Vasarnap Reggel kilenckor Dani leutotte az orat, ami pittyegett, de nem ebredt fel ra. 10 Perc mulva en ebresztettem, hogy tenyleg csak nem akar felkelni, vagy nem is ebredt fel. Csodalkozott kicsit, aztan sikerult eleg almosan kiverekednie magat az agybol... Igy jar, aki ejjel ugrabugral. Feloltoztunk, es a megbeszelt fel tiz utan kicsivel harcra keszen kileptunk a szobabol, de nagy meglepetesunkre senki nem volt meg fenn. A magyarok mar elmentek, de a hazigazdakat nem talaltuk. Visszamentunk a szobankba, nyitva hagytuk az ajtónkat, ha esetleg megjonnek, lássák, készen vagzunk már. Aztán egyszercsak Mária jött, jóreggelt kivánt, és megkérdezte, mit ennénk reggelire. Virsli, kenyér indiai módra, meg tejföl, teljesen odáig voltunk az ismerös izektöl. Egy idö után jött Gyuri is, együtt megreggeliztunk, aztan elindultunk a városnézére.
Elsöként a nagy fekete Mercedes a legmagasabb hegyre vitt bennünket, ahonnan látni lehetett a szemben lévö kis szigetet, a helyiek egyik kedvelt hétvégi helyet, a Sentosát. Egy kicsit szemerkélt az esö, de melegben ez kevésbé zavaró. A hegyröl a szigetre lanovkával is át lehet menni, eleg olcsó, mindössze két dollárba kerül... A másik nagy attrakció a lanovkában vacsorázni is lehet...
Az esö miatt végül a szigetre mentünk elöször, de csak a kocsiból néztük meg... Hihetetlen a gazdagság, és nem csak a régióhoz képest, hanem amúgy is. Végtelen tisztaság, és zöld területek mindenfelé. Van egy polo, amire az van irva, miért lehet büntetést kapni, az egzik kedvencem a rágózás. Itt a boltban sem lehet rágót kapni. De van még ezen kivül a köpködésre vonatkozó, de a lifbe pisilésre is...
Megnéztük merre lesz majd ha idönk engedi érdemes nézelödni, aztan irány a kinai városnegyed.
Itt már nagyban készülnek az újévre, ugzan még egy hónap hátra van, de náluk ez olyan nagy esemény, mint nálunk a karácsony. Nagyon szépen rendbentartott rész ez is, nem kevesbé az arab rész, ahol megnéztünk egy mecsetet... Lassan ebed idö is elmúlt, és már elég éhesek voltunk. Abban az irodaházban ettünk, ahol Gyuri dolgozik. Mindneki választott kedve szerint, még egy kicsit beszélgettünk, aztan irány haza, mert a vendeglátóinknak jelenése van 5kor egy ökumenikus istentiszteleten, a cunami áldozatainak emlékére. Hivtak minket is, de nekünk nincs megfelelö öltözékünk erre az alkalomra. Lélekben ott vagyunk.
Délután hat óra van, Dani elaludt a masszirozószékben, én próbálom behozni a lemaradást (reménytelen)...a tvben éppen megy a megemlékezés, ahol Gyuriék vannak...
Este moziba megyünk talán...
2005. január 9., vasárnap
2005. január 7., péntek
Family reunion 7th Jan 2005
Pentek Relleg a nagy keszulodes abbol allt, hogy sebteben osszekapkodtam a cuccainkat, mikozben Dani probalta kideriteni, honna, mikor megy busz Sinagporeba. A fiu, vagy hazibacsi mondta, hogy kilenckor indul egy, de a buszra, ami kivisz a palyaudvarra nem erdemes varnunk, mert az csak husz percenkent jar, es lassu is. Taxit fogtunk, egy nagyon regi mercit, egy hasonlo koru bacsival, aki teljesen lassan, bar keves felemelt tanusitva bevagott nehany sokkal jobb allapotban levo kollega ele. Ok nem szoltak semmit, ellentetben velem, mert azert jo lenne ugye oda is erni. A buszpalyaudvar spiral alaku bejaratanak titkat most sem sikerult megfejtenunk, de a bacsi rutinosan levagra a kacskaringot, mosolyogva nyitotta ki az ajtot, aztan csomagok ki, o meg el. A busz kilenckor kellett volna hogy induljon, de jo szokas szerint meg vartunk, hatha valaki befut, es eppen Singaporeba akar jonni. A malaj angolsaggal kiirt tablak meg mindig eleg viccesnek hatnak, a taxi felirat csak fonetikusan teksi, a busz bas, az expressz ekspress, de a kedvencunk Klben az ais krim volt. Szereny szamitasaink szerint az ut innen mintegy 300 km, de a busz tobb mint negy es fel orat megy. Nem hiaba, mert egyszer megall pisilni, aztan fel ora mulva meg enni is. Hogy ezt mert nem kotik ossze, kerdes.
A hatarra erve ki kellett szallni a buszbol, az osszes csomaggal, es mint egy repuloteri kiszallasnal, utlevelellenorzes, aztan csomagatvilagitas, es ha minden rendben van, akkor mehetunk. Ezert kell a csomagokat is kivenni, gondolom tobbek kozott, hatha nem engednek be. Jo orszag ez, marcsak azert is, mert ide nekunk nem kell vizum. Mar a hatar is egesz maskepp nez ki, mint mashol, csillog villog, rend, mosolygas, de nem haverkodas, mint Auban, csak szep visszafogottan. Es mindenki beszel angolul, sot a hivatal nyelve az angol, igy minden angolul van kiirva. Meses.
A hataron atjutottunk, a busz beert a varosba, majd egy parkolobol kialakitott palyaudvarszerusegen lerakott. A foldalatti kozlekedesi eszkozt az MRTt kerestuk, jo kis seta volt odaig. A kartya, amit vettunk, az ezcard, ezzel az osszes itt hasznalhato jarmuvet igenybe lehet venni, erintesre leolvas, magallotol fuggoen levonja a viteldijat, ami egyebkent eleg olcso. Ha elfogy a kredit, lehet ujratolteni. Ennek egyel okosabb tesojaval vasarolni lehet a Mcdonaldsban, es meg egy jopar helyen. Eleg jo talalmany. Atszallassal kb negy megallot mentunk, es ott jottunk fel a Phonix hotel mellett. Szep magas epulet, csillogo...
A recepcion bejelentkeztunk, Stevenek meg nem erekeztek meg, de szamitasaink szerint mostanaban kellett nekik is megjonniuk. A szobank a 10 emeleten volt. Amikor benyitottunk, csak egy nappalit lattunk, mert a haloszoba kulon volt...Nevetgeltunk csodalatunkban, ilyen helyen sem nagyon aludtunk meg itt Azsiaban. A nappaliban masszirozos fotel, Dani nagy kedvence, meg Penangon sokat szorakozott a bevasarlokozpontban ezekkel. Rogton ki is probalta, es nemsokara megszolalt a telefon. Steve a masik oldalon. Olyan jo volt hallani a mely hangjat!
Rohantunk le, talalkozni a reg nem latott kedves rokonokkal. Mandy, Sam, Isabella es Steven voltak itt, Asher nemsokara erkezik repulovel Nemetorszagbol. Igazi nagy ujaregesules!
Steven persze kavezni akart rogton, at is setaltunk a szalloda melletti kavezoba, ettunk egy szendvicset is, emrt en reggeli ota semmit sem ettem meg. Aztan szetvaltunk, Dani Stevennel es Izabellaval a repterre mentek, MAndyvel ketten korbeneztunk, mire lehetne elkolteni sok sok penzt, Sam egy darabig zuhanyozott, aztan velunk setalgatott, eloszor lelkesen, aztan kevesbe. Igazi kis kamasz, nemreg volt 13, ennek oromere befestette a hajat. Szepen le is van barnulva, mi meg alig hisszuk, hogy nem 16, csak 13.
