Az ugyintezes nullajanak kozepe 18th Nov 2004

Csutortok Jo koran ebredtunk megint, de ez igy jo, mert meg van ido fekudni csak, nem kell kipattanni az agybol. Nem akartuk sokaig huzni a felklest, mert rengeteg dolgot kellene ma elintezni, amik eleg egetok...
Egyreszt a csomagok meg mindig nalunk vannak, es nem tudom mi lesz veluk. Aztan a vizumunkat elvileg februar 7ig kaptuk Sydneyben, de most vettuk eszre, hogy a bevandoroltato tiszt januar 13at pecsetelt bele kedvesen... Ez talan megoldhato ugy, ha kimegyunk az orszagbol, Kambodzsaba, es ugy jovunk vissza, hogy harminc napon belul elhagyjuk Thaifoldet. Viszont ezt a magyar konzulatussal megbeszelhetjuk.
Reggeli utan Dani a recepcion ujra megkerdezte, hogy mit lehetne tenni az aktualisan nem szukseges cuccainkkal, de most vegre ki lehetett preselni, bar nem konnyen beloluk, hogy igazabol nem tartjak jo otletnek, hogy ket honapra itt akarjuk hagyni naluk. Eleg nehezen mondanak nemet. Mindegy, ez is valami, legalabb tudjuk, hogy nem mukodik, es keresnunk kell mas utat.
Osszepakolas, majd telefon a magyar konzulatusra. Egyreszt nem volt konnyu elerni oket, majd a titkarno, informacio hianyaban kapcsolta a konzulcsavot, aki majdnem elkuldott, mondvan, o a thaiok magyarorszagra utazasaval foglalkozik, es nem tud segiteni, (gondolom nem is akar), menjunk a bevandorlasi hivatalba. Kerdesem, akkor ki foglalkozik a magyar allampolgarokkal itt? Reszemrol annyir sikerult felbosszantodni, hogy azon nyomban szerettem volna visszarepulni Sydneybe, es soha tobbe haza, mert hirtelen beugrott a jo magyar reflex, a mindenki dogoljon meg, es kulonben meg szenvedni kell, mert attol erezzuk, hogy vagyunk. Hat ez nem nagyon hianyzik. Szegeny Dani hiaba gyozkodott, hogy Ausztraliaban is vannak szar dolgok, egy kicsit kevesebbet tudott felsorolni, mint amennyi eleg lett volna, hogy ,egnyugodjak. Mindegy, majd csak...
A Kambodzsai kovetsegre igyekeztunk, vizumot csinaltatni, nincs messze tolunk, de busszal akartunk menni, igy az elso buszra felszalltunk, Dani kerdezte a nenit, hogy ez jo e nekunk, mire a valasz nem, Dani leszallt, a busz elindult, en fenn, Dani probalt felugrani, eleg nehezen sikerult. Azert tobbet ilyet nem csinalunk, megszokhattuk volna, hogy senki nem beszel a sajatjan kivul mas nyelven...
Mindenesetre gyalog mentunk tovabb, a Lumpini Parkon keresztul. Iszonyu meleg, hosszunadrag rajtunk, az utikonyv szerint hivatalos helyre ez a megfelelo, nekem az egyetlen maradek rovidujju polom, ami nem ujjatlan, egy sotetkek, eleg meleg darab... Hat kicsit meleg volt a 32 fokban, mit ne mondjak. Ut kozben duhongtem, mindenen, mar eleg regen utoljara. Idealista vagyok, mondta Dani, de az is akarok maradni, es van hely a vilagban, amibe belefer az en idealizmusom!!!!!
A parkban sok a to, az egyik mellett elmenve egy hatalmas varanusz maszott ki eppen, a szajaban egy nagy hallal, ebedelni keszult. Dani lefotozta, kerte menjek hozza kozel, hogy lehessen latni, mekkora. Nevettunk, mert megy a fene, kerdeztem atoleljem e. Lattunk meg teknosoket is husolni, meg meg egy kisebb gyikot, amint egy kisebb tekit akart megebedelni, elzavartuk, a teknost meg beloktuk a vizbe. Jo erzesunket az sem zavarta, hogy tudtuk, barmikor utoleri a gyik a teknost, es kulonben ez a termeszet... A parkban sikeresen elhagytam a napszemuvegemet, leesett a taskarol, ahova raktam, hogy ne a fejemrol essen bele a vizbe. Szerencsere megtalaltuk a fuben...
