Pentek Egyre kozelebb vagyunk Sydneyhez!!! Mar csak haromszaz, vagy meg kevesebb km, es egyre kevesebb nap. Lassan az ut felehez kozeledunk, es eleg fura erzes, hogy egy teljesen mas kulturaba megyunk majd, ahol maskepp kell elni, mashogy neznek ki az emberek, es egeszen maskent gondolkodnak, mint itt.
Azert van meg harom napunk, es egy csomo erdekes dolog itt, mielott visszaerunk Sydneybe, es dolgozni kezdunk, eladjuk a lakasunkat, amiben eltunk ket honapig, es hatunkra vesszuk ujra a hatizsakot...
Szoval a nap reggele megint uton ert minket, ujabb km-ek del fele, szep napsutesben ugyan, de azert reggeli huvosben.
Utunk kozben egy kisebb kiterot tettunk Tareeba, mert szerettunk volna Jutkanak szulinapjara valami meglepetest csinalni, ki is talaltuk mar jo regen, hogy a kepekbol kereteztetunk neki egy parat, mondjuk szerintem a vizesesek szepek lettek, es azt szereti Jutka, meg lattak ok is. Szoval a varosba erve ebedeltunk a Subway nevu szendvicsezos helyen, 12.40 ert jo dragaert vettunk ket elfogadhato meretu szendot. Jo nem olyan borzalmas draga, de osszehasonlitva azzal, hogy napi 6 dollarbol elunk kajailag, azert sok. Ebed utan irany a bevasarlokozpont, nem sok idot akartunk itt tolteni, kinyomtattuk a digitkepeket, aztan keretet kerestunk. Talaltunk egy szepet, aztan meg vasaroltunka Woolworthben aztan irany tovabb, mert Forsterben varnak a delfinek.
Delutan ketto volt, amikor megerkeztunk Forsterbe, ez egy nagyon kedves obol mellett fekvo hely, egy masik varossal ossze van kotve egy hid altal, gyonyoru ahogyan vizszintesen hullmazik a hid az obol felett. Az idoval nem volt szerencsenk, ahogy leparkoltunk, es kiszalltunk az autobol, elkezdett szemerkelni az eso, es borus volt az eg, azt ereztem, hogy este hat ora van mar. Setalni indultunk, de az eso miatt visszahuzodtunk a kocsiba. Nem messze a parkolotol egy bolban horgaszcsalikat lehetett kapni, vettunk Daninak tintahalat. Aztan ellatogattunk a visitor Ibe. A delfinekrol nem kerdeztuk a neneit, de a halakkal kapcsolatban kiderult, hogy egy nagyszabasu horgaszverseny van eppen, es amit fogna harom nap alatt, azt egy nagy akvariumban a kikoto mellett kiallitjak. Es hogy vasarnap fel ironman verseny lesz, azaz triatlon.
Kimentunka kikotobe, Dani egeszen beleszeretett. Kedves hely, parti setany pelikanokkal, nagy kovekkel a vizben. Mikozben horgaszott vegul, en ragasztottam. (csakazertis elmondom, megha Kismarkus nem is kivancsi ra:-))
Egy ora mulva Dani azzal jott vissza, hogy elvitte a viz az osszes horgat, meg sulyat, es fogott egy kis halat, de visszaengedte, aztan latott delfineket uszni felfele az obolben. Es nem szolt!!!
Kimentem vele az obol bejaratahoz, es az oceanban rogton meglattunk vagy 8-10 delfint, jatszottak a hullamokon. Gyonyoruek, es hihetetlen, hogy itt es igy... Mennyivel mas itt elni, setalsz egyet csak ugy, es delfineket latsz? Nalunk orulok, ha van madarcsicserges a varosban neha.
Lassan ment le a nap, es hatarozottan hideg is volt, rajtam hosszunadrag, pulcsi, meg melleny is, es a delfinek a part kozelebe jottek egeszen., ezert meg maradni szerettem volna. Sotetben pedig nem lehet vacsit fozni, vagy maceras, igy hideget ettunk a delfinnezes utan a kocsiban. Gondolkoztunk, hogy elinduljuk e tovabb, vagy maradjuk, de a varosban nem volt ingyenes alvohely, csak nehany kmrel arrebb. Volt viszont egy kemping, de mar annyira nincs penzunk, hogy ez szoba sem jott.
Sotetben ertunk az ingyenhelyre, ez 20kmrel volt delebbre Fostertol, de igazabol egy klub epuletenek a parkoloja volt, es nagy elet volt odabenn, a parkoloban meg sok auto. Biztosan nem tunt volna fel senkinek ha itt maradunk, de megsem volt hozza sok kedvunk.
Kineztem a kovetkezo helyet, es nagyon orultem, mert csak 8kmre volt tolunk. Legalabbis ugy hittem. Aztan ugy 15km mulva kiderult, hogy valamit elnezhettem, mert meg vagy 40km van hatra, de mar nem akartunk visszafordulni. Lelkiismeret furdalasom volt, mert Dani nagyon szeretett volna Forsterben maradni, es nekem sem volt ellene kifogasom. Igy viszont biztosan nem megyunk vissza mar.
Sajnos az ut egy erdoben vezetett, itt mondjuk mindenfele oblok vannak, meg a termeszet korbe, es jo lett volna latni vilagosban, mert gyonyoru lehet. Es megtortent. Egy auto jott velunk szembe, a szemunkbe vilagitott, mert a reflektort kikapcsolni valoszinuleg maceras, mindegy, jol megijedtem, aztan mire kimondhattam volna, hogy `hal Istennek semmi sem tortent, egy kis possum rohant at a jobb oldalrol, majd megtorpant a mi fenyunkre. Csak azt erztem, ahogyan a jobb oldal megemelkedik... Mindketten remegtunk, nagyon rossz erzes volt, en nem talaltam szavakat, Dani meg csak annyit mondott: Most kezdjem el ecsetelni, milyen lehetosegeink lettek volna meg? Amikor en egy kicsit megnyugodtam, lattam rajta, hogy o sincs jol, de meg vagy 10km hatra volt. Amikor vegre megerkeztunk a Pacific highway melletti ingyen alvohelyre, megbeszeltuk, hogy valahogy eltemetjuk holnap reggel.
Hallottam amikor Dani almaban felkiallt.
2004. október 29., péntek
2004. október 28., csütörtök
Big Banana, zoknis ejszaka 28th Oct 2004
Csutortok Reggel hat korul mar eleg hangos volt az autout, de a parnaval a fejemen egeszen jol aludtam hetig. Reggeli, aztan meg egy par foto, es irany Coffs Harbor, ahol mar remelhetoleg vizre lehet tenni a surfot, meghacsak egy alkalommal is. En vezettem, Dani fenykepezett ut kozben, pl olyan utjelzoket, amin egy kaszas lathato egy kanyarodo tablaval a kezeben, es a szoveg alatta, lassits! Eleg hatasos, de a figyelmet is jol lekoti, igy szerintem egyben veszelyes is lehet...
A taj lassan ismerosse valik, azok mellett a helyek mellett megyunk el, amiket mar lattunk idefele is. Az ido megjavult szerencsere, hetagra sut a nap, nagyon tetszik, lehet meg egyet napozgatni esetleg. Elmentunk tobbek kozott a Raj Mahal mellett is, de epp kifogyott a gepbol az elem, igy nem orokitettuk meg ezuttal.
Coffs Harborba 10 ora korul ertunk, a fo latvanyossagot a Big Bananat az autobol jol lefenykepeztuk, de mivel semmi erdekes nincs benne szamunkra, nem akartuk kozelebbrol megnezni. Van bent egy sipalya, meg koripalya, a lonely ugy jellemzi, hogy sikerult anelkul megepiteni egy centrumot, hogy barmilyen erdekes dolgot beleraktak volna...
