Motorozas, Bill balesete, masodik szulinap 30th Nov 2004

Kedd. Mikor felebredtunk mar negyed 10 volt, de fel tiz korul, amikor kimentem, Jackek nyugisan kaveztak, Bill meg aludt. Mi is kimentunk kavezni-kakaozni, fel ora mulva sikerult Billnek is elotantorognia. Meg elmentunk reggelizni, uhgogy 11 korul volt, mire eljutottunk a motorberlo helyre. Vegul harom 125 ccm-es motort bereltunk, es elindultunk a vizeseshez. Az ut egy resze aszfalton vezetett, majd atvaltott foldutra, majd igen meresz foldutra, hatalmas vajatokkal, kovekkel, uhogy Kinga sikitozott is :-). A vizeses nem volt nagy szam, de kellemes volt, ucsorogtunk, neztuk a kikotott teheneket. Visszamentunk a nagy utra, es ugy dontottunk, hogy elmegyunk a 40 km-re levo faluba. Az ut felvitt egy jo magas hegyre, uhogy vegig szerpentines uton mentunk fel, aztan le. A hegy tetejen gyonyoru kilato volt, meg a helyiek arultak mindenfele kezmuvesdolgokat. Csinaltunk nehany sztarportret egy helyi kislanyrol, aztan a mamajatol vettunk egy mobiltartot. Aztan tovabbindultunk lefele, mi mentunk elol, mogottunk Bill, aztan Jackek. Nehany kanyar utan lattam, hogy nem jonnek mogottunk, uhogy magalltunk. Vartunk nehany percet, aztan mikor nem jottek, akkor visszamentunk. Az utolso nagy kanyarnal Bill kicsuszott a koveken, es csuszott vagy 4-5 metert. Csunyan lejott a labarol a bor, meg a keze es a labfeje is sebes volt, de komolyabb baja nem tortent. csunya volt, lemostuk, amennyire tudtuk, aztan tovabbmentunk. Lereve a faluba bementunk egy hostelbe, ott rendesen kimosta a sebet, mi meg Jackkel elmentunk es vettunk a hel;yi gyogyszertarban kotszert, meg fertotlenitot. Jack bekotozte, lekezelte alkohollal. Az nagyon csipett... A hostel egyebkent nehany nagyon szep bungalloval es egy meg felkesz villaval jo kis pihenohelynek tunt az isten hata mogott. A villa mellett folyt egy kis folyo, egy kozos etkezo-piheno kilogott a folyo fole, nagyon hangulatos volt. Miutan ezen tul voltunk, visszafele indultunk, de leterve az utrol elmentunk egy barlanghoz. Sajnos mar 4 ora korul volt, es a tutajozassal egybekotott barlangtura 2 orat vett volna igenybe, uhogy nem mentunk be, csak a bejaratot neztuk meg. A folyo befolyt a barlangba, ezen usztak a bambusztutajok. A tutajosok ugy tunt ott alszanak a tutajok mellett. Visszasetaltunk a motorokhoz es visszaindultunk Paiba. Mar a felfele uton sotetedett, mikor felertunk a hegy tetejere mar gyonyoru naplemente volt. csinaltunk nehany kepet, aztan irany vissza, mert meg hatra volt 30 km, es a sotetben mar kellemetlen, meg hideg is volt.

Ut Paiba, elso szulinap 29th Nov 2004

Hetfo. Ezeket a napokat egybe irom, mert egyik nap csak atmentunk Paiba, meg mar regen volt... Szoval Chiang Maibol ugy tudtuk, hogy 12 korul megy a buszunk, ugyhogy 11-ig elvoltunk a szobaban, pakoltunk, pihiztunk. 11 korul kisetaltunk a foutra miutan kifizettunk a portan 79 Bahtot egy franya telefonhivasert!!! A fouton lestoppoltunk egy sangthaot, megalkudtunk 40 Bahtban, amiert kivitt minket a palyaudvarra. Megtalalva az indulasi beallot talalkoztunk a harom amerikaival (Jack, Sandy es Bill), akikkel tegnap a fozoiskolan voltunk egyutt. Ok is Paiba mentek, mondtak, hogy az a rozoga busz lesz a mienk es hogy hol kell jegyet venni. Volt meg egy orank, uhogy dumaltunk, meg vettem ebedre sultvirslit (itt valahogy olyan edeskesre csinaljak, nem finom...) meg sutiket. Szoba kerult, hogy gondolkodunk, hogy atmenjunk Malajziaba, es a mogottunk ulo lany bekapcsolodott a beszelgetesbe, aki mondta, hogy ok voltak, es hogy nagyon szep! Ok egyebkent fel evre vannak Bangkokban vmilyen kepzesen. A busz majdnem szetesett, kicsit tobb jegyet adtak el, mint amennyien belefertunk es meg liszttel is tele volt.. Sebaj vegigzotykolodtuk a 4 orat, kozben megalltunk egyszer. Ott elhoztam egy terkepet, aminek a hatoldalan hirdette magat egy motorkolcsonzo, ahol 150 Bahtert adtak egy 125 ccm-es robogot. Mikor megerkeztunk, es az uton is szemerkelt az eso. Amerikai baratainknak nem volt tervuk, hogy hol alszanak, uhogy jottek velunk. Gyalog mentunk, ok vettek meguknak neylon esokabatot, jol neztunk ki a sok szines cuccban. Kingusnak elol-hatul hatizsak... A szallas, amit lefoglaltunk Chiang Maibol nagyon jonak bizonyult, kellemes levegos elrendezesben korben fabungallok, a kor kozepen egy tavacska, annak kozepen nem mukodo bar TV-vel... A Szobak tisztak, meleg vizzel. Maradtunk! Kicsit pihegtunk, aztan setaltunk a varoskaban, majd beultunk az egyik etterembe. Az itteni ettermek mindenfele etlet megcsinaltak, az etlap kb 20 oldalbol allt es jo volt az ar is. Kinga bejelentette, hogy akkor most unnepeljuk meg a szulinapomat, gondolom azert, mert most tarsasagban vagyunk. Ittam egy sort, ettunk paradicsomlevest, meg jo kis hamburgert. Aztan meg jo bananos palacsintat is. Vacsi utan mindenki dolt jobbra balra, pedig meg csak 8 ora volt. Hazamentunk es aludtunk. Megbeszeltuk, hogy masnap 9-kor talalkozunk.

Fozoiskola 28th Nov 2004

Vasarnap. Reggel fel 9 korul keltunk, es egesz jol elkeszultunk, 9 korul lent voltunk a recepcion. Varnunk kellett, aztan fel 10 korul megjott egy pickup hatul vagy 10 emberrel, meg elol a soforrel, meg egy lannyal. Beultunk a belso reszebe a kocsinak, es 10 perc autozas utan megalltunk a kozeli, altalunk ismert piacnal. A program elso resze ugyanis a piactura volt. Ha tez eleg sajatosra sikeredett! Eloszor a kocsinal meg eldontotte mindenki egy menu alapjan, hogy milyen eteleket szerene csinalni aznap. Aztan a lannyal bevettuk magunkat a piacra. A lany jol beszelve angolul, kb 10 szo/ masodperc sebesseggel hadarta a kulonbozo fuszerek, zoldsegek, tesztak, tofuk, gyumolcsok es keszitmenyek neveit, felhasznalasuk formait, illetve a kulonbozo altalunk meg ismeretlen Thai konyha remekeit, amihez majd hasznalni fogjuk oket! Neha szoltunk neki, hogyha lehet kicsit lassitson, amit ertett, vett, majd ugyanolyan sebesseggel folytatta... Azert jol elvoltunk. A csoportban osszesen 11-en voltunk (azt mondtak max. 10), de jo volt a hangulat. A csoportban volt 2 uj-zelandi, harom amerikai, egy francia, egy spanyol, ket angol. A gyorstalpalo piactura utan mentunk fel orat az autoval, az amerikai lany (Suzy-Sandy) beult a kocsiba velunk, ugyhogy utkozben vele beszelgettunk. Megerkeztunk a Chiang Mai szelen talalhato hazikohoz. Olyan volt, mint egy nyaralo, igazabol kifejezetten erre a celra volt kialakitva. Volt 20 gazfozos munkaallomas, egy konyhaasztal barszekekkel, ahol a kajakat lehetett elokesziteni, es egy foldonulos evo-pihenosarok. Ja es volt a Happy room, a wc. A nap soran osszesen fejenkent 6 fele etelt foztunk. Mindenki csinalt tavaszi tekercset, es pad thait, ami thai teszta. Aztan Kinga csinalt Green Curryt, kesudios csirket es valami rakos levest. En meg csinaltam Stir Fried Morning Gloryt, ami spenot szeru zoldlevelek gyorsan megsutve, meg Panang Curryt (kevesbe csipos) es ugyanazt a rakos levest. A foetelek utan pedig csinaltunk meg mangos sticky rice-t, es kokuszontetes fottbanant. Az egesz nap kb fel 4=ig tartott, de gyorsan porogtek az esemenyek. Amikor foztunk, akkor mindenki egyszerre keszitette elo az eteleket, aztan egyszerre foztunk. A kajak nagy resze ugy nez ki, hogy eltart egy kis ideig elokesziteni, de megsutni egy perc, amikor kis idokozokkel mindent bele kell szorni a wokba es kicsit atsutni. A sutest a lany vezenyete, mindig mondta, hogy most mi jon, neha surgetve minket, mint egy katonatiszt, de jofej volt, nem volt gond. Megadta az alaphangulatot. Az egyes kajak megsutese elott pihegtunk, meg eszegettunk, bar senki nem birta megenni az osszes kajat amit fozott. A curryk voltak a legmacerasabbak, mert ottt fozni kellett, sok kokusztej az alapaja azoknak a kajaknak (van red, green es panang a csiposseg szerint csokkeno sorrendben). En nem nagyon szeretem, mert athato kokuszos, fuszeres izet nagyon meg kell szokni, hogy joizuen bevegye a gyomrom. Na nem leszek tole rosszul, de nem a kedvencem. A stir fry (gyorsan sult) kajak viszont nagyon finomak voltak. A tavaszi tekercsbol eleg sokat csinaltunk, uhogy azt elraktuk egy zacsiba es azt ettuk meg masnap reggelire is. A pad thai volt a masik kedvencunk, amit mar tobbszor ettunk az utcan is. Az Kinga kedvence az itteni kajak kozul, kifejezetten izlik neki! A fozesek kozotti szunetben dumaltunk a tobbiekkel, a francia hapsi sioktato Val d`Iser-ben, a spanyol no a baratnoje, igazabol franciaorszagban el. Akikkel meg tobbet beszeltunk, azok az amerikaiak, Seattle-bol, akik kozul a hazaspar 8 honapig utazgat, ebbol 4 honapig voltak Europaban, de Mo-on nem. A srac (Jack) meg 1991-ben volt Mo-on, a legfontosabb emleke, hogy valahol videken egy idegen 4 km-t setalt veluk, hogy megmutasson nekik egy szallast (+). A srac aki veluk volt Bill igazabol Sandy regi ismerose, o marciusban tervezi, hogy jon Magyarorsagra, ughogy megadtuk az elerhatosegunket, szoljon, majd megmutogatunk neki mindenfelet..

