Peti 18., mi meg vissza Sydneybe 31st Oct 2004

Vasarnap Hat ora alvas utan nem ereztem semmi vagyat arra, hogy barmit is csinaljuk, Dani felajanlotta, hogy rugjunk ki a hambol, es igyunk egy kavet, vagy egy kakaot valahol. Azt hittem, hogy kirugni a hambol valami szokatlant jelent, es esetleg keresunk egy tengerpartot egy kavehazzal, es elucsorgunk, nezzuk a vizet, ilyesmi. Dani ezzel szemben minel elobb szeretett volna a lehez jutni, emiatt a benzinkutakra fokuszalt, mait nem ertettem, mivel nem beszletuk meg. Viszont egy ido utan jo ehesek, meg szomjasak is lettunk, raadasul meg veszekedtunk is ezen a felreertesen, azt hittem mar sosem lesz jobb a kedvunk. Azert szerencsere lett, es meg is reggeliztunk, es reszemrol bocsanatot is kertem. Valami nagyobb varosban voltunk, es ugy tunt, ez mar Sydney elovarosa, nem is voltunk messze, ugy 120 kmre. Azert inne odajarni dolgozni meg mindig huzos... A parton, ahol egy parkoloban ettunk egy bacsi belezte eppen a halait, es ujra lathattuk, ahogyan a pelikanok acsorognak, es turelmesen, fel szemmel a siralyokra koncentralva varjak a kajat. Egy darabig meg neztuk oket, aztan a bacsi keszen lett, es elment a dolgara. Mi meg a mienkre, jelesul visszpillantotukornezobe. Az egyik nagyobb autosboltban 40 dollarert lehetett komplett tukrot kapni, olyant, amit a szelvedore lehet ragasztani, de ez nem tunt jo megoldasnak, a repedes miatt a szelvedonkon. Inkabb valami csavrt keresett Dani, amit ugy is lehet hasznalni, hogy a masik oldalrol nem tudunk hozzaferni a csavarhoz... Bonyolult, nekik nem volt, atmentunk egy masik, praktiker jellegu helyre. Az informacional megkerdeztuk a kisasszonyt, hol talalunk hasonlot, es legnagyobb megdobbenesunkre azt valaszolta, hogy felhivja a bacsit a reszlegen, majd tarcsazott, es mosolygos hangon elcsevegett valakivel, aztan azt mondta induljuknk el, es egy pillanat mulva egy idosebb pasas integetett a megfelelo sor elejen, hogy odatalaljunk, majd segitett... Hat ilyen otthon nincs.
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...

Nelson Bay, ejszakai amokfutas 30th Oct 2004

Szombat A temetes abbol allt, hogy talaltam egy kepet, amit kivagtunk, es a kocsi hata mogott elastuk. Tettunk bele levelet is, es korberajzoltuk...
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.

Forster, delfinekkel 29th Oct 2004

Pentek Egyre kozelebb vagyunk Sydneyhez!!! Mar csak haromszaz, vagy meg kevesebb km, es egyre kevesebb nap. Lassan az ut felehez kozeledunk, es eleg fura erzes, hogy egy teljesen mas kulturaba megyunk majd, ahol maskepp kell elni, mashogy neznek ki az emberek, es egeszen maskent gondolkodnak, mint itt.
Azert van meg harom napunk, es egy csomo erdekes dolog itt, mielott visszaerunk Sydneybe, es dolgozni kezdunk, eladjuk a lakasunkat, amiben eltunk ket honapig, es hatunkra vesszuk ujra a hatizsakot...
Szoval a nap reggele megint uton ert minket, ujabb km-ek del fele, szep napsutesben ugyan, de azert reggeli huvosben.
Utunk kozben egy kisebb kiterot tettunk Tareeba, mert szerettunk volna Jutkanak szulinapjara valami meglepetest csinalni, ki is talaltuk mar jo regen, hogy a kepekbol kereteztetunk neki egy parat, mondjuk szerintem a vizesesek szepek lettek, es azt szereti Jutka, meg lattak ok is. Szoval a varosba erve ebedeltunk a Subway nevu szendvicsezos helyen, 12.40 ert jo dragaert vettunk ket elfogadhato meretu szendot. Jo nem olyan borzalmas draga, de osszehasonlitva azzal, hogy napi 6 dollarbol elunk kajailag, azert sok. Ebed utan irany a bevasarlokozpont, nem sok idot akartunk itt tolteni, kinyomtattuk a digitkepeket, aztan keretet kerestunk. Talaltunk egy szepet, aztan meg vasaroltunka Woolworthben aztan irany tovabb, mert Forsterben varnak a delfinek.
Delutan ketto volt, amikor megerkeztunk Forsterbe, ez egy nagyon kedves obol mellett fekvo hely, egy masik varossal ossze van kotve egy hid altal, gyonyoru ahogyan vizszintesen hullmazik a hid az obol felett. Az idoval nem volt szerencsenk, ahogy leparkoltunk, es kiszalltunk az autobol, elkezdett szemerkelni az eso, es borus volt az eg, azt ereztem, hogy este hat ora van mar. Setalni indultunk, de az eso miatt visszahuzodtunk a kocsiba. Nem messze a parkolotol egy bolban horgaszcsalikat lehetett kapni, vettunk Daninak tintahalat. Aztan ellatogattunk a visitor Ibe. A delfinekrol nem kerdeztuk a neneit, de a halakkal kapcsolatban kiderult, hogy egy nagyszabasu horgaszverseny van eppen, es amit fogna harom nap alatt, azt egy nagy akvariumban a kikoto mellett kiallitjak. Es hogy vasarnap fel ironman verseny lesz, azaz triatlon.
Kimentunka kikotobe, Dani egeszen beleszeretett. Kedves hely, parti setany pelikanokkal, nagy kovekkel a vizben. Mikozben horgaszott vegul, en ragasztottam. (csakazertis elmondom, megha Kismarkus nem is kivancsi ra:-))
Egy ora mulva Dani azzal jott vissza, hogy elvitte a viz az osszes horgat, meg sulyat, es fogott egy kis halat, de visszaengedte, aztan latott delfineket uszni felfele az obolben. Es nem szolt!!!
Kimentem vele az obol bejaratahoz, es az oceanban rogton meglattunk vagy 8-10 delfint, jatszottak a hullamokon. Gyonyoruek, es hihetetlen, hogy itt es igy... Mennyivel mas itt elni, setalsz egyet csak ugy, es delfineket latsz? Nalunk orulok, ha van madarcsicserges a varosban neha.
Lassan ment le a nap, es hatarozottan hideg is volt, rajtam hosszunadrag, pulcsi, meg melleny is, es a delfinek a part kozelebe jottek egeszen., ezert meg maradni szerettem volna. Sotetben pedig nem lehet vacsit fozni, vagy maceras, igy hideget ettunk a delfinnezes utan a kocsiban. Gondolkoztunk, hogy elinduljuk e tovabb, vagy maradjuk, de a varosban nem volt ingyenes alvohely, csak nehany kmrel arrebb. Volt viszont egy kemping, de mar annyira nincs penzunk, hogy ez szoba sem jott.
Sotetben ertunk az ingyenhelyre, ez 20kmrel volt delebbre Fostertol, de igazabol egy klub epuletenek a parkoloja volt, es nagy elet volt odabenn, a parkoloban meg sok auto. Biztosan nem tunt volna fel senkinek ha itt maradunk, de megsem volt hozza sok kedvunk.
Kineztem a kovetkezo helyet, es nagyon orultem, mert csak 8kmre volt tolunk. Legalabbis ugy hittem. Aztan ugy 15km mulva kiderult, hogy valamit elnezhettem, mert meg vagy 40km van hatra, de mar nem akartunk visszafordulni. Lelkiismeret furdalasom volt, mert Dani nagyon szeretett volna Forsterben maradni, es nekem sem volt ellene kifogasom. Igy viszont biztosan nem megyunk vissza mar.
Sajnos az ut egy erdoben vezetett, itt mondjuk mindenfele oblok vannak, meg a termeszet korbe, es jo lett volna latni vilagosban, mert gyonyoru lehet. Es megtortent. Egy auto jott velunk szembe, a szemunkbe vilagitott, mert a reflektort kikapcsolni valoszinuleg maceras, mindegy, jol megijedtem, aztan mire kimondhattam volna, hogy `hal Istennek semmi sem tortent, egy kis possum rohant at a jobb oldalrol, majd megtorpant a mi fenyunkre. Csak azt erztem, ahogyan a jobb oldal megemelkedik... Mindketten remegtunk, nagyon rossz erzes volt, en nem talaltam szavakat, Dani meg csak annyit mondott: Most kezdjem el ecsetelni, milyen lehetosegeink lettek volna meg? Amikor en egy kicsit megnyugodtam, lattam rajta, hogy o sincs jol, de meg vagy 10km hatra volt. Amikor vegre megerkeztunk a Pacific highway melletti ingyen alvohelyre, megbeszeltuk, hogy valahogy eltemetjuk holnap reggel.
Hallottam amikor Dani almaban felkiallt.

Big Banana, zoknis ejszaka 28th Oct 2004

Csutortok Reggel hat korul mar eleg hangos volt az autout, de a parnaval a fejemen egeszen jol aludtam hetig. Reggeli, aztan meg egy par foto, es irany Coffs Harbor, ahol mar remelhetoleg vizre lehet tenni a surfot, meghacsak egy alkalommal is. En vezettem, Dani fenykepezett ut kozben, pl olyan utjelzoket, amin egy kaszas lathato egy kanyarodo tablaval a kezeben, es a szoveg alatta, lassits! Eleg hatasos, de a figyelmet is jol lekoti, igy szerintem egyben veszelyes is lehet...
A taj lassan ismerosse valik, azok mellett a helyek mellett megyunk el, amiket mar lattunk idefele is. Az ido megjavult szerencsere, hetagra sut a nap, nagyon tetszik, lehet meg egyet napozgatni esetleg. Elmentunk tobbek kozott a Raj Mahal mellett is, de epp kifogyott a gepbol az elem, igy nem orokitettuk meg ezuttal.
Coffs Harborba 10 ora korul ertunk, a fo latvanyossagot a Big Bananat az autobol jol lefenykepeztuk, de mivel semmi erdekes nincs benne szamunkra, nem akartuk kozelebbrol megnezni. Van bent egy sipalya, meg koripalya, a lonely ugy jellemzi, hogy sikerult anelkul megepiteni egy centrumot, hogy barmilyen erdekes dolgot beleraktak volna...
A tengerpart mar a NSWre jellemzoen tagolt, sok kisebb obol van itt, meg termeszetesen egy nagy kikoto is. Minket most elsosorban a hullamzo ocean erdekelt. Egy kicsit kavarogtunk, aztan egy bacsitol megkerdeztuk, szerinte melyik partresz a legalkalmasabb a furdozesre, surfozesre. Vissza kellett mennunk egy par kilometert eszakra, es egy gazdagabb kornyek mellett valoban volt egy kis obol. A hazak az uton lelekzetelallitoak. Kisebb domboldalba epult nagy szines nyaralok, vagy lakohazak, jo lehet itt elni.
A parton jo eros szel fujt, es mindent kivittunk amire szuksegunk volt, a fuzetet, a ragasztosat, surfket, innivalot, harom torulkozot, es a nagy pokrocot is. A mai program eleg minimalprojecten folyt, nem is vagytunk ennel tobbre igazabol, Dani neha bement bordozni, aztan hullakent vonszolta ki magat a habokbol, es egyre azt hajtogatta, hogy oreg o mar ehhez a sporthoz. Aztan megerkezett egy csapat gyerek, mindnel surfdeszka, egeszen ugy tunt, hogy tesiora gyanant kijottek kicsit gyakorolni. Dani nezte oket, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ide kell szuletni ahhoz, hogy valaki jol surfozzon, nalunk ez remenytelen, es nem eri meg a faradtsagot... Azert meg egyszer utoljara meg indulas elott bement, nekem elg hosszunak tunt, faztam, es mar kisse elegem volt abbol, hogy bar van alattam egy takaro, nagyjabol a homokban fekszem, es mindenem csupa homok... Leginkabb a hajam, amit meg kellene mosni, de eleg sanszos, hogy majd csak holnap lesz belole valami. Es ahogy ment le a nap egyre huvosebb is volt, fura, eddig sehol nem erzett huvos szel fujt. Dani, mikor vegre kijott, azt mondta, hogy biztosan leegtem, es azert fazom... Nem is egtem, figyeltem ra. Mondjuk teny, hogy negy orat voltunk kint legalabb.
Lemostuka homokot a cuccokrol, aztan utnak indultunk, mar eleg ehesen, hogy valami ingyen helyet keressunk ejszakara, ahol meg sotetedes elott meg tudjuk fozni a tesztankat paradicsomszosszal, meg tonhallal. Utkozben meg beneztunk a varosba, es kerestunk egy intrernetezo helyet, irtunk par levelet, es mire kijottunk, Dani is belatta, hogy huvos van.
Az ingyen hely tele volt, es mar csak lejtos helyek maradtak, amik nem tul finomak ejszakara, de lattam egy eleg olcso kempinget az uton, 10ert. Visszamentunk, es befizettunk egy alvast. Az asztalt mar nem is vettuk elo, csak ugy a betonon foztunk. Egy kocsisorral odebb egy legelon ket boci, meg egy lo legelt, odamentem lefotozni oket, es egy kisfiu jott ki az egyik telepitett lakokocsibol, ugy beszelgetett velem, hogy nem zavarta, hogy nem sokat ertek a hadarasabol. Annyi azert kiderult, hogy nem az ovek az allatok, es hogy van meg egy lo, de most nem tudni hol, es hogy mar sokszor jart Sydneyben.
Danival arrol beszelgettunk, mint mar sokszor, hogy milyen lehet igy elni, egy telepitett lakokocsiban, mindig uj emberekkel magad korul. Azert en nem szeretnem ,hogy a gyerekemnek azt kelljen mondanija, hogy egy kempingben lakik. Bar eleg sok filmet lattunk mar, ahol lakokocsikban eltek a szegenyebbek. Sue azt meselte, hogy van egy varos, aminek a varostablajara egy kerdojel van rakva a nepesseg melle, mert nem tudjak a nagy jovesmenes miatt, hogy hanyan lehetnek.
Vacsi utan furdes, de a hajmosast reggelre halasztottam, mert nadragot es pulcsit kellett venni, es este ujra zokniban aludtam, olyan hideg volt.

