Pentek Fel hat, reggel, oracsorges, sotet. De legalabb nem olyan hideg, mint Childersben volt. Reggelikeszites, aztan szendvicsek, es hat utan nem sokkal indulas... Az epitkezes, ahol Dani dolgozik, nincs messze Steveektol. Mire odaertunk, Steven mar ott volt. Dani mondta neki, hogy ha van ideje, akkor vigyen at engem az irodaba. Eligazitotta a tarsasagot, aztan indultunk is. Az iroda azzal az utcaval szemben van, amiben ok laknak, es eppen a fodraszuzlet felett, ahol Daninak levagtak a hajat, mielott elindultunk a hosszu kirandulasra. Olyannyira, hogy az uzletbol kell egy lepcson felmenni. Mikor felertunk, Steve azt mondta, jobb ha becsukom a szemem. Mondjuk a lepcso allapotabol lehetett kovetkeztetni arra, hogy mi lehet bent. Majdnem. Kicsit rosszabb. Steveek egy elektromos brigad, ok csinaljak az epitkezeseken mindazt, ami majd elekrtomossaggal fog mukodni. Mindenkinek van egy doboza, amiben a szerszamai, meg kellekei vannak, es egy egy nagy munka befejeztevel ezeket a ladakat behanyjak a lakasba. Ezek altalaban koszosak, porosak is, ettol aztan az a szoba is, ahol a targyalo lehetne, vagy Steve igazi irodaja, ugy nez ki, mintha robbantottak volna.
A lakas kulonben harom szobabol all, a lepcson felerve egy kis eloszoba, ebbol jobbra es elore nyilik eyg ajto, a harmadik szoba pedig e ketto kozott talalhato. A furdoszoba is az eloszobabaol nyilik. Lenyegeben korbejarhato az egesz, mint nalunk egy egy regebbi tipusu lakas. A rendetlensegrol annyit, hogy a szobak kozott kis, keskeny folyosot hagytak, egyebken amerre nezek, mindenhol ladak, papirdobozok. Steve nevetgel, ugy mondogatja, nem tudom hol kellene kezdeni. Egyenlore en sem latom at, mit es hoyg kellene csinalni. Aztan megis ad valami fogodzot, legyen a kisszobaban az egyik polcsoron az elektromos dolgok keszlete, a masikon meg a mechanikus. Mondjuk egyszeruen minden, ami nem elektromos. Nos lassuk be, megiscsak egy norol van szo, hogy mi elektomos, es nem, az kisebb fejtorest igenyel. Egyenlore. Az eloszobaban egy nagyobb szekrenybe pedig a kapcsolokat szeretne gyujtogetni. Egesz kis kiallitasa van mar beloluk...
Egy darabig meg vartam, aztan mondtam neki, hogy menjen, es bizza ram, majd kitalalok valami rendszert, es lesz valami rendfele. Mondta, hogy majd Joe vesz meg polcokat, meg hogy o is visszanez majd, aztan adott lakbert, hogy adjam oda Billnek, a tulajnak, aki kulonben fodrasz, meg vegyek egy kis sutit a fodraszlanyoknak, mert o sosem tud. Jo.
Miutan elment, parszor korbejartam a helysegeket, aztan valahol elkezdtem. Dani kozben irt egy smst, hogy minden oke e, meg ilyenek, 11 korul egyszer leultem enni, meg pihenni, aztan del korul mar nagyjabol a kisszoba rendbe volt teve. Mikor Greg az egyik kisfonok atjott valamiert, jol elcsodalkozott, hogy ott mindnet meg lehet mar talalni. Delutan kettore a nagyszobaban is lehetett mar jarkalni, es harom nagy toronyban alltak a dobozok, varva hogy a szemetbe keruljenek.