Miutan kinezelodtuk magunkat, es rajottunk, hogy bar itt tenyleg minden eleg olcso, most megsem veszunk semmit, visszamentunk a szaollodaba. Nemsokara megerkeztek a tobbiek is, Asherrel kiegeszulve, akinek szinten nagyon orultunk. Kipakolas, kinek kinek zuhanyzas, aztan irany a ferfiak kedvelt bevasarlokozpontja, ahol mindenfele elektromos kutyut lehet kapni, egy egesz epuletnyit. Isabella szegeny elegge unta magat, meg keso is volt neki, az idoeltolodas miatt is. Vacsoraztunk egy spagettis etteremben az en kedvemert, aztan irany vissza a varosba. Mandy hazavitte Isabellat egy riksaval, de a bacsi, aki tekerte eleg rosszul nezett ki, kicsit aggodtunk vajon hazaernek e meg valaha...
Stevevel, meg a sracokkal meg setaltunk egy nagyot, fura volt, hogy ok, akik nyugis tempoban elnek, iszonyu felporgetettnek hatottak hozzank kepest, alig ertuk oket utol. Ennyire le lennenk lassulva? Valoszinu!
Steve kedveert ettunk egy Sattay-t, ami kis palcakra feltuzdet husi, megsutve, fincsi, aztan lassan visszasetaltunk a szallodaba. Tiz ora volt mar, de olyan gyorsan letelt veluk a delutan, hogy el sem hittuk. Sajnos ok mar masnap hajnalban indultak tovabb Vietnamba, igy el kellett koszonjunk, de Asher meg atjott a mi lakosztalyunkba, kiprobalni a masszirozofotelt. Danival tvt neztek, aztan ejfel korul Asher is elkoszont...
A hatarra erve ki kellett szallni a buszbol, az osszes csomaggal, es mint egy repuloteri kiszallasnal, utlevelellenorzes, aztan csomagatvilagitas, es ha minden rendben van, akkor mehetunk. Ezert kell a csomagokat is kivenni, gondolom tobbek kozott, hatha nem engednek be. Jo orszag ez, marcsak azert is, mert ide nekunk nem kell vizum. Mar a hatar is egesz maskepp nez ki, mint mashol, csillog villog, rend, mosolygas, de nem haverkodas, mint Auban, csak szep visszafogottan. Es mindenki beszel angolul, sot a hivatal nyelve az angol, igy minden angolul van kiirva. Meses.
A hataron atjutottunk, a busz beert a varosba, majd egy parkolobol kialakitott palyaudvarszerusegen lerakott. A foldalatti kozlekedesi eszkozt az MRTt kerestuk, jo kis seta volt odaig. A kartya, amit vettunk, az ezcard, ezzel az osszes itt hasznalhato jarmuvet igenybe lehet venni, erintesre leolvas, magallotol fuggoen levonja a viteldijat, ami egyebkent eleg olcso. Ha elfogy a kredit, lehet ujratolteni. Ennek egyel okosabb tesojaval vasarolni lehet a Mcdonaldsban, es meg egy jopar helyen. Eleg jo talalmany. Atszallassal kb negy megallot mentunk, es ott jottunk fel a Phonix hotel mellett. Szep magas epulet, csillogo...
A recepcion bejelentkeztunk, Stevenek meg nem erekeztek meg, de szamitasaink szerint mostanaban kellett nekik is megjonniuk. A szobank a 10 emeleten volt. Amikor benyitottunk, csak egy nappalit lattunk, mert a haloszoba kulon volt...Nevetgeltunk csodalatunkban, ilyen helyen sem nagyon aludtunk meg itt Azsiaban. A nappaliban masszirozos fotel, Dani nagy kedvence, meg Penangon sokat szorakozott a bevasarlokozpontban ezekkel. Rogton ki is probalta, es nemsokara megszolalt a telefon. Steve a masik oldalon. Olyan jo volt hallani a mely hangjat!
Rohantunk le, talalkozni a reg nem latott kedves rokonokkal. Mandy, Sam, Isabella es Steven voltak itt, Asher nemsokara erkezik repulovel Nemetorszagbol. Igazi nagy ujaregesules!
Steven persze kavezni akart rogton, at is setaltunk a szalloda melletti kavezoba, ettunk egy szendvicset is, emrt en reggeli ota semmit sem ettem meg. Aztan szetvaltunk, Dani Stevennel es Izabellaval a repterre mentek, MAndyvel ketten korbeneztunk, mire lehetne elkolteni sok sok penzt, Sam egy darabig zuhanyozott, aztan velunk setalgatott, eloszor lelkesen, aztan kevesbe. Igazi kis kamasz, nemreg volt 13, ennek oromere befestette a hajat. Szepen le is van barnulva, mi meg alig hisszuk, hogy nem 16, csak 13.
Miutan kinezelodtuk magunkat, es rajottunk, hogy bar itt tenyleg minden eleg olcso, most megsem veszunk semmit, visszamentunk a szaollodaba. Nemsokara megerkeztek a tobbiek is, Asherrel kiegeszulve, akinek szinten nagyon orultunk. Kipakolas, kinek kinek zuhanyzas, aztan irany a ferfiak kedvelt bevasarlokozpontja, ahol mindenfele elektromos kutyut lehet kapni, egy egesz epuletnyit. Isabella szegeny elegge unta magat, meg keso is volt neki, az idoeltolodas miatt is. Vacsoraztunk egy spagettis etteremben az en kedvemert, aztan irany vissza a varosba. Mandy hazavitte Isabellat egy riksaval, de a bacsi, aki tekerte eleg rosszul nezett ki, kicsit aggodtunk vajon hazaernek e meg valaha...
Stevevel, meg a sracokkal meg setaltunk egy nagyot, fura volt, hogy ok, akik nyugis tempoban elnek, iszonyu felporgetettnek hatottak hozzank kepest, alig ertuk oket utol. Ennyire le lennenk lassulva? Valoszinu!
Steve kedveert ettunk egy Sattay-t, ami kis palcakra feltuzdet husi, megsutve, fincsi, aztan lassan visszasetaltunk a szallodaba. Tiz ora volt mar, de olyan gyorsan letelt veluk a delutan, hogy el sem hittuk. Sajnos ok mar masnap hajnalban indultak tovabb Vietnamba, igy el kellett koszonjunk, de Asher meg atjott a mi lakosztalyunkba, kiprobalni a masszirozofotelt. Danival tvt neztek, aztan ejfel korul Asher is elkoszont...
2005. január 1., szombat
Uj ev, amiben vannak lehetosegek, de vegig kell csinalni... 1st Jan 2005
Szombat Reggel fel tizenkettokor ebredtunk, epp idoben, mert azt beszeltuk meg a magyarokkal, hogy az indiai evohelyen talalkozunk delben. Kicsit nehezen ment osszeszedni magam, Dani a tvt nezte es kozben sokat kerdezgette, mikor indulunk. Ugy latszik, a malaj tv nem olyan izgi...
Az etteremben meg nem volt senki, es mivel mar elmult del mikor megerkeztunk, nem csinaltak nekem tunas szendot, de volt tojasrantotta, jol odasulve, de azert ettunk belole jocskan. Uj ev, uj szokas... Fel egykor meg mindig csak ketten ultunk, nekem jol esett bambulni az utcan jarkalo embereket, Dani viszont nagyon aktivanak mutatkozott, vegig az LPt nezegette, milyen kulturprogramlehetosegek vannak, es kerdezgette mihez lenne kedvem... Egykor elindultunk, miutan a helyrol kicsi patkanyok szaladgaltak ki, be, nem volt kedvem tovabb maradni...
Tegnap Adriek megmutattak hol laknak, szerencsere nem is volt messze, odasetaltunk hat, hogy legalabb egy uzenetet hagyjunk nekik, merre leszunk. Mikor megerkeztunk, eppen a reggelijuket fogyasztottak, es orulgettunk egymasnak. Kerdeztek hol lakunk mi, mert szerettek volna atkoltozni, a hely, ahol eddig laktak nagyon jo, olyan mint egy igazi lakas, szepen tisztantartva, de egy hatos szobaban laknak, ahol nem lehet kicuccolni. A tvben eppen egy erdekes film ment Dani leganagyobb oromere, en is leultem, mikozben a tobbiek elmentek szallast keresni, mi maradtunk az idegen helyen, mint a gyerekek, mikor a szulok mas programot szerveznek. Jo kis film volt, es eppen amikor veget ert, akkor ertek vissza.
