2004. november 1., hétfő
Autoszerelo, varakozas, Steveek 1st Nov 2004
Hetfo. Ezt a naploreszt ket es fel hettel kesobb potoljuk be, epp Bangkokban vagyunk, uhogy kicsit hianyosabb, mint lehetne. Az biztos, hogy Judyeknal ebredtunk, reggel mostunk, hogy az agynemu, meg a takaro, meg minden tiszta legyen az eladashoz. Reggeli kozben felhivtam Matet (az autoszerelo), hogy mikor tudjuk elvinni a kocsit egy biztonsagi vizsgalatra, merthogy ez kell az eladashoz. Azt mondta, hogy aznap mar nem megy, uhogy vigyuk oda masnap reggel. Az eladashoz az autopiacnak meg kell mutatni a biztonsagi vizsgalat papirjat. Az nem erdekli oket, hogy mi van rairva, de az eredmenyt ki kell rakni a szelvedore, hogy a vevok lassak az esetleges hibakat. Szoval lelombozodtunk, mert mar ma du ki akartuk vinni a kocsit a piacra, hogy minel hamarabb elkezdjuk eladni. Ugy terveztuk, hogy en kedden elkezdek dolgozni az epitkezesen. Hogy ne kelljen varni Mattre, inkabb elvittuk egy masik szerelohoz, akit a telefonkonyvbol neztunk ki. A szerelo vegul elkuldott minket egy benzinkut melletti muhelybe, hogy ott gyorsan megcsinaljak nekunk. Mindketto ott volt a Kingsford Junction es az Anzac Pde kornyeken. A muhelyben a szerelo mogorvan mondta, hogy szalljunk ki, aztan elvitte a kocsit egy korre, meg nezegette egy kicsit, es se szo se beszed megirta a papirt. A papirra vagy 6 hibat felirt, ugy kezdte a szoveges reszt, hogy Brake test failed! Azaz a fekekkel van valami... Mikor kerdeztem, hogy mi veluk a gond, akkor felvallrol kozolte, hogy nem tudja, a gep mondta, ahhoz neki jobban meg kene neznie. Es kb. uezt mondta minden hibara. Kifizettuk a 27 A$-t erte, aztan lemostuk a kocsit. Vegul kezi geppel mostuk, meg porszivoztuk, egesz szep lett a vegere. Ezutan hazamentunk sopankodni, hogy most mi legyen. Vegul ugy dontottunk, hogy masnap elvisszuk megis Mathez, es megnezzuk, hogy o mit mond. A visszapillanto tukor viszont meg mindig nem volt fent a kocsin, uhogy elmentunk a bevasarlokozpontba, hogy vegyunk csavart, vagy valamit a rogziteshez. Sikerult venni egy olyat, ami nem jo a lyukba... Ugy dontottunk, hogy megprobalkozunk a ragasztoval, aztan legfeljebb veszunk egy szelvedore ragasztosat. Este hatra hivatalosak voltunk Stevenekhez vacsira. Mikor odaertunk csak Isabella volt otthon, meg ot ismeretlen, Mandy rokonai. Kicsit fura volt a joleso otthonos csaladi hangulat helyett idegeneket talalni a hazban. Az elejen kicsit feszelyezettek voltunk, mert meg le sem tudtunk ulni, mert nem volt hely. Aztan lassan megerkezett a csalad, bar mint kierult Mandy Brisbaneben volt aznap, uhogy csak este 10 korul ert haza. Vegul Steven csinalt barbecuet vacsorara, meg dumaltunk, es vegul azert a rokonokkal is megbaratkoztunk. Aztan mikor Mandy hazaert helyreallt a rende, beszelgettunk, es megbeszeltuk, hogy hetvegen hosszabban folytatjuk, mert majd atkoltozunk, ha Jutkaek elmenennek Leuraba. Stevennel megbeszeltem, hogy csak csutortokon megyek dolgozni, mondta hogy nem gond. Kb ejfel volt, mikor hazaindultunk, es ugye vinni akartuk a Steve kocsijat, hogy ha kesobb dolgozni akarok, Kinga meg kocsit arul, akkor legyen ket autonk. Mikor odaadta a kulcsot Mandy unokaoccse mondta, hogy menjunk vele rogton tankolni, mert mar alig van benne benzin. Hat annyira nem volt, hogy el sem indult. Uhogy Mandy elvitt minket harom benzinkuthoz, hogy hozzunk benzint, de egyik sem volt nyitva! Itt ritkak az ejjel-nappali benzinkutak! Uhogy megis csak a Vanettel mentunk haza, gondoltuk majd holnap eljovunk erte. Ezutan indultunk haza, uhogy jo keso volt mire elaludtunk (kb 35 perc az ut kocsival Judyekig).
2004. október 31., vasárnap
Peti 18., mi meg vissza Sydneybe 31st Oct 2004
Vasarnap Hat ora alvas utan nem ereztem semmi vagyat arra, hogy barmit is csinaljuk, Dani felajanlotta, hogy rugjunk ki a hambol, es igyunk egy kavet, vagy egy kakaot valahol. Azt hittem, hogy kirugni a hambol valami szokatlant jelent, es esetleg keresunk egy tengerpartot egy kavehazzal, es elucsorgunk, nezzuk a vizet, ilyesmi. Dani ezzel szemben minel elobb szeretett volna a lehez jutni, emiatt a benzinkutakra fokuszalt, mait nem ertettem, mivel nem beszletuk meg. Viszont egy ido utan jo ehesek, meg szomjasak is lettunk, raadasul meg veszekedtunk is ezen a felreertesen, azt hittem mar sosem lesz jobb a kedvunk. Azert szerencsere lett, es meg is reggeliztunk, es reszemrol bocsanatot is kertem. Valami nagyobb varosban voltunk, es ugy tunt, ez mar Sydney elovarosa, nem is voltunk messze, ugy 120 kmre. Azert inne odajarni dolgozni meg mindig huzos... A parton, ahol egy parkoloban ettunk egy bacsi belezte eppen a halait, es ujra lathattuk, ahogyan a pelikanok acsorognak, es turelmesen, fel szemmel a siralyokra koncentralva varjak a kajat. Egy darabig meg neztuk oket, aztan a bacsi keszen lett, es elment a dolgara. Mi meg a mienkre, jelesul visszpillantotukornezobe. Az egyik nagyobb autosboltban 40 dollarert lehetett komplett tukrot kapni, olyant, amit a szelvedore lehet ragasztani, de ez nem tunt jo megoldasnak, a repedes miatt a szelvedonkon. Inkabb valami csavrt keresett Dani, amit ugy is lehet hasznalni, hogy a masik oldalrol nem tudunk hozzaferni a csavarhoz... Bonyolult, nekik nem volt, atmentunk egy masik, praktiker jellegu helyre. Az informacional megkerdeztuk a kisasszonyt, hol talalunk hasonlot, es legnagyobb megdobbenesunkre azt valaszolta, hogy felhivja a bacsit a reszlegen, majd tarcsazott, es mosolygos hangon elcsevegett valakivel, aztan azt mondta induljuknk el, es egy pillanat mulva egy idosebb pasas integetett a megfelelo sor elejen, hogy odatalaljunk, majd segitett... Hat ilyen otthon nincs.