Brunswick Heads, Byron Bay 27th Oct 2004

Szerda Reggel Andreweknal ebredtunk, kicsit feszulten, nem tudom miert. Talan, mert tegnap este nem sikerult elkoszonnunk senkitol, es azon kattogtunk, hogy elmennek dolgozni, meg iskolaba, es nem is tudunk majd eklbucsuzni. Mindenesetre fel hetkor, amikor Dani kipattant az agybaol megnezni, van e mozgas kint, meg mindenki aludt...gondolom, mert aztan a reggel folyaman kiderult, hogy a sracok kilenc, fel tizre jarnak iskolaba, de jo nekik.
Szoval az ebredezes utan osszepakoltunk, es kerdeztem Danit, mit tervez mara, mire azt valaszolta, hogy megnezne egy videot... Kihozott a sodrombol, mert en nem szeretek senki terhere lenni, es nem tudtam, mit csinalnak Andrewek delelott... Na mindegy, jo feszultek lettunk ettol, en legszivesebben utnak indultam volna, Dani meg szivesen maradt volna meg a civilizacioban...mintha mindig is itt lettunk volna. En nem tudok egyik pillanatrol a masikra atallni, es ugy tenni, mintha igy eltunk volna eddig is.
Azt hiszem faradtak is voltunk meg, mindenesetre nem talaltuk egymast a nagy keresgelesben. Nem szeretem ezt az erzest. Reggeliztunk, aztan meg megmutogattuk az uj kameraval keszitett kepeket, meg a videot Nimbinrol, aztan vegre elindultunk. Eszak fele Brunswick Heads-be szerettem volna menni, mert errol jokat irtak valahol. Kis varos, a tengerpart erdekes, mert egy folyo omlik bele, es ket kisebb szigetet alkot a parttol a szarazfold fele, es van ket hid is, amin at lehet setalni, nagyon hangulatos.
Dani duzzogott, en meg egyedulhagytam, aztan meg egy kicsit duzzogtunk mindketten, setaltunk, aztan lassan, lassan kibekultunk.
Brunswick utan Byron Bay, nagyon fuj a szel... Reggeliztunk megint, aztan leultunk irni, mert kicsit le vagyunk maradva. Most egy ora van, es meg delutan tervezzuk a bodyboardozast, meg megusztatjuk a surfot, ne porosodjon tovabb...
Mar masnap van, most folytatom a tegnapot (Dani). Vegul vagy harom orat az internetkavezoban voltunk, amivel jol elment a nap. Felirattuk a kepeket CD-re, meg irtunk naplot is... Vegul Byronban mar csak csirkehusit vettunk vacsira, meg fagyit vettunk a Woolworthben (2l-t 2.5 A$-ert, mig egy gomboc fagyi 4A$!!!). Nem volt mar kedvunk lemenni a partra, mert nagyon fujt a szel. Elindultunk delre es kb 100 km autozas utan megalltunk egy ingyenes parkoloban, ott megfoztuk a kinai csirket (kb. egy honapja ettuk meg a szosz masik felet es azt hittuk, hogy mar regen megromlott, de meg most is teljesen finom volt), meg a rizs. Ahol megalltunk az a New Italy nevu hely volt, ez egy emlekpark a 19. sz vegi olasz pioneerok emlekere. Elmentunk WC-re, es az epulet mellett a fuben a fak alatt egy csapat wallaby legeleszett. Kb 20 meterrol figyeltuk oket, de ha kozelebb akartunk menni, akkor elugraltak. Csinaltunk nehany kepet roluk. A parkolo mellett volt egy lakohaz, ahol egesz este kiabaltak, ugyhogy Kinganak nem nagyon volt kedve maradni. Aztan vacsi vegere mar elegge besotetedett, meg jott a parkoloba egy masik lakokocsis is, ugyhogy megis maradtunk. Kinga ragasztgatott, en olvasgattam, es kicsit aggodtunk, hogy hogyan fogunk tudni aludni, mert a parkolo pont az ut mellett volt es jo nagy teherautok kozlekedtek arra. Vegul meg jatszottunk egyet, es kilenc korul mar olyan faradtak voltunk, hogy gond nelkul elaludtunk.

Mt Warning, keresgeles... 26th Oct 2004

Kedd Reggel szendvicskeszites, aztan reggelizes, pakolas, es indulas, hogy minel hamarabb a hagynel lehessunk. Talaltam prospektust a wc bejaratanal a hegyrol, mt. Warningnak hivjak es jo magasnak tunik, mondjuk itt nincsenek nagyon magas hegyek, de a tengerszinthez kepest az 1200 meter is feltuno.
A terkepunk nem eleg reszletes, ugyhogy 18 kmrel tulmentunk, de nem ertem, miert nem vettuk eszre a leagazast, talan nem volt kiirva a hegy... Vettunk banant egy kertben, aztan megkerdeztuk merre vissza, sikeresen megtalaltuk az utelagazast, aztan a hegyet is. Elegge melyrol, belulrol ereztem, hogy nem szeretnek felmenni ra, de ahhoz sem volt kedvem, hogy egyedul legyek, es ahhoz vegkepp nem, hogy Dani meg egyedul masszon, azt sem tudom hol, es hogy jol van-e.
A hegy labanal volt egy tabla, amin azt irtak, hogy negy es ot ora alatt lehet megtenni az utat. Egy darabig meg tunodtem, aztan ugy dontottem, hogy megyek en is, legfeljebb visszafordulok amikor mar nagyon eleg. Azert nem jo felfele, mert Dani sokkal gyorsabb mint en, es en szeretek tobbszor megallni, meg nezelodni, de ugy erzem, vele nem lehet, csak rohanva menni. Kisse vitaztunk ezen, mert o azt mondta, hogy nem rohan, csak ugy megy, ahogy neki kenyelmes. Igaza van, de igy nem tudunk egyutt menni. Vegul azert megis megmegalltunk, es nezelodtunk is, lattunk agy fekete gyikot, jo nagy volt, legalabb masfel meteres, es ha nem lehetett latni a labait, akkor egeszen ugy nezett ki, mint egy kigyo. Szegeny Dani jol meg is ijedt tole mikor eszervette. Aztan lefotoztuk, es mentunk tovabb. Ket ora alatt ertunk el az ut utolso 200 meterehez, ami mar csak a sziklakon maszasbol allt, es egy lanc segitsegevel lehetett maszni. Nekem ez volt a legizgalmasabb resze a turanak, ez alott mindenkit szidtam, aki kitalalta, hogy egyaltalan elinduljak, legfokeppen magamat, hogy nem maradtam a seggemen.
A kilatobol viszont gyonyoru kilatas nyilik a kornyekre, ami csak masnap karpotol, mert abban a percben, mikor meglatja az ember, csak osszeesni van kedve, ennek megfeleloen a kotelezo fenykepgyartas utan el is aludtunka napon a padon kicsit. Nagyon meleg volt, arnyekot kerestunk volna, de nem nagyon volt. Megettuk a szendokat, ittunk, ettunk egy kis csokit, aztan szep lassan elindultunk lefele. Meg a kilatoban talalkoztunk ket parral, akik mutattak valamit a kilato alatt, a napon. Egy piton sutkerezett odalenn, szep nagy darab, osszegombolyodve, beleolvadva a kornyezetbe. Foto megint. Ja a piton egy baratsagos oriaskigyon, nem harap, de azert jobb a bekesseg, mi sem zargattuk. Ausztraliaban a kigyomarasok nyolcvan szazaleka azert tortenik, mert meg akarjak olni a csunya csuszomaszokat.
Lefele hatarozottan viccesebb volt jonni, mint fel, mondtam is, hogy kar, hogy nem lenn vannak az erdekes dolgok a volgyben, es lehetne felfele lifttel jonni. Bezzeg a Blue Mountainsban tudjak ezt!!!
Az ut vege fele mar annyira fajt a labam a bakancsban, hogy Dani felvett, ugy vitt, mire mogottunk egy lany megkerdezte, hogy ugorhat e o is...
Nagyon jo volt a kocsiban lenni vegre. Ittunk, aztan elindultunk Byron fele, Andrewekhoz, mert ott aludtunk este. Utba esett meg Nimbin, ahol videozni szerettem volna, annyira erdekes es egyedi ez a hippivilag. Sajnos a videokamerabol epp kifogyott a film, de a vadiuj, hipiszupi fenykepezonk meg ezt is tudja. Igaz, hogy kicsi a memoriakartrya kapacitasa ahhoz, hogy nagyon hosszu felvetelt tudjunk kesziteni, de egy percet meg igy is sikerult.
Ut kozben lattunk egy kookaburrat, azt a madarat, amelyik ugy enekel, mintha nevetne, egeszen kozel ult egy keritesen, de mikor visszamentunk, hogy lekapjuk, elrepult. Aztan lattunk meg egy kengurut az arokban ucsorgott, pedig meg nem is volt naplemente.
Lismoreba hamar odaertunk, es Anrdew utasitasa szerint Ballina fele fordultunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert a varosban semmi nincs kiirva. A Abllina fele vezeto uton egyszercsak tabla, hogy Alstonvale balra. Kanyar, es azt hiszem itt rontottunk, mert masfel ora keresgeles kovetkezett, harom telefonvaltas, neha ugyanis elment a terero is, mire vegre kiderult, hogy nem Alstonvale, hanem Alstonville fele kellett volna menni. Micsoda butasag, hogy egy 10kmen belul majdnem ket ugyanolyan nevu falu is van. Amugy pedig nagyon fura volt, hogy olyan elenken el bennunk ez a hely, es megsem volt ismeros a kornyek, meg annyira sem, hogy eligazodjunk legalabb egy kicsit.
Vegul Andrew kijott ertunk Alstonvillebe, es kanyarogtunk meg egy kicsit, arra, amerre magunktol eszunkbe sem jutott volna menni. De szerencsere megerkeztunk, Tim, a legkisebb fiu volt otthon, meg Sue, a felesege. Tim olyan, mint egy Duracellnyuszi, allandoan mozog, es sose farad el. Kaptunk vacsit, beszelgettunk merre jartunk, aztan megkaptuk a kis apartmant ami a nagy haz mellett van, van benne furdoszoba, meg meg egy kis konyha is. Dani meg jatszott egy talalt videojatekkal, en lezuhanyoztam, es eldoltem...

Gold Coast, wet'n'wild 25th Oct 2004

Hetfo Ejjel nem erkezett meg a beigert felhoszakadas. Kicsit felhos volt az eg, amit Dani nem nagyon bant, mert a vizividamparkban, ahova a mai napot terveztuk nagyon le lehet egni a napon. Eleg koran elindultunk, kilenc korul mar ott lehettunk volna a parkban, de csak tizkor nyitott, igy meg egy kis kiterot tettunk delre a Surfers Paradiseba, ami egy nagy oceanparti udulolatvanyossag. Hiressegei koze tartozik az Indy nevu autoverseny, amit tegnap, meg tegnapelott rendeztek eppen, a varosban kanyarog a palya, es rengeteg az ember, ertheto modon. az utak meg nem teljesen voltak megtisztitva reggelre, ejjel meg egy kisebb karnevalt is rendeztek, aminek a kellekei a villanyoszlopokon lathatoak voltak. Mindenesetre eleg nagy fennakadasokat okozott a sok utlezaras, a radio otpercenkent bemondta, hogy aki teheti kerulje el jo messzire a kornyeket, mert nem lehet megmozdulni sem a dugoban. Nekunk nem volt tul sietos, meg en szerettem volna megneznia hires Gold Coastot, ezt a vegtelen hosszu majdnem feher homokos partot. Kicsit azonban csalodas volt, inkabb Miamira emlekeztetett bennunket, mar ahogyan azt elkepzeljuk. A varos telistele felhokarcolokkal, egy kisebb varos siman beferne egybe...Az utcakon luxusboltok sora, es lathatoan a penzkoltes kore epul a foprogram.
Sikeresen bekerultunk egy olyan dugoba, ahol megcsak nem is csorgadozott a kocsisor. Igy viszont parkolodij nelkul, ugyan kulon kulon, de sikerult annyit megneznunk a varosbol, amennyit erdemesnek talaltunk. Dani is, en is csinaltunk kepeket a partrol... Latni kellett, de idot nem toltottem volna itt. eszak es del fele is a felhokarcolok sora, aztan a homok, es a hullamzo tenger, raadasul furodni sem lehet akarhol a meduzak miatt, csak ott, ahol zaszlok vannak, meg vizimentok. Senki sem napozott, mondjuk eleg korai ora volt meg, gondolom mindenki aludt meg a tegnap esti nagy buli utan. Sajnalom, hogy ez is kimaradt, de a tomeget nem nagyon hianyoltam. Szoval elkepzelve ezt a partot a sok emberrel a napon, akar Bibioneba is mehettek volna, az nekunk mindenesetre kozelbb van, es olcsobb is, meg barhol lehet furdeni. A partra vezeto setanyon egy fiucsapat leszolitott, banto stilusban, mar banom, hogy nem valaszoltam valamit...
Dani a sorban docogott elore, csinaltam reggelit a hatso ulesen, a jarokelok mosolyogtak, erdekes lehetett nekik a lakasunkba latni. Egy rnedorneni kedvesen szolt, hogy csukjam be az ajtot. O is mosolygott. Lehet ezt igy is...
Fel 11 is elmult, mire kiverekedtuk magunkat a tomegbol, es eljutottunk a viziparkba, csuszdazni, meg napozni. Az elobbibol tobb, az utobbibol kicsit kevesebb jutott, mert a felhok eleg surun gyulekeztek, es a szel is elobujt. Hallottuk a radioban, hogy Newcastelben golflabdanyi jegek estek, kicsit aggodtam, hogy ne erjen ide ma delutan.
A park kellemes csaladias kornyezetben, inkabb a fiatalabb gyerekekre epit, van egy jopar csuszda, de Daninak pl. egyik sem volt annyira izgalmas, hogy ket oranyi szorakozas utan ne akart volna kicsit pihenni, es ujsagot olvasni. Meg Surfersben vettuk meg a jegyeket, igy 4 dollarral kevesebbe kerult.
A napozoagyak ontott muanyagbol voltak, jo nehezek, ami jo, mert nem tornek konnyen, viszont ket ember kell az hattamla allitasahoz, de ugy letszik inkabb harom, mert a kisujjamat igy is sikerult csunyan odacsuknunk. Jol megzuzodott, nagyon fajt is, bedagadt, de mas baja nem lett szerencsere. A nagy ijedseg utan meg kiprobaltunk egy olyan nagy kanyargos csuszdat, amin egy koralalku hat ember szallitasara alkalmas gumigyuruben lehet leszaguldani, mar ha eleg testes a tarsasag. Ez tetszett nekunk a legjobban. Harom ora volt, es dorgott az eg, Dani meg egyszer lejott rajta, en neztem inkabb. Zuhany, kepek keszitese, aztan irany a Mount Warning, amit holnap Dani meg akar maszni, ezt mar idefele is tervezte, de azt igertem, hogy majd visszafele megmaszhatja, ugyhogy nincs visszaut. En ugy erzem, ezt kihagyom, es helyette keresek a kornyeken egy kedves kisvarost, nezelodok, irom a naplot, esetleg ragasztgatom a fuzetet, azzal is el vagyunk maradva.
A hegy labanal van egy kemping, oda igyekeztunk, amiatt is, mert ebedet akartunk fozni, es az meg sotetedes elott jo lett volna. Az ut azert igzalmas, mert Tweed Heedsnel atlepjuk NSW hatarat. Nincs semmi, csak egy tabla, hogy udvozolnek. Egy lejaro utan, ami a hegyhez vezeto uton volt mar, talaltunk egy rest areat, ahol mar alltak autok, ebbol azt a kovetkeztetest vontuk le, hogy lehet itt aludni, es ugy dontottunk, maradunk is. Megfoztuk a pennenket carbonara szosszal, kozban emlegettem apat...
Erkezett egy csavo a kutyajaval, olyan utott kopott harmincas, aki meg soha nem dolgozott semmilyen cegnel, csak jarja a vilagot tipus, volt egy hegeduje is, lehet ugyan, hogy a puskajat tarolja benne. Hangosan beszelt, vagy maganal, vagy a kutyajanak, nem tudom, meg nevetgelt magaban, fura volt. Dani mondta, hogy a szomszed neneivel jol elcsvegtek, igymegszavaztuk neki, hogy csak kicsit utodott. Ettunk, aztan meg vagdostam, jatszottunk, aztan alvas, sotetedes utan egy oraval.
Meg nem tudtunk elaludni, Dani elovette a szep uj kamerat, es csinalt vele nehany kepet a sotetrol. Csak hogy arrol is legyen.