Strategiaia megbeszeles merre menjunk, es abban maradtunk, hogy a tegnapi setank veget jarjuk vegig, aztan kinai piac, vasarlas.... Ez a vege nem annyira kecsegteto, leven elegge a vegen jarunk a penzunknek. Vegul megis igy dontottunk, es a kinai negyed fele indultunk. ahhoz, hogy a hindu templomhoz eljussunk, amiben elvileg nagy ujevi karmamosas meg vega ebedeltetes zajlik, vegig kellett setalni a piacos reszen. Itt fokent masolt dvdket, ruhat, es merhetetlen mennyisegu orat arusitanak... Dani es Mark rendesen ra is kapott az orakra, igazabol foleg ferfi orakat lehet szepet kapni, noibol nem nagy a valasztek, igy Adri is, en is hamar meguntuk... Dani viszont ugy rakapott, hogy vegul a sor legeslegvegen nekiallt alkudozni egy Patek Phillippre. El sem hittem, hogy komolyan gondolja, kicsit zaklatott is volt a lezengesunk, mert egy kinai noci uvoltozott velunka masik bodegabol, hogy valami, nem ertettuk, de megallapodtunk, hogy elmebeteg.
Mig en a not tartottam szemmel, Dani csak nem akart jonni, aztan mikor visszamenetm erte, azzal fogad, hogy mar nagyon jo arnal tartanak, es megveheti e a szulinapi penzebol az orat.
Nagyot nyeltem, es bolintottam, meg kerdeztem, honann lesz akkor a dvd lejatszo, de megnyugatott, hogy lesz, en meg eleinte elhittem, aztan kevesbe, de az ora fontosabbnak tunt. Uzlet megkotve, visszavonhatatlanul lapul egy alomora neylonzacsiban az ovtaskaban... Nekem hanyingerem, hogy megint rahedli penz koltodott, es ja mi lesz ezutan. De Dan olyan boldog volt, hogy csak.
Jol megerdemelt munka eredmenyekeppen beultunk egz Mc Donaldsba ebedelni, de mi csak egz afgzit ettunk, masra nem volt etvagyunk.
Az etteremben meg nem volt senki, es mivel mar elmult del mikor megerkeztunk, nem csinaltak nekem tunas szendot, de volt tojasrantotta, jol odasulve, de azert ettunk belole jocskan. Uj ev, uj szokas... Fel egykor meg mindig csak ketten ultunk, nekem jol esett bambulni az utcan jarkalo embereket, Dani viszont nagyon aktivanak mutatkozott, vegig az LPt nezegette, milyen kulturprogramlehetosegek vannak, es kerdezgette mihez lenne kedvem... Egykor elindultunk, miutan a helyrol kicsi patkanyok szaladgaltak ki, be, nem volt kedvem tovabb maradni...
Tegnap Adriek megmutattak hol laknak, szerencsere nem is volt messze, odasetaltunk hat, hogy legalabb egy uzenetet hagyjunk nekik, merre leszunk. Mikor megerkeztunk, eppen a reggelijuket fogyasztottak, es orulgettunk egymasnak. Kerdeztek hol lakunk mi, mert szerettek volna atkoltozni, a hely, ahol eddig laktak nagyon jo, olyan mint egy igazi lakas, szepen tisztantartva, de egy hatos szobaban laknak, ahol nem lehet kicuccolni. A tvben eppen egy erdekes film ment Dani leganagyobb oromere, en is leultem, mikozben a tobbiek elmentek szallast keresni, mi maradtunk az idegen helyen, mint a gyerekek, mikor a szulok mas programot szerveznek. Jo kis film volt, es eppen amikor veget ert, akkor ertek vissza.
Strategiaia megbeszeles merre menjunk, es abban maradtunk, hogy a tegnapi setank veget jarjuk vegig, aztan kinai piac, vasarlas.... Ez a vege nem annyira kecsegteto, leven elegge a vegen jarunk a penzunknek. Vegul megis igy dontottunk, es a kinai negyed fele indultunk. ahhoz, hogy a hindu templomhoz eljussunk, amiben elvileg nagy ujevi karmamosas meg vega ebedeltetes zajlik, vegig kellett setalni a piacos reszen. Itt fokent masolt dvdket, ruhat, es merhetetlen mennyisegu orat arusitanak... Dani es Mark rendesen ra is kapott az orakra, igazabol foleg ferfi orakat lehet szepet kapni, noibol nem nagy a valasztek, igy Adri is, en is hamar meguntuk... Dani viszont ugy rakapott, hogy vegul a sor legeslegvegen nekiallt alkudozni egy Patek Phillippre. El sem hittem, hogy komolyan gondolja, kicsit zaklatott is volt a lezengesunk, mert egy kinai noci uvoltozott velunka masik bodegabol, hogy valami, nem ertettuk, de megallapodtunk, hogy elmebeteg.
Mig en a not tartottam szemmel, Dani csak nem akart jonni, aztan mikor visszamenetm erte, azzal fogad, hogy mar nagyon jo arnal tartanak, es megveheti e a szulinapi penzebol az orat.
Nagyot nyeltem, es bolintottam, meg kerdeztem, honann lesz akkor a dvd lejatszo, de megnyugatott, hogy lesz, en meg eleinte elhittem, aztan kevesbe, de az ora fontosabbnak tunt. Uzlet megkotve, visszavonhatatlanul lapul egy alomora neylonzacsiban az ovtaskaban... Nekem hanyingerem, hogy megint rahedli penz koltodott, es ja mi lesz ezutan. De Dan olyan boldog volt, hogy csak.
Jol megerdemelt munka eredmenyekeppen beultunk egz Mc Donaldsba ebedelni, de mi csak egz afgzit ettunk, masra nem volt etvagyunk.
2004. december 26., vasárnap
Foldrenges, tsunami, mi jol vagyunk! 26th Dec 2004
Vasarnap Reggel kilenc korul arra ebredtem, hogy mozog az agy alattam. Aztan meg felalomban arra gondoltam, csak valami fura zajt hallok, aztan mikor Dani kiugrott az agybol, es teljesen eberen mondta, hogy azonnal menjunk innen lefele, vilagossa valt, hogy a fold mozog, es ez a 18. emeleten remekul erezheto is volt. Dani alsogyatyaban aludt, es csak egy torcsit tekert maga kore, nekem viszont muszaj volt valamit felvennem, legalabb egy trikot, meg egy nadragot. Cipore nem is gondoltunk, es semmi masra sem, csak mihamarabb lenn lenni... Mikozben en kuzdottem a gombommal, (3mp) Dani kirohant a lifthez, de remenytelennek tunt azzal lejutni, igy maradt a tuzlepcso... Meg annyi lelekjelenletem volt, hogy a kulcsot magammal vigyem, csukodott az ajto, es rohanas. Kattogtak a kockak a fejemben, ilyenkor szazezer gondolat van bennem, miket lattam, hallottam a foldrengesrol... Magas hazak bemozdulnak, nem dolnek csak ugy ossze, es ha dol is, nem lesz bajunk, hogy minel gyorsabban lenn lenni, stb. Dani csak a problemara koncentral, igaza van. Arra, hogy lenn legyunk, a tobbi nem fontos. A 12en utolertunk embereket, akik kicsit lassabban mentek, mint mi szerettunk volna, egy ferfi kiabalta, hogy RUN, azaz rohanas, de egy no egy nagy muanyag kosarban a ruhait mentette, raadasul magassarkuban klaffogott, azt hittem kivagom a kezebol, mier kell az neki? De sajnos a lpcso eppen annyira szeles csak, hogy egy ember elferjen rajta, igy ha valaki esetleg elesik, sokan bennragadnak. Vegul neztem csak az ajtokat, 6, legkozelebb a 2, aztan vegre lennvagyunk... Az utcan almos, riadt emberek nezik az epuletet, mindenki megszeppenve persze. Ahogy jottunk lefele, mindenfele hangokat hallottunk, ahogyan mint kesobb kiderult, az ajtok csapodtak az meberek utan, akik rohantak kifele. De ott, akkor nem tudtuk milyen hangok ezek. En vegig ereztem a mozgast, mint egy hajon...
