Így kezdődött...

Es megegy nap buszon... 14th Jan 2005

Pentek Hajnali kilenc ora korul ebredtunk a buszon, igazabol eleg torodotten, de most ez a munkank, igy dontottunk... Thaifoldon egy oraval korabban van, mint Malajziaban, igy vegul nem 10re, hanem kilencre ertunk a palyaudvarra. Egy ficko megfogta a hatizsakomat, es elindult vele egy kis uzlet fele, amiben o arulta a jegyeket... Persze fix arak nem voltak kirakva, mondott is jo nagy osszeget, es hiaba voltunk jo faradtak, Dani meg ment egy kort, hogy kideritsuk, valoban mennyibe is kerul feljutni Bangkokba. Az derult ki, hogy egyreszt olcsobb, masreszt eppen most kestuk le a kilenckor indulot. Igy aztan ugy dontottunk, megyunk az ot orassal, akkor legalabb hajnalban erunk a varosba, es nem kell meg egy ejszakat is kifizetni a jegy melle. En egy kicsit faradt voltam, fajt a fejem is, de azert belattam, igy a legesszerubb, megha ki is leszunk faradva...
Leadtuk a csomagokat a megorzobe, ami a buszok mellett egy asztalt jelentett, a szeken bacsi ul, es o vigyaz... Sokba kerult, de maskepp nem lehet. Aztan elindultunk befele a varosba, hogy egyunk, netezzunk, penzt vegyunk ki. Talaltunk egy bevasarlokpot, meg zarva, aztan egy nagyon kulturalt internetezot, meg bankot is. Irogattunk, aztan Dani evett valami thai etelt, a szag miatt nekem nem volt ra gusztusom. Reggeli, ebed utan bevettuk magunkat a bovlihelyre, a foldszinten talaltunk egy kozertet, vettunk csorogefankot, nagyon finomat, meg egy kis sargadinnyet, kevesbe finomat. Talaltunk egy padot egy hihetetlen muanyagarus elott, leultunk, bambultunk, ettunk... Elkepeszto mennyisegu hihetetlen minosegu muanyagtaskat, penztarcat, telefonkutyut lehetett itt kapni, meg messzirol is belefaradtunk a nezesebe. Azert egy ido mulva Dani feltapaszkodott, megnezni a telefonokat, es ahogy korbe setaltunk, lattuk, hogy az egesz also szint egy nagy telefonbazar. Eleg jo dolgokat lehetett kapni, Dani bele is szeretett egybe, de mondtam neki, most egyelore maradjon...beleegyezett.
elindultunk kifele, meg hogy egyek is valamit, es egy bowilngozo helyet talaltunk. Kerdeztem is Danit, nincs e kedve jol elverni, nezett nagyokat, hogy komolyan gondolom e. Eloszor jo otletnek tunt, aztan kicsit megszeppentem, hogy nincs zokni nalam, de vegul volt, mert ejjel a buszra keszitettem. Jatszottunk hat, rajtunk kivul meg egy par volt csak, kellemes delutani idotoltes. Egy kicsit nehezek voltak a golyok, vagy mi vagyunk mar gyengek, de vegul, bar bravurosan hajraztam a masodik menet vegen, megis Dani nyert. Mint altalaban... de nem sokkal...
Ettunk meg egyet a KFCben, ott nem lehet csalodni ugy latszik, aztan meg egy kis internet, aztan irany a palyaudvar, nehogy lekessuk a buszunkat. Nekem borzasztoan fajt a fejem, talan a faradtsagtol, igy Dani mondta, uljek fel, o meg a csomagokat beteszi es jon. A sofor megmutatta a helyunket, a busz megemelt, kozepen van az ajtaja, es mi a lepcso melletti ket ulest kaptuk, mai a leheto legjobb, jol lehet latni a tvt, es meg a labunkat is fel tudjuk tenni ejjel, hogy ne vizesedjen, dagadjon be. Elhelyezkedtem, majd jott Dani, o is kenyelmesen leult, levette a cipojet, es feltette a labat. Minden rendkivul szepnek tunt egeszen addig, mig a kisasszony, vagy utaskisero meg nem erkezett, es dolga volt lenn valami, meglatta Dani labat fenn, erre nem szolt, hanem elkezdett kopacsolni a femfogantyun, amin Dani laba volt. Osszeneztunk, Dani eloszor nem is ertette, mit akar. Aztan mikor visszaert, egy not megkert, hogy forditson, mert onagysaga persze semmilyen mas nyelven nem ert, csak a sajtajan. Szegeny tolmacs srem volt a helyzet magaslatan, de annyi kiderult, hogy a csaj valahova at akar bennunket paterolni, nyilvan megoldast talalt a feltett labakra. Mondtuk neki, mondja meg mi a baja, de o egyre idegesebben mondogatta, hogy uljunk at, mert valaki mast akar ideultetni. Mondunknekunk ide szol a jegyunk, erre kitepte Dani kezebol, es kihuzta az uleseink szamat, majd beirt valami mast. Hihetetlen volt, mint egy videki bunko, nem egy kiszolgaloszemely... Kibosszankodtuk magunkat, aztan elindultunk. Az ut izgalmak nelkul telt, ut kozben meg megalltunk egy helyen, ahol egeszen jo vacsorat kaptunk. Jellemzoen egy ferfi hangositoszerkezettel a kezeben kiabal, hogy ki hova uljon. Es ha nekem tortenetesen elobb pisilnem kell? Mese nincs, akkor is leulok, es kesz... Mondjuk a wc sem egy elmeny, bokaig all a viz benne, es ezt szo szerint kell erteni. Mindegy, ha muszaj, akkor muszaj. Ettunk, visszaszalltunk, meg felvettunk valakiket ut kozben, aztan en elaludtam, Dani meg valami filmet nezett...

Utolso vasarlasok, utazas 13th Jan 2005

Csutortok. Hat az elozo esti videozas miatt nehezen, de fel tiz korul felebredtunk. En hamarabb elkeszultem, mint Kinga, kimentem. Az asztalnal beszelgetett Laszlo Bela, neje es Maria. Csatlakoztam hozzajuk, MAria kerdezte mit kerek reggelire, jo lesz-e melegszendvics, azt usem ettunk meg. Mondtam isteni lesz. Tenyleg nagyon elkenyeztetett minket, minden nap kaptunk meleg reggelit, ketszer ebedet is! Kicsit keszobbb kijott Kinga is, es igy beszelgettunk otosben. Meseltunk az utunkrol, Ausztraliarol, a buvarkodasrol. Kedvesek voltak, fel 12 elmult, mire befejeztuk a reggelit. Ok lementek uszni egyet, mi meg osszepakoltunk, en felirtam CD-re a kepeinket. Kozben megjott a takaritono Aisha, egy kedves muszlim no. Meg lementunk a Great East City bevasarlokozpontba, hogy megvegyunk Kinganak egy cipot, amit meg korabban kineztunk. Vegul nem vettuk meg, mert neki megsem tetszett, vagy nem volt kenyelmes, nem is tudom, szerintem jol nezett ki. Meg nezelodtunk, vasaroltunk kicsit, aztan visszamentuk Gyuriekhoz. Gyuri is epp hazajott, mert Mariat vitte vmilyen ebedre, meg Laszlo Belaekat bevitte megmutatni a nagykovetseget. Mi elkoszontunk mindenkitol, aztan ket nagy hatizsakkal, meg a boronddel lementunk a portara. A portas nagyon helyes volt, segitett, hogy hogyan tudunk legjobban atjutni Singapurba. Vegul busszal, ket MRT-vel (metro-magasvasut) es ujbol busszal mentunk.


A Singapur-Malajzia hatarallomas inkabb egy repulogep varocsarnokahoz hasonlit, nagyon kedvesek a hatarorok, gyorsan megvoltunk mindennel. Atertunk a johor bahrui buszpalyaudvarra, ahol rogton jottek a hienak, hogy hova megyunk... Mikor kiderult, hogy Bangkokba, lelohadt a lelkesedesuk, merthogy nem megy onnan busz... Szamitottunk ra, uhogy mondtuk akkor minel tovabb. Vegul Hat Yaiba, Thaifold legdelebbi tartomanyanak fovarosaba volt busz, ami este 8-kor indult. Volt meg harom orank. Meg Steven mondott egy plazat, ahol o mindig megy DVD-ket venni, hat megkerdeztuk, hogy jutunk oda. Vegul mondtak egy buszt. Felszalltunk es vegigzotyogtunk a varoson haromnegyed ora alatt. Kozben en elbeszelgettem egy helyi sraccal, aki epp negy napja jott vissza Kairobol, ahol hat eve tanul teologiat. Kinga elottem ulve egy helyi muszlim novel beszelgetett. A neni szolt, hogy hol szaljunk le, meg mutatta, hogy hol a plaza. Hat tenyleg egy plaza volt, de nem az, amit kerestunk... Es itt nem is lehetett DVD-ket kapni... Uhogy beszalltunk egy taxiba es szerencsere azzal odatalaltunk. Megkerestuk a Steve altal javasolt boltot, ahol tenyleg rengeteg DVD volt, bar mi vettunk mar olcsobban is. Azert vettunk meg egy filmet, meg nehany CD-t. Aztan taxival visszamentunk a buszpalyaudvarra, ami nem is volt messze, 10 perc taxival. Nyolc korul kisebb keresgeles utan megtalaltuk a buszunkat. Kivulrol eleg rozoga volt, belulrol viszont teljes luxus. Osszesen 24 szek, egy sorban osszesen harom, akkora szekek, hogy eltuntunk benne. A soforoktol kerdeztem, hogy nezunk-e filmet, jokat derultek, aztan beraktak nekem a Blade 3-at... A buszon osszesen negyen ultunk, nem ertettem, hogy lesz ez, aztan kiderult, hogy a varosban meg tobb helyen felvettunk embereket, uhogy vegul majdnem tele lett. En elore mentem nezni a filmet, Kinga hatul zenet hallgatott. A busz lengescsillapitojaval vmi baj volt, mert minden kisebb gorongyot az uton ereztunk, es minden nagyobb hupli (az autopalyan!) pedig akkora ugratonak bizonyult, uhogy nagyokat repultunk... Kicsit aggodtunk, mert az hagyjan, hogy nem tul kenyelmes az amugy oriasi fotelszekben aludni, ha felpercenkent kirepulsz belole, de biztonsagossag tekinteteben sem megnyugtato! Az elso megallo, ahol vacsoraztunk fel 11 korul volt. Mikor kivulrol megszemleltuk a buszt lattuk, hogy a busz jobb oldalan a lengescsillapitok teljesen le vannak eresztve, uhogy a kerek egesz a burkolat alatt vegzodott, mig a masik oldalon volt meg cagy 10 centi! Ennek megfeleloen szembol nezve a busz rendesen balra dolt! Korul is kerdezodtunk, hogy masik busz nem megy-e abba az iranyba, de kiderult, hogy ez az egyetlen opcio. Azert megkerdeztem egy masik busz vezetojet, hogy ez jo-e igy, aztan megosztottuk aggodalmunkat egy utastarsunkkal is. Persze mindenki az itteni modon nevetgelve biztositott minket, hogy ne aggodjunk. Azert mondtuk a sofornek is, hogy ez nem teljesen koser. Nem igazgattak magukat tulsagosan, uhogy kezdtunk beletorodni, es imadkozni. Mindenki fel is szallt a buszra, de aztan valami miatt megis elkezdtek szerelni a buszt. Talaltak vkit, aki nemi szerszamok segitsegevel feltoltott vmit a felfuggesztesen, es sikerult feltornaszni ugy, hogy kiegyenlitodott a ket oldal!
Nem hittunk a szemunknek. Egyreszt, hogy meghallgatasra talalt a keresunk, masreszt hogy itt helyben 10 perc alatt megcsinaltak... Mentunk tovabb, probaltunk aludni, de azert lassan bebizonyosodott, hogy valszeg eresztett az a szelep, mert ujra egyre rosszabb lett. Ezt igazabol nem is annyira tudtam, mert felalomban forgolodtam, Kinga meg aludt. Felebredtem arra, hogy Kuala Lumpurba ertunk, megismertem az utcat. Megalltunk a palyaudvar mellett, leszalltak nehanyan, es egyszer csak szolnak, hogy szalljunk le. Mindenki lekaszalodott, mikor kiderult, hogy atszallunk egy masik buszra. Na ez volt a masik dobbenet. Hogy ennek a tarsasagnak volt egy masik ugyanolyan busza (meg a horpadasok is ugyanott voltak), aminek viszont tokeletes volt a felfuggesztese!!! Atkoltoztunk, aztan elszenderedtunk.

Botanikus kert, vizum, azsiai civilizacio muzeuma 12th Jan 2005

Szerda Reggel ismet nagyon finom reggelit kaptunk Mariatol, meg beszelgettunk egyet, aztan eleg keson, 10 utan el is indultunk a botanikus kertbe, ami nem messzire van a lakastol, de azert erdemes volt busszal menni inkabb, igy gyorsabb. A kert gyonyoruen meg van csinalva, eppen epitgetnek benne nehany dolgot, de igy is fantasztikus elmeny volt. Leginkabb az orchidea park tetszett mindkettonknek, bar elott megneztuk az esoerdot is. Ez nem nagy szam nekunk, azert voltunk egyben kettoben mar, azok kicsit jobbak voltak, de izelitonek nem rossz.


Iszonyuan sutott a nap, talan ilyen szep idonk meg ittletunk alatt sosem volt, folyt is rolunk a viz. Persze nem volt nalunk innivalo, igy a kert ettermeben kellett venni, jo sokert, de jolesett. Aztan meg ketszer utanatoltottunk a csapbol, olyan szomjasak voltunk. Itt a csapbol ivoviz folyik, mert veszik kulfoldrol a vizet, nem tisztitjak... szegeny orszag no.
A kert shopjaban szetneztunk a legkondi elvezete kedveert, aztan irany az orchideakert.