Doi Suthep, pandak 27th Nov 2004

Szombat reggel sikerult a tegnapi ebredeshez kepest masfel orat lefaragni, igy ma csak fel 10 kor ebredtunk. Jobban erztem mar magam, es az eso is elallt, ezert ugy dontottunk, hogy csavargunk valamerre, mondjuk pont az allatkertbe, de nem motorral, mert egy fel napra nincs semmi ertelme kiadni erte egy csomo penzt, hanem taxival. Illetve a kisbuszokkal.
Megterveztuk a hatralevo napokat, mar amennyire a mostani allapotokban lehetseges, es lementunk az utazasi irodaba a hotel bejaratahoz. Itt kivalasztottunk proba szerencse alapon egy fozotanfolyamot holnapra, kifizettuk erte az 1400 bahtot, aztan reggeli utan neztunk. (Tenyleg ugy tunik, mintha allandoan csak ennenk, de ez van...) A szomszedban eleg olcson adnak ehetot, oda ultunk be, mert nekem nem volt etvagyam, Daninak meg teljesen jo a piritott rizs reggelire. Aztan az orara nezve mar inakbb ebedbe hajlottunk, igy en is ettem vele, csak sajnos iszonyu csiposet kaptam, ami nem tett tul jot a labadozasomnak.
A patak menten indultunk el taxit fogni. ezek a kisbuszok ugy mukodnek, hogy van egy irany kb, hogy merre mennek, de barhol barkit felvesznek, aztan meg kell allapodni az arban, es hajra. Egy ures auto meg is allt, es nem volt tul lelkes az ajanlatunktol, harmincat mondtunk, o otvenet akart, de tobben mondtak, hogy az allatkertig el kell vigyen fejenkent 10-20 ert is, ez a ketto kozott volt. Eleg lassan docogtunk, ennek egyik oka, hogy az ember keresett ujabb kuncsaftokat, masreszt pedig eleg nagy dugo volt a varosban. Eddig nem latott reszeken mentunk, nem is gondoltam volna, hogy ez egy ilyen nagy varos.. Bar a szomg itt is eleg nagy...
Nem sokkal kesobb autonk megallt, es egy par szallt fel, belgak. Beszelgettunk veluk, oket 250ert viszi fel a hegyre,meg vissza, ahol egy gyonyoru templom, illetve wat van, meg szerzetesek, es az egesz varost lehet latni.
Az allatkertnel kiszalltunk, de az oreg mondogatta, hogy jon ugyis visszafele, mert nem megyunk most fel, aztan a visszafele uton kitesz itt. Dani alkudozott vele, es vegul 300/negy ember/odavissza arban egyezett meg vele. Az oreg nem volt lelkes... De nem nagyon volt mas valasztasa.
A hegyre kanyargos uton mentunk fel, es mar ut kozben lehetett latni a varost, ahogy a volgyben elterul, illetve erezni a lehulest is, ahogy egyre feljebb ertunk. Gondolom a levego is tisztult kozben... Mindenesetre fel kellett vennem a hosszuujju polot, ha nem akartam fazni. A hegyre epult watot haromszazhat lepcsofokon felmaszva lehet megkozeliteni, a lepcso ket oldalan pedig Nara a kigyo, az alvilag jelkepe kanyarog vegig. A lepcso aljan rengeteg arus, a lepcsokon pedig nepviseletbe oltozott gyerekek keresnek penzt, azzal hogy engedik lefotozni magukat a turistakkal. Jobb mintha csak keregetnenek.
Ahogy felertunk a bejarathoz, a turistaknak kulon bejaratnal kellett bemenniuk, es fizetni is. A helyieknek ez itt ingyen van... A belepo szines kepes, az elso mondat igy kezdodik, ne lepj be a templomba rovidnadragban. Tudtuk, es megsem keszultunk kellokeppen, mindkettonkon rovidgatya volt. Persze, mert eloszor csak az allatkertbe akartunk menni. A jegyarus megnyugtatott, lehet hosszunadragot kolcsonozni bent... Persze, a turistak nem keszulnek, akkor legalabb a helyiek.
A wat nemcsak szent hely, de kolostor is, illetve lehet jonni ide meditalni is. Eleg kemeny szabalyrenddel, ami termeszetes, megis jo erzes volt elolvasni a brossurakat. Az egesz epulet egy fallal korbezart negyszog alaku epuletrenszer, vegig mindenhol a jellegzetes diszitesekkel, harangokkal, amiket meg kell kongatni, szobrokkal, koztuk egy feher elefant szobor is, ami itt szent, es a kiralye. A tortenet szerint ez a feher elefant itt allt meg, ezert epult ide ez a szent hely. A kerengo reszen gyerekek zeneltek, egeszen profi modon, eddig nem nyugozott le a thia zene, de most egeszen maskepp szolt. Persze a turistak hangoskodtak, a helyiek meg viseltek...Szegenyek. Loy Khratong leven sok helyi jott a templomba, ok nem hetente jarnak, hanem a hold alapotatol fuggoen, teliholdkor, felholdkor, es holdfogyatkozaskor. Ma telihold unnepe van.
A templomba meg egy par lepcson keresztul lehet eljutni, a cipot a lepcso aljan kell levenni. Itt vettunk fel hosszunadragot is, hogy be tudjunk menni.
A templom is egy koralaku epulet, a kozepen egy nagy aranyharanggal. Minden piros, sarga, meg aranyszinu, es hihetetlenul diszes. Van itt mindenfele szerencsehozo dolog, olajat kell onteni fembol keszult lotuszviragba, amiben egy mecses is van, aztan farudacskakkal lehet dobni, amin egy szam van, ettol fuggoen sokfele joslatot kaphat az, aki dob vele, harangokat kell kongatni, amelyek korben a nagy harang kore vannak fellogatva. Es persze van itt is buddha szobor, ami elott lotuszviraggal, es fustolokkel meditalnak... Annyi minden erdekesseg volt itt, hogy amikor felocsudtunk, hogy menni kene, a belgakkal megbeszelt idopont utanb voltunk 20 perccel. Igyekeztunk minel gyorsabbak lenni, de igy is fel orat kestunk, amikor leertunk a lepcso aljaba, mar vartak rank, sot mar az autonk is tett egy kort, a keresesunkre. En meg egy par orat el tudtam volna tolteni odafonn.
A kanyargos ut aljaban az allatkertnel rakott ki bennunket, itt mar minden a pandakrol szolt, szobrok, transzparensek hiredettek, hogy itt vannak ezek a medvek. Tavaly erkeztek Kinabol, es egy hosszu cikk foglalkozott veluk a helyi ujsagban, mennyi mindent kellett tenni azert, hogy atjohessenek ide. Szoval nagy a felhajtas korulottuk.
A bejaratnal az autok kereket fertotlenitik, helyes. A penztarban a belepot csak a rendes allatkerti reszre lehet megvenni, ketszer annyi a kulfoldinek, mint a helyieknek.....
A pandakat ezen kivul meg 100 Bert lehet megnezni, ez is eppen ketszer annyi, mint a helyieknek... Mindegy, meg soha nem lattunk elo pandakat... Az a resz, ahol ezek az allatok alknak, hipiszupi, csillog villog, es limitalt idot lehet eltolteni odabenn, sokan allnak sorba. Eleg huvos van a hazban, ahol laknak, nyilvan az eredeti elohelyen sincs sokkal melegebb. Ket panda van itt, es nagyon helyesek, jatekosak, bar amikor megerkeztunk elbujtak, de vegul elsore az egyik jott elo, aztan nem sokkal kesobb a masik is, es gyurtek, gyomoszoltek egymast, mig ott voltunk. Talalkoztunk egy amerikai fickoval, akkora gepe volt, meg objektive, mint egy fegyver.., Profi fotos, nagyon kedves, szinte mazas is mar, de jol elbeszelgettunk vele. Amig ott voltunk, tobbszor egymasba botlottunk.
A pandakon kivul lattunk meg zsirafokat, oroszlant, ami erdekes volt, azok az ausztral allatok kozul a cassovary, es az emu, meg tapirokat, es egy csomo ures ketrecet is.
Elegge elfaradtam, mire vegigertunk az allatkerten, es mara mar a hurut lejuthatott a mellkasomba, mert eleg furi a hangom, es kohogok is, bar nem szakad a kohoges, csak rossz. Ugyhogy szerettem volna hazamenni, pihenni egy kicsit. Nem akartunk mar kolteni a taxira, gondoltuk stoppolunk, egy auto fel is vett minket, de nem vitt sokaig, csak a bejaratig, ugyhogy vegul kenytelenek voltunk megis taxizni hazaig.
Otthon neocitran, fekves, es egy kis alvas, Dani meg mindig lekesen olvas ilyenkor. Aztan, mivel megigerte Marinak, hogy fenn lesz a neten, elmentunk a kavezoba, de sajnos zarva volt, ig csak egy masikban tudtunk leulni, de vegulis mindegy, mert ugyanannyiba kerul, (20b/h).
Dani csetelt Petivel, en meg naplot irtam. Kozben vegig nagynagy petardadurrogtatas volt, annak jeleul, hogy elkezdodott a karneval.
Bar nem voltam jol, szerettem volna kimenni, megnezni kicsit, mi tortenik a varosban, elindultunk hat befele. Az ut lezarva az autosok elol, es a foter kornyeken, ahol a szinpad is fel volt alltva, hatalmas tomeg gyult ossze. A felvonulas kellos kozepebe csoppentunk, a kornyek minden faluja, es a bevasarlokozpontk, es iskolak is kuldenek egy delegaciot, akik vagy csak ugy gyalogosan, nepviseletbe oltozve visznk gyertyakat, meg zaszlokat, vagy a modosabbak egy autora epietett mozgoszinpadon tancolnak, szinten iszonyuan feldiszitve, kifestve, hihetetlen kavalkad. Megis visszafogott, nem egy brazil veru tarsasag ez.. Bar a kerneval negy oran keresztul csak a felvonulasbol allt. Kozben az emberek orias papirlampasokat vasaroltak, aminek az aljaban egy gyulekony anyagot gyujottak meg, ettol a lampion tele lett meleg levegovel, aminek kovetkezteben a magasba szallt. Mi sem termeszetesebb, ilyenkor is kivanni kell valamit, ami tuti teljesul. nekunk is tetszett ez a dolog, es vettunk is egyet, amit a bacsi, aki arulta segitett nekunk felrepiteni. eleg sokaig szemmel kovettuk, gyorsan elindult, es jo magasra szallt. Az eg tele volt ezekkel a sarga kis fenypottyokkel, nagyon szep latvany. Es kozben megallas nelkul petardadurrogas, gyerekek, felnottek robbantgattak, tekintet nelkul a gyalogosokra...
Egeszen a folyoig kisertuk a menetet, aztan visszafordultunk, mar eleg faradtak voltunk, es holnap korankeles lesz, megyunk fozni!!! A szinpadnal meg megalltunk egy kicsit, a szepsegkiralyno valasztas dontoje zajlott eppen, nagy tomeg volt, de nagyon le kellett ulnom, igy neztuk egy darabig, de persze semmit nem ertettunk abbol, amit mondtak. Bar mar megismerjuk a thai nyelvet, es ez is valami. Negyed ejfel volt, amikor elindultunk vegre hazafele. Dani meg olvasott, amikor en elaludtam, ugy ejfel korul.

Chiang Mai, Loi Khratong 26th Nov 2004

Pentek. Reggel nehezen keltunk, vegul 12 korul lementunk reggelizni. Egy europai kinezetu helyre ultunk be, ahova ki volt irva, hogy nonprofit, es a nyereseget gyerekek oktatasara forditjak! Ez jol hangzott, tenyleg olyan is volt, nagyon finom bagelt ettunk rantottaval... A szomszed asztalnal ult egy kanadai par, meg egy csaj, aki veluk volt. Elkezdtunk beszelgetni, mindenfelerol, ami annyira magaval ragadott minket, hogy kb. fel 3 volt, mire ugy dontottunk, hogy most mar menni kene, ha vmit akarunk ma csinalni. A terv allatkert, meg templom a hegytetejen volt. Az ido viszont elegge gyanus volt, logott az eso laba, uhogy kis huzavona utan ugy dontottunk, hogy inkabb internetezunk. Ugyhogy a delutant ujfent egy intenetkavezoba toltottuk chatelve minden mozdithato ismerosunkkel, folrg Gergovel, Aczel Baluval, Andival, Guy-jal. Kozben kint zuhogott-csoporgott az eso, de ez nem zavarta a fesztivalra keszuloket, hogy kulonbozo petardakat es tuzijatekokat lodozzenek, amivel halara remisztettek minket. Nagyon lelkiismeretfurdalassal, hogy mar megint elment a nap vegul 7 korul hazamentunk es felvettuk az esokabatokat, hogy legalabb a fesztivalt ne szalasszuk el. Kisetaltunk a karneval fo utvonalara, ahol a kulonbozo kornyezo faluk/iskolak csoportjai haladtak kisebb nagyobb diszes jarmuvekkel kiserve. Oket kovetve lesetaltunk egeszen a folyoig, ami egy feloras seta. Ott mar fulsiketito volt a petardazaj. A hid labanal voltak bambuszbol keszult stegek felallitva, ahonnan az ut mellett vett uszo viraghajokat vizreeresztettek az emberek. Nagy volt a tomeg, de mi is megtalatuk a mi kis hajonkat. Bambuszszeletre rogzitett viragszirmok, meg gyertya, meg fustolo alkotjak. KAptunk kolcson az arusnenitol gyufat, aztan lementunk a stegre es utnak engedtuk. Nagy szam, de egve maradt a gyertya, amig szemmel tudtuk kovetni. Most tudok magyarul ékezettel irni, a fáradt olvasók kedvéért :-). Még mindig esett ay esõ, de ennek ellenére még átsétáltunk a folyó túloldalára. Igayából ott is csak az ünnepi sokadalom volt, és Kinga már azért nagyon elfáradt, uhogy visszaindultunk. Jó félóra séta után hzaértünk es bedõltünk az ágzba. A szomszéd bárból hallatszó irtóyatos hamis karaoke álomba ringatott minket.

Fesztival, gyogyulgatas 25th Nov 2004

Csutortok Reggel a mar megszokott menetrend szerint, ebredes, Dani el, reggelihozatal... Annyiban volt ma mas, hogy kaptam gyonyoru Orhideat a piacrol, otthon mondjuk egy ilyen csokor kb 5-6 ezer Forintba kerult volna, itt 50 forintert vette dani. Persze ezt csak veletlenul arulta el, amikor mondtam neki, hogy milyen draga holmit hozott. Ezenkivul ettunk ananaszt, gorogdinnyet, Kaptam ezres C vitamint, meg Neocitrant, ugyhogy mostmar ideje lenne meggyogyulni...
Vegere ertem a konyvemnek, Dani is szivesen olvassa amit vett, igy toltjuk a delelottoket. Ahelyett, hogy varost neznenk, vagy kirandulnank. Kicsit lelkiismeret furdalasom is van emiatt, de ha nem megy, akkor nem megy. Probaltam ravenni Danit, hogy legalabb lassan setaljunk egy kicsit, de ugy tunik, neki is jolesik egy kicsit egyhelyben lenni, es semmit nem csinalni. Teny, hogy lassan nagy honapja, allando mozgas van...
Ennek ellenere azert del korul megis osszeszedtuk magunkat, es ha nem is messzebb, de az utazasi irodaba a hotel foldszintjere levandoroltunk. Vannak ugynevezett trekking programok, ket vagy harom napos turak a kornyeken, falvakba, ahol hegyi torzsek elnek, pl a hosszunyakuak, akik Burmabol jottek at ide, nekik pl. karikak vannak a nyakukon, es a kozhiedelemmel ellentetben le tudjak venni ejszakara, es nem torik el a nyakuk.
Rajtuk kivul meg el itt negy fo torzs, mindnek mas nyelve, es szokasai vannak... Erdekesen hangzik, kiveve, hogy meg nem erzem eleg erosnek magam a hegymaszashoz sajnos...
De annyit kideritettunk, hogy vasarnap, hetfon, es kedden indulnak a haromnapos turak, es nagyon szimpi volt a kislany, meg az egesz szervezes jonak tunt, ugyhogy ugy dontottunk nem keresunk masik ceget. Ezekkel az irodakkal tele van az egesz varos, es atlathatatlan a tengere a kinalatokank. Es ki tudja megbizhatoak e vagy sem, a megerzesunkre hagyatkozunk ezuttal. meg nincs kedvunk ezzel farastani magunkat...
Nos, miutan ez megvolt, meg beszelgettunk a lannyal, mit tud a Loy Khratong fesztivalrol, adott nehany jo tippet, merre menjunk, mit erdemes megnezni...
Reggeliztunk, illetve ebedeltunk az utcaban, ahol lakunk, de nem volt tul finom, nem jovunk tobbet ide...
Ebed utan elvittuk a szennyesunket mosatni, nagyon kedves, mosolygos neniknel hagytuk, majdnem ket kilot mosnak 200 forintert. Nem kell belehalni. Holnapra lesz keszen. Utba esik a francos internetezohely, ahol megint sikerult vagy negy orat ulni, beszelgettem Apaval, meg Andival, Dani is mindenkivel... A naplo meg csak var szegeny, majd holnap remelem megalljuk, hogy ne csevegjunk...
Sotetedett, mikor elindultunk a fesztivalra, a kispatak partjara, ahol mar ket napja epitgetik a szinpadot a nagy esemenyre. Az uton mindenhol a boltok elott kis mecsesek voltak kirakva, es a levegoben is egy par papirlampast lattunk. Ezek a Loy Khratong fenyunnepseg kellekei, amit az evnek ebben a szakaszaban teliholdkor unnepelnek, ugy hogy kis mecseseket raknak a vizre viragkoszoruban, es nagy papirlampionokat engednek fel az egbe, amire rairjak a kivansagaikat, azt remelve, teljesul.
A teren nagy forgatag, ennivalos bodek, lampionarusok mindenfele, es lassan gyult a tomeg, (kis tulzassal) a szinpad elott. Ettunk, kozben elkezdett esni az eso. A boltos bacsi a fejunk fole tett egy esernyot, allot, jo nagy volt, igy sokan alafertunk. Amikor kicsit alabbhagyott, elsetaltunka ter sarkaig, hatha arra is van valami erdekes, de az emberek csak a ter iranyaba jottek, inkabb mi is visszafordultunk. Volt meg ures szek, persze, mert vizesek voltak kulonben, letorolgettuk, leultunk. Nemsokara kezdodott is a musor, tancosok leptek fel, nem tul virgonc nepseg ez, lassu, kimert mozdulatok, Dani nem is birta sokaig csendben figyelni...
Aztan egy szepsegkiralynovalasztas fele lett a musorbol, sok lany vonult fel, egesz piciktol a nagylanyokig, szep ruhaba oltozve, mondhatnank nepviseletben, a legtobb kislanynak magassarku cipo a laban es kisminkelve... Jottek, bemutatkoztak, mentek.
Volt egy apro kicsi lany, hihetetlen ahogy mozgott, szepen lassan, gyonyoru mozdulatokkal. olyan volt, mint egy nagyon kepzett szineszno. mindenki csodajara jart... Mi is. Azert a gyerekemet nem szivesen latnam egy ilyen showmusorban...
Az eso kozben neha eleleredt, de nem volt veszes, nem foglalkoztunk vele.
Az eloadas ugy 10kor erhetett a vegere,utana a kis teren at akartunk hazamenni, itt is mindenfele etelarusok voltak, akik tobbek kozott szaritott kukacokat, meg bogarakat arusitottak. Egy feher pasi vett elottunk egy hatalmas, vagy 10cmes csotanyt, es a baratjaval lefenyykepeztette magat, ahogy befalja. Na Daninak se kellett tobb, o is ki akarta probalni... Hat mit ne mondjak, mondtam neki uatan, hogy elobb mosson jol fogat, aztan puszilgasson... Da azert lefenykepeztem. Az esti piacon keresztul setaltunk a hotelhez. Ez itt nagyon kulturalt, kovezett uton a foldre pakolva mindenfele kezmuves dolgot lehet kapni, eleg olcson, es egesz szepeket. Hazaerve meg megettem a mezeshagymat, nagyon vacak, remelem hasznal, mara nem ereztem az attoro hatasat... Dani meg olvasott egy jodarabig, en zuhanyzas utan elajultam a faradtsagtol.