Kint az utcan, mezitlab, Danin egy szal feher torulkozo, az emberek miutan felocsudtak, ezen mosolyogtak... Pedig nem volt vicces. Az elso mondatom az volt, menjunk innen, mert itt meghalnak az emberek... Dani csak nevetett rajtam, de ereztem, ahogy remeg a keze. Persze, mert most mar biztonsagban voltunk, megszunt a foldmozgas, es leertunk. Pedig komolyan ez volt az erzesem. Harom napja egy busz borult fel, es sokan tuleltek, de nem mindenki. Ott ahova menni akarunk majd, ahova mentunk volna mar korabban, de vegul nem indultunk el... Tegnap a szigeten valahol leegett ket haz, paran meghaltak... En epp tegnap arra gondoltam, jo hogy itt vagyunk a 18on, mert szep a kilatas, csak ha tuz utne ki, akkor gaz...
Szepen lassan szallingoztak az emberek vissza a hotelbe, mi is elindultunk hat. Az elso dolgunk az volt, hogy kicsekkoljunk. A tvben, amikor felertunk a szobaba, nem ment semmi hir, igy nem tudtuk mi tortent, mennyire sulyos, stb.
Osszepakoltunk, levittuk a hatizsakokat, azt sem bantam mar, hogy a karacsonyi kis sarok lebontasra kerul. Meg egy ket dolgot el kellett inteznunk, mint a polomat kicserelni a nagy aruhazban, jegyet venni a buszra, a Cameron Highlandre, delre es magasra... Ahol kicsit kisebb az eselye hogy mozogjon a fold... Meg a muzeumot is meg szerettuk volna nezni, amire volt is mod, mert a busz csak kettokor indult, es meg csak 11 volt, mire vegeztunk a vasarlassal.
Iszonyuan tuzott a nap, es elegge kimerultnek is ereztuk magunkat, igy asetalas helyett a riksat valasztottuk, ami egy haromkereku bicikli, es idosebb bacsik tekerik. Vegig sutott rank a nap, legalabb a mara tevezett medenceprogram helyett kicsit napozgatunk, es nagyon tetszett, hogy nincs hangja a mozgasnak sem. Hat meg ha nem lettek volna pofekelo autok sem...
A muzeum megerte a napozast, sokminden kiderult a sziget fura osszetetelerol, tortenet, meg egy kis neprajz. Daninak az elobbi, nekem az utobbi tetszett jobban. Elnek itt indiaiak, kinaiak, japanok, europaiak, de meg ormenyek, es zsidok is. Es nagyon szepen megfernek egymas mellett, egy utcaban van ket kinai, egy hindu, egy muzulman, egy anglikan, es egy katolikus templom. Nagyon tetszik. A neprajzi reszben berendezett lakasokat lehetett megnezni, fantasztikus volt, ahogy regen a kinaiak laktak. Mindenhol faragasokkal, es gyongyhazfenyu kagylokkal telerakott butorok...
Miutan vegeztunk, elindultunk vissza a szallodaba a cuccainkert, egy auto allt keresztbefordulva az uton, paran egy ferfit probaltak betuszkolni, aki lathatoan eleg rossz allapotban volt, bar kivulrol semmi kulonos nem latszott rajta, csak mintha nem tudna hol van. A muzeum elotti tabla kidontve, a betonfal burkolata letorve, az autojanak az oldala meghuzva. Mintha elaludt volna, es rafutott volna a jardara. Micsoda nap.
Utban a szallodahoz keszitettunk kepeket a szobankrol kivulrol is, es a Cha Tze Mansion hotelrol, ami az egyik fo latvanyossag a varosban, az epiteszeti stilusok kavalkadja, amugy kek, de semmi extra. Talan belulrol, de nem engedtek be...meg az udvarra sem.
Osszeszedtuk a holminkat, nem lehet jo napjuk ma, mert eleg sokan elmentek, mikozben reggeliztunk, lattuk, ahogy kigyozik a sor a kicsekkolasnal.
hatizsak fel, ebed az indiainal, nekem nem izlik, igy kaptam mast, aztan irany a busz Cameronba. Penzt kellett kivennunk, de Dani nem talalta a kis penztarcat, a szivbajt hozva ram, aztan vegul megis meglett, csak jobban kellett kutatni erte. Ebben van ugyanis a bankkartyank, meg a penzunk egy resze is...
Ktto korul indult a buszunk fel a hegyekbe, ut kozben aludtunk, meg beszelgettunk, a foldrengestol messze, biztonsagban. A Cameron fele vezeto uton megneztuk azt a helyet, ahol a busz befordult az arokba... Hat...
Felfele kanyargo ut, ketszer ket sav, a jegyelado neni megigerte, epsegben megerkezunk, es en hiszek neki. Fantasztikus taj, lenyugozo kilatas. Mindenutt megmuvelt foldek, betakarva palaval, gondolom a sok eros eso nem tesz jot a novenyeknek...
Nyolc korul erkeztunk meg Cameronba, egy jofej ferfi szallast ajanlott, elmentunk vele, mert az egyik olyan hely volt, amit a Lonely is emlit. Megneztuk a szobakat, kivalasztottunk egyet, aztan a ferfi mondta, hogy nezzuk a tvt, mert micsoda dolgok tortentek, Phuketnel tsunami elvitt egy par halaszt, stb...
Hat most itt ulunk egy internetezohelyen, es isszuk a hireket, nem hiszunk a szemunknek, plane, miutan kiderult, hogy azon a szigeten, ahol mi szerencsesen megusztuk egy kis ijedtseggel, masok, kb harminc ember meghalt. A sziget eszaki reszen a halaszfaluknal a tsunami elerte a partokat, es elvitte a falut... Mi a masik oldalon voltunk, ami a szarazfold fele nez, igy az ar kikerulte ezt a reszt. Mikozben a tsunami elerte a tuloldalt, mi eppen a muzeumban voltunk...
Hat ennyi, epsegben vagyunk, es maradunk is... Csok
Kint az utcan, mezitlab, Danin egy szal feher torulkozo, az emberek miutan felocsudtak, ezen mosolyogtak... Pedig nem volt vicces. Az elso mondatom az volt, menjunk innen, mert itt meghalnak az emberek... Dani csak nevetett rajtam, de ereztem, ahogy remeg a keze. Persze, mert most mar biztonsagban voltunk, megszunt a foldmozgas, es leertunk. Pedig komolyan ez volt az erzesem. Harom napja egy busz borult fel, es sokan tuleltek, de nem mindenki. Ott ahova menni akarunk majd, ahova mentunk volna mar korabban, de vegul nem indultunk el... Tegnap a szigeten valahol leegett ket haz, paran meghaltak... En epp tegnap arra gondoltam, jo hogy itt vagyunk a 18on, mert szep a kilatas, csak ha tuz utne ki, akkor gaz...
Szepen lassan szallingoztak az emberek vissza a hotelbe, mi is elindultunk hat. Az elso dolgunk az volt, hogy kicsekkoljunk. A tvben, amikor felertunk a szobaba, nem ment semmi hir, igy nem tudtuk mi tortent, mennyire sulyos, stb.
Osszepakoltunk, levittuk a hatizsakokat, azt sem bantam mar, hogy a karacsonyi kis sarok lebontasra kerul. Meg egy ket dolgot el kellett inteznunk, mint a polomat kicserelni a nagy aruhazban, jegyet venni a buszra, a Cameron Highlandre, delre es magasra... Ahol kicsit kisebb az eselye hogy mozogjon a fold... Meg a muzeumot is meg szerettuk volna nezni, amire volt is mod, mert a busz csak kettokor indult, es meg csak 11 volt, mire vegeztunk a vasarlassal.
Iszonyuan tuzott a nap, es elegge kimerultnek is ereztuk magunkat, igy asetalas helyett a riksat valasztottuk, ami egy haromkereku bicikli, es idosebb bacsik tekerik. Vegig sutott rank a nap, legalabb a mara tevezett medenceprogram helyett kicsit napozgatunk, es nagyon tetszett, hogy nincs hangja a mozgasnak sem. Hat meg ha nem lettek volna pofekelo autok sem...