Brisbane 24th Oct 2004

Vasarnap Reggel osszeszedtuk magunkat, es mindenfele informacio nelkul, amit a neni igert tegnap este, amikor erdeklodtunk a piacok, meg minden irant... elmaradtak a nenivel egyutt, helyette egy nem tul kedves bacsi volt a recepcion.
Kamera nelkul a videokamerat hasznaltam megorokitendo a helyeket, ahol jartunk. Most ertettem meg igazan, miert is nem hasznaltunk eddig videokamerat. Ket fenykepezogep, es egy kamera mar kisse soknak hat, es nem tudnank semmire odafigyelni rendesen. A videozas mas attitudot igenyel. Ez van.
Bementunk a varosba, egeszen kihaltnak tunt, persze vasarnap van, mindenki nyilvan otthon husol, meg mindig eleg meleg az ido, bar estere mar vihart igertek. Kellene is a tegnapi 39 fokos hoseg utan.
Parkolohelyet kerestunk, nem volt tul nehez. Es annak ellenere, hogy a kempinges neni riogatott, hogy sokba fog kerulni, mint minden tisztesseges helyen itt is csak ingyen volt a vasarnap. Eppen egy piac keszulodott a varoshaza elott, GST Market nevvel, nevettunk, hogy csak a K hianyzik elole, de szep lila-rozsaszin zaszlok voltak kirakva, es lathatoan muveszeti kirakodo keszult. Bementunk a varoshazara pisilni, aztan egy kiallitast neztunk meg a bejaratnal, par foto volt kiarkva oriasplakatra, es az emberek, akik a kepen voltak bemutatkoztak. Kik, mit csinalnak, ilyesmi...
A nezelodes utan a belvaros fele mentunk, mert kepeket akartunk nagyittatni. 10 ora meg nem volt, igyhat mindent zarva talaltunk. Kicsit elkenodtem, hogy nem is lesz semmi nyitva, es hogy egy lelket sem fogunk talalni az utcan sem, de ahogy eljott a buvos 10 ora, az utcak megteltek, es a boltok is kinyitottak.
Egy Kodak expressbe tevedtunk be, ahol eleg dragan nagyitottak volna, viszont eleg jo aron kinaltak kamerakat... Dani allt egyik labarol a masikra, es nagyon szenvedett, nekem kisse konnyebb volt, mert rahagytam, hogy ha akar egy jo kamerat, akkor mikor ha nem most. Ettol meg jobban megszeppent, es probalt kisse visszafogni elso lenduletembol, hogy de megis nem igy mukodik, hogy az ember bemegy egy boltba, es otthagy 100 000 forintot egy kamerara. Mire en: Ha nem igy, akkor hogy, es kulonben is kellene egy jo kamera, es ez itt olcsobb is mint otthon, mert egyreszt 40 dollar most lejon egy akcio miatt belole, masreszt pedig 10% visszakapunk a hataron... Szoval mire varunk?
Beszlegetes meg egy fel orat, aminek a vegere mar en sem voltam olyan lelkes, nem a klamera miatt, sokkal inkabb azert, hogy mibol fogunk megelni ettol kezdve. Dani ugy szamol, hogy Sydneyben meg dolgozni akar par napot, es akkor jok vagyunk, de addig is kell valamennyi...
Meg egy ora agyalgas, aztan megszuletett a dontes, kell, es kesz... Nekem kicsi fejfajassal ugyan, de boldogan mentunk vissza a boltba, es kertuk a kamerat, bar nincs hozza vilaggarancia, es elemmel mukodik, azaz kell venni meg egy toltheto elemkeszletet toltovel... Egyszer elunk, nem beszelve arrol, hogy a negyedeves hazassagi evfordulonk van ma, meg mondjuk ez egy naszajandek. De akkor is.
A csomaggal kaptunk harom kupont, amikkel lehet kepet nagyitani, elohivatni, meg cdre irni, ugyhogy ezt kihasznalva meg ket tekercs filmet elo is hivattunk, meg cdre irattunk, ez kb 50 dollar lett volna, ha fizetni kell erte. Jo vasar...
Mig a kepek keszultek, az eredeti terv szerint beultunk egy moziba, megneztuk a Shall we dance c. filmet amerikai valtozatban. Ezt otthon mar lattuk japan verzioban, es tetszett, mert szepek a kepek, es tancolnak benne.
Amugy a regi mozi epuleteben voltunk, ami magaban megert egy latogatast.
Mozi utan Elmentunk a kepekert, es nagyon, de nagyon orultunk a kameranak. Fel hat volt, amikor a kocsihoz ertunk, es a tervunkkel ellentetben nem indultunk el nagy iramban del fele a Surfers Paradiseba, mert ma ert veget a hires neves Indy Car racing, azaz az autoverseny, es valaki azt mondta a varosban, hogy o a vilag minden penzeert sem menne arra most, mert minden le van zarva, es bolondok haza van. Meg akkor sem, mondta, ha este fergeteges karnevalt rendeznek...
Igy inkabb a tegnap este mar kinezett kempinget utemeztuk be, ami kb 15kmre Brisbane belvarosatol, egesz nyugisnak tuno kornyeken van.
Ut kozben meg megalltunk telefonalni haza, felhivtuk a szuloket, meg a Nagyit is, en is, es o is nagyon orult, hogy vegre beszelhettunk.
A kempingben az office zarva volt, de jo gyerekek voltunk, es felhivtuk a bacsit, aki nagyon orult a jottunknek, es mondta, hogy hova alljunk. Felhok gyulekeztek, es valami esofele is kerekedett, de nem tartott tul sokaig. Vacsoraztunk, furodtunk, meg a fenykepezogeppel ugyeskedtunk, aztan alvas.

Fraser Island, napsutes, Indian Head, Eli Creek 21st Oct 2004

Csutortok. Reggel kicsit osszetorve, de jokedvuen ebredtunk, mivel ragyogoan sutott a nap, nyoma sem volt a ket napja tombolo esonek. Kozosen megreggeliztunk (angol lanyok mar kicsit elhuzodtak), cornflakes, ananasz, toast. Levertuk a satrakat, kozben a masik csoport, akikkel elvileg egyutt kellett volna mennunk elindult se szo se beszed, innentol kulon is mentunk vegig. Bepakoltunk a kocsiba es terv szerint 9-kor elindultunk. Ezen a napon foleg en (Dani) vezettem a kocsit. Eszakra indultunk az Indian Heads fele, ahol egy nagy sziklarol lehet a tengeri elolenyeket figyelni. Odafele nagyon jo volt a homok, 60-701-el tudtunk menni gond nelkul. Amikor en vezettem mindig Kinga ult mellettem, egyutt figyeltuk a kis patakokat, hogy le tudjak lassitani idoben. A z Indian Headshez jutva meg kell azt kerulni, amihez igazi nagy homokba kell menni. Ahhoz, hogy itt ne akadjon el a kocsi vissza kell valatani a felezo sebessegfokozatba (ez egy olyan attetel, hogy a motor erejet 10x-esen viszi a kerekekre, ennek megfeleloen hamar felporgetve a motort). Ugy kell menni, hogy bog a motor ezerrel, porog a kerek, az auto hatulja tancolt, es igy at lehet evickelni. Buli volt, a 4 literes motor ki akart esni a helyebol, de ezert berelt auto! A szikla tenyleg gyonyoru, de errol a fenykepek jobban beszelnek. Fel ora nezelodes utan visszaindultunk delre. Elmentunk az ejszakai szallas mellett, meg a Maheno roncsnal. Itt csinaltunk nehany napos kepet, aztan lementunk az Eli Creekhez. Epp jott a dagaly, de amikor odaertunk meg elviselheto melysegu volt, ugyhogy atmentunk, mert a dagaly kozeledtevel egyre nagyobb lesz. Leparkoltunk es itt toltottunk 3 orat uszkalassal a patakban, ebeddel, meg napozassal. Utana leautoztunk a Rainbow Gorgehoz, ami egy kisebb tura a homokdunek kozott. Nagyon erdekes, ahogy a kulonbozo szinu homokretegek egymasra epulnek. Minden domb mas szinu... Ezutan leautoztunk a szallashelyunkre, a Wabby tohoz vivo osveny indulopontjahoz. Elvileg itt kene aludnunk. De mindenhol ki van irva, hogy nem szabad kempingezni. Vicces, hogy az van a utitervunkben, hogy itt kell aludnunk, de itt nem lehet... Fel ora keresgeles utan delebbre talatunk a part menten isteni kempinghelyet, 50-50 m-re masok kempingeztek, de eleg intim volt ezzel egyutt. Mikor megerkeztunk, elkezdtuk lepakolni a satrakat, meg felverni oket. A ket angol lany ekkor hidegult el teljesen a csoport tobbi reszetol, mert ekkor ok fogtak magukat es fogva a konyveiket kivonultak a tengerpartra. Gondolom mivel nekik nem kell sator, mert ok a kocsiban alszanak... Na mindegy, csak nem ertjuk, hogy miert lettek ilyenek. Felvertuk a satrakat, aztan mivel meg senki nem volt ehes kimentunk 8asban a tengerpartra sorozni, borozni, beszelgetni. Na ez jo volt! Egy ora mulva nekialltunk es isteni bolognai spagettit foztunk, melle salataval. Az angol lanyok talaltak maguknak tarsasagot a szomszed, valoszinuleg angol fiucsapat szemelyeben, ugyhogy egesz este nem lattuk oket. Mi jot vacsiztunk, beszelgettunk, nagyon jol telt az este. Vacsi kozben meg a dingok is elokerultek, ott olalkodtak korulottunk. Nagyon ovnak mindenkit toluk, mert 3 eve egy kislanyt megoltek, ugyhogy nem szabad etetni oket. De ez olyan, hogy otthon evente megeszik egy pitbull egy nagymamat vagy egy kisgyereket. Helyesek a dingok, de azert senki nem ment egyedul WCre este. 10 korul lefekudtunk es jo nagyot aludtunk.