A tengerpart mar a NSWre jellemzoen tagolt, sok kisebb obol van itt, meg termeszetesen egy nagy kikoto is. Minket most elsosorban a hullamzo ocean erdekelt. Egy kicsit kavarogtunk, aztan egy bacsitol megkerdeztuk, szerinte melyik partresz a legalkalmasabb a furdozesre, surfozesre. Vissza kellett mennunk egy par kilometert eszakra, es egy gazdagabb kornyek mellett valoban volt egy kis obol. A hazak az uton lelekzetelallitoak. Kisebb domboldalba epult nagy szines nyaralok, vagy lakohazak, jo lehet itt elni.
A parton jo eros szel fujt, es mindent kivittunk amire szuksegunk volt, a fuzetet, a ragasztosat, surfket, innivalot, harom torulkozot, es a nagy pokrocot is. A mai program eleg minimalprojecten folyt, nem is vagytunk ennel tobbre igazabol, Dani neha bement bordozni, aztan hullakent vonszolta ki magat a habokbol, es egyre azt hajtogatta, hogy oreg o mar ehhez a sporthoz. Aztan megerkezett egy csapat gyerek, mindnel surfdeszka, egeszen ugy tunt, hogy tesiora gyanant kijottek kicsit gyakorolni. Dani nezte oket, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ide kell szuletni ahhoz, hogy valaki jol surfozzon, nalunk ez remenytelen, es nem eri meg a faradtsagot... Azert meg egyszer utoljara meg indulas elott bement, nekem elg hosszunak tunt, faztam, es mar kisse elegem volt abbol, hogy bar van alattam egy takaro, nagyjabol a homokban fekszem, es mindenem csupa homok... Leginkabb a hajam, amit meg kellene mosni, de eleg sanszos, hogy majd csak holnap lesz belole valami. Es ahogy ment le a nap egyre huvosebb is volt, fura, eddig sehol nem erzett huvos szel fujt. Dani, mikor vegre kijott, azt mondta, hogy biztosan leegtem, es azert fazom... Nem is egtem, figyeltem ra. Mondjuk teny, hogy negy orat voltunk kint legalabb.
Lemostuka homokot a cuccokrol, aztan utnak indultunk, mar eleg ehesen, hogy valami ingyen helyet keressunk ejszakara, ahol meg sotetedes elott meg tudjuk fozni a tesztankat paradicsomszosszal, meg tonhallal. Utkozben meg beneztunk a varosba, es kerestunk egy intrernetezo helyet, irtunk par levelet, es mire kijottunk, Dani is belatta, hogy huvos van.
Az ingyen hely tele volt, es mar csak lejtos helyek maradtak, amik nem tul finomak ejszakara, de lattam egy eleg olcso kempinget az uton, 10ert. Visszamentunk, es befizettunk egy alvast. Az asztalt mar nem is vettuk elo, csak ugy a betonon foztunk. Egy kocsisorral odebb egy legelon ket boci, meg egy lo legelt, odamentem lefotozni oket, es egy kisfiu jott ki az egyik telepitett lakokocsibol, ugy beszelgetett velem, hogy nem zavarta, hogy nem sokat ertek a hadarasabol. Annyi azert kiderult, hogy nem az ovek az allatok, es hogy van meg egy lo, de most nem tudni hol, es hogy mar sokszor jart Sydneyben.
Danival arrol beszelgettunk, mint mar sokszor, hogy milyen lehet igy elni, egy telepitett lakokocsiban, mindig uj emberekkel magad korul. Azert en nem szeretnem ,hogy a gyerekemnek azt kelljen mondanija, hogy egy kempingben lakik. Bar eleg sok filmet lattunk mar, ahol lakokocsikban eltek a szegenyebbek. Sue azt meselte, hogy van egy varos, aminek a varostablajara egy kerdojel van rakva a nepesseg melle, mert nem tudjak a nagy jovesmenes miatt, hogy hanyan lehetnek.
Vacsi utan furdes, de a hajmosast reggelre halasztottam, mert nadragot es pulcsit kellett venni, es este ujra zokniban aludtam, olyan hideg volt.
A taj lassan ismerosse valik, azok mellett a helyek mellett megyunk el, amiket mar lattunk idefele is. Az ido megjavult szerencsere, hetagra sut a nap, nagyon tetszik, lehet meg egyet napozgatni esetleg. Elmentunk tobbek kozott a Raj Mahal mellett is, de epp kifogyott a gepbol az elem, igy nem orokitettuk meg ezuttal.
Coffs Harborba 10 ora korul ertunk, a fo latvanyossagot a Big Bananat az autobol jol lefenykepeztuk, de mivel semmi erdekes nincs benne szamunkra, nem akartuk kozelebbrol megnezni. Van bent egy sipalya, meg koripalya, a lonely ugy jellemzi, hogy sikerult anelkul megepiteni egy centrumot, hogy barmilyen erdekes dolgot beleraktak volna...
A tengerpart mar a NSWre jellemzoen tagolt, sok kisebb obol van itt, meg termeszetesen egy nagy kikoto is. Minket most elsosorban a hullamzo ocean erdekelt. Egy kicsit kavarogtunk, aztan egy bacsitol megkerdeztuk, szerinte melyik partresz a legalkalmasabb a furdozesre, surfozesre. Vissza kellett mennunk egy par kilometert eszakra, es egy gazdagabb kornyek mellett valoban volt egy kis obol. A hazak az uton lelekzetelallitoak. Kisebb domboldalba epult nagy szines nyaralok, vagy lakohazak, jo lehet itt elni.
A parton jo eros szel fujt, es mindent kivittunk amire szuksegunk volt, a fuzetet, a ragasztosat, surfket, innivalot, harom torulkozot, es a nagy pokrocot is. A mai program eleg minimalprojecten folyt, nem is vagytunk ennel tobbre igazabol, Dani neha bement bordozni, aztan hullakent vonszolta ki magat a habokbol, es egyre azt hajtogatta, hogy oreg o mar ehhez a sporthoz. Aztan megerkezett egy csapat gyerek, mindnel surfdeszka, egeszen ugy tunt, hogy tesiora gyanant kijottek kicsit gyakorolni. Dani nezte oket, es arra a kovetkeztetesre jutott, hogy ide kell szuletni ahhoz, hogy valaki jol surfozzon, nalunk ez remenytelen, es nem eri meg a faradtsagot... Azert meg egyszer utoljara meg indulas elott bement, nekem elg hosszunak tunt, faztam, es mar kisse elegem volt abbol, hogy bar van alattam egy takaro, nagyjabol a homokban fekszem, es mindenem csupa homok... Leginkabb a hajam, amit meg kellene mosni, de eleg sanszos, hogy majd csak holnap lesz belole valami. Es ahogy ment le a nap egyre huvosebb is volt, fura, eddig sehol nem erzett huvos szel fujt. Dani, mikor vegre kijott, azt mondta, hogy biztosan leegtem, es azert fazom... Nem is egtem, figyeltem ra. Mondjuk teny, hogy negy orat voltunk kint legalabb.
Lemostuka homokot a cuccokrol, aztan utnak indultunk, mar eleg ehesen, hogy valami ingyen helyet keressunk ejszakara, ahol meg sotetedes elott meg tudjuk fozni a tesztankat paradicsomszosszal, meg tonhallal. Utkozben meg beneztunk a varosba, es kerestunk egy intrernetezo helyet, irtunk par levelet, es mire kijottunk, Dani is belatta, hogy huvos van.
Az ingyen hely tele volt, es mar csak lejtos helyek maradtak, amik nem tul finomak ejszakara, de lattam egy eleg olcso kempinget az uton, 10ert. Visszamentunk, es befizettunk egy alvast. Az asztalt mar nem is vettuk elo, csak ugy a betonon foztunk. Egy kocsisorral odebb egy legelon ket boci, meg egy lo legelt, odamentem lefotozni oket, es egy kisfiu jott ki az egyik telepitett lakokocsibol, ugy beszelgetett velem, hogy nem zavarta, hogy nem sokat ertek a hadarasabol. Annyi azert kiderult, hogy nem az ovek az allatok, es hogy van meg egy lo, de most nem tudni hol, es hogy mar sokszor jart Sydneyben.