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...
2004. október 30., szombat
Nelson Bay, ejszakai amokfutas 30th Oct 2004
Szombat A temetes abbol allt, hogy talaltam egy kepet, amit kivagtunk, es a kocsi hata mogott elastuk. Tettunk bele levelet is, es korberajzoltuk...
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.
2004. október 29., péntek
Forster, delfinekkel 29th Oct 2004
Pentek Egyre kozelebb vagyunk Sydneyhez!!! Mar csak haromszaz, vagy meg kevesebb km, es egyre kevesebb nap. Lassan az ut felehez kozeledunk, es eleg fura erzes, hogy egy teljesen mas kulturaba megyunk majd, ahol maskepp kell elni, mashogy neznek ki az emberek, es egeszen maskent gondolkodnak, mint itt.
Azert van meg harom napunk, es egy csomo erdekes dolog itt, mielott visszaerunk Sydneybe, es dolgozni kezdunk, eladjuk a lakasunkat, amiben eltunk ket honapig, es hatunkra vesszuk ujra a hatizsakot...
Szoval a nap reggele megint uton ert minket, ujabb km-ek del fele, szep napsutesben ugyan, de azert reggeli huvosben.
Utunk kozben egy kisebb kiterot tettunk Tareeba, mert szerettunk volna Jutkanak szulinapjara valami meglepetest csinalni, ki is talaltuk mar jo regen, hogy a kepekbol kereteztetunk neki egy parat, mondjuk szerintem a vizesesek szepek lettek, es azt szereti Jutka, meg lattak ok is. Szoval a varosba erve ebedeltunk a Subway nevu szendvicsezos helyen, 12.40 ert jo dragaert vettunk ket elfogadhato meretu szendot. Jo nem olyan borzalmas draga, de osszehasonlitva azzal, hogy napi 6 dollarbol elunk kajailag, azert sok. Ebed utan irany a bevasarlokozpont, nem sok idot akartunk itt tolteni, kinyomtattuk a digitkepeket, aztan keretet kerestunk. Talaltunk egy szepet, aztan meg vasaroltunka Woolworthben aztan irany tovabb, mert Forsterben varnak a delfinek.
Delutan ketto volt, amikor megerkeztunk Forsterbe, ez egy nagyon kedves obol mellett fekvo hely, egy masik varossal ossze van kotve egy hid altal, gyonyoru ahogyan vizszintesen hullmazik a hid az obol felett. Az idoval nem volt szerencsenk, ahogy leparkoltunk, es kiszalltunk az autobol, elkezdett szemerkelni az eso, es borus volt az eg, azt ereztem, hogy este hat ora van mar. Setalni indultunk, de az eso miatt visszahuzodtunk a kocsiba. Nem messze a parkolotol egy bolban horgaszcsalikat lehetett kapni, vettunk Daninak tintahalat. Aztan ellatogattunk a visitor Ibe. A delfinekrol nem kerdeztuk a neneit, de a halakkal kapcsolatban kiderult, hogy egy nagyszabasu horgaszverseny van eppen, es amit fogna harom nap alatt, azt egy nagy akvariumban a kikoto mellett kiallitjak. Es hogy vasarnap fel ironman verseny lesz, azaz triatlon.
Kimentunka kikotobe, Dani egeszen beleszeretett. Kedves hely, parti setany pelikanokkal, nagy kovekkel a vizben. Mikozben horgaszott vegul, en ragasztottam. (csakazertis elmondom, megha Kismarkus nem is kivancsi ra:-))
Egy ora mulva Dani azzal jott vissza, hogy elvitte a viz az osszes horgat, meg sulyat, es fogott egy kis halat, de visszaengedte, aztan latott delfineket uszni felfele az obolben. Es nem szolt!!!
Kimentem vele az obol bejaratahoz, es az oceanban rogton meglattunk vagy 8-10 delfint, jatszottak a hullamokon. Gyonyoruek, es hihetetlen, hogy itt es igy... Mennyivel mas itt elni, setalsz egyet csak ugy, es delfineket latsz? Nalunk orulok, ha van madarcsicserges a varosban neha.
Lassan ment le a nap, es hatarozottan hideg is volt, rajtam hosszunadrag, pulcsi, meg melleny is, es a delfinek a part kozelebe jottek egeszen., ezert meg maradni szerettem volna. Sotetben pedig nem lehet vacsit fozni, vagy maceras, igy hideget ettunk a delfinnezes utan a kocsiban. Gondolkoztunk, hogy elinduljuk e tovabb, vagy maradjuk, de a varosban nem volt ingyenes alvohely, csak nehany kmrel arrebb. Volt viszont egy kemping, de mar annyira nincs penzunk, hogy ez szoba sem jott.
Sotetben ertunk az ingyenhelyre, ez 20kmrel volt delebbre Fostertol, de igazabol egy klub epuletenek a parkoloja volt, es nagy elet volt odabenn, a parkoloban meg sok auto. Biztosan nem tunt volna fel senkinek ha itt maradunk, de megsem volt hozza sok kedvunk.
Kineztem a kovetkezo helyet, es nagyon orultem, mert csak 8kmre volt tolunk. Legalabbis ugy hittem. Aztan ugy 15km mulva kiderult, hogy valamit elnezhettem, mert meg vagy 40km van hatra, de mar nem akartunk visszafordulni. Lelkiismeret furdalasom volt, mert Dani nagyon szeretett volna Forsterben maradni, es nekem sem volt ellene kifogasom. Igy viszont biztosan nem megyunk vissza mar.