Tomerdek hibrid van itt, mindnek van neve is, a mi Horn Gyuszinkrol is elkereszteltek egy nagyon szep rozsaszint. Hogy kinek jutott eszebe ez a hasonlat? Sok sok fenykepet csinaltunk, aztan meg megneztuk a hideghazat is, itt eppen nem volt semmi erdekes. Kifele meg atmentunk a gyomberfelek kertjen, es egy to mellett, ahol malomkerek nagysagu vizililiomokon teknos sutkerezett.

Kettokor voltak keszen a vizumok, sietnunk is kellett, mert Dani be volt sozva az azsiai muzeum miatt, hogy nem lesz idonk megnezni. Hatig van nyitva, meg nem volt muzeum, ahol harom oranal tobbet birtunk volna.
Taxival mentunk a kovetsegre, hamar megkaptuk az utleveleinket, igy mar elindulhatunk nemsokara visszafele. Haza viszont gyalog mentunk, Dani vitazott is velem, mert nem akarok a muzeumba menni...Akarok en, de azert nem az eletem aran...
Otthon lezuhanyoztunk, illetve en meg elobb kiteregettem, mert igazabol azert kellett hazamennunk, mert a mosott ruhak a gepben maradtak... Eleg fulledt volt a teregetohelyen, de remeltem, hogy egy ejszaka alatt azert kiszarad minden. Dani kozben leult a szamitogephez, es mire en lezuhanyoztam, meg olvasott egy cikket. Ennek oromere meg felhivtam a mamat, es elbeszelgettuk az idot, igy eleg keson erkeztunk a muzeumba. En hulla faradt voltam, es nagyon ehes, mert csak reggelizni sikerult, Dani elvezte jobban a kiallitast, nekem egy kicsit osszevissza dobalt mindenfele volt, meg sok is a vegere. Ezen kicsi sertodes volt azert

Esplanade 10th Jan 2005

Hetfo Reggel itthon reggeliztunk, aztan osszeszedelozkodtunk, es elindultunk a varosba a nagykovetsegre a vizumokat intezni. a busz, amivel mentunk a kozeli bevasarlokozpont elol indult. Ez egy ingyenes jarat, harom utvonalon mehet. Amivel mi mentunk, az a Citz Hall mellett tett le, innen a nagykovetseg irodajanak felhokarcoloja nincs messze. Kedves titkarno fogadott, es mondta, hogy egy kicsit varjunk. Nemsokara megjelent Gyuri, bemutatott bennunket a kovetsegen dolgozoknak, aztan megmutatta az irodajat, es a konyveket, amiket o irt, szerkesztett, a fenykepeket, es a varost is, amit az irodabol, ami a 29. emeleten volt latni lehetett. Fenykepeztem is, innen tenyleg nagyon szep kilatas nyilik a varosra.

A vizumjaink ugyeben nem lettunk okosabbak, a thait nem is egyszeru elintezni, mert jelenleg nincs thai nagykovet. A kambodzsai eleg draga, es ha a multiple thait is hozzavesszuk, majdnem 20000 ftra jon ki az az osszeg, amit fizetnunk kellene, hogy lassuk Angkor Watot. Megerne ennyit, ha lenne meg penzunk, de nincs. Raadasul a kambodzsaba valo belepesunk pontos napjat is mellekelni kellett volna, amit innen meg nem tudunk megmondani. Igyhat ugy dontottunk, nem csinaltatjuk meg ma az egeszet, inkabb meg gondolkodunk, mi legyen.
Miutan eljottunk az irodabol, az epulet bevasarlokozpontjaban kotottunk ki... Ugy latszik, ez a varos mindenhonnan a penzkoltesi lehetosegeket ontja, barmerre indulhatunk, mindenhol egy ido utan bevasarlokozpontba utkozunk...

Nem messze innen az Esplanade, ahol setalni lehet, az obol tuloldalan a varos egyik szimboluma, a kopo oroszlan talalhato, akinek a szajabol valoban folyik a viz. Epiteszetileg egy izgalmas kulturalis komplexum van meg itt, egz ket fel duriant formalo epuletegyuttes, kozepen egz alacsonyabb epulet koti ossze a kettot. Itt koncerttermek, szinhaztermek, es konyvtar is van. Az egesz osszekottetesben all a fold alatt a kornyezo szallodakkal, es intezmenyekkel, igy eso eseten sincs akadalya a kulturprogramnak, ha valaki unna a vasarlast...

Na szoval a nagy budos gyumolcsbe ugy jutottunk at, hogy a fold alatti folyoson kozben egy fotokiallitast is megneztunk, a kinai nok helyzetet mutatta be szemleltesen. A durian hihetetlen belulrol, az egesz teljes hightech, csillog villog. Innen a folzoparti setanyra mentunk, ahol egy kiallitas volt, most bronzbol keszult szobrok, Botero mester munkai.


A szobrok mindegyike, abrazoljon barmit, jo dundira veszi a figurat. Vicces, es erdekes is egyben. A parklatogatas utan (mivel itt is volt egy plaza) betertunk az epuletbe. No nem vasarolni, hanem a tetoteraszt megnezni, innen gyonyoru a kilatas az obolre. Mar majdnem Sydney, csak az emberek nem olyan lazak. Illetve itt erezni, hogz merhetetlen mennyisegu a penz, es mindegy mennyibe kerul pl. a konyvtar elotti folyosot 40 meteres marvanyfallal korulvenni, ha ez tetszik, ilyen lesz.
A csvargas utan kovetkezett volna az allatkertprogram, de az eso zuhogni kezdett, leven monszun van itt. Emiatt, meg mert a kartyamat otthon hagytuk, elindultunk hazafele, szerencsere a kijarat melletti buszmegallobol egy olyan jarat is ment, ami a haz elott rak le. Hogy ez mirol szol inkabb, a hihetetlen jolszervezett tomegkozlekedesrol, vagy inkabb a szerencsenkrol, nem tudom, mindenesetre jolesett, hogy nem kellett szetaznunk.
Tenyleg csak egy kicsi idore akartunk visszajonni a fohadiszallasra, de mikor megerkeztunk, es miutan szegeny Mariat jol megijeszettuk, mert nem szamitott ra, hogy hazajovunk... felajanlotta, hogy ehetunk bablevest, meg makostesztat, no ennek nem tudtunk ellenallni. Ettunk, aztan beszelgettunk, aztan Dani internetezett, aztan en, szo mi szo, jol elszaladt a delutan, es eleg keso volt mar elindulnunk az allatkertbe, igy ezt holnapra hagytuk.
Viszont, hogy ne menjen karba az egesz nap, ugy dontottunk, bemegyunk a busszal a kinai negyedbe, setalunk, nezelodunk. Eleg faradtak voltunk mar, meg az elmult ket napban elegge feszultek is vagyunk, igy kicsit osszezordultunk... Na nem veszesen, csak minimalisan, de azert lefarasztottuk egymast. Setaltunk a kinai varosreszebn, itt mar minden elo van keszitve a kinai ujev fogadasara, piros, es arany diszites mindenutt.

A seta vegere Dani ayt talalta ki, uljunk fel egy buszra es menjunk, amig kedvunk van hozza. Jott is egy busz, emeletes, felszalltunk, a felso emeleten utaztunk, ahol ket tv is van, nehogy valaki unatkozzek. A lepcson pedig kiirjak, hanyan fernek meg el fenn, ne menjen senki feleslegesen, ha mar minden hely fogalalt. Eleg sokaig mentunk, aztan egy helyen leszalltunk, egy nagy piacot talaltunk. Ettunk, bameszkodtunk, aztan egy ora mulva, mikro meguntuk, visszaindultunk, az MRTvel, az itteni gyorsvasuttal. Majdnem hazaig hoz ez a csodametro, innen meg egy kis joleso seta.
A nap dologi eredmenye egy csikos sal nekem, es egy narancssarga polo Daninak. Ajandekok folyamatban, de azt nem lehet leirni, mert akkor senki nem fog meglepodni.
Itthon mar csend volt, mikor megerkeztunk, de nemsokara elojottek a vendeglatoink. Kis beszelgetes, kis fenykepnezegetes, aztan betettek egy dvdt, zene van rajta, egy koncert, es eppen az elobb egy haromeves torok kisfiu hegedult egy nagyon hosszu darabot kivulrol, nagyon edes volt.
Lassan lefekszunk, holnap kovetseg, muzeum, allatkert, esti safari, szoval van boven mit nezni meg...

Varosnezes szitalassal 9th Jan 2005

Vasarnap Reggel kilenckor Dani leutotte az orat, ami pittyegett, de nem ebredt fel ra. 10 Perc mulva en ebresztettem, hogy tenyleg csak nem akar felkelni, vagy nem is ebredt fel. Csodalkozott kicsit, aztan sikerult eleg almosan kiverekednie magat az agybol... Igy jar, aki ejjel ugrabugral. Feloltoztunk, es a megbeszelt fel tiz utan kicsivel harcra keszen kileptunk a szobabol, de nagy meglepetesunkre senki nem volt meg fenn. A magyarok mar elmentek, de a hazigazdakat nem talaltuk. Visszamentunk a szobankba, nyitva hagytuk az ajtónkat, ha esetleg megjonnek, lássák, készen vagzunk már. Aztán egyszercsak Mária jött, jóreggelt kivánt, és megkérdezte, mit ennénk reggelire. Virsli, kenyér indiai módra, meg tejföl, teljesen odáig voltunk az ismerös izektöl. Egy idö után jött Gyuri is, együtt megreggeliztunk, aztan elindultunk a városnézére.
Elsöként a nagy fekete Mercedes a legmagasabb hegyre vitt bennünket, ahonnan látni lehetett a szemben lévö kis szigetet, a helyiek egyik kedvelt hétvégi helyet, a Sentosát. Egy kicsit szemerkélt az esö, de melegben ez kevésbé zavaró. A hegyröl a szigetre lanovkával is át lehet menni, eleg olcsó, mindössze két dollárba kerül... A másik nagy attrakció a lanovkában vacsorázni is lehet...
Az esö miatt végül a szigetre mentünk elöször, de csak a kocsiból néztük meg... Hihetetlen a gazdagság, és nem csak a régióhoz képest, hanem amúgy is. Végtelen tisztaság, és zöld területek mindenfelé. Van egy polo, amire az van irva, miért lehet büntetést kapni, az egzik kedvencem a rágózás. Itt a boltban sem lehet rágót kapni. De van még ezen kivül a köpködésre vonatkozó, de a lifbe pisilésre is...
Megnéztük merre lesz majd ha idönk engedi érdemes nézelödni, aztan irány a kinai városnegyed.
Itt már nagyban készülnek az újévre, ugzan még egy hónap hátra van, de náluk ez olyan nagy esemény, mint nálunk a karácsony. Nagyon szépen rendbentartott rész ez is, nem kevesbé az arab rész, ahol megnéztünk egy mecsetet... Lassan ebed idö is elmúlt, és már elég éhesek voltunk. Abban az irodaházban ettünk, ahol Gyuri dolgozik. Mindneki választott kedve szerint, még egy kicsit beszélgettünk, aztan irány haza, mert a vendeglátóinknak jelenése van 5kor egy ökumenikus istentiszteleten, a cunami áldozatainak emlékére. Hivtak minket is, de nekünk nincs megfelelö öltözékünk erre az alkalomra. Lélekben ott vagyunk.
Délután hat óra van, Dani elaludt a masszirozószékben, én próbálom behozni a lemaradást (reménytelen)...a tvben éppen megy a megemlékezés, ahol Gyuriék vannak...
Este moziba megyünk talán...