Danival arrol beszelgettunk, mint mar sokszor, hogy milyen lehet igy elni, egy telepitett lakokocsiban, mindig uj emberekkel magad korul. Azert en nem szeretnem ,hogy a gyerekemnek azt kelljen mondanija, hogy egy kempingben lakik. Bar eleg sok filmet lattunk mar, ahol lakokocsikban eltek a szegenyebbek. Sue azt meselte, hogy van egy varos, aminek a varostablajara egy kerdojel van rakva a nepesseg melle, mert nem tudjak a nagy jovesmenes miatt, hogy hanyan lehetnek.
Vacsi utan furdes, de a hajmosast reggelre halasztottam, mert nadragot es pulcsit kellett venni, es este ujra zokniban aludtam, olyan hideg volt.
2004. október 27., szerda
Brunswick Heads, Byron Bay 27th Oct 2004
Szerda Reggel Andreweknal ebredtunk, kicsit feszulten, nem tudom miert. Talan, mert tegnap este nem sikerult elkoszonnunk senkitol, es azon kattogtunk, hogy elmennek dolgozni, meg iskolaba, es nem is tudunk majd eklbucsuzni. Mindenesetre fel hetkor, amikor Dani kipattant az agybaol megnezni, van e mozgas kint, meg mindenki aludt...gondolom, mert aztan a reggel folyaman kiderult, hogy a sracok kilenc, fel tizre jarnak iskolaba, de jo nekik.
Szoval az ebredezes utan osszepakoltunk, es kerdeztem Danit, mit tervez mara, mire azt valaszolta, hogy megnezne egy videot... Kihozott a sodrombol, mert en nem szeretek senki terhere lenni, es nem tudtam, mit csinalnak Andrewek delelott... Na mindegy, jo feszultek lettunk ettol, en legszivesebben utnak indultam volna, Dani meg szivesen maradt volna meg a civilizacioban...mintha mindig is itt lettunk volna. En nem tudok egyik pillanatrol a masikra atallni, es ugy tenni, mintha igy eltunk volna eddig is.
Azt hiszem faradtak is voltunk meg, mindenesetre nem talaltuk egymast a nagy keresgelesben. Nem szeretem ezt az erzest. Reggeliztunk, aztan meg megmutogattuk az uj kameraval keszitett kepeket, meg a videot Nimbinrol, aztan vegre elindultunk. Eszak fele Brunswick Heads-be szerettem volna menni, mert errol jokat irtak valahol. Kis varos, a tengerpart erdekes, mert egy folyo omlik bele, es ket kisebb szigetet alkot a parttol a szarazfold fele, es van ket hid is, amin at lehet setalni, nagyon hangulatos.
Dani duzzogott, en meg egyedulhagytam, aztan meg egy kicsit duzzogtunk mindketten, setaltunk, aztan lassan, lassan kibekultunk.
Brunswick utan Byron Bay, nagyon fuj a szel... Reggeliztunk megint, aztan leultunk irni, mert kicsit le vagyunk maradva. Most egy ora van, es meg delutan tervezzuk a bodyboardozast, meg megusztatjuk a surfot, ne porosodjon tovabb...
Mar masnap van, most folytatom a tegnapot (Dani). Vegul vagy harom orat az internetkavezoban voltunk, amivel jol elment a nap. Felirattuk a kepeket CD-re, meg irtunk naplot is... Vegul Byronban mar csak csirkehusit vettunk vacsira, meg fagyit vettunk a Woolworthben (2l-t 2.5 A$-ert, mig egy gomboc fagyi 4A$!!!). Nem volt mar kedvunk lemenni a partra, mert nagyon fujt a szel. Elindultunk delre es kb 100 km autozas utan megalltunk egy ingyenes parkoloban, ott megfoztuk a kinai csirket (kb. egy honapja ettuk meg a szosz masik felet es azt hittuk, hogy mar regen megromlott, de meg most is teljesen finom volt), meg a rizs. Ahol megalltunk az a New Italy nevu hely volt, ez egy emlekpark a 19. sz vegi olasz pioneerok emlekere. Elmentunk WC-re, es az epulet mellett a fuben a fak alatt egy csapat wallaby legeleszett. Kb 20 meterrol figyeltuk oket, de ha kozelebb akartunk menni, akkor elugraltak. Csinaltunk nehany kepet roluk. A parkolo mellett volt egy lakohaz, ahol egesz este kiabaltak, ugyhogy Kinganak nem nagyon volt kedve maradni. Aztan vacsi vegere mar elegge besotetedett, meg jott a parkoloba egy masik lakokocsis is, ugyhogy megis maradtunk. Kinga ragasztgatott, en olvasgattam, es kicsit aggodtunk, hogy hogyan fogunk tudni aludni, mert a parkolo pont az ut mellett volt es jo nagy teherautok kozlekedtek arra. Vegul meg jatszottunk egyet, es kilenc korul mar olyan faradtak voltunk, hogy gond nelkul elaludtunk.
Szoval az ebredezes utan osszepakoltunk, es kerdeztem Danit, mit tervez mara, mire azt valaszolta, hogy megnezne egy videot... Kihozott a sodrombol, mert en nem szeretek senki terhere lenni, es nem tudtam, mit csinalnak Andrewek delelott... Na mindegy, jo feszultek lettunk ettol, en legszivesebben utnak indultam volna, Dani meg szivesen maradt volna meg a civilizacioban...mintha mindig is itt lettunk volna. En nem tudok egyik pillanatrol a masikra atallni, es ugy tenni, mintha igy eltunk volna eddig is.
Azt hiszem faradtak is voltunk meg, mindenesetre nem talaltuk egymast a nagy keresgelesben. Nem szeretem ezt az erzest. Reggeliztunk, aztan meg megmutogattuk az uj kameraval keszitett kepeket, meg a videot Nimbinrol, aztan vegre elindultunk. Eszak fele Brunswick Heads-be szerettem volna menni, mert errol jokat irtak valahol. Kis varos, a tengerpart erdekes, mert egy folyo omlik bele, es ket kisebb szigetet alkot a parttol a szarazfold fele, es van ket hid is, amin at lehet setalni, nagyon hangulatos.
Dani duzzogott, en meg egyedulhagytam, aztan meg egy kicsit duzzogtunk mindketten, setaltunk, aztan lassan, lassan kibekultunk.
Brunswick utan Byron Bay, nagyon fuj a szel... Reggeliztunk megint, aztan leultunk irni, mert kicsit le vagyunk maradva. Most egy ora van, es meg delutan tervezzuk a bodyboardozast, meg megusztatjuk a surfot, ne porosodjon tovabb...
Mar masnap van, most folytatom a tegnapot (Dani). Vegul vagy harom orat az internetkavezoban voltunk, amivel jol elment a nap. Felirattuk a kepeket CD-re, meg irtunk naplot is... Vegul Byronban mar csak csirkehusit vettunk vacsira, meg fagyit vettunk a Woolworthben (2l-t 2.5 A$-ert, mig egy gomboc fagyi 4A$!!!). Nem volt mar kedvunk lemenni a partra, mert nagyon fujt a szel. Elindultunk delre es kb 100 km autozas utan megalltunk egy ingyenes parkoloban, ott megfoztuk a kinai csirket (kb. egy honapja ettuk meg a szosz masik felet es azt hittuk, hogy mar regen megromlott, de meg most is teljesen finom volt), meg a rizs. Ahol megalltunk az a New Italy nevu hely volt, ez egy emlekpark a 19. sz vegi olasz pioneerok emlekere. Elmentunk WC-re, es az epulet mellett a fuben a fak alatt egy csapat wallaby legeleszett. Kb 20 meterrol figyeltuk oket, de ha kozelebb akartunk menni, akkor elugraltak. Csinaltunk nehany kepet roluk. A parkolo mellett volt egy lakohaz, ahol egesz este kiabaltak, ugyhogy Kinganak nem nagyon volt kedve maradni. Aztan vacsi vegere mar elegge besotetedett, meg jott a parkoloba egy masik lakokocsis is, ugyhogy megis maradtunk. Kinga ragasztgatott, en olvasgattam, es kicsit aggodtunk, hogy hogyan fogunk tudni aludni, mert a parkolo pont az ut mellett volt es jo nagy teherautok kozlekedtek arra. Vegul meg jatszottunk egyet, es kilenc korul mar olyan faradtak voltunk, hogy gond nelkul elaludtunk.
2004. október 26., kedd
Mt Warning, keresgeles... 26th Oct 2004
Kedd Reggel szendvicskeszites, aztan reggelizes, pakolas, es indulas, hogy minel hamarabb a hagynel lehessunk. Talaltam prospektust a wc bejaratanal a hegyrol, mt. Warningnak hivjak es jo magasnak tunik, mondjuk itt nincsenek nagyon magas hegyek, de a tengerszinthez kepest az 1200 meter is feltuno.
A terkepunk nem eleg reszletes, ugyhogy 18 kmrel tulmentunk, de nem ertem, miert nem vettuk eszre a leagazast, talan nem volt kiirva a hegy... Vettunk banant egy kertben, aztan megkerdeztuk merre vissza, sikeresen megtalaltuk az utelagazast, aztan a hegyet is. Elegge melyrol, belulrol ereztem, hogy nem szeretnek felmenni ra, de ahhoz sem volt kedvem, hogy egyedul legyek, es ahhoz vegkepp nem, hogy Dani meg egyedul masszon, azt sem tudom hol, es hogy jol van-e.
A hegy labanal volt egy tabla, amin azt irtak, hogy negy es ot ora alatt lehet megtenni az utat. Egy darabig meg tunodtem, aztan ugy dontottem, hogy megyek en is, legfeljebb visszafordulok amikor mar nagyon eleg. Azert nem jo felfele, mert Dani sokkal gyorsabb mint en, es en szeretek tobbszor megallni, meg nezelodni, de ugy erzem, vele nem lehet, csak rohanva menni. Kisse vitaztunk ezen, mert o azt mondta, hogy nem rohan, csak ugy megy, ahogy neki kenyelmes. Igaza van, de igy nem tudunk egyutt menni. Vegul azert megis megmegalltunk, es nezelodtunk is, lattunk agy fekete gyikot, jo nagy volt, legalabb masfel meteres, es ha nem lehetett latni a labait, akkor egeszen ugy nezett ki, mint egy kigyo. Szegeny Dani jol meg is ijedt tole mikor eszervette. Aztan lefotoztuk, es mentunk tovabb. Ket ora alatt ertunk el az ut utolso 200 meterehez, ami mar csak a sziklakon maszasbol allt, es egy lanc segitsegevel lehetett maszni. Nekem ez volt a legizgalmasabb resze a turanak, ez alott mindenkit szidtam, aki kitalalta, hogy egyaltalan elinduljak, legfokeppen magamat, hogy nem maradtam a seggemen.
A kilatobol viszont gyonyoru kilatas nyilik a kornyekre, ami csak masnap karpotol, mert abban a percben, mikor meglatja az ember, csak osszeesni van kedve, ennek megfeleloen a kotelezo fenykepgyartas utan el is aludtunka napon a padon kicsit. Nagyon meleg volt, arnyekot kerestunk volna, de nem nagyon volt. Megettuk a szendokat, ittunk, ettunk egy kis csokit, aztan szep lassan elindultunk lefele. Meg a kilatoban talalkoztunk ket parral, akik mutattak valamit a kilato alatt, a napon. Egy piton sutkerezett odalenn, szep nagy darab, osszegombolyodve, beleolvadva a kornyezetbe. Foto megint. Ja a piton egy baratsagos oriaskigyon, nem harap, de azert jobb a bekesseg, mi sem zargattuk. Ausztraliaban a kigyomarasok nyolcvan szazaleka azert tortenik, mert meg akarjak olni a csunya csuszomaszokat.
Lefele hatarozottan viccesebb volt jonni, mint fel, mondtam is, hogy kar, hogy nem lenn vannak az erdekes dolgok a volgyben, es lehetne felfele lifttel jonni. Bezzeg a Blue Mountainsban tudjak ezt!!!
Az ut vege fele mar annyira fajt a labam a bakancsban, hogy Dani felvett, ugy vitt, mire mogottunk egy lany megkerdezte, hogy ugorhat e o is...
Nagyon jo volt a kocsiban lenni vegre. Ittunk, aztan elindultunk Byron fele, Andrewekhoz, mert ott aludtunk este. Utba esett meg Nimbin, ahol videozni szerettem volna, annyira erdekes es egyedi ez a hippivilag. Sajnos a videokamerabol epp kifogyott a film, de a vadiuj, hipiszupi fenykepezonk meg ezt is tudja. Igaz, hogy kicsi a memoriakartrya kapacitasa ahhoz, hogy nagyon hosszu felvetelt tudjunk kesziteni, de egy percet meg igy is sikerult.
Ut kozben lattunk egy kookaburrat, azt a madarat, amelyik ugy enekel, mintha nevetne, egeszen kozel ult egy keritesen, de mikor visszamentunk, hogy lekapjuk, elrepult. Aztan lattunk meg egy kengurut az arokban ucsorgott, pedig meg nem is volt naplemente.
Lismoreba hamar odaertunk, es Anrdew utasitasa szerint Ballina fele fordultunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert a varosban semmi nincs kiirva. A Abllina fele vezeto uton egyszercsak tabla, hogy Alstonvale balra. Kanyar, es azt hiszem itt rontottunk, mert masfel ora keresgeles kovetkezett, harom telefonvaltas, neha ugyanis elment a terero is, mire vegre kiderult, hogy nem Alstonvale, hanem Alstonville fele kellett volna menni. Micsoda butasag, hogy egy 10kmen belul majdnem ket ugyanolyan nevu falu is van. Amugy pedig nagyon fura volt, hogy olyan elenken el bennunk ez a hely, es megsem volt ismeros a kornyek, meg annyira sem, hogy eligazodjunk legalabb egy kicsit.
Vegul Andrew kijott ertunk Alstonvillebe, es kanyarogtunk meg egy kicsit, arra, amerre magunktol eszunkbe sem jutott volna menni. De szerencsere megerkeztunk, Tim, a legkisebb fiu volt otthon, meg Sue, a felesege. Tim olyan, mint egy Duracellnyuszi, allandoan mozog, es sose farad el. Kaptunk vacsit, beszelgettunk merre jartunk, aztan megkaptuk a kis apartmant ami a nagy haz mellett van, van benne furdoszoba, meg meg egy kis konyha is. Dani meg jatszott egy talalt videojatekkal, en lezuhanyoztam, es eldoltem...
A terkepunk nem eleg reszletes, ugyhogy 18 kmrel tulmentunk, de nem ertem, miert nem vettuk eszre a leagazast, talan nem volt kiirva a hegy... Vettunk banant egy kertben, aztan megkerdeztuk merre vissza, sikeresen megtalaltuk az utelagazast, aztan a hegyet is. Elegge melyrol, belulrol ereztem, hogy nem szeretnek felmenni ra, de ahhoz sem volt kedvem, hogy egyedul legyek, es ahhoz vegkepp nem, hogy Dani meg egyedul masszon, azt sem tudom hol, es hogy jol van-e.
A hegy labanal volt egy tabla, amin azt irtak, hogy negy es ot ora alatt lehet megtenni az utat. Egy darabig meg tunodtem, aztan ugy dontottem, hogy megyek en is, legfeljebb visszafordulok amikor mar nagyon eleg. Azert nem jo felfele, mert Dani sokkal gyorsabb mint en, es en szeretek tobbszor megallni, meg nezelodni, de ugy erzem, vele nem lehet, csak rohanva menni. Kisse vitaztunk ezen, mert o azt mondta, hogy nem rohan, csak ugy megy, ahogy neki kenyelmes. Igaza van, de igy nem tudunk egyutt menni. Vegul azert megis megmegalltunk, es nezelodtunk is, lattunk agy fekete gyikot, jo nagy volt, legalabb masfel meteres, es ha nem lehetett latni a labait, akkor egeszen ugy nezett ki, mint egy kigyo. Szegeny Dani jol meg is ijedt tole mikor eszervette. Aztan lefotoztuk, es mentunk tovabb. Ket ora alatt ertunk el az ut utolso 200 meterehez, ami mar csak a sziklakon maszasbol allt, es egy lanc segitsegevel lehetett maszni. Nekem ez volt a legizgalmasabb resze a turanak, ez alott mindenkit szidtam, aki kitalalta, hogy egyaltalan elinduljak, legfokeppen magamat, hogy nem maradtam a seggemen.
A kilatobol viszont gyonyoru kilatas nyilik a kornyekre, ami csak masnap karpotol, mert abban a percben, mikor meglatja az ember, csak osszeesni van kedve, ennek megfeleloen a kotelezo fenykepgyartas utan el is aludtunka napon a padon kicsit. Nagyon meleg volt, arnyekot kerestunk volna, de nem nagyon volt. Megettuk a szendokat, ittunk, ettunk egy kis csokit, aztan szep lassan elindultunk lefele. Meg a kilatoban talalkoztunk ket parral, akik mutattak valamit a kilato alatt, a napon. Egy piton sutkerezett odalenn, szep nagy darab, osszegombolyodve, beleolvadva a kornyezetbe. Foto megint. Ja a piton egy baratsagos oriaskigyon, nem harap, de azert jobb a bekesseg, mi sem zargattuk. Ausztraliaban a kigyomarasok nyolcvan szazaleka azert tortenik, mert meg akarjak olni a csunya csuszomaszokat.
Lefele hatarozottan viccesebb volt jonni, mint fel, mondtam is, hogy kar, hogy nem lenn vannak az erdekes dolgok a volgyben, es lehetne felfele lifttel jonni. Bezzeg a Blue Mountainsban tudjak ezt!!!
Az ut vege fele mar annyira fajt a labam a bakancsban, hogy Dani felvett, ugy vitt, mire mogottunk egy lany megkerdezte, hogy ugorhat e o is...
Nagyon jo volt a kocsiban lenni vegre. Ittunk, aztan elindultunk Byron fele, Andrewekhoz, mert ott aludtunk este. Utba esett meg Nimbin, ahol videozni szerettem volna, annyira erdekes es egyedi ez a hippivilag. Sajnos a videokamerabol epp kifogyott a film, de a vadiuj, hipiszupi fenykepezonk meg ezt is tudja. Igaz, hogy kicsi a memoriakartrya kapacitasa ahhoz, hogy nagyon hosszu felvetelt tudjunk kesziteni, de egy percet meg igy is sikerult.
Ut kozben lattunk egy kookaburrat, azt a madarat, amelyik ugy enekel, mintha nevetne, egeszen kozel ult egy keritesen, de mikor visszamentunk, hogy lekapjuk, elrepult. Aztan lattunk meg egy kengurut az arokban ucsorgott, pedig meg nem is volt naplemente.
Lismoreba hamar odaertunk, es Anrdew utasitasa szerint Ballina fele fordultunk. Mar ez sem volt egyszeru, mert a varosban semmi nincs kiirva. A Abllina fele vezeto uton egyszercsak tabla, hogy Alstonvale balra. Kanyar, es azt hiszem itt rontottunk, mert masfel ora keresgeles kovetkezett, harom telefonvaltas, neha ugyanis elment a terero is, mire vegre kiderult, hogy nem Alstonvale, hanem Alstonville fele kellett volna menni. Micsoda butasag, hogy egy 10kmen belul majdnem ket ugyanolyan nevu falu is van. Amugy pedig nagyon fura volt, hogy olyan elenken el bennunk ez a hely, es megsem volt ismeros a kornyek, meg annyira sem, hogy eligazodjunk legalabb egy kicsit.
Vegul Andrew kijott ertunk Alstonvillebe, es kanyarogtunk meg egy kicsit, arra, amerre magunktol eszunkbe sem jutott volna menni. De szerencsere megerkeztunk, Tim, a legkisebb fiu volt otthon, meg Sue, a felesege. Tim olyan, mint egy Duracellnyuszi, allandoan mozog, es sose farad el. Kaptunk vacsit, beszelgettunk merre jartunk, aztan megkaptuk a kis apartmant ami a nagy haz mellett van, van benne furdoszoba, meg meg egy kis konyha is. Dani meg jatszott egy talalt videojatekkal, en lezuhanyoztam, es eldoltem...
2004. október 25., hétfő
Gold Coast, wet'n'wild 25th Oct 2004
Hetfo Ejjel nem erkezett meg a beigert felhoszakadas. Kicsit felhos volt az eg, amit Dani nem nagyon bant, mert a vizividamparkban, ahova a mai napot terveztuk nagyon le lehet egni a napon. Eleg koran elindultunk, kilenc korul mar ott lehettunk volna a parkban, de csak tizkor nyitott, igy meg egy kis kiterot tettunk delre a Surfers Paradiseba, ami egy nagy oceanparti udulolatvanyossag. Hiressegei koze tartozik az Indy nevu autoverseny, amit tegnap, meg tegnapelott rendeztek eppen, a varosban kanyarog a palya, es rengeteg az ember, ertheto modon. az utak meg nem teljesen voltak megtisztitva reggelre, ejjel meg egy kisebb karnevalt is rendeztek, aminek a kellekei a villanyoszlopokon lathatoak voltak. Mindenesetre eleg nagy fennakadasokat okozott a sok utlezaras, a radio otpercenkent bemondta, hogy aki teheti kerulje el jo messzire a kornyeket, mert nem lehet megmozdulni sem a dugoban. Nekunk nem volt tul sietos, meg en szerettem volna megneznia hires Gold Coastot, ezt a vegtelen hosszu majdnem feher homokos partot. Kicsit azonban csalodas volt, inkabb Miamira emlekeztetett bennunket, mar ahogyan azt elkepzeljuk. A varos telistele felhokarcolokkal, egy kisebb varos siman beferne egybe...Az utcakon luxusboltok sora, es lathatoan a penzkoltes kore epul a foprogram.
Sikeresen bekerultunk egy olyan dugoba, ahol megcsak nem is csorgadozott a kocsisor. Igy viszont parkolodij nelkul, ugyan kulon kulon, de sikerult annyit megneznunk a varosbol, amennyit erdemesnek talaltunk. Dani is, en is csinaltunk kepeket a partrol... Latni kellett, de idot nem toltottem volna itt. eszak es del fele is a felhokarcolok sora, aztan a homok, es a hullamzo tenger, raadasul furodni sem lehet akarhol a meduzak miatt, csak ott, ahol zaszlok vannak, meg vizimentok. Senki sem napozott, mondjuk eleg korai ora volt meg, gondolom mindenki aludt meg a tegnap esti nagy buli utan. Sajnalom, hogy ez is kimaradt, de a tomeget nem nagyon hianyoltam. Szoval elkepzelve ezt a partot a sok emberrel a napon, akar Bibioneba is mehettek volna, az nekunk mindenesetre kozelbb van, es olcsobb is, meg barhol lehet furdeni. A partra vezeto setanyon egy fiucsapat leszolitott, banto stilusban, mar banom, hogy nem valaszoltam valamit...
Dani a sorban docogott elore, csinaltam reggelit a hatso ulesen, a jarokelok mosolyogtak, erdekes lehetett nekik a lakasunkba latni. Egy rnedorneni kedvesen szolt, hogy csukjam be az ajtot. O is mosolygott. Lehet ezt igy is...