Annyire elfaradtam, hogy gondoltam ideje ebedszunetet tartani, es atmenetm a boltba. Esett az eso, de most fel sem tunt, mert ugyis bennt kellett lenni... Vettem egy barackos tortat a lanyokank, aztan visszamentem. A fodraszat konyhajaban ucsorogtek, Bill szerintem ha egy nap levagja egy embernek a hajat, az mar egy jo nap volt, mindenesetre ebedeltek eppen. Odaadtam nekik a tortat, nagyon orultek neki, megkinaltak belole, beszelgettunk. Fel haromkor osszeszedtem a cuccomat, es elmentem Daniert. Steven is ott volt, kerdeztem tole, mikor megy az irdoaba, szerettem volna tudni, mit akar meg, mit csinaljak. Mondjuk a halom papirhoz a targyaloban eddig nem mertem hozzanyulni... Mondta, majd megy, biztos minden ok.
Dani eleg koszosan jott, meg faradtak is voltunk, hazamentunk lezuhanyozni. A csomagunkrol semmi hir, Judyek meg mar elmentek a Blue Mountainsbe. Pihenos programot terveztunk delutanra, meg filmnezest. Befestetuk a hajamat azzal a festekkel, amit tegnap vettunk, egeszen jol sikerult szerintem nem is latszik a kulonbseg, csak a tove vegre nem olyan sotet mint volt. Aztan vacsi, es megneztuk a Priscilla the queen of the desert c. filmet, jot mulattunk rajta, majd a szobankban a Muzsika hangja-t is.
Arrol, hogy Daninak milyen a munka, majd o ir, mert en nem tudok...
2004. november 5., péntek
2004. november 4., csütörtök
Elso nap a dolgozoban 4th Nov 2004
Csutortok Danikam, szegenykem fel hatkor kelt, iszonyu erdekes volt, ahogy a regi reflex, mint ahogy otthon amikor reggel felkelt es elindult a munkaba, most is beindult, es rogton azt mondtam neki, ne menj el! Azt valaszolta, hogy nemsokara jon, es nem is tart ez most sokaig...
Vegulis Dani elment, errol majd o reszletesen beszamol, en meg aludtam kb. kilencig. Mikor felebredtem, azt terveztem, hogy mivel szepen sut a nap, rendet teszek, aztan kimegyek valahova, es majd egyutt jovunk haza Danival. El is kezdtem rendebszedni a szobat, es talaltam egy csomo papirt, prospektusokat, meg a vagdosos fuzetbe, ami kozel sem volt meg keszen, ugyhogy valtozott a terv, mert nekialltam, hogy befejezzem. 11 korul lementem reggelizni, de Robin nem volt otthon, igy egyedul ettem, aztan vissza. Szerettem volna tullenni rjta, mire Dani jon, hogy ha van kedve, mehessunk valamerre. Nagyjabol ketto korul lettem keszen, de fel sem tunt, olyan volt, mint gyerekkoromban, amikor jatszottam, epitettem valamit, akkor sem tudtam felallni, hiaba ereztem ehseget, vagy ilyesmi. Mikor befejeztem, meg kupi volt, ugyhogy rendet csinaltam, meg kiszortam mindent amit szemetnek gondoltam, lenyegesen kevesebb kacatunk maradt igy. Dani fel negy korul jott, eppen keszen lettem mindennel. Robinnal osszefutott a kertben, kerdezte tole, hoyg nem latott-e, Robin mondta, hogy nem.
Dani lezuhanyzott, aztan elmentunk setalni. Vettunk hajfesteket, mert mar nagyon nem tetszett, hogy sotet a hajam tove, meg csipeszt, mert abbol kettot elhagytam. Az aruhazban mar mindenhol karacsonyfak vannak, meg karacsonyi muzsika szol, pedig meg csak november eleje van!!! Ucsorogtunk a folyoson, Dani az olemben fekudt, szegeny azert elegge elfaradt. Busszal mentunk haza egy megallot, a sofor nem tudta megmondani, hogy jo e nekunka Snape str. re ez a busz, es jegyet akart adni, mondtuk, hogy az van nekunk. Viszont otthon felejtettem, igy vegul jegy nelkul mentunk haza, de csak egy megallot. Otthon ennyire nem is szoktam lukasztani.
Mire hazaertunk, mar keszulodtek a barbecuehoz, Anita eppen visszaszaladt valamiert a munkahelyere, de Zsuzsi mar ott volt. A vacsora nagyon finom volt, bar Robint egy kicsit hianyoltuk, de lehet hogy azert ment be a szobajaba, mert magyarul beszelgettunk.
Judy csupa jo filmet hoz nekunk az iskolabol, es igy minden napra van avlami ausztral, amit nezhetunk, en nagyon elvezem, nem is tudtam, hogy pl. a Babe a kismalac, az is aussie.
Este a Sticktly Ballroom cimu filmet lattuk, egy versenytancrol szolo, humoros, de kemenyen szokimondo, vagy kpekimondo film. Nekem tetszett, es pontosan ez az, ami miatt nem volt kedvem a versenytanchoz egy ido utan... Aki nem latta, nezze meg!
Dani beszelt Stevennel, holnap megyunk egyutt, es majd Steve megmutatja az irodat, meg hogy mit csinaljak. Jobb ha egyutt megyunk, bar Steven nem akarta volna, hogy olyan koran menjek, de kocsi nelkul kisse messze lenne.
Zsuzsit Judy vitte haza, a film utan meg mindenki nyugovora tert.
Vegulis Dani elment, errol majd o reszletesen beszamol, en meg aludtam kb. kilencig. Mikor felebredtem, azt terveztem, hogy mivel szepen sut a nap, rendet teszek, aztan kimegyek valahova, es majd egyutt jovunk haza Danival. El is kezdtem rendebszedni a szobat, es talaltam egy csomo papirt, prospektusokat, meg a vagdosos fuzetbe, ami kozel sem volt meg keszen, ugyhogy valtozott a terv, mert nekialltam, hogy befejezzem. 11 korul lementem reggelizni, de Robin nem volt otthon, igy egyedul ettem, aztan vissza. Szerettem volna tullenni rjta, mire Dani jon, hogy ha van kedve, mehessunk valamerre. Nagyjabol ketto korul lettem keszen, de fel sem tunt, olyan volt, mint gyerekkoromban, amikor jatszottam, epitettem valamit, akkor sem tudtam felallni, hiaba ereztem ehseget, vagy ilyesmi. Mikor befejeztem, meg kupi volt, ugyhogy rendet csinaltam, meg kiszortam mindent amit szemetnek gondoltam, lenyegesen kevesebb kacatunk maradt igy. Dani fel negy korul jott, eppen keszen lettem mindennel. Robinnal osszefutott a kertben, kerdezte tole, hoyg nem latott-e, Robin mondta, hogy nem.
Dani lezuhanyzott, aztan elmentunk setalni. Vettunk hajfesteket, mert mar nagyon nem tetszett, hogy sotet a hajam tove, meg csipeszt, mert abbol kettot elhagytam. Az aruhazban mar mindenhol karacsonyfak vannak, meg karacsonyi muzsika szol, pedig meg csak november eleje van!!! Ucsorogtunk a folyoson, Dani az olemben fekudt, szegeny azert elegge elfaradt. Busszal mentunk haza egy megallot, a sofor nem tudta megmondani, hogy jo e nekunka Snape str. re ez a busz, es jegyet akart adni, mondtuk, hogy az van nekunk. Viszont otthon felejtettem, igy vegul jegy nelkul mentunk haza, de csak egy megallot. Otthon ennyire nem is szoktam lukasztani.
Mire hazaertunk, mar keszulodtek a barbecuehoz, Anita eppen visszaszaladt valamiert a munkahelyere, de Zsuzsi mar ott volt. A vacsora nagyon finom volt, bar Robint egy kicsit hianyoltuk, de lehet hogy azert ment be a szobajaba, mert magyarul beszelgettunk.