A muzeum megerte a napozast, sokminden kiderult a sziget fura osszetetelerol, tortenet, meg egy kis neprajz. Daninak az elobbi, nekem az utobbi tetszett jobban. Elnek itt indiaiak, kinaiak, japanok, europaiak, de meg ormenyek, es zsidok is. Es nagyon szepen megfernek egymas mellett, egy utcaban van ket kinai, egy hindu, egy muzulman, egy anglikan, es egy katolikus templom. Nagyon tetszik. A neprajzi reszben berendezett lakasokat lehetett megnezni, fantasztikus volt, ahogy regen a kinaiak laktak. Mindenhol faragasokkal, es gyongyhazfenyu kagylokkal telerakott butorok...
Miutan vegeztunk, elindultunk vissza a szallodaba a cuccainkert, egy auto allt keresztbefordulva az uton, paran egy ferfit probaltak betuszkolni, aki lathatoan eleg rossz allapotban volt, bar kivulrol semmi kulonos nem latszott rajta, csak mintha nem tudna hol van. A muzeum elotti tabla kidontve, a betonfal burkolata letorve, az autojanak az oldala meghuzva. Mintha elaludt volna, es rafutott volna a jardara. Micsoda nap.
Utban a szallodahoz keszitettunk kepeket a szobankrol kivulrol is, es a Cha Tze Mansion hotelrol, ami az egyik fo latvanyossag a varosban, az epiteszeti stilusok kavalkadja, amugy kek, de semmi extra. Talan belulrol, de nem engedtek be...meg az udvarra sem.
Osszeszedtuk a holminkat, nem lehet jo napjuk ma, mert eleg sokan elmentek, mikozben reggeliztunk, lattuk, ahogy kigyozik a sor a kicsekkolasnal.
hatizsak fel, ebed az indiainal, nekem nem izlik, igy kaptam mast, aztan irany a busz Cameronba. Penzt kellett kivennunk, de Dani nem talalta a kis penztarcat, a szivbajt hozva ram, aztan vegul megis meglett, csak jobban kellett kutatni erte. Ebben van ugyanis a bankkartyank, meg a penzunk egy resze is...
Ktto korul indult a buszunk fel a hegyekbe, ut kozben aludtunk, meg beszelgettunk, a foldrengestol messze, biztonsagban. A Cameron fele vezeto uton megneztuk azt a helyet, ahol a busz befordult az arokba... Hat...
Felfele kanyargo ut, ketszer ket sav, a jegyelado neni megigerte, epsegben megerkezunk, es en hiszek neki. Fantasztikus taj, lenyugozo kilatas. Mindenutt megmuvelt foldek, betakarva palaval, gondolom a sok eros eso nem tesz jot a novenyeknek...
Nyolc korul erkeztunk meg Cameronba, egy jofej ferfi szallast ajanlott, elmentunk vele, mert az egyik olyan hely volt, amit a Lonely is emlit. Megneztuk a szobakat, kivalasztottunk egyet, aztan a ferfi mondta, hogy nezzuk a tvt, mert micsoda dolgok tortentek, Phuketnel tsunami elvitt egy par halaszt, stb...
Hat most itt ulunk egy internetezohelyen, es isszuk a hireket, nem hiszunk a szemunknek, plane, miutan kiderult, hogy azon a szigeten, ahol mi szerencsesen megusztuk egy kis ijedtseggel, masok, kb harminc ember meghalt. A sziget eszaki reszen a halaszfaluknal a tsunami elerte a partokat, es elvitte a falut... Mi a masik oldalon voltunk, ami a szarazfold fele nez, igy az ar kikerulte ezt a reszt. Mikozben a tsunami elerte a tuloldalt, mi eppen a muzeumban voltunk...
Hat ennyi, epsegben vagyunk, es maradunk is... Csok
2004. december 24., péntek
Rendhagyo Karacsony 24th Dec 2004
Pentek. Reggel jo nagy alvas utan ebredtunk fel 11-kor. Vegre nyugiban, csondben, bogarak es szunyogok nelkul aludtunk, es jo huvos volt a szobaban, ami inkabb nekem fontos (Dani). Lesiettunk a reggelizohelyre, ahol meg eppenhogy adtak enni, mert elvileg fel 11-kor zar a reggeli. A mai program ajandekvasarlas volt. Elotte viszont meg elmentunk beadni az utolso ket tekercs filmet elohivatni meg CD-re iratni, mert ilyen olcson nem usztuk volna meg sehol. A Lebuh Chuliaban (ahol az elozo napjainkat toltottuk) volt egy utazasi iroda, ahol korabban azt mondtak, hogy atfoglaljak a repulojegyunket, de amikor meghallotak, hogy Aerosvit, akkor mondta, hogy megse fog menni. Utananezett, es sajna egesz Malajziaban nincsen kepviseletuk, uhogy ez nehezebb lesz, mint gondoltuk. Ezutan elsetaltunk a katolikus infocenterbe megkerdezni, hova menjunk este misere, es meg mi mondtuk nekik, hogy a mellettuk levo gyerekotthonbol mennek at a szinten mellettuk levo hotelbe a gyerekek enekelni. Nagyot neztek. Mindegy, vettunk gyertyakat az adventi koszoruhoz, es vegre egy Szt. Kristofot Mami helyett, aki az utazok vedoszentje. Innen a Komtarba setaltunk, ami Georgetown legnagyobb bevasarlokozpont komplexuma. Tobb bevasarlokozpont kapcsolodik egymashoz. Nagyjabol olyan, mint egy otthoni plaza, csak masolt DVD-k es szamitogepprogramokat lehet kapni a boltokban, meg masszirozo fotelek vannak a foldszinten, amiket ki lehet probalni ingyen. Meg is lehet venni oket, de a legolcsobb 250.000Ft a legdragabb kb 1 milla (ezzel egyutt jo biznisz lehetne EUban is!). Elvaltunk fel orara, azalatt megvettuk egymasnak a hatalmas ajandekokat (ilyen occso karacsonyunk se volt meg..). Aztan kis zacskoinkkal hazaindultunk. Lezuhanyoztunk, pihentunk egyet, aztan lementunk a fenykepekert, es hazatelefonaltunk. A telefonalas a SKYPE-on keresztul fantasztikusan egyszeru es meg mindig nem hisszuk el, hogy miert van az, hogy mikor letezik egy ilyen szolgaltatas, akkor meg letezhet olyan is, hogy harom perc telefonbeszelgetes 1500 Ft (a szallodabol ennyi lenne). Kiderult, hogy MariAnyu nagyon aggodott mar, mert megbeszeltuk, hogy elozo nap beszelunk de nem hivtuk, ert motorozni voltunk. A telefonom meg lemerult, uhogy nem kaptuk meg az ijedt sms-eit. Azert megnyugtattuk. Felhivtuk meg JutkaMamat is, es megbeszeltuk, hogy itteni ejfel korul meg hivjuk oket is. Az esti program a Cititel nevu hotel halljaban kezdodott, ahol a szomszed arvaotthon gyerekei enekeltek a Mikulas hulyeskedese kozben (itt nem tudjak, hogy a Mikulas oreg, es nem szokott hulyeskedni...). Eloszor azt hittuk, hogy mar lekestuk oket, de aztan szinte nekunk enekeltek. Megfenykepezkedtunk a Mikulassal, aztan elindultunk vacsorazni, mert jok vagyunk, es tudjuk, csak akkor jonnek az angyalok, ha tele a hasunk. Ettunk jo indiai ennivalot, de a mago lassi elfogyott, csak epreset kaptunk, sebaj. Kozben mindenki, aki latott bennunket, merry Christmast kiabalt, minthacsak ujev lett volna. A szobaban, mar szepen feldiszietett kissarok vart minket. Delutan a csomagolas idejeben csinaltam (Kinga) ujsagpapirbol Karacsonyfat, tetejen csillaggal, abbol, amink volt, meg kis adventikoszorut. A tukorre szeles bordo arany szalagot kotottem, kis diszt vettunk meg diszitesnek, igy vegul a becsomagolt ajandekokkal nagyon szep kis Karacsonyi hangulatot varazsoltunk, megha zene nem is szolt kozben... Europaban megcsak del korul volt. Nos este: (bocsanat, csak Dani a lenyeget hagyta ki, most potolom...) A szobaban meggyujtottuk a gyertyakat, fenykepeket csinaltunk, de mar alig vartuk, hogy kibonthassuk az ajandekokat. Dani kapott egy par szamitogepes jatekot cdn, egy dvd filmet, a Shrek2-t, es egy fotoprogramot. Nekem pedig egy zene cdt hozott a Jezuska, egy cd tartot kettonknek, hogy a fotocdink ne torodjenek jobban, es ket polot, az egyiken ez all, happy Me. Ertem, ok. Es egy kis pluss teknost, amit meg Auban szerettem volna, de akkor eleg draga volt, ide meg utanunk jott. :-) Aztan atmentunk a Church of the Assumptionba (Nagyboldogasszony templom), ahol mar jo sokan (500-600 ember) voltak. Megtalaltunk ket helyet egy padon. Meg volt kb negyed ora a miseig, ezalatt a korus enekelt es szolt az orgona. Nagyon hangulatos volt, bar en nagyon elalmosodtam, majdnem lefordultam a padrol (ejjel fel 11 volt). Varakozas kozben nezelodtunk es nagyon erdekes volt a rengeteg kulonbozo kulturaju ember. Voltak itt indiaiak fejkendovel, arab arcuak, kinaiak, es europaiak vegyesen, de az utobbibol csak kevesen. A szertatrtas angolul folyt, a pap erdekes predikaciot tartott, meg en is elveztem (;-). Aztan 11 utan 10 percel elmentunk, hogy telefonalni tudjunk meg haza. Fel 12 elott 3 perccel ertunk az internetkavezoba, es kozolte a no, hogy sajna keson jottunk, mar zarnak, mert mennek bulizni. Ugy kellett kikonyorogni, hogy legalabb 5 percet hagy beszeljunk a szuleinkkel... Megengedte, uhogy gyorsan felhivtuk MariAnyuekat, JutkaMamaekat, aztan jolnevelten tavoztunk. Gondoltuk az indiai baratainktol (fapja fia, nagyon segitokeszek a Lebuh Chulian levo vegyesboltjukban) tudunk telefonalni kicsit dragabban. De sajnos mar ok is zarva voltak. Nagy keresgeles utan (a szallodaban bitang draga a telefonalas) sikerult megbeszelni a portan, hogy kapunk adaptert a lemerult telefonunkhoz, es akkor mobilon telefonalunk. Az adapteres embert nagy nehezen fel ora utan talaltam meg az epuletben, aki feljott a szobankba, ossze vissza beszelt, mire vegul kiderult, hogy nem is kellett adapter, a furdoszobaban a borotvalkozo konnektora olyan, amibe belement a tolto. Uhogy sikeresen felhivtuk Laciekat is, aztan szep lassan elszenderedtunk.
