, hogy minel gyorsabban lenn lenni, stb. Dani csak a problemara koncentral, igaza van. Arra, hogy lenn legyunk, a tobbi nem fontos. A 12en utolertunk embereket, akik kicsit lassabban mentek, mint mi szerettunk volna, egy ferfi kiabalta, hogy RUN, azaz rohanas, de egy no egy nagy muanyag kosarban a ruhait mentette, raadasul magassarkuban klaffogott, azt hittem kivagom a kezebol, mier kell az neki? De sajnos a lpcso eppen annyira szeles csak, hogy egy ember elferjen rajta, igy ha valaki esetleg elesik, sokan bennragadnak. Vegul neztem csak az ajtokat, 6, legkozelebb a 2, aztan vegre lennvagyunk... Az utcan almos, riadt emberek nezik az epuletet, mindenki megszeppenve persze. Ahogy jottunk lefele, mindenfele hangokat hallottunk, ahogyan mint kesobb kiderult, az ajtok csapodtak az meberek utan, akik rohantak kifele. De ott, akkor nem tudtuk milyen hangok ezek. En vegig ereztem a mozgast, mint egy hajon...
Kint az utcan, mezitlab, Danin egy szal feher torulkozo, az emberek miutan felocsudtak, ezen mosolyogtak... Pedig nem volt vicces. Az elso mondatom az volt, menjunk innen, mert itt meghalnak az emberek... Dani csak nevetett rajtam, de ereztem, ahogy remeg a keze. Persze, mert most mar biztonsagban voltunk, megszunt a foldmozgas, es leertunk. Pedig komolyan ez volt az erzesem. Harom napja egy busz borult fel, es sokan tuleltek, de nem mindenki. Ott ahova menni akarunk majd, ahova mentunk volna mar korabban, de vegul nem indultunk el... Tegnap a szigeten valahol leegett ket haz, paran meghaltak... En epp tegnap arra gondoltam, jo hogy itt vagyunk a 18on, mert szep a kilatas, csak ha tuz utne ki, akkor gaz...
Szepen lassan szallingoztak az emberek vissza a hotelbe, mi is elindultunk hat. Az elso dolgunk az volt, hogy kicsekkoljunk. A tvben, amikor felertunk a szobaba, nem ment semmi hir, igy nem tudtuk mi tortent, mennyire sulyos, stb.
Osszepakoltunk, levittuk a hatizsakokat, azt sem bantam mar, hogy a karacsonyi kis sarok lebontasra kerul. Meg egy ket dolgot el kellett inteznunk, mint a polomat kicserelni a nagy aruhazban, jegyet venni a buszra, a Cameron Highlandre, delre es magasra... Ahol kicsit kisebb az eselye hogy mozogjon a fold... Meg a muzeumot is meg szerettuk volna nezni, amire volt is mod, mert a busz csak kettokor indult, es meg csak 11 volt, mire vegeztunk a vasarlassal.
Iszonyuan tuzott a nap, es elegge kimerultnek is ereztuk magunkat, igy asetalas helyett a riksat valasztottuk, ami egy haromkereku bicikli, es idosebb bacsik tekerik. Vegig sutott rank a nap, legalabb a mara tevezett medenceprogram helyett kicsit napozgatunk, es nagyon tetszett, hogy nincs hangja a mozgasnak sem. Hat meg ha nem lettek volna pofekelo autok sem...
A muzeum megerte a napozast, sokminden kiderult a sziget fura osszetetelerol, tortenet, meg egy kis neprajz. Daninak az elobbi, nekem az utobbi tetszett jobban. Elnek itt indiaiak, kinaiak, japanok, europaiak, de meg ormenyek, es zsidok is. Es nagyon szepen megfernek egymas mellett, egy utcaban van ket kinai, egy hindu, egy muzulman, egy anglikan, es egy katolikus templom. Nagyon tetszik. A neprajzi reszben berendezett lakasokat lehetett megnezni, fantasztikus volt, ahogy regen a kinaiak laktak. Mindenhol faragasokkal, es gyongyhazfenyu kagylokkal telerakott butorok...
Miutan vegeztunk, elindultunk vissza a szallodaba a cuccainkert, egy auto allt keresztbefordulva az uton, paran egy ferfit probaltak betuszkolni, aki lathatoan eleg rossz allapotban volt, bar kivulrol semmi kulonos nem latszott rajta, csak mintha nem tudna hol van. A muzeum elotti tabla kidontve, a betonfal burkolata letorve, az autojanak az oldala meghuzva. Mintha elaludt volna, es rafutott volna a jardara. Micsoda nap.
Utban a szallodahoz keszitettunk kepeket a szobankrol kivulrol is, es a Cha Tze Mansion hotelrol, ami az egyik fo latvanyossag a varosban, az epiteszeti stilusok kavalkadja, amugy kek, de semmi extra. Talan belulrol, de nem engedtek be...meg az udvarra sem.
Osszeszedtuk a holminkat, nem lehet jo napjuk ma, mert eleg sokan elmentek, mikozben reggeliztunk, lattuk, ahogy kigyozik a sor a kicsekkolasnal.
hatizsak fel, ebed az indiainal, nekem nem izlik, igy kaptam mast, aztan irany a busz Cameronba. Penzt kellett kivennunk, de Dani nem talalta a kis penztarcat, a szivbajt hozva ram, aztan vegul megis meglett, csak jobban kellett kutatni erte. Ebben van ugyanis a bankkartyank, meg a penzunk egy resze is...
Ktto korul indult a buszunk fel a hegyekbe, ut kozben aludtunk, meg beszelgettunk, a foldrengestol messze, biztonsagban. A Cameron fele vezeto uton megneztuk azt a helyet, ahol a busz befordult az arokba... Hat...
Felfele kanyargo ut, ketszer ket sav, a jegyelado neni megigerte, epsegben megerkezunk, es en hiszek neki. Fantasztikus taj, lenyugozo kilatas. Mindenutt megmuvelt foldek, betakarva palaval, gondolom a sok eros eso nem tesz jot a novenyeknek...
Nyolc korul erkeztunk meg Cameronba, egy jofej ferfi szallast ajanlott, elmentunk vele, mert az egyik olyan hely volt, amit a Lonely is emlit. Megneztuk a szobakat, kivalasztottunk egyet, aztan a ferfi mondta, hogy nezzuk a tvt, mert micsoda dolgok tortentek, Phuketnel tsunami elvitt egy par halaszt, stb...
Hat most itt ulunk egy internetezohelyen, es isszuk a hireket, nem hiszunk a szemunknek, plane, miutan kiderult, hogy azon a szigeten, ahol mi szerencsesen megusztuk egy kis ijedtseggel, masok, kb harminc ember meghalt. A sziget eszaki reszen a halaszfaluknal a tsunami elerte a partokat, es elvitte a falut... Mi a masik oldalon voltunk, ami a szarazfold fele nez, igy az ar kikerulte ezt a reszt. Mikozben a tsunami elerte a tuloldalt, mi eppen a muzeumban voltunk...
Hat ennyi, epsegben vagyunk, es maradunk is... Csok
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése