Mexikoi est 10th Nov 2004

Szerda Dani reggel hatkor kelt, meg mindenki aludt, amikor lement reggelizni, hagyott egy cetlit Stevenek, hogy elment busszal, de mire beert a munkaba, Steve mar ott volt. Azt hiszem holnap inkabb megvarja, ha alszik, akkor is. Nekem nyolckor csorgott volna az ora, de mar elobb felebredtem, hajmosas, zuhanyzas, es reggeli utan a porszivoval felszerelkezve atmentem az irodaba. Zarva volt az ajto, de lattam, hogy Bill, szokas szerint mar ott van. Kopogtam neki, mire mosolygosan jott, es mondta, hogy engem beenged. Miert udvarol?
Jo erzes, hogy egyenlore meg tisztasag, meg rend van, mondjuk a tisztasagot ma teljesitettem inkabb. Kiporszivoztam, meg a lepcsoket is, lemostam az ablakokat, meg kitakaritottam a furdoszobat. Neztem , hogy van e meg valami, amit meg lehet csinalni, de nem maradt semmi. Dani egyszer megjelent egy fiuval, valamit el kellett vinniuk, epp porszivoztam, es nagyon megijesztett.
Kb. fel 11re lettem keszen, vartam egy kicsit Stevere, aki meg tegnap lelkes volt, hogy kipucoljam a kocsit is, de nem jott, igy inkabb hazamentem. Ebed korul hazaert Steve is, mert Mandyt kellett orvoshoz vinnie, de nem sok idot toltottunk egyutt, mert en indultam eppen Danihoz, hogy elkerjem tole a buszjegyeket, mivel reggel mindet magaval vitte, en meg szerettem volna bemenni a belvarosba, de busszal lenyegesen egyszerubbnek tunt.
Hivtam Danit, mert az smsre nem reagalt, megbeszeltuk, hogy lejon. Eppen ebedszunetuk volt, ugyhogy nem zavartam, bar Steve azt mondta, hogy ha akar eljohet, de persze nem akartuk.
Kicsivel egy ora elott hagytam visszamenni dolgozni, lesetaltam a buszmegallohoz. Egeszen olyan volt, mintha nem is turista lennek, hanem idevalosi. Most eloszor voltam egyedul a varosban, es mit ne mondjak, hianyzott is Dani. Azt beszeltuk meg, hogy veszek valakinek valami ajandekot, aztan elmegyek az utleveleinkert a thai kovetsegre, mert mara keszen vannak a vizumok, es akkor lassan mehetek is arra a sarokra, amit megbeszeltunk talalkozokent.
A varosban rengeteg ember, es igazabol nem ismerem annyira, hogy csak ugy merjek setalgatni, mert minden bevasarlokozpont ossze van kotve a fold alatt, es ha nagyon eltevednek, nem tudom hol jovok majd ki. Es nem is volt kedvem penzt kolteni sem, egyreszt mert nincs mit, masreszt, mert azert jo lenne Danival egyutt lenni, es megbeszelni ezeket. Szoval elegge vegyes erzesekkel bolyongtam az utcakon, es valamivel ketto elott ugy dontottem, hogy lassan elsetalok a kovetsegre, aztan majd lesz valami. Ahogy az utcan mentem, eszrevettem, hogy nem jo iranyba haladok, es megfordultam, mire egy kisebb tarsasag jott szembe, harom fiu, meg ket lany. Az egyik a Karpaty Agi volt, regen egyutt tancoltunk, Anita jo baratja, es mar felvettuk a kapcsolatot korabban, es ugy volt, hogy penteken talalkozunk is. Ugy megorultunk egymasnak, hogy csak na, leultunk a Martin Placeen beszelgetni, es haromnegyed haromkor mondtam neki, jojjon el velem a kovetsegre, mert bezarnak. Meg visszakisertem abban a hitben, hogy nekem csak fel negyre kell a sarkon lenni, ahol Dani felvesz. Miutan elbucsuztunk, megneztem a telefonom, negy nem fogadott hivas, es egy sms, 3:50kor, hogy 10 perc mulva Dani ott van a megbeszelt helyen. Szegeny akkor mar vagy 20 perce megerkezett, mikor vegre felhivtam. Nem volt merges, csak azt mondta, hogy elment volna nelkulem Bennel talalkozni, mert fel negy negyet beszletek meg az egyetemre, ahol Ben dolgozik. O az a fiu, akinek valami iromanyat Dani hivatkozaskent hasznalta a szakdolgozatahoz, es mikor megerkeztunk mar irtak egymasnak, hogy jo lenen talalkozni, de eppen akkor szueletett Ben kislanya, igy az utunk vegere halasztottak a talalkat.
Az egyetem, ahova mentunk a UNSW, vagyis a University of New South Vales, az a suli, ami Judyekhoz is nagyon kozel van, es minden reggel elmentunk mellette. Mindig megjegyeztem, milyen szep. Eyg domboldalra epult az egesz, inkabb husszu, mint szeles, estele van parkokkal, meg ettermekkel, meg kozos helysegekkel, es van lift, amit hasznalhatnak a diakok is, es szerintem meg kretajuk is van. ;-) Es nem utolsosorban egy hatalmas konyvtar, ami nalunk szinte elkepzelhetetlen...
Na mindegy, egy kicsit mas lehet ide jarni, mint nalunk a hires neves ELTEre... Ben az irodajaban volt, fiatal kek szemu, szoke, madarcsontu harmincas fiu, farmer, meg ing, de angolosan elegans, es kimert, nem egy vagany ficko, mint ahogy Dani hitte a web oldalrol, ahova irt magarol. A kisbaba kepe a falan.
Lementunk az egyik etterembe, ittunk kavet, meg ettunk szendvicset, es ok ketten jol megtalaltak a hangot. Nekem ez meg mindig tul szaraz, de orommel hallgattam oket, es lassan megertettem, hogy attol, hogy valakinek angol az anyanyelve, meg nem feltetlenul vilagraszolo attrakcio, csak ugyanolyan ember, mint mi. Es Dani raadasul tudott neki erdekeset mondani, aminek kulon orultem. Csakhat nalunk a tanar diak nexus egy kicsit mas, nalunk azt hiszem nem szeretnek kontaktusban lenni a tanarok a diaksaggal, es valahogy mindig kicsinek kell magunkat ereznunk otthon, hacsak nem azzal a temaval foglalkozunk, mint egy nagy okos felnott.
Azt is megertettem, hogy miert nem szerettem oda jarni sohasem... Egy orat beszeltunk, aztan meg korbejartuk a helyet, el sem hiszem, hogy lehet egy egyetem ilyen... Na jo, nem sopankodok, de azert ez tenyleg nagyon nagyon mas. Remelem a gyerekeinknek majd megadatik...
Hatra ertunk haza, nagy keszulodes volt mar, vacsorara ugyanis vendegeket vartak Mandyek, Zsuzsit, Robint, Judyt, Anitat, es Michaelt is, o azonban meg mindig Singapure ban van, es ugy nez ki, nem is fogjuk latni mig itt vagyunk, mivel jovo kedden jon haza, eppen elkerulve bennunket.
A vacsi mexikoi csirke, meg tortilla volt, es nagyon jol sikerult. A gyerekekkel mostanaban mindig tollasozunk, most sem volt ez maskepp, aztan Asherrel beszelgettem egeszen sokat. Januarban megy Magyarorszagra, es eppen nem leszunk meg otthon akkor.
A vendegek kb 10ig maradtak, aztan meg dvdztunk, Mandynek mutattuk meg az eskuvot. Steve elaludt kozben.