Nemzeti Muzeum Bangkok 17th Nov 2004

Szerda Reggel hetkor ebredtunk, pedig nem terveztem ilyen koranra, megis kipattant a szemunk. Talan a negy ora idoeltolodas teszi. Bar nem ment a legkondicionalo, mintha egy kicsit jobb ido lenne ma, mint tegnap volt. Azert biztos, ami biztos, csak bekapcsoltuk, ha mar van, legyen huvos. Reggeli a szalonban, Dani valamilyen rizses cuccot kert, en meg a piritost. Vicces, hogy a piritost lehet kermi vagy vajjal, vagy lakvarral, de a kettovel egyutt nem. Ehhez kepest viszont lehet levest is reggelizni.
Fel 10 kor indult az az idegenvezetes, amit a buddhizmus temakoreben vezettek a Nemzeti Muzeumban, es ha mar itt vagyunk, akkor erdemes kicsit elmelyedni az itteni tudnivalokban, hatah kozelebb kerul hozzank a kultura, meg a nehezen emesztheto dolgok.
Nos busszal mentunk a varosba, talan egy hajszallal kevesebben voltak, mint tegnap, de eloszor rossz buszra szalltunk, mert a jegyszedo neni azt mondta, hogy jo nekunk ez a busz, aztan kiderult, hogy nem ert angolul, es szegeny a terkepet sem angyon tudta hasznalni, amikor azt mutattuk neki... Vegul idoben leszalltunk, es jott is rogton az 507es busz, amivel tegnap is bejottunk, viszont most meg sikerult egy megalloval kesobb leszallni. Azt hittuk, kozelebb tesz le a muzeumhoz, de ehhez kepest atment a hidon a folyo masik oldalara, ahonnan megegy busszal kellett visszajonnunk. Vegul fel 10 utan kicsivel megerkeztunk a muzeumba. Jegyvetel, es a hatizsak elhelyezese utan lemaradva a vezeto bemutatkozasarol, cspodtunk a csoportunkhoz. Az idegenvezeto no, egy fiatal, szoke, kek szemu, torekeny no, szerintem angol, Dani szerint amerikai, ket es fel eve el itt, es onkentes vezetoje a muzeumnak. A nap folyaman tobbeket lattunk, akik igy dolgoznak itt.
A muzeum regebben palota volt, aztan a kormany megkapta az engedelyt, hogy muzeumot csinaljanak belole. Egy nagy parkban tobb, jellegzetesen thai epulet, a Kepzomuveszeti Egyetem szomszedsagaban. Ide jarnak az egyetemrol gyakorolni a nmzeti mintakat, es neha athallatszik a zene is, merthogy az is ott van az epuletben. Fantasztikus a kontraszt a varos egyeb reszei, es a kiralyi epuletek kozott, amikor a busszal jottunk be, eppen mondtam, hogy akkora, hogy marmar giccsesnek hat a sok disz, es szin, a mallo vakolatu, szurke nyomorkumyhok folott. De ilyen az egesz vilag, hatalmas Mercedesek palotanyi hazak udvaran, abban az utcaban, ahol par hazzal elobb szekreny sincs a ruhaknak...
Korbejatva a kertet, es az epuleteket, lattunk Buddhista templomot, a hercegno epuletet, ahol negy lepcson kell felmenni, es ezek a lepcsok mozgathatok, igy ha nem volt kedve fogadni senkit, egyszeruen arrebbtoltak a lepcsokat, igy eleg magasan volt a bejarat, hogy senki ne tudjon bemenni.
Lattunk a muzeumban kulonbozo buddhaszobrokat, es egy par dolgot megtudhattunk errol a vallasrol, megcsodaltuk a kertben formara nyirt bokrokat, pl. elefantformajut is. Megtudtuk, hogy a feher elefant, de csak amenyiknek jo a szaga, a kiralye, mert lehet hogy kovetkezo eleteben o lesz majd buddha, ezert kulonos elbanasban kell reszesiteni, lattunk maszkokat, es hallhattunk sztorikat az istenekrol angyalokrol...
A kertben az egyetemrol a fiatalok rajzoltak vazakat helyi diszitessel... Az utolso teremben szallitasra valo hatalmas epitmenyeket allitottak ki, es arrol beszelt a no, hogy milyenek a temetkezesi szokasok a kiralyi csaladban... Kb ket oras vezetes utan mar eleg ehesek, es faradtak voltunk, beultunk a muzeum ettermebe ebedelni. Szallingoztak a helyiek is, elobb foleg a diakok, aztan a felnottek is, talan tanarok, talan it dolgozok. A rajztanarno mindenesetre ott volt, es szakertette az elkeszult munkakat. Semmi kontakt a gyerekekkel, szaktekintely, tisztelet. Aztan jottek szep ruhaba oltozott emberek, akik osszetettek a kezuket amikor udvozoltek egymast. Igy szoktak itt, de meg eddig ezt nem lattuk a hetkoznapi eletben.
