Nelson Bay, ejszakai amokfutas 30th Oct 2004

Szombat A temetes abbol allt, hogy talaltam egy kepet, amit kivagtunk, es a kocsi hata mogott elastuk. Tettunk bele levelet is, es korberajzoltuk...
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.