Family reunion 7th Jan 2005

Pentek Relleg a nagy keszulodes abbol allt, hogy sebteben osszekapkodtam a cuccainkat, mikozben Dani probalta kideriteni, honna, mikor megy busz Sinagporeba. A fiu, vagy hazibacsi mondta, hogy kilenckor indul egy, de a buszra, ami kivisz a palyaudvarra nem erdemes varnunk, mert az csak husz percenkent jar, es lassu is. Taxit fogtunk, egy nagyon regi mercit, egy hasonlo koru bacsival, aki teljesen lassan, bar keves felemelt tanusitva bevagott nehany sokkal jobb allapotban levo kollega ele. Ok nem szoltak semmit, ellentetben velem, mert azert jo lenne ugye oda is erni. A buszpalyaudvar spiral alaku bejaratanak titkat most sem sikerult megfejtenunk, de a bacsi rutinosan levagra a kacskaringot, mosolyogva nyitotta ki az ajtot, aztan csomagok ki, o meg el. A busz kilenckor kellett volna hogy induljon, de jo szokas szerint meg vartunk, hatha valaki befut, es eppen Singaporeba akar jonni. A malaj angolsaggal kiirt tablak meg mindig eleg viccesnek hatnak, a taxi felirat csak fonetikusan teksi, a busz bas, az expressz ekspress, de a kedvencunk Klben az ais krim volt. Szereny szamitasaink szerint az ut innen mintegy 300 km, de a busz tobb mint negy es fel orat megy. Nem hiaba, mert egyszer megall pisilni, aztan fel ora mulva meg enni is. Hogy ezt mert nem kotik ossze, kerdes.
A hatarra erve ki kellett szallni a buszbol, az osszes csomaggal, es mint egy repuloteri kiszallasnal, utlevelellenorzes, aztan csomagatvilagitas, es ha minden rendben van, akkor mehetunk. Ezert kell a csomagokat is kivenni, gondolom tobbek kozott, hatha nem engednek be. Jo orszag ez, marcsak azert is, mert ide nekunk nem kell vizum. Mar a hatar is egesz maskepp nez ki, mint mashol, csillog villog, rend, mosolygas, de nem haverkodas, mint Auban, csak szep visszafogottan. Es mindenki beszel angolul, sot a hivatal nyelve az angol, igy minden angolul van kiirva. Meses.
A hataron atjutottunk, a busz beert a varosba, majd egy parkolobol kialakitott palyaudvarszerusegen lerakott. A foldalatti kozlekedesi eszkozt az MRTt kerestuk, jo kis seta volt odaig. A kartya, amit vettunk, az ezcard, ezzel az osszes itt hasznalhato jarmuvet igenybe lehet venni, erintesre leolvas, magallotol fuggoen levonja a viteldijat, ami egyebkent eleg olcso. Ha elfogy a kredit, lehet ujratolteni. Ennek egyel okosabb tesojaval vasarolni lehet a Mcdonaldsban, es meg egy jopar helyen. Eleg jo talalmany. Atszallassal kb negy megallot mentunk, es ott jottunk fel a Phonix hotel mellett. Szep magas epulet, csillogo...
A recepcion bejelentkeztunk, Stevenek meg nem erekeztek meg, de szamitasaink szerint mostanaban kellett nekik is megjonniuk. A szobank a 10 emeleten volt. Amikor benyitottunk, csak egy nappalit lattunk, mert a haloszoba kulon volt...Nevetgeltunk csodalatunkban, ilyen helyen sem nagyon aludtunk meg itt Azsiaban. A nappaliban masszirozos fotel, Dani nagy kedvence, meg Penangon sokat szorakozott a bevasarlokozpontban ezekkel. Rogton ki is probalta, es nemsokara megszolalt a telefon. Steve a masik oldalon. Olyan jo volt hallani a mely hangjat!
Rohantunk le, talalkozni a reg nem latott kedves rokonokkal. Mandy, Sam, Isabella es Steven voltak itt, Asher nemsokara erkezik repulovel Nemetorszagbol. Igazi nagy ujaregesules!
Steven persze kavezni akart rogton, at is setaltunk a szalloda melletti kavezoba, ettunk egy szendvicset is, emrt en reggeli ota semmit sem ettem meg. Aztan szetvaltunk, Dani Stevennel es Izabellaval a repterre mentek, MAndyvel ketten korbeneztunk, mire lehetne elkolteni sok sok penzt, Sam egy darabig zuhanyozott, aztan velunk setalgatott, eloszor lelkesen, aztan kevesbe. Igazi kis kamasz, nemreg volt 13, ennek oromere befestette a hajat. Szepen le is van barnulva, mi meg alig hisszuk, hogy nem 16, csak 13.
Miutan kinezelodtuk magunkat, es rajottunk, hogy bar itt tenyleg minden eleg olcso, most megsem veszunk semmit, visszamentunk a szaollodaba. Nemsokara megerkeztek a tobbiek is, Asherrel kiegeszulve, akinek szinten nagyon orultunk. Kipakolas, kinek kinek zuhanyzas, aztan irany a ferfiak kedvelt bevasarlokozpontja, ahol mindenfele elektromos kutyut lehet kapni, egy egesz epuletnyit. Isabella szegeny elegge unta magat, meg keso is volt neki, az idoeltolodas miatt is. Vacsoraztunk egy spagettis etteremben az en kedvemert, aztan irany vissza a varosba. Mandy hazavitte Isabellat egy riksaval, de a bacsi, aki tekerte eleg rosszul nezett ki, kicsit aggodtunk vajon hazaernek e meg valaha...
Stevevel, meg a sracokkal meg setaltunk egy nagyot, fura volt, hogy ok, akik nyugis tempoban elnek, iszonyu felporgetettnek hatottak hozzank kepest, alig ertuk oket utol. Ennyire le lennenk lassulva? Valoszinu!
Steve kedveert ettunk egy Sattay-t, ami kis palcakra feltuzdet husi, megsutve, fincsi, aztan lassan visszasetaltunk a szallodaba. Tiz ora volt mar, de olyan gyorsan letelt veluk a delutan, hogy el sem hittuk. Sajnos ok mar masnap hajnalban indultak tovabb Vietnamba, igy el kellett koszonjunk, de Asher meg atjott a mi lakosztalyunkba, kiprobalni a masszirozofotelt. Danival tvt neztek, aztan ejfel korul Asher is elkoszont...

Uj ev, amiben vannak lehetosegek, de vegig kell csinalni... 1st Jan 2005

Szombat Reggel fel tizenkettokor ebredtunk, epp idoben, mert azt beszeltuk meg a magyarokkal, hogy az indiai evohelyen talalkozunk delben. Kicsit nehezen ment osszeszedni magam, Dani a tvt nezte es kozben sokat kerdezgette, mikor indulunk. Ugy latszik, a malaj tv nem olyan izgi...
Az etteremben meg nem volt senki, es mivel mar elmult del mikor megerkeztunk, nem csinaltak nekem tunas szendot, de volt tojasrantotta, jol odasulve, de azert ettunk belole jocskan. Uj ev, uj szokas... Fel egykor meg mindig csak ketten ultunk, nekem jol esett bambulni az utcan jarkalo embereket, Dani viszont nagyon aktivanak mutatkozott, vegig az LPt nezegette, milyen kulturprogramlehetosegek vannak, es kerdezgette mihez lenne kedvem... Egykor elindultunk, miutan a helyrol kicsi patkanyok szaladgaltak ki, be, nem volt kedvem tovabb maradni...
Tegnap Adriek megmutattak hol laknak, szerencsere nem is volt messze, odasetaltunk hat, hogy legalabb egy uzenetet hagyjunk nekik, merre leszunk. Mikor megerkeztunk, eppen a reggelijuket fogyasztottak, es orulgettunk egymasnak. Kerdeztek hol lakunk mi, mert szerettek volna atkoltozni, a hely, ahol eddig laktak nagyon jo, olyan mint egy igazi lakas, szepen tisztantartva, de egy hatos szobaban laknak, ahol nem lehet kicuccolni. A tvben eppen egy erdekes film ment Dani leganagyobb oromere, en is leultem, mikozben a tobbiek elmentek szallast keresni, mi maradtunk az idegen helyen, mint a gyerekek, mikor a szulok mas programot szerveznek. Jo kis film volt, es eppen amikor veget ert, akkor ertek vissza.
Strategiaia megbeszeles merre menjunk, es abban maradtunk, hogy a tegnapi setank veget jarjuk vegig, aztan kinai piac, vasarlas.... Ez a vege nem annyira kecsegteto, leven elegge a vegen jarunk a penzunknek. Vegul megis igy dontottunk, es a kinai negyed fele indultunk. ahhoz, hogy a hindu templomhoz eljussunk, amiben elvileg nagy ujevi karmamosas meg vega ebedeltetes zajlik, vegig kellett setalni a piacos reszen. Itt fokent masolt dvdket, ruhat, es merhetetlen mennyisegu orat arusitanak... Dani es Mark rendesen ra is kapott az orakra, igazabol foleg ferfi orakat lehet szepet kapni, noibol nem nagy a valasztek, igy Adri is, en is hamar meguntuk... Dani viszont ugy rakapott, hogy vegul a sor legeslegvegen nekiallt alkudozni egy Patek Phillippre. El sem hittem, hogy komolyan gondolja, kicsit zaklatott is volt a lezengesunk, mert egy kinai noci uvoltozott velunka masik bodegabol, hogy valami, nem ertettuk, de megallapodtunk, hogy elmebeteg.
Mig en a not tartottam szemmel, Dani csak nem akart jonni, aztan mikor visszamenetm erte, azzal fogad, hogy mar nagyon jo arnal tartanak, es megveheti e a szulinapi penzebol az orat.
Nagyot nyeltem, es bolintottam, meg kerdeztem, honann lesz akkor a dvd lejatszo, de megnyugatott, hogy lesz, en meg eleinte elhittem, aztan kevesbe, de az ora fontosabbnak tunt. Uzlet megkotve, visszavonhatatlanul lapul egy alomora neylonzacsiban az ovtaskaban... Nekem hanyingerem, hogy megint rahedli penz koltodott, es ja mi lesz ezutan. De Dan olyan boldog volt, hogy csak.
Jol megerdemelt munka eredmenyekeppen beultunk egz Mc Donaldsba ebedelni, de mi csak egz afgzit ettunk, masra nem volt etvagyunk.

Foldrenges, tsunami, mi jol vagyunk! 26th Dec 2004

Vasarnap Reggel kilenc korul arra ebredtem, hogy mozog az agy alattam. Aztan meg felalomban arra gondoltam, csak valami fura zajt hallok, aztan mikor Dani kiugrott az agybol, es teljesen eberen mondta, hogy azonnal menjunk innen lefele, vilagossa valt, hogy a fold mozog, es ez a 18. emeleten remekul erezheto is volt. Dani alsogyatyaban aludt, es csak egy torcsit tekert maga kore, nekem viszont muszaj volt valamit felvennem, legalabb egy trikot, meg egy nadragot. Cipore nem is gondoltunk, es semmi masra sem, csak mihamarabb lenn lenni... Mikozben en kuzdottem a gombommal, (3mp) Dani kirohant a lifthez, de remenytelennek tunt azzal lejutni, igy maradt a tuzlepcso... Meg annyi lelekjelenletem volt, hogy a kulcsot magammal vigyem, csukodott az ajto, es rohanas. Kattogtak a kockak a fejemben, ilyenkor szazezer gondolat van bennem, miket lattam, hallottam a foldrengesrol... Magas hazak bemozdulnak, nem dolnek csak ugy ossze, es ha dol is, nem lesz bajunk, hogy minel gyorsabban lenn lenni, stb. Dani csak a problemara koncentral, igaza van. Arra, hogy lenn legyunk, a tobbi nem fontos. A 12en utolertunk embereket, akik kicsit lassabban mentek, mint mi szerettunk volna, egy ferfi kiabalta, hogy RUN, azaz rohanas, de egy no egy nagy muanyag kosarban a ruhait mentette, raadasul magassarkuban klaffogott, azt hittem kivagom a kezebol, mier kell az neki? De sajnos a lpcso eppen annyira szeles csak, hogy egy ember elferjen rajta, igy ha valaki esetleg elesik, sokan bennragadnak. Vegul neztem csak az ajtokat, 6, legkozelebb a 2, aztan vegre lennvagyunk... Az utcan almos, riadt emberek nezik az epuletet, mindenki megszeppenve persze. Ahogy jottunk lefele, mindenfele hangokat hallottunk, ahogyan mint kesobb kiderult, az ajtok csapodtak az meberek utan, akik rohantak kifele. De ott, akkor nem tudtuk milyen hangok ezek. En vegig ereztem a mozgast, mint egy hajon...
Kint az utcan, mezitlab, Danin egy szal feher torulkozo, az emberek miutan felocsudtak, ezen mosolyogtak... Pedig nem volt vicces. Az elso mondatom az volt, menjunk innen, mert itt meghalnak az emberek... Dani csak nevetett rajtam, de ereztem, ahogy remeg a keze. Persze, mert most mar biztonsagban voltunk, megszunt a foldmozgas, es leertunk. Pedig komolyan ez volt az erzesem. Harom napja egy busz borult fel, es sokan tuleltek, de nem mindenki. Ott ahova menni akarunk majd, ahova mentunk volna mar korabban, de vegul nem indultunk el... Tegnap a szigeten valahol leegett ket haz, paran meghaltak... En epp tegnap arra gondoltam, jo hogy itt vagyunk a 18on, mert szep a kilatas, csak ha tuz utne ki, akkor gaz...
Szepen lassan szallingoztak az emberek vissza a hotelbe, mi is elindultunk hat. Az elso dolgunk az volt, hogy kicsekkoljunk. A tvben, amikor felertunk a szobaba, nem ment semmi hir, igy nem tudtuk mi tortent, mennyire sulyos, stb.
Osszepakoltunk, levittuk a hatizsakokat, azt sem bantam mar, hogy a karacsonyi kis sarok lebontasra kerul. Meg egy ket dolgot el kellett inteznunk, mint a polomat kicserelni a nagy aruhazban, jegyet venni a buszra, a Cameron Highlandre, delre es magasra... Ahol kicsit kisebb az eselye hogy mozogjon a fold... Meg a muzeumot is meg szerettuk volna nezni, amire volt is mod, mert a busz csak kettokor indult, es meg csak 11 volt, mire vegeztunk a vasarlassal.
Iszonyuan tuzott a nap, es elegge kimerultnek is ereztuk magunkat, igy asetalas helyett a riksat valasztottuk, ami egy haromkereku bicikli, es idosebb bacsik tekerik. Vegig sutott rank a nap, legalabb a mara tevezett medenceprogram helyett kicsit napozgatunk, es nagyon tetszett, hogy nincs hangja a mozgasnak sem. Hat meg ha nem lettek volna pofekelo autok sem...
A muzeum megerte a napozast, sokminden kiderult a sziget fura osszetetelerol, tortenet, meg egy kis neprajz. Daninak az elobbi, nekem az utobbi tetszett jobban. Elnek itt indiaiak, kinaiak, japanok, europaiak, de meg ormenyek, es zsidok is. Es nagyon szepen megfernek egymas mellett, egy utcaban van ket kinai, egy hindu, egy muzulman, egy anglikan, es egy katolikus templom. Nagyon tetszik. A neprajzi reszben berendezett lakasokat lehetett megnezni, fantasztikus volt, ahogy regen a kinaiak laktak. Mindenhol faragasokkal, es gyongyhazfenyu kagylokkal telerakott butorok...
Miutan vegeztunk, elindultunk vissza a szallodaba a cuccainkert, egy auto allt keresztbefordulva az uton, paran egy ferfit probaltak betuszkolni, aki lathatoan eleg rossz allapotban volt, bar kivulrol semmi kulonos nem latszott rajta, csak mintha nem tudna hol van. A muzeum elotti tabla kidontve, a betonfal burkolata letorve, az autojanak az oldala meghuzva. Mintha elaludt volna, es rafutott volna a jardara. Micsoda nap.
Utban a szallodahoz keszitettunk kepeket a szobankrol kivulrol is, es a Cha Tze Mansion hotelrol, ami az egyik fo latvanyossag a varosban, az epiteszeti stilusok kavalkadja, amugy kek, de semmi extra. Talan belulrol, de nem engedtek be...meg az udvarra sem.
Osszeszedtuk a holminkat, nem lehet jo napjuk ma, mert eleg sokan elmentek, mikozben reggeliztunk, lattuk, ahogy kigyozik a sor a kicsekkolasnal.
hatizsak fel, ebed az indiainal, nekem nem izlik, igy kaptam mast, aztan irany a busz Cameronba. Penzt kellett kivennunk, de Dani nem talalta a kis penztarcat, a szivbajt hozva ram, aztan vegul megis meglett, csak jobban kellett kutatni erte. Ebben van ugyanis a bankkartyank, meg a penzunk egy resze is...
Ktto korul indult a buszunk fel a hegyekbe, ut kozben aludtunk, meg beszelgettunk, a foldrengestol messze, biztonsagban. A Cameron fele vezeto uton megneztuk azt a helyet, ahol a busz befordult az arokba... Hat...
Felfele kanyargo ut, ketszer ket sav, a jegyelado neni megigerte, epsegben megerkezunk, es en hiszek neki. Fantasztikus taj, lenyugozo kilatas. Mindenutt megmuvelt foldek, betakarva palaval, gondolom a sok eros eso nem tesz jot a novenyeknek...
Nyolc korul erkeztunk meg Cameronba, egy jofej ferfi szallast ajanlott, elmentunk vele, mert az egyik olyan hely volt, amit a Lonely is emlit. Megneztuk a szobakat, kivalasztottunk egyet, aztan a ferfi mondta, hogy nezzuk a tvt, mert micsoda dolgok tortentek, Phuketnel tsunami elvitt egy par halaszt, stb...
Hat most itt ulunk egy internetezohelyen, es isszuk a hireket, nem hiszunk a szemunknek, plane, miutan kiderult, hogy azon a szigeten, ahol mi szerencsesen megusztuk egy kis ijedtseggel, masok, kb harminc ember meghalt. A sziget eszaki reszen a halaszfaluknal a tsunami elerte a partokat, es elvitte a falut... Mi a masik oldalon voltunk, ami a szarazfold fele nez, igy az ar kikerulte ezt a reszt. Mikozben a tsunami elerte a tuloldalt, mi eppen a muzeumban voltunk...
Hat ennyi, epsegben vagyunk, es maradunk is... Csok