2004. december 22., szerda
Csotanyok, szornyu ejszaka 22nd Dec 2004
Trang, utazás, Penang...
Szerda Egesz hihetetlen ejszakank volt. Miutan vegre ejjel fel egyre hazakeveredtunk, mar egyaltalan nem voltunk almosak, meg persze fel voltunk dobodva az esemenyektol. Kicsit beszelgettunk, kicsit zenethallgattunk, aztan forgolodtunk vagy egy fel orat. aztan Dani elkezdett olvasni, en meg hiaba probaltam almot varazsolni, nem ment... Valamikor szerintem elegge a hajnalban aludhattunk el, de nemsokara arra ebredtem, hogy egy kutya ugat az ablak alatt, es nem hajlando abbahagyni. Kepek peregnek ilyenkor, hogy kitekerem a nyakat, reggel, mikor mondtam Daninak, o a hangtompitos puska mellett volt. En kicsivel agresszivebb vagyok ugy tunik... Mindenesetre szegeny Dani annyira felebredt, hogy elment lezuhanyozni, ettol meg sajnos a szunyoginvazio nem szunt meg, mert ablaknak csak a helye van... Hat igy telt az ejszaka, reggelre olyanok voltunk, mint akik egesz ejjel fat hordtak... Dani mar ejjel elhatarozta, hogy atkoltozunk valahova, de mikor reggel arra ebredtem, hogy a szemetesben zorog a zacsko, es ugy tunt, mintha ezt a zajt mar hallottam volna korabban is, csak akkor meg sotet volt, es Dani elment hogy megnezze mi az, es egy csotany rohant vegig a szoban....no akkor en is ugy dontottem, hogy mehetunk, mert szivgorcsot kapok megegy ilyen nagy csunyasagtol...
Mar leirni is faraszto, de mindenesetre agyonverve huztuk magunkat vegig a napon, reggelizni mentunk, eleg vacak nescafet kapott szegeny Dani, nekem is meg kellett kostolnom, de szornyu volt. Kertunk valami egyszerut, de fel oranal is tobb volt, mire kihoztak... Nekem elfogyott a turelmem, elmentem internetezni, nem is sejtettem, hogy egesz nap a gep melle leszek kotve.
Dani kozben megreggelizett, es szallast is keresett, az utcaban talalt is egyet, athurcolkodtunk, tisztabbnak tunt, es volt ablak a keretben is, igy nyugisabb ejszakanak nezunk elebe.
Mosast inteztuk meg, aztan Dani idot kert, hogy a karacsonyra keszuljon kiscit, es engem egyedul hagyott egy internetezo helyen. Meg delelott elmentunk a kepekert, amiket tegnap beadtunk a laborba, hogy hivjak elo, es tegyek at cdre. Igy azt nagyitjuk majd, amelyiket akarjuk, es fel is tudjuk tolteni oket. Ezek foleg Au kepek, de meglepetes, hogy melyik tekercsen mi van, mert Dani nem irta ra a dobozra...
Ket es fel ora mulva jott vissza Dani, folyt rola a viz, de elintezte amit akart. Bele is faradt szegeny, haza is ment, meg mielott en vegeztem volna. Mire hazaertem szegeny az agyban fekudt, es nagyon szenvedett. Egy kicsit sziesztaztunk, aztan nem sokkal kesobb lementunk becserelni a konyvet, amit kiolvastam, meg enni, meg beszelgetni a szeretteinkkel. Kaptam attol a szerzotol egy konyvet, akitol az elozo volt, eleg konnyed regenyecske, de elvezheto, es most nem vagyom komolyabbra... Meg talan nem is ertenem.
Ettunk egy indiai etteremben, nagyon jolesett a valtozatossag, foleg, mert langosszeru valamit ettem, sajttal toltve, Dani meg tandori csirket mindenfele fura szosszal, de nagyon izlett neki is.
Most megint internetezunk, hogy valtozatos legyen... Mar negyed kilenc, es azon az utcan kivul, ahol lakunk, meg nem nagyon voltunk mashol, de nem is kell, itt van minden, ami fontos. Majd holnaptol kimozdulunk, legalabb egy masik utcaba.:-)
Szerda Egesz hihetetlen ejszakank volt. Miutan vegre ejjel fel egyre hazakeveredtunk, mar egyaltalan nem voltunk almosak, meg persze fel voltunk dobodva az esemenyektol. Kicsit beszelgettunk, kicsit zenethallgattunk, aztan forgolodtunk vagy egy fel orat. aztan Dani elkezdett olvasni, en meg hiaba probaltam almot varazsolni, nem ment... Valamikor szerintem elegge a hajnalban aludhattunk el, de nemsokara arra ebredtem, hogy egy kutya ugat az ablak alatt, es nem hajlando abbahagyni. Kepek peregnek ilyenkor, hogy kitekerem a nyakat, reggel, mikor mondtam Daninak, o a hangtompitos puska mellett volt. En kicsivel agresszivebb vagyok ugy tunik... Mindenesetre szegeny Dani annyira felebredt, hogy elment lezuhanyozni, ettol meg sajnos a szunyoginvazio nem szunt meg, mert ablaknak csak a helye van... Hat igy telt az ejszaka, reggelre olyanok voltunk, mint akik egesz ejjel fat hordtak... Dani mar ejjel elhatarozta, hogy atkoltozunk valahova, de mikor reggel arra ebredtem, hogy a szemetesben zorog a zacsko, es ugy tunt, mintha ezt a zajt mar hallottam volna korabban is, csak akkor meg sotet volt, es Dani elment hogy megnezze mi az, es egy csotany rohant vegig a szoban....no akkor en is ugy dontottem, hogy mehetunk, mert szivgorcsot kapok megegy ilyen nagy csunyasagtol...