Fel 11 is elmult, mire kiverekedtuk magunkat a tomegbol, es eljutottunk a viziparkba, csuszdazni, meg napozni. Az elobbibol tobb, az utobbibol kicsit kevesebb jutott, mert a felhok eleg surun gyulekeztek, es a szel is elobujt. Hallottuk a radioban, hogy Newcastelben golflabdanyi jegek estek, kicsit aggodtam, hogy ne erjen ide ma delutan.
A park kellemes csaladias kornyezetben, inkabb a fiatalabb gyerekekre epit, van egy jopar csuszda, de Daninak pl. egyik sem volt annyira izgalmas, hogy ket oranyi szorakozas utan ne akart volna kicsit pihenni, es ujsagot olvasni. Meg Surfersben vettuk meg a jegyeket, igy 4 dollarral kevesebbe kerult.
A napozoagyak ontott muanyagbol voltak, jo nehezek, ami jo, mert nem tornek konnyen, viszont ket ember kell az hattamla allitasahoz, de ugy letszik inkabb harom, mert a kisujjamat igy is sikerult csunyan odacsuknunk. Jol megzuzodott, nagyon fajt is, bedagadt, de mas baja nem lett szerencsere. A nagy ijedseg utan meg kiprobaltunk egy olyan nagy kanyargos csuszdat, amin egy koralalku hat ember szallitasara alkalmas gumigyuruben lehet leszaguldani, mar ha eleg testes a tarsasag. Ez tetszett nekunk a legjobban. Harom ora volt, es dorgott az eg, Dani meg egyszer lejott rajta, en neztem inkabb. Zuhany, kepek keszitese, aztan irany a Mount Warning, amit holnap Dani meg akar maszni, ezt mar idefele is tervezte, de azt igertem, hogy majd visszafele megmaszhatja, ugyhogy nincs visszaut. En ugy erzem, ezt kihagyom, es helyette keresek a kornyeken egy kedves kisvarost, nezelodok, irom a naplot, esetleg ragasztgatom a fuzetet, azzal is el vagyunk maradva.
A hegy labanal van egy kemping, oda igyekeztunk, amiatt is, mert ebedet akartunk fozni, es az meg sotetedes elott jo lett volna. Az ut azert igzalmas, mert Tweed Heedsnel atlepjuk NSW hatarat. Nincs semmi, csak egy tabla, hogy udvozolnek. Egy lejaro utan, ami a hegyhez vezeto uton volt mar, talaltunk egy rest areat, ahol mar alltak autok, ebbol azt a kovetkeztetest vontuk le, hogy lehet itt aludni, es ugy dontottunk, maradunk is. Megfoztuk a pennenket carbonara szosszal, kozban emlegettem apat...
Erkezett egy csavo a kutyajaval, olyan utott kopott harmincas, aki meg soha nem dolgozott semmilyen cegnel, csak jarja a vilagot tipus, volt egy hegeduje is, lehet ugyan, hogy a puskajat tarolja benne. Hangosan beszelt, vagy maganal, vagy a kutyajanak, nem tudom, meg nevetgelt magaban, fura volt. Dani mondta, hogy a szomszed neneivel jol elcsvegtek, igymegszavaztuk neki, hogy csak kicsit utodott. Ettunk, aztan meg vagdostam, jatszottunk, aztan alvas, sotetedes utan egy oraval.
Meg nem tudtunk elaludni, Dani elovette a szep uj kamerat, es csinalt vele nehany kepet a sotetrol. Csak hogy arrol is legyen.
Sikeresen bekerultunk egy olyan dugoba, ahol megcsak nem is csorgadozott a kocsisor. Igy viszont parkolodij nelkul, ugyan kulon kulon, de sikerult annyit megneznunk a varosbol, amennyit erdemesnek talaltunk. Dani is, en is csinaltunk kepeket a partrol... Latni kellett, de idot nem toltottem volna itt. eszak es del fele is a felhokarcolok sora, aztan a homok, es a hullamzo tenger, raadasul furodni sem lehet akarhol a meduzak miatt, csak ott, ahol zaszlok vannak, meg vizimentok. Senki sem napozott, mondjuk eleg korai ora volt meg, gondolom mindenki aludt meg a tegnap esti nagy buli utan. Sajnalom, hogy ez is kimaradt, de a tomeget nem nagyon hianyoltam. Szoval elkepzelve ezt a partot a sok emberrel a napon, akar Bibioneba is mehettek volna, az nekunk mindenesetre kozelbb van, es olcsobb is, meg barhol lehet furdeni. A partra vezeto setanyon egy fiucsapat leszolitott, banto stilusban, mar banom, hogy nem valaszoltam valamit...
Dani a sorban docogott elore, csinaltam reggelit a hatso ulesen, a jarokelok mosolyogtak, erdekes lehetett nekik a lakasunkba latni. Egy rnedorneni kedvesen szolt, hogy csukjam be az ajtot. O is mosolygott. Lehet ezt igy is...
Fel 11 is elmult, mire kiverekedtuk magunkat a tomegbol, es eljutottunk a viziparkba, csuszdazni, meg napozni. Az elobbibol tobb, az utobbibol kicsit kevesebb jutott, mert a felhok eleg surun gyulekeztek, es a szel is elobujt. Hallottuk a radioban, hogy Newcastelben golflabdanyi jegek estek, kicsit aggodtam, hogy ne erjen ide ma delutan.
A park kellemes csaladias kornyezetben, inkabb a fiatalabb gyerekekre epit, van egy jopar csuszda, de Daninak pl. egyik sem volt annyira izgalmas, hogy ket oranyi szorakozas utan ne akart volna kicsit pihenni, es ujsagot olvasni. Meg Surfersben vettuk meg a jegyeket, igy 4 dollarral kevesebbe kerult.
A napozoagyak ontott muanyagbol voltak, jo nehezek, ami jo, mert nem tornek konnyen, viszont ket ember kell az hattamla allitasahoz, de ugy letszik inkabb harom, mert a kisujjamat igy is sikerult csunyan odacsuknunk. Jol megzuzodott, nagyon fajt is, bedagadt, de mas baja nem lett szerencsere. A nagy ijedseg utan meg kiprobaltunk egy olyan nagy kanyargos csuszdat, amin egy koralalku hat ember szallitasara alkalmas gumigyuruben lehet leszaguldani, mar ha eleg testes a tarsasag. Ez tetszett nekunk a legjobban. Harom ora volt, es dorgott az eg, Dani meg egyszer lejott rajta, en neztem inkabb. Zuhany, kepek keszitese, aztan irany a Mount Warning, amit holnap Dani meg akar maszni, ezt mar idefele is tervezte, de azt igertem, hogy majd visszafele megmaszhatja, ugyhogy nincs visszaut. En ugy erzem, ezt kihagyom, es helyette keresek a kornyeken egy kedves kisvarost, nezelodok, irom a naplot, esetleg ragasztgatom a fuzetet, azzal is el vagyunk maradva.
A hegy labanal van egy kemping, oda igyekeztunk, amiatt is, mert ebedet akartunk fozni, es az meg sotetedes elott jo lett volna. Az ut azert igzalmas, mert Tweed Heedsnel atlepjuk NSW hatarat. Nincs semmi, csak egy tabla, hogy udvozolnek. Egy lejaro utan, ami a hegyhez vezeto uton volt mar, talaltunk egy rest areat, ahol mar alltak autok, ebbol azt a kovetkeztetest vontuk le, hogy lehet itt aludni, es ugy dontottunk, maradunk is. Megfoztuk a pennenket carbonara szosszal, kozban emlegettem apat...
Erkezett egy csavo a kutyajaval, olyan utott kopott harmincas, aki meg soha nem dolgozott semmilyen cegnel, csak jarja a vilagot tipus, volt egy hegeduje is, lehet ugyan, hogy a puskajat tarolja benne. Hangosan beszelt, vagy maganal, vagy a kutyajanak, nem tudom, meg nevetgelt magaban, fura volt. Dani mondta, hogy a szomszed neneivel jol elcsvegtek, igymegszavaztuk neki, hogy csak kicsit utodott. Ettunk, aztan meg vagdostam, jatszottunk, aztan alvas, sotetedes utan egy oraval.
Meg nem tudtunk elaludni, Dani elovette a szep uj kamerat, es csinalt vele nehany kepet a sotetrol. Csak hogy arrol is legyen.
2004. október 24., vasárnap
Brisbane 24th Oct 2004
Vasarnap Reggel osszeszedtuk magunkat, es mindenfele informacio nelkul, amit a neni igert tegnap este, amikor erdeklodtunk a piacok, meg minden irant... elmaradtak a nenivel egyutt, helyette egy nem tul kedves bacsi volt a recepcion.
Kamera nelkul a videokamerat hasznaltam megorokitendo a helyeket, ahol jartunk. Most ertettem meg igazan, miert is nem hasznaltunk eddig videokamerat. Ket fenykepezogep, es egy kamera mar kisse soknak hat, es nem tudnank semmire odafigyelni rendesen. A videozas mas attitudot igenyel. Ez van.
Bementunk a varosba, egeszen kihaltnak tunt, persze vasarnap van, mindenki nyilvan otthon husol, meg mindig eleg meleg az ido, bar estere mar vihart igertek. Kellene is a tegnapi 39 fokos hoseg utan.
Parkolohelyet kerestunk, nem volt tul nehez. Es annak ellenere, hogy a kempinges neni riogatott, hogy sokba fog kerulni, mint minden tisztesseges helyen itt is csak ingyen volt a vasarnap. Eppen egy piac keszulodott a varoshaza elott, GST Market nevvel, nevettunk, hogy csak a K hianyzik elole, de szep lila-rozsaszin zaszlok voltak kirakva, es lathatoan muveszeti kirakodo keszult. Bementunk a varoshazara pisilni, aztan egy kiallitast neztunk meg a bejaratnal, par foto volt kiarkva oriasplakatra, es az emberek, akik a kepen voltak bemutatkoztak. Kik, mit csinalnak, ilyesmi...
A nezelodes utan a belvaros fele mentunk, mert kepeket akartunk nagyittatni. 10 ora meg nem volt, igyhat mindent zarva talaltunk. Kicsit elkenodtem, hogy nem is lesz semmi nyitva, es hogy egy lelket sem fogunk talalni az utcan sem, de ahogy eljott a buvos 10 ora, az utcak megteltek, es a boltok is kinyitottak.
Egy Kodak expressbe tevedtunk be, ahol eleg dragan nagyitottak volna, viszont eleg jo aron kinaltak kamerakat... Dani allt egyik labarol a masikra, es nagyon szenvedett, nekem kisse konnyebb volt, mert rahagytam, hogy ha akar egy jo kamerat, akkor mikor ha nem most. Ettol meg jobban megszeppent, es probalt kisse visszafogni elso lenduletembol, hogy de megis nem igy mukodik, hogy az ember bemegy egy boltba, es otthagy 100 000 forintot egy kamerara. Mire en: Ha nem igy, akkor hogy, es kulonben is kellene egy jo kamera, es ez itt olcsobb is mint otthon, mert egyreszt 40 dollar most lejon egy akcio miatt belole, masreszt pedig 10% visszakapunk a hataron... Szoval mire varunk?
Beszlegetes meg egy fel orat, aminek a vegere mar en sem voltam olyan lelkes, nem a klamera miatt, sokkal inkabb azert, hogy mibol fogunk megelni ettol kezdve. Dani ugy szamol, hogy Sydneyben meg dolgozni akar par napot, es akkor jok vagyunk, de addig is kell valamennyi...
Meg egy ora agyalgas, aztan megszuletett a dontes, kell, es kesz... Nekem kicsi fejfajassal ugyan, de boldogan mentunk vissza a boltba, es kertuk a kamerat, bar nincs hozza vilaggarancia, es elemmel mukodik, azaz kell venni meg egy toltheto elemkeszletet toltovel... Egyszer elunk, nem beszelve arrol, hogy a negyedeves hazassagi evfordulonk van ma, meg mondjuk ez egy naszajandek. De akkor is.
A csomaggal kaptunk harom kupont, amikkel lehet kepet nagyitani, elohivatni, meg cdre irni, ugyhogy ezt kihasznalva meg ket tekercs filmet elo is hivattunk, meg cdre irattunk, ez kb 50 dollar lett volna, ha fizetni kell erte. Jo vasar...
Mig a kepek keszultek, az eredeti terv szerint beultunk egy moziba, megneztuk a Shall we dance c. filmet amerikai valtozatban. Ezt otthon mar lattuk japan verzioban, es tetszett, mert szepek a kepek, es tancolnak benne.
Amugy a regi mozi epuleteben voltunk, ami magaban megert egy latogatast.
Mozi utan Elmentunk a kepekert, es nagyon, de nagyon orultunk a kameranak. Fel hat volt, amikor a kocsihoz ertunk, es a tervunkkel ellentetben nem indultunk el nagy iramban del fele a Surfers Paradiseba, mert ma ert veget a hires neves Indy Car racing, azaz az autoverseny, es valaki azt mondta a varosban, hogy o a vilag minden penzeert sem menne arra most, mert minden le van zarva, es bolondok haza van. Meg akkor sem, mondta, ha este fergeteges karnevalt rendeznek...
Igy inkabb a tegnap este mar kinezett kempinget utemeztuk be, ami kb 15kmre Brisbane belvarosatol, egesz nyugisnak tuno kornyeken van.
Ut kozben meg megalltunk telefonalni haza, felhivtuk a szuloket, meg a Nagyit is, en is, es o is nagyon orult, hogy vegre beszelhettunk.
A kempingben az office zarva volt, de jo gyerekek voltunk, es felhivtuk a bacsit, aki nagyon orult a jottunknek, es mondta, hogy hova alljunk. Felhok gyulekeztek, es valami esofele is kerekedett, de nem tartott tul sokaig. Vacsoraztunk, furodtunk, meg a fenykepezogeppel ugyeskedtunk, aztan alvas.
Kamera nelkul a videokamerat hasznaltam megorokitendo a helyeket, ahol jartunk. Most ertettem meg igazan, miert is nem hasznaltunk eddig videokamerat. Ket fenykepezogep, es egy kamera mar kisse soknak hat, es nem tudnank semmire odafigyelni rendesen. A videozas mas attitudot igenyel. Ez van.
Bementunk a varosba, egeszen kihaltnak tunt, persze vasarnap van, mindenki nyilvan otthon husol, meg mindig eleg meleg az ido, bar estere mar vihart igertek. Kellene is a tegnapi 39 fokos hoseg utan.
Parkolohelyet kerestunk, nem volt tul nehez. Es annak ellenere, hogy a kempinges neni riogatott, hogy sokba fog kerulni, mint minden tisztesseges helyen itt is csak ingyen volt a vasarnap. Eppen egy piac keszulodott a varoshaza elott, GST Market nevvel, nevettunk, hogy csak a K hianyzik elole, de szep lila-rozsaszin zaszlok voltak kirakva, es lathatoan muveszeti kirakodo keszult. Bementunk a varoshazara pisilni, aztan egy kiallitast neztunk meg a bejaratnal, par foto volt kiarkva oriasplakatra, es az emberek, akik a kepen voltak bemutatkoztak. Kik, mit csinalnak, ilyesmi...
A nezelodes utan a belvaros fele mentunk, mert kepeket akartunk nagyittatni. 10 ora meg nem volt, igyhat mindent zarva talaltunk. Kicsit elkenodtem, hogy nem is lesz semmi nyitva, es hogy egy lelket sem fogunk talalni az utcan sem, de ahogy eljott a buvos 10 ora, az utcak megteltek, es a boltok is kinyitottak.
Egy Kodak expressbe tevedtunk be, ahol eleg dragan nagyitottak volna, viszont eleg jo aron kinaltak kamerakat... Dani allt egyik labarol a masikra, es nagyon szenvedett, nekem kisse konnyebb volt, mert rahagytam, hogy ha akar egy jo kamerat, akkor mikor ha nem most. Ettol meg jobban megszeppent, es probalt kisse visszafogni elso lenduletembol, hogy de megis nem igy mukodik, hogy az ember bemegy egy boltba, es otthagy 100 000 forintot egy kamerara. Mire en: Ha nem igy, akkor hogy, es kulonben is kellene egy jo kamera, es ez itt olcsobb is mint otthon, mert egyreszt 40 dollar most lejon egy akcio miatt belole, masreszt pedig 10% visszakapunk a hataron... Szoval mire varunk?
Beszlegetes meg egy fel orat, aminek a vegere mar en sem voltam olyan lelkes, nem a klamera miatt, sokkal inkabb azert, hogy mibol fogunk megelni ettol kezdve. Dani ugy szamol, hogy Sydneyben meg dolgozni akar par napot, es akkor jok vagyunk, de addig is kell valamennyi...
Meg egy ora agyalgas, aztan megszuletett a dontes, kell, es kesz... Nekem kicsi fejfajassal ugyan, de boldogan mentunk vissza a boltba, es kertuk a kamerat, bar nincs hozza vilaggarancia, es elemmel mukodik, azaz kell venni meg egy toltheto elemkeszletet toltovel... Egyszer elunk, nem beszelve arrol, hogy a negyedeves hazassagi evfordulonk van ma, meg mondjuk ez egy naszajandek. De akkor is.
A csomaggal kaptunk harom kupont, amikkel lehet kepet nagyitani, elohivatni, meg cdre irni, ugyhogy ezt kihasznalva meg ket tekercs filmet elo is hivattunk, meg cdre irattunk, ez kb 50 dollar lett volna, ha fizetni kell erte. Jo vasar...
Mig a kepek keszultek, az eredeti terv szerint beultunk egy moziba, megneztuk a Shall we dance c. filmet amerikai valtozatban. Ezt otthon mar lattuk japan verzioban, es tetszett, mert szepek a kepek, es tancolnak benne.
Amugy a regi mozi epuleteben voltunk, ami magaban megert egy latogatast.
Mozi utan Elmentunk a kepekert, es nagyon, de nagyon orultunk a kameranak. Fel hat volt, amikor a kocsihoz ertunk, es a tervunkkel ellentetben nem indultunk el nagy iramban del fele a Surfers Paradiseba, mert ma ert veget a hires neves Indy Car racing, azaz az autoverseny, es valaki azt mondta a varosban, hogy o a vilag minden penzeert sem menne arra most, mert minden le van zarva, es bolondok haza van. Meg akkor sem, mondta, ha este fergeteges karnevalt rendeznek...
Igy inkabb a tegnap este mar kinezett kempinget utemeztuk be, ami kb 15kmre Brisbane belvarosatol, egesz nyugisnak tuno kornyeken van.
Ut kozben meg megalltunk telefonalni haza, felhivtuk a szuloket, meg a Nagyit is, en is, es o is nagyon orult, hogy vegre beszelhettunk.
A kempingben az office zarva volt, de jo gyerekek voltunk, es felhivtuk a bacsit, aki nagyon orult a jottunknek, es mondta, hogy hova alljunk. Felhok gyulekeztek, es valami esofele is kerekedett, de nem tartott tul sokaig. Vacsoraztunk, furodtunk, meg a fenykepezogeppel ugyeskedtunk, aztan alvas.
2004. október 21., csütörtök
Fraser Island, napsutes, Indian Head, Eli Creek 21st Oct 2004
Csutortok. Reggel kicsit osszetorve, de jokedvuen ebredtunk, mivel ragyogoan sutott a nap, nyoma sem volt a ket napja tombolo esonek. Kozosen megreggeliztunk (angol lanyok mar kicsit elhuzodtak), cornflakes, ananasz, toast. Levertuk a satrakat, kozben a masik csoport, akikkel elvileg egyutt kellett volna mennunk elindult se szo se beszed, innentol kulon is mentunk vegig. Bepakoltunk a kocsiba es terv szerint 9-kor elindultunk. Ezen a napon foleg en (Dani) vezettem a kocsit. Eszakra indultunk az Indian Heads fele, ahol egy nagy sziklarol lehet a tengeri elolenyeket figyelni. Odafele nagyon jo volt a homok, 60-701-el tudtunk menni gond nelkul. Amikor en vezettem mindig Kinga ult mellettem, egyutt figyeltuk a kis patakokat, hogy le tudjak lassitani idoben. A z Indian Headshez jutva meg kell azt kerulni, amihez igazi nagy homokba kell menni. Ahhoz, hogy itt ne akadjon el a kocsi vissza kell valatani a felezo sebessegfokozatba (ez egy olyan attetel, hogy a motor erejet 10x-esen viszi a kerekekre, ennek megfeleloen hamar felporgetve a motort). Ugy kell menni, hogy bog a motor ezerrel, porog a kerek, az auto hatulja tancolt, es igy at lehet evickelni. Buli volt, a 4 literes motor ki akart esni a helyebol, de ezert berelt auto! A szikla tenyleg gyonyoru, de errol a fenykepek jobban beszelnek. Fel ora nezelodes utan visszaindultunk delre. Elmentunk az ejszakai szallas mellett, meg a Maheno roncsnal. Itt csinaltunk nehany napos kepet, aztan lementunk az Eli Creekhez. Epp jott a dagaly, de amikor odaertunk meg elviselheto melysegu volt, ugyhogy atmentunk, mert a dagaly kozeledtevel egyre nagyobb lesz. Leparkoltunk es itt toltottunk 3 orat uszkalassal a patakban, ebeddel, meg napozassal. Utana leautoztunk a Rainbow Gorgehoz, ami egy kisebb tura a homokdunek kozott. Nagyon erdekes, ahogy a kulonbozo szinu homokretegek egymasra epulnek. Minden domb mas szinu... Ezutan leautoztunk a szallashelyunkre, a Wabby tohoz vivo osveny indulopontjahoz. Elvileg itt kene aludnunk. De mindenhol ki van irva, hogy nem szabad kempingezni. Vicces, hogy az van a utitervunkben, hogy itt kell aludnunk, de itt nem lehet... Fel ora keresgeles utan delebbre talatunk a part menten isteni kempinghelyet, 50-50 m-re masok kempingeztek, de eleg intim volt ezzel egyutt. Mikor megerkeztunk, elkezdtuk lepakolni a satrakat, meg felverni oket. A ket angol lany ekkor hidegult el teljesen a csoport tobbi reszetol, mert ekkor ok fogtak magukat es fogva a konyveiket kivonultak a tengerpartra. Gondolom mivel nekik nem kell sator, mert ok a kocsiban alszanak... Na mindegy, csak nem ertjuk, hogy miert lettek ilyenek. Felvertuk a satrakat, aztan mivel meg senki nem volt ehes kimentunk 8asban a tengerpartra sorozni, borozni, beszelgetni. Na ez jo volt! Egy ora mulva nekialltunk es isteni bolognai spagettit foztunk, melle salataval. Az angol lanyok talaltak maguknak tarsasagot a szomszed, valoszinuleg angol fiucsapat szemelyeben, ugyhogy egesz este nem lattuk oket. Mi jot vacsiztunk, beszelgettunk, nagyon jol telt az este. Vacsi kozben meg a dingok is elokerultek, ott olalkodtak korulottunk. Nagyon ovnak mindenkit toluk, mert 3 eve egy kislanyt megoltek, ugyhogy nem szabad etetni oket. De ez olyan, hogy otthon evente megeszik egy pitbull egy nagymamat vagy egy kisgyereket. Helyesek a dingok, de azert senki nem ment egyedul WCre este. 10 korul lefekudtunk es jo nagyot aludtunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