Rendhagyo Karacsony 24th Dec 2004

Pentek. Reggel jo nagy alvas utan ebredtunk fel 11-kor. Vegre nyugiban, csondben, bogarak es szunyogok nelkul aludtunk, es jo huvos volt a szobaban, ami inkabb nekem fontos (Dani). Lesiettunk a reggelizohelyre, ahol meg eppenhogy adtak enni, mert elvileg fel 11-kor zar a reggeli. A mai program ajandekvasarlas volt. Elotte viszont meg elmentunk beadni az utolso ket tekercs filmet elohivatni meg CD-re iratni, mert ilyen olcson nem usztuk volna meg sehol. A Lebuh Chuliaban (ahol az elozo napjainkat toltottuk) volt egy utazasi iroda, ahol korabban azt mondtak, hogy atfoglaljak a repulojegyunket, de amikor meghallotak, hogy Aerosvit, akkor mondta, hogy megse fog menni. Utananezett, es sajna egesz Malajziaban nincsen kepviseletuk, uhogy ez nehezebb lesz, mint gondoltuk. Ezutan elsetaltunk a katolikus infocenterbe megkerdezni, hova menjunk este misere, es meg mi mondtuk nekik, hogy a mellettuk levo gyerekotthonbol mennek at a szinten mellettuk levo hotelbe a gyerekek enekelni. Nagyot neztek. Mindegy, vettunk gyertyakat az adventi koszoruhoz, es vegre egy Szt. Kristofot Mami helyett, aki az utazok vedoszentje. Innen a Komtarba setaltunk, ami Georgetown legnagyobb bevasarlokozpont komplexuma. Tobb bevasarlokozpont kapcsolodik egymashoz. Nagyjabol olyan, mint egy otthoni plaza, csak masolt DVD-k es szamitogepprogramokat lehet kapni a boltokban, meg masszirozo fotelek vannak a foldszinten, amiket ki lehet probalni ingyen. Meg is lehet venni oket, de a legolcsobb 250.000Ft a legdragabb kb 1 milla (ezzel egyutt jo biznisz lehetne EUban is!). Elvaltunk fel orara, azalatt megvettuk egymasnak a hatalmas ajandekokat (ilyen occso karacsonyunk se volt meg..). Aztan kis zacskoinkkal hazaindultunk. Lezuhanyoztunk, pihentunk egyet, aztan lementunk a fenykepekert, es hazatelefonaltunk. A telefonalas a SKYPE-on keresztul fantasztikusan egyszeru es meg mindig nem hisszuk el, hogy miert van az, hogy mikor letezik egy ilyen szolgaltatas, akkor meg letezhet olyan is, hogy harom perc telefonbeszelgetes 1500 Ft (a szallodabol ennyi lenne). Kiderult, hogy MariAnyu nagyon aggodott mar, mert megbeszeltuk, hogy elozo nap beszelunk de nem hivtuk, ert motorozni voltunk. A telefonom meg lemerult, uhogy nem kaptuk meg az ijedt sms-eit. Azert megnyugtattuk. Felhivtuk meg JutkaMamat is, es megbeszeltuk, hogy itteni ejfel korul meg hivjuk oket is. Az esti program a Cititel nevu hotel halljaban kezdodott, ahol a szomszed arvaotthon gyerekei enekeltek a Mikulas hulyeskedese kozben (itt nem tudjak, hogy a Mikulas oreg, es nem szokott hulyeskedni...). Eloszor azt hittuk, hogy mar lekestuk oket, de aztan szinte nekunk enekeltek. Megfenykepezkedtunk a Mikulassal, aztan elindultunk vacsorazni, mert jok vagyunk, es tudjuk, csak akkor jonnek az angyalok, ha tele a hasunk. Ettunk jo indiai ennivalot, de a mago lassi elfogyott, csak epreset kaptunk, sebaj. Kozben mindenki, aki latott bennunket, merry Christmast kiabalt, minthacsak ujev lett volna. A szobaban, mar szepen feldiszietett kissarok vart minket. Delutan a csomagolas idejeben csinaltam (Kinga) ujsagpapirbol Karacsonyfat, tetejen csillaggal, abbol, amink volt, meg kis adventikoszorut. A tukorre szeles bordo arany szalagot kotottem, kis diszt vettunk meg diszitesnek, igy vegul a becsomagolt ajandekokkal nagyon szep kis Karacsonyi hangulatot varazsoltunk, megha zene nem is szolt kozben... Europaban megcsak del korul volt. Nos este: (bocsanat, csak Dani a lenyeget hagyta ki, most potolom...) A szobaban meggyujtottuk a gyertyakat, fenykepeket csinaltunk, de mar alig vartuk, hogy kibonthassuk az ajandekokat. Dani kapott egy par szamitogepes jatekot cdn, egy dvd filmet, a Shrek2-t, es egy fotoprogramot. Nekem pedig egy zene cdt hozott a Jezuska, egy cd tartot kettonknek, hogy a fotocdink ne torodjenek jobban, es ket polot, az egyiken ez all, happy Me. Ertem, ok. Es egy kis pluss teknost, amit meg Auban szerettem volna, de akkor eleg draga volt, ide meg utanunk jott. :-) Aztan atmentunk a Church of the Assumptionba (Nagyboldogasszony templom), ahol mar jo sokan (500-600 ember) voltak. Megtalaltunk ket helyet egy padon. Meg volt kb negyed ora a miseig, ezalatt a korus enekelt es szolt az orgona. Nagyon hangulatos volt, bar en nagyon elalmosodtam, majdnem lefordultam a padrol (ejjel fel 11 volt). Varakozas kozben nezelodtunk es nagyon erdekes volt a rengeteg kulonbozo kulturaju ember. Voltak itt indiaiak fejkendovel, arab arcuak, kinaiak, es europaiak vegyesen, de az utobbibol csak kevesen. A szertatrtas angolul folyt, a pap erdekes predikaciot tartott, meg en is elveztem (;-). Aztan 11 utan 10 percel elmentunk, hogy telefonalni tudjunk meg haza. Fel 12 elott 3 perccel ertunk az internetkavezoba, es kozolte a no, hogy sajna keson jottunk, mar zarnak, mert mennek bulizni. Ugy kellett kikonyorogni, hogy legalabb 5 percet hagy beszeljunk a szuleinkkel... Megengedte, uhogy gyorsan felhivtuk MariAnyuekat, JutkaMamaekat, aztan jolnevelten tavoztunk. Gondoltuk az indiai baratainktol (fapja fia, nagyon segitokeszek a Lebuh Chulian levo vegyesboltjukban) tudunk telefonalni kicsit dragabban. De sajnos mar ok is zarva voltak. Nagy keresgeles utan (a szallodaban bitang draga a telefonalas) sikerult megbeszelni a portan, hogy kapunk adaptert a lemerult telefonunkhoz, es akkor mobilon telefonalunk. Az adapteres embert nagy nehezen fel ora utan talaltam meg az epuletben, aki feljott a szobankba, ossze vissza beszelt, mire vegul kiderult, hogy nem is kellett adapter, a furdoszobaban a borotvalkozo konnektora olyan, amibe belement a tolto. Uhogy sikeresen felhivtuk Laciekat is, aztan szep lassan elszenderedtunk.

Csotanyok, szornyu ejszaka 22nd Dec 2004

Trang, utazás, Penang...

Szerda Egesz hihetetlen ejszakank volt. Miutan vegre ejjel fel egyre hazakeveredtunk, mar egyaltalan nem voltunk almosak, meg persze fel voltunk dobodva az esemenyektol. Kicsit beszelgettunk, kicsit zenethallgattunk, aztan forgolodtunk vagy egy fel orat. aztan Dani elkezdett olvasni, en meg hiaba probaltam almot varazsolni, nem ment... Valamikor szerintem elegge a hajnalban aludhattunk el, de nemsokara arra ebredtem, hogy egy kutya ugat az ablak alatt, es nem hajlando abbahagyni. Kepek peregnek ilyenkor, hogy kitekerem a nyakat, reggel, mikor mondtam Daninak, o a hangtompitos puska mellett volt. En kicsivel agresszivebb vagyok ugy tunik... Mindenesetre szegeny Dani annyira felebredt, hogy elment lezuhanyozni, ettol meg sajnos a szunyoginvazio nem szunt meg, mert ablaknak csak a helye van... Hat igy telt az ejszaka, reggelre olyanok voltunk, mint akik egesz ejjel fat hordtak... Dani mar ejjel elhatarozta, hogy atkoltozunk valahova, de mikor reggel arra ebredtem, hogy a szemetesben zorog a zacsko, es ugy tunt, mintha ezt a zajt mar hallottam volna korabban is, csak akkor meg sotet volt, es Dani elment hogy megnezze mi az, es egy csotany rohant vegig a szoban....no akkor en is ugy dontottem, hogy mehetunk, mert szivgorcsot kapok megegy ilyen nagy csunyasagtol...
Mar leirni is faraszto, de mindenesetre agyonverve huztuk magunkat vegig a napon, reggelizni mentunk, eleg vacak nescafet kapott szegeny Dani, nekem is meg kellett kostolnom, de szornyu volt. Kertunk valami egyszerut, de fel oranal is tobb volt, mire kihoztak... Nekem elfogyott a turelmem, elmentem internetezni, nem is sejtettem, hogy egesz nap a gep melle leszek kotve.
Dani kozben megreggelizett, es szallast is keresett, az utcaban talalt is egyet, athurcolkodtunk, tisztabbnak tunt, es volt ablak a keretben is, igy nyugisabb ejszakanak nezunk elebe.
Mosast inteztuk meg, aztan Dani idot kert, hogy a karacsonyra keszuljon kiscit, es engem egyedul hagyott egy internetezo helyen. Meg delelott elmentunk a kepekert, amiket tegnap beadtunk a laborba, hogy hivjak elo, es tegyek at cdre. Igy azt nagyitjuk majd, amelyiket akarjuk, es fel is tudjuk tolteni oket. Ezek foleg Au kepek, de meglepetes, hogy melyik tekercsen mi van, mert Dani nem irta ra a dobozra...
Ket es fel ora mulva jott vissza Dani, folyt rola a viz, de elintezte amit akart. Bele is faradt szegeny, haza is ment, meg mielott en vegeztem volna. Mire hazaertem szegeny az agyban fekudt, es nagyon szenvedett. Egy kicsit sziesztaztunk, aztan nem sokkal kesobb lementunk becserelni a konyvet, amit kiolvastam, meg enni, meg beszelgetni a szeretteinkkel. Kaptam attol a szerzotol egy konyvet, akitol az elozo volt, eleg konnyed regenyecske, de elvezheto, es most nem vagyom komolyabbra... Meg talan nem is ertenem.
Ettunk egy indiai etteremben, nagyon jolesett a valtozatossag, foleg, mert langosszeru valamit ettem, sajttal toltve, Dani meg tandori csirket mindenfele fura szosszal, de nagyon izlett neki is.
Most megint internetezunk, hogy valtozatos legyen... Mar negyed kilenc, es azon az utcan kivul, ahol lakunk, meg nem nagyon voltunk mashol, de nem is kell, itt van minden, ami fontos. Majd holnaptol kimozdulunk, legalabb egy masik utcaba.:-)

