Mikulas virgaccsal, 1237 lepcso 6th Dec 2004

Hetfo Reggel Daninak eszebe jutott, hogy tegnap este nem talalkoztunk a Mikulassal, gyorsan elszaladt, hatha meg eleri, es mire visszajott a szepen kipucolt cipokben mar egy csomo csoki, meg virgacs is volt, bar nem tudja igazan az itteni Mikulas mit szertunk, de sebaj, fo, hogy jott, megtalalt, es hozott is.
Reggeli utan ugy hataroztunk, hogy nem leszunk tucatturistak, vallalva a kihivast megmasszuk a hegyet, megnezzuk a Buddhat odafonn, meg persze gyonyorkodunk a kilatasban is. A motorozast mar egeszen megszoktuk, az sem meglapo mar, ha neha neha egyket motoros velunk szemben kozlekedik, ott, ahol amugyis csak egy jarmu ferne el...
Az uton talalkoztunk ket masik farang, vagyis feher parral, motoron ultek, es a hegy fele igyekeztek. Az egyik lanyon forronadrag, meg hatakint polocska volt, eppen mintha a strandrol jott volna. Ez az egyik dolog, amire kulon, mindenhol felhivjak a figyelmet a konyvek, meg mindenki, hogy igyekezzunk melto modon viselkedni a helyhez, es bar a helyiek nem szolnak, eleg szerenyek, azert egy templomba megsem emgyunk puceran, vagy majdnem... Na mindegy, kicsit gyorsitottunk, nehogy azt higgyek, egyutt vagyunk veluk.
A hegyre vezeto 1237 lepcso elso 100 lepcsoje eleg konnyeden ment, meg is alltunk, mert talalkoztunk szabadon elo makakokkal, hosszan el lehet oket nezegetni, helyesek, ahogy jatszanak, meg ahrcolnak, ahogy a nagyobbak szetvalasztjak a kisebbeket, ha azok durvulnak.
Szerencsere meg eleg koran volt, ezert nem volt a meleg elviselhetetlen, meg arnyekos is volt a lepcsosor. A felfele meno emberek kedveert eleg surun ki volt irva, hanyadik lepcsofoknal tartunk, eleg lassan haladtunk... Sokszor megalltunk pihenni, mert ez volt igy a leginkabb a fokozatossag elvenek megfelelo. Nem reszletezem, nehezen, de felertunk a tetore, elkepeszto a latvany. Egyreszt teraszos elrendezesben kapolnak, oriasi ulo Buddha, es a kilatas is lelegzetalallito. A messzi szigetekig ellatni, a tengerben a hihetetlen meszkokepzodmenyek, de a napsutes ellenere olyan szurke minden, mintha szmog lenne, pedig nincs, es para sincs, igy erthetetlen, miert nem olyan jo a latasi viszony...
Kinezelodtuk magunkat, kb fel ora, kipihegtuk magunkat, kb meg fel, aztan elindultunk visszafele. A lepcso tetejehez egyre jottek csak a fiatal fiuk, akiknek valami kis tabla volt a nyakukba akasztva, gyanitjuk, a helyi testnevelesi egyetem diakjai, a testalkatuk, mega sebesseg, amivel feljutottak legalabbis erre enged kovetkeztetni.
Eleinte jo volt lefele menni, aztan a fele elott kicsivel mar egeszen vacak kezdett lenni, mindkettonk labai remegtek, es vicces volt, ha megalltunk, olyan volt, mintha bugiznanak. Valahogyan megis megerkeztunk a volgybe, es kozben meg masokat batoritottunk is, hogy erdemes folmenni... De azert ugy dontottunk, mara eleg a sportprogrambol, es bar terveztuk, hogy megyunk meg tengerezni, szivesen hagytuk ki mindketten. Delutanra ertunk haza, kicsit pihengettunk meg a szobaban, aztan kisetaltunk a parkba, ahol az elobb emlitett tesis fiataloknak volt valamilyen harcos bemutatoja. Verekedtek, meg mindenfeleket mutattak, de nem volt tul erdekfeszito, inkabb enni mentunk, meg leveleket irni, kozben persze akivel tudunk csvegunk, pl. Apaval is. Vacsora, aztan filmnezes helyben, minden este az etteremben filmet vetitenek 7-tol, ami eltert 9ig, aztan hazasetalunk, es meg olvasunk, vagy jatszunk, aztan alvas.