Natha 24th Nov 2004

Szerda Arra keltem reggel, hogy be van dugulva az egesz arcom, es eleg rossza a kozerzetem. Probaltam kifujni az orrom, de nem ment, inkabb visszafekudtam, hatha jobban leszek. De nem. Dani nagyon jol fogadta, amikor mondtam, hogy en ma sehova, inkabb az agyban pihengetnek, mondta, hogy semmi gond, van idonk, es emmi ertelme erolkodni, ha rosszul vagyok. O viszon teleg ehes volt, lement hat reggelizni egyedul, a szomszed etterembe. Kaptam egy konyvet, hogy ne unatkozzak, es mire Dani visszajott, mar a negyvenedik oldalon tartottam. Nem kulonosebben magasroptu, de legalabb sztori, es magyarul van. Ha ilyan lendulettel olvasok, ma vegzek is vele...
Kaptam gyumolcssalatat, de mezet tettek ra, ami most jot tesz, de nem nagyon szeretem, igy is eleg edes a gyumolcs. Jol kiontottuk a levet a foldre, igy most ragad a padlo...
Dani ingert kapott, hogy olvasson, de mivel nem volt konyve, megint elment vasarolni, kozben en ATztem, hogy gyorsabban gyogyuljak, biztosan segit.
Hozott Dani konyvet, meg forro vizet, bevettem egy neocitrant, aztan megint olvasgattunk. Ebed idoben elaludtam, es harom korul ebredtem, Dani nagyon jo konyvet valaszthatott, ha nem panaszkodott, hogy ehes, es egyunk. Azert mar en is megeheztem,ami jo hir, feloltoztunk, es elindultunk enni,meg internetezni. Egy jobb helyen ettunk, nagyon jot, vegre kezd kerekedni az ittlet, csak azzal nem vagyok megbekelve egyelore, hogy eleg sokat koltunk, ahhoz kepest, amit kituztunk.
Ebed utan a piacon vettunk mezet meg hagymat, hogy a csodakoktelt megcsinaljuk nekem este,hatha attol tenyleg jobban leszek, mert a kozerzetem az eves utan mar jobb volt, csak az egesz fejemet erzem bedugulva...
A piacrol csinaltunk vegre kepeket, elkezdett erdekelni, mi van itt... Eddig nem sok kep keszult, annyira nehezen megy nekem az atallas. Dani halistennek jobban viseli ezeket a hirtelen valtasokat, o jol van, de o sem fenykepez, mert megszokta, hogy azt en csinalom.
Rengeteg olyan gyumolcs van, amit nem is ismerunk, meg zoldseg,es halak, meg nyuzott beka, meg kukacok... Na ez utobbiak nem nagyon vonzoak. A piac bejaratanal egyenpolos forgatagot talaltunk, akik egy muanyagarusitostand elott rikoltoztak, lathatoan egy outdoor trening tarsasaga. Egy fickoallt kijjebb a teren, vele beszelgettunk, hogy ki ezek, es mit csinalnak. A megerzes bejott, a ficko amerikai, de itt el egy farmon a felesegevel, mert nagyon olcso az elet, es jo is, az apja persze neki is magyar volt. Mint mindenkinek.
Most az internetezo helyen ulunk, es a tegnap felfedezett csevegoprogramot buvoljuk, illetve en, mert nekem a legujabb, Apaval mar beszeltem is.
Estere nyugis programot szervezunk, holnapha minden jol megy motort berelunk...

Buszozas Chiang Maiba 22nd Nov 2004

Hetfo Mivel a busz csak du negykor indult, eleg idonk volt meg delelott. Osszepakoltunk nagyjabol, de kicsekkolnunk csak egykor kellett. Lementunk hat a cuccaink nelkul reggelizni a szomszedba. Nekem meg mindig nem baratsagos ez a hely, ezen kicsit vitatkoztunk is Danival, mert o nem erti, miert nem hagyom, hogy kozelebb kerulhessenek hozzam az elmenyek, en meg azt nem ertem, mi a jo ebben a koszban, meg abban, hogy mi vagyunk a fo latvanyossag, vagy nem kedvesek velunk... Azt hiszem,nekem nehezebb megszoknom ha valami uj, es nagyon mas, mint ami addig volt, o viszont sokkal hamarabb elfelejtio a tegnapot, es a mara koncentral. Mindketto jo is, meg nem is, mert en emlekszem sokaig olysmire is, amirol o azt hiszi, soha meg sem tortent, viszont o sokkal felszabadultabb tud lenni a legvadabb helyzetekben is. Azert nekem most nehezebb, es jo lenne, ha hagyna kicsit a sajat sarkomba huzodni, es szepen lassan kostolgatni csak azt ami korulvesz, nem surgetni, hogy menjunk mar, meg legyek laza, es foleg jokedvu. Nem megy, meg nem.
Reggeli utan a bevasarlokpba mentunk irni levelet, meg a naplot, jo sokaig maradtunk,fel egykor mentunk vissza, hogy levigyuk a hatizsakokat a szobabol a recepciora. Az aruhazban vettunk nekem egy rovidujju polot, mert itt jobb azt hordani,mint ujjatlant, es nem erzem magam konfortosan, ha nincs rajtam szerintuk normalis ruha. Igy is fplyton megneznek. A nok altalaban hosszunadragban jarnak, igy en is azt hordok, barmilyen meleg is az ido. Lehurcolkodtunk, aztan visszametunk meg a leveleinket megirni, ebedelni abban a kisetteremben

Phanom Rung a khmer rom 21st Nov 2004

Vasarnap. Reggel koran ebredtunk (negyed 8), es 8 korul mar az utcan voltunk. Reggelire nagyon kivantam egy kis donutot, mert elozo nap hajnalban lattam, hogy valaki evett rendes donutot, es megkivantam. Megkerdeztuk a recepcion, hogy merre van es kiderult, hogy 50 m-re a hoteltol. Meg be volt zarva, de vegulis bekeredzkedtunk es kiszolgaltak minket. Vettunk hat donutot, es jol bereggeliztunk. A donutos egy bevasarlokozpont alotereben van, merthogy itt nagyon furcsan keveredik ez a nekunk otthonos bevasarlokozpontos vilag (ketto is van a varosban) es az utcai kajaldak, utcai piacok igazi harmadik vilagbeli hangulata. Ennek egyik jele, hogy a bevasarlokozpont bejaratanal van egy csatornafedel, ahonnan rendes csatornaszag arad, ha elmesz folotte. Kinga minden arramenetelkor rosszul lesz, hogy miert van itt ilyen budos, es hogy miert kell neki ilyen budosben lennie. Ezen vitatkoztunk is egyet-kettot, mert en az ilyen utakkor kevesbe vagyok erzekeny az ilyen kenyelminek nevezett dolgokra, Kingus meg meg erzekenyebb, mint otthon. Ezert meg mindig docogos az itteni utazasunk, mert meg kell talalnunk az egyensulyt a Kinganak elfogadhato kozeg es a nekem eleg erdekes helyek kozott. Ez azert nehez egyelore, mert meg mindig ismerkedunk, tanuljuk, hogy mik a standardok, mik a befolyasolhato dolgok es mik az itteni jellegzetessegek, amiket nem erdemes megvaltoztatni. Peldaul az etkezes erdekes, mert az utcai ettermek, amik rendes leulos helyek altalaban piritott rizst vagy tesztat ajanlanak csirkehussal, vagy disznohussal, es nem nagyon van mas valasztek. Aztan az utcai arusok valtozo dolgokat arulnak a szaritott polipoktol a sult csirkenyakon keresztul a kukorican at a kulonbozo sult virslik es fasirtokig es sult bananig. Ezeket persze eleinte inkabb en kostolom meg, aztan ha ugy latom, hogy Kinganak is izlene, akkor o is eszik belole. Aztan van itt egy 7Eleven nevu supermarkethalozat, ami egyebkent ausztraliaban is van es ott minden ami kaphato, az teljesen europai minosegu, csak nem sok kaja van (csomagolt fank, kakaos kalacs, de van joghurt es kakao!). Es aztan ott vannak a gyorsettermek, amikbe bele-belebotlik az ember. Itt a varosban van KFC, ami dragabb mint a helyi kaja, de otthonosabb, bar pl a sult csirkemellcsikok rizzsel olyan csipos volt, hogy bar izlett, Kinga csak nagynehezen tudta megenni. De pl. lehetett ott kapni teljesen jellegzetes vaniliafagylaltot. Szoval meg tanulni kell, hogy mit hol egyunk. Na de vissza a vasarnaphoz. Szoval a donutozas utan meg visszamentunk a szallasra, mert meg AU-bol cipeltunk magunkkal nehany ingatlanhitelezo ceg prspektusat, amit megigertem az IHP-seknek, hogy elkuldom nekik. Azt feladtuk (jo sokba kerult, Kinga merges is volt, de asszem ennyi kellett nekem, hogy legyen egy kis kapcsolat, bar most nem akarok visszamenni a ceghez). Aztan kimentunk a buszpalyaudvarra, ami gyalog 5 perc a szallastol, es mondtuk, hogy Ta-Ko-ba akarunk menni. Ez igazabol egy utkeresztezodes, ahonnan meg 15 km a khmer rom, ahova ma menni akartunk. Rogton mutattak, hogy melyik busz megy oda, persze mi voltunk az egyetlen feherek a buszon. Mint kiderult ez a hely nincs tul kozel (kb 90 km), uhogy egy orat mentunk a busszal, ami ugy megy, hogy jobb oda sem nezni. Eletveszelyesen kozlekednek ezek a Thai soforok. Ketsavos uton negy savban kepesek haladni, es kozben dudalnak, hogy a szembelevo huzodjon le! Altalaban a nagyobb-erosebb elve ervenyesul, ha kisebb vagy ne szamits ra, hogy egy nagyobb jarmu elsobbseget ad! Azert sikeresen odaertunk a keresztezodeshez. A Lonely Planet azt irja, hogy innen ketpadsoros-pickuppal lehet a romhoz menni, de ha nincs turelmed kivarni mig megjon, akkor menj motorostaxival (ez egy jellegzetes helyi dolog: motoron egy sofor es moge ulsz fel), ami 100 Baht fejenkent. Ahogy leszaltunk jottek is a motoropstaxisok, hogy menjunk veluk, de mondtuk, hogy nem, mi a pickupot varjuk. Mondtak, hogy olyan nem kozlekedk, de ha kozlekedik is, akkor is csak a romtol 6 km-re rak le. Kozben szobaelegyedtunk egy helyi tanarral, aki ment otthonrol vissza a Trat tartomanyban levo munkahelyere. Egesz jol beszelt angolul, o is megerositette, hogy nincs pickup, meg mondta, hogy az angol, kanadai, meg amerikai turistak is mindig motoros taxival mennek. Nagyon kedves volt, de nem volt kedvem annyit fizetni es egyebkent is egy csomo pick-up ment el kozben, amiken ultek emberek, bar latszott, hogy ezek nem a fizetos pickupok (ezek olyanok, mint latin-amerikaban a collectivok). Elkezdtme hat leinteni oket, es egy perc mulva megallt egy pickup, aminek ures volt a hatulja, egy csalad volt, es csak arra mentek, de mondtak, hogy elvisznek minket. Felszalltunk es mar mentunk is. Egyes helyeken a platon olajszeru foltok voltak, uhogy Kinga nem ult le, en egy tisztabbnak tuno helyen leultem. Aztan hatraadott a no a kocsibol egy fuzetet, eloszor nem tudtam mit akar vele, aztan megallt, es mutatta, hogy uljunk ra. Nagyon kedves volt. Negyed ora utan megerkeztunk a romhoz, kerdeztem mennyivel tartozom, zavartan nevettek, uhogy thaiul megkoszontuk (khapw kuhn khrap/kha; ffi/no) es mentunk a rom bejaratahoz. Jo turisty hely volt, sok bodeval, ahol mindenfele suvenirt lehet kapni. A turistak nagy resze Thai, de vannak feher emberek is. Ez a khmer rom a legjobban felujitott, ezert a legismertebb egesz Thaifoldon. 17 evig restauraltak! A hely egy hegy tetejen van 380 m magasan, ami egy mar nem mukodo vulkan valojaban. Eppen ezert teljesen kiemelkedik a kornyezetebol, es jo messzire, egeszen Kambodzsaig el lehet latni. A rom egy szentely es a hozza kapcsolodo epuletekbol allt, es a hozza vezeto 200 m hosszu utbol, meg a harom naga hidbol, ami hozza vezetett. A naga az alvilag istene, otfeju kigyo, es ilyen naga hidbol egesz Thaifoldon csak ez a harom maradt fenn. A szentely alapvetoen hindu hitnek megfeleloen epult, igy Shiva, Visnu, Khrisna, Brahma szerepelnek a homokkofaragvanyokon az epuletek homlokzatan. A legjellegzetesebb szimbolum a tancolo Shiva (asszem es nem Vishnu, de sajna meg nem tisztak ezek), aki egyszerre teremt es rombol a tancaval. Volt meg egy bika is, aki Shiva vedelmere lett teremtve, ha jol emlekszem Nadinnak hivtak. Talan majd talalunk valami konyvet itt angolul, amibol kicsit jobban elmelyulhetunk ezekben az istennevekben. Kellemesen elvoltunk a romoknal, nem siettuk el, sokat ucsorogtunk a romok meg fak arnyekaban, kozben figyeltuk az embereket. Ami nagyon erdekes, hogy tobbszor jottek oda hozzank, hogy hadd csinaljanak kepet rolunk, vagy meginkabb velunk egyutt csoportkepet. Nagyon erdekes, majd ha valaki beszel elegge angolul, megkerdezem miert jo nekik. Mikor kinezelodtuk/pihengettuk magunkat kimentunk a kijarathoz es egy etteremben ettunk csirkes sultrizst (Dani) es csirkes tesztat (Kinga). Kb harom korul indultunk vissza, kimentunk stoppolni az utra, es egy ido utan felvett minket egy olyan pickup, amleyiknek a hatulja ugy van kialakitva, hogy ket sorban lehet rajta ulni. Ult benne 8 neni, meg egy kislany, uhogy mar csak Kinga tudott leulni, nekem lett volna egy muanyag szek a ket sor kozott, de mondtma nekik, hogy koszonom jobban erzem magam a labamon, mint a rozoga muanyagszeken, ami ugral minden huplinal. A nenik nem beszeltek angolul, mi meg nem beszelunk meg eleg jol thaiul, de azert jol elvoltunk. Ok jo sokat nevetgeltek rajtunk, neha probaltunk valamit kommunikalni, azt sikerult is elmutogatni, hogy hazasok vagyunk. Neztuk, ahogy valami nagyon fura dolgot esznek: zold levelbe valami piros szinu port tesznek, es azt beveszik a szajukba es ragcsaljak. ettol ugy beszelnek, hogy folyamatosan kivillan az a voros csomo a szajukban. Kicsit a del-amerikai cocalevel ragcsalasahoz hasonlo, bar az uvegcsere az volt irva, hogy paracetamol. Nem tudom, hogy csak az uveget hasznositottak ujra, vagy tenyleg van benne, eleg misztikus, majd meg kell tudni mi ez. A keresztezodesel leraktak minket es ok sem kertek penzt, uhogy ezt nagyon jol csinaltuk. Bealltunk a buszmegalloba, ahol ott voltak a motorostaxisok, akik gyozkodtek, hogy menjunk veluk, es latszott, hogy megismertek minket. Kinga mondta is nekik magyarul, hogy "Igen, es vissza is hoztak!" Jott a busz es visszadocogtunk Surinba, kozben el-elbobiskoltunk. Mikor megerkeztunk visszamentunk a hotelbe es kerdeztuk, hogy erdemes-e mar ma megvenni a jegyet a vonatra, ami masnap reggel megy Ayuthayaba, ami a regi fovaros rengeteg rommal. Mondtak hogy igen, uhogy elballagtunk a 100 mre levo palyaudvarra. A palyaudvarra menet az uton jottek mentek az elefantok, akiken lehet lovagolni. Nagyon helyes allatok ezek! Bementunk a palyaudvarra, es kiderult, hogy a reggeli vonatra mar nincs jegy, csak du t koul tudnank menni, vagy egesz nap zotyoghetunk egy szemelyvonaton. Ugy dontottunk, inkabb megnezzuk a buszt. A palyaudvar elott megkerdeztuk az egyik elefantost, hogy elvisz-e elefanttal a buszpalyaudvarra, de nem tudtunk megegyezni, uhogy setaltunk. Kiderult, hogy Surinbol nem lehet busszal eljutni Ayuthayaba, viszont egyenesen Chiang Maiba (eszak, ahova hetvegere fel akarunk menni) van, az is du. indul es 14 ora buszozas. Kinga eddigre mar nagyon elfaradt, uhogy donteskeptelenek voltunk, visszamnetunk hat a szallasra, leultunk, kitlaltuk mi legyen: megyunk egyenesen Chiang Maiba, es en visszamentem a palyaudvarra megvenni a jegyeket. Aztan mar este pihegtunk, olvasgattunk.

