Peti 18., mi meg vissza Sydneybe 31st Oct 2004

Vasarnap Hat ora alvas utan nem ereztem semmi vagyat arra, hogy barmit is csinaljuk, Dani felajanlotta, hogy rugjunk ki a hambol, es igyunk egy kavet, vagy egy kakaot valahol. Azt hittem, hogy kirugni a hambol valami szokatlant jelent, es esetleg keresunk egy tengerpartot egy kavehazzal, es elucsorgunk, nezzuk a vizet, ilyesmi. Dani ezzel szemben minel elobb szeretett volna a lehez jutni, emiatt a benzinkutakra fokuszalt, mait nem ertettem, mivel nem beszletuk meg. Viszont egy ido utan jo ehesek, meg szomjasak is lettunk, raadasul meg veszekedtunk is ezen a felreertesen, azt hittem mar sosem lesz jobb a kedvunk. Azert szerencsere lett, es meg is reggeliztunk, es reszemrol bocsanatot is kertem. Valami nagyobb varosban voltunk, es ugy tunt, ez mar Sydney elovarosa, nem is voltunk messze, ugy 120 kmre. Azert inne odajarni dolgozni meg mindig huzos... A parton, ahol egy parkoloban ettunk egy bacsi belezte eppen a halait, es ujra lathattuk, ahogyan a pelikanok acsorognak, es turelmesen, fel szemmel a siralyokra koncentralva varjak a kajat. Egy darabig meg neztuk oket, aztan a bacsi keszen lett, es elment a dolgara. Mi meg a mienkre, jelesul visszpillantotukornezobe. Az egyik nagyobb autosboltban 40 dollarert lehetett komplett tukrot kapni, olyant, amit a szelvedore lehet ragasztani, de ez nem tunt jo megoldasnak, a repedes miatt a szelvedonkon. Inkabb valami csavrt keresett Dani, amit ugy is lehet hasznalni, hogy a masik oldalrol nem tudunk hozzaferni a csavarhoz... Bonyolult, nekik nem volt, atmentunk egy masik, praktiker jellegu helyre. Az informacional megkerdeztuk a kisasszonyt, hol talalunk hasonlot, es legnagyobb megdobbenesunkre azt valaszolta, hogy felhivja a bacsit a reszlegen, majd tarcsazott, es mosolygos hangon elcsevegett valakivel, aztan azt mondta induljuknk el, es egy pillanat mulva egy idosebb pasas integetett a megfelelo sor elejen, hogy odatalaljunk, majd segitett... Hat ilyen otthon nincs.
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...