Ko Hai 16th Dec 2004 - 18th Dec 2004

Csutortok, pentek, szombat Reggel nyolckor nyitnak azok az irodak, akiken keresztul az egynapos utakat intezni lehet. Dani nem sokkal a nyitas utan megerkezett az egyik ilyenbe, es le is foglalt egy szallast a Ko Hai nevu kicsi szigeten, eszaknyugatra Trangtol. Az ut eleg kalandos odaig, eloszor egy tuk tukkal el kell jutni a kisbuszallomasra, ahonnan egy kisbusz megy ertelemszeruen a kikotohoz, ahonnan hajoval a szigethez kozel, majd innen meg longtail boattal a partra. Es kesz.
Kicsit elobbrolkezdve. Amikor Dani visszaert a szallasra az intezkedes utan, meg el akartuk vinni a kishatizsakot, mert a cipzara elegge el van szakadozva, hogy megvarrjak...de sajnos nem volt mar idonk ra,igyekezni kellett, meg ropteben elkaptunk egy tuktukot, azzal irany a kisbuszpalyaudvar. Hat mondjuk aztulzas, hogy palya, de udvarnak udvar, vagy inkabb egy baallo, onnan mennek ezek, adnak piros muanyagdarabot jegy gyanant, es amikor a buszban vagyunk, el is veszik, hogy maradjon masnak is... Vicces. Egy sved csalad a jegyado nenivelvitatkozott valamin, egy cetlire valamik fel voltak nekik irva thaiul, de a neni angolul jolelmagyarazta nekik, hogy nem tudnak mindenhova elmenni, mert totalmas iranyokban vannak a helyek... Nem ertettek, o bajuk, mondtuk nekik, jojjenek Ko Haira, az jo hely. Gondolkoztak, aztan eltettek a cetliket, es ugy dontottek, jonnek. Nem tul szimpi banda, de a szigeten elfernek...
A kikototbe erve egy kisebb bode intezte a hajojegyunket, meg a szallast is, nekunk volt egyedulfoglalasunk, masokkalkellett hat foglalkoznia a fickonak, de Danit tobbszor megkerdezte hova megy, o meg kitartoan ismetelgette, hogy mar mindnet megbeszeltek, nevettek mindketten. A vegen nem is vettunk hajojegyet,az mar sok lett volna a bacsinak... Viszont a molo elejen kellett nemzeti park belepot fizetnunk. Meg mindig felhaborodom, hogy idevalosinak 20, nekunk 200 fejenkent, Dani rutinosan elovette a diakigazolvanyainkat, megmutatta, igy ketten fizettunk 200at, bar a bacsi kicsit megzavarodott, de aztan nem mondott semmit, adta a gyerekjegyet.
Az ut felora, tizenparan voltunk csak ma, asziget pedig nagyon szep volt mar a hajorol is. Inkabb hossumint szeles, es osszesen par bungallot lehet latni a palmafas parton,meg a homokos part elott egy 25-30 meteres turkizes savot a tenger fele, itt jo sekely a viz, majd egyszercsak, elesen elhatarolodva sotetebb lesz a viz szine. A ketto kozott a konyvunk szerint egy korallgyuru van, aztan a tenger eleg melyen. Szamunkra ebbol most annyi volt fontos, hogy a nagy hajo kikotott a melyebb vizekben, aztan kicsi hajora kellett atszallni, ami kivitt a partra. Fura erzes, a baleset ota nem ultem ilyenben, es nem volt jo erzes... Majd hozzaszokom megint remelem.
Amig a cuccainkat hoztak a partra, mi megkaptuk a bungallonkat. Egy fuves teren felkorben helyezkedik el kb. 20 egeszen egyszeru bambuszbungallo, egy kis furdoszobaval, meg egy aggyal a szobaban. Mindhez tartozik kis terasz is, es mindrol lehet latni a tengert a maga hihetetlen szineiben. Ja es a kertben mindenhol kokouszpalmak. Idilli. A bungallok szomszedsagaban van az etterem, ahol nem jo ugyan, de van kaja. Aram este hattol hajnalig van csak, mert eleg draga.
Lepakoltunk, es azt ereztem, ha itt kezdtuk volna, talan jobban viselem a valtast... Igy is remekul indult a nap, megreggeliztunk, aztan ismerkedes a parttal, eleg gyorsan lelassultunk, bar az elejen nem tudtuk elkepzelni, meddig fogjuk birni a nagy semmittevest, de ugy hataroztunk, most gyogyul a labam, es jobb ezt itt varni, mint egy varosi hotelban...
Az esemenyek innentol kezdve a harom nap vegeig szinte teljesen egyformak voltak,keves valtozatossagot iktattunk csak kozbe, mint seta, vagy mas idopontban eves... Javaraszt furodtunk a langyos, meleg vizben, suttettuk a hasunkat nap kozben, es ha meguntuk, vagy nagyon tuzott a nap, akkor behuzodtunk a kis haziko teraszara az arnyekba, kezunkben egy egy konyvvel, es olvastunk, vagy jatszottunk... Hat nem rossz, nekem nagyon jolesett vegre csak gondolkodni, nem ujakat latni, es ez a kozeg alkalmasnak bizonyult mindehhez.
Naplemente utan kiultunk a partra, hallgattuk a tenger zugasat, olvasgattunk, vagy beszelgettunk, vacsora utan egy kis fabol takolt dobogon iszogattunk, itt nappal massziroznak helyi nenik...
Az elso nap csak baratkoztunk a kozeggel, en kicsit furodtem csak, mert meg a seb miatt nem akartam nagyon aztatni. De Dani jokat uszott, en meg napoztam inkabb.
A masodik nap bejartuk a szigetet, ez nem tobb, mint fel ora seta, eszak fele a sziget vegen a parton nagyon szep kagylokat talaltam, az egyik legjobb tevekenyseg nekem a tengerparton szep kagylok utan kutatni. Del kornyeken ebedeltunk, hat nem a jo kaja miatt fogunk itt maradni, azt mar latjuk. Van itt megegy hely a szigeten, ahol lehet enni kapni, ez is egy rezort, gyonyoru, es draga. Meghat ugye messze is van, meg ki is esik a foarambol:-) ugyhogy marad a szenvedes, es a vacakabb ennivalo. Delutan meg elsetaltunk a masik oldalra is, ott is furodtunk, aztan megint vacsi, szoval uncsi... A vizben egyebkent az egyetlen kellemetlen elmeny a vizihangyak, amiket nem lehet latni, de csipnek, ahol vannak. Es ahol vannak, ott sokan vannak, ami meg kellemetlenebb, mert igazan nem lehet megmaradni toluk.
Harmadik nap reggel Dani meg az ar elott bement a korallhoz a gyurube, ide ilyenkor erdemes, mert kisebbek a hullamok, es konnyebben megkozelitheto, de szep es sokfajta halakon kivul mast nem talalt. A nap hasonlokeppen telt, mint eddig...
Ja kihagytam, hogy annyira szimpla a szallas, hogy az agyunk egy bambuszkereten egy szimpla faroslemez, illetve tobb keskenyebb, ettol az egesz iszonyu instabilnak tunik, es minden fordulatnal recseg ropog, emiatt aztan elegge erdekes ejjeleink voltak, nem tudtunk nyugodtan aludni. De ez csak kicsit tudott rontani az amugy fantasztikus pihenesen, marcsak azert is, mert donthettunk volna ugy, hogy a dragabb helyen alszunk...

Level a draga csaladjainknak 15th Dec 2004

Edes Darga Szuleink, akiknek nem keves feszult percet okoztam, tunk eddig... Azt hiszem tartozom magamnak, nektek, es ennek a naplonak annyival, hogy az esemenyek rogzitese mellett ennyi ido utan egy kicsit masrol is irok. Sokan irtak mar, hogy unalmas olvasni amiket ide irunk, (ezek nem Ti vagytok) mert szemelytelen, es csak egy utleiras, en megis ugy ereztem, ha mar elkezdtuk, akkor igenis van ertelme, hogy megmaradjon, megpedig olyan formaban, ahogyan megszuletett. Neha lehet hogy szaraz is, neha meg tulsagosan egyszempontu, de ilyenek vagyunk...es neha valoban nincs kedvunk ezzel foglalkozni, es neha valodi nyug ravenni magunkat, hogy valami szulessen...
Amikor elhataroztuk, hogy vilagga megyunk, es megnezzuk mashol milyen, hogyan elnek az emberek, tudtuk jol, hogy mashol sem kolbasz a kerites, legalabbis nem mindenhol, es lesznek nehezebb pillanataink, es rengeteg szepseg is. Es talan azzal is tisztaban voltunk, ahogy Peti mondta, hogy felelotlenseg ennyi penzt kolteni a semmire, amibol inkabb vehettunk volna autot, vagy mittudomenmit, mi megis igy hataroztunk, mert ugy gondoltuk, es meg most is igy gondoljuk, hogy az elmenyek, amik ernek bennunket soha nem mulnak el, es sokat tanulunk abbol, amit ekkozben tapasztalunk.
A vandorelet ugyanugy eletforma, megha atmeneti is, mint az otthoni munkas hetkoznapok, es barhogy is kek az eg, sut a nap, meleg a tenger, es ciripelnek a tucskok, faraszto is olykor. Szukseg van a pihenesre, a feldolgozasnak is megvan az ideje, es sokszor hamarabb telitodok, mint masok, (ahogy latom magam korul a hasonlo vallalkozokat). Ilyenkor jobb megallni, semmittenni, nem felmaszni, nem megnezni, csak fekudni, es befele figyelni, megha ez akkor lelkiismeretfurdalassal is jar, mert mindjart hazamegyunk, es soha nem lesz alkalom megnezni, kiprobalni, megtenni, es igy tovabb. Pedig ez nem igaz, lesz maskor, mert csak egy dontes kerdese, ugy mint az volt eddig is, ha ugy akarjuk majd. Ha meg nem, akkor sem baj, akkor majd lesz maskepp.
Az, hogy sokszor ugy tunik, nem vagyok kibekulve az itt tortentekkel, valoszinuleg mindezekbol fakad, es meg sok masbol is, amit most nem latok meg. Az hogy baleset tortent, sokmindenben megallasra kenyszeritett, megfontoltabba tett kicsit, es sokszor gondolkozom, miert tortent valojaban. Azert, mert nem akartam befogadni mar? Vagy mert aznap vegre kiengedtem a feszultseget, es mar nem koncentraltam elegge, mikor visszertunk? Nem tudom, de visszaolvasva a naplot, olvasva Mari smset, meg Mami levelet, latom, milyen csalodott hangu az a nap... En magam is az voltam, mert azt hittem, vegleg osszeomlott abbeli probalkozasom, hogy kozel engedjem magamhoz ezt a nagyon mas vilagot, es meg meg is ertsem...legalabb egy kicsit...
Valakitol egyszer azt tanultam, hogy fajdalom nelkul nincs fejlodes. Leegyszerusitese ez egy hosszabb gondolatnak, de vallom, ahhoz, hogy az esemenyek ne csak ugy tortenjenek velunk, hanem valoban reszesei lehessunk a fontos dolgoknak, neha bizony szenvedesen is keresztul kell mennunk. Ha adott pillanatban nem is ertjuk miert, a vegen, valamikor kitisztul... Hat most azt hiszem abban a szakaszban vagyok, hogy probalok talpon marani, megbirkozni sokmindennel, nyitott szemmel jarni itt, es remelni, ha vegre majd egyszer nem is soka leulhetek egy sarokba ott, ahol ismerosek az illatok, a targyak, az arcok, helyrerakodnak a kockak, es egy tisztabb kep, egy egeszfele forma alakul majd ki, es nagyon fogok orulni annak, hogy vegul ugy dontottem, megcsinalom, nem adom fel, es dolgozom, mert most ez a dolgom...
Hat ne haragudjatok, ha azt ereztetnem, hogy nem jo itt, vagy ha fajdalmat okozok azzal, hogy a mosolyom helyett a fajdalmamrol irok, de le kell irnom ami tortenik, hogy emlekezhessek ra, es majd veletek egyutt tudjak nevetni azon, hogy van egy kis ajandek a Phi Phi szigetrol a labamon, amit mostantol orokre viselni fogok, es majd ha legkozelebb idejovunk a gyerekunkkel, elmondhassam neki, hogy ez a vilag nagyon mas, de turelemmel, kitartassal beveheto, sot mitobb meg elvezheto is...

Iratok, fekves, laz 13th Dec 2004

Hetfo Reggel orara ebredtunk, hogy Dani nehogy lekesse a hajojat. Vett meg reggelire nekem inni, ennivalot, aztan osszeszedte a szennyest, mert mar nem volt tiszta ruhank, engem meg egyedul hagyott egy kicsit, aztan meg visszajott elkoszonni, azzal, hogy aludjak. Kicsit ittam, kicsit olvasgattam, aztan olyan jol sikerult teljesiteni, hogy kb. 11tol delutan negyed negyig, mikoris Dani visszaert, aludtam vegig.
Hozta a kezeben a tiszta ruhankat, negy kilo volt vegul. Jokat meselt, nevetgeltem is mar, pedig a labam eleg csunyacskara bedagadt, de adtunk neki egy hetet, addig addig fekszem, mig jolesik. Ez igy deal...
Szoval szegeny Danit kicsit korabban vittek ki a hajohoz, mint kellett volna, nem is fel 11kor, hanem egeszkor indult, igy a szigeten csak egy oraja maradt a visszaindulasig, gyorsan megszerezte a papirjainkat, aztan felfutott a kilatoba, ahol egyutt nem jartunk, csinalt szep kepeket, amjd visszarohant a kikotobe, ott nem csinalt, pedig azert vitte magaval a gepet...de mindegy, evett egy szendvicset, mert mar nem maradt ideje rendeset ebedelni. A visszauton kicsit tobben voltak, mint odafele...ilyesmiket meselt, aztan adott valamit inni, mert enni meg mindig nem akartam, aztan jatszottunk, kozben ereztem, hogy egyre melegebb leszek, vagyis megy fel a lazam, de a meronk elromlott, a higany valahogy lecsuszott, es nem akart visszakuszni. Mindegy, kidobtuk, es neztuk, hogy rosszabb lesz e vagy sem. Kaptam egy algopirint, meg nyugatatst, hogy a tetanusz miatt lehet, sot, es hogy jol viseltem a tegnapot, ahhoz kepest.
aludtam kicsit, es mire felebredtem, este volt, Dani kozben olvasott, es erezhetoen lement a lazam, csak meg eleg gyenge voltam. Ennek ellenere en is el akartam menni vacsorazni, mentunk hat egyutt, azzal, hogy ha rosszul vagyok, eljovunk. De nem voltam, ugyhogy maradtunk. Viszont nem ettem, csak ittam, ami keves, de majd holnap.
Lenyeg, hogy megvannak a cuccaink, van tiszta ruhank, es gyogyulgatok...