Mar leirni is faraszto, de mindenesetre agyonverve huztuk magunkat vegig a napon, reggelizni mentunk, eleg vacak nescafet kapott szegeny Dani, nekem is meg kellett kostolnom, de szornyu volt. Kertunk valami egyszerut, de fel oranal is tobb volt, mire kihoztak... Nekem elfogyott a turelmem, elmentem internetezni, nem is sejtettem, hogy egesz nap a gep melle leszek kotve.
Dani kozben megreggelizett, es szallast is keresett, az utcaban talalt is egyet, athurcolkodtunk, tisztabbnak tunt, es volt ablak a keretben is, igy nyugisabb ejszakanak nezunk elebe.
Mosast inteztuk meg, aztan Dani idot kert, hogy a karacsonyra keszuljon kiscit, es engem egyedul hagyott egy internetezo helyen. Meg delelott elmentunk a kepekert, amiket tegnap beadtunk a laborba, hogy hivjak elo, es tegyek at cdre. Igy azt nagyitjuk majd, amelyiket akarjuk, es fel is tudjuk tolteni oket. Ezek foleg Au kepek, de meglepetes, hogy melyik tekercsen mi van, mert Dani nem irta ra a dobozra...
Ket es fel ora mulva jott vissza Dani, folyt rola a viz, de elintezte amit akart. Bele is faradt szegeny, haza is ment, meg mielott en vegeztem volna. Mire hazaertem szegeny az agyban fekudt, es nagyon szenvedett. Egy kicsit sziesztaztunk, aztan nem sokkal kesobb lementunk becserelni a konyvet, amit kiolvastam, meg enni, meg beszelgetni a szeretteinkkel. Kaptam attol a szerzotol egy konyvet, akitol az elozo volt, eleg konnyed regenyecske, de elvezheto, es most nem vagyom komolyabbra... Meg talan nem is ertenem.
Ettunk egy indiai etteremben, nagyon jolesett a valtozatossag, foleg, mert langosszeru valamit ettem, sajttal toltve, Dani meg tandori csirket mindenfele fura szosszal, de nagyon izlett neki is.
Most megint internetezunk, hogy valtozatos legyen... Mar negyed kilenc, es azon az utcan kivul, ahol lakunk, meg nem nagyon voltunk mashol, de nem is kell, itt van minden, ami fontos. Majd holnaptol kimozdulunk, legalabb egy masik utcaba.:-)
2004. december 16., csütörtök
Ko Hai 16th Dec 2004 - 18th Dec 2004
Csutortok, pentek, szombat Reggel nyolckor nyitnak azok az irodak, akiken keresztul az egynapos utakat intezni lehet. Dani nem sokkal a nyitas utan megerkezett az egyik ilyenbe, es le is foglalt egy szallast a Ko Hai nevu kicsi szigeten, eszaknyugatra Trangtol. Az ut eleg kalandos odaig, eloszor egy tuk tukkal el kell jutni a kisbuszallomasra, ahonnan egy kisbusz megy ertelemszeruen a kikotohoz, ahonnan hajoval a szigethez kozel, majd innen meg longtail boattal a partra. Es kesz.
Kicsit elobbrolkezdve. Amikor Dani visszaert a szallasra az intezkedes utan, meg el akartuk vinni a kishatizsakot, mert a cipzara elegge el van szakadozva, hogy megvarrjak...de sajnos nem volt mar idonk ra,igyekezni kellett, meg ropteben elkaptunk egy tuktukot, azzal irany a kisbuszpalyaudvar. Hat mondjuk aztulzas, hogy palya, de udvarnak udvar, vagy inkabb egy baallo, onnan mennek ezek, adnak piros muanyagdarabot jegy gyanant, es amikor a buszban vagyunk, el is veszik, hogy maradjon masnak is... Vicces. Egy sved csalad a jegyado nenivelvitatkozott valamin, egy cetlire valamik fel voltak nekik irva thaiul, de a neni angolul jolelmagyarazta nekik, hogy nem tudnak mindenhova elmenni, mert totalmas iranyokban vannak a helyek... Nem ertettek, o bajuk, mondtuk nekik, jojjenek Ko Haira, az jo hely. Gondolkoztak, aztan eltettek a cetliket, es ugy dontottek, jonnek. Nem tul szimpi banda, de a szigeten elfernek...
A kikototbe erve egy kisebb bode intezte a hajojegyunket, meg a szallast is, nekunk volt egyedulfoglalasunk, masokkalkellett hat foglalkoznia a fickonak, de Danit tobbszor megkerdezte hova megy, o meg kitartoan ismetelgette, hogy mar mindnet megbeszeltek, nevettek mindketten. A vegen nem is vettunk hajojegyet,az mar sok lett volna a bacsinak... Viszont a molo elejen kellett nemzeti park belepot fizetnunk. Meg mindig felhaborodom, hogy idevalosinak 20, nekunk 200 fejenkent, Dani rutinosan elovette a diakigazolvanyainkat, megmutatta, igy ketten fizettunk 200at, bar a bacsi kicsit megzavarodott, de aztan nem mondott semmit, adta a gyerekjegyet.
Az ut felora, tizenparan voltunk csak ma, asziget pedig nagyon szep volt mar a hajorol is. Inkabb hossumint szeles, es osszesen par bungallot lehet latni a palmafas parton,meg a homokos part elott egy 25-30 meteres turkizes savot a tenger fele, itt jo sekely a viz, majd egyszercsak, elesen elhatarolodva sotetebb lesz a viz szine. A ketto kozott a konyvunk szerint egy korallgyuru van, aztan a tenger eleg melyen. Szamunkra ebbol most annyi volt fontos, hogy a nagy hajo kikotott a melyebb vizekben, aztan kicsi hajora kellett atszallni, ami kivitt a partra. Fura erzes, a baleset ota nem ultem ilyenben, es nem volt jo erzes... Majd hozzaszokom megint remelem.
Amig a cuccainkat hoztak a partra, mi megkaptuk a bungallonkat. Egy fuves teren felkorben helyezkedik el kb. 20 egeszen egyszeru bambuszbungallo, egy kis furdoszobaval, meg egy aggyal a szobaban. Mindhez tartozik kis terasz is, es mindrol lehet latni a tengert a maga hihetetlen szineiben. Ja es a kertben mindenhol kokouszpalmak. Idilli. A bungallok szomszedsagaban van az etterem, ahol nem jo ugyan, de van kaja. Aram este hattol hajnalig van csak, mert eleg draga.
Lepakoltunk, es azt ereztem, ha itt kezdtuk volna, talan jobban viselem a valtast... Igy is remekul indult a nap, megreggeliztunk, aztan ismerkedes a parttal, eleg gyorsan lelassultunk, bar az elejen nem tudtuk elkepzelni, meddig fogjuk birni a nagy semmittevest, de ugy hataroztunk, most gyogyul a labam, es jobb ezt itt varni, mint egy varosi hotelban...
Az esemenyek innentol kezdve a harom nap vegeig szinte teljesen egyformak voltak,keves valtozatossagot iktattunk csak kozbe, mint seta, vagy mas idopontban eves... Javaraszt furodtunk a langyos, meleg vizben, suttettuk a hasunkat nap kozben, es ha meguntuk, vagy nagyon tuzott a nap, akkor behuzodtunk a kis haziko teraszara az arnyekba, kezunkben egy egy konyvvel, es olvastunk, vagy jatszottunk... Hat nem rossz, nekem nagyon jolesett vegre csak gondolkodni, nem ujakat latni, es ez a kozeg alkalmasnak bizonyult mindehhez.
Naplemente utan kiultunk a partra, hallgattuk a tenger zugasat, olvasgattunk, vagy beszelgettunk, vacsora utan egy kis fabol takolt dobogon iszogattunk, itt nappal massziroznak helyi nenik...
Az elso nap csak baratkoztunk a kozeggel, en kicsit furodtem csak, mert meg a seb miatt nem akartam nagyon aztatni. De Dani jokat uszott, en meg napoztam inkabb.
