Level a draga csaladjainknak 15th Dec 2004

Edes Darga Szuleink, akiknek nem keves feszult percet okoztam, tunk eddig... Azt hiszem tartozom magamnak, nektek, es ennek a naplonak annyival, hogy az esemenyek rogzitese mellett ennyi ido utan egy kicsit masrol is irok. Sokan irtak mar, hogy unalmas olvasni amiket ide irunk, (ezek nem Ti vagytok) mert szemelytelen, es csak egy utleiras, en megis ugy ereztem, ha mar elkezdtuk, akkor igenis van ertelme, hogy megmaradjon, megpedig olyan formaban, ahogyan megszuletett. Neha lehet hogy szaraz is, neha meg tulsagosan egyszempontu, de ilyenek vagyunk...es neha valoban nincs kedvunk ezzel foglalkozni, es neha valodi nyug ravenni magunkat, hogy valami szulessen...
Amikor elhataroztuk, hogy vilagga megyunk, es megnezzuk mashol milyen, hogyan elnek az emberek, tudtuk jol, hogy mashol sem kolbasz a kerites, legalabbis nem mindenhol, es lesznek nehezebb pillanataink, es rengeteg szepseg is. Es talan azzal is tisztaban voltunk, ahogy Peti mondta, hogy felelotlenseg ennyi penzt kolteni a semmire, amibol inkabb vehettunk volna autot, vagy mittudomenmit, mi megis igy hataroztunk, mert ugy gondoltuk, es meg most is igy gondoljuk, hogy az elmenyek, amik ernek bennunket soha nem mulnak el, es sokat tanulunk abbol, amit ekkozben tapasztalunk.
A vandorelet ugyanugy eletforma, megha atmeneti is, mint az otthoni munkas hetkoznapok, es barhogy is kek az eg, sut a nap, meleg a tenger, es ciripelnek a tucskok, faraszto is olykor. Szukseg van a pihenesre, a feldolgozasnak is megvan az ideje, es sokszor hamarabb telitodok, mint masok, (ahogy latom magam korul a hasonlo vallalkozokat). Ilyenkor jobb megallni, semmittenni, nem felmaszni, nem megnezni, csak fekudni, es befele figyelni, megha ez akkor lelkiismeretfurdalassal is jar, mert mindjart hazamegyunk, es soha nem lesz alkalom megnezni, kiprobalni, megtenni, es igy tovabb. Pedig ez nem igaz, lesz maskor, mert csak egy dontes kerdese, ugy mint az volt eddig is, ha ugy akarjuk majd. Ha meg nem, akkor sem baj, akkor majd lesz maskepp.
Az, hogy sokszor ugy tunik, nem vagyok kibekulve az itt tortentekkel, valoszinuleg mindezekbol fakad, es meg sok masbol is, amit most nem latok meg. Az hogy baleset tortent, sokmindenben megallasra kenyszeritett, megfontoltabba tett kicsit, es sokszor gondolkozom, miert tortent valojaban. Azert, mert nem akartam befogadni mar? Vagy mert aznap vegre kiengedtem a feszultseget, es mar nem koncentraltam elegge, mikor visszertunk? Nem tudom, de visszaolvasva a naplot, olvasva Mari smset, meg Mami levelet, latom, milyen csalodott hangu az a nap... En magam is az voltam, mert azt hittem, vegleg osszeomlott abbeli probalkozasom, hogy kozel engedjem magamhoz ezt a nagyon mas vilagot, es meg meg is ertsem...legalabb egy kicsit...
Valakitol egyszer azt tanultam, hogy fajdalom nelkul nincs fejlodes. Leegyszerusitese ez egy hosszabb gondolatnak, de vallom, ahhoz, hogy az esemenyek ne csak ugy tortenjenek velunk, hanem valoban reszesei lehessunk a fontos dolgoknak, neha bizony szenvedesen is keresztul kell mennunk. Ha adott pillanatban nem is ertjuk miert, a vegen, valamikor kitisztul... Hat most azt hiszem abban a szakaszban vagyok, hogy probalok talpon marani, megbirkozni sokmindennel, nyitott szemmel jarni itt, es remelni, ha vegre majd egyszer nem is soka leulhetek egy sarokba ott, ahol ismerosek az illatok, a targyak, az arcok, helyrerakodnak a kockak, es egy tisztabb kep, egy egeszfele forma alakul majd ki, es nagyon fogok orulni annak, hogy vegul ugy dontottem, megcsinalom, nem adom fel, es dolgozom, mert most ez a dolgom...
Hat ne haragudjatok, ha azt ereztetnem, hogy nem jo itt, vagy ha fajdalmat okozok azzal, hogy a mosolyom helyett a fajdalmamrol irok, de le kell irnom ami tortenik, hogy emlekezhessek ra, es majd veletek egyutt tudjak nevetni azon, hogy van egy kis ajandek a Phi Phi szigetrol a labamon, amit mostantol orokre viselni fogok, es majd ha legkozelebb idejovunk a gyerekunkkel, elmondhassam neki, hogy ez a vilag nagyon mas, de turelemmel, kitartassal beveheto, sot mitobb meg elvezheto is...