Tetanusz, Krabi 12th Dec 2004

Vasarnap Reggel eleg nyomottan ebredtem, fajt a labam nagyon, Dani lement reggeliert, bar etvagyam se nagyon volt, meg vett jegyet a krabiba meno hajora, mert ugy dontottunk, ha ugyis fekudnom kell, jobb ha olcsobban teszem. A hajo fel kettokor indult vissza, es 11kor kellett kicsekkolnunk. Dani osszepakolt mindent, aztan 11kor lementunk. A portas bacsi mondogatta, hogy nem lenne butasag elmenni a drnenihez, kosse at ujra a sebet, abbol baj nem lehet. Nekem nem fult hozza a fogam, mondtam, nem tortent semmi ejszaka, amitol baja lehet, inkabb majd kint a szarazfoldon elmegyunk... Dani azert lattam jobb szerette volna, ha a majd meg am bekovetkezik, de mivel meg volt idonk, jatszott velem egy kockat, aztan kerdezte, mitol lenne jobb. Elsetaltunk a szemben levo boltba vettunk gyertyat az adventi koszoruhoz mara, meg fustolot, meg kepeslapot. Jobban nem lettem tole mondjuk, de legalabb tortent valami. aztan kisetaltunk a kozeli strandra, ahol ragyogo napsutesben egettek magukat az emberek. Kicsit elszorult a szivem az arnyekban, ahol vegre talaltam egy szeket, amire lerogytam, hogy mar megint miattam nem lehet nekunk ilyen szep napos furdos napunk. Aztan Dani uajbb javaslatot tatt a drneni meglatogatasara, mindezt olyan szepen, hogy nem lehetett neki ellenallni. Jo lassan haladtunk, es mikor vegre odaertunk, elegge elkenodtam megint, ereztem, nem lesz ez olyan egyszeru.
Egy kedves drbacsi is volt bent, kerdezte mi van a tetanusszal, montam nem tudom mikor kaptam utoljara, o meg javasolta, miuatn megnezte a sebet, es azt mondta ra, hogy rendben van, es harom nap mulva mar furodhetek is vele, hogy a biztonsag kedveert jo lenne kapni egyet. A kezembe adta, jo vacak volt, a tetanusz mar csak ilyen, de legalabb nem kell aggodni tovabb a mergezes miatt. Fel egy volt mar, es Danit visszakuldtem a csomagjainkert, hogy elerjuk a hajot, mert en csak bicegni tudtam. Az allomason talalkoztunk, Szegenykemrol elol hatul logtak a nagy zsakok. A hajon mar nem nagyon volt hely, kint is, bent is tomeg, az emberek logdosodtek, nekem meg elszakadta cernam. Daninak le kellett raknia valahol a zsakokat, csak aztan jott utanam, akkor mar sirtam. Keresett egy helyet a hajoban, leultem, o meg allt mellettem. Egy segitokesz ferfi ult belul, kerdezgette Danit, mi a baj, elmonta neki, erre adott ragacsot, meg mondta, adjon nekem valami fajdalomcsillapitot. Kaptam egy algopirint megint, az nemsokara hotott is, meg is nyugodtam tole. Az ut egy reszeben Dano talalt egy szekmaradvanyt, azt a foldre tette, es rafekudt. Masfel oar mulva ertunk partot, kerestunk egy autot, ami behozott bennunket a szallara. A portasneni megismert bennunket, mosolygott, kerdezte, milyen volt Ko Phi Phi, fanyalogva mosolyogtunk, hogy kahakaha.
Szoba, fekves, mikor eszervettuk, hogy a szef megint tul biztonsagosnak bizonyult a szigeten, es benne felejtettunk minden iratunkat. Szerencsere ez most kicsit kozelebb van, igy Dani siman at tud menni erte holnap.... Nem hiszem el
Dani javasolt egy vacsit, lebicegtunk, megneztunk egy filmet, en ittam valamit, mert etvagyam nem volt, aztan vissza is bicegtunk, es alvas.

Hajout a Maya Baybe, baleset 11th Dec 2004

Szombat Reggel a befizetett megbeszelt turara 8:40kor kellett kint lenni a hallban, ahova a turavezeto erkezett, masokkal egyetemben, akiket a szallasokon szedett ossze. A vezeto biciklin ult, a tobbiek setaltak mellette. A sziget ugyanis olyan kicsike, hogy nincs rajta semmifele motoros jarmukozlekedes, csak a hajoknak van motorjuk. A csavo elorerohant, es vegig "Hallo"-zott, ez nekem itt nagyon nem szimpi, ugy kezelik a turistakat, mintha valami kort hordoznank. Mondjuk hasonlo stilusban megkerdezte hol a jegyem, mikor mondtam neki, elvette mar, felhaborodva javitotta ki magat, hogy o azt kerdezte, mit akarok enni. Az hogy mit akarok nyilvan semmifele osszefuggesben nincs azzal, hogy mit fogok, mondtam neki, mindegy, csak ne legyen nagyon csipos. Ebben megnyugodott. Helyi viskokhoz ertunk, ahol a halaszok laknak, innen kellett ugyanis kolcsonoznunk a bekatalpakat, meg szemuveget pipakat, amikkel vizbe mehettunk. Nehanyunknak nem jutott mar nagyon ocska, csak ujabb, ezeket jol megfenyegettek, hogy ha elhagyjak akkor 1000 bahtot kell fizetniuk. Mindenki mosolygott, hogy pattogtak ezek az emberek. A hajout egyebkent mindossze 400 B, igy az ezer kicsit soknak hangzik. Egymas mellett a kikotoben, illetve ahol megalltak a hajok, tobb longtail boat volt egymas melle kotozve, majomugyesseggel kellett bemaszni, illetve atmaszni egyikbol a maskiba, amennyiben tele lett az egyik. Nem bantuk, ez meg nem a vilag, csak a stilus meg mindig... Vegre valahara elindultunk, kb 20 perc csuszassal, bar ok mikozben setaltunk hajtottak rendesen, aztan ucsoroghettunk a hajoban jo sokat.
Az indulasi irany nem eppen arrafele tortent, mint amit az irodaban mondtak, de a vezeto tudja, gondoltuk, elkerulendo a nagy tomeget. Mint kiderult pont forditott sorrendben mentunk vegig a szigeteken, mint ahogy az irodaban mondtak. Az elso megallo nem part volt, hanem csak kiugrottunk egyet sznorkellkedni, rengeteg hal, meg nagyon lepusztitott korallok, de nyilvan mi vagyunk elkenyeztetve. Visszaszalltunk, es elindultunk eszak fele, mint kiderult a Bamboo Island volt a cel, de a tenger elegge haborgott, dobalta a csonakunkat elegge, a vezeto meg is allt egyszer, megkerdezte, nem baj ha nem megyunk a szigethez, mert eleg rosszak a viszonyok most, es fel, hogy nem tud kikotni. Mondtuk neki, nem gond, a vegen megiscsak elmentunk a szigetre, csak nem ertem, akkor minek kerdezi. A sziget szep feheres homokkal, turkizes vizzel, es nagy hullamokkal jellemezheto, es fel orank volt itt, ami arra eleg, hogy benyomast szerezzunk rola.
Megkerultuk a nagy szigetet, es a keleti oldalon, a majomparton alltunk meg legkozelebb, itt tenyleg elnek majmok, a turistak nagy oromere. Adnak nekik enni, meg fotozkodnak, a part szep, bar semmi extra. Ujabb fel orat lehetett itt tolteni, majd miutan a guide beterelt bennunket a csonakba, el is tunt. Lattuk, ahogy sorba all a kajaspultnal, majd visszafele egy kolaval, meg egy szendviccsel a kezeben jon, ugy negyed ora mulva. Szoval hihetetlen a szervezes... Kiosztotta az ebedet, aztan ugy dontott, menet kozben ebedel mindenki. Meg nekemvagta a vasmacskat, ami bele is akadt a furdoruhamba, de szerencsejere csak surolt, mert mar elegge a bogyomben volt, es nem lett volna eleg egy bocsanat. A kovetkezo allomas a Maya Beach volt, illetve a Ko Phi Phi sziget deli kisebb szigete, ugyanazzal a nevvel, ahol a Laonardo DiCaprio foszereplesevel forgattak a Part c. filmet, es sokak szerint tenyleg a kornyek legszebb strandja van itt, azert is, mert a forgatocsoport szepen tisztaba tette a partokat. A ket sziget kozott elkezdett esni az eso, a tenger pedig ha lehet meg jobban haborgott, mint amikor eszak fele mentunk, es igy kisse remenytelen volt, hogy megalljunk annal a barlangnal, ahol a fecskefeszkeket szedik az un. fecskefeszekleveshez, meg mellesleg festmenyek vannak a falakon, es cseppkovek is, szepen megorzott allapotban. Igy viszont orulhettunk, hogy le tudtuk fotozni. A hullamok akkorak voltak, hogy a csonakban rendesen ugy ereztuk magunkat, hogy nem sokon mulik, hogy a kovetkezo pillanatban elsullyedunk-e. Reszemrol szivesebben visszafordultam volna... Egy obolben vegul megalltunk, sehol a beach, csak sziklak koroskorul, a csavo kiugrott, a tobbiek is, de semmit nem mondott, hol vagyunk, mit csinalunk, de mivel az eso eleg hideg volt, mindenki orult, hogy a vizben lehet. Azt gondoltuk, hogy csak sznorkellkedunk megint, es majd tovabbmegyunk a partra, de a ficak mondta, vigyuk a ciponket, mert ott van egy kis luk, ahol ki kell maszni, es az uton eljutunk majd a partra. Iszonyu hullamok voltak, Dani mar a vizben volt, en nem is szivesen mentem be, de mondtam neki, vigyuk a szandlajat, meg az en papucsomat. Nem ertette mit beszelek, mutattam neki, ahogyan masok mar a hullamzassal kuzdve azert kiernek a sziklakra, es probalnak rajta maradni a hullamok ellenere. Mi is elindultunk, ut kozben nekiutodtem egy sziklanak, es olyan ideges lettem a kocsog csavora, hogy uvoltottem Daninak, hogy en most azonnal visszamegyek, es megolom, aki kitalalta, hogy ilyen korulmenyek kozott kelljen az eletemert kuzdeni. Ha azt mondjak, hogy kalandturara fizettunk be, akkor ok, de akkor meg el sem jovok. Szegeny Dani latta az idegessegemet, de ugy dontott, veszelyesebb visszafordulni, inkabb menjunk tovabb, oda, ahol szilard talaj van a labunk alatt. Nekunk legalabb volt valami cipo a labunkon, nem ugy, mint egy ket lanynak, akik jol osszevissza vertek magukat...
A lukon, ahol at kellett maszni, kotel segitett, innen mar a szarazfold belsejebe vezetett az ut, es valoban gyonyoru volt, az idegessegem ellenere. A beach, a tuloldalon sekely vizu obol menten nyult el, nem hosszan, de annal szebben, magas sziklafalak vettek korbe, kis bejaraton at be lehetett volna jonni hajoval, ez meg idegesebbe tett, mert egyszeruen nem ertettem, ha van itt vagy tucat hajo, akkor pont a mi ki....szott hulye seggfejunknek mert derogalt ide bejonni. Minden mas turista hatizsakostul setalgatott a szigeten, kiveve minket, akik az eletunket kockaztatva ertunk at ide. Mi vagyok en, szinesz, vagy kommandos?
Raadasul nem is lehetett sok idot tolteni itt, annyira se futotta, hogy egyet furodjek a vizben, Dani hozta a vizalatti fenykepezogepet, azzal legalabb egy kepet csinalt itt, aztan elindultunk vissza. Ebbe az iranyba konnyebben haladtunk, mert a koveken lepkedve kb ket meterrel a csonak elott kellett csak becsobbanni, onnan meg gyerekjatek a hajohoz erni. Gondoltam en. A leghatso ulesen ultunk, a letra pedig a hajo orraban volt, igy ugy dontottem, hogy kirakom elobb a kezembol a cuccokat az ulesre, aztan kimaszok a letran. Ahogy a kezemben levo holmikat ki akartam tenni, rugtam egy nagyot a labammal, hogy lenduletet vegyek. Hatalmas fajdalmat ereztem csak, Dani epp mogottem volt, kiemeltem a bal labamat a vizbol, es valami benne volt a belso oldalaban, epp a csontom alatt. Iszonyuan nezett ki, uvoltottem, hogy szedje ki, megfogott, en nem is neztem oda, csak lepergett elottem az egesz eddigi eletem, es probaltam nem elajulni. Elsirtam magam, es nem nagyon emlekszem hogyan, de vegul sikerult kimaszni a hajo orraba. Dani fogott, azt tudom, a hajoskapitany, meg odajott, hogy minden ok e, en rakiaballtam, hogy nem, erre odebbment... Leultunk az orrba, en valtozatlanul zokogtam, a labamon nem latszott mas, csak egy vagas, de tudtam, hogy ennel nagyobb a baj belul, de orultem, hogy mozog a labam, es kivulrol nem latszik veszesnek. Az eso esett a tenger hullamzott, mint egy rossz filmben minden hullam utan becsapott a viz a fejunkre arcunkba, a kendom, mai a hatamon volt csurom viz lett ket perc alatt, de semmit nem szerettem volna jobban, mint vegre kinnt lenni, es amilyen gyorsan lehet hazamenni innen, errol az undorito helyrol, ahol csak bajunk eshet, es semmi nem szep, es nem jo. Dani nyugatatgatott, hogy ugy lesz minden, ahogy szeretnem, de elobb egy orvos lasson, ettol meg jobban ketsegbeestem, tisztan meg voltam gyozodve rola, hogy ez a legrosszabb otlet, amit valaha hallottam. Fel ora utan ertunk ki a partra, illetve a kozelebe, mert apaly volt, es ezen a reszen, mar nem is volt viz, igy a hajo megfeneklett ugy 50 meterrel a part elott, igy Daninak a hatan kellett kivinnie. Megjegyzem, kb 500 meterre inenn teljesen jol ki lehetett volna kotni, de mit varjunk egy ilyen szarjancsitol...
Csurom vizesen indultunk a szallasra, Dani ragaszkodott hozza, hogy legalabb a gyogyszertarban kerdezzuk meg, valaki be tudna e kotni a sebet. A korhazat javasoltak, ami kicsit messzebb volt, de nekem mar mindegy volt, mentem, amerre Dani vitt. A korhaz epulete eppen felujitas alatt volt, egy kisebb szarnyat hagytak meg, ami teljesen nyitott volt az udvar fele, igy inkabb kifordultunk eloszor azzal, hogy majd Dani kitisztitja a sebet. Vegul nem tudom miert ugy dontottunk bemegyunk. Adatokat felvettek, a Dr neni kedvesen kerdezte mi a baj, mondtam, mutatta uljek fel, vizsgalat, tisztitas, aztan ugy hatarozott, belerak valamit, amitol nem fertozodhet el. Sebbe nyomta a gezlapot, nem volt finom, olyan ajulasszerut ereztem, aztan Dani hangja, hogy ebreszto, meg valami vacak illat az orormban. Mondtam ne hulyeskedjen, iszonyu szaga van. Nevetett, ez mar jobb igy. Lassan magamhoztertem, a labam szepen be volt kotve, kaptunk meg valami ragacsot, meg fizettunk, aztan hazabicegtunk.
A szallason egy masik szobaba vittek at a motyonkat (reggel mi kertuk oket erre), ami olcsobb, viszont nincs benne tv, meg legkondi, meg meleg viz sem. Kertuk, adjanak egy jobb szobat az allapotomra valo tekintettel, de sajnos csak olyanjuk volt, amiben ket kulon agy van. Igy maradtunk az olcsobbnal, de mindegy is volt, mert csak az agyat szerettem volna latni. Jo, hogy elhoztuk a hajszaritot, mert a hidegvizes zuhany utan jolesett meleg levegovel megmelegedni...
Dani agyba tett, aztan elment valami kajaert ugy emlekszem, meg probalt vigasztalni, mert elegge el voltam kenodve. Kertem, hivjuk fel Mamat, erre Dani kerte, inkabb elobb Mariekat, Petinek ugyis ma lesz a szalagavatoja. Beszeltunk veluk is, aztan Mamival is, szegenyt kicsit megijesztettuk, azzal, hogy Dani telefonalt, de aztan minden rendben volt. Lassan megnyugodtam, es meg jatszottunk is egyet elalvas elott, meg kaptam egy Algopirint, amitol kicsit elmulni latszott a fajdalom, bar nem nagyon tudtam raallni, csak piciket.

