Viszlat Bangkok, viszlat meleg ruhak 4th Dec 2004

Szombat A tegnapi kolazas utan nem is ment olyan nehezen az elalvas, de az ebredes sem, fel kilenckor kiugrottunk az agybol, nagyon tettre keszen, hogy mindent elintezzunk, amit csak kell. Penvaltas, posta, borondok biztonsagba helyezese a cel, mindezt delig, amikor el kell hagynunk a szallast. Gyors zuhanyzas, aztan lassabb gondolkodas, mi legyen, mit adjunk fel a postan, mi maradjon, mennyiert, stb. Aztan ugy dontottunk, visszuk az egesz nagy hatizsakot, ami tele volt azokkal a holmikkal, maiket mar egeszen biztosan nem fogunk itt hasznalni, mert igy a legegyszerubb, ha majd a postan eldontjuk, mi megy, mi marad, fuggoen attol is, hogy mennyibe kerul a hazakuldes, es mennyit erdemes.
Megreggeliztunk, az itt szokasos piritos nekem, vagy vaj, vagy dzsem, Daninak meg a piritott rizs. En mar latni sem birom egyiket sem...
Kellemes ido, jar a szel, es nincs dogmeleg, csak a napon, de azt ki lehet kerulni. Viszont irdatlan szmog, es buz, mert a szemetet az utcara dobaljak, semmi zacsko, vagy kuka, illetve van, de hasznalat mellozve.
Ja, amit le akartam irni, hogy egyreszt nincs jarda, legalabbis ezen a kornyeken, igy mindig kihivas a buszmegalloig eljutni, masreszt pedig, es ezt biztosan nem irtam meg, a lakasok egy tipusa olyan, hogy kirakatszeruen zarodik a fobejarat, altalaban egy rolos aluminium valami az ajto, amit csak ejszakara engednek le, e mogott van a lakas fo tere, altalaban eleg uresen kong, vagy van tv, es egy kanape vagy nincs, de ide allnak be az autoval... Mert az a legnagyobb ertekuk. Van akinek szerintem tobbe kerul az autoja, mint az egesz lakasa. Nem is ertem egeszen...
Szoval baktatas a penzvaltoig, minthogy egy kanyink sem maradt, a 7 11 be. Mondjak, az nem itt van, hanem a masik helyen, szoval tovabb. Siker, megtalaltuk, atvaltottuk, van egy kis penzunk, de nem sok, varjuk, hogy felszabaduljon az en szamlamrol a lekotes. Ma jar le, de ma szombat, es majd csak hetfon jutunk hozza legkozelebb... Penzvaltas utan ugy dontottunk, leggyorsabb megoldas taxiba szallni, de a taxibacsi nem igazan ertette hogy merre akarunk menni, illtve a posta ikonja nem sokat mondd neki. Sem, mert eddig mindenki bamulta csak, es nem ertette, mit jelenthet. Ez meg hagyjan, de hoft mindenre valami mas szavuk van, mint az internacionalis szavak? Szoval kisse nehezkesen indultunk neki az utnak, ami amugy nem olyan veszesen sok. Befordult szegeny utkozben valahova, bizva benne, hogy valaki csak tud angolul, a kis kisasszony, akit vegul talaltunk, az ikonok ismereteben nem jeleskedett, de legalabb az a szo, hogy Post, nem volt neki idegen. Meg majdnem elutottunk egy motorost, egy gyalogost, es majdnem nekimentunk egy masik autonak, mire vegre, de vegre megerkeztunk az Office ele. Nagygyon nagy betukkel, igaz nem kukacirassal, de ki volt ra irva, hogy General Post Office. Ha mar valaki taxisnak all, mert nem tudja a fo latvanyossagok nevet angolul??? Na mindegy, beklaffogtunk, jo nagy dobozok vannak, amikben haza lehet telepiteni ittmegunt nemkivanatos holmijainkat, valasztottunk is egy jokorat, amibe belefert minden, es meg egy kicsi hely maradt is, mire Dani sopankodott, miert nem hoztunk tobbet, akkor meg kevesebbet kellene itt hagynunk a hotelben. Vegul belatta, igy is sikerult kiuriteni a zsakomat, es kulonben pedig a foldon viszik, igy ket honap alatt er majd haza, de lagalabb csak! 2290 bahtunkba kerult, a legi 3900 helyett. Majd fogunk neki orulni otthon...