Fraser Island, elso nap 20th Oct 2004

Szerda Reggel hat elott 5 perccel ebredtem, mint az atomora, ugyanis fel hetkor volt a gyulekezes. Hatkor elkezdett esni az eso, megint, pedig egesz ejjel egy csepp sem esett. Pakolas, ami meg kimaradt, aztan fel hetkor, mar mindenkivel egyutt bekapoltunk a kocsiba, illteve a tetejere. Kicsit aggodtam, mert ugyan volt egy ponyva a teton, de az alja a csomagtartonak nem vedett, szoval aggodtam a cuccaink szarazonmaradasa miatt. Orban Tomitol kapott hatizsak zsakba bugyolaltunk mindent, a halozsakokat pedig egy szemeteszsakba raktuk, es felvittuk magunkkal a kocsiba. Indulas elott meg egy egyoras eligazitasban reszesultunk, ami abbol allt, hogy egy oreg csoka, aki szerintem a hadseregben szolgalhatott, kb. olyan stilusban, mint a tegnapi riogatott minket azzal, hogy hanyan, es hogyan haltak meg a szigeten, es hogy ha nem a korhazban akarjuk vegezni, akkor ... Ezzel a reszevel semmi baj, sot, nagyon fontos, hogy tudjuk, mire kell szamitanunk, de ez igy un. kognitiv disszonanciat okzhat az errol a fogalomrol nem tudoknak, ami azt jelenti, hogy akar jol el is bagatellizalhatjak a dolgot, aztan kesz a baj, ami pedig senkinek nem hianyzik. Na mindegy, mi kiszurtuk amit fontosnak veltunk, es kesz. Dani mikor beszalltunka kocsiba, meg visszament innivaloert, igy vegul a kikotobe o egy masik kocsival jott, azzal a fickoval, aki az eligazitast tartotta, aki jobban ismeri a szigetet, mint barki mas. a dzsippeket helyiek vezettek, hogy hamarabb kierjuk, gondoltam en, Dani azt mondta, hogy azert, hogy ne tortenjen baleset mar a kikotobe vezeto uton, mert az igazan nagyon veszelyes szakasz, a bacsi beszamoloi alapjan, akivel Dani jott. Szegeny, kenytelen volt egesz vegig horrormeseket hallgatni, hogy melyik kanyarban, hanyan, hogyan maradtak ott. Konyorgom, Budakeszin is tortennek ilyenek, megis mindenki kozlekedik...
A ferrynk meg mindig esoben indult fel kilenckor. A kikotoben jol kibeszeltunk minden csapattarsunkat. Ut kozben bemutatkoztunk, van ket angol lany, kicsit idosebbek, mint mi, egy karakan, kicsit duci, szeplos londoni, meg egy nagyon fekete londoni, o is idosebb nalunk. Aztan van egy nemet fiu, Danival egyidos, meg egy lany, aki 20 eves. Ezek kerulgetik csak egymast, a fiu nagyon nem tetszik nekem, fennhordja az orrat, es ugy csinal, mintha mindent o tudna csak. Kicsoit aggodtam, hogy vegig o akar majd vezetni. a lannyal egyaltalan nem foglalkozik, nem is tudom miert vannak egyutt, mindenesetre fura. Van egy fiatal holland fiu, aki nagyon csendes, van egy idosebb Usa fiu, o meg tipikus szemuveges, joszandeku, kedves kisse ugyetlenke, aztan ket spanyol lany, ok szimpik.
Reggel papucsban indultunk, hogy az hadd azzon, aztan hidegnek talaltam, es zart cipore valtottam, de nem volt egyszeru elobanyaszni a kocsi tetejerol... Remelem nem fog esni egesz vegig.
Kilencre ertunk a szigetre, Dani vegul jol elbeszelgetett a fiukkal, es megbeszeltek, ki fog vezetni, es o kezdett. Ahogy kiertunk a kikotobol, meg egy kis szakaszon le volt szorva az ut murvaval, aztan homok... Nagyon erdekes elmeny volt, ahogy az esoben is erezheton eros motor ugy ment a homokban, mint az aszfalton. Az eso is segitett gondolom, igy egy kicsit kemenyebb lett a talaj. Az ut egy otthoni erdeszeti uthoz hasonlitott nagy kerekvagassal, meg huplikkal fuszerezve, ami az eso miatt kicsit lassitotta a kozlekedest, mert nem lehetett latni, hogy a godrok milyen melyek. Az elso celpontunk a Central Stationnak nevezett igazabol keresztezodes szeru valami, ahonnan eszak fele haladva a sziget belsejeben a McKenzie tohoz mentunk. A sziget kozepen (a sziget eszak deli tajolasu, hossza 100 km, szelessege 20) egy 50 m magas hegy van fantasztikus oserdovel, hatalmas fakkal, es bozottal. Itt vezetett az ut a tohoz. Az eso indulasunk ota szakadatlanul esett, ugyhogy kicsitt nyomott volt a tarsasag, bar az uton azert mar elkezdtunk vicccelodni, kalandnak fogva fel az egeszet. A McKenzie to tenyleg fantasztikus, hofeher homokkal korulveve es kitoltve, benne kristalytiszta viz (10-20 m a latotavolsag!), olyan tiszta, hogy inni lehet belole. Szerencsere az eso pont elallt amikor odaertunk, ugyhogy harman fiuk bementunk furdeni a toba. A tobbiek inkabb csak kivulrol szemleltek. Furdes utan visszamentunk a kocsihoz es a nagy ponyvat ami a kocsin volt kikotottuk egy pad fole, hogy vedve legyunk kicsit az esotol, es megebedeltunk (sonkas, sajtos szendvics). A tervnel fel oraval korabban indultunk tovabb, innen Lars a nemet srac vezetett. Hipihupis uton atertunk a sziget keleti oldalara Euringaba, ahol van egy resort nagy etteremmel, meg aszfaltozott uttal (itt at kellett kapcsolni ketkerekhajtasba). A zuhogo esoben elkondolkodtunk rajta, hogy itt maradunk-e inkabb ejszakara, vagy megyunk a terv szerint eszakra kempingezni. Persze kicsit draga lett violna a resort, uhogy feltoltottuk a viztartalyunkat, aztan raalltunk a beachre, es irany eszak. A tengerparton valo autozas nagyon erdekes, mert az apaly-dagaly valtozasa nagy hatast gyakorol a homok minosegere. Altalaban a vizhez minel kozelebb kell menni (ez volt az utasz az oregurtol), itt kemeny a homok, de vigyazni kell, hogy az ember ne menjen bele a sos vizbe, mert azt nagyon nem szeretik (ki van irva az autoba tobb helyen, hogy elveszitjuk a kauciot, ha sosvizbe megyunk; persze ahhoz nagyon bele kell menni, hogy azt rankfoghassak, meg egyebkent is nehezen elkerulheto). A kemeny homok utan egy puha homokresz kovetkezik, aztan a part fele megint egy kicsit kemenyebb. Igazabol a maganautosok altalaban ezen a parthoz kozelebb levo kemeny reszen mentek, de ket oka van, hogy mi megis a tengerhez kozel mentunk. Egyreszt a mi terepjaronk kerekei keskenyebbek voltak, mint a maganautoke, es messze nehezebbek is voltunk a 10 emberrel, meg a cuccokkal a teton, ugyhogy a puhabb homokban konnyebben elakadtunk volna. A masik komolyabb ok, hogy az egybefuggo 100 km beach-et kis patakok szabdaljak. A patak onmagaban nem gond, csak a vizuk kimossa a homokot, es a parthoz kozeli reszen kisebb 10-60 cm-es leszakadasokat eredmenyezhet, amit nehez eszrevenni. Ha egy ilyen tolsulyos autoval mondjuk 50 km/h val belehajtunk egy ilyenbe, akkor tuti fejreallunk. Ugyhogy jobb a bekesseg, maradtunk a tenger feloli oldalon. Egyebkent apalykor sokkal jobb menni, olyankor gond nelkul lehet 70-80 km/h-val autozni. Egyetlen patak van, az Eli Creek (amit a `Fraser`s bitch`-nek is neveznek a sok baleset miatt), amelyiknel komolyan meg kell nezni mekkora a viz, mert dagalykor nem igazan lehet atkelni rajta. Kb. 50 km-t mentunk eszakra, kozben megneztuk a Maheno hajo roncsat, ami egy 1904-ben epult hatalmas tengerjaro hajo volt, a Titanic elott ez volt a legnagyobb hajo a foldon. 1935-ben feneklett itt meg, most mar csak kis resze latszik, de igy is nagyon izgalmas, ahogy ott rozsdallik a part szelen. Kis nezelodes utan tovabbindultunk, innen Jim vezetett, eleinte kicsit ijesztoen, nem egy vezetozseni, de azert belejott. 4 korul megerkeztunk a taborhelyunkre, megkerestuk a kis fakkal korulvett 5x5 m-es teruletet, ahova ki tudtuk fesziteni a ponyvankat, hogy legyen egy masodik vedelem is az eso ellen. Aztan felvertuk a satrakat, de igazabol mindegyik valahol kilogott a ponyva alol. Amikor kesz voltunk elkezdtuk eloszedni a vacsihoz a cuccokat. Ekkor ujra elkezdett esni az eso, ugyhogy a satraktol kicsit messzebb egy esovedett helyen aszatlnal kezdtek el fozni a lanyok. A ket angol lany Felicity es Maxine uraltak a teruletet, nem nagyon hagytak kiengedni a kezukbol a kezdemenyezest. Huztak a szajukat, hogy nem vettunk sonkat (a briefingen a srac mondott egy fottkrumplis receptet, amiben van sonka, es ahhoz kellett volna, de szamtalan mas dolgot is lehet csinalni az alapanyagokbol, ugyhogy nem ertettuk a szajhuzast). Aztan vegul csinaltak fott krumplit hagymaval, chilivel koretnek a hamburgerek meg chevapchichak melle. Jol teleettuk magunkat, bar kicsit zsufi volt az eso elol vedett 3x4 meteren fozni meg enni ket csoportnak (20 ember!). Vacsi utan az angol lanyok elvonultak, mint kesobb kiderult az autoba mentek lefekudni. Itt kezdodott a csoport ket reszre szakadasa. Ugyanis mindenki szivesen aludt volna a tuti esovedett autoban a padon, es ok egy kerdes nelkul bekoltoztek, mikozben a satruk fel volt verve a ponyva alatt, ezert nem volt eleg hely alatta... Mi 8-an sorozve beszelgetve vegul priman eltoltottuk az estet remelve, hogy elall az eso. Hat nem allt, vegul 10 korul lefekudtunk. Nehezen aludtunk el, hajnali 3ig nehezen aludtunk, mert zuhogott az eso. Aztan vegre elallt es akkor reggelig mar mely alom volt.hedbl

Childers, keszulodes Fraser Islandre, vasarlas 19th Oct 2004

Kedd. Reggel a piszkos kempingben ebredtunk, elmosogattunk, gyorsan osszejkeszultunk, aztan kimentunk a Pioneer Parkba reggelizni. Megette Kinga a maradek dinnyet, meg ettunk cornflakeset, aztan meg Childersbe elmentunk internetezni a konyvtarba, mert a multkor ingyen tudtunk itt egy orat maradni. Most en (Dani) elmentem internetezni, mert Kingus meg akart venni az olcsoboltban smile-os magnest, amivel az autoban rogziti a kepeslapokat (asszem mar 30 db van!). A konyvtaros most nem volt olyan jofej, ugyhogy csak negyedorara engedett a gephez. Megneztem a leveleket, meg hogy a Leko kikapott a Kramnyiktol, aztan el is telt a negyed ora, es Kinga meg sehol. Utanamentem a boltba, kicsit mar aggodtam, hogy merre lehet, de aztan meglett a boltban, csak nezelodott. Elbucsuztunk Childerstol, ami azert egesz maskepp kerult be az utielmenyeink koze, mint barmi mas hely Ausztraliaban. Sokkal otthonosabb, de megsem kellemes. Hat igen, ott nem nyaraltunk. Egy ora autozas utan leertuk Harvey Baybe, ami a Fraser Islandre meno turak kiindulopontja (innen mentunk balnat nezni is). A Fraser Island egy hatalmas (100 km x 25 km) homoksziget, a legnagyobb a vilagon. Eppen ezert autoutat nem lehet epiteni ra, mert mozog a talaj. Autout nelkul pedig Fraser a 4kerekmeghajtasu terepjarok Mekkaja. Turistakent haromfelekeppen lehet a szigetre jutni. Egy-ket napos idegenvezetett turaval, ilyenkor a szigeten talalhato Resortban alszik az ember es napkozben csoportban viszik korbe az embereket terepjaroval. Ez viszonylag draga, es nem igazan nyujtja a szabadsag erzeset, ezt kilottuk. A masodik lehetoseg, hogy sajat, vagy berelt terepjaroval mesz a szigetre pl. kettesben, vagy baratokkal es magad mesz ahova akarsz. Ilyenkor mindent magad dontesz el, es akar kettesben is mehetsz egy kis terepjaroval. Ez nagyon jol hangzik, de nagyon draga, harom napra 270 AUD korul, es erre meg rajon a kaja, benzin... A harmadik verzio a hatizsakos turistak koreben nagyon kedvelt utiforma. Ebben a verzioban egy hostel szervezi az embereket 9-11 fos csoportokba. A ceg berli a nagy (igy olcsobb) terepjarot (Toyota Landcruiser, 4.2l, 6 henger, diesel...). A 10 ember viszont teljesen magara van hagyva, tehat van 2-3 ember a csoportbol, aki vezeti a kocsit, magunk vesszuk a kajat, viszont minden felszerelest, plusz egy reszletes utitervet (ez lenyeges, mert a tengerparton, ami a fo kozlekedesi utvonal, csak dagalykor lehet kozlekedni) biztositanak. Ez a verzio a legolcsobb, igy harom napra 80 AUD + a kaja, benzin, biztositas meg 65 AUD. Tehat ez a legolcsobb, de vannak hatranyai. Egyreszt nem tudod, kik lesznek a kocsiban rajtad kivul, hogyan fogtok kijonni, masreszt kicsit tomegturizmus a maga fiatalos modjan. Vegul megis ezt valasztottuk az ar miatt (a valasztas mar Arlie Beachen megtortent, amikor megvettuk a csomagot a hajouttal egyutt). Szoval ma megerkeztunk a hostel-kempingbe (mar felfele jovet is itt aludtunk, es jo volt a tapasztalatunk veluk), es megbeszeltuk veluk, hogy akkor holnap megyunk a Fraserre, es hogy a ket nemet baratunk nem jon megse (Martin es Sandra mar tegnap elmentek). Legomboltak rolunk a penzt, aztan megbeszeltuk, hogy eligazitas 2-kor a barban. Addig meg volt 3 ora, ugyhogy lementunk a tengerpartra, vettunk hamburger hust, meg puffancsot, meg salatat es megsutottuk, aztan jol megettunk ket jo nagy hamburgert fejenkent. Jol teleraktuk a hasunkat. Szieszta gyanant Kinga ragasztgatta a fuzetet (titok, de csinal egy fuzetet, amibe be vannak ragasztgatva a szorolapokbol mindenfele kepek, meg ir melle es jo ki ismeretterjeszto fuzet lesz belole), en meg mentem a molora horgaszni. Van egy olyan csalihalfogo cuccom, hogy egy kb egymeteres damilra fel van fuzve hat kis horog, amin kis csillogo cucc van. Amikor egy honapja itt vettem, elso hasznalatra harom hal akadt a horgokra, ahogy bedobtam! Most egy orat acsorogtam, es semmi, kicsit most nem jo horgaszni, pedig mar egesz raereztem az izere. Mostanaban viszont nem nagyon fogok semmit. Na mindegy. Kettore visszamentunk a Fraser Escape Hostelbe, ahol vartuk az eligazitast. Egy nagy terembe fa padok meg asztalok vannak, az asztalokon egy-egy Fraser Island terkep. Szep lassan gyultunk, vegul 19 ember jott ossze, igy ket auto lett, egy 9 es egy 10 fovel. Egy srac egy oran keresztul magyarazta az altalanossagokat es a konkret utitervet, de valahogy azt ereztem, hogy olyan ez, mintha most egy ora oktatats utan menni kellene ejtoernyovel ugrani 4000 meterrol. Szoval meg elbeszelgettem volna a reszletekrol. Ezzel szemben ket csoportra oszlottunk, autok szerint. Kaptunk egy listat egy javasolt vasarlasi listaval es ennek megfelelo menuvel a harom napra. Errol beszelt meg egy kicsit, majd azt mondta, hogy akkor most magunkra hagy minket. Hat gyors volt mit ne mondjak. A csoportunk ebben a pillanatban 8 fobol allt, van ket spanyol lany, egy nagyon fekete lany es egy feher lany, asszem az USAbol, egy srac az usabol, meg egy masik srac nem tudom honnan es mi. A tarsosag viszonylag szimpatikusnak tunik, nem kaptunk ki harom nagy bulizos fiut, vagy ilyesmit, az nem lett volna jo. Egy nemet par meg uton volt ekkor, ok a megbeszeles vegere ertek oda. Szoval osszeult a csoport, kis hmmoges, aztan megtortem a csendet, es javasoltam, hogy beszeljuk vegig a menut, ki mit szeret, mit nem. Aztan felajanlottuk kingaval, hogy mi szivesen elmegyunk a vannel vasarolni. Ettol nagyon halasak lettek. Vegigbeszeltunk mindent, aztan osszeszedtuk a penzt (20 AUD fejenkent a kajara, es 50AUD kaucio). A vegere megjott a par is. Jott egy eleg nyers figura, hogy na akkor jojjon a ket ember aki vasarol. Mondtuk, hogy mi megoldjuk a vannel. Erre eleg agressziven elkezdett ervelni a mellett, hogy menjunk vele, es mondott minden baromsagot, hogy kulonben osszekeverednek a cuccok, meg hogy nekunk lesz rossz. Mindezt olyan alpari stilusban, hogy kinyilt a bicska azsebunkben. Na ezt jelenti a tomegturizmus. Sebaj, elmentunk vele, gondolva ha rossz helyre visz, akkor megyunk nelkule vasarolni. Vegul kirakott egy bevasarlokozpontban, hogy egy ora mulva a kapuban talakozunk. Na ezutan egy ora ket bevasarlokocsis bevasarlas indult a lista alapjan. Eleg stresszes, mert nem nagyon szoktunk 10 emberre vasarolni. Volt 200 dollarunk, kicsit tulcsurdoltunk, vegul 220 AUD (30.000 Ft) volt a szamla vege. Kijottunk a kozertbol, vartunk egy kicsit a buszra, aztan bepakoltunk. A sofor megint kitett magaert, annyival ment, hogy fogni kellett a dolgokat, nehogy kiboruljanak, elguruljanak. Vegul visszaertunk, kipakoltunk nagy tejesladakba (6-ba fertunk bele), majd fujtunk egy nagyot. Ott volt a kipakolasnal Jim a kicsit szerencsetlen kinezetu srac, es nagyon jofej volt, segiteni akart, de nem tudta felvenni a ritmust, gyorsan kipakoltunk. Aztan meg arra jart az egyik spanyol lany, megbeszeltuk veluk, hogy kicsit tulfizettunk, meg hogy minden megvan. Aztan kicsit sopankodtunk, mert az ido eleg ijeszto. A tegnapi vihar utan ma is felhos volt az eg, es delutan mar esett is az eso. Sajnos az elkovetkezo ket napra hasonlo idot josolnak, ami a helyieknek jo (10 honapja nem esett az eso!), nekunk eleg rosszul hangzik. Sebaj, nincs visszaut, legfeljebb kalandos lesz az ut. Azert nagyon kene napsutes, mert gyonyoru helyekre megyunk... Remeljuk csak neha lesz eso, es legfeljebb felhos lesz az eg. Mar az is jo lenne. Aztan most leultunk meg egy kicsit internetezni, mert nagyon sok mar az elmaradasunk. Kicsit elanyatlanodtunk a nagy porgestol meg az esotol, de a program jonak tunik, es a csoport is, ugyhogy ma meg filmvasarlas, mert nincs mar filmem a gepben, aztan nagy alvas lesz! Kovetkezo beszamolo harom-negy nap mulva. Uj kepek vannak fent!