Judy csupa jo filmet hoz nekunk az iskolabol, es igy minden napra van avlami ausztral, amit nezhetunk, en nagyon elvezem, nem is tudtam, hogy pl. a Babe a kismalac, az is aussie.
Este a Sticktly Ballroom cimu filmet lattuk, egy versenytancrol szolo, humoros, de kemenyen szokimondo, vagy kpekimondo film. Nekem tetszett, es pontosan ez az, ami miatt nem volt kedvem a versenytanchoz egy ido utan... Aki nem latta, nezze meg!
Dani beszelt Stevennel, holnap megyunk egyutt, es majd Steve megmutatja az irodat, meg hogy mit csinaljak. Jobb ha egyutt megyunk, bar Steven nem akarta volna, hogy olyan koran menjek, de kocsi nelkul kisse messze lenne.
Zsuzsit Judy vitte haza, a film utan meg mindenki nyugovora tert.
2004. november 3., szerda
Es eladtuk az autot! Pihi! 3rd Nov 2004
Szerda. Reggel fisszafogott izgatottsaggal ebredtunk, mert jo esely volt ra, hogy eladjuk az autot, de azert sosem lehet tudni. Megreggeliztunk, aztan fel kilenc utan valamivel elindultunk. Meg kivettuk az utolso dolgokat a kocsibol (a kepeslapok kivetelevel, hathameg tovabb kell arulnunk), aztan elindultunk. Nem kalkulaltuk bele, hogy reggel ekkora dugo lesz, ugyhogy ket autoval egymas mogott araszolgattunk, mire odaertunk elmult negyed 10, uhogy en mar tiszta ideg voltam, mert egy ilyen talalkozorol mi nem szabad hogy elkessunk! Kinganak jeleztem, hogy menjen be egyenesen a parkolohazba, en meg mentem egy kort a kornyeken, hatha talalok parkolohelyet, aztan hogy ne huzzam az idot inkabb bementem en is a parkolohazba. Mikor odaertem lattam, hogy Kinga mar beszelget veluk, nagy ko esett le a szivemreol. Mondtak, hogy nem tudtak, hogy mi lehet, gondolkodtak, hogy esetleg a hotel elott beszeltuk meg... NA ekkor jott az alkudozas. Ugye mi 3950-et irtunk ki, a srac meg azzal kezdte, hogy 3100-ert megvennek. En ereztem, hogy csak a muszaj alkudni megy, es igazabol nagyon orultem volna a 3500-nak is (3250-ert vettuk), de vegul kisebb huzavona utan megegyeztunk 3550-ben. Kinga szerint olyan feher voltam, meg ugy neztem ki, mint aki mindjart rosszul lesz. Renyleg feszult voltam, de nem azert mert kevesert adjuk el, hanem mert annyira drukkoltam, hogy sikeruljon vegre mgeggyeznunk. Alku utan felmentunk a piac irodajaba, es mondtuk, hogy akkor ok megvennek a kocsit. Mondtak az irodaba, hogy szuper, de a papirmunka elott intezzuk el az anyagiakat, aztan segitenek kitolteni mindent. Kinga lent maradt a kocsinal kipakolni a kepeslapokat, meg kisimitani a pokrocot ;-), en meg felmentem az irodahoz es ott vartam a vevoket, hogy kivegyek a penzuket. Szerencsere sikerult megoldaniuk a kartyalimitek ellenere, hogy kivegyek az osszeget. Uhogy odaadtak a penzt. Aztan kitoltottuk a papirokat, meg elmondtak, hogy mit kell kinek postan feladnia. Nekunk is ugyanezeket kellett csinalnunk. Aztan meg akartuk keresni Kingat, meg a kocsit, hogy odaadjuk nekik a kulcsokat. Csakhogy Kinga mar nem volt azon az emeleten, ahol a kocsikat aruljak. Kis keresgeles utan a van-t megtalaltuk, de Kinga nem volt