Bangkok, amikor minden sikerult 3rd Dec 2004

Pentek. Mikor reggel megerkeztunk a palyaudvarrol, lezuhanyoztunk, majd lementem, hogy megszervezzem a mobiltelefon elkuldeset. Megbeszeltem a recepciossal, hogy kit hivjon es mit mondjon neki. Felhivta a not, es vegul arra jutottunk, hogy nem tud semmilyen mobiltelefonrol, ok nem talaltak meg. Elegge lelombozodtam. Tobb lehetoseg volt (1. elozo nap megtatalta, de mara rajott, hogy inkabb megsem, 2. tegnap nem ertettuk meg egymast, es csak nem ertette mit mondok es nem is talalta meg, vagy mar akkor is csak nem mondott igazat...), de a lenyeg, hogy nem sokat tudtunk csinalni. Nem volt erdemes visszabumlizni 18 orat csak azert, hogy veszekedjek veluk, es azt mondjak, hogy ok nem talaltak meg... Uhogy felmentem, aludtunk egyet, aztan gondoltuk megnezzuk mi van az oltonyommel. Kozben megnezve a biztositast arra jutottunk, hogy lehet, hogy kifizetik a telefont, ha van rendorsegi jegyzokonyv. Vegul az egyszeruseg kedveert ugy dontottunk, hogy egyszerubb azt mondani, hogy itt Bangkokban loptak el, mert azt kicsit nehez lenne elmagyarazni, hogy Paiban loptak el... Felhivtuk a turistarendorseget es kiderult, hogy a szabotol 2 percre van, uhogy odamentunk szemelyesen. Elmeseltem a tortenetet, hogy valahol a buszon vagy a piacon elloptak a telefont, jol leirtak es jegyzokonyvbe irtak, uhogy remeljuk a biztosito fizetni fog ra (ha mar tobb, mint 200 ezer Ft-ot fizettunk biztositasra...). Aztan atsetaltunk a szabohoz, ahol keszen volt az ingem, a nadragaom es felkesz az oltonyom. Felprobaltam es nagyon szepen megcsinaltak, Kinganak nagyon tetszettem az uj oltonyomben, csak mondta, hogy azert rossz, mert az oltonyben mindig dolgozni megyek, es az nem jo.. Megbeszeltuk, hogy januar elejere megcsinaljak keszre. Aztan gyalog setaltunk a belvaros (Khao San) fele, mert ki akartuk cserelni a konyveinket ujakra. Kozben ettunk egy helyen az utcan, ahol rengeteg nagy talban mindenfele kajak voltak. Nyuzsogtek az eladok es a vevok korulotte, a fo eladono borzaszto stilusban szolgalta ki az embereket, amikor egy biciklis turista megallt a stand elott, es a kanallal meg akarta nezni, hogy milyen a halgolyo belulrol, akkor raorditott es racsapott a kezere, majd elhesegette onnan a sracot, aki fel volt haborodva, de meg tudom erteni. Sajna ezen a kornyeke tul sok a turista, es ahol sok a turista, ott nem az erdeklodo kedvesseg jellemzi a helyieket, hanem a fugges es undor keverekebol keletkezo ingerultseg. Sajnos itt Thaifoldon tobb helyen talalkoztunk mar ezzel a mentalitassal, de a legrosszabb itt Bangkok belvarosaban. Szoval ette, aztan tovabbmentunk es talaltunk egy kapualjat, ahol elcsereltuk a konyveinket ket ujra. Kinga egy Daniell Steel konyvet valasztott, gondolta kiprobalja, hamar olyan bestseller. En egy bestsellernek mondott konyvet valasztottam, ami az Ausztraliaba kuldott elso fegyencszallitmany utjat kiseri vegig a 18. szazadban az egyik fegyenc szemszogebol. Kinga beszelni szeretett volna Jutkaval (Anyukaja), uhogy bementunk az egyik International call feliratu helyre. Kiderult, hogy a kiirtakkal ellentetben nem 75, hanem 150 Ft lenne egy perc, uhogy tovabbaltunk. Vegul egy masik helyen tenyleg 75 Ft (15 Baht) volt a hivas. Kinga telefonlat, beszelgetes kozben megbeszeltuk, hogy 5 percet beszel, mert en mindig idegeskedek a hosszura nyulo telefonbeszelgetesek miatt. Aztan az 5. perc vegen epp elbucsuztak Jutkaval, en meg lenyomtam a telefont, mert gondoltam mar vege, es ne fizessuk ki a kovetkezo percet is 5 sec miatt. Ez hiba volt, jo 20 perceb telt, mire kicsit kiengeszteltem Kingat (bocsanat Jutka toled is :-). Aztan interneteztunk egyet, majd mar olyan 6 ora fele ugy dontottunk, hogy kimegyunk a buszpalyaudvarra, hogy megvegyuk a jegyet masnapra Krabiba, meg hogy lemerjuk, hogy mennyi ideig tart az ut az iszonyatos bangkoki forgalomban. 7 korlure kiertunk, es eppenhogy tobbe kerult a jegy, mint amennyi penz volt nalunk, es a egyikunk szamlajan sem volt nem lekotott penz, az ausztral dollar meg nem volt naunk. Vegul rajottem, hogy m,eg van 700 Ft a szamlamon es az 100 Bahtra eleg. Ennyit kivettunk a szamlarol, es ez pont eleg volt, uhogy bebiztositottuk a helyunket a masnap este kilences buszon. Mar nyolc volt mikor visszaindultunk a szallashoz, szerencsere a szallas kozelebe megallo 507-es busz (amivel a belvarosba is megyunk altalaban) innen indul, uhogy atszallas nelkul 1 ora alatt hazaertunk. Na gondoltuk holnap ket orat szamolunk ra, mert belefer, hogy akkora lesz a forgalom. Vegul mar olyan keso volt, hogy nem volt nyitva etterem a szallas kornyeken, uhogy vettunk a kozertbe csaokis fankot, azt vacsiztuk. Aztan alvas. Egesz sikeres nap volt...