Surin, elefantokkal 20th Nov 2004

Szombat A buszunk reggel otkor ert be Surin varos megallojaba, a buszjegyes neni a vallamat utogette, hogy szalljunk le. Nem tul finoman... Mindegy, gondoltam, ugyis mindjart alszunk tovabb, csakk megkeressuk a szallodat. Tuktukkal mentunk ket sarkot, ezert 40 bahtot akart kerni, vicc, mikor tegnap 60ert furikazott bennunket a fovarosban fel napon keresztul a joember... Merges volt kicsit, de nem szolhatott semmit, mert nem beszeltuk meg elore, es mar kiszalltunk, igy orult hogy egyaltalan fizettunk. A szalloban a portan egy ferfi mosolygott, de angolul eleg kevesse beszelt, mondta, hogy nincs szabad szobajuk. Hogyne, mert mindenki az elefantokra kivancsi... Foglalasunk viszont volt, igy kaphattunk szobat, de nem kertuk a legkondisat, mert eleg huvos volt reggel, biztunk benne, hogy ez igy is marad ejjelre is. Teves szobat akart adni, ez 550 bahtba kerult volna, de nem kell, eleg nekunk a sima is, foleg mivel az csak 450. Miert ilyen nagy a kulonbseg? Na mindegy, lenyeg, hogy igysem tudtunk hirtelenjeben bekoltozni, hatig varnunk kell. Jo, rendben, megiscsak paofatlansag az ejszakai szallast reggel otkor elfoglalni. Jatszottunk, hogy menjen az ido... Egy fel ora mulva megerkezett egy csapat angolul beszelo turista, akiknek szinten varniuk kellett. Nem tudom ugyan mire, de mikor vegre hat ora lett, a abcsi mosolyogva mondta, hogy majd het es nyolc kozott lesz ures szobaja, addig varni kell. Nem hiszem el, hogy mert nem tudja azt mondani, hogy fogalma sincs, mikor lesz szabad a szoba, akkor legalabb nem ulok es varok, hanem kitalalunk valami erdekesebbet. Vegul a folyoso wcjeben mwgmosakodtunk, atoltoztem, mert a falon talaltunk egy hirdetest, hogy a buli reggel 8.30 kor kezdodoik, arra szerettunk volna odaerni. Mikor nyolc utan par perccel Dani megkerte a nenit, hadd rakjuk le a cuccainkat a portan, azt a valszt kaptuk, hogy meg ket perc, es kesz a szobank. Biztos? Kerdezte dani kicsit hitetlenul. Igen, mondta a neni, aki egyebkent eleg jol beszelt angolul.
Az otodik emeleten kaptunk szobat, vegul tv set, mert mar nem akartunk varni tovabb. A wc az itt megszokott pottyantos fajta, de lagalabb leoblit, nem ugy, mint a foldszinti, ahol egy hordobol kell merni vizet, hogy meg az utanadkovetkezonek is legyen gusztusa bemenni. A zuhany langyos, egy gombbal, de mivel meleg van, nem is nagyon kell meleg... Remelem.
Kicsit faradtabb, es nyugosebb voltam, mintsem hogy jol viseljem ezeket a korulmenyeket, bar Dani nagyon fesztelenul nezelodott az uj otthonunkban. Ki is borultam, hogy mi a fenenek vagyunk ebben a koszfeszekben, stb... ( Kicsit aztan alabbhagyott...)
Az elefantok egy focipalyan leptek fel, rengeteg a kornyek minden tulajdonosa ide hozza egyszer egy evben az allatait, van itt mindenfele bemutato, es lehet elefanton tagolni is. Meg nagy piac, vasar, miegymas, hogy a nepnek is legyen a hasaban valami. Apropo, a rostonsult mindenfele kutyukon kivul, amiket a vilagert a szamba nem vennek, lehet meg kapni pl. hernyot, meg kukacot, es ami a leggusztustalanabb, fiokar, es saskat is, roston sutve. Dani megjegyzese: Azert nem probalom ki, mert elobb en hanynek, aztan te. Ebben maradtunk. Azert sult virslit ettunk, az eheto volt...
Vissza az elefantokhoz. Haromfele jegyet lehetett kapni, egy a nepnek, ez a legolcsobb, egy a turistaknak, es egy vip, ami a legdragabb. Mi a nepet valasztottuk. Sokat nem lattam, de Dani felmaszott egy emelvenyre, onnan remekul belatta az esemenyeket, es tudositott. Volt versenyfutas, polofestes, fekves, ket mellsolabra allas, es meg egy csomo attrakcio, elefantmodra, meg thai tanc is, ami nagyon erdekes volt. 11ig tarott a hacacare, aztan, mivel keveset aludtunk, meg meleg is kezdett lenni, de nagyon elindultunk vissza a hotelbe. Az uton a piac miatt tomegek. Idefele beadtunk egy tekercs filmet, azt elhoztuk, 250 b volt, es egeszen szepek lettek, beraktak albumba oket, ezzel sem nekunk kell foglalkozni. A vizesesek vannak rajta, Aubol...:-(
Hotelszoba huse, delutani pihengetes. Mikor felebredtunk, mar kezdett lemenni a napocska, es a feny res hangjatek is kozeledett, amire el szerettunk volna menni, de ehesebbek voltunk annal, minthogy nekivagjunk a messzesegnek. Ez kimaradt, viszont talaltunk egy bevasarlokpozpontot, ahol ettunk rendes, tiszta helyen, es vegigneztuka kinalatot is. Igazabol internetezohelyet kerestunk, de zarva volt. A ruhak itt a kpban kb fele annyiba kerulnek, mint otthon, de azert meg igy sem olyan olcso, hogy elcsabuljunk tole.
Kifele jovet egy nagy teherautobol hangos zene szolt, valami hangtechnikai kiallitas lehetett, lanyok tancoltak a platon, azt neztuk egy darabig, aztan meg Daninak vettunk vacsorat, mert o jobban birja a helyi dolgokat. Piritott rizs csirkevel. A helyen, ahol ettunk papirmadar volt hajtogatva a tv mellett, ahogy a kiralyno kerte a nepet, hogy a delen dulo "harcok" miatt hajtogasson mindenki egyet, es kuldje Bangkokba, ahol majd igy 6.2 millio madarat fognak osszegyujteni. Szerintem szep kezdemenyezes, es amig csinaljak, el is gondolkodnak talan...
Hazafele meg vettunk egy ujsagot, angol nyelven is megjelenik a napilap. Fankot szerettunk volna meg enni, de nem talaltuk meg a boltot. Furdes hidegben, alvas...

Angyal, Buddhak, oltony 19th Nov 2004

Pentek. Reggel az ebredes nehez volt, Kinganak nem volt nagyon kedve kimozdulni. M

Az ugyintezes nullajanak kozepe 18th Nov 2004

Csutortok Jo koran ebredtunk megint, de ez igy jo, mert meg van ido fekudni csak, nem kell kipattanni az agybol. Nem akartuk sokaig huzni a felklest, mert rengeteg dolgot kellene ma elintezni, amik eleg egetok...
Egyreszt a csomagok meg mindig nalunk vannak, es nem tudom mi lesz veluk. Aztan a vizumunkat elvileg februar 7ig kaptuk Sydneyben, de most vettuk eszre, hogy a bevandoroltato tiszt januar 13at pecsetelt bele kedvesen... Ez talan megoldhato ugy, ha kimegyunk az orszagbol, Kambodzsaba, es ugy jovunk vissza, hogy harminc napon belul elhagyjuk Thaifoldet. Viszont ezt a magyar konzulatussal megbeszelhetjuk.
Reggeli utan Dani a recepcion ujra megkerdezte, hogy mit lehetne tenni az aktualisan nem szukseges cuccainkkal, de most vegre ki lehetett preselni, bar nem konnyen beloluk, hogy igazabol nem tartjak jo otletnek, hogy ket honapra itt akarjuk hagyni naluk. Eleg nehezen mondanak nemet. Mindegy, ez is valami, legalabb tudjuk, hogy nem mukodik, es keresnunk kell mas utat.
Osszepakolas, majd telefon a magyar konzulatusra. Egyreszt nem volt konnyu elerni oket, majd a titkarno, informacio hianyaban kapcsolta a konzulcsavot, aki majdnem elkuldott, mondvan, o a thaiok magyarorszagra utazasaval foglalkozik, es nem tud segiteni, (gondolom nem is akar), menjunk a bevandorlasi hivatalba. Kerdesem, akkor ki foglalkozik a magyar allampolgarokkal itt? Reszemrol annyir sikerult felbosszantodni, hogy azon nyomban szerettem volna visszarepulni Sydneybe, es soha tobbe haza, mert hirtelen beugrott a jo magyar reflex, a mindenki dogoljon meg, es kulonben meg szenvedni kell, mert attol erezzuk, hogy vagyunk. Hat ez nem nagyon hianyzik. Szegeny Dani hiaba gyozkodott, hogy Ausztraliaban is vannak szar dolgok, egy kicsit kevesebbet tudott felsorolni, mint amennyi eleg lett volna, hogy ,egnyugodjak. Mindegy, majd csak...
A Kambodzsai kovetsegre igyekeztunk, vizumot csinaltatni, nincs messze tolunk, de busszal akartunk menni, igy az elso buszra felszalltunk, Dani kerdezte a nenit, hogy ez jo e nekunk, mire a valasz nem, Dani leszallt, a busz elindult, en fenn, Dani probalt felugrani, eleg nehezen sikerult. Azert tobbet ilyet nem csinalunk, megszokhattuk volna, hogy senki nem beszel a sajatjan kivul mas nyelven...
Mindenesetre gyalog mentunk tovabb, a Lumpini Parkon keresztul. Iszonyu meleg, hosszunadrag rajtunk, az utikonyv szerint hivatalos helyre ez a megfelelo, nekem az egyetlen maradek rovidujju polom, ami nem ujjatlan, egy sotetkek, eleg meleg darab... Hat kicsit meleg volt a 32 fokban, mit ne mondjak. Ut kozben duhongtem, mindenen, mar eleg regen utoljara. Idealista vagyok, mondta Dani, de az is akarok maradni, es van hely a vilagban, amibe belefer az en idealizmusom!!!!!
A parkban sok a to, az egyik mellett elmenve egy hatalmas varanusz maszott ki eppen, a szajaban egy nagy hallal, ebedelni keszult. Dani lefotozta, kerte menjek hozza kozel, hogy lehessen latni, mekkora. Nevettunk, mert megy a fene, kerdeztem atoleljem e. Lattunk meg teknosoket is husolni, meg meg egy kisebb gyikot, amint egy kisebb tekit akart megebedelni, elzavartuk, a teknost meg beloktuk a vizbe. Jo erzesunket az sem zavarta, hogy tudtuk, barmikor utoleri a gyik a teknost, es kulonben ez a termeszet... A parkban sikeresen elhagytam a napszemuvegemet, leesett a taskarol, ahova raktam, hogy ne a fejemrol essen bele a vizbe. Szerencsere megtalaltuk a fuben...
A nagykovetseget kisebb kerulokkel megtalaltuk, de itt dragabb megcsinaltatni a vizumot, es ket napba is beletelik, mire keszen lesz, mi meg szeretnenk tovabbmenni penteken, mert 400kmre eszakkeletre elefantfesztival lesz a hetvegen. Jo, akkor majd lesz vizum, ha visszajottunk.
Kovetkezo napirendi pont, a buszjegy vasarlas. Metroval kell menni sokat, aztan meg meg egy kicsi, mert annyi eszuk nem volt, hogy a hatalmas buszpalyaudvart a megallo melle epitsek, vagy forditva... Szoval a metro foldontuli, minden krom, meg csillivilli, es majdnem senki nem hasznalja, talan draga, talan szokatlan, hogy se vezeto, se nyilt ter, ugyanis ajto zarja a godrot ahol a metro megy, es erkezeskor az ajtok pontosan oda esnek, ahova kell. Tudjuk milyen ez, csak kicsit modernebb, mint az itt megszokottak. Leszallas utan taxi, es meg vagy 2km a buszpalyaudvarig, ahol a jegyvasarlast nem konnyiti, hogy ujfent nem beszelnek nyelveket. Megoldottuk, ettunk, (volna, ha nekem izlett volna a kaja), ittunk, sutiztunk, pisiltunk, aztan az infoban megkerdeztuk a nagyon zavart kisasszonyt, merre a varos, aki mondott is egy par buszjaratot, amik kozul egyet sem talaltunk meg. Igy aztan taxival mentunk a metroig, aztan vissza a varosba, plaza, majd egtelen telefonalgatas hol a magyar neninek, hol valamelyik olyan cegnek, akik elvileg hazaszallitjak a csomagjainkat. A magyar neni nem vette fel, a szallitmanyozoknal meg senki sem tudott segiteni. Teljesen hiabavalo ez a nap. A postara is elmentunk, hatha van nagy doboz, olcson, es akkor lehet kuldeni mindenfelet, de csak kicsi van es az is draga. Hat errol ennyit, ha valaki nem idevalosi, akkor szinte lehetetlen elintezni barmit.
Arra jutottunk, elmegyunk a nagy turista negyedbe, ott biztosan tudnak segiteni, vagy vegkepp kiderul, hogy veszett az ugy. Busszal mentunk a Khao San utcaba. Na az aztan a turista nyuzsi! Setaltunk, interneteztunk, aztan megkerdeztuk az egyik hostelben, es szerencsere bevallaltak 20 Baht/nap-ert (100 Ft). Legalabb mar van egy biztos pont! Aztan egy masik helyen aztan 15-ert is megozik, ughogy katasztrof nincs. Megnyugodtunk, aztan ugy dontottunk, hogy most ott hagyjuk a cuccokat a szallodankban ket hetre (annyi nem gond), aztan utana legfeljebb atvisszuk a penzes helyre. Na ez a ko leesett. Meg azert megprobaltuk felhivni az Agit egy talalkozo, es esetleg a taska miatt, de nem sikerult elerni. Kb mar 7 ora volt, uhogy elindultunk haza. Azon az uton, ahol a buszunk szokott megallni, akkora dugo volt, hogy rendorok iranyitottak a forgalmat, atterelve vagy harom sort az ellenkezo oldali forgalomba, ezzel gyakorlatilag az egesz varost az egyik oldalon ki, mig egy masik uton befele engedtek a varosba. Vagy 10 perces varakozas utan az egyik oldalon, sikerult a masikra atkerulni, ott egy rendort kerdeztunk meg, merre all meg az 507es, nem nagyon tudta, el is iranyitott bennunket abba a buszmegalloba, ahonnan szerinte ment. Itt olyan szmog, buz, tomeg dugo es meg mindenfele volt, hogy kezdunk nem bizni benne, hogy meg ma hazaerunk. Aztan egy csomo busz jott, de egyik sem jo nekunk, igy negyed ora utan elindultuk abba z iranyba, ahol sejtesunk szerint a busz megall. Valamilyen csoda folytan sikerult is megtalalni, es bar docogve, de megis hazakeveredtunk...