Sajnos az ut egy erdoben vezetett, itt mondjuk mindenfele oblok vannak, meg a termeszet korbe, es jo lett volna latni vilagosban, mert gyonyoru lehet. Es megtortent. Egy auto jott velunk szembe, a szemunkbe vilagitott, mert a reflektort kikapcsolni valoszinuleg maceras, mindegy, jol megijedtem, aztan mire kimondhattam volna, hogy `hal Istennek semmi sem tortent, egy kis possum rohant at a jobb oldalrol, majd megtorpant a mi fenyunkre. Csak azt erztem, ahogyan a jobb oldal megemelkedik... Mindketten remegtunk, nagyon rossz erzes volt, en nem talaltam szavakat, Dani meg csak annyit mondott: Most kezdjem el ecsetelni, milyen lehetosegeink lettek volna meg? Amikor en egy kicsit megnyugodtam, lattam rajta, hogy o sincs jol, de meg vagy 10km hatra volt. Amikor vegre megerkeztunk a Pacific highway melletti ingyen alvohelyre, megbeszeltuk, hogy valahogy eltemetjuk holnap reggel.
Hallottam amikor Dani almaban felkiallt.
Azert van meg harom napunk, es egy csomo erdekes dolog itt, mielott visszaerunk Sydneybe, es dolgozni kezdunk, eladjuk a lakasunkat, amiben eltunk ket honapig, es hatunkra vesszuk ujra a hatizsakot...
Szoval a nap reggele megint uton ert minket, ujabb km-ek del fele, szep napsutesben ugyan, de azert reggeli huvosben.
Utunk kozben egy kisebb kiterot tettunk Tareeba, mert szerettunk volna Jutkanak szulinapjara valami meglepetest csinalni, ki is talaltuk mar jo regen, hogy a kepekbol kereteztetunk neki egy parat, mondjuk szerintem a vizesesek szepek lettek, es azt szereti Jutka, meg lattak ok is. Szoval a varosba erve ebedeltunk a Subway nevu szendvicsezos helyen, 12.40 ert jo dragaert vettunk ket elfogadhato meretu szendot. Jo nem olyan borzalmas draga, de osszehasonlitva azzal, hogy napi 6 dollarbol elunk kajailag, azert sok. Ebed utan irany a bevasarlokozpont, nem sok idot akartunk itt tolteni, kinyomtattuk a digitkepeket, aztan keretet kerestunk. Talaltunk egy szepet, aztan meg vasaroltunka Woolworthben aztan irany tovabb, mert Forsterben varnak a delfinek.
Delutan ketto volt, amikor megerkeztunk Forsterbe, ez egy nagyon kedves obol mellett fekvo hely, egy masik varossal ossze van kotve egy hid altal, gyonyoru ahogyan vizszintesen hullmazik a hid az obol felett. Az idoval nem volt szerencsenk, ahogy leparkoltunk, es kiszalltunk az autobol, elkezdett szemerkelni az eso, es borus volt az eg, azt ereztem, hogy este hat ora van mar. Setalni indultunk, de az eso miatt visszahuzodtunk a kocsiba. Nem messze a parkolotol egy bolban horgaszcsalikat lehetett kapni, vettunk Daninak tintahalat. Aztan ellatogattunk a visitor Ibe. A delfinekrol nem kerdeztuk a neneit, de a halakkal kapcsolatban kiderult, hogy egy nagyszabasu horgaszverseny van eppen, es amit fogna harom nap alatt, azt egy nagy akvariumban a kikoto mellett kiallitjak. Es hogy vasarnap fel ironman verseny lesz, azaz triatlon.
Kimentunka kikotobe, Dani egeszen beleszeretett. Kedves hely, parti setany pelikanokkal, nagy kovekkel a vizben. Mikozben horgaszott vegul, en ragasztottam. (csakazertis elmondom, megha Kismarkus nem is kivancsi ra:-))
Egy ora mulva Dani azzal jott vissza, hogy elvitte a viz az osszes horgat, meg sulyat, es fogott egy kis halat, de visszaengedte, aztan latott delfineket uszni felfele az obolben. Es nem szolt!!!
Kimentem vele az obol bejaratahoz, es az oceanban rogton meglattunk vagy 8-10 delfint, jatszottak a hullamokon. Gyonyoruek, es hihetetlen, hogy itt es igy... Mennyivel mas itt elni, setalsz egyet csak ugy, es delfineket latsz? Nalunk orulok, ha van madarcsicserges a varosban neha.
Lassan ment le a nap, es hatarozottan hideg is volt, rajtam hosszunadrag, pulcsi, meg melleny is, es a delfinek a part kozelebe jottek egeszen., ezert meg maradni szerettem volna. Sotetben pedig nem lehet vacsit fozni, vagy maceras, igy hideget ettunk a delfinnezes utan a kocsiban. Gondolkoztunk, hogy elinduljuk e tovabb, vagy maradjuk, de a varosban nem volt ingyenes alvohely, csak nehany kmrel arrebb. Volt viszont egy kemping, de mar annyira nincs penzunk, hogy ez szoba sem jott.
Sotetben ertunk az ingyenhelyre, ez 20kmrel volt delebbre Fostertol, de igazabol egy klub epuletenek a parkoloja volt, es nagy elet volt odabenn, a parkoloban meg sok auto. Biztosan nem tunt volna fel senkinek ha itt maradunk, de megsem volt hozza sok kedvunk.
Kineztem a kovetkezo helyet, es nagyon orultem, mert csak 8kmre volt tolunk. Legalabbis ugy hittem. Aztan ugy 15km mulva kiderult, hogy valamit elnezhettem, mert meg vagy 40km van hatra, de mar nem akartunk visszafordulni. Lelkiismeret furdalasom volt, mert Dani nagyon szeretett volna Forsterben maradni, es nekem sem volt ellene kifogasom. Igy viszont biztosan nem megyunk vissza mar.