ott, es mindket kulcs nala volt! Uhogy rohangaltunk az epuletben vagy 10 percig, a holland lanyt otthagytuk a kocsinal, hatha odamegy Kinga. A fiu jott velem, nem akart egyedul hagyni addig, mig meg nem kapja a kulcsokat. Eszembe sem jutott addig, de teljesen igaza volt. Jo trukk lett volna. Aztan vegul meglett Kinga. Kinyitottuk az autot, elmondtunk meg nekik minden aprosagot a kocsival kapcsolatban (hol az ablakmoso tolto, hol az aksi...), aztan egyutt elmentunk a postara feladni a papirokat. Aztan elbucsuztunk toluk. Kinga nagyon szomorkodott, mint minden elvalasnal, nekem nagy ko esett le aszivemrol, ujra szabadok voltunk. Elmentunk a bottle shop-ba (csak kulon italboltban lehet alkoholt venni) es vettunk egy rekesz sort, hogy eleget tegyunk kotelessegunknek, es minden vevore varo tulajnak adtunk egy sort. Aztan elbucsuztunk es magunk mogott hagytuk a parkolot.
2004. november 2., kedd
Autoszerelo 2., autopiac elso nap 2nd Nov 2004
Kedd. Reggel koran keltunk, mert 9-re beszeltuk meg Mattel a talalkat. Odaertunk idoben, es kb 10 perc alatt megnezegette amit megakart, es aztan mar irta is a papirt. Ha hibatlan a vizsgalat, akkor rozsaszin cetlit adnak, nekunk olyat nem tudott adni, mert a szelvedonkon van egy repedes, meg a hatso lengescsillapitot kicsit gyengenek talalta, de egyebkent nem irt semmit. Ez teljesen oK volt, mert ezzel nyugodtan ki lehet menni a piacra. Es az igazsag az, hogy egy 13 eves auton mar mindig lehet olyan dolgokat talalni, amit egy 10-15 ezer kmes ut elott kicsereltetnel. A hatizsakosok viszont kevesbe finnyasak, ha elromlik legfeljebb akkor kicserlik. Ugyhogy a papirunkkal mentunk egyenesen a piacra. Be kellett jelentkezni, befizettuk a havi 85 dolcsit, megkaptuk a beleponket, amivel egy hetig barmennyit parkolhatunk itt, aztan lementunk. Eloszor kicsit megszeppenve acsorogtunk, aztan lassan kezdtunk megismerkedni az emberekkel. Vevok csak szallingoztak, 10 percenkent jott talan valaki. Aztan kb fel oraval a megerkezesunk utan jott egy holland par, akik legalabb megneztek a kocsit. Igazabol annyira megneztek, hogy vegul elvittem a sracot egy probakorre. Egy dolog volt a kocsival kapcsolatban, ami miatt aggodtam, ez pedig az, hogy neha az inditasnal csak krakogott, de nem indult be, es ilyenkor egyszer-ketszer ujra kellett probalkozni az inditassal. Remeltem, hogy nem pont most fogja produkalni, mert nekunk is az utan jelentkezett, hogy megvettuk, es nem lett rosszabb az ut soran, uhogy igazabol nem nagy gond, csak nehez ugy eladni, ha nem akar elindulni az auto. Felvezettem a parkolo bejaratahoz, aztan odaadtam a sracnak, mert azt mondta, hogy nemreg volt irorszagban, es ott vezetett jobbkormanyos autot. Az eleje azert kicsit docogosen indult, a szokasos index helyett ablaktorlot is eljatszotta. Megjegyezte, hogy laza a kormany, amit tudtunk, mert egesz uton ilyen volt, de mondtam, hogy hozza lehet szokni, ami igaz is. Vegul egy 10 perces menet utan visszamentunk a parkoloba, kozben Kinga elbuvolte a srac baratnijet