Megvartuk, mig rakerul az osszes belyeg, es a bacsi leveszi a merlegrol a neni helyett, mert 13 kilo, az mar sok. Aztan irany vissza a hotelbe, illetve a mosott ruhakert a hotel melle, aztan pakolas. Olyan jo erzes, hogy nincsenek tele a zsakok, es meg lehet ajandekot is vinni majd...Ha lesz meg penzunk egyaltalan ilyesmire... A pakolas vegeztevel Dani levitte a gurulos borondot, meg a kis hatizsakot a portara, es megkerte oket, zarjak be a szefkent mukodo csomagmegorzobe. Szemrebbenes nelkul megtettek. Nagyon jo, igy legalabb ezert nem kell fizetnunk. Ugyis ide jovunk mindig aludni, ha Bangkokban vagyunk.
Egy volt, amikor kicsekkoltunk, es a neni a recepcion, miutan megkapta a kulcsot, azzal allt elo, hogy 75 bahttal tartozunk, amiert Dani tegnap telefonalt Chiang Maiba. Tegnap a Mamit hivtam fel otthon ennyiert Europaban, ot percet tudtunk beszelni. Szoval ez kisse tulzas, es felhaborito. Ha meg azt nezzuk, hogy a kulso telefonon a messzebb levo Krabiba telefonalni 15 baht volt, meginkabb. Mindegy ez van, kifizettuk. Meg egy csoppet ucsorogtunk a hallban, ujsagot olvasgattunk, Dani mindig talal valamit, amit olvashat. Ebedeltunk a szomszed epuletben, Dani szegeny megint valami nagyon csiposet kapott, en nem, ugyhogy az enyem veget odaadtam neki, hatha jolesik. Internetezni akartunk meg, de be volt zarva a kavezo, a fiu, aki az etteremben dolgozott, mondta, hogy majd 3kor nyit, ugyhogy visszasetaltunk a hotel halljaba, jatszottunk, olvastunk, aztan negyed egykor eljottunk. Jelenleg itt utom a billentyuzetet, toltogetem a kepeket, fantasztikusan gyorsan megy, es varom, hogy elinduljunk a varos masik vegebe, a buszpalyaudvarra, hogy megint zotyogjunk 12 oracskat, de sebaj, mert aztan TENGER!!!!!

Bangkok, amikor minden sikerult 3rd Dec 2004

Pentek. Mikor reggel megerkeztunk a palyaudvarrol, lezuhanyoztunk, majd lementem, hogy megszervezzem a mobiltelefon elkuldeset. Megbeszeltem a recepciossal, hogy kit hivjon es mit mondjon neki. Felhivta a not, es vegul arra jutottunk, hogy nem tud semmilyen mobiltelefonrol, ok nem talaltak meg. Elegge lelombozodtam. Tobb lehetoseg volt (1. elozo nap megtatalta, de mara rajott, hogy inkabb megsem, 2. tegnap nem ertettuk meg egymast, es csak nem ertette mit mondok es nem is talalta meg, vagy mar akkor is csak nem mondott igazat...), de a lenyeg, hogy nem sokat tudtunk csinalni. Nem volt erdemes visszabumlizni 18 orat csak azert, hogy veszekedjek veluk, es azt mondjak, hogy ok nem talaltak meg... Uhogy felmentem, aludtunk egyet, aztan gondoltuk megnezzuk mi van az oltonyommel. Kozben megnezve a biztositast arra jutottunk, hogy lehet, hogy kifizetik a telefont, ha van rendorsegi jegyzokonyv. Vegul az egyszeruseg kedveert ugy dontottunk, hogy egyszerubb azt mondani, hogy itt Bangkokban loptak el, mert azt kicsit nehez lenne elmagyarazni, hogy Paiban loptak el... Felhivtuk a turistarendorseget es kiderult, hogy a szabotol 2 percre van, uhogy odamentunk szemelyesen. Elmeseltem a tortenetet, hogy valahol a buszon vagy a piacon elloptak a telefont, jol leirtak es jegyzokonyvbe irtak, uhogy remeljuk a biztosito fizetni fog ra (ha mar tobb, mint 200 ezer Ft-ot fizettunk biztositasra...). Aztan atsetaltunk a szabohoz, ahol