Sajnos az ut egy erdoben vezetett, itt mondjuk mindenfele oblok vannak, meg a termeszet korbe, es jo lett volna latni vilagosban, mert gyonyoru lehet. Es megtortent. Egy auto jott velunk szembe, a szemunkbe vilagitott, mert a reflektort kikapcsolni valoszinuleg maceras, mindegy, jol megijedtem, aztan mire kimondhattam volna, hogy `hal Istennek semmi sem tortent, egy kis possum rohant at a jobb oldalrol, majd megtorpant a mi fenyunkre. Csak azt erztem, ahogyan a jobb oldal megemelkedik... Mindketten remegtunk, nagyon rossz erzes volt, en nem talaltam szavakat, Dani meg csak annyit mondott: Most kezdjem el ecsetelni, milyen lehetosegeink lettek volna meg? Amikor en egy kicsit megnyugodtam, lattam rajta, hogy o sincs jol, de meg vagy 10km hatra volt. Amikor vegre megerkeztunk a Pacific highway melletti ingyen alvohelyre, megbeszeltuk, hogy valahogy eltemetjuk holnap reggel.
Hallottam amikor Dani almaban felkiallt.
2004. október 28., csütörtök
Big Banana, zoknis ejszaka 28th Oct 2004
Csutortok Reggel hat korul mar eleg hangos volt az autout, de a parnaval a fejemen egeszen jol aludtam hetig. Reggeli, aztan meg egy par foto, es irany Coffs Harbor, ahol mar remelhetoleg vizre lehet tenni a surfot, meghacsak egy alkalommal is. En vezettem, Dani fenykepezett ut kozben, pl olyan utjelzoket, amin egy kaszas lathato egy kanyarodo tablaval a kezeben, es a szoveg alatta, lassits! Eleg hatasos, de a figyelmet is jol lekoti, igy szerintem egyben veszelyes is lehet...
A taj lassan ismerosse valik, azok mellett a helyek mellett megyunk el, amiket mar lattunk idefele is. Az ido megjavult szerencsere, hetagra sut a nap, nagyon tetszik, lehet meg egyet napozgatni esetleg. Elmentunk tobbek kozott a Raj Mahal mellett is, de epp kifogyott a gepbol az elem, igy nem orokitettuk meg ezuttal.
Coffs Harborba 10 ora korul ertunk, a fo latvanyossagot a Big Bananat az autobol jol lefenykepeztuk, de mivel semmi erdekes nincs benne szamunkra, nem akartuk kozelebbrol megnezni. Van bent egy sipalya, meg koripalya, a lonely ugy jellemzi, hogy sikerult anelkul megepiteni egy centrumot, hogy barmilyen erdekes dolgot beleraktak volna...
A tengerpart mar a NSWre jellemzoen tagolt, sok kisebb obol van itt, meg termeszetesen egy nagy kikoto is. Minket most elsosorban a hullamzo ocean erdekelt. Egy kicsit kavarogtunk, aztan egy bacsitol megkerdeztuk, szerinte melyik partresz a legalkalmasabb a furdozesre, surfozesre. Vissza kellett mennunk egy par kilometert eszakra, es egy gazdagabb kornyek mellett valoban volt egy kis obol. A hazak az uton lelekzetelallitoak. Kisebb domboldalba epult nagy szines nyaralok, vagy lakohazak, jo lehet itt elni.
A parton jo eros szel fujt, es mindent kivittunk amire szuksegunk volt, a fuzetet, a ragasztosat, surfket, innivalot, harom torulkozot, es a nagy pokrocot is. A mai program eleg minimalprojecten folyt, nem is vagytunk ennel tobbre igazabol, Dani neha bement bordozni, aztan hullakent vonszolta ki magat a habokbol, es egyre azt hajtogatta, hogy oreg o mar ehhez a sporthoz. Aztan megerkezett egy csapat gyerek, mindnel surfdeszka, egeszen ugy tunt, hogy tesiora gyanant kijottek kicsit gyakorolni. Dani nezte oket, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ide kell szuletni ahhoz, hogy valaki jol surfozzon, nalunk ez remenytelen, es nem eri meg a faradtsagot... Azert meg egyszer utoljara meg indulas elott bement, nekem elg hosszunak tunt, faztam, es mar kisse elegem volt abbol, hogy bar van alattam egy takaro, nagyjabol a homokban fekszem, es mindenem csupa homok... Leginkabb a hajam, amit meg kellene mosni, de eleg sanszos, hogy majd csak holnap lesz belole valami. Es ahogy ment le a nap egyre huvosebb is volt, fura, eddig sehol nem erzett huvos szel fujt. Dani, mikor vegre kijott, azt mondta, hogy biztosan leegtem, es azert fazom... Nem is egtem, figyeltem ra. Mondjuk teny, hogy negy orat voltunk kint legalabb.
Lemostuka homokot a cuccokrol, aztan utnak indultunk, mar eleg ehesen, hogy valami ingyen helyet keressunk ejszakara, ahol meg sotetedes elott meg tudjuk fozni a tesztankat paradicsomszosszal, meg tonhallal. Utkozben meg beneztunk a varosba, es kerestunk egy intrernetezo helyet, irtunk par levelet, es mire kijottunk, Dani is belatta, hogy huvos van.
Az ingyen hely tele volt, es mar csak lejtos helyek maradtak, amik nem tul finomak ejszakara, de lattam egy eleg olcso kempinget az uton, 10ert. Visszamentunk, es befizettunk egy alvast. Az asztalt mar nem is vettuk elo, csak ugy a betonon foztunk. Egy kocsisorral odebb egy legelon ket boci, meg egy lo legelt, odamentem lefotozni oket, es egy kisfiu jott ki az egyik telepitett lakokocsibol, ugy beszelgetett velem, hogy nem zavarta, hogy nem sokat ertek a hadarasabol. Annyi azert kiderult, hogy nem az ovek az allatok, es hogy van meg egy lo, de most nem tudni hol, es hogy mar sokszor jart Sydneyben.
Danival arrol beszelgettunk, mint mar sokszor, hogy milyen lehet igy elni, egy telepitett lakokocsiban, mindig uj emberekkel magad korul. Azert en nem szeretnem ,hogy a gyerekemnek azt kelljen mondanija, hogy egy kempingben lakik. Bar eleg sok filmet lattunk mar, ahol lakokocsikban eltek a szegenyebbek. Sue azt meselte, hogy van egy varos, aminek a varostablajara egy kerdojel van rakva a nepesseg melle, mert nem tudjak a nagy jovesmenes miatt, hogy hanyan lehetnek.