Egszakadas, bekakkal 18th Oct 2004

Hetfo A reggeli ebrdes az agyunkban olyan, mintha otthon ebredtunk volna. Na jo,azert csak majdnem, de azert kellemes volt egyedul lenni egy kempingben. Ennek ellenere mashol akartunk reggelizni,mert asztalt nem talaltunk. Utkozben arrol beszelgettunk, hogyan utik el a wallabikat,mert mi is lattuk oket, de nem ugy tuntek, mint akik nagyon ugralhatnanak. Arra jutottuk, hogy lehet hogy a fenytol megrettennek az ut kozepen, es azert utikel oket,de nem volt kellemes tema, ezert elnapoltuk. Ha valakinek van otlete irja meg...
Reggelizohelyunk egy historic village mellett volt, egy muzeum elokertjeben, azt hiszem itt lehetett volna ingyen aludni, aram nelkul. Igy viszont van behutott dinnyenk is. Ez reggeliztuk, meg kiwit, Dani meg egy kis avokados kenyeret is, en nem szeretem...
Ma is eleg hosszu ut allt elottunk, 1770-be, meg Agnes Waterbe igyekeztunk, aztan Bundabergbe, mert az nagyon tetszett mindkettonknek,es Childersben akartunk aludni, a borsoszedos budos kempingben, mert ott maradt meg ket ingyen ejszakank, es ott lehet oltan csiptetos magnest kapni,amivel vegre fel tudom amjd rakni a sok sok kepeslapot a kocsi oldalara, hogy lassuk, milyen sok helyen voltunk mar. Szoval Gladstonetol 1770 kb. 200 km, aztan onnan Bundaberg meg 140, es onnan Childers kb 55. Ha meg nezelodni is akarunk, igyekeznunk kell. Az ut feleig Dani vezetett, aztan megint csereltunk.
1770 egy kis udulofalu, semmi nincs igazabol, csak egy domb, amit Cook kapitany eloszor meglatott, fent nevezett evben. Agnes Water ugyanilyen kis falu, azzalakulonbseggel, hogy itt vannak boltok, meg muzeum, meg konyvtar is, de meg mindig olyan kicsi, hogy Dani atment rajta, mert azt hitte,meg nem a varos,es nem akarta elhinni, hogy ennyi is lehet egy varos... 1770-ben felmasztunk a dombra,es Cookot nem, de delfineket lattunk, kb 500 meterre tolunk ugraltak a vizbol, fantasztikus elmeny volt megint latni ezeket a gyonyoru elolenyeket. Kb ennyi tortent itt,meg megneztuk amosdot, aztan a kajakozokat, hoztunk prospektust, es irany Bundaberg. Arra emlekeztunk, hogy 12 es 2 kozott van nyitva az a kocsma,ahol 4 dollarert lehet ebedelni. Siettunk, en vezettem, Dani aludt, es kicsivel 2 elott be is futottunk. Ut kozben lattuk a folyot a varosban, atjottunk a hidon, ezt mar kepeslapon lattuk. Rengeteg vitorlashajo all a folyopart kozeleben.
Az eben turheto, de olcso volt. Jolesett volna ejtozni, de inkabb setaltunk egyet. Fotoboltban kamerat nezegettunk, lehet kapni mar 600-700 dollarert jo kis gepeket, muszaj lesz venni egyet, szivem megszakad, ha arra gondolok, hogy Sydneyig nem tudok kepeket csinalni. Mindegy, tanulopenz.
Interneteztunk, vagy harom orat, aztan mar sotetben elindultunk Childersbe. Egesz nap borongos volt az ido, attol is voltunk nyomottak talan, de ahogy kiertunk a varosbaol, olyan vihar kerekedett, amilyet meg en nem is lattam talan. Az egen kereszte villamlott akkorakat, hogy nehany mpre nappalivilagossag lett, es ugy omlott az eso, hogy azon gondolkoztunk, megallunk valahol aludni. Bekek ugraltak ki az utra,azegyik, egy jokora csak ucsorgott az ut szelen, de epp kerekmagassagban. Nem bantottuk, remelem mas semment ra. Ez a videk ugyebar a cukornad kornyeke, es rengeteg kisebb vasut keresztezi az aszfaltutat. Lampaval ellatott keresztezodesek ezek, de akkora volt a vihar, hogy kiakadtak, es pirosan villogtaka fenysorompok. A sor, amibe kerultunk allt mar egy ideje, aztan, mivel nem jott semmi,egeysek meguntak a varakozast. Ezen felbatorodva mi is atvagtunk a sineken.
childersbe erve elallt az eso,es mire a koszos kempinghez ertunk, mar nyoma sem volt viharnak. George, aki mindehez ert,nem ugy mint a felesege,aki viszont ezt tudja, azt mondta, hogy nem esett nagyon naluk, de orulnek neki, mert mar regen nem esett. Aztan megkerdezte nincs e kedvunk holnap egy kis paradicsomszedeshez, Dani elgondolkodott rajta, en nem.
A szokasos helyre alltunk, vacsora a tabori konyhaban egy nemet fiu tarsasagaban, egyszeru, vagany gyerek. Leulni nem tudtunk, mert szetaztak a padok, igy allva ettunk, aztan furdes, meg egy kis olvasas, es alvas.

Hol az utlevelunk? 17th Oct 2004

Vasarnap Reggel a ketagyas szobaban ebredni nagyon fura volt,mar elszoktunk attol, hogy szet lehet hagyni a dolgainkat, megis van helyunk mozogni. Ki is hasznaltuk a lehetoseget, aztan jol ossze kellett pakolnunk magunk utan...
Reggeli, fogmosas, meg miegymas utan nagyon gyorsan szerettunk volna elindulni, hogy minel elobb es minel tovabb jussunk delre, a Fraser Islandre akarunk ugyanis menni harom napra, es mar csak ket hetunk maradt, amit jol be kell osztani. A keszulodes nem ment villammodon, mert nekem a reggelek mindig nehezek, bar Dani surgetett, keves sikerrel.
Amig en a holmikat rendezgettem a kocsiban, addig o a ruhasszekrenyeket hozta vissza az ertekmegorzosszobabol. Vegre elindultunk, de eszunkbe jutott, hogy nem vettunk kepeslapot, pedig az nagyon fontos. Igy rogton meg is alltunk, es ha mar megalltunk, gondoltuk internetezunk is, ugyis lemaradasban vagyunk 5nappal. Del volt mire felalltunk a gepek elol, es ehesek is voltunk, igy a nagyon gyors es hosszu 2km utan a helyi bevasarloalkalmatossagban beszereztunk dinnyet (oktober kozepe van!), sajtos sonkas zsemleket, es egy kis edeset Dani kedveert. Megettuk a kocsiban a parkoloban, es aztan vegre huss.
Ketszaz km nagyon gyors megtetele utan, miutan mar Mackayt is elhagytuk, ahol vizet toltottunk, meg visitorcenterben is voltunk, DAni kerte, vezessek egy kicsit. Atultem, o meg rogton elaludt volna, ha nem kerem meg, hogy valami zenet probaljon meg kicsikarni a radiobol, maimar egy ideje csak furan recsegett. Kinyitotta a kesztyutartot, ahol amugy a cd lejatszot tartjuk, es nem volt ott. Szivunk megallt, ugyanis ez azt jelentette egyben, hogy minden fontos iratunk, lsd. utlevel, jogositvany, de az osszes cd lemezunk is Airlie Beachen maradt, a szefben egy szep kek zacskoban. Laza mozdulattal fordultam vissza,de nem nagyon gondoltuk megsem komolyan, hogy meg otszaz kmert autokazunk. Elso gondolatom az volt, hogy hivjuk fel Sandraekat, hogy elindultak-e mar. Ezt elvetettuk, mivel biztosak voltunk, hogy ahogy mondtak, mar kora reggel eljottek, hogy estere Hervey Bayben legyenek. A masodik gondolat, hivjuk fel a Magnums recepciosat, hogy adja oda a motyot egy buszsofornek, de ez sem tunt tul jo otletnek, mert hol, esmikor kapjuk meg, megiscsak egy utlevel... A harmadik: Hivjuk fel oket, es kerdezzuk meg mi az o elso gondolatuk. Dani kisebb kereses utan meg is talalta a telefonszamukat, aholgy a tuloldalon nagyon keszseges volt, azt ajanlotta,hogy hetfon postara adja. Igen de hova? Sydney meg egy kicsit odebb van azert, es addig jo lenne jogsival vezetni. Vegul abban egyeztek meg, hogy az Escapebe kuldik, ahol Hervey Bayben lakni fogunk, es pentekig ugyis ott leszunk. (milyen jo, hogy most epp tudjuk hol, meddig)
Semmi gond, menni fog. Felhivtuk a nenit Herveyben is, hogy jelentkezzunk a Fraser utra, es azt is megbeszeltuk vele,hogy csomag jon, meg minden, o is nagyon kedves volt. Vegre visszafordulhattam, es tovabbszaguldottunk.
A cel Rockhampton ahol tankolni,meg telefonalni szerettunk volna haza, es mar sotetedes szagot erztunk,amikor kifogyott az uzemanyag... Sebaj, van kis kanna, 10 literrel, betolt, tovabbmegy. Ez is kevesnek tunt, ugyhogy megalltunk meg egy kempingnel, ahol kurblis kut volt, itt is toltottunk.
A park elott vagy 100 rozetta papagaj enekelt, a tulaj bacsi kijott, hozott almat, es etette oket a kezebol. Dani is lelkesen probalta magahoz csabitani ezeket a szines madarakat. Az alma megtette a hatasat, anelkul, hogy erdekelte volna oket, hogy Dani neha megfogta oket, hogy nem is tudtak kiszabadulni aszoritasbaol, ettek akezebol. Volt olyan, amelyik a csorevel kapaszkodott fel a tenyerebe.
Rockhamptonba erve (ez egy jo nagy varos am, nem olyan mint eddig voltak...) Vegre megtalaltuk a coles-os kutat,ahol tankoltunk, joolcso volt, mert volt bonunk, amit le lehet vasarolni, ugy, hogy literenkent 4 centtel olcsobb.
Aztan kerestunk fulket, es beszeltunk majdnem minden csaladtagunkkal. Pali, Mari, Peti, Feri, Matyi, Markus, Mami, Mano, Csilla, Hallo.
Jo megterhelo egy egy ilyen beszelgetes, azt sem tudjuk utana, hogy mi a kovetkezo lepes. Raadasulsotet is volt, es olya jo volt hallani, hogy otthon keszul a vasarnapi ebed. Mindenki mondta, hogy mehetunk, toltottcsirket, almaspitet enni. Haaat, meggondolando.
A beszelgetes elott faradtak voltunk, de utana ugy felebredtunk, hogy ugy dontottunk, megyunk meg egy kicsit tovabb, es kozben mindneki elmesli, mit beszelt a csaladokkal.
A sototben lattunk ket nyuszit, meg ket wallabit is az ut mellett ucsorogni, es nem volt nagyon jo erzes, hogy futhattak is volna, ugyhogy eleg hamar elszallt a batorsagunk, nyitva tartottuk aszmeunket, hatha talalunk egy kempinget. Nemsokkal Gladstone elott az ut mellet volt is egy, a tulaj eppen zuhanyzasbol jott vissza. Mi voltunk aznap este az egyetlen ottalvok, es nagyon orulhetett nekunk, mert a legjobb helyet kaptuk, es diszkivilagitotta nekunk a vizesblokkot is.
Vacsoraido mar jocskan elmult, ehesek voltunk nagyon, ettunk konzerv spagettit, emi olyen volt, mintha nagyon nagyon szetfoztek volna, Dani ket falat utan elovett egy chilisbabot... En azert megettem, mert nem dobunk ki semmit! Zuhanyzas, aztan szundi.