keszen volt az ingem, a nadragaom es felkesz az oltonyom. Felprobaltam es nagyon szepen megcsinaltak, Kinganak nagyon tetszettem az uj oltonyomben, csak mondta, hogy azert rossz, mert az oltonyben mindig dolgozni megyek, es az nem jo.. Megbeszeltuk, hogy januar elejere megcsinaljak keszre. Aztan gyalog setaltunk a belvaros (Khao San) fele, mert ki akartuk cserelni a konyveinket ujakra. Kozben ettunk egy helyen az utcan, ahol rengeteg nagy talban mindenfele kajak voltak. Nyuzsogtek az eladok es a vevok korulotte, a fo eladono borzaszto stilusban szolgalta ki az embereket, amikor egy biciklis turista megallt a stand elott, es a kanallal meg akarta nezni, hogy milyen a halgolyo belulrol, akkor raorditott es racsapott a kezere, majd elhesegette onnan a sracot, aki fel volt haborodva, de meg tudom erteni. Sajna ezen a kornyeke tul sok a turista, es ahol sok a turista, ott nem az erdeklodo kedvesseg jellemzi a helyieket, hanem a fugges es undor keverekebol keletkezo ingerultseg. Sajnos itt Thaifoldon tobb helyen talalkoztunk mar ezzel a mentalitassal, de a legrosszabb itt Bangkok belvarosaban. Szoval ette, aztan tovabbmentunk es talaltunk egy kapualjat, ahol elcsereltuk a konyveinket ket ujra. Kinga egy Daniell Steel konyvet valasztott, gondolta kiprobalja, hamar olyan bestseller. En egy bestsellernek mondott konyvet valasztottam, ami az Ausztraliaba kuldott elso fegyencszallitmany utjat kiseri vegig a 18. szazadban az egyik fegyenc szemszogebol. Kinga beszelni szeretett volna Jutkaval (Anyukaja), uhogy bementunk az egyik International call feliratu helyre. Kiderult, hogy a kiirtakkal ellentetben nem 75, hanem 150 Ft lenne egy perc, uhogy tovabbaltunk. Vegul egy masik helyen tenyleg 75 Ft (15 Baht) volt a hivas. Kinga telefonlat, beszelgetes kozben megbeszeltuk, hogy 5 percet beszel, mert en mindig idegeskedek a hosszura nyulo telefonbeszelgetesek miatt. Aztan az 5. perc vegen epp elbucsuztak Jutkaval, en meg lenyomtam a telefont, mert gondoltam mar vege, es ne fizessuk ki a kovetkezo percet is 5 sec miatt. Ez hiba volt, jo 20 perceb telt, mire kicsit kiengeszteltem Kingat (bocsanat Jutka toled is :-). Aztan interneteztunk egyet, majd mar olyan 6 ora fele ugy dontottunk, hogy kimegyunk a buszpalyaudvarra, hogy megvegyuk a jegyet masnapra Krabiba, meg hogy lemerjuk, hogy mennyi ideig tart az ut az iszonyatos bangkoki forgalomban. 7 korlure kiertunk, es eppenhogy tobbe kerult a jegy, mint amennyi penz volt nalunk, es a egyikunk szamlajan sem volt nem lekotott penz, az ausztral dollar meg nem volt naunk. Vegul rajottem, hogy m,eg van 700 Ft a szamlamon es az 100 Bahtra eleg. Ennyit kivettunk a szamlarol, es ez pont eleg volt, uhogy bebiztositottuk a helyunket a masnap este kilences buszon. Mar nyolc volt mikor visszaindultunk a szallashoz, szerencsere a szallas kozelebe megallo 507-es busz (amivel a belvarosba is megyunk altalaban) innen indul, uhogy atszallas nelkul 1 ora alatt hazaertunk. Na gondoltuk holnap ket orat szamolunk ra, mert belefer, hogy akkora lesz a forgalom. Vegul mar olyan keso volt, hogy nem volt nyitva etterem a szallas kornyeken, uhogy vettunk a kozertbe csaokis fankot, azt vacsiztuk. Aztan alvas. Egesz sikeres nap volt...