Nemzeti Park, barlangok 8th Dec 2004

Szerda Reggel, miutan ugy dontottunk, maradunk meg egy napot, ki kellett talalni, mit is csinaljuk. Daninak a tegnapbol eleg volt a napozas, ezert valami olyat terveztunk, amiben nem lehet megegni. A lonelyban talaltunk egy helyet, egy nemzeti parkot, amirol csudajokat irtak, gondoltuk megnezzuk. A terkepen meg is talaltuk, vagy 40kmre van Krabitol. Sebaj, berelunk motort, abban mar rutinosak vagyunk, esetleg meg lehet beszelni a sraccal szemben, hogy csak egy fel napra kerjuk...
Osszepakoltuk a megfelelo felszereleseket, aztan irany a szomszed. A fiu nem nagyon akart belemenni az alkuba, igy kenytelenek voltunk egy napra berelni a robogot, de igy legalabb este is tudunk menni vele. Ha akarunk majd...
A nemzeti park eszakra Krabitol sok barlang kisereteben a part menten fekszik. A konyvben az all, hogy fejenkent 200baht a belepo, ami kicsit sok, itteni viszonyokban gondolkodva. Viszont teny, ki is volt irva a bejaratnal, hogy ennyi. Dani olyan merges lett, mikor meglatta, hogy a helyieket 20ert engedik be, hogy kicsit mergesebben kerdezte meg az amugy nagyon kedves urat a kapuban, miert is kell nekunk ennyit fizetnunk, majd felajanlotta, hogy ketszazert ketten bemegyunk. Mivel nem sok turista jar erre, meg igy is nagyon megeri nekik, ezert gondolom kotelnek allt, de ezresunk volt csak, azt elvette, es mondta, majd kifele megkapjuk a visszajarot. Elhittuk, bementunk.
A park tenyleg meses, a konyv csak azt irja rola, olyan, mintha Disney rajzolta volna, csak ez igazi, es tenyleg. Patakok, kis vizesesek, nagy arnyas fak a setaut mellett, hihetetlen szinekben, aztan meg sziklak, buddhaval a gyomrukban, szval kikapcsolodasnak meses. Es osszegyujtik a szemetet is, ami kulon emlitest erdemel. Miutan mindent lefotoztunk, es kigyonyorkodtuk magunkat, leultunk egy padra es kockaztunk egyet. Ez a kedvenc jatekunk, es ugy tunik mindenkit nagyon erdekel, mert barhol jatszunk itt, odajonnek, es megnezik mit csinalunk. Nagyon vicces.
A park egyik vegeben talaltunk egy gumifa ultetvenyt. Mar sokszor lattuk ut kozben is, de meg sosem jutottunk odaig, hogy le is fenykepezzuk. Meg sosem lattam elotte ilyet, tenyleg vajat van vagva a fak torzsebe, es a kicsurgo feher folyadekot egy edenybe fogjak, de ez nem is ragacsos, ugyhogy valszeg eleg hosszadalmas eljaras eredmenye a gumi.
Del korul ertunk ki a parkbol, visszakaptuk a visszajarot, elmagyaraztattuk a bacsival merre kell menni a barlangokhoz, aztan ettunk valamit a park elotti bodekban, csak a szokasosat, Pad Thai, meg piritott rizs.
A barlagokba hajoval lehet csak eljutni, mivel egy folyo van a szarazfold, es a sziklak kozott, mangrovefak mindenfele, es vegtelen sar, meg barna kosz. Elmult az esozes, es leapadt a folyo, ez eredmenyezi a viszonyokat. Szerintem harom negy het, es mar a hajok sem tudnak majd kozlekedni rajta. Lealkudtunk egy hajot, es vagy 10 perc ut utan meg is erkeztunk a barlanghoz, ami elott mar sorakoztak a kajakok, ezzel is lehet itt kozlekedni persze, kicsit nagyobb kihivas, de reszemrol inkabb a kenyelem ma...
A barlang egy kiszaradt cseppkobarlang, zold, barna, es voros, meg persze feher szinekkel belulu, a kulonbozo asvanyi anyagok miatt. A fo latvanyossag a haromezer evvel ezelott festett alakok a falakon. Reszben emberek, reszebn allatok, reszben pedig foldontuli dolgok abrazolasa, voros, barna, fekete szinekkel. Nekem nagy elmeny volt, meg soha nem lattunk ilyesmit, csak az abok egy ket falfesteset...
Egy kajakos csoport eppen elottunk kicsivel ert ide, es angol vezetojuk volt, igy hozzajuk csapodtunk, de nem sok erdekeset meselt, es pl. az evszamokat is rosszul tudta, bezzeg Dani, aki rogton ki is javitotta...
Visszafele bementunk egy lagunaba, megnezni mi van ott, de egy arva madarat lattunk csak, meg nehany halaszasra valo fat.
Ha mar van motorunk, gondoltuk megnezzuk a tengert itt, de reszemrol kihagyhato lett volna. Sajna apaly is, meg szemet is tobb volt, mint termeszeti szepseg, viszon tlattunk szegeny kismajmot fahoz kikotve, mint egy kiskutya, rengeteg kecsket, es egy masik kismajmot, egy igazi gibbont ketrecben, akinel meg is alltunk, es megetettuk keksszel, aztan mivel szomjas is volt, megitattuk a racson keresztul uvegbol. Nagyon ugyesen ivott, mintha mindig ezt csinalta volna. Baratsagos kis joszag volt, es eleg fiatalka szegeny. Nyafogott, amikor eljottunk.
Egy masik partot is megneztunk, ahol halaszok laktak kis faluban, tettunk egy kort, ugyanugy neztek minket, ahogyan mi oket, nem sok feher jar errefele, nincs is miert. De mivel mosolyogtunk, visszamosolyogtak, es integettek is, igy baratsagban valtunk el. Kezetmostunk egy etteremnel, volt szappan is, ami ritkasag, de csak a ferfi mosdoban, nem ertem miert...
Visszafele talaltunk egy elgazolt kigyot, vekony volt, de hosszu, es vilagos szinu, nem tudtuk merges volt e vagy sem, mindensestre nem teszett meg holtaban sem szegeny.
A hatralevo 55km-t eleg jo gyorsan tettuk meg, de megint vagytam mar leszallni rola. Nem is tudom elkepzelni most, hogyan voltunk kepesek egy nap 250kmert menni...
Mikor visszertunk a szallasra, a recepcios kislany kerdezte, merre megyunk holnap, mondtuk, hogy Ko Phi Phire szeretnenk, mondta, hivjunk fel szallast, mert foszezonban nem biztos, hogy talalunk. Dani levitte a konyvet, amiben a szamok voltak, es fel is hivtak egy ket szallast, de mindenhol azt mondtak, nem foglalnak, mert reggel meg kell erkezni, akkor tudunk szobat kapni, kulonben lehet hogy hoppon marad, ha megsem megyunk. Persze, mert foszezonban kell megkeresniuk a nagy let, gondolom, az arak ilyenkor akar haromszorosra is emelkedhetnek. Ez nem jo hir nekunk, de nem maradunk sokaig... Delebbre mar nincs is ilyen megkulonboztetes, hogy foszezon, meg nem fo...
Elindultunk vacsizni, a szokasos helyre, ahol hettol film is megy, kozben vettunk jegyet holnap a hajora, es beultunk netezni, hatha potolni tudjuk a hianyokat. Kozben a kepeket is toltenem fel, de elszallt a gep, ugyhogy most egyenkent rakosgatom oket, Dani rendelt vacsit, es nezi a filmet, ami jo lehet, mert a kozonseg jokat kacag.. Meg egy kep, es megyek en is.

Mikulas virgaccsal, 1237 lepcso 6th Dec 2004

Hetfo Reggel Daninak eszebe jutott, hogy tegnap este nem talalkoztunk a Mikulassal, gyorsan elszaladt, hatha meg eleri, es mire visszajott a szepen kipucolt cipokben mar egy csomo csoki, meg virgacs is volt, bar nem tudja igazan az itteni Mikulas mit szertunk, de sebaj, fo, hogy jott, megtalalt, es hozott is.
Reggeli utan ugy hataroztunk, hogy nem leszunk tucatturistak, vallalva a kihivast megmasszuk a hegyet, megnezzuk a Buddhat odafonn, meg persze gyonyorkodunk a kilatasban is. A motorozast mar egeszen megszoktuk, az sem meglapo mar, ha neha neha egyket motoros velunk szemben kozlekedik, ott, ahol amugyis csak egy jarmu ferne el...
Az uton talalkoztunk ket masik farang, vagyis feher parral, motoron ultek, es a hegy fele igyekeztek. Az egyik lanyon forronadrag, meg hatakint polocska volt, eppen mintha a strandrol jott volna. Ez az egyik dolog, amire kulon, mindenhol felhivjak a figyelmet a konyvek, meg mindenki, hogy igyekezzunk melto modon viselkedni a helyhez, es bar a helyiek nem szolnak, eleg szerenyek, azert egy templomba megsem emgyunk puceran, vagy majdnem... Na mindegy, kicsit gyorsitottunk, nehogy azt higgyek, egyutt vagyunk veluk.
A hegyre vezeto 1237 lepcso elso 100 lepcsoje eleg konnyeden ment, meg is alltunk, mert talalkoztunk szabadon elo makakokkal, hosszan el lehet oket nezegetni, helyesek, ahogy jatszanak, meg ahrcolnak, ahogy a nagyobbak szetvalasztjak a kisebbeket, ha azok durvulnak.
Szerencsere meg eleg koran volt, ezert nem volt a meleg elviselhetetlen, meg arnyekos is volt a lepcsosor. A felfele meno emberek kedveert eleg surun ki volt irva, hanyadik lepcsofoknal tartunk, eleg lassan haladtunk... Sokszor megalltunk pihenni, mert ez volt igy a leginkabb a fokozatossag elvenek megfelelo. Nem reszletezem, nehezen, de felertunk a tetore, elkepeszto a latvany. Egyreszt teraszos elrendezesben kapolnak, oriasi ulo Buddha, es a kilatas is lelegzetalallito. A messzi szigetekig ellatni, a tengerben a hihetetlen meszkokepzodmenyek, de a napsutes ellenere olyan szurke minden, mintha szmog lenne, pedig nincs, es para sincs, igy erthetetlen, miert nem olyan jo a latasi viszony...
Kinezelodtuk magunkat, kb fel ora, kipihegtuk magunkat, kb meg fel, aztan elindultunk visszafele. A lepcso tetejehez egyre jottek csak a fiatal fiuk, akiknek valami kis tabla volt a nyakukba akasztva, gyanitjuk, a helyi testnevelesi egyetem diakjai, a testalkatuk, mega sebesseg, amivel feljutottak legalabbis erre enged kovetkeztetni.
Eleinte jo volt lefele menni, aztan a fele elott kicsivel mar egeszen vacak kezdett lenni, mindkettonk labai remegtek, es vicces volt, ha megalltunk, olyan volt, mintha bugiznanak. Valahogyan megis megerkeztunk a volgybe, es kozben meg masokat batoritottunk is, hogy erdemes folmenni... De azert ugy dontottunk, mara eleg a sportprogrambol, es bar terveztuk, hogy megyunk meg tengerezni, szivesen hagytuk ki mindketten. Delutanra ertunk haza, kicsit pihengettunk meg a szobaban, aztan kisetaltunk a parkba, ahol az elobb emlitett tesis fiataloknak volt valamilyen harcos bemutatoja. Verekedtek, meg mindenfeleket mutattak, de nem volt tul erdekfeszito, inkabb enni mentunk, meg leveleket irni, kozben persze akivel tudunk csvegunk, pl. Apaval is. Vacsora, aztan filmnezes helyben, minden este az etteremben filmet vetitenek 7-tol, ami eltert 9ig, aztan hazasetalunk, es meg olvasunk, vagy jatszunk, aztan alvas.