Vacsi utan furdes, de a hajmosast reggelre halasztottam, mert nadragot es pulcsit kellett venni, es este ujra zokniban aludtam, olyan hideg volt.
A taj lassan ismerosse valik, azok mellett a helyek mellett megyunk el, amiket mar lattunk idefele is. Az ido megjavult szerencsere, hetagra sut a nap, nagyon tetszik, lehet meg egyet napozgatni esetleg. Elmentunk tobbek kozott a Raj Mahal mellett is, de epp kifogyott a gepbol az elem, igy nem orokitettuk meg ezuttal.
Coffs Harborba 10 ora korul ertunk, a fo latvanyossagot a Big Bananat az autobol jol lefenykepeztuk, de mivel semmi erdekes nincs benne szamunkra, nem akartuk kozelebbrol megnezni. Van bent egy sipalya, meg koripalya, a lonely ugy jellemzi, hogy sikerult anelkul megepiteni egy centrumot, hogy barmilyen erdekes dolgot beleraktak volna...
A tengerpart mar a NSWre jellemzoen tagolt, sok kisebb obol van itt, meg termeszetesen egy nagy kikoto is. Minket most elsosorban a hullamzo ocean erdekelt. Egy kicsit kavarogtunk, aztan egy bacsitol megkerdeztuk, szerinte melyik partresz a legalkalmasabb a furdozesre, surfozesre. Vissza kellett mennunk egy par kilometert eszakra, es egy gazdagabb kornyek mellett valoban volt egy kis obol. A hazak az uton lelekzetelallitoak. Kisebb domboldalba epult nagy szines nyaralok, vagy lakohazak, jo lehet itt elni.
A parton jo eros szel fujt, es mindent kivittunk amire szuksegunk volt, a fuzetet, a ragasztosat, surfket, innivalot, harom torulkozot, es a nagy pokrocot is. A mai program eleg minimalprojecten folyt, nem is vagytunk ennel tobbre igazabol, Dani neha bement bordozni, aztan hullakent vonszolta ki magat a habokbol, es egyre azt hajtogatta, hogy oreg o mar ehhez a sporthoz. Aztan megerkezett egy csapat gyerek, mindnel surfdeszka, egeszen ugy tunt, hogy tesiora gyanant kijottek kicsit gyakorolni. Dani nezte oket, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ide kell szuletni ahhoz, hogy valaki jol surfozzon, nalunk ez remenytelen, es nem eri meg a faradtsagot... Azert meg egyszer utoljara meg indulas elott bement, nekem elg hosszunak tunt, faztam, es mar kisse elegem volt abbol, hogy bar van alattam egy takaro, nagyjabol a homokban fekszem, es mindenem csupa homok... Leginkabb a hajam, amit meg kellene mosni, de eleg sanszos, hogy majd csak holnap lesz belole valami. Es ahogy ment le a nap egyre huvosebb is volt, fura, eddig sehol nem erzett huvos szel fujt. Dani, mikor vegre kijott, azt mondta, hogy biztosan leegtem, es azert fazom... Nem is egtem, figyeltem ra. Mondjuk teny, hogy negy orat voltunk kint legalabb.
Lemostuka homokot a cuccokrol, aztan utnak indultunk, mar eleg ehesen, hogy valami ingyen helyet keressunk ejszakara, ahol meg sotetedes elott meg tudjuk fozni a tesztankat paradicsomszosszal, meg tonhallal. Utkozben meg beneztunk a varosba, es kerestunk egy intrernetezo helyet, irtunk par levelet, es mire kijottunk, Dani is belatta, hogy huvos van.
Az ingyen hely tele volt, es mar csak lejtos helyek maradtak, amik nem tul finomak ejszakara, de lattam egy eleg olcso kempinget az uton, 10ert. Visszamentunk, es befizettunk egy alvast. Az asztalt mar nem is vettuk elo, csak ugy a betonon foztunk. Egy kocsisorral odebb egy legelon ket boci, meg egy lo legelt, odamentem lefotozni oket, es egy kisfiu jott ki az egyik telepitett lakokocsibol, ugy beszelgetett velem, hogy nem zavarta, hogy nem sokat ertek a hadarasabol. Annyi azert kiderult, hogy nem az ovek az allatok, es hogy van meg egy lo, de most nem tudni hol, es hogy mar sokszor jart Sydneyben.
Danival arrol beszelgettunk, mint mar sokszor, hogy milyen lehet igy elni, egy telepitett lakokocsiban, mindig uj emberekkel magad korul. Azert en nem szeretnem ,hogy a gyerekemnek azt kelljen mondanija, hogy egy kempingben lakik. Bar eleg sok filmet lattunk mar, ahol lakokocsikban eltek a szegenyebbek. Sue azt meselte, hogy van egy varos, aminek a varostablajara egy kerdojel van rakva a nepesseg melle, mert nem tudjak a nagy jovesmenes miatt, hogy hanyan lehetnek.
Vacsi utan furdes, de a hajmosast reggelre halasztottam, mert nadragot es pulcsit kellett venni, es este ujra zokniban aludtam, olyan hideg volt.
2004. október 27., szerda
Brunswick Heads, Byron Bay 27th Oct 2004
Szerda Reggel Andreweknal ebredtunk, kicsit feszulten, nem tudom miert. Talan, mert tegnap este nem sikerult elkoszonnunk senkitol, es azon kattogtunk, hogy elmennek dolgozni, meg iskolaba, es nem is tudunk majd eklbucsuzni. Mindenesetre fel hetkor, amikor Dani kipattant az agybaol megnezni, van e mozgas kint, meg mindenki aludt...gondolom, mert aztan a reggel folyaman kiderult, hogy a sracok kilenc, fel tizre jarnak iskolaba, de jo nekik.
Szoval az ebredezes utan osszepakoltunk, es kerdeztem Danit, mit tervez mara, mire azt valaszolta, hogy megnezne egy videot... Kihozott a sodrombol, mert en nem szeretek senki terhere lenni, es nem tudtam, mit csinalnak Andrewek delelott... Na mindegy, jo feszultek lettunk ettol, en legszivesebben utnak indultam volna, Dani meg szivesen maradt volna meg a civilizacioban...mintha mindig is itt lettunk volna. En nem tudok egyik pillanatrol a masikra atallni, es ugy tenni, mintha igy eltunk volna eddig is.