A nagykovetseget kisebb kerulokkel megtalaltuk, de itt dragabb megcsinaltatni a vizumot, es ket napba is beletelik, mire keszen lesz, mi meg szeretnenk tovabbmenni penteken, mert 400kmre eszakkeletre elefantfesztival lesz a hetvegen. Jo, akkor majd lesz vizum, ha visszajottunk.
Kovetkezo napirendi pont, a buszjegy vasarlas. Metroval kell menni sokat, aztan meg meg egy kicsi, mert annyi eszuk nem volt, hogy a hatalmas buszpalyaudvart a megallo melle epitsek, vagy forditva... Szoval a metro foldontuli, minden krom, meg csillivilli, es majdnem senki nem hasznalja, talan draga, talan szokatlan, hogy se vezeto, se nyilt ter, ugyanis ajto zarja a godrot ahol a metro megy, es erkezeskor az ajtok pontosan oda esnek, ahova kell. Tudjuk milyen ez, csak kicsit modernebb, mint az itt megszokottak. Leszallas utan taxi, es meg vagy 2km a buszpalyaudvarig, ahol a jegyvasarlast nem konnyiti, hogy ujfent nem beszelnek nyelveket. Megoldottuk, ettunk, (volna, ha nekem izlett volna a kaja), ittunk, sutiztunk, pisiltunk, aztan az infoban megkerdeztuk a nagyon zavart kisasszonyt, merre a varos, aki mondott is egy par buszjaratot, amik kozul egyet sem talaltunk meg. Igy aztan taxival mentunk a metroig, aztan vissza a varosba, plaza, majd egtelen telefonalgatas hol a magyar neninek, hol valamelyik olyan cegnek, akik elvileg hazaszallitjak a csomagjainkat. A magyar neni nem vette fel, a szallitmanyozoknal meg senki sem tudott segiteni. Teljesen hiabavalo ez a nap. A postara is elmentunk, hatha van nagy doboz, olcson, es akkor lehet kuldeni mindenfelet, de csak kicsi van es az is draga. Hat errol ennyit, ha valaki nem idevalosi, akkor szinte lehetetlen elintezni barmit.
Arra jutottunk, elmegyunk a nagy turista negyedbe, ott biztosan tudnak segiteni, vagy vegkepp kiderul, hogy veszett az ugy. Busszal mentunk a Khao San utcaba. Na az aztan a turista nyuzsi! Setaltunk, interneteztunk, aztan megkerdeztuk az egyik hostelben, es szerencsere bevallaltak 20 Baht/nap-ert (100 Ft). Legalabb mar van egy biztos pont! Aztan egy masik helyen aztan 15-ert is megozik, ughogy katasztrof nincs. Megnyugodtunk, aztan ugy dontottunk, hogy most ott hagyjuk a cuccokat a szallodankban ket hetre (annyi nem gond), aztan utana legfeljebb atvisszuk a penzes helyre. Na ez a ko leesett. Meg azert megprobaltuk felhivni az Agit egy talalkozo, es esetleg a taska miatt, de nem sikerult elerni. Kb mar 7 ora volt, uhogy elindultunk haza. Azon az uton, ahol a buszunk szokott megallni, akkora dugo volt, hogy rendorok iranyitottak a forgalmat, atterelve vagy harom sort az ellenkezo oldali forgalomba, ezzel gyakorlatilag az egesz varost az egyik oldalon ki, mig egy masik uton befele engedtek a varosba. Vagy 10 perces varakozas utan az egyik oldalon, sikerult a masikra atkerulni, ott egy rendort kerdeztunk meg, merre all meg az 507es, nem nagyon tudta, el is iranyitott bennunket abba a buszmegalloba, ahonnan szerinte ment. Itt olyan szmog, buz, tomeg dugo es meg mindenfele volt, hogy kezdunk nem bizni benne, hogy meg ma hazaerunk. Aztan egy csomo busz jott, de egyik sem jo nekunk, igy negyed ora utan elindultuk abba z iranyba, ahol sejtesunk szerint a busz megall. Valamilyen csoda folytan sikerult is megtalalni, es bar docogve, de megis hazakeveredtunk...