Viszlat Bangkok, viszlat meleg ruhak 4th Dec 2004

Szombat A tegnapi kolazas utan nem is ment olyan nehezen az elalvas, de az ebredes sem, fel kilenckor kiugrottunk az agybol, nagyon tettre keszen, hogy mindent elintezzunk, amit csak kell. Penvaltas, posta, borondok biztonsagba helyezese a cel, mindezt delig, amikor el kell hagynunk a szallast. Gyors zuhanyzas, aztan lassabb gondolkodas, mi legyen, mit adjunk fel a postan, mi maradjon, mennyiert, stb. Aztan ugy dontottunk, visszuk az egesz nagy hatizsakot, ami tele volt azokkal a holmikkal, maiket mar egeszen biztosan nem fogunk itt hasznalni, mert igy a legegyszerubb, ha majd a postan eldontjuk, mi megy, mi marad, fuggoen attol is, hogy mennyibe kerul a hazakuldes, es mennyit erdemes.
Megreggeliztunk, az itt szokasos piritos nekem, vagy vaj, vagy dzsem, Daninak meg a piritott rizs. En mar latni sem birom egyiket sem...
Kellemes ido, jar a szel, es nincs dogmeleg, csak a napon, de azt ki lehet kerulni. Viszont irdatlan szmog, es buz, mert a szemetet az utcara dobaljak, semmi zacsko, vagy kuka, illetve van, de hasznalat mellozve.
Ja, amit le akartam irni, hogy egyreszt nincs jarda, legalabbis ezen a kornyeken, igy mindig kihivas a buszmegalloig eljutni, masreszt pedig, es ezt biztosan nem irtam meg, a lakasok egy tipusa olyan, hogy kirakatszeruen zarodik a fobejarat, altalaban egy rolos aluminium valami az ajto, amit csak ejszakara engednek le, e mogott van a lakas fo tere, altalaban eleg uresen kong, vagy van tv, es egy kanape vagy nincs, de ide allnak be az autoval... Mert az a legnagyobb ertekuk. Van akinek szerintem tobbe kerul az autoja, mint az egesz lakasa. Nem is ertem egeszen...
Szoval baktatas a penzvaltoig, minthogy egy kanyink sem maradt, a 7 11 be. Mondjak, az nem itt van, hanem a masik helyen, szoval tovabb. Siker, megtalaltuk, atvaltottuk, van egy kis penzunk, de nem sok, varjuk, hogy felszabaduljon az en szamlamrol a lekotes. Ma jar le, de ma szombat, es majd csak hetfon jutunk hozza legkozelebb... Penzvaltas utan ugy dontottunk, leggyorsabb megoldas taxiba szallni, de a taxibacsi nem igazan ertette hogy merre akarunk menni, illtve a posta ikonja nem sokat mondd neki. Sem, mert eddig mindenki bamulta csak, es nem ertette, mit jelenthet. Ez meg hagyjan, de hoft mindenre valami mas szavuk van, mint az internacionalis szavak? Szoval kisse nehezkesen indultunk neki az utnak, ami amugy nem olyan veszesen sok. Befordult szegeny utkozben valahova, bizva benne, hogy valaki csak tud angolul, a kis kisasszony, akit vegul talaltunk, az ikonok ismereteben nem jeleskedett, de legalabb az a szo, hogy Post, nem volt neki idegen. Meg majdnem elutottunk egy motorost, egy gyalogost, es majdnem nekimentunk egy masik autonak, mire vegre, de vegre megerkeztunk az Office ele. Nagygyon nagy betukkel, igaz nem kukacirassal, de ki volt ra irva, hogy General Post Office. Ha mar valaki taxisnak all, mert nem tudja a fo latvanyossagok nevet angolul??? Na mindegy, beklaffogtunk, jo nagy dobozok vannak, amikben haza lehet telepiteni ittmegunt nemkivanatos holmijainkat, valasztottunk is egy jokorat, amibe belefert minden, es meg egy kicsi hely maradt is, mire Dani sopankodott, miert nem hoztunk tobbet, akkor meg kevesebbet kellene itt hagynunk a hotelben. Vegul belatta, igy is sikerult kiuriteni a zsakomat, es kulonben pedig a foldon viszik, igy ket honap alatt er majd haza, de lagalabb csak! 2290 bahtunkba kerult, a legi 3900 helyett. Majd fogunk neki orulni otthon...
Megvartuk, mig rakerul az osszes belyeg, es a bacsi leveszi a merlegrol a neni helyett, mert 13 kilo, az mar sok. Aztan irany vissza a hotelbe, illetve a mosott ruhakert a hotel melle, aztan pakolas. Olyan jo erzes, hogy nincsenek tele a zsakok, es meg lehet ajandekot is vinni majd...Ha lesz meg penzunk egyaltalan ilyesmire... A pakolas vegeztevel Dani levitte a gurulos borondot, meg a kis hatizsakot a portara, es megkerte oket, zarjak be a szefkent mukodo csomagmegorzobe. Szemrebbenes nelkul megtettek. Nagyon jo, igy legalabb ezert nem kell fizetnunk. Ugyis ide jovunk mindig aludni, ha Bangkokban vagyunk.
Egy volt, amikor kicsekkoltunk, es a neni a recepcion, miutan megkapta a kulcsot, azzal allt elo, hogy 75 bahttal tartozunk, amiert Dani tegnap telefonalt Chiang Maiba. Tegnap a Mamit hivtam fel otthon ennyiert Europaban, ot percet tudtunk beszelni. Szoval ez kisse tulzas, es felhaborito. Ha meg azt nezzuk, hogy a kulso telefonon a messzebb levo Krabiba telefonalni 15 baht volt, meginkabb. Mindegy ez van, kifizettuk. Meg egy csoppet ucsorogtunk a hallban, ujsagot olvasgattunk, Dani mindig talal valamit, amit olvashat. Ebedeltunk a szomszed epuletben, Dani szegeny megint valami nagyon csiposet kapott, en nem, ugyhogy az enyem veget odaadtam neki, hatha jolesik. Internetezni akartunk meg, de be volt zarva a kavezo, a fiu, aki az etteremben dolgozott, mondta, hogy majd 3kor nyit, ugyhogy visszasetaltunk a hotel halljaba, jatszottunk, olvastunk, aztan negyed egykor eljottunk. Jelenleg itt utom a billentyuzetet, toltogetem a kepeket, fantasztikusan gyorsan megy, es varom, hogy elinduljunk a varos masik vegebe, a buszpalyaudvarra, hogy megint zotyogjunk 12 oracskat, de sebaj, mert aztan TENGER!!!!!

Bangkok, amikor minden sikerult 3rd Dec 2004

Pentek. Mikor reggel megerkeztunk a palyaudvarrol, lezuhanyoztunk, majd lementem, hogy megszervezzem a mobiltelefon elkuldeset. Megbeszeltem a recepciossal, hogy kit hivjon es mit mondjon neki. Felhivta a not, es vegul arra jutottunk, hogy nem tud semmilyen mobiltelefonrol, ok nem talaltak meg. Elegge lelombozodtam. Tobb lehetoseg volt (1. elozo nap megtatalta, de mara rajott, hogy inkabb megsem, 2. tegnap nem ertettuk meg egymast, es csak nem ertette mit mondok es nem is talalta meg, vagy mar akkor is csak nem mondott igazat...), de a lenyeg, hogy nem sokat tudtunk csinalni. Nem volt erdemes visszabumlizni 18 orat csak azert, hogy veszekedjek veluk, es azt mondjak, hogy ok nem talaltak meg... Uhogy felmentem, aludtunk egyet, aztan gondoltuk megnezzuk mi van az oltonyommel. Kozben megnezve a biztositast arra jutottunk, hogy lehet, hogy kifizetik a telefont, ha van rendorsegi jegyzokonyv. Vegul az egyszeruseg kedveert ugy dontottunk, hogy egyszerubb azt mondani, hogy itt Bangkokban loptak el, mert azt kicsit nehez lenne elmagyarazni, hogy Paiban loptak el... Felhivtuk a turistarendorseget es kiderult, hogy a szabotol 2 percre van, uhogy odamentunk szemelyesen. Elmeseltem a tortenetet, hogy valahol a buszon vagy a piacon elloptak a telefont, jol leirtak es jegyzokonyvbe irtak, uhogy remeljuk a biztosito fizetni fog ra (ha mar tobb, mint 200 ezer Ft-ot fizettunk biztositasra...). Aztan atsetaltunk a szabohoz, ahol keszen volt az ingem, a nadragaom es felkesz az oltonyom. Felprobaltam es nagyon szepen megcsinaltak, Kinganak nagyon tetszettem az uj oltonyomben, csak mondta, hogy azert rossz, mert az oltonyben mindig dolgozni megyek, es az nem jo.. Megbeszeltuk, hogy januar elejere megcsinaljak keszre. Aztan gyalog setaltunk a belvaros (Khao San) fele, mert ki akartuk cserelni a konyveinket ujakra. Kozben ettunk egy helyen az utcan, ahol rengeteg nagy talban mindenfele kajak voltak. Nyuzsogtek az eladok es a vevok korulotte, a fo eladono borzaszto stilusban szolgalta ki az embereket, amikor egy biciklis turista megallt a stand elott, es a kanallal meg akarta nezni, hogy milyen a halgolyo belulrol, akkor raorditott es racsapott a kezere, majd elhesegette onnan a sracot, aki fel volt haborodva, de meg tudom erteni. Sajna ezen a kornyeke tul sok a turista, es ahol sok a turista, ott nem az erdeklodo kedvesseg jellemzi a helyieket, hanem a fugges es undor keverekebol keletkezo ingerultseg. Sajnos itt Thaifoldon tobb helyen talalkoztunk mar ezzel a mentalitassal, de a legrosszabb itt Bangkok belvarosaban. Szoval ette, aztan tovabbmentunk es talaltunk egy kapualjat, ahol elcsereltuk a konyveinket ket ujra. Kinga egy Daniell Steel konyvet valasztott, gondolta kiprobalja, hamar olyan bestseller. En egy bestsellernek mondott konyvet valasztottam, ami az Ausztraliaba kuldott elso fegyencszallitmany utjat kiseri vegig a 18. szazadban az egyik fegyenc szemszogebol. Kinga beszelni szeretett volna Jutkaval (Anyukaja), uhogy bementunk az egyik International call feliratu helyre. Kiderult, hogy a kiirtakkal ellentetben nem 75, hanem 150 Ft lenne egy perc, uhogy tovabbaltunk. Vegul egy masik helyen tenyleg 75 Ft (15 Baht) volt a hivas. Kinga telefonlat, beszelgetes kozben megbeszeltuk, hogy 5 percet beszel, mert en mindig idegeskedek a hosszura nyulo telefonbeszelgetesek miatt. Aztan az 5. perc vegen epp elbucsuztak Jutkaval, en meg lenyomtam a telefont, mert gondoltam mar vege, es ne fizessuk ki a kovetkezo percet is 5 sec miatt. Ez hiba volt, jo 20 perceb telt, mire kicsit kiengeszteltem Kingat (bocsanat Jutka toled is :-). Aztan interneteztunk egyet, majd mar olyan 6 ora fele ugy dontottunk, hogy kimegyunk a buszpalyaudvarra, hogy megvegyuk a jegyet masnapra Krabiba, meg hogy lemerjuk, hogy mennyi ideig tart az ut az iszonyatos bangkoki forgalomban. 7 korlure kiertunk, es eppenhogy tobbe kerult a jegy, mint amennyi penz volt nalunk, es a egyikunk szamlajan sem volt nem lekotott penz, az ausztral dollar meg nem volt naunk. Vegul rajottem, hogy m,eg van 700 Ft a szamlamon es az 100 Bahtra eleg. Ennyit kivettunk a szamlarol, es ez pont eleg volt, uhogy bebiztositottuk a helyunket a masnap este kilences buszon. Mar nyolc volt mikor visszaindultunk a szallashoz, szerencsere a szallas kozelebe megallo 507-es busz (amivel a belvarosba is megyunk altalaban) innen indul, uhogy atszallas nelkul 1 ora alatt hazaertunk. Na gondoltuk holnap ket orat szamolunk ra, mert belefer, hogy akkora lesz a forgalom. Vegul mar olyan keso volt, hogy nem volt nyitva etterem a szallas kornyeken, uhogy vettunk a kozertbe csaokis fankot, azt vacsiztuk. Aztan alvas. Egesz sikeres nap volt...