Airlie Beach, Magnums 16th Oct 2004

Szombat Reggeli utan meg egy kicsit lehetett lubickolni, de csak Dani ment, nekem meg mindig hideg a viz itt a stingersuitban. A kamerat tegnap megprobaltuk bekapcsolni este, de sajnos meg sem ntekkent. Ma reggel nemi eletjel utan feladta. azert biztato, hogy valami nyoszorges van belul, hatha lesz ereje meg tobbre is. Ha kimegyunk, keresunk egy kis csavarhuzot, szetszedjuk, es kiszaritgatjuk...
Mikor mindenki visszajott a nezelodesbol, kilenc orakor elinultunk. Sajnos a szel teljesen elult, igy motorral mentunk csak, ami kar, mert sokkal jobb, (mar tudom) szellel menni, es nem a zugo motort hallagatni. A kovetkezo allomas egy kisebb obol volt, ahol egy hajo is alt, amirol merulni lehetett volna, de 70 dollarert egy kicsit soknak talaltuk, igy nem mentunk, csak snorkellel. Itt joval melegebb volt a viz, es volt nehany szep korall is, sok olyan kagylo, ami fesuszeruen bezarodik, ha hozzaernek, kulonben sok fele szinu, kek, zold, lila, es puhanak tunik a belseje. Itt ebedeltunk, aztan meg napoztunk kicsit, es delben elindultunk visszafele, mert Donna kisse aggodott, hogy visszaerjunk negyre a kikotobe, ugyanis a szel meg mindig nem akart elokerulni, motorral pedig eleg lassuak vagyunk.
Furcsa volt, hogy mar vege az utnak, meg akkor is, ha meg negy orat lehetunk a fedelzeten. Jol neztunk ki, ahogy mindenki kihasznalta az utolso perceket is, es fekudt a napon... Lattunk ujra teknosoket, es sok sok hajot, de azt hiszem nem tulzas, ha azt mondom, a mienk volt a legszebb mind kozul. Regimodi, es gyonyoru.
Mielott partot ertunk volna, osszegyujtottuk a cimeketa nemetektol, aztan Donna mindenkit a fedelzetre hivott, es elkoszont tolunk azzal, hogy este 7re foglaltak egy asztalt a Magnumsban, ahol aludni is fogunk majd, ha van kedvunk, menjuk, es mulassunk veluk. Jo otlet es kedves gesztus. A nemetekkel mar amugy is beszeltuk, hogy iszunk egy sort, mert Sabineek nyolckor indulnak busszal Townsville fele, mert Andre holnap roncsot merul. Szoval vegul abban maradtunk, hoyg hatkor talalkozunk veluk a foglalt asztalnal, addig mindnenki osszeszedi magat.
Elso dolgunk a parton a fotosboltbol csavarhuzot kerni, szet is szedtuk, meg is fujkodtuk, de sajnos semmi eredmenye nem lett. Majd elvisszuk szerelohoz, de nekem az lenne a legmegnyugtatobb, ha ez minel hamarabb megtortenne.
A Magnumsban elkertuk a szallasunk kulcsat, kihoztuk a kocsit a parkolobol, es nagyon nagyon faradtan megkerestuk a szobankat. Egy dzsungel kozepen hid vezet a hazakhoz, az elsok dormitorik, vagyis sokagyas kozos szobak, aztan emeletes epuletekben vannak a ketagyas szobak, harom szobara jut egy wc, es zuhany. A szoba kellemes, van benne huto, es legkondi is, amik csak akkor mukodnek, ha benne vagyunk mert a kucson van az elektromos aramot elindito zar. az agy vasbol van, es nagyon nyikorog, szetszedtuk, igy a szoba kozepere kerult a vaza, most ugy nez ki a szoba, mint atomtamadas utan... A szel, a viz, es a jo levego megtette hatasat, en csak arra vagytam, hogy lezuhanyozzak, es lefekudjek kicsit. Dani meg felhozta a kocsibaol a hutenivalokat, aztan o is zuhanyzott, es eldolt. Hat utan nem sokkal feltapaszkodtunk, es lementunka nemetekhez. Mar ott voltak, egy korso szangria, meg egy korso sor kisereteben, rendeltek pizzat. Dani is hozott sort, meg rendeltunk mi is pizzat, beszelgettunk nevettunk. Vartuk, hogy mikor fognak befutni a tobbiek. Fel nyolckor atneztunk ahhoz az asztalhoz, ahol lenniuk kellett volna, de nem voltak. Mondjuk nem is nagyon szamitottam ra, hogy masok is eljonnek, de azert jo lett volna. nyolckor elmentek Andreek is, aztan meg egy kicsit ultunk Martinnal es Sandraval, majd szundi. Fura ez a par, Sandra velunk egyidos, es szerintem kedves lany, Martin meg olyan csavargoszeru, csapodik ide oda, kilenc eve vannak egyutt, de Sandra ket honappal elobb hazamegy, mert neki kevesebb a penze, mint a fiunak... Ok tudjak. Mindenesetre megbeszeltuk, hogy ok is akarnak jonni a Fraserre, es egyutt jo lenne, de ok kicsit elobb indulnak mint mi, es majd telefonon egyeztetunk, ki mikor hol van. Azert jo lenne legalabb 2 embert ismerni a 11bol, akikkel leszunk majd a kocsiban.

Whitehaven 15th Oct 2004

Pentek Mick jokoran kelt, azt hiszem hatkor, hogy keszen legyen a reggeli, mire a kedves utasok sziveskednek felebredni. O ott aludt a mi szobankban,nem tudom miert, pedig tegnap meg meg is kerdeztem tole, hogy hol szoktak aludni, es mondta, hogy van meg egy kisebb kabin, es ott. meg igy is volt nalunk szabad agy. A reggeli gyumolcssali, meg cornflakes, nekem tokeletes. Jo koran tovabballtunk, es egy helyen megalltunk snorkellkedni. Eleg felhos volt az eg,es faztam is, mert jol kint felejtettuk a kocsiban a hosszunadragomat, es zoknit sem lehet huzni, mert mezitlab maszkalunk a fedelzeten, es vizes lesz. Mondtam Daninak, hogy nem szeretnek bemenni, de rabeszelt. tenyleg szep itt a korall, meg sokmindent lehet latni, de kb 10 percig birtam, aztan kertem a fiut, aki a csonakkal kivitt bennunket,hogy vigyen vissza a hajora, mert megfagyok. Mire megszaritkoztam, mar kicsit ki is sutott a nap! Sajnos nincs eleg szelunk, ezert motorral kell mennunk, ami azert is igzi kicsit, mert ugy tunik, hogy valamelyik motor betegeskedik. Ezt onnan gondoljuk, hogy nagy telefonalgatasok mentekegesz delelott, es a fiu, akinek nem tudom a nevet, szerelte, de sajnos nem sikerult belatasra birnia. Del korul kikotottunk a Whitsunday sziget mellett, ami a szigetcsoport legnagyobb tajga, mellesleg itt talalhato a hires Whitehaven Beach, egy feher homokos kepeslapba illo tengerobol. Ebedeltunk, aztan irany a part. A hajok a feherhomok tuloldalan parkolnak, talan itt biztonsagosabb, vagy hatasosabb a turistanak a domboldalrol meglatni ezt a csodat.
a dombteton kelloen biztonsagos kilato, tele turistakkal, es a kilatas magaert beszel... (kepek a www.pbase.com/goncisom oldalon) Valahonnan, nem lehet tudni pontosan hogy, talan vulkanikus mukodes kovetkezteben a part kozeleben es a parton vegig szilikonszemcsek teszik feherre a homokot. Nagyon jo, mert huvos, lehet rajta mezitlab is menni, nem eg oda az ember laba. Mas szigeteken itt nincs ilyen, fantasztikusan nez ki, ahogy a fehet homok egyszercsak veget er, es ugyanolyan a tenger, mint barhol mashol. a kilatoban kotelezo kepek keszultek, aztan partozas. Mondtak, hogy ovatosan banjunk a fenykepezogepekkel, mert hamar elasodnak a homokban, es akkor kereshetjuk. Ovatosak is voltunk, kint hagytuk a biztonsagos padon. A tengerobol apalykor egy homokpad altal kettevagott, itt lehet setalni, amugy lassan melyul a viz, ket meterrel a homokon belul meg mindig csak combig er. Idealis fetrengohely. A nemet ismerosokkel vidamkodtunka vizben, egy helyen rajakat talaltunk csapatban. Ezekre vigyazni kell, mert a farkukkal tudnak csipni. Mentunk mellettuk, hatalmasak voltak, kb. 60-70cm atmerojuek. Hiaba, faraszto dolog a turistaskodas, lefekudtunk a homokba, es emgvartuk, mig az apaly miatt kimegy alolunk a viz. aztan sajnos mennunk kellett, mondtam Daninak, hogy meg csinalni kellene azert szep kepeket a lagunaban is, felvettuk a gepeket, es visszasiettunk a vizhez. Kepek keszultek digitalissal, aztan a ngy geppel is, csak sajnos a szurocserenel Dani, (aki egyebkent nem akarta az egeszet) nyitva felejtette a fotostaskat, amibol a digitkamera belepottyant a vizbe. Nem tudom leirni, mit ereztem.......................
Nagyon gyorsan sikerult kivenni, nem folyt belole a viz, de nem erre lett kitalalva. Nem akartuk bekapcsolni, nehogy zarlatos legyen, csak az imadsag marad, hogy ha kiszarad, mukodjon. Tobb szempontbol nagyon rossz ez most, mert egyreszt kolcsonkaptuk. Masreszt nem tudok tobb kepet csinalni. Es venni kell egy ujat. PONT
Vissza a hajohoz a hangulatnak megfelelo csondben. Mics mondta, hogy az edesapja is beleejtette a kamerajat egyszer egy vizbe (vajon sos es mikroszemcses homokos volt-e) es o betette a sutobe alacsony fokozattal, es mukodott. Ja, mi is kiszaritjuk, es legkozelebb holnap bekapcsoljuk, aztan meglatjuk...
A delutan tovabbi reszeben a Whitsunday-el szemben levo kis szigethez mentunk a hajoval, ahol aludni terveztunk. Kikotes utan Dani meg snorkeledni ment, nekem nem volt kedvem, pedig mikor visszajott, azt mondta, hogy ez volt a legszebb resz, rengeteg hal, korall, minden.
En sirattam a kamerat, es szaritgattam. Otorai teara atvittek bennunket a kis szigetre, ahonnan mellesleg a naplementet is vegigcsodalhattuk. Korallhegyek alkottak a partrol egeszen a dombig terjedo teruletet, olyan volt, mint egy csontmezo. Mindenki csinalt szep csoportkepet, csak mi, nem, mert nincs mivel. :-( Remelem megjavithato, mert telleg nagyon rossz nelkule.
Naplementeig az Au hazasparral beszeltunk, illetve inkabb ok velunk, mert a bacsinak ha feltettunk egy rovid kerdest, akkor feloras monologba kezdett, es akkor sem hagyta abba, ha mar nem figyelt ra a kerdezo, akkor mashoz fordult, es mondta tovabb. Azert is zavaro volt, mert csak magarol tudott beszelni...
Lattunk teknost amint kijott a viz alol levegoert, aztan sotet lett, es visszamentunk a hajora vacsorazni. A szel, a viz, es a jo levego mgtette a hatasat, mindenki nagyon dolt jobbra balra, hamar el is mentunk aludni.

Vitorlas, szigetek 14th Oct 2004

Csutortok Barmennyire is szerettunk volna kipihentek lenni, ugy tunik megsem sikerult teljesen, mert rohanva regeliztunk, es en meg pakoltam a kocsiban, hogy ne legyen semmi szem elott, amikor Dani mar vezetett. A legnagyobb problemam az, hogy nincs oram, es nem tudom, mennyi meg amennyi hatravan az indulasig. Vegul azert megiscsak sikerult a szefbe helyezni az utleveleket, jogsit, cd lejatszot, lemezeket, a ruhainkat egy masik szobaban elhelyezni, a kocsit a parkoloba vinni, es meg igy is elsonek erkeztunk a vitorlasbolt ele. Leadtuk a papirokat, amiket kitoltottunk, es stingersuitot akartunk kerni, de mar elfogyott sajnos, mondta a neni. Viszont a kikotoben is lehet berelni. Azert van erre a nagyon vekony plasztik kezeslabara szukseg, mert a meduzak, vagy jellyfishek ebben az idoszakban mar jocskan vannak a vizben, es ha megcsipnek, az ne kellemes. Szoval ezt kerulendo... Aztan par perc mulva a boltos neni hozott vadi ujakat, abbol kaptunk kettot. En feketet, Dani szep kek csikosat. Viccesen nezunk ki, de masok is!
40 dollarert lehetett viz alatti kamerat venni, olyat, amiben cserelheto a film, azaz tobbszor is hasznalhato. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy vegyunk-e, mivel eleg sokba kerul, es a tobbsege eldobhto, masreszt a buvarkodas kozben eddig eleg volt csak nezni, nemhogy fotozni. De most kolcsonosen meggyoztuk egymast ennek a hasznossagarol, es beruhaztunk. Kicsit rosszul ereztem magam, hogy ahhoz kepest, hogy terveim szerint nem koltunk ma semmit, maris sikerult kozel 100 dollart elverni. De ez van, majd kenyer, viz...
Haromnegyed kilenckor jottek ertunk kisbusszal, es a kikotobe vittek. 12en kellett volna legyunk, es lassan duzzadt a tarsasag. Volt egy ir par, harmincasok, nagyon csendesek, aztan egy hazaspar, akik itt laknak, es egy vitorlasversenyen nyertk ezt az utat... Egy walesi fiu, aki masfel eve itt dolgozik, aztan egy angol lany, es ekt nemet par, meg mi. Rajtunk kivul harom fos szemelyzet, Mick a host (szegeny), Donna a skipper, a kormanyos, es egy fura nevu fiu, aki a skippernek segitett. A crew nagyon jo elmeny volt az elozo hajos elmenyunkhoz kepest, nem roluk szolt az ut, es nem is akartak belemaszni a vendegek arcaba.
Egy kis eligazitas, es az agyak elfoglalasa utan kihajoztunk a kikotobol, es jo szel leven vitorlat is bontottunk. Most ertettem meg csak igazan, mi a jo ebben. Nem zorog a motor, megis fuj a szel, es gyonyoruek a dagado vitorlak. Nagyon orultunk mindketten, hogy ezt a hajot valasztottuk. Ez egy 24 meteres 50 eves gyonyoru hajo, nem ertek ugyan a vitorlasokhoz, de nekem a harom nap alatt azok kozul, amik szembe jottek, ez tetszett a legjobban.
Az elso megallo a Hook Islnd volt, ahol nem is mentunk ki a szarazfoldre, csak nezelodtunk a snorkel felszerelesunkkel. Gyonyoru a korall meg itt egeszen delen is, rengeteg halat lattunk, es nem bantam, hogy vettunk kamerat, mert sok szep kepet csinaltunk itt.
A masodik megallo a Haymann szigettel szemben volt, ahol egy homokpad es egy picurka nemzeti park talalhato. A homokpad eltunki az apalykor. A Haymannon vannak azok a luxusapartmanok, ahol a sztarok mulatjak az idejuket. Nappal nem is nagyon lehet latni, mert a fold alatt van egy csomo minden, hogy ne lehessen oket meg latni sem... 1200 dollar egy ejszaka, min. 3at kell ottolteni. Semmiseg.
A homokpadra kis csonakkal vittek ki bennunket, lehetett megint vizben halakat nezni, Dani ment is, en mar kicsit faztam ugyhogy ruhaban mentem, de sajnos a csonak nincs kellokeppen felfujva, es hullamzott is a tenger, igy csupa viz lettem. :-)
Seta, snorkelkedes utan vissza a hajora. A nemzeti park egyebkent nagyon pici, de gyonyoru kagylokat lattunk, amiket persze nem szabad kihoni, mert elfogynak...
A vacsi nagyon finom volt, rengeteg zoldseget adnak, es boseges is. A nemet fiatalokkal ettunk a fedelzeten, jot beszelgettunk, nagyon sokat nevettunk. Anrde, az idosebb fiu kicsit szerintem a bortol is nevetgelt. Az o baratnoje Sabine, veluk kicsit jobban voltunk, mint a masik parral, Martinnal es Sandraval, de azert ok is jofejek.
Kb 10kor fekudtunk, nekunk ez mar eleg keso...mostnaban. A legjobb agyat kaptuk, a konyha kozeleben, a motortol tavol, igy nem budos, mint a masik helyseg, ahol kicsit gazolaj szag van. Egy duplaagyunk volt, az emeletes agy felso reszen, alattunk a nemetek aludtak, egyel kisebb agyon mint mi. Szoval kiraly naszutas helyunk volt, es meg tengeribetegek sem lettunk.