Uton, buszon, taxiban, vonaton 2nd Dec 2004

Csutortok. Ma hosszu utra indulunk. Reggel osszepakoltunk, bar a mosodaba a ruhainkert meg el kellett menni. Sebaj, olyan 10 korul elmentunk, de nem volt nyitva a mososda. Kicsit izgultunk, mert 11-re vissza kellett vinni a motort, meg a busz is indul lassan... Azert beultunk internetezni a mosodaval szemben. Vegul 11 volt mar, amikor kinyitott, nagy sietve kifizettuk, es visszamnetunk a szallasra. Ott bepakoltunk, aztan Kingaval es az egyik taskaval bemotoroztam a buszpalyaudvarhoz. Aztan visszamentem a masik taskaert. Felkaptam , kifizettem a szallast, aztan mentem leadni amotort. Kb. fel 12 volt, amikor vegul leadtam es odaertem a buszpalyaudvarra (na ez tulzas, egy poros beallo ket kopott etterem kozott). Meg nem reggeliztunk, es a busz sem erkezett meg meg, uhogy beultunk egy jonak kinezo helyre es ettunk iteni regelit. Kinga piritott bagettet mindenfele foldi joval (kremsajt es ilyesmi reg latottt finomsagok). En rantottat ettem, de kozben felugrottam, mert megjott a busz es felraktam a taskakat a buszra, hogy legalabb azok fent legyenek. Gyorsan befaltuk a maradekot, aztan felszalltunk a buszra, ami ugyanaz a rozoga kis piros busz volt, mint amivel jottunk. Del korul elindultunk, es docogtunk 4 orat (hogy miert kellett 20-al kusznunk lefele a hegyrol azt nem ertettuk). Vegul Chiang Maiban ugy dontottunk, hogy rogton a vonatpalyaudvarra megyunk, es szerencsere fel oran belul ment is egy vonat, ami masnap reggelre erkezik Bangkokba. Alvokocsis vionat volt, ami azt jelenti, hogy a folyoso ket oldalan egymassal szembe nezo szimpla szeke voltak, amiket este a szemelyzet atalakitott aggya es fent a mennyezetrol lehajtottak meg egy agyat. Agynemuvel mindennel, nagyon kenyelmes volt. Erdekes, hogy az also priccs dragabb volt, mint a felso. Aztan rajottunk miert, mert ott joval sotetbbet lehetett csinalni. Meg ulve elkezdtuk keresni Kinga telefonjat, de sehol sem talaltuk. Vegul kipakoltuk az osszes taskat, mindenhol megneztuk, de tenyleg nem volt sehol. Nem volt mese, valszeg otthagytuk a szobaban Paiban, ahonnan epp 100 km/h-val tavolodtunk. Fel akartuk hizvni a szallast, hogy megkerdezzuk megtalaltak-e a telefont. Az en mobilomrol ez a hivas percenkent kb 600 Ft-ba kerult volna, uhogy megkertem egy helyit a vonaton, hogy hivja mar fel nekem. Nagyon helyesek voltak, nem hagytak, hogy kifzessem es felhivtam a szallast. Eloszor mondta a neni, hogy megnezi. Aztan masodszor hivva azt mondta, hogy Ok, nala van. Na nagyon megorultem, azon gondolkoztunk Kingaval, hogy akkor most mi legyen. Vegul megkerdeztuk a kalauztol, hogy mia kovetkezo megallo, mert akkor ott leszallunk, es visszamegyunk Chiang Maiba... A kovetkezo megallo egy ora mulva volt, es ekkor mar nyolc ora korul volt es harom oraja indultunk Chiang Maibol. Szamolgatva arr jutottunk, hogy ez kicsit eros, valszeg azon a kis helyen ragadnank, meg az ujdonsult thai ismeroseink is lebeszeltek rola. Vegul ugy dontottunk, hogy marad megint a posta. Reggel megerkeztunk Bangkokba, szerencsere a kozponti vonatpalyaudvarra erkeztunk, ami kozel van A Blooms Residencetol, ami mar standard szallasunk Bangkokban. Ja, de ez mar a kovetkezo nap, lapozz...

Dani 28, hosszunyakuak faluja (vege hianyzik) 1st Dec 2004

Szerda Reggel eleg koran keltunk, mert szerettunk volna ha lehet egy egynapos turara menni, megnezni a hilltribeok kozul a hosszunyaku embereket, akik a burmai hatar kozeleben elnek, inkabb atjottek onnan, mert ott zargatjak oket, itt viszont eleg jol elnek. Foelg persze a bamesz turistakbol, de ez mar csak ilyen, ha valami olyan mas, mint ok...
Szoval felkeltunk, es mivel en azt hittem, Dani mar a mai estet mashol szeretne tolteni, osszepakoltam, de mindent, indulasra kesz allapotba. O meg nagy szemekkel nezte az igyekezetemet, nem ertette mi tortenik, nem szoktam en ilyen rendes lenni, ha pakolasrol van szo, inkabb az utolso pillantra hagyok mindent. Aztan mondta, hogy hova hova? Ma nem megyunk meg el... Na mindegy, legalabb rend van, es indulhatunk, amikor csak akarunk.