Nemzeti Muzeum Bangkok 17th Nov 2004

Szerda Reggel hetkor ebredtunk, pedig nem terveztem ilyen koranra, megis kipattant a szemunk. Talan a negy ora idoeltolodas teszi. Bar nem ment a legkondicionalo, mintha egy kicsit jobb ido lenne ma, mint tegnap volt. Azert biztos, ami biztos, csak bekapcsoltuk, ha mar van, legyen huvos. Reggeli a szalonban, Dani valamilyen rizses cuccot kert, en meg a piritost. Vicces, hogy a piritost lehet kermi vagy vajjal, vagy lakvarral, de a kettovel egyutt nem. Ehhez kepest viszont lehet levest is reggelizni.
Fel 10 kor indult az az idegenvezetes, amit a buddhizmus temakoreben vezettek a Nemzeti Muzeumban, es ha mar itt vagyunk, akkor erdemes kicsit elmelyedni az itteni tudnivalokban, hatah kozelebb kerul hozzank a kultura, meg a nehezen emesztheto dolgok.
Nos busszal mentunk a varosba, talan egy hajszallal kevesebben voltak, mint tegnap, de eloszor rossz buszra szalltunk, mert a jegyszedo neni azt mondta, hogy jo nekunk ez a busz, aztan kiderult, hogy nem ert angolul, es szegeny a terkepet sem angyon tudta hasznalni, amikor azt mutattuk neki... Vegul idoben leszalltunk, es jott is rogton az 507es busz, amivel tegnap is bejottunk, viszont most meg sikerult egy megalloval kesobb leszallni. Azt hittuk, kozelebb tesz le a muzeumhoz, de ehhez kepest atment a hidon a folyo masik oldalara, ahonnan megegy busszal kellett visszajonnunk. Vegul fel 10 utan kicsivel megerkeztunk a muzeumba. Jegyvetel, es a hatizsak elhelyezese utan lemaradva a vezeto bemutatkozasarol, cspodtunk a csoportunkhoz. Az idegenvezeto no, egy fiatal, szoke, kek szemu, torekeny no, szerintem angol, Dani szerint amerikai, ket es fel eve el itt, es onkentes vezetoje a muzeumnak. A nap folyaman tobbeket lattunk, akik igy dolgoznak itt.
A muzeum regebben palota volt, aztan a kormany megkapta az engedelyt, hogy muzeumot csinaljanak belole. Egy nagy parkban tobb, jellegzetesen thai epulet, a Kepzomuveszeti Egyetem szomszedsagaban. Ide jarnak az egyetemrol gyakorolni a nmzeti mintakat, es neha athallatszik a zene is, merthogy az is ott van az epuletben. Fantasztikus a kontraszt a varos egyeb reszei, es a kiralyi epuletek kozott, amikor a busszal jottunk be, eppen mondtam, hogy akkora, hogy marmar giccsesnek hat a sok disz, es szin, a mallo vakolatu, szurke nyomorkumyhok folott. De ilyen az egesz vilag, hatalmas Mercedesek palotanyi hazak udvaran, abban az utcaban, ahol par hazzal elobb szekreny sincs a ruhaknak...
Korbejatva a kertet, es az epuleteket, lattunk Buddhista templomot, a hercegno epuletet, ahol negy lepcson kell felmenni, es ezek a lepcsok mozgathatok, igy ha nem volt kedve fogadni senkit, egyszeruen arrebbtoltak a lepcsokat, igy eleg magasan volt a bejarat, hogy senki ne tudjon bemenni.
Lattunk a muzeumban kulonbozo buddhaszobrokat, es egy par dolgot megtudhattunk errol a vallasrol, megcsodaltuk a kertben formara nyirt bokrokat, pl. elefantformajut is. Megtudtuk, hogy a feher elefant, de csak amenyiknek jo a szaga, a kiralye, mert lehet hogy kovetkezo eleteben o lesz majd buddha, ezert kulonos elbanasban kell reszesiteni, lattunk maszkokat, es hallhattunk sztorikat az istenekrol angyalokrol...
A kertben az egyetemrol a fiatalok rajzoltak vazakat helyi diszitessel... Az utolso teremben szallitasra valo hatalmas epitmenyeket allitottak ki, es arrol beszelt a no, hogy milyenek a temetkezesi szokasok a kiralyi csaladban... Kb ket oras vezetes utan mar eleg ehesek, es faradtak voltunk, beultunk a muzeum ettermebe ebedelni. Szallingoztak a helyiek is, elobb foleg a diakok, aztan a felnottek is, talan tanarok, talan it dolgozok. A rajztanarno mindenesetre ott volt, es szakertette az elkeszult munkakat. Semmi kontakt a gyerekekkel, szaktekintely, tisztelet. Aztan jottek szep ruhaba oltozott emberek, akik osszetettek a kezuket amikor udvozoltek egymast. Igy szoktak itt, de meg eddig ezt nem lattuk a hetkoznapi eletben.
Ebed utan meglatogattuk a mosdot is, amihez a konyhan keresztul vezetett az ut. A konyha ugyanis az udvaron, nyilt teren az etterem hata mogott, ket kempingasztalbol, es egy gazrezsobol allt. Eleg vicces, jobb lett volna nem latni.
A kertben nagy keszulodes, narancssarga nadragos fiuk buddha szoborral, es egy halom orchidea koros korul, meg asztalok, szekek, szinpad. Dani hiaba probalta kideriteni, mire keszulnek, senki nem tudta elmagyarazni. Aztan vegul egy jololtozott fiatalembert kerdeztunk meg, tud e angolul, mire azt felete egy kicsit, majd minden hiba nelkul, valasztekosan meselte el, hogy este a medianak sajtokonferenciat tartanak arrol, az a turizmus, ami Angkor Watba iranyul, vegye celba Bangkokot is, es a keleti orszagreszt is, mert Thaifold fel van keszulve erre,sot varna is a turistakat ezeken a reszeken is. Erdekes lenne reszt venni rajta, kerdeztuk nyitott e az est, azt valaszolta, miert ne, igazabol nem zart, csak vegyunk fel rendes ruhat...
Az ajandekboltban talaltunk nehany erdekes konyvet Kanbodzsarol, meg Vietnamrol, vettunk kepeslapot, aztan kint a bejaratnal belebotlottunk egy csapat iskolasba, akik a tanarokkal angolul beszelgettek, erdekes volt latni, hogy ebben az orszagban, ahol kevesen beszelnek angolul, egy egesz csapatot lehet talalni, kicsiket, akik akcentus nelkul beszelnek...
Egy mokus maszott a fan, gyumolcsot keresett,a penztaros neni egy lichit adott neki. Lefenykepeztuk.
Meg mindig ugyanabban a gondban vagyunk, mit csinaljunk a rengeteg felesleges holminkkal? Egyenlore a kerdezoskodes fazisanal tartunk, holnap meg futunk egy kort a magyar nonel.
Az internetezes utan hajoval mentunk a varosban visszafele a szallasra. A vizet itt ugy hasznaljak, mint rendes utat, regen, amig nem kellett ennyi ut, a Ketel Velencejekent emlegettek Bangkokot. Mara ebbol talan annyi maradt, hogy a vizen tobbfele vizibusz jar, a viz iszonyu piszkos, es a hajok olyan gyorsan mennek, es parkolnak, mintha metron lennenk. Egy csomo szerzetes is utazott velunk, narancssarga ruhaban. Tobbseg fiatal, itt minden ferfi kotelezoen szerzetes, ma mar csak harom hetig. Nonek szerzeteshez erni tilos, amit egy tomott jarmuvon nehez megoldani, de ok is elegge figyelnek erre. Vicces volt, nekik nem kell fizetniuk sem.
Ut kozben rengeteg gyonyoru epuletet lattunk, meg csillogo szallodakat, es nyomortanyakat, jellemzoen a folyo parti hazak ikyen szegenyek lakta helyek, nem ugy mint mashol, ahol a vizre nezo telkek a legdragabbak. Talan a viz szennyezettsege miatt alakult ez igy.
Miutan beertunk a vizibusszal a varosba, skytrainre szalltunk, es egy darabig ezzel mentunk. Ez egy gyonyoru uj szerzemeny, csillog villog, es kb annyiba is kerul mint otthon egy rendes jegy. Iszonyuak a kontrasztok, es a legfurabb, hogy egyutt elnek a szegenyek es a gazdagok...
A kiszallas utan egy plazaba keveredtunk, nem is gondoltam, hogy van itt ilyen, es hihetetlen jo erzes volt tiszta levegot szivni, meg tiszta padlon jarni, a fejem mar regota fajt, a szmog miatt minden nap delre mar majd szetmegy.
Ettunk itt, egy kis europai ennivalot, aztan szep lassan osszeszedtuk magunkat, es elindultunk hazafele, gyalog, mert nem lakunk messze innen. A vacsora kozben Dani egy kicsit felengedett, montdvan, hogy orul, hogy mosolyogni latott, mert eddig gorcsben volt agyomra, hogy mikor mondom, hogy eleg, es menjunk haza... Meg nem tudom, de egy kicsit talan jobb volt a mai nap, mint tegnap.
Vettunk mangot, holnap reggelire. Az utca hazaig mit sem valtozott, ugyanolyan disznoolszag van, de most kevesse zavart. Otthon zuhany, minden ruha megy a szennyesbe, olyan budosek, hogy csak na... Dani lement a recepiora, megkerdezni, itt hagyhatjuk e a csomagunkat, talan meggyozhetoek lesznek.

Utolso nap Sydneyben, elso Bangkokban 15th Nov 2004

Hetfo Miutan tegnap nem volt kedvem pakolni, bar Daninak nagyon nagy lett volna a lendulete hozza, mara maradt, meg nehany dolog elintezese mellett. Tegnap este derult ki, hogy a dokumentumaink, amiket cd-n hoztunk el, mind Steveneknel maradtak, nem tudom miert, hiszen minden cd, a fenykepekkel telik es ezek is egy helyen voltak a szamitogep mellett. Het korul volt, Dani lement felhivni Steveket, hogy atmegyunk a dolgokert, Mandyvel sikerult beszelnie, es meg Judyt is otthon talalta, aki mondta neki, hogy nem er, hogy ketszer kell koszonni. Abban maradtak, hogy miutan Robin hazaer a fogorvostol, kb 10 orakor, atvisz bennunket Stevekhez, aztan be a varosba, ahol meg tudunk venni ajandekot esetleg, bar mar semmi kedvunk nem volt ehhez. Viszont a bankbol meg mindig nem jott meg az uzenet a kocsi penzenek az atutalasarol, emiatt mindenkeppen mennunk kellett oda, es a kamerat is el akartuk hozni a szervizbol.
Robin elment, mi meg pakoltunk, es sajnos rajottunk, hogy nem ferunk bele azokba a taskakba, amikkel jottunk. Pedig nem is vettunk sokmindent, es idefele az ajandekokat is hoztuk valahogy, most megis legalabb egy borond kellene meg. Reggeli kozben Robin hazaert, kerdeztuk tole, hol lehetne olcson venni borondot, de o sem tudott jobbat, mint a varosban az olcsobb ajandekboltokat.
10kor indultunk el Stevenekhez, de mikozben Robin hazafele setalt a fogdokitol, latott egy filleres boltot, olyant, mint ahol a pokrocot vettuk az indulaskor a kocsiba. Elmentunk oda, es talaltunk is egy nagyonn borondot, es egy kisebbet 12 dollarert, ami kerekes, es huzo is van rajta, es nem is lestrapalt. Ennyiert ilyet, nem is rossz!
Steveknel csak Chops volt otthon, nem nagyon zavartatta magat, megtalaltuk a cdket, csinaltunk egy szendvicset, aztan irany vissza a belvaros. Kis dugo volt, de kiszalltunk idoben, raadasul a kameraszervizhez kozel talaltunk bankot is.
A kameras ember viccelodott, hogy ennyiert (500AUD) nem akarjuk megjavittatni a gepet, aztan a bankban a fiu vegigtelefonagatott mindenkit, kiderult, hogy a penzunk mar nincs az orszagban. Szoval egeszen sikeresen telt az utolso par ora.
Meg megmutattam Daninak a Mikulast a David Jonesban, ahol a magyar lany a fotos, de persze a Mikut nem lehet latni, csak annak, aki kifizeti a jo sok penzt erte. De a felhajtas mar kint is eleg nagy...
Fel ketto korul indultunk vissza, en meg bementem a St. Marybe, gyujtottam gyertyat, Daninak nem volt mar kedve gyalogolni. Lefenykepeztem a Coca Cola Signt is a Kings Crossnal, aztan visszasetaltam a Hide Parkon keresztul oda, ahol Danit hagytam. Ebedido, es meleg leven a park tele volt emberekkel, akik fekudtek, ucsorogtek a fuben, ebedeltek, vagy csak pihentek... Na ez az egyik dolog, ami nagyon fog hianyozni, ez a nyugodt lazasag, ez a kozeg, ahol az ebedszunetben nem azt nezi a kollega, hogy mit, mikor hol csinal a masik, hanem termeszetes, hogy joggolnak, vagy parkoznak az emberek.
Busszal haza, meg egy kis pakolas az uj borondbe, ami termeszetesen csurig tele lett... Robin csinalt nekunk meleg ebedet, krumplit, virslivel, annyira kedves tole, hogy meg erre is figyel! Aztan ketto utan nem sokkal el is indultunk a repterre, elbucsuztunk Robintol, aki meg egy kis utravalot is adott, (Annyi mindent koszonhetunk nekik...) es elment.
Ujra egyedul vagyunk... A becsekkolasnal hatalmas sor, pedig meg ket es fel ora volt az indulasig. Hamar lement a sor, megszabadultunk, hacsak idoszakosan is a lakasnyi holminktol. Megkerestuk az adovisszaterito irodat, utalni fogjak, nem fizetnek keszpenzzel.
A repulo negyed hatkor indult Au ido szerint, ut kozben szokasos filmek, kaja, filmek kaja, kis alvas volt a program. Thai ido szerint este 23:40 kor ertunk ki a repterre, az elso elmenyem a hoseg, es az iszonyu magas paratartalom volt. Aztan a tobbi, amit nem szoktunk meg Auban, a tomeg, sorbanallas, budos, es kosz...
A szallasra taxival mentunk, ehhez viszont sorba kellett allni, faradtan a melegben nem volt erdekes, csak arra koncentraltunk, hogy ne legyen nagyon draga, es erjunk minel hamarabb a hotelbe. Ejfel korul kaptunk autot, amivel kb negyed ora, husz perc alatt voltunk a szallason. Az ut kicsit hasonlitott az altalunk ismert elmaradottabb nagyvarosok hangulatahoz, az mar fel sem tunt, hogy itt is bal oldali a kozlekedes. A Rama IV nevu soksavos utrol egyszercsak lekanyarodotta sofor, aki eloszor azt sem tudta, hol van a szallas, telefonalgatott, aztan vegul kideritette, es egy nagyon szuk ketsavos borzasztoan lepukkant kornyeken talaltuk magunkat. Kisebb ko esett le a szivunkrol, amikor meglattuk, hogy a hotel bejaratanal agy or all, es van londiner is, meg tiszta rendezett a szallo. Kaptunk szobat, volt meleg viz, legkondi, asztal, tv, es tisztasag. Igy kicsit jobb erzes itt lenni. Egy korul aludtunk el.