Azt hiszem faradtak is voltunk meg, mindenesetre nem talaltuk egymast a nagy keresgelesben. Nem szeretem ezt az erzest. Reggeliztunk, aztan meg megmutogattuk az uj kameraval keszitett kepeket, meg a videot Nimbinrol, aztan vegre elindultunk. Eszak fele Brunswick Heads-be szerettem volna menni, mert errol jokat irtak valahol. Kis varos, a tengerpart erdekes, mert egy folyo omlik bele, es ket kisebb szigetet alkot a parttol a szarazfold fele, es van ket hid is, amin at lehet setalni, nagyon hangulatos.
Dani duzzogott, en meg egyedulhagytam, aztan meg egy kicsit duzzogtunk mindketten, setaltunk, aztan lassan, lassan kibekultunk.
Brunswick utan Byron Bay, nagyon fuj a szel... Reggeliztunk megint, aztan leultunk irni, mert kicsit le vagyunk maradva. Most egy ora van, es meg delutan tervezzuk a bodyboardozast, meg megusztatjuk a surfot, ne porosodjon tovabb...
Mar masnap van, most folytatom a tegnapot (Dani). Vegul vagy harom orat az internetkavezoban voltunk, amivel jol elment a nap. Felirattuk a kepeket CD-re, meg irtunk naplot is... Vegul Byronban mar csak csirkehusit vettunk vacsira, meg fagyit vettunk a Woolworthben (2l-t 2.5 A$-ert, mig egy gomboc fagyi 4A$!!!). Nem volt mar kedvunk lemenni a partra, mert nagyon fujt a szel. Elindultunk delre es kb 100 km autozas utan megalltunk egy ingyenes parkoloban, ott megfoztuk a kinai csirket (kb. egy honapja ettuk meg a szosz masik felet es azt hittuk, hogy mar regen megromlott, de meg most is teljesen finom volt), meg a rizs. Ahol megalltunk az a New Italy nevu hely volt, ez egy emlekpark a 19. sz vegi olasz pioneerok emlekere. Elmentunk WC-re, es az epulet mellett a fuben a fak alatt egy csapat wallaby legeleszett. Kb 20 meterrol figyeltuk oket, de ha kozelebb akartunk menni, akkor elugraltak. Csinaltunk nehany kepet roluk. A parkolo mellett volt egy lakohaz, ahol egesz este kiabaltak, ugyhogy Kinganak nem nagyon volt kedve maradni. Aztan vacsi vegere mar elegge besotetedett, meg jott a parkoloba egy masik lakokocsis is, ugyhogy megis maradtunk. Kinga ragasztgatott, en olvasgattam, es kicsit aggodtunk, hogy hogyan fogunk tudni aludni, mert a parkolo pont az ut mellett volt es jo nagy teherautok kozlekedtek arra. Vegul meg jatszottunk egyet, es kilenc korul mar olyan faradtak voltunk, hogy gond nelkul elaludtunk.
Szoval az ebredezes utan osszepakoltunk, es kerdeztem Danit, mit tervez mara, mire azt valaszolta, hogy megnezne egy videot... Kihozott a sodrombol, mert en nem szeretek senki terhere lenni, es nem tudtam, mit csinalnak Andrewek delelott... Na mindegy, jo feszultek lettunk ettol, en legszivesebben utnak indultam volna, Dani meg szivesen maradt volna meg a civilizacioban...mintha mindig is itt lettunk volna. En nem tudok egyik pillanatrol a masikra atallni, es ugy tenni, mintha igy eltunk volna eddig is.
Azt hiszem faradtak is voltunk meg, mindenesetre nem talaltuk egymast a nagy keresgelesben. Nem szeretem ezt az erzest. Reggeliztunk, aztan meg megmutogattuk az uj kameraval keszitett kepeket, meg a videot Nimbinrol, aztan vegre elindultunk. Eszak fele Brunswick Heads-be szerettem volna menni, mert errol jokat irtak valahol. Kis varos, a tengerpart erdekes, mert egy folyo omlik bele, es ket kisebb szigetet alkot a parttol a szarazfold fele, es van ket hid is, amin at lehet setalni, nagyon hangulatos.
Dani duzzogott, en meg egyedulhagytam, aztan meg egy kicsit duzzogtunk mindketten, setaltunk, aztan lassan, lassan kibekultunk.
Brunswick utan Byron Bay, nagyon fuj a szel... Reggeliztunk megint, aztan leultunk irni, mert kicsit le vagyunk maradva. Most egy ora van, es meg delutan tervezzuk a bodyboardozast, meg megusztatjuk a surfot, ne porosodjon tovabb...
Mar masnap van, most folytatom a tegnapot (Dani). Vegul vagy harom orat az internetkavezoban voltunk, amivel jol elment a nap. Felirattuk a kepeket CD-re, meg irtunk naplot is... Vegul Byronban mar csak csirkehusit vettunk vacsira, meg fagyit vettunk a Woolworthben (2l-t 2.5 A$-ert, mig egy gomboc fagyi 4A$!!!). Nem volt mar kedvunk lemenni a partra, mert nagyon fujt a szel. Elindultunk delre es kb 100 km autozas utan megalltunk egy ingyenes parkoloban, ott megfoztuk a kinai csirket (kb. egy honapja ettuk meg a szosz masik felet es azt hittuk, hogy mar regen megromlott, de meg most is teljesen finom volt), meg a rizs. Ahol megalltunk az a New Italy nevu hely volt, ez egy emlekpark a 19. sz vegi olasz pioneerok emlekere. Elmentunk WC-re, es az epulet mellett a fuben a fak alatt egy csapat wallaby legeleszett. Kb 20 meterrol figyeltuk oket, de ha kozelebb akartunk menni, akkor elugraltak. Csinaltunk nehany kepet roluk. A parkolo mellett volt egy lakohaz, ahol egesz este kiabaltak, ugyhogy Kinganak nem nagyon volt kedve maradni. Aztan vacsi vegere mar elegge besotetedett, meg jott a parkoloba egy masik lakokocsis is, ugyhogy megis maradtunk. Kinga ragasztgatott, en olvasgattam, es kicsit aggodtunk, hogy hogyan fogunk tudni aludni, mert a parkolo pont az ut mellett volt es jo nagy teherautok kozlekedtek arra. Vegul meg jatszottunk egyet, es kilenc korul mar olyan faradtak voltunk, hogy gond nelkul elaludtunk.