Az amerikaiak azzal jottek vissza, mire mi vegeztunk, hogy megis maradnak egy napot meg, nem tudom pontosan miert... Kerdeztuk toluk van e kedvuk velunk tartani, de ok inkabb mas programot terveztek. Felpattantunk hat a motorra, hogy megnezzuk van e egynapos kirandulas, de a kozeli uirodaban semmi nem volt. Tovabbmentunk, aztan Dani hirtelen kitalalta, hogy wcre kwll mwnnie, menjek, keressem meg hatah van valahol lehetoseg. Elindultam, de ut kozebn belefutottam az amcsikba, akik reggeliztek a kozelben. Leultem hozzajuk, vartam Danit, amig megjott beszelgettunk.
A buszpalyaudvarhoz kozel vegul talaltunk egy kisebb ceget, akik visznek embereket egynaposra, de irto draga, fejenkent 1250 baht, igy elgondolkoztunk, menjunk e inkabb maganszervezesben, de nem talaltunk a buszpalyaudvaron senkit, eki segiteni tudott volna. Igy inkabb visszamnetunk ahhoz a kis irodahoz, ahol nem volt egynapos, legalabb megkerdezni, mikor megy a busz Mao Hong Sonba, ahonnan mar csak egy ugras a falu... A bacsi nagyon kedves volt, de arra probalt rabeszebni, hogy akkor jarunk a legjobban, ha motorral megyunk, mert ugy a leggyorsabb, meg a legolcsobb. Hozzateszem, a varos innen 108km, a falu onnan meg 15, az osszesen 246! Mindezt egy kismotorral, kanyargos hegyi utakon, ugy, hogy mar tegnap attol a 100tol is szetment a fenekunk, meggondolando.
Viszont ez az, amit mindenkeppen szerettem volna latni, ilyen nincs sok helyen, Thaifoldon pedig itt egyedul. Egyre lelkesebbek lettunk, a vegen meg az amcsikat is megkerdeztuk, jonnek e, Bill erdeklodott, aztan Sandy lebeszelte a fiukat, neki eleg volt a tegnap... Emiatt aztan meg lelkesebbekke lettunk, mert ha mar kihivas is, akkor utanunk a vizozon. Elmentunk meg tankolni egyet, sajna a melegebb ruhakert nem ugrottunk be a szallasra, kesobb meg is bantuk, pedig utba is esett. Vettem reggelit, kis vizet, aztan hajra.
Az ut eleje teljesen siman ment, bar a szerpentines kanyargos uton mindig kicsit feszultebben ucsorgok Dani mogott, aki viszont nagyon jol vezet. Az ut egyharmada alatt ket lapositott kigyot is lattunk az uttesten... Nem szeretnek este hangokat hallgatni az erdoben, koszonom, egyszer eleg volt. Es nem is tudtam, hogy vannak kigyok errefele. Lehet hogy csak siklok voltak, bar ketlem.
Ameddig tegnap voltunk, eleg hamar eljutottunk, aztan ugy dontottunk, megallunk es veszunk valami meleg ruhat, mert befagy a poponk a mocin. Kaptam egy csodaszep se nem piros, se nem narancs szinu polar kapucnis pulcsit, Daninak meg vettunk kesztyut, 100% polieszter, meg egy hosszuujju polot. Igy mar kicsit konfortosabb volt. A masodik ketharmad felenel konyorogtem, hogy alljunk meg, hadd erezzem ujra, hogy van labam, annyira zsibbadtak. Dan mondta is, lehet hogy direkt tervezik ilyen kenyelmetlenre az uleseket... Ahol megalltunk, Lahu nep arusitotta handmade portekait, ez kevesbe volt erdekes, annal inkabb a kilatas. Hatalmas erdos hegyek, koztuk volgy, ez igy meg nem hangzik erdekesebbnek, mint otthon, de tenyleg teljesen mas, be lehet latni az egesz tajat innen fntrol, majdnem olyan, mint Dobogokonel, csak a hegyek tenyleg hegyek...
Tovabbindultunk, surun gondoltam kozben arra, hogy biztos akarom e en ezt, foleg amikor elfogyott az egyik sav, mert frissen aszfaltoztak, es egy savban kellett elfernie mindenkinek, a kanyarokban is, amik nem voltak igazan belathatoak. Maradt meg egy kis osveny az ut kulso iven, inkabb azt valasztottuk, mint a szembeforgalmat. Nagyjabol ket es fel ora multan ertunk vegre Meo Hong Son ba, ahol szabalyszeruen leugrottunk a motorrol... Ekkor meg nem tudtam hogyan fogunk hazakeveredni, mert majdnem biztos voltam benne, hogy nem akarok soha tobbet motort latni.