Briget Jones 2, Anita, Dani munka beszamolo 11th Nov 2004

Csutortok Mara nem maradt semmi munkam, igy Dani egyedul ment dolgozni megint, de ma kicsit jobban csinalta, mint tegnap, mert egyutt mentek Stevevel. A kanapen aludt meg, amikor Dani lement, es nem akarta zavarni, ezert kiment reggelizni a teraszra, de az ajto nyitasara Steve felpattant, hogy menni kell. A munkarol meg mindig nem tudok en irni sajnos, ugyhogy ez kimarad.
Na akkor most ide irok a munkarol. Szoval reggel Stevvel mentunk le a North Sydneyben levo epitkezesre. Mikor odaertunk nem volt meg ott csak Wyan az ir srac, aki ket napig nem volt dolgozni, mert megjott a baratnoje iorszagbol es vele volt. Oultem neki, mert mar mult heten dolgoztam vele es az volt a leghatekonyabb munka, mert egyreszt o tenyleg dolgozik, halad, masreszt jol tudja adni a munkat, uhogy hatekonnak erzem magam. Nem emlekszem pontosan mit csinaltunk aznap, uhogy inkabb kicsit altalanosan irok a munkarol. Steven brigadja egy elektromos brigad, tehat ok csinaljak a teljes epulet osszes elektromos szereleset a kabelektol az utolso villanykapcsoloig. Ezen az epitkezesen egy kb 30 lakasos tarsashaz epul. Az alagsorban volt a garazs, es oda futottak a fokabelek ket kabelvezeto aknan keresztul, a foldszinten boltok lesznek, de az mar vagy kesz volt, vagy meg nem kellett, de ott nem dolgoztunk az egy het alatt. Az elso szinten mar a konyhat szereltek be es kesz volt a gipszkarton falazas, uhogy itt csak neha hibajavitasra mentunk (pl. nem volt meg egy kabel, mert befalaztak, vagy elfelkejtettek bekabelezni, na ijenkor kuzdeni kellett a falak mogott... Foleg a masodik szinten dolgoztunk, ahol a lakasok teljes kabelezese volt soron. Kulon csinaltak a rendes 220 V-os vezetekeket, es kulon az alacsonyfeszultsegu (telefon, TV...) kabeleket. Erdekes munka, vannak elore a fodembe epitett kabelcstornak, amiket unevezett kigyoval (olyan mint a csatornagoreny, csak 30 m hosszu) kell ellenorizni, hogy hova mennek, es izgulni mindig, hogy legalabb egy a jo helyen jojjon ki. A nagy reszet a vezetekeknek viszont a meg csak szerkezetkesz falakban, es a plafonon kell vezetni (ahol lesz almenyezet). Az en munkam nagy reszt hozd ide, vidd oda, de az utolso harom napban mar vltak hoszabb szakaszok, amiket onalloan kabeleztem be. Ehhez plafonba kell furni kabelvezeto karacsonyfat (ezen lognak a kabelek :-), meg a gipszkarton tartoszerkezeteben levo lyukakon kell atfuzni a kabeleket. Aztan le kell vagni meretre, meg ahl teglaba er, ott PVC csobol kell kabelvedo csovet meetrevagni... Nagyon jolesett a ketkezi munka, nem zavart, hogy por volt meg kosz, de azert du. jolesett lezuhanyozni. Meg itt azert mas ez az epitkezesen dolgozas, mint otthon. Itt is a kevesbe megfizetett munkak koze tartozik, de megkeres egy segedmunkas 100 AUD-t biztos naponta, aminek a negyedet biztos felre tudja rakni... A napi munkamenet ugy nez ki, hogy reggel fel hetkor van a kezdes, de nincs nyaklevetel, ha kesel 20 percet. Aztan 9.30-korul jon az egyik segedmunkas, hogy kersz-e valamit reggeli teara, ami igazabol a reggelinek felel meg, esznek is. Ezt fel oraban beszelgetve, olvasgatva elfogyasztjak, majd munka negyed 1-ig. Akkor megint jon valaki, hogy mit hozzon neked enni (ez a vki elmegy a sarki etterembe, es hamburgert, szendvicset... hoz). Persze mindenki maganak fizeti, de aztan fel 1-kor leallnak, kiulnek az epitkezes melle a fa ala es egy orat pihiznek. Utana mar haromig gyorsan elmegy az ido... A munka kozben sincs korbacs az ember foltoo, igazabol engem zavart is a tul nagy lazasag, mondtam is Stevenek, hogy hogyan szerveznem at a munkt, hogy jobb legyen. Nincs pl. reggel osszeules, hogy akkor ma ki mit csinal... Van, hogy egy nap elmegy, es szerintem nem haladtunk igazabl elore... Na de munkavallalonak jo vlt lenni, es ez nem azert volt, mert Steve unokatesoja vagyok, mindenki igy dolgozott,egyaltalan nem voltma kivetelezett. Na ennyi a munkarol.
Az en napom elegge egyhangu volt, mivel remesen le vagyunk maradva a naploval ezert ezt potolom, hogy mondjuk ne Thaifoldon kelljen ezzel foglalkozni. Azert bizos ami biztos, mig itt vagyunk, megneztem az eskuvot elejetol a vegeig, kicsit pityeregtem is, ugy tunik oregszem. delben Steve hazaugrott, de csak egy percre. Haromra mentem Daniert, aki haza akart jonni lezuhanyozni. Ugy volt, hogy elmegyunk venni ajandekokat, de nem sok kedvem volt hozza, meg Mandy itthon is volt, igy inakbb beszelgettem vele. Szep lassan mindenki hazaert, meg az asztalosok is megerkeztek, tollasoztunk a kertben a gyerekekkel, aztan szallast kerestunk az interneten Bangkokba. Nem ment konnyen, es azt hiszem, meg mindig nincs megoldva, mert mindig megszakadt a kapcsolat...
Haromnegyed hatkor mar tukon ultem, hogy induljunk el, ugyanis Anitaval mentunk moziba, a Briget Jones masodik reszere. O mar megvette a jegyeket, es fel hetkor Judyek haza elott talalkoztunk vele. Az ido osziesre fordult, nagy flehokkel, sotetel. A hidon nagy dugo, de szerencsere valahogy amerre mi mentunk, ott nem volt igazan. Ahogy leertunk a hidrol, ott viszont mar eleg nagy forgalo lett, alig haladtunk, pedig csak par sarkot kellett menni, hogy az alaguthoz erjunk. Kozben az eso is eleredt, mire vegre a Bondi junctionhoz ertunk, mar erosen esett. Fel utan tiz perccel ertunk a haz ele, kozben probaltuk hivni Anitat,hogy kesunk, de mint kesobb kiderul, o meg otthon hagyta a telfonjat.
A mozi a kozelben volt, egy kisvarosi reszen, nagyon kellemes kozegben, nem plaza, es egy regi szinhazteremre emlekeztetett, szinpaddal, fuggonnyel, szepen felujitva. Mi az erkelyen ultunk, szokatlan volt, mert mostanaban mindig kozepre kerunk jegyet, szeretem amikor ramszakad a vaszont.
Popkorn, udito elmaradhatatlan, a film felejtheto. Masodik resz altalaban nem tud olyan jo lenni, mint az elso, es ez most sem volt maskent. Az elsoben szerettem, hogy leteszeru, ebben meg csupa buta kitalalt helyzet volt, szerintem senki nem hiszi, hogy egy atlagos angol kisasszony eppen Thaifoldon bortonbe kerul drogcsempeszes miatt, amihez semmi koze sincs, es a szerelme szabaditja ki. Kulonben ez a sztori mar egyszer megirodott... Na mindegy, azert voltak benne vicces jelenetek is. A film utan beultunk Anitaval egy kakaora, es beszlegettunk, foleg az egyetemrol itt, es otthon. Nagyjabol panaszkodasba fulladt, mert van mit tanulnia a magyar rendszernek innen, de ezt mar tegnap leirtam...
Fel 11re ertunk haza, Steve mar a kanapen aludt, es a tobbiek is csendben voltak. Dani meg evett valamit, kell is neki, mert azt a ket kilot, amit en felszedtem, ugy tunik o adta le, ugyhogy most cserelunk...Chops ugatott az ajtonknal, de Mandy beengedhette Isabellahoz, mert aztan csend lett.

Mexikoi est 10th Nov 2004

Szerda Dani reggel hatkor kelt, meg mindenki aludt, amikor lement reggelizni, hagyott egy cetlit Stevenek, hogy elment busszal, de mire beert a munkaba, Steve mar ott volt. Azt hiszem holnap inkabb megvarja, ha alszik, akkor is. Nekem nyolckor csorgott volna az ora, de mar elobb felebredtem, hajmosas, zuhanyzas, es reggeli utan a porszivoval felszerelkezve atmentem az irodaba. Zarva volt az ajto, de lattam, hogy Bill, szokas szerint mar ott van. Kopogtam neki, mire mosolygosan jott, es mondta, hogy engem beenged. Miert udvarol?
Jo erzes, hogy egyenlore meg tisztasag, meg rend van, mondjuk a tisztasagot ma teljesitettem inkabb. Kiporszivoztam, meg a lepcsoket is, lemostam az ablakokat, meg kitakaritottam a furdoszobat. Neztem , hogy van e meg valami, amit meg lehet csinalni, de nem maradt semmi. Dani egyszer megjelent egy fiuval, valamit el kellett vinniuk, epp porszivoztam, es nagyon megijesztett.
Kb. fel 11re lettem keszen, vartam egy kicsit Stevere, aki meg tegnap lelkes volt, hogy kipucoljam a kocsit is, de nem jott, igy inkabb hazamentem. Ebed korul hazaert Steve is, mert Mandyt kellett orvoshoz vinnie, de nem sok idot toltottunk egyutt, mert en indultam eppen Danihoz, hogy elkerjem tole a buszjegyeket, mivel reggel mindet magaval vitte, en meg szerettem volna bemenni a belvarosba, de busszal lenyegesen egyszerubbnek tunt.
Hivtam Danit, mert az smsre nem reagalt, megbeszeltuk, hogy lejon. Eppen ebedszunetuk volt, ugyhogy nem zavartam, bar Steve azt mondta, hogy ha akar eljohet, de persze nem akartuk.
Kicsivel egy ora elott hagytam visszamenni dolgozni, lesetaltam a buszmegallohoz. Egeszen olyan volt, mintha nem is turista lennek, hanem idevalosi. Most eloszor voltam egyedul a varosban, es mit ne mondjak, hianyzott is Dani. Azt beszeltuk meg, hogy veszek valakinek valami ajandekot, aztan elmegyek az utleveleinkert a thai kovetsegre, mert mara keszen vannak a vizumok, es akkor lassan mehetek is arra a sarokra, amit megbeszeltunk talalkozokent.
A varosban rengeteg ember, es igazabol nem ismerem annyira, hogy csak ugy merjek setalgatni, mert minden bevasarlokozpont ossze van kotve a fold alatt, es ha nagyon eltevednek, nem tudom hol jovok majd ki. Es nem is volt kedvem penzt kolteni sem, egyreszt mert nincs mit, masreszt, mert azert jo lenne Danival egyutt lenni, es megbeszelni ezeket. Szoval elegge vegyes erzesekkel bolyongtam az utcakon, es valamivel ketto elott ugy dontottem, hogy lassan elsetalok a kovetsegre, aztan majd lesz valami. Ahogy az utcan mentem, eszrevettem, hogy nem jo iranyba haladok, es megfordultam, mire egy kisebb tarsasag jott szembe, harom fiu, meg ket lany. Az egyik a Karpaty Agi volt, regen egyutt tancoltunk, Anita jo baratja, es mar felvettuk a kapcsolatot korabban, es ugy volt, hogy penteken talalkozunk is. Ugy megorultunk egymasnak, hogy csak na, leultunk a Martin Placeen beszelgetni, es haromnegyed haromkor mondtam neki, jojjon el velem a kovetsegre, mert bezarnak. Meg visszakisertem abban a hitben, hogy nekem csak fel negyre kell a sarkon lenni, ahol Dani felvesz. Miutan elbucsuztunk, megneztem a telefonom, negy nem fogadott hivas, es egy sms, 3:50kor, hogy 10 perc mulva Dani ott van a megbeszelt helyen. Szegeny akkor mar vagy 20 perce megerkezett, mikor vegre felhivtam. Nem volt merges, csak azt mondta, hogy elment volna nelkulem Bennel talalkozni, mert fel negy negyet beszletek meg az egyetemre, ahol Ben dolgozik. O az a fiu, akinek valami iromanyat Dani hivatkozaskent hasznalta a szakdolgozatahoz, es mikor megerkeztunk mar irtak egymasnak, hogy jo lenen talalkozni, de eppen akkor szueletett Ben kislanya, igy az utunk vegere halasztottak a talalkat.
Az egyetem, ahova mentunk a UNSW, vagyis a University of New South Vales, az a suli, ami Judyekhoz is nagyon kozel van, es minden reggel elmentunk mellette. Mindig megjegyeztem, milyen szep. Eyg domboldalra epult az egesz, inkabb husszu, mint szeles, estele van parkokkal, meg ettermekkel, meg kozos helysegekkel, es van lift, amit hasznalhatnak a diakok is, es szerintem meg kretajuk is van. ;-) Es nem utolsosorban egy hatalmas konyvtar, ami nalunk szinte elkepzelhetetlen...
Na mindegy, egy kicsit mas lehet ide jarni, mint nalunk a hires neves ELTEre... Ben az irodajaban volt, fiatal kek szemu, szoke, madarcsontu harmincas fiu, farmer, meg ing, de angolosan elegans, es kimert, nem egy vagany ficko, mint ahogy Dani hitte a web oldalrol, ahova irt magarol. A kisbaba kepe a falan.
Lementunk az egyik etterembe, ittunk kavet, meg ettunk szendvicset, es ok ketten jol megtalaltak a hangot. Nekem ez meg mindig tul szaraz, de orommel hallgattam oket, es lassan megertettem, hogy attol, hogy valakinek angol az anyanyelve, meg nem feltetlenul vilagraszolo attrakcio, csak ugyanolyan ember, mint mi. Es Dani raadasul tudott neki erdekeset mondani, aminek kulon orultem. Csakhat nalunk a tanar diak nexus egy kicsit mas, nalunk azt hiszem nem szeretnek kontaktusban lenni a tanarok a diaksaggal, es valahogy mindig kicsinek kell magunkat ereznunk otthon, hacsak nem azzal a temaval foglalkozunk, mint egy nagy okos felnott.
Azt is megertettem, hogy miert nem szerettem oda jarni sohasem... Egy orat beszeltunk, aztan meg korbejartuk a helyet, el sem hiszem, hogy lehet egy egyetem ilyen... Na jo, nem sopankodok, de azert ez tenyleg nagyon nagyon mas. Remelem a gyerekeinknek majd megadatik...
Hatra ertunk haza, nagy keszulodes volt mar, vacsorara ugyanis vendegeket vartak Mandyek, Zsuzsit, Robint, Judyt, Anitat, es Michaelt is, o azonban meg mindig Singapure ban van, es ugy nez ki, nem is fogjuk latni mig itt vagyunk, mivel jovo kedden jon haza, eppen elkerulve bennunket.
A vacsi mexikoi csirke, meg tortilla volt, es nagyon jol sikerult. A gyerekekkel mostanaban mindig tollasozunk, most sem volt ez maskepp, aztan Asherrel beszelgettem egeszen sokat. Januarban megy Magyarorszagra, es eppen nem leszunk meg otthon akkor.
A vendegek kb 10ig maradtak, aztan meg dvdztunk, Mandynek mutattuk meg az eskuvot. Steve elaludt kozben.