Balgal, mentett kepek, Airlie Beach 13th Oct 2004

Szerda. Reggel Balgal Beachen szepen sutott a nap, meg regen is voltunk tengerparton, ugyhogy maradtunk kb 10-ig pihegni. Probaltam horgaszni kicsit, de semmi eredmenye, ugyhogy inkabb napoztunk, fetrengtunk a parton az erosen fujo szelben. Felszedtuk a satorfankat, de meg egy 10 perces bogancsszedegetest kozbeiktattunk, mert sikerult bogancsfoldre leteriteni a pokrocot. Aztan a szokasos autokazas, kozben szorakozunk a szivargyujtoval, amibol mindig kicsuszott az eloszto, merthogy egyszerre toltodik a digit fenykepezogep akuja, meg megy a huto hatul. Kicsit kifeszitettem a fem reszet, es akkor mar nem esett ki. Aztan megerkeztunk az ismeros Townsvillebe, utunk egyenesen a Woolworthos bevasarlokozpontba vezetett, ahol a kartyankat hagytuk, hatha meg tudnak menteni nehany kepet rola. Vegul olyan 80 kpete megmentettek, de meg nem neztuk at rendesen, ugy tunik, hogy sok beloluk mar olyan, amit kitoroltunk regen... Na mindegy, kifizettuk a 20AUDt, es jofej volt a srac, mert megkereste az asutral forgalmazojat a kartyanak, es felhivta oket, hogy tudjuk-e itt ervenyesiteni a garanciat. Azt mondtak, hogy ha viszunk egy faxokt a szamlarol, akkor OK. Ugyhogy most varjuk Aputol, hogy kuldje el a szamlat, ha megtalalja. Townsvillebe meg mostunk egyet, mert tudtuk, hogy a BP kutnal, ahol elotte aludtunk, csak 2AUD a mosas, es raadasul a szarito veletlenul ingyen megy! Mostunk is, meg a borzasztoan koszos narancssarga gatyamat is kimostuk, amit eddig nem akartunk semmivel osszemosni. Hat tiszta lett, meg 3 arnyalattal vilagosabb, mint a lecipzarozhato labresze. Valszeg a nap, meg a hasznalat koptatta ki ennyire. Mosas utan ujra uton, mert meg ma le akartunk erni Airlie Beachre, ahonnan a hajoutak mennek a Whitsunday Islands-hoz. Ez egy igazi hatizsakos turistak altal kedvelt nyaralohely, es a bulizason kivul a vitorlazas a szigetek kozott a kedvenc program. Sok itt a fiatal, inkabb bulizos turista, es kicsit rizikos, hohgy milyen tarsasaggal kerulsz ossze a hajon. Eppen ezert nem a legolcsobb hajot kerestuk, hanem olyat, mai talan kevesbe vonza a bulizosokat. Megerkezve Airliebe bementunk a kempingbe, amit mar kineztunk elotte, ez a testvere a Mission Beach-i kempingnek. Van benne medence, meg minden mi kell. A recepcios lany rogton megmutogatott nekunk nehany prospektust, de meg nem akartunk valasztani, mert tudtuk, hogy bent a varosba nagyobbvalasztek lesz. Ugyhogy megvacsiztunk, aztan bementunk a varosba. Airlie Beach olyan, mint mondjuk Siofok, cask mondjuk kisebb (egy utcabol all), es minden masodik haz egy nagy party etterem, bar. Rengeteg fiatal, nagy hangzavar. Kicsit fura. Kerestunk egy szimpi irodat, es fel ora beszelgetes utan kivalasztottuk az ENID nevu hajot, ami teljes harom napra megy ki a szigetekre (van ami csak ket nap es ket ejszaka). Ezen max 17 embert visznek, es amikor lefoglaltuk (este 8 korul), meg csak 12 utas volt, ami jol hangzott. Raadasul eleg jo aron sikerult egy un. combot venni, ami azt jelenti, hogy a Whitsundayen valo vitorlazas mellet a masik nepszerul program az 1000 km-rel delebbre levo Fraser Islanden 4WD autokazas, kempingezes. A combo olyan, hogy egybe kifizeted a kettot, es akkor olcsobban megkapod oket. Igy az egyebkent 130 AUD-s Frasert 80 AUD-ert be tudtuk fizetni. A fizetes kicsit nehezkesen sikerult, mert egy osszegben nem lehetett levenni a 800 AUD-t a szamlankrol a napi limit miatt, ugyhogy jol szet kellett darabolni. Aztan miutan kifizettuk, kaptunk mindenfele ingyen dolgot, pl. miutan visszajovunk a hajokazasbol, van egy ingyen ejszakank a hostelbe egy ketszemejes szobaba, meg ingyen megorzik a cuccainkat, meg ingyen parkolo a kocsinak, meg ingyen internet... Jol megvan ez csinalva! Atmentunk a vitorlasceg irodajaba, ahol megkaptuk az eligazitast, meg a kitoltendo papirokat. Aztan elindultunk visszafele, de mivel Kinga elegge tengeribeteg lett a multkor, akartunk venni valami tablettat. A gyogyszeresz viszont lebeszelt minket, merthogy nem kell a Whitsundayra, meg a vitorlason egyebkent is kevesbe lesz az ember tengeribeteg. Mar fel 9 korul volt, mikor visszamnetunk a kempingbe, gyorsan furodtunk egyet a medencebe, aztan zuhi, hajmosas, es kicsit pakolas, aztan mentunk aludni, nehogy faradtak legyunk holnap!

Ingham, Balgal Beach, sor, horgaszas 12th Oct 2004

Dani kerte, hogy vezessek en is, mert mar pihengetne o is kicsit, meg nezelodne. Persze szivesen vezetek en is, csak edidg mindig olyan lendulettel ult a jobb oldalra, hogy nem is volt kerdes, ki vezet. Igy hat reggeli utan... Ja a kempingben volt wc, de nem folyt benne a viz, viszont egy kis patak mellett aludtunk, tiszta vizu, meleg, minden, ott mostunk arcot, nagyon romantikus volt. A ficko, aki a kiskakas a szemetdombja, jott vodorrel, egy punnyadt hasu, nagyon oreg szerencsetlen bal***, kisse sajnaltam is marmar. Azert szivesen beloktem volna vodrostul furdeni kicsit. Szoval rggeliztunk, volt meg egy kis mangonk, amit egy udvarban vettunk tegnap utkozben. Lefagyasztottan aruljak, mert meg nincs szezon.
Reggeli utan irany tovabb del, Ingham, ahol mar jartunk, de vegul nem talaltuk meg a temetot, pedig allitolag nagyon erdekes, illetve szerettunk volna netezni is, mert a konyvtarban fel orat ingyen lehet maradni.
Vezettem, mint a kisangyal, jol is esett, meg orultem is, hogy Dani vegre bambulhat egy kicsit. Inghambe erve irany a temeto. A varos amugy olasz szarmazasu emberekkel van tele, emiatt erdekes a temeto is, mert kis hazakat epitenek a sirokra, vagyis kriptakat csinalnak, szines csempekkel diszitik, es fenykepeket raknak bele. Mar egyszer, amikor felfele mentunk Cairnsbe, probaltuk megnezni, de mint most kiderult, egy kanyarral a temeto elott jol visszafordultunk. De nem baj, legalabb maradt valami mostanra is.
Valoban angyon erdekes a hely, harom reszre lehet osztani, egy reszen teljesen normalis katoliku szokas szerint temetnek, sirokkal, aztan vannak az anglikanok, akiknek ugyanolyan sirjaik vannak, mint a katolikus koolegaknak, de megis szepraltan temetnek, es vegul van egy kriptaerdo, rengeteg kishaz, korben pedig fak, es aztan pusztasag. Nekem a temeto nagyon fontos, ha utazunk, mert rengeteg mindent meg lehet tudni az elokrol is ott. Pl. talaltunk olyan kriptat, amire az volt irva, hogy Rodrigo valaki, balesetben meggyilkolva. Dano mondta is, hogy biztos jo kis maffia harc volt, mert a mellette levo krpitaban is ugyanez volt a felirat...
A temeto utan konyvtar, internet, probaljuk behozni a lemaradast. Mindenkinek uzenem, hogy erdemes visszamenoleg megtekinteni nehany elozoleg hianyos reszt, mert potolgatjuk, amikor van idonk, remelhetoleg vegere erunk hamarosan...
Ebeddoben indultunk volna tovabb, de mar eleg ehesek voltunk, es ma sulthusi a menu krumplipurevel, de semmink nem volt hozzavalonak. Irany a coles, az egyik nagy bevasarlohely, ahol ha 30 folott koltunk, kapunk egy papirt, amire 4centtel olcsobban tudunk benzint venni per liter a coles kutaknal. Vasarlas, aztan hentes, aztan megint irany a highway.
Utkozben a Jourama Falls feliratnal mar annyira ehesek voltunk, hogy ugy dontottunk, nem megyunk tovabb, hanem megcsinaljuk a pecsenyenket ott. A vizeseshez vezeto ut egy ideig betonozott, aztan, mint altalaban csak unpaved road, vagyis aszfaltozatlan. km utan erkeztunk meg a nemzeti parkba, es rogton a kapu utan tabla figyelmeztet, hogy a patak kiontott, es az uton folyik, aki mer menjen... Nem nagy aradas, de azert izgi, igy, hogy meg eso se esett harom honapja. A parkolo mellett rendezett sutogeto, gazzal mukodo barbecuval, es rozsaval, idealis az ebedfozeshez. Az elmaradhatatlan vadpulyka is megerkezett, mire keszen lett az ebed. Szieszta utan meg furdeni szerettunk volna a vizesesnel, ami 650 meterre volt csak a parkolotol, nagy lelkesen el is isndultunk megkeresni. Mostanaban nem nagyon szeretek a bushban jarkalni, miota tobben megerositettek, hogy kigyoszezon van. De mindenesetre fogakat osszeszoritva nagyon eber szemekkel azert nekivagtunk, eredmeny: viz semmi, de egy fan ulo gyikot talaltunk, olyan, mint amilyen a lake Eachemnel ekllett volna. Ennek van a nyakan egy harmonikaszeru kepzodmeny, amit ha ideges kinyit, igy naynak es felelmetesnek latszik. De nagyon nyugis fajta kulonben, az sem zavarta, hogy Dani, hogy lefotozza huzta vonta az agat, amin ult. Visszafele a bushban mar nagyon kenyelmetlenul ereztem magam.
Delutanba hajlott mar, amikor visszertunk a foutra, 18km meg a frosty mango, ahol a vilag legjobb mango smoothieat lehet kapni, ez egy shake, fagyibol, meg tejbol, fenseges. Otkor zarnak, mi tiz perccel elobb ott voltunk, meg eppen elcsiptuk oket.
Az estet Balgal Beachen toltottuk, ott, ahol idefele a kulcsunkat sikerult bezarni. Ez a hely jo horgaszparadicsom, Dani nagy oromere, leszamitva a kis repulo verszivokat, amik nem hagytak beken egyikunket sem, de en jobban eszreveszem a csupasz labam miatt, es meg idoben leszapom oket. Dani viszont, aki horgaszni ment a naplementeben, nem foglalkozott veluk olyan angyon, aminek sajnos meg is lett az eredmenye, a spray ellenere is. Soroztunk, aztan ragasztgattam a fuzetet, mar egesz sokminden van benne, nagyon hasznos, sokal jobb lesz igy meselni majd, merre jartunk.
Dani semmit nem fogott. Nem ertem miert.