A masodik nap bejartuk a szigetet, ez nem tobb, mint fel ora seta, eszak fele a sziget vegen a parton nagyon szep kagylokat talaltam, az egyik legjobb tevekenyseg nekem a tengerparton szep kagylok utan kutatni. Del kornyeken ebedeltunk, hat nem a jo kaja miatt fogunk itt maradni, azt mar latjuk. Van itt megegy hely a szigeten, ahol lehet enni kapni, ez is egy rezort, gyonyoru, es draga. Meghat ugye messze is van, meg ki is esik a foarambol:-) ugyhogy marad a szenvedes, es a vacakabb ennivalo. Delutan meg elsetaltunk a masik oldalra is, ott is furodtunk, aztan megint vacsi, szoval uncsi... A vizben egyebkent az egyetlen kellemetlen elmeny a vizihangyak, amiket nem lehet latni, de csipnek, ahol vannak. Es ahol vannak, ott sokan vannak, ami meg kellemetlenebb, mert igazan nem lehet megmaradni toluk.
Harmadik nap reggel Dani meg az ar elott bement a korallhoz a gyurube, ide ilyenkor erdemes, mert kisebbek a hullamok, es konnyebben megkozelitheto, de szep es sokfajta halakon kivul mast nem talalt. A nap hasonlokeppen telt, mint eddig...
Ja kihagytam, hogy annyira szimpla a szallas, hogy az agyunk egy bambuszkereten egy szimpla faroslemez, illetve tobb keskenyebb, ettol az egesz iszonyu instabilnak tunik, es minden fordulatnal recseg ropog, emiatt aztan elegge erdekes ejjeleink voltak, nem tudtunk nyugodtan aludni. De ez csak kicsit tudott rontani az amugy fantasztikus pihenesen, marcsak azert is, mert donthettunk volna ugy, hogy a dragabb helyen alszunk...
Kicsit elobbrolkezdve. Amikor Dani visszaert a szallasra az intezkedes utan, meg el akartuk vinni a kishatizsakot, mert a cipzara elegge el van szakadozva, hogy megvarrjak...de sajnos nem volt mar idonk ra,igyekezni kellett, meg ropteben elkaptunk egy tuktukot, azzal irany a kisbuszpalyaudvar. Hat mondjuk aztulzas, hogy palya, de udvarnak udvar, vagy inkabb egy baallo, onnan mennek ezek, adnak piros muanyagdarabot jegy gyanant, es amikor a buszban vagyunk, el is veszik, hogy maradjon masnak is... Vicces. Egy sved csalad a jegyado nenivelvitatkozott valamin, egy cetlire valamik fel voltak nekik irva thaiul, de a neni angolul jolelmagyarazta nekik, hogy nem tudnak mindenhova elmenni, mert totalmas iranyokban vannak a helyek... Nem ertettek, o bajuk, mondtuk nekik, jojjenek Ko Haira, az jo hely. Gondolkoztak, aztan eltettek a cetliket, es ugy dontottek, jonnek. Nem tul szimpi banda, de a szigeten elfernek...
A kikototbe erve egy kisebb bode intezte a hajojegyunket, meg a szallast is, nekunk volt egyedulfoglalasunk, masokkalkellett hat foglalkoznia a fickonak, de Danit tobbszor megkerdezte hova megy, o meg kitartoan ismetelgette, hogy mar mindnet megbeszeltek, nevettek mindketten. A vegen nem is vettunk hajojegyet,az mar sok lett volna a bacsinak... Viszont a molo elejen kellett nemzeti park belepot fizetnunk. Meg mindig felhaborodom, hogy idevalosinak 20, nekunk 200 fejenkent, Dani rutinosan elovette a diakigazolvanyainkat, megmutatta, igy ketten fizettunk 200at, bar a bacsi kicsit megzavarodott, de aztan nem mondott semmit, adta a gyerekjegyet.
Az ut felora, tizenparan voltunk csak ma, asziget pedig nagyon szep volt mar a hajorol is. Inkabb hossumint szeles, es osszesen par bungallot lehet latni a palmafas parton,meg a homokos part elott egy 25-30 meteres turkizes savot a tenger fele, itt jo sekely a viz, majd egyszercsak, elesen elhatarolodva sotetebb lesz a viz szine. A ketto kozott a konyvunk szerint egy korallgyuru van, aztan a tenger eleg melyen. Szamunkra ebbol most annyi volt fontos, hogy a nagy hajo kikotott a melyebb vizekben, aztan kicsi hajora kellett atszallni, ami kivitt a partra. Fura erzes, a baleset ota nem ultem ilyenben, es nem volt jo erzes... Majd hozzaszokom megint remelem.
Amig a cuccainkat hoztak a partra, mi megkaptuk a bungallonkat. Egy fuves teren felkorben helyezkedik el kb. 20 egeszen egyszeru bambuszbungallo, egy kis furdoszobaval, meg egy aggyal a szobaban. Mindhez tartozik kis terasz is, es mindrol lehet latni a tengert a maga hihetetlen szineiben. Ja es a kertben mindenhol kokouszpalmak. Idilli. A bungallok szomszedsagaban van az etterem, ahol nem jo ugyan, de van kaja. Aram este hattol hajnalig van csak, mert eleg draga.
Lepakoltunk, es azt ereztem, ha itt kezdtuk volna, talan jobban viselem a valtast... Igy is remekul indult a nap, megreggeliztunk, aztan ismerkedes a parttal, eleg gyorsan lelassultunk, bar az elejen nem tudtuk elkepzelni, meddig fogjuk birni a nagy semmittevest, de ugy hataroztunk, most gyogyul a labam, es jobb ezt itt varni, mint egy varosi hotelban...
Az esemenyek innentol kezdve a harom nap vegeig szinte teljesen egyformak voltak,keves valtozatossagot iktattunk csak kozbe, mint seta, vagy mas idopontban eves... Javaraszt furodtunk a langyos, meleg vizben, suttettuk a hasunkat nap kozben, es ha meguntuk, vagy nagyon tuzott a nap, akkor behuzodtunk a kis haziko teraszara az arnyekba, kezunkben egy egy konyvvel, es olvastunk, vagy jatszottunk... Hat nem rossz, nekem nagyon jolesett vegre csak gondolkodni, nem ujakat latni, es ez a kozeg alkalmasnak bizonyult mindehhez.
Naplemente utan kiultunk a partra, hallgattuk a tenger zugasat, olvasgattunk, vagy beszelgettunk, vacsora utan egy kis fabol takolt dobogon iszogattunk, itt nappal massziroznak helyi nenik...
Az elso nap csak baratkoztunk a kozeggel, en kicsit furodtem csak, mert meg a seb miatt nem akartam nagyon aztatni. De Dani jokat uszott, en meg napoztam inkabb.
A masodik nap bejartuk a szigetet, ez nem tobb, mint fel ora seta, eszak fele a sziget vegen a parton nagyon szep kagylokat talaltam, az egyik legjobb tevekenyseg nekem a tengerparton szep kagylok utan kutatni. Del kornyeken ebedeltunk, hat nem a jo kaja miatt fogunk itt maradni, azt mar latjuk. Van itt megegy hely a szigeten, ahol lehet enni kapni, ez is egy rezort, gyonyoru, es draga. Meghat ugye messze is van, meg ki is esik a foarambol:-) ugyhogy marad a szenvedes, es a vacakabb ennivalo. Delutan meg elsetaltunk a masik oldalra is, ott is furodtunk, aztan megint vacsi, szoval uncsi... A vizben egyebkent az egyetlen kellemetlen elmeny a vizihangyak, amiket nem lehet latni, de csipnek, ahol vannak. Es ahol vannak, ott sokan vannak, ami meg kellemetlenebb, mert igazan nem lehet megmaradni toluk.
Harmadik nap reggel Dani meg az ar elott bement a korallhoz a gyurube, ide ilyenkor erdemes, mert kisebbek a hullamok, es konnyebben megkozelitheto, de szep es sokfajta halakon kivul mast nem talalt. A nap hasonlokeppen telt, mint eddig...
Ja kihagytam, hogy annyira szimpla a szallas, hogy az agyunk egy bambuszkereten egy szimpla faroslemez, illetve tobb keskenyebb, ettol az egesz iszonyu instabilnak tunik, es minden fordulatnal recseg ropog, emiatt aztan elegge erdekes ejjeleink voltak, nem tudtunk nyugodtan aludni. De ez csak kicsit tudott rontani az amugy fantasztikus pihenesen, marcsak azert is, mert donthettunk volna ugy, hogy a dragabb helyen alszunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