Csitult ez az erzes, miutan megebedeltunk, jo csipos volt a kaja, en kesudios csirket ettem, ha lehet a kedvencem, Dani meg piritott rizst, szokas szerint. Egy fel orat ucsorogtunk, aztan megprobaltuk kideriteni, merre laknak a hosszunyakuak. Az etteremben az egyik nenei azt mondta balra, a masik, hogy jobbra induljunk. Ez igy nehez lesz, ugyhogy atmentunk a szemben levo helyre, ahol europai arcu emberek is voltak, toluk kerdeztuk, itt elokerult meg egy terkep is amirol kiderult a helyes irany. Nekivagtunk, bar mar keves volt az uzemanyagunk, biztunk benne, hogy nincs messze, es gyorsan odaerunk. 15km volt, es mar a pirosban a mutato, de sikerult. Az ut itt nem volt olyan kanyargos, mint eddig, es az izgatottsagtol nem is ereztuk, hogy nehez ulni a motoron. Az ut menten mindenhol rizsfoldek, emberek dolgoztak rajta jellegzetes kalapban, valahol tuzeltek is, igy az egesz taj meseszerunek hatott, a bambusz hazakkal a mezokon, ahova a tuzo nap elol menekulnek husolni pihenni munka kozben az emberek. Egy elagazasnal aztan egy tablaba futottunk, amin rajz mutatta, hogy a hosszunyakuak merre talalhatoak. Meg egy kisebb falun mentunk keresztul, aztan ujabb tabla, majd sorompo, majd ujabb tabla, ujabb sorompo, es meg ket tabla. Aztan izgi foldut, eleg docogos, de itt mar lattunk noket, kosarral a fejukre kotve, nepviseletben, amit eddig meg nem lattunk mashol. A falu hatara elott kicsivel ujabb katonai sorompo, nevet kell fuzetbe irni, ugy engednek tovabb, aztan meg egy kis zotyoges, es megerkeztunk a parkoloba, ahol le kell tenni a jarmuvet, mert innen mar csak gyalogosan lehet tovabbmenni. A falu kozvetlen bejarata elott ujabb katonak, megint nev felir, es mehetsz. Szerintem vigyaznak a nepekre itt, mert ezek amolyan vandornepseg, Burmabol jottek at, es mennenek tovabb, ha a katonak nem tartoztatnak fel oket. Meg nyilvan vedik is oket, annyi a turista errefele... Mondjuk ebbol elnek.

Motorozas, Bill balesete, masodik szulinap 30th Nov 2004

Kedd. Mikor felebredtunk mar negyed 10 volt, de fel tiz korul, amikor kimentem, Jackek nyugisan kaveztak, Bill meg aludt. Mi is kimentunk kavezni-kakaozni, fel ora mulva sikerult Billnek is elotantorognia. Meg elmentunk reggelizni, uhgogy 11 korul volt, mire eljutottunk a motorberlo helyre. Vegul harom 125 ccm-es motort bereltunk, es elindultunk a vizeseshez. Az ut egy resze aszfalton vezetett, majd atvaltott foldutra, majd igen meresz foldutra, hatalmas vajatokkal, kovekkel, uhogy Kinga sikitozott is :-). A vizeses nem volt nagy szam, de kellemes volt, ucsorogtunk, neztuk a kikotott teheneket. Visszamentunk a nagy utra, es ugy dontottunk, hogy elmegyunk a 40 km-re levo faluba. Az ut felvitt egy jo magas hegyre, uhogy vegig szerpentines uton mentunk fel, aztan le. A hegy tetejen gyonyoru kilato volt, meg a helyiek arultak mindenfele kezmuvesdolgokat. Csinaltunk nehany sztarportret egy helyi kislanyrol, aztan a mamajatol vettunk egy mobiltartot. Aztan tovabbindultunk lefele, mi mentunk elol, mogottunk Bill, aztan Jackek. Nehany kanyar utan lattam, hogy nem jonnek mogottunk, uhogy magalltunk. Vartunk nehany percet, aztan mikor nem jottek, akkor visszamentunk. Az utolso nagy kanyarnal Bill kicsuszott a koveken, es csuszott vagy 4-5 metert. Csunyan lejott a labarol a bor, meg a keze es a labfeje is sebes volt, de komolyabb baja nem tortent. csunya volt, lemostuk, amennyire tudtuk, aztan tovabbmentunk. Lereve a faluba bementunk egy hostelbe, ott rendesen kimosta a sebet, mi meg Jackkel elmentunk es vettunk a hel;yi gyogyszertarban kotszert, meg fertotlenitot. Jack bekotozte, lekezelte alkohollal. Az nagyon csipett... A hostel egyebkent nehany nagyon szep bungalloval es egy meg felkesz villaval jo kis pihenohelynek tunt az isten hata mogott. A villa mellett folyt egy kis folyo, egy kozos etkezo-piheno kilogott a folyo fole, nagyon hangulatos volt. Miutan ezen tul voltunk, visszafele indultunk, de leterve az utrol elmentunk egy barlanghoz. Sajnos mar 4 ora korul volt, es a tutajozassal egybekotott barlangtura 2 orat vett volna igenybe, uhogy nem mentunk be, csak a bejaratot neztuk meg. A folyo befolyt a barlangba, ezen usztak a bambusztutajok. A tutajosok ugy tunt ott alszanak a tutajok mellett. Visszasetaltunk a motorokhoz es visszaindultunk Paiba. Mar a felfele uton sotetedett, mikor felertunk a hegy tetejere mar gyonyoru naplemente volt. csinaltunk nehany kepet, aztan irany vissza, mert meg hatra volt 30 km, es a sotetben mar kellemetlen, meg hideg is volt.