Tejuzem, jofej hawaii oregur, vizesesek, barom ausztral oregur 11th Oct 2004

Hetfo. Reggel joleso alvas utan ebredetunk maganyos parkolonkban, majd elindultunk Malanda fele, ahol az elso celpontunk egy tejuzem volt, ahol mellesleg egy kavezo es muzeum is mukodott. Reggelire ittunk egy szerenyen `Ausztralia legfinomabb turmixanak` nevezett mangoturmixot. Tenyleg nagyon finom kremes volt. aztan befizettunk a 10kor indulo tarlatvezetesre a tejuzembe. Negyen voltunk a csoportban, plusz az idegenvezeto es egy idegenvezeto tanonc, akinek neha az idegenvezeto mindenfele kulisszatitkokat mondott. Eloszor vegigmentunk a muzeumon, megmutogatta, hogy hogyan mukodik egy farm. Merthogy ahol mi voltunk, az mar a nyers tej feldolgozasat vegzo uzem volt. Ennek az uzemnek 100-150 farmer szallitotta a tejet naponta. Ez napi kb 200.000 liter tejet jelent!!! A muzeumban reszletesen elmeseltek a kornyek tortenelmet a vasut epitesetol a fakitermelesen keresztul az elso tejuzemig, ami 1908ban alapult itt. Szep lassan egyre tobben kezdtek itt szarvasmarha tenyesztessel foglalkozni, mivel jo nedves kornyek, sok a fu, van mit enni a teheneknek (mar 3 evvel ezelottig volt, most keves az eso, ahogy mar tegnap irtam). Egeszen 2000ig ez a tejuzem a farmerek tulajdonaban volt, de vegul beadtak a derekukat, es eladtak a tulajdonreszuk tobbseget a Dairy Farmers nevu nagy, de ausztral tulajdonu cegnek. A muzeumnezegetes utan atmentunk az uzembe. Eloszor a mozarella uzemet lattuk, csak kivulrol ablakokon keresztul (merthogy ugy van megcsinalva az uzem, hogy lathato legyen kivulrol!). A mozarellat csak nagy pizzacegeknek adjak el, ugyhogy nagy 5 kgos tombokben jott le a geprol. Aztan tovabbmentunk a csomagoloreszbe, ahol a nagy mozarellatomboket rakta bele egy no a neylonokba, amit a gep magatol csomagolt be. Az ezgesz uzem nagyon automatizalt, hipertiszta. Borzaszto lehet iott dolgozni. Rakod a mozarellakat innen oda, reggel kitakaritasz, es nincs kivel beszelgetni, mert nagy a zaj. Ja es hulye szinesruhas turistak az ablakon keresztul nezik, hogy mit csinalsz... A mozarellat rendszeresen ellenorzik a laboratoriumban. A legjobb modzert valasztjak, sutnek egy pizzat es megnezik, hogy jo e a kinezete ahogy megolvad, megy az illata, meg hogy nem tul zsiros-e. Aztan meg megeszik... A kovetkezo allomas a muanyag palackgyarto uzem volt, ahol 800 fokos folyekony ragogumibol (polietilen) preseli a gep a palackokat. NA ezek csomagolasa sem egy izgalmas munka! Igazabol most ertettem meg igazan a munkapszichologia jelentoseget. Ez kihivas itt olyan korulmenyeket teremteni, ahol jo dolgozni. Pedig itt megprobaljak. Van egy olyan piheno szoba, hogy megnyaltam a 10 ujjam utana. Van biliardasztal, pinpong asztal, nagy es vilagos, szines festmennyel a falon. Itt vannak a szekrenyek, meg egy kisebb konyha asztalokkal. NAgyon profi. Aztan lattuk meg a tejuzemet, ahol a tejet toltottek a palackokba. Ebben nem volt sok izgi, olyan mint a filmen, jonnek a palackok, bele a tej, aztan tovabb. A mennyiseg az azert ilyeszto!
A tura utan kimentunk a kavezoba, ahol meg kaptunk egy kostolot a sajtokbol, amik finomak voltak, meg jolestek. Kozben elkezdtunk beszelgetni a turan resztvevo idos hawaii parbol a ferfivel (Billel, a no akivel volt Doris, de csak 4 eve ismerik egymast, kb. 70 eves a pasi, muveszetet tanitott regebben kozepiskolaban). Kiderult, hogy ok egy un. `otthon cserelo` honlap segitsegevel talaltak valakiket itt, akikkel kicsereltek a hazaikat. Ez azt jelenti, hogy az ausztral par elment Hawaiira, ahol az o hazukban laknak, az oautojukat hasznaljak, ok meg idejottek es hasznaljak a masik par cuccait. Zsenialis otlet, csak egy kis batorsag kell hozza, hogy megbizz a masikban. Bill meselte, hogy ma mennek negy napra buvarkodni a korallzatonyra. O regota buvarkodik, 400 merulese van!! A no meg nem reg ota, csak 50 merulese van. Igenam, csakhogy mivel nincs penzuk, ezert ok csak a partrol buvarkodnak Hawaiion! Osszeszorul a szivem, ha rajuk gondolok. Milyen rossz lehet szombat de. lemenni merulni egyet... Na de egyebkent az oreg nagyon jo fej volt, mellesleg pilota es sziklamaszo volt. NAgyon felvilagoszult nezetei vannak, beszelgettunk vele Bushrol, meg a politikajarol, es elmondta, hogy nagyon rosszul erzi magat amiatt, hogy a mostani vezetes miatt sok sok ellenseget szereztek maguknak, es hogy tobbek kozott ezek miatt tul magasan hordjak az orrukat az USAban, es nem tanulnak masoktol! Pl. egyszeru pelda, harsogjak ok is a kornyezetvedelmet, de amikor a WCjet akarta kicserelni, akkor sehol sem kapott olyan WC tartalyt, amin ket gomb lenne egy fel urites es egy teljes. Itt minden WC ilyen! Jol elbeszelgettunk vele, mikor felocsudtunk, addigra fel egy volt, ugyhogy sietosen idultunk a vizesesekhez. Milla Milla kisvaros, nem tul sok latnivaloval, viszont onnan nem messze volt a vizeses korut, ahol harom szep vizeses van: Milla Milla, Zillie, es a harmadiknak nem tudom mia neve. A Milla Milla vizesesnel fenykepezkedtunk, es megkertunk egy not, hogy fotozzon le minket. Kicsivel utana odajott hozzank, hogy ugye mi magyarok vagynk (angolul). Mondtuk: igen. Merthogy az o szulei magyarok. O mar nem beszel, de erti nagyjabol amit beszelunk. Vicces volt. Ott a vizesesnel megfoztuk a pennenket tonhallal, meg finom szosszal. Tovabbmentunk a masik ketto vizeseshez, bukdacsoltunk a koveken es feltunk a kigyoktol, mert lattunk egy kiirast, hogy vigyazzunk a kigyokkal, mert az evnek ebben a szakaszaban nagyon aktivak. Hat koszi. Hat figyeltunk. Nem lattunk egyet sem! A Harmadik vizeses utan mar bucsuztunk a tropusi terulettol, mert elindultunk vissza a fout fele a tengerpartra, ahol mostmar irany: DEL! Megalltunk Innisfailbe internetezni egyet, aztan a Paronella Park mellett alltunk meg egy ingyenes kempingben aludni. Eleg sokan voltak, de talaltunk egy jo kis helyet. Megvacsiztunk, elhelyezkedtunk, aztan lefekudtunk, amikoris elindult egy motoros generator kb 6 m-re a kocsitol. Eleg hangos volt! Lattam egy fickot, aki ott allitgatta, es odamentem hozza, hogy ezt komolyan gondolja-e, es hogy meddig kivanja ezt itt hasznalni (ciripelnek a tucskok, csillagos az eg, csobog a patak mellettunk, es duborog egy generator). Meg sem varta mig kerdezek, rogton visszavagott, hogy o eldugta a fa moge (az o autojatol 10 mre, a mienktol 5-re!) es hogy o most TVt akar nezni, amjd fel 11kor kikapcsoljak, majd lelepett. A stilus olyan meglepo volt, hogy nemi s tudtam mit mondani ra, kicsit otthonos volt, sajnos. Gondoltuk, majdcsak el tudunk aludni, most mit lehet csinalni. Aztan 10 korul meg mindig ebren (1 oraja probaltunk aludni) odamentem hozza, hogy most mar jo lenne aludni, erre az elso megjegyzese az volt, hogy #### off! es beallt egy olyan pozba, hogy nekem nagyon meg kellett volna ijednem. Kicsit kakaskodtunk, elkuldtem en is ide-oda, aztan sajnos verekedes nelkul lezarult a beszelgetes, bar elkepesztoen duhito volt! Visszamentem a kocsib, megbeszeltuk Kingaval, hogy ez egy elmebeteg, aztan arrebbaltunk 20 mrel, es egy jo kis beszelgetes utan aludtunk. Egyebkent tenyleg reg beszelgettunk ilyen jot, kellemes volt az ido, ugyhogy meg meg is koszonhettuk volna a fickonak :-). Csak pozitivan!

Kinai templom, tavak, platypus 10th Oct 2004

Vasarnap. Reggel kicsit rossz volt az ido, talan szemerkelt is az eso, es felhos volt az eg. Aztan ahogy a nap egyre erosebb lett, gyorsan feloszlottak. Erdekes, hogy milyen ereje van itt a napnak. Ha reggel meg suru felhonek tunik is ami felettunk van, 2 ora mulva mar nyoma sincs. Egyebkent erdekes, hogy ez a kornyek Ausztralia legesosebb terulete, evente 250 napot esik altalaban az eso. De harom eve sokkal kevesebbet, amit foleg a mezogazdasag szenved meg. Kevesebbet tudnak enni a tehenek... Szoval felkeltunk, es kis szedelodzkodes utan kimentunk a folduton a furdostegig. Merthogy az uton befele a Tinaroo tohoz van egy szepen kialakitott piknikhely szep uj asztalokkal, padokkal, meg egy steggel, amirol jol lehet ugralni, meg uszkalni a toban. Itt megreggeliztunk (akit erdekel, altalaban cornflakest eszunk reggelire, van hogy gyumolcsot darabolunk bele, ha van), es tovabbindultunk Athertonba. Atherton a kozpontja a regionak. Koran odaertunk, ugyhogyaz ebredezo varosban setaltunk, pisiltunk, aztan megneztuk a Crystal Caves boltot. Ez egy kristalygyujto ficko altal csinalt bolt es egy mesterseges barlang, ahova be vannak pakolva kristalyok. A barlangba belepot szednek, es a mestersegessege miatt nem nagyon vonzott, ugyhogy csak a boltban neztunk korul. Hihetetlen krisztalyok voltak, es erdekes, hogy egy ilyen krisztaly kivulrol csak egy srgolyonak nez ki. Aztan kettetorik az agyaggolyot es benne no a szebbnel szebb kristaly. Miutan kinezelodtuk magunkat elentunk a boltba vettunk kenyeret, meg cornflakest reggelire. Aztan meg egy latnivalo volt a varosban, a kinai templom. Erdekesnek igerkezett, es nagyon jo, hogy elmentunk megnezni! A kornyekre a 19. szazad vegen az aranylaz rengeteg kinait vonzott, a lakossag 90%-a kinai volt. A mostani Atherton (egyebkent egy kisvaros max 5000 lakoval) szelen volt az akkori Chinatown. Ezek fahazikok voltak egy utcaban. Ebben az utcaban epitettek fel a 20. szazad elejen a templomot a helyiek. A templom epuletet helyi fakbol keszitettek: voros cedrus, meg feketebab, amik oriasira novo tobb 1000!!! eves fak voltak. Az ilyen fak kivagasa kulon mesterseg volt, dominoelv szerint egy nagy faval kidontottek egy hektarnyi erdot. Abban az idoben ezeknek a faknak az erteke az aranyeval osszemerheto volt! Jo tartos fak, meg most 100 ev utan is szepen all a templom. A templom disziteset es minden berendezesi targyat viszont kinabol hoztak/hozattak a helyiek, mindig, ha osszeraktak kis penzt, akkor vettek valamit a templomba. Aztan az 1930-as evekben elhagytak a kornyeket, ma mar a templom egyedul all, nincs mellette egy haz sem. Aztan 1956 (!) ban volt egy nagy szelvihar, ami elvitte a templom tornac reszet. Vegul valamikor 2000 korul adta az Ausztral Nemzeti Oroksegnek a teruletet es a templomot az az orokos, akie a fold volt. Es ekkor a legtobb dolgot erintatlenul talaltak benne!! Gyonyoru faragvanyok, feliratok... Ami nem volt meg, azt is a regen itt lako kinaiak vittek el, de senki nem rabolta ki... Hihetetlen. Nagyon jo volt a guide, egy idosebb ficko, aki meselt arrol, hogy hogyan eltek itt annak idejen, meg hogy a leszarmazottak mostanaban is jarnak ide, es hogy nem mondanam meg roluk, hogy kinaika voltak, merthogy teljesen ausztralok.
A templom utan indultunk a vulkanikus tavakhoz (2) A Lake Eachemhez es a Lake Barrinhoz. Az elso egy kb 1km atmeroju to, jo mely, a vulkanikus lava es a talajviz talalkozasakor alakult ki. Jot usztunk a toban, ztan korbesetaltunk. Az erdoben hatalmas fakkal talalkoztunk, es probaltunk latni fakengurut, meg idevalosi sarkanygyikot, de azok jol elbujtak. A fak nem tudtak :-). Seta utan atmentunk a masik tohoz, ahol egy hajouttal korbevittek minket es mutogattak az elovilagot. Lattunk teknost, pelikant, kigyonyaku madarat, kormorant, angolnat, es mindenfelel gyonyoru fakat, meg az azokon lako egyeb eloskodo novenyeket. Nem lattunk pitont es sarkanygyikot, pedig elvileg elnek a kornyeken. Hajozas utan siettunk, mert meg viszonylag vilagosban (4.30) meg akartuk nezni a Fuggonyfugefat (Curtain Fig tree). Ez egy hatalmas fa, ami hat nehez elmondani hogy nez ki, meg kell nezni a fenykepet (mar ha felrakjuk). A lenyeg, hogy ez a fuge egy masik fan kezd el noni, majd leereszti a gyokereit a foldig. Aztan kidol az eredeti fa, es nekidol egy masik fanak, afugefa meg elkezd arra is ranoni, es lelogatja agyokereit, amik a levegobol lognak lefele. Aztan az eredeti fa szep lassan elkorhad, es marad a fugefa, ami 45 fokos szogben all es fuggolegesen nonek le a gyokerei. Megcsodaltuk, es meg mindg nem volt vege a napnak. Yungaburra a kisvaros neve, amelyik a fuggonyfa mellett van. Yungaburra a helyes regi epuletei (itt a 100 eves epulet mar osregi) mellett arrol is hires, hogy jo platypus (kacsacsoru emlos) nezo helye van. Egy kis patak ahol elnek a platypusok, es egy hid alatt, meg a patak menten az osvenyrol lathatoak naplementekor, meg hajnalban. Mi este mentunk oda, es a platypus kedveert lemondtunk a meleg vacsirol, inkabb ettunk szendvicset. Lementunk nezelodni, es turelmesen vartunk. Lattunk is egyet egy pillanatra, de aztan leuszott a patak menten. Kesobb jott egy kisebb csoport egy guiddal es hozzajuk csatlakozva aztan lattunk meg harmat. Erdekes milyen kicsik (kb. 30 cm), es helyesek, ahogy feljonnek levegot venni, aztan visszamennek a patakmederbe turkalni rakok, meg pondrok utan. Le is sikerult fenykepezni egyet, 2-3 meterre volt csak tolunk. Mar erosen sotetedett, amikor elindultunk az ingyenes cemping fele. Megtalaltuk, de ki volt rakva, hogy NO CAMPING. Ugyhogy bementem a szemkozti benzinkuthoz megkerdezni. A kutas azt mondta, hogy ne torodjunk a tablaval, ott nyugodtan maradhatunk. Ott is maradtunk, egyedul voltunk ott ejszaka. Jo volt. A lampa a WC-zuhanyzoban este nem nagyon akart felkapcsolodni (fenyerzekeny volt, es ho le, hol felkapcsolodott), ugyhogy zseblampaval furodtunk, de mar hozza vagyunk szokva. Aztan aludtunk.