2004. október 26., kedd
Mt Warning, keresgeles... 26th Oct 2004
Kedd Reggel szendvicskeszites, aztan reggelizes, pakolas, es indulas, hogy minel hamarabb a hagynel lehessunk. Talaltam prospektust a wc bejaratanal a hegyrol, mt. Warningnak hivjak es jo magasnak tunik, mondjuk itt nincsenek nagyon magas hegyek, de a tengerszinthez kepest az 1200 meter is feltuno.
A terkepunk nem eleg reszletes, ugyhogy 18 kmrel tulmentunk, de nem ertem, miert nem vettuk eszre a leagazast, talan nem volt kiirva a hegy... Vettunk banant egy kertben, aztan megkerdeztuk merre vissza, sikeresen megtalaltuk az utelagazast, aztan a hegyet is. Elegge melyrol, belulrol ereztem, hogy nem szeretnek felmenni ra, de ahhoz sem volt kedvem, hogy egyedul legyek, es ahhoz vegkepp nem, hogy Dani meg egyedul masszon, azt sem tudom hol, es hogy jol van-e.
A hegy labanal volt egy tabla, amin azt irtak, hogy negy es ot ora alatt lehet megtenni az utat. Egy darabig meg tunodtem, aztan ugy dontottem, hogy megyek en is, legfeljebb visszafordulok amikor mar nagyon eleg. Azert nem jo felfele, mert Dani sokkal gyorsabb mint en, es en szeretek tobbszor megallni, meg nezelodni, de ugy erzem, vele nem lehet, csak rohanva menni. Kisse vitaztunk ezen, mert o azt mondta, hogy nem rohan, csak ugy megy, ahogy neki kenyelmes. Igaza van, de igy nem tudunk egyutt menni. Vegul azert megis megmegalltunk, es nezelodtunk is, lattunk agy fekete gyikot, jo nagy volt, legalabb masfel meteres, es ha nem lehetett latni a labait, akkor egeszen ugy nezett ki, mint egy kigyo. Szegeny Dani jol meg is ijedt tole mikor eszervette. Aztan lefotoztuk, es mentunk tovabb. Ket ora alatt ertunk el az ut utolso 200 meterehez, ami mar csak a sziklakon maszasbol allt, es egy lanc segitsegevel lehetett maszni. Nekem ez volt a legizgalmasabb resze a turanak, ez alott mindenkit szidtam, aki kitalalta, hogy egyaltalan elinduljak, legfokeppen magamat, hogy nem maradtam a seggemen.
A kilatobol viszont gyonyoru kilatas nyilik a kornyekre, ami csak masnap karpotol, mert abban a percben, mikor meglatja az ember, csak osszeesni van kedve, ennek megfeleloen a kotelezo fenykepgyartas utan el is aludtunka napon a padon kicsit. Nagyon meleg volt, arnyekot kerestunk volna, de nem nagyon volt. Megettuk a szendokat, ittunk, ettunk egy kis csokit, aztan szep lassan elindultunk lefele. Meg a kilatoban talalkoztunk ket parral, akik mutattak valamit a kilato alatt, a napon. Egy piton sutkerezett odalenn, szep nagy darab, osszegombolyodve, beleolvadva a kornyezetbe. Foto megint. Ja a piton egy baratsagos oriaskigyon, nem harap, de azert jobb a bekesseg, mi sem zargattuk. Ausztraliaban a kigyomarasok nyolcvan szazaleka azert tortenik, mert meg akarjak olni a csunya csuszomaszokat.
Lefele hatarozottan viccesebb volt jonni, mint fel, mondtam is, hogy kar, hogy nem lenn vannak az erdekes dolgok a volgyben, es lehetne felfele lifttel jonni. Bezzeg a Blue Mountainsban tudjak ezt!!!
Az ut vege fele mar annyira fajt a labam a bakancsban, hogy Dani felvett, ugy vitt, mire mogottunk egy lany megkerdezte, hogy ugorhat e o is...
Nagyon jo volt a kocsiban lenni vegre. Ittunk, aztan elindultunk Byron fele, Andrewekhoz, mert ott aludtunk este. Utba esett meg Nimbin, ahol videozni szerettem volna, annyira erdekes es egyedi ez a hippivilag. Sajnos a videokamerabol epp kifogyott a film, de a vadiuj, hipiszupi fenykepezonk meg ezt is tudja. Igaz, hogy kicsi a memoriakartrya kapacitasa ahhoz, hogy nagyon hosszu felvetelt tudjunk kesziteni, de egy percet meg igy is sikerult.
Ut kozben lattunk egy kookaburrat, azt a madarat, amelyik ugy enekel, mintha nevetne, egeszen kozel ult egy keritesen, de mikor visszamentunk, hogy lekapjuk, elrepult. Aztan lattunk meg egy kengurut az arokban ucsorgott, pedig meg nem is volt naplemente.
Lismoreba hamar odaertunk, es Anrdew utasitasa szerint Ballina fele fordultunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert a varosban semmi nincs kiirva. A Abllina fele vezeto uton egyszercsak tabla, hogy Alstonvale balra. Kanyar, es azt hiszem itt rontottunk, mert masfel ora keresgeles kovetkezett, harom telefonvaltas, neha ugyanis elment a terero is, mire vegre kiderult, hogy nem Alstonvale, hanem Alstonville fele kellett volna menni. Micsoda butasag, hogy egy 10kmen belul majdnem ket ugyanolyan nevu falu is van. Amugy pedig nagyon fura volt, hogy olyan elenken el bennunk ez a hely, es megsem volt ismeros a kornyek, meg annyira sem, hogy eligazodjunk legalabb egy kicsit.