Ut Paiba, elso szulinap 29th Nov 2004

Hetfo. Ezeket a napokat egybe irom, mert egyik nap csak atmentunk Paiba, meg mar regen volt... Szoval Chiang Maibol ugy tudtuk, hogy 12 korul megy a buszunk, ugyhogy 11-ig elvoltunk a szobaban, pakoltunk, pihiztunk. 11 korul kisetaltunk a foutra miutan kifizettunk a portan 79 Bahtot egy franya telefonhivasert!!! A fouton lestoppoltunk egy sangthaot, megalkudtunk 40 Bahtban, amiert kivitt minket a palyaudvarra. Megtalalva az indulasi beallot talalkoztunk a harom amerikaival (Jack, Sandy es Bill), akikkel tegnap a fozoiskolan voltunk egyutt. Ok is Paiba mentek, mondtak, hogy az a rozoga busz lesz a mienk es hogy hol kell jegyet venni. Volt meg egy orank, uhogy dumaltunk, meg vettem ebedre sultvirslit (itt valahogy olyan edeskesre csinaljak, nem finom...) meg sutiket. Szoba kerult, hogy gondolkodunk, hogy atmenjunk Malajziaba, es a mogottunk ulo lany bekapcsolodott a beszelgetesbe, aki mondta, hogy ok voltak, es hogy nagyon szep! Ok egyebkent fel evre vannak Bangkokban vmilyen kepzesen. A busz majdnem szetesett, kicsit tobb jegyet adtak el, mint amennyien belefertunk es meg liszttel is tele volt.. Sebaj vegigzotykolodtuk a 4 orat, kozben megalltunk egyszer. Ott elhoztam egy terkepet, aminek a hatoldalan hirdette magat egy motorkolcsonzo, ahol 150 Bahtert adtak egy 125 ccm-es robogot. Mikor megerkeztunk, es az uton is szemerkelt az eso. Amerikai baratainknak nem volt tervuk, hogy hol alszanak, uhogy jottek velunk. Gyalog mentunk, ok vettek meguknak neylon esokabatot, jol neztunk ki a sok szines cuccban. Kingusnak elol-hatul hatizsak... A szallas, amit lefoglaltunk Chiang Maibol nagyon jonak bizonyult, kellemes levegos elrendezesben korben fabungallok, a kor kozepen egy tavacska, annak kozepen nem mukodo bar TV-vel... A Szobak tisztak, meleg vizzel. Maradtunk! Kicsit pihegtunk, aztan setaltunk a varoskaban, majd beultunk az egyik etterembe. Az itteni ettermek mindenfele etlet megcsinaltak, az etlap kb 20 oldalbol allt es jo volt az ar is. Kinga bejelentette, hogy akkor most unnepeljuk meg a szulinapomat, gondolom azert, mert most tarsasagban vagyunk. Ittam egy sort, ettunk paradicsomlevest, meg jo kis hamburgert. Aztan meg jo bananos palacsintat is. Vacsi utan mindenki dolt jobbra balra, pedig meg csak 8 ora volt. Hazamentunk es aludtunk. Megbeszeltuk, hogy masnap 9-kor talalkozunk.