Megerkezett a DVD!!! 9th Nov 2004

Kedd A reggel kicsit nehezen indult, azert sikeresen felkeltunk, Dani felebresztette a gyerekeket is, kiderult, hogy Isabella a kanapen aludt ejjel 2tol, mert fazott. Szerintem hianyoznak neki a szulei, es mivel Steve mindig a kanapen alszik, neki is jobb volt ott. Azert nem tunt nagyon ketsegbeesettnek amikor lementem. Sam koszones nelkul ment el iskolaba, eszre sem vettem, nem gond, olyan igazi kiskamasz�EMandy telefonalt, itt hetkor, ottani, (Perthi) ido szerint hajnal negykor, hogy minden rendben van-e. Isabella vette fel, es raparancsolt, hogy azonnal fekudjon vissza, mert neki meg nagyon koran van.:-)
Idoban szerettem volna indulni, mert Ashernek ma is vizsgai voltak, gyorsan osszekeszultunk, aztan be a kocsiba, de sajnos az auto nem indult. Ejjel eleg nagy eso volt, gondoltuk beazhatott, de egeszen ugy tunt, hogy az akkumulatorral van valami. Asher mondta, hogy van nekik valami kabeluk, de vegul, miutan Stevevel is megytargyaltuk telefonon, hogy mi legyen, ugy dontottunk, gyorsabb lesz neki, ha busszal mennek. Dani kerte Ashert, hogy kuldjon egy smst, amikor beertek a suliba.
Steve hamarabb ert haza, mert az elobbi repulogeppel jott, de meg a lakasban nem jart, egyenesen dolgozni ment. Mondta, hogy maradjunk otthon, mert mindjart jon, es beszelunk. Nem tudom, pontosan mirol akart beszelni, de nem is baj, mert eleg faradtak vagyunk mind a ketten. A kocsiert, Steve autojaert kellett volna menni, de a Limuzin nelkul nem nagyon tudtuk, mit csinaljunk. Leultunk a nappaliban, es vartuk Stevent. Ido kozben megjott Natasha is, a takaritono, aki kerdezte milyen nyelven beszelunk, mert olyan fura. Nem sokkal utana befutott Steve is, eleg faradtan, mert nem evett, es nem aludt jo regota, mondta, hogy lezuhanyzik, meg eszik valamit, aztan mehetunk. Hova? Nem tudom, de mindegy, mert igazabol neki kellene segitenunk, es mindegy mit. Nekem az irodaban lett volna dolgom, elvileg Joe vett polcokat, es majd o megmondja, hogy mit kell csinalnom, de nem tudtam, Joe ott van e mar, vagy sem. Szoval jobb Stevevel lenni, igy majd kiderul, hogy mi lesz alapon megvartuk. Evett, zuhanyzott, es beszlegettunk kicsit, aztan mondta, neki a bankba kell mennie, ennek orultunk, mert meg mi sem utaltuk at a kocsibol kapott penzt. Igy mindnyajan autoval mentunk a kovetkezo sarokig, a bankba, ahol mindenki intezte a maga dolgat. Steve kozben beszelt Joeval, aki szinten az irodaban volt, Steve mondta neki, hogy mindjart megyunk, es kerdezte Danit, mit tervez mara. Valasztasi lehetoseg leven, inkabb velem maradt volna, igy ketten mentunk, Steve ut kozben meggondolta magat, es megsem jott. Joe az ujonnan szerzett polcokat rakta eppen ossze mikor megerkeztunk, es kerdeztuk tole, szerinte mit kellene csinalni, azt valaszolta, hogy amit eddig csinaltam, az is szuper, mert most legalabb hozza lehet mar ferni a dolgokhoz, aztan a tobbit rambizta, nemi hummogessel, meg egy par azthiszemhogy kezdetu mondattal, amibol kiderult, hogy neki is eppan annyi fogalma van a folytatasrol, mint nekem. Hat akkor hajra. Dani osszerakta a polcot, en meg kozben a targyalos reszt tettem rendbe. Idokozben egyszer Steve felhivott, hogy hazamegy es lefekszik egy kicsit, illetve hogy mi legyen a vacsora, mire Dani mondta neki, hogy rendben van, es hogy majd kitalaljuk, ha felebredt.
Ketto korul ujra telefonalt, akkor azt beszeltek meg, hogy mivel el kell menni a kocsiert a szerelohoz, legjobb, ha atjon, mellesleg megnezni mit csinaltunk, aztan innen megyunk egyutt. A mit sikerult csinalniban benne van, hogy baromi rend lett, szerintem ket napig fog majd tartani, de most akkor is jo erzes. Steve atjott, korulnezett, tetszett neki a rend, de leginkabb annak orult, hogy megtalaltunk valami kabeleket, amiket mar regota keresett.
A szerelonel Mat megnezte a Limut, hogy miert nem indult reggel. Ja azt elfelejtettem, hogy amikor Steve hazaert, mondta, hogy Asher szobajaban van a bika, amivel aramot lehet lehelni a szegeny beteg autokba, ezen van meg egy aksi is, nem kell hozza masik auto, kis komplett darab, azzal jol beinditottuk a motort, aztan mar mindig szep rendben indult. Mat szerint egy kabel hianyzik belole, azert vannak problemai, de egy egesz napig ott kellene hagyni, hogy meg tudja csinalni, ez meg nem megy�EAtvittuk egy masik szerelohoz, aki kijavitotta a hibat, valami rovidzarlatot okozott, amiatt volt minden.
Steve adott penzt, hogy hazafele vasaroljunk, mert neki Isabellat kellett felvennie, mi pedig Robinhoz igyekeztunk, mert megerkezett az eskuvonkrol keszult dvd!!! Robin volt csak otthon, Judy meg dolgozik delutan ilyen tajban. Dani nagyon ehes volt, evett valamit, en meg lelkesen bontogattam a csomagot. Kivulrol nagyon szep, alig birtam kivarni, hogy belulrol is megnezhessem... Dani felajanlotta, hogy maradjunk, es nezzunk bele. Maradtunk, Robin is velunk nezte a filmet, hat nagyon szep lett, komolyan, es nagyon jo ujra latni azt a par napot, ami e korul az esemeny korul forgott, pl. a cdmeghivo filmje is rajta van, ahogy civodunk, meg szenvedunk, hogy sikeruljon egy rendes harom percet beszelni egyben. Elegge kesve indultunk vissza Steveekhez, mert azt igertuk, hogy otre megyunk vasarlassal egyutt, es fel ot volt, mikor elindultunk. Az ut felenel Steve hivott, hogy ha meg esetleg nem vettuk volna meg a vacsoranakvalot, akkor menjunk egyutt. Eleg nagy dugo volt, negyed hatra ertunk haza. Steve autojaval, meg Sammel mentunk at a Woolworthbe, es a Polgar csaladhoz melto mennyiseget vasaroltuk, ami azt jelenti, hogy a fel boltot hazavittuk. Isabella teljesen kiakadt, amikor hazaerve meglatta mennyi mindent hoztunk. Steve azert akart jonni, mert hust szeretett volna enni, es nem currys csirket, mint ahogy arrol szo volt.
Amig keszult a barbecue, mi a dvdt neztuk, jo elotte salatat csinaltam, meg kukoricat foztunk. Fantasztikusan sikerult szerintem, Apa gyonyoruen megcsinalta... Fel is hivtam, hogy elujsagoljam neki, mennyire szep, meg jo. Orultunk egymasnak, olyan reg beszeltunk!!!
Vacsi, es filmnezes utan mar eleg faradtak voltunk, de szerettuk volna megvarni Mandyt, illetve erte menni, mert Steve olyan faradt volt, hogy nem akartuk, hogy egyedul menjen. El is aludt a kanapen, es amikor 10kor ugy dontottunk, hogy itthon hagyjuk, es elmegyunk Mandyert mi, a kovetkezo parbeszed zajlott Dani, es Steve kozott.
Sotet nappali, Steve a kanapen, betekarva alszik, vagy felebredt, nem lehet tudni.
Dani: Steve Mandy arra a repuloterre erkezik, ami Judyekhoz kozel van?
Steve: U-uuu
Dani: Akkor melyikre?
Steve: Ide a kozelbe.
Dani: Van itt egy masik repuloter is?
Steve: Mandy tegnap megmutatta nekem. (Mandy tegnap Perthben volt, Steve meg Singapurban...)
Dani: Akarod, hogy kimenjuk Mandyert mi?
Steve: Nem, hazajon vonattal.
Dani: A repuloterrol?
Steve: Nem.
Dani: Perthbol?
Na ekkor mar hangosan kacagtunk, mire Steve vegre lathatoan is felebredt, es mondta is, Na most felebredtem...
Szegeny elegge almos volt, de a vezetes, meg az, hogy nem volt egyedul talan jot tett neki. A repteren meg vettunk egy kisebb halom fankot, azt hiszem ketszet 12ot, aztan meg egy kicsit vitatkozott Steve a repteri forgalomiranyitokkal, aztan vegre megerkezett Mandy.
Itthon nagyon szep rend volt, Isabella, mielott aludni ment mindent megcsinalt amit a fiuk hatrahagytak. Beszelgettunk egy kicsit, aztan eldolt, hogy maradunk az o haloszobajukban, ugyhogy kb. ejfelkor fekudunk le.

Asher, Sam, Isabella 8th Nov 2004

Hetfo Fel hetkor csorgott az ora, bar en nem aludtam tul jol, es mar elobb fenn voltam felalomban. Azon gondolkodtam, hogy elfogyott a kenyer, es a gyerekeknek valamit kellene vinniuk a suliba. Dani lement, hogy felebressze Samet, de mar mindenki fenn volt. Isabella elment kenyerert, Asher is mar uniformban volt. Mandyt ugy raktak ki a gyerekek az ajton haromnegyedkor, hoyg mostmar menjen. Sam egyedul megy iskolaba busszal, a tobbieket kocsival viszik a szulok. Ez volt a dolgunk reggel, Ashert, es Isabellat suliba vinni, aztan a nagy jeepet Mathez a szerelohoz. Olyan mocsok van steve autojaban, hogy leirhatatlan. A ket ules kozti irattartoba valami befolyhatott, mert kb ket cm magassagig ragacsos masszaban allnak csvarok, kisebb szerszamok, es egy halom szemet... Gondoltam majd kitakaritom.
A sulibol egeszen konnyn megtalaltuk a szerelot, aki viszon ttovabb kuldott bennunket egy masik helyre, akiknek van szamitogepuk, amivel ellenorizni tudjak, hol lehet hiba a rendszerben. Ez a hely viszon tkicsit tavolabb volt a belvarostol, (Marickville negyed), de szerencsere azert itt a kozelben is volt egy bank. Leadtuk a kocsit, es setalva mentunk tovabb. A fout felett legifolyoso van, de olyannyira, hogy a gepek leszallasanal az utasokat frankon latni lehet az ablakok mogott, es iszonyu nagy a zaj is.
Mivel ehesek voltunk, legalabbis en nem nagyon tudok reggel enni, ha koran kelek, kerestunk az uton egy reggelizohelyet, ahol jo nagy szendveicset ettunk, meg narancslevet, meg jegeskavet. Egy egyszeru jatszoter mellett olyan wct talaltunk, ahol elektromos papiradagolo es ajtozarasra oblito volt. Paizsban a dombteton, a nemtudomhogyirjak, de fonetikusan Sakre Kor mellett nem tudtak normalis budit szerkezteni, itt meg az utolso kis kulvarosban is figyelnek a higienere.
A bankban kedves holgy segitett, csak valahogy Daninak nem tetszett a nemzetkozi banszamlaszama, emiatt aztan sztornoztunk egy fel oras megbizast, de sebaj, majd holnap.
Meg nem volt keszen a kocsi, mikor visszaertunk a szerelohoz, vartunk, aztan vegre elvihettuk. Csakhogy amikor Mat meglatta a papirt, azt mondta, hogy egy egesz napra lenne szuksege, hogy ki tudja javitani a hibat. Mehetunk haza gyalog, vagy, es mivel rengeteg dolgot el akartunk intezni, ha mar dani ugysem megy dolgozni ezt valasztottuk, haza mehetunk a masik kocsiert, es ket kocsival visszajovunk...
Miutan visszajottunk, visszamentunk, otthaygtuk a nagyot, es atszalltunka kicsi kocsiba, felhivtuk Robint, hoyg kapott e mar ertesitest a postarol, ami esetleg azzal egyenerteku, hogy megvannak az utleveleink. Nem valaszolt, igy egyenesen a postara mentunk. Ugyanaz a kisasszony ult bent, akivel mult heten beszeltunk, es aki megnyugtatott, hogy eltarthat ket hetig is, mire ideer. Csak azt nem tudom, hoyg kozben mit csinal, kirandul, vagy pihen... Na mindegy, mostmar azert kicsit ereztunk egyfajta nyomast, amit vele is ereztettunk, mert ha nem lesznek meg az utlevelek, mehetunk a konzulatusra, es ki tudja mennyibe kerul, de leginkabb mikorra lesznek papirjaink, hogy tovabbutazhassunk. Na szoval posta. ujra elmagayrztuk neki, mit akarunk, es ujra azt mondta, hogy nincs semmi. aztan ujra elmondtuk neki, hogy itt kell majd kifizetnunk a penzt, mert ugy adtak fel, mire mondott egy buvos kifejezest, aztan visszament egy konyvert, es csodak csodaja, benne volt Judy neve, meg hogy kuldemeny erkezett OKTOBER 28an... Kozel masfel hete itt fekszik a csomagunk, benne a legfontosabb irataink, ezek meg nem voltak kepesek egy cetlit haygni, hogy jojjunk erte. De az semmi, mult heten teljes meggyozodessel mondta a kisasszony, hogy erre a cimre semmi nem erkezett. Kicsit feszultek lettunk, hogy esetleg mar vissza is kuldtek, de vegul megjelent a doboz, csak akkor meg az volt a baja, hogy valami lakcimigazolvanyt mutassunk neki, mert csak Judy vehetne at szemelyesen. Dani mondta neki, hogy ha ez az amire vartunk, akkor benne van az utlevel, amit szivesen megmutat neki. Es vegul kezunkben volt mindenunk... Nem hiszem el, hogy valaki tett cedulat a postaladaba.!!!
Robin nem volt otthon, mikor meglatogattuk, hogy elujsagoljuk neki a hirt, de hagytunk neki uzenetet. Aztan meg gyorsan a Thai kovetsegre rohantunk, mert 2 es 3 kozott volt felfogadas. Isabellat fel 4kor kellett felvennunk a suliban. A kovetsegen kiderult, hogy kellenek utlevelkepek is, haromnegyed haromkor meg elrohantunk csinaltatni, es mar elmult harom ora, mire visszaertunk, de meg szerencsere dolgoztak. Szerdara lesznek keszen. Szuper.
Isabellaert kicsit kesve erkeztunk, mert jo kis dugoba keveredtunk, szegeny fel is hivtuk, hogy kesunk, egeszen nyugodt volt a hangja.
Asher annak ellenere, hogy reggel azt mondt, elobb lesz itthon, mint mi, nem volt meg itthon, de mivel holnap is vizsgai lesznek, meg ma is azok voltak, eselyes volt, hogy valamelyik baratjaval tolti a delutant.
Elfogyott eyg par dolog a hutobol, ezert elindultam vasarolni, Dani kozben dvdzett, nem segitett semmit. Nme szep tole. Ut kozbe talalkoztam Sammel, aki epp hazafele tartott, es mondt, hogy eljon velem. Csibesz ez a gyerek, a bevasarlokocsit majdnem egeszen hazaig tolta, aztan a szomszed fuven hagyta, hiaba mondtam neki, hogy szebb lene, ha visszavinne. Szerintem nem fogja.
A delutan csenbevn telt, Isabella Sammel volt, kerdeztem toluk, hogy lecke nincs e, egyikuk sem akart semmit sem csinalni. Baranyt sutottunk vacsorara, hat korul befutott Asher is, es kertem hogy inditsa be a sutot, mert nekem csak hideg levegot fuj, az pedig keves lesz ahhoz, hoyg atsuljon a husi. Be is izzitotta, ment is egy darabig, aztan megint hideg lett. Sajnos eleg keson vettuk eszre, mert tollasoztunk a kertben, aztan ujra megprobaltuk beinditani, mert gyanus volt, hogy a krumpli sem akar sulni mar egy oraja. Vegul annyira ehesek voltak, hogy mindent megettek szo nelkul, sot isabella mondta, hogy milyen finom. Finom is volt, de szerintem meg egy jo 15 percig nyugodtan sulhetett volna, ha tudott volna. Vacsora utan, mikozben rendet raktam a konyhaban, Mandy telefonalt, Isabella vette fel, Sam meg kinevette, mert azt monta a mamajanak, hogy hianyzik neki. Kiskamasz, nem lehet neki elmagyarazni... Mindenesetre, mikor Isabella lejott a aszobajabol, sirt. Dani felment utana, hogy megkerdezze, vagy legalabb megnezze mi tortent, en is utanuk mentem. Megszakadt a vonal, es ettol Isabella elegge kiborult. Mondta, hoyg mar stevent is probalta hivni, de csak a rogzito valaszolt. Megprobaltam megnyugtatni, hogy felhivjuk megegyszer Mandyt, ne aggodjon, lementunk, es felhivtuk. En is beszeltem Mandyvel, aki megint elmondt, hogy Isabella rosszul viseli, ha nincsenek otthon. Nana, en is rosszul viselnem.
Hogy eltereljuk a gondolatait, jatszottunk kockapokert, amit Ash, es Isabella is nagyon elveztek, Asher nyert. A jatek utan, fel 10kor elkuldtem Isabellat furdeni, mikor visszajott, megint jatszani akart, de mar keso volt, igy mondtam neki, hogy inkabb menjunk fel, es olvasok neki. Angol konyvbol olvastam, es nagyon helyes volt, mert ha valamit nem ertettem, azt elmagyarazta. Aztan meg egy kicsit olvasott maganak, de legalabb nem a kanapen akart aludni, hanem felment az agyaba aludni. Furodtem en is, aztan amikor Dani feljott, megkertem, hogy koszonjon el Isabellatol, es oltsa le a lampat nala, hogy aludjon.