Vegul Andrew kijott ertunk Alstonvillebe, es kanyarogtunk meg egy kicsit, arra, amerre magunktol eszunkbe sem jutott volna menni. De szerencsere megerkeztunk, Tim, a legkisebb fiu volt otthon, meg Sue, a felesege. Tim olyan, mint egy Duracellnyuszi, allandoan mozog, es sose farad el. Kaptunk vacsit, beszelgettunk merre jartunk, aztan megkaptuk a kis apartmant ami a nagy haz mellett van, van benne furdoszoba, meg meg egy kis konyha is. Dani meg jatszott egy talalt videojatekkal, en lezuhanyoztam, es eldoltem...
A terkepunk nem eleg reszletes, ugyhogy 18 kmrel tulmentunk, de nem ertem, miert nem vettuk eszre a leagazast, talan nem volt kiirva a hegy... Vettunk banant egy kertben, aztan megkerdeztuk merre vissza, sikeresen megtalaltuk az utelagazast, aztan a hegyet is. Elegge melyrol, belulrol ereztem, hogy nem szeretnek felmenni ra, de ahhoz sem volt kedvem, hogy egyedul legyek, es ahhoz vegkepp nem, hogy Dani meg egyedul masszon, azt sem tudom hol, es hogy jol van-e.
A hegy labanal volt egy tabla, amin azt irtak, hogy negy es ot ora alatt lehet megtenni az utat. Egy darabig meg tunodtem, aztan ugy dontottem, hogy megyek en is, legfeljebb visszafordulok amikor mar nagyon eleg. Azert nem jo felfele, mert Dani sokkal gyorsabb mint en, es en szeretek tobbszor megallni, meg nezelodni, de ugy erzem, vele nem lehet, csak rohanva menni. Kisse vitaztunk ezen, mert o azt mondta, hogy nem rohan, csak ugy megy, ahogy neki kenyelmes. Igaza van, de igy nem tudunk egyutt menni. Vegul azert megis megmegalltunk, es nezelodtunk is, lattunk agy fekete gyikot, jo nagy volt, legalabb masfel meteres, es ha nem lehetett latni a labait, akkor egeszen ugy nezett ki, mint egy kigyo. Szegeny Dani jol meg is ijedt tole mikor eszervette. Aztan lefotoztuk, es mentunk tovabb. Ket ora alatt ertunk el az ut utolso 200 meterehez, ami mar csak a sziklakon maszasbol allt, es egy lanc segitsegevel lehetett maszni. Nekem ez volt a legizgalmasabb resze a turanak, ez alott mindenkit szidtam, aki kitalalta, hogy egyaltalan elinduljak, legfokeppen magamat, hogy nem maradtam a seggemen.
A kilatobol viszont gyonyoru kilatas nyilik a kornyekre, ami csak masnap karpotol, mert abban a percben, mikor meglatja az ember, csak osszeesni van kedve, ennek megfeleloen a kotelezo fenykepgyartas utan el is aludtunka napon a padon kicsit. Nagyon meleg volt, arnyekot kerestunk volna, de nem nagyon volt. Megettuk a szendokat, ittunk, ettunk egy kis csokit, aztan szep lassan elindultunk lefele. Meg a kilatoban talalkoztunk ket parral, akik mutattak valamit a kilato alatt, a napon. Egy piton sutkerezett odalenn, szep nagy darab, osszegombolyodve, beleolvadva a kornyezetbe. Foto megint. Ja a piton egy baratsagos oriaskigyon, nem harap, de azert jobb a bekesseg, mi sem zargattuk. Ausztraliaban a kigyomarasok nyolcvan szazaleka azert tortenik, mert meg akarjak olni a csunya csuszomaszokat.
Lefele hatarozottan viccesebb volt jonni, mint fel, mondtam is, hogy kar, hogy nem lenn vannak az erdekes dolgok a volgyben, es lehetne felfele lifttel jonni. Bezzeg a Blue Mountainsban tudjak ezt!!!
Az ut vege fele mar annyira fajt a labam a bakancsban, hogy Dani felvett, ugy vitt, mire mogottunk egy lany megkerdezte, hogy ugorhat e o is...
Nagyon jo volt a kocsiban lenni vegre. Ittunk, aztan elindultunk Byron fele, Andrewekhoz, mert ott aludtunk este. Utba esett meg Nimbin, ahol videozni szerettem volna, annyira erdekes es egyedi ez a hippivilag. Sajnos a videokamerabol epp kifogyott a film, de a vadiuj, hipiszupi fenykepezonk meg ezt is tudja. Igaz, hogy kicsi a memoriakartrya kapacitasa ahhoz, hogy nagyon hosszu felvetelt tudjunk kesziteni, de egy percet meg igy is sikerult.
Ut kozben lattunk egy kookaburrat, azt a madarat, amelyik ugy enekel, mintha nevetne, egeszen kozel ult egy keritesen, de mikor visszamentunk, hogy lekapjuk, elrepult. Aztan lattunk meg egy kengurut az arokban ucsorgott, pedig meg nem is volt naplemente.
Lismoreba hamar odaertunk, es Anrdew utasitasa szerint Ballina fele fordultunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert a varosban semmi nincs kiirva. A Abllina fele vezeto uton egyszercsak tabla, hogy Alstonvale balra. Kanyar, es azt hiszem itt rontottunk, mert masfel ora keresgeles kovetkezett, harom telefonvaltas, neha ugyanis elment a terero is, mire vegre kiderult, hogy nem Alstonvale, hanem Alstonville fele kellett volna menni. Micsoda butasag, hogy egy 10kmen belul majdnem ket ugyanolyan nevu falu is van. Amugy pedig nagyon fura volt, hogy olyan elenken el bennunk ez a hely, es megsem volt ismeros a kornyek, meg annyira sem, hogy eligazodjunk legalabb egy kicsit.
Vegul Andrew kijott ertunk Alstonvillebe, es kanyarogtunk meg egy kicsit, arra, amerre magunktol eszunkbe sem jutott volna menni. De szerencsere megerkeztunk, Tim, a legkisebb fiu volt otthon, meg Sue, a felesege. Tim olyan, mint egy Duracellnyuszi, allandoan mozog, es sose farad el. Kaptunk vacsit, beszelgettunk merre jartunk, aztan megkaptuk a kis apartmant ami a nagy haz mellett van, van benne furdoszoba, meg meg egy kis konyha is. Dani meg jatszott egy talalt videojatekkal, en lezuhanyoztam, es eldoltem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