Fozoiskola 28th Nov 2004

Vasarnap. Reggel fel 9 korul keltunk, es egesz jol elkeszultunk, 9 korul lent voltunk a recepcion. Varnunk kellett, aztan fel 10 korul megjott egy pickup hatul vagy 10 emberrel, meg elol a soforrel, meg egy lannyal. Beultunk a belso reszebe a kocsinak, es 10 perc autozas utan megalltunk a kozeli, altalunk ismert piacnal. A program elso resze ugyanis a piactura volt. Ha tez eleg sajatosra sikeredett! Eloszor a kocsinal meg eldontotte mindenki egy menu alapjan, hogy milyen eteleket szerene csinalni aznap. Aztan a lannyal bevettuk magunkat a piacra. A lany jol beszelve angolul, kb 10 szo/ masodperc sebesseggel hadarta a kulonbozo fuszerek, zoldsegek, tesztak, tofuk, gyumolcsok es keszitmenyek neveit, felhasznalasuk formait, illetve a kulonbozo altalunk meg ismeretlen Thai konyha remekeit, amihez majd hasznalni fogjuk oket! Neha szoltunk neki, hogyha lehet kicsit lassitson, amit ertett, vett, majd ugyanolyan sebesseggel folytatta... Azert jol elvoltunk. A csoportban osszesen 11-en voltunk (azt mondtak max. 10), de jo volt a hangulat. A csoportban volt 2 uj-zelandi, harom amerikai, egy francia, egy spanyol, ket angol. A gyorstalpalo piactura utan mentunk fel orat az autoval, az amerikai lany (Suzy-Sandy) beult a kocsiba velunk, ugyhogy utkozben vele beszelgettunk. Megerkeztunk a Chiang Mai szelen talalhato hazikohoz. Olyan volt, mint egy nyaralo, igazabol kifejezetten erre a celra volt kialakitva. Volt 20 gazfozos munkaallomas, egy konyhaasztal barszekekkel, ahol a kajakat lehetett elokesziteni, es egy foldonulos evo-pihenosarok. Ja es volt a Happy room, a wc. A nap soran osszesen fejenkent 6 fele etelt foztunk. Mindenki csinalt tavaszi tekercset, es pad thait, ami thai teszta. Aztan Kinga csinalt Green Curryt, kesudios csirket es valami rakos levest. En meg csinaltam Stir Fried Morning Gloryt, ami spenot szeru zoldlevelek gyorsan megsutve, meg Panang Curryt (kevesbe csipos) es ugyanazt a rakos levest. A foetelek utan pedig csinaltunk meg mangos sticky rice-t, es kokuszontetes fottbanant. Az egesz nap kb fel 4=ig tartott, de gyorsan porogtek az esemenyek. Amikor foztunk, akkor mindenki egyszerre keszitette elo az eteleket, aztan egyszerre foztunk. A kajak nagy resze ugy nez ki, hogy eltart egy kis ideig elokesziteni, de megsutni egy perc, amikor kis idokozokkel mindent bele kell szorni a wokba es kicsit atsutni. A sutest a lany vezenyete, mindig mondta, hogy most mi jon, neha surgetve minket, mint egy katonatiszt, de jofej volt, nem volt gond. Megadta az alaphangulatot. Az egyes kajak megsutese elott pihegtunk, meg eszegettunk, bar senki nem birta megenni az osszes kajat amit fozott. A curryk voltak a legmacerasabbak, mert ottt fozni kellett, sok kokusztej az alapaja azoknak a kajaknak (van red, green es panang a csiposseg szerint csokkeno sorrendben). En nem nagyon szeretem, mert athato kokuszos, fuszeres izet nagyon meg kell szokni, hogy joizuen bevegye a gyomrom. Na nem leszek tole rosszul, de nem a kedvencem. A stir fry (gyorsan sult) kajak viszont nagyon finomak voltak. A tavaszi tekercsbol eleg sokat csinaltunk, uhogy azt elraktuk egy zacsiba es azt ettuk meg masnap reggelire is. A pad thai volt a masik kedvencunk, amit mar tobbszor ettunk az utcan is. Az Kinga kedvence az itteni kajak kozul, kifejezetten izlik neki! A fozesek kozotti szunetben dumaltunk a tobbiekkel, a francia hapsi sioktato Val d`Iser-ben, a spanyol no a baratnoje, igazabol franciaorszagban el. Akikkel meg tobbet beszeltunk, azok az amerikaiak, Seattle-bol, akik kozul a hazaspar 8 honapig utazgat, ebbol 4 honapig voltak Europaban, de Mo-on nem. A srac (Jack) meg 1991-ben volt Mo-on, a legfontosabb emleke, hogy valahol videken egy idegen 4 km-t setalt veluk, hogy megmutasson nekik egy szallast (+). A srac aki veluk volt Bill igazabol Sandy regi ismerose, o marciusban tervezi, hogy jon Magyarorsagra, ughogy megadtuk az elerhatosegunket, szoljon, majd megmutogatunk neki mindenfelet..