Ebed utan meglatogattuk a mosdot is, amihez a konyhan keresztul vezetett az ut. A konyha ugyanis az udvaron, nyilt teren az etterem hata mogott, ket kempingasztalbol, es egy gazrezsobol allt. Eleg vicces, jobb lett volna nem latni.
A kertben nagy keszulodes, narancssarga nadragos fiuk buddha szoborral, es egy halom orchidea koros korul, meg asztalok, szekek, szinpad. Dani hiaba probalta kideriteni, mire keszulnek, senki nem tudta elmagyarazni. Aztan vegul egy jololtozott fiatalembert kerdeztunk meg, tud e angolul, mire azt felete egy kicsit, majd minden hiba nelkul, valasztekosan meselte el, hogy este a medianak sajtokonferenciat tartanak arrol, az a turizmus, ami Angkor Watba iranyul, vegye celba Bangkokot is, es a keleti orszagreszt is, mert Thaifold fel van keszulve erre,sot varna is a turistakat ezeken a reszeken is. Erdekes lenne reszt venni rajta, kerdeztuk nyitott e az est, azt valaszolta, miert ne, igazabol nem zart, csak vegyunk fel rendes ruhat...
Az ajandekboltban talaltunk nehany erdekes konyvet Kanbodzsarol, meg Vietnamrol, vettunk kepeslapot, aztan kint a bejaratnal belebotlottunk egy csapat iskolasba, akik a tanarokkal angolul beszelgettek, erdekes volt latni, hogy ebben az orszagban, ahol kevesen beszelnek angolul, egy egesz csapatot lehet talalni, kicsiket, akik akcentus nelkul beszelnek...
Egy mokus maszott a fan, gyumolcsot keresett,a penztaros neni egy lichit adott neki. Lefenykepeztuk.
Meg mindig ugyanabban a gondban vagyunk, mit csinaljunk a rengeteg felesleges holminkkal? Egyenlore a kerdezoskodes fazisanal tartunk, holnap meg futunk egy kort a magyar nonel.
Az internetezes utan hajoval mentunk a varosban visszafele a szallasra. A vizet itt ugy hasznaljak, mint rendes utat, regen, amig nem kellett ennyi ut, a Ketel Velencejekent emlegettek Bangkokot. Mara ebbol talan annyi maradt, hogy a vizen tobbfele vizibusz jar, a viz iszonyu piszkos, es a hajok olyan gyorsan mennek, es parkolnak, mintha metron lennenk. Egy csomo szerzetes is utazott velunk, narancssarga ruhaban. Tobbseg fiatal, itt minden ferfi kotelezoen szerzetes, ma mar csak harom hetig. Nonek szerzeteshez erni tilos, amit egy tomott jarmuvon nehez megoldani, de ok is elegge figyelnek erre. Vicces volt, nekik nem kell fizetniuk sem.
Ut kozben rengeteg gyonyoru epuletet lattunk, meg csillogo szallodakat, es nyomortanyakat, jellemzoen a folyo parti hazak ikyen szegenyek lakta helyek, nem ugy mint mashol, ahol a vizre nezo telkek a legdragabbak. Talan a viz szennyezettsege miatt alakult ez igy.
Miutan beertunk a vizibusszal a varosba, skytrainre szalltunk, es egy darabig ezzel mentunk. Ez egy gyonyoru uj szerzemeny, csillog villog, es kb annyiba is kerul mint otthon egy rendes jegy. Iszonyuak a kontrasztok, es a legfurabb, hogy egyutt elnek a szegenyek es a gazdagok...
A kiszallas utan egy plazaba keveredtunk, nem is gondoltam, hogy van itt ilyen, es hihetetlen jo erzes volt tiszta levegot szivni, meg tiszta padlon jarni, a fejem mar regota fajt, a szmog miatt minden nap delre mar majd szetmegy.
Ettunk itt, egy kis europai ennivalot, aztan szep lassan osszeszedtuk magunkat, es elindultunk hazafele, gyalog, mert nem lakunk messze innen. A vacsora kozben Dani egy kicsit felengedett, montdvan, hogy orul, hogy mosolyogni latott, mert eddig gorcsben volt agyomra, hogy mikor mondom, hogy eleg, es menjunk haza... Meg nem tudom, de egy kicsit talan jobb volt a mai nap, mint tegnap.
Vettunk mangot, holnap reggelire. Az utca hazaig mit sem valtozott, ugyanolyan disznoolszag van, de most kevesse zavart. Otthon zuhany, minden ruha megy a szennyesbe, olyan budosek, hogy csak na... Dani lement a recepiora, megkerdezni, itt hagyhatjuk e a csomagunkat, talan meggyozhetoek lesznek.