Autovasarlas 31st Aug 2004

Kedd Reggel 9re kellett a kocsit a szerelohoz vinni, a varos olyan reszere, ahol meg
egyaltalan nem jartunk. Olemben a terkeppel, hunyorogva az eros delelotti naptol kb. 20
perc alatt megtalaltuk Matet, a szerelot. Egy ora alatt atnezte a kocsit, mi kozben
szetneztunk. Ebben a varosreszben(Marickville) a foutcat egy jardasziget osztja kette, 10
meterenkent egy-egy nemzet zaszloja, a jardan pedig szines mozaikok, ugyanezen
nemzetekrol kis kepekkel. Lehet hogy az Olimpiara keszult, mindenesetre hangulatos.
Az autonak semmi baja, kiveve, hogy nem volt benne olaj, alaphiba!!! es valamit a
hutorenszerben cserelni kellett. Mat szerint Canberraig ok, de Cairsig nem menne vele.
Johogy, az 2600km!
Kings Cross, kicsi szivdobogassal, parkolohaz, mintha csak hazajarnank. Reszletek
kimaradnak, talaltunk egy 1991es Nissan Vanette-t, jo allapotban, komfortos, sok doboz,
plusz egy surfdeszka, ket gazfozo...nemet partol, 3250AUD. A tobbihez kepest nagyon jo
ar, es motorikusan is jo, illetve az agy is kenyelmes benne, egyszeru deszkalap matraccal.
Nezegettuk, aztan rabolintottunk. (Ennel jobban orulok azert, csak mar nagyon faradt
vagyok :):):) A penzt megszerezni nem volt konnyu, mert eloszor fel kellett torni a
bankszamlankat, aztan az itteni limitet egy masik helyen megemelni... Vegul kb 1 ora
tajban vegeztunk a paperworkkel ami abbol allt, hogy eloszor telefonon meg kellett
kerdezni, hogy rendben van-e a kocsi alvazszamilag, stb, aztan a parkolohaz foldszintjen
egy kis lukban egy bacsi atirta, majd ezutan a postan venni kellett valamennyiert
szerintem olyant, mint nalunk az illetekbelyeg, ezt pedig majd postan el kell kuldeni a
jogositvany, es az utlevel masolattal oda, ahova telefonaltunk, plusz ezen
fenymasolatokat hitelesittetni kell a rendorsegen. Ja es meg irni kell egy papirt is, hogy
nem vagyunk aussiek (ausztralok). Szerencsere az inteznivalok helyei mind egy kupacon
voltak, igy az utanajarassal nem kell sokat foglalkozni. Bezzeg otthon...
Kaveztunk a regi tulajokkal, akik kepeket mutogattak, meg meseltek az utjukrol,
majdnem uat fogjuk mi is bejarni, igy egy ket hasznos tanaccsal is ellattak, aztan
visszakisertuk oket a parkolohazba. Vettek egy lada sort, mert az a szokas, hogyha valaki
eladja az autojat, ad egy sort mindenki masnak, aki meg ott maradt.
Aztan hazahoztuk az uj szerzemeny, en vezettem Steven limuzinjat, eloszor a sydney
forgalomban, bar Dani ment elottem, igy konnyebb, de mar egyaltalan nem volt ijesto
jobbkormannyal, bal oldalon.
Amikor itthon Judynak, meg Robinnak megmutattuk, mar egeszen a sajatomnak ereztem.
Pedig apa mondta, hogy az autoba nem beleszeretni, hanem hasznat venni kell! Jo majd
igyekszem. Vacsira spagetti bolonese lesz.
Megneztuk a filmet, nagyon tetszett Robinnak :-)