Sculptures by the Sea 7th Nov 2004

Vasarnap Jo sokaig aludtunk, asszem legalabb kilencig. Dani dolgozni akart, en meg egy kicsit setalni. A delelottot nagyjabol azzal toltottuk, hogy az internetrol valogattunk filmeket, hogy udjunk egy listat kuldeni stevenek, hogy mire lenne szuksegunk. Kis vasarfia...
Ugy volt, hogy a bonditol Koojeeig tarto kiallitast nezzuk meg, de mikor kerdeztem Mandyt, hogy akkor jonnek-e, azt valaszolta, hogy meg be akarja fejezni a kozepso szoba rendbehozatalat, es menjunk nyugodtan, bar tegnap megbeszeltuk veluk, hogy jonnek. sot Isabella is lelkes volt tole. Aztan kiderult, hogy Mandy is szivesen megnezne, de azt hitte, ketten akarunk lenni. Olyan sokat lehetunk meg ketten, ugyhogy vegulis abban egyeztunk meg, hogy ebed utan egyutt megyunk. Mi meg elotte eyget setalunk ketten is, mert mar nagyon elegem volt a bent ucsorgesbol.
A Woolworth fele mentunk, de nem volt kedvunk bemenni, bar Dani eleg ehes volt mar. Az uton lattunk un. papirfat, aminek a torzse olyan konnyu fabol van, hogy ha letorik, szinte sulytalan, es hamlik, mintha az ember bore lenne. Mar mashol is lattunk hasonlot, de ez most megint nagyon erdekes volt. Ez a kornyek, ahol Mandyek laknak, olyan, mintha a rozsadombon lennenk, kisvaros, keves forgalom, kertes hazak, es nagyon szepen rendberakott utcak. Az is tetszik nekem, hogy minden utca lejtos, emiatt nem olyan egyhangu.
Visszafele mindenesetre bementunk a boltba, vettunk Mandynek viragot, minirozsat, feheret, meg egy turotortat, citromosat, remelem szeretik.
Mandy nagyon orult a viragnak, mire hazaertunk, egeszen rendbe volt teve a kozepso szoba, nekem nagyon tetszik, kis elektromos kandallo van benn, meg beugros ablak parnakkal, egy pianino, es ket antik szekreny. Mandy mondta, hogy itt ugye nagyon nehezen lehet csak ilyen regi holmit talalni.
Ebedeltunk, kozben egy szomszedneni atjott valamiert, es megdicserte Mandy uj konyhajat. Nagyot nevettunk utana, mert a neni azt hitte, hogy direkt nincsenek ajtok a polcokon...Pedig csak meg nincsenek keszen.
A kiallitas a tengerparti setanyon izgalmas volt, leszamitva, hogy annyi ember volt kint, a napsutes oromere, hogy kb. ugy haladt a sor, mint a metroban. Maga a kiallitas szobrokbol allt, nemi kornyezetvedelmi celzattal megfuszerezve, pl. egy flakonokbol allo halcsooport, aztan egy hatalmas elefant tevekbol, es mindenfele kiszeparalt elektromos kutyukbol, egy nagy borosuveg papucsokbol, amit a tengerparton felejtenek... de voltak csak ugy dolgok is, pl. egy noalak a sziklaszirten... a felet sem lattuk szerintem, de igy is jol elfaradtunk, Chops kutya is velunk volt, a madzagjat lehetett latni zommel a tomegben, a kutyat csak neha, de o nagyon jol viselte. Kint volt a Sydney viz is, itt lehetett kapni pohar vizet, azzal a kezunkben leultunk a dombtetore. Hihetetlen meg mindig, hogy lehet igy is elni, hogy a partra csak ugy kisetalhatsz delutan, vagy barmikor, amikor csak akarsz.
Mandy uyg dontott, hogy megerdemlunk valami finomsagot a hosszu seta miatt, igy a kocsi fele vezeto uton beultunk, illetve ki az utcara egy kavezoba, es ittunk shakeet, meg smoothiet, meg jegeskavet. Aztan a kocsiban ucsorogtunk meg egy jo darabig, olyan dugo volt ugyanis, hogy attol tartottunk, majd csak masnap erunk haza. Mandy felhivta a fiukat otthon, hogy kezdjenek el vacsorat csinalni, akik ugyan eloszor huztak kicsit a szajukat, de aztan mindent megetettek, hogy legyen vacsora, mire hazaerunk. Ut kozben meg megalltunk egy magyar peksegben, ahol Dani vett un. magyar kuglofot. Valaki segitsen, mert nekunk meggyozodesunk, hogy a kuglof nem eredeti magyar cucc, hanem valami nemet dolog, magyarorszagon fonott kalacs van, ami piskotatesztas. No ez a kuglof inkabb olyan, mint egy kuglofformat oltott kakaoscsiga, valoban nagyon finom, de en meg ilyet otthon sose lattam... Na mindegy.
Otthon barbecue ala Sam volt, finom krumplival, amit Asher csinalt, aztan kuglof. Este meg atjottek Mandy ismerosei, egy lany, aki most vegezte a jogot, meg a mamaja, es nagyon kedvesek voltak, csak egy kicsit tulmosolygosak. Beszelgettunk veluk, de mar eleg faradtak voltunk, es inkabb a filmet neztuk volna, ami az aboriginal gyerekekrol szolt, akik atvandorolnak keletrol nyugatra, hogy hazaerjenek... Hosszu story, majd leirom ha vegig lattuk, mert a veget azert elcsiptuk, de Judy kihozta nekunk az iskolabol, ahol dolgozik es en szeretnem megnezni, ha visszamegyunk hozzajuk.
Holnap nagy nap, Mandy elutazik, es mi fogunk vigyazni a gyerekekre. Igy Dani nem megy dolgozni, inkabb ugyetintezunk...

Atkoltoztunk Steveekhez 6th Nov 2004

Szombat Alig elek reggel, mikor Dani kiugrik az agybol, es azt kerdezi: Pakolunk? dehogy pakolunk, meg a szememet sem birtam rendesen kinyitni. Lehet hogy a munka miatt is, de fajt a hatam, meg jol esett kicsit fetrengeni. Dani pedig egeszen koran kelt, nem is ertem, hogy birja. Mindenesetre mondtam neki, hogy lassitson, aztan majd szepen mindent megcsinalunk, de neki eleg surgos volt azt hiszem. Nem akart tul keson erkezni, persze en sem, mert Steve kora delutan indul Singapureba, es meg akartunk vele talalkozni. Kb. fel 11re ertunk at, nagy rendezkedes volt eppen, Mandy a kozepso szobaban levo dolgokat probalta egy helyre suriteni, hogy hasznalhatova valjek ez is. Ide volt minden berakva, mialatt a felujitasi munkak folytak.
Steve eleg ehes lehetett, mert azt mondogatta, menjuk enni. Kicsit beszlegettunk, kiderult, hogy Mandy ket napra megy el, tehat nekunk egy ejszakat is kell vigyaznunk a gyerkocokre, nem mintha barmi kifogasunk lenne ellene. Szegeny Mandy, amikor eszrevette, hogy most tudtuk meg, eleg merges lett Stevere, mert azt hitte, mindent lerendezett Steve velunk. Megnyugtattuk, hogy minden rendben, es persze, amugy pedig Steve jon kedden 10re, igy biztosan nem lesz semmi gond.
Ebedelni a sarki kavezoba mentunk, aztan Steve elrohant kenyeret venni, aztan haza. Joe, a kollegaja mar varta, hogy kivigye a repuloterre. Steve rabizott, hogy majd kedden vesz polcokat Joe az irodaba, es majd elmondja, mit kell csinalnom. Mondjuk nem tudom a szamat, bar Steve azt mondta, majd telefonon egyeztetunk. Nekem telefonom sincs, mert azt Dani magaval viszi, ha dolgozni megy. Na mindegy, nem gond, valahogy megoldjuk...
Bucsuzkodas, minden gyerek megegyszer megkerdezte megvannak e a listak a dvdkrol, Steve mindenkit megnyugtatott, aztan elment.
Mandy elvitte Isabellat kosarazni, Samet valahova, csak Asher maradt otthon. Dani kerdezte, van e kedve este bowlingozni, volt. Lefoglalt ket palyat 7re valahova haromnegyed ora tavolsagban. Nincs kozelebbi? Amig vartuk, hogy hazajojjenek a tobbiek, megprobaltuk behoznia lemaradast a naploval, meg minden emaillel. (ez ugy sikerult, hogy ezt is, es egesz novembert ma irom, ma van 10.) Nem nagyon sikerult, csak leveleket irtunk, meg probaltunk stevenek egy listat osszealitani azokrol a dvd filmekrol, amiket szeretnenk ha megvenne. Lesz egy csomo filmunk, beleertve az eskuvot is, de hogy min fogjuk lejatszani, az jo kerdes... Jovo zeneje.
hat korul ertek vissza a tobbiek, Isabellaek nyertek a meccsen. Nem csinaltunk vacsorat, hanem elindultunk Hornsbyba, a bowlingozo helyre. mandy kicsit bizonytalan volt, de a vegen megtalaltuk. Iszonyu sokba kerul itt a jatek, fejenkent 10 dollar, azaz 1500forint. Egy palyan jatszottunk, egy jatekot, egy ora alatt. Utana meg Dani Asherrel biliardozott, en meg Isabellaval nem tudom hogy hivjak, amikor egy korongot kell egy asztalon egy muanyag dologgal a masik kapujaba lokni. Szoval ezt jatszottuk, Isabella nyert, angyon orult neki. Sam nem jott velunk, mert baratoknal volt, es majd csak keson jon haza.
Hazafele, mar mindenki nagyon ehez volt, Mandy rizottot tervezett, amihez mindnekinek kiosztotta, hogy mit segitsen, hogy gyorsan meglegyen vele. Igy is volt, es nagyon hamar, kb 15 perc alatt mar a kezunkben gozolgott a forro rizotto, ugyhogy akkor meg azert nem tudtunk enni. Valami filmet neztunk meg este, meg beszelgettunk, aztan irany az agy. Mandy es Steve a sajat haloszobajukat adtak oda, mert az nekunk kenyelmes lesz, itt van a szamitogep, ugyis hasznalni akarjuk, meg egy furdoszoba, meg minden. Mondtuk nekik, hoyg meg vannak huzatva, szivesen elalszunk barhol, de nem engedtek belole. Ugyhogy most itt alszunk az o szobajukban, remelem, ha Mandy hazaer, sikerul majd rabeszleni oket, hogy aludjanak a sajat agyukban. Bar Steve altalaban a kanapen alszik, de akkor legalabb Mandy aludjon ott, ahol megszokta.

Munka, munka, munka 5th Nov 2004

Pentek Fel hat, reggel, oracsorges, sotet. De legalabb nem olyan hideg, mint Childersben volt. Reggelikeszites, aztan szendvicsek, es hat utan nem sokkal indulas... Az epitkezes, ahol Dani dolgozik, nincs messze Steveektol. Mire odaertunk, Steven mar ott volt. Dani mondta neki, hogy ha van ideje, akkor vigyen at engem az irodaba. Eligazitotta a tarsasagot, aztan indultunk is. Az iroda azzal az utcaval szemben van, amiben ok laknak, es eppen a fodraszuzlet felett, ahol Daninak levagtak a hajat, mielott elindultunk a hosszu kirandulasra. Olyannyira, hogy az uzletbol kell egy lepcson felmenni. Mikor felertunk, Steve azt mondta, jobb ha becsukom a szemem. Mondjuk a lepcso allapotabol lehetett kovetkeztetni arra, hogy mi lehet bent. Majdnem. Kicsit rosszabb. Steveek egy elektromos brigad, ok csinaljak az epitkezeseken mindazt, ami majd elekrtomossaggal fog mukodni. Mindenkinek van egy doboza, amiben a szerszamai, meg kellekei vannak, es egy egy nagy munka befejeztevel ezeket a ladakat behanyjak a lakasba. Ezek altalaban koszosak, porosak is, ettol aztan az a szoba is, ahol a targyalo lehetne, vagy Steve igazi irodaja, ugy nez ki, mintha robbantottak volna.
A lakas kulonben harom szobabol all, a lepcson felerve egy kis eloszoba, ebbol jobbra es elore nyilik eyg ajto, a harmadik szoba pedig e ketto kozott talalhato. A furdoszoba is az eloszobabaol nyilik. Lenyegeben korbejarhato az egesz, mint nalunk egy egy regebbi tipusu lakas. A rendetlensegrol annyit, hogy a szobak kozott kis, keskeny folyosot hagytak, egyebken amerre nezek, mindenhol ladak, papirdobozok. Steve nevetgel, ugy mondogatja, nem tudom hol kellene kezdeni. Egyenlore en sem latom at, mit es hoyg kellene csinalni. Aztan megis ad valami fogodzot, legyen a kisszobaban az egyik polcsoron az elektromos dolgok keszlete, a masikon meg a mechanikus. Mondjuk egyszeruen minden, ami nem elektromos. Nos lassuk be, megiscsak egy norol van szo, hogy mi elektomos, es nem, az kisebb fejtorest igenyel. Egyenlore. Az eloszobaban egy nagyobb szekrenybe pedig a kapcsolokat szeretne gyujtogetni. Egesz kis kiallitasa van mar beloluk...
Egy darabig meg vartam, aztan mondtam neki, hogy menjen, es bizza ram, majd kitalalok valami rendszert, es lesz valami rendfele. Mondta, hogy majd Joe vesz meg polcokat, meg hogy o is visszanez majd, aztan adott lakbert, hogy adjam oda Billnek, a tulajnak, aki kulonben fodrasz, meg vegyek egy kis sutit a fodraszlanyoknak, mert o sosem tud. Jo.
Miutan elment, parszor korbejartam a helysegeket, aztan valahol elkezdtem. Dani kozben irt egy smst, hogy minden oke e, meg ilyenek, 11 korul egyszer leultem enni, meg pihenni, aztan del korul mar nagyjabol a kisszoba rendbe volt teve. Mikor Greg az egyik kisfonok atjott valamiert, jol elcsodalkozott, hogy ott mindnet meg lehet mar talalni. Delutan kettore a nagyszobaban is lehetett mar jarkalni, es harom nagy toronyban alltak a dobozok, varva hogy a szemetbe keruljenek.
Annyire elfaradtam, hogy gondoltam ideje ebedszunetet tartani, es atmenetm a boltba. Esett az eso, de most fel sem tunt, mert ugyis bennt kellett lenni... Vettem egy barackos tortat a lanyokank, aztan visszamentem. A fodraszat konyhajaban ucsorogtek, Bill szerintem ha egy nap levagja egy embernek a hajat, az mar egy jo nap volt, mindenesetre ebedeltek eppen. Odaadtam nekik a tortat, nagyon orultek neki, megkinaltak belole, beszelgettunk. Fel haromkor osszeszedtem a cuccomat, es elmentem Daniert. Steven is ott volt, kerdeztem tole, mikor megy az irdoaba, szerettem volna tudni, mit akar meg, mit csinaljak. Mondjuk a halom papirhoz a targyaloban eddig nem mertem hozzanyulni... Mondta, majd megy, biztos minden ok.
Dani eleg koszosan jott, meg faradtak is voltunk, hazamentunk lezuhanyozni. A csomagunkrol semmi hir, Judyek meg mar elmentek a Blue Mountainsbe. Pihenos programot terveztunk delutanra, meg filmnezest. Befestetuk a hajamat azzal a festekkel, amit tegnap vettunk, egeszen jol sikerult szerintem nem is latszik a kulonbseg, csak a tove vegre nem olyan sotet mint volt. Aztan vacsi, es megneztuk a Priscilla the queen of the desert c. filmet, jot mulattunk rajta, majd a szobankban a Muzsika hangja-t is.
Arrol, hogy Daninak milyen a munka, majd o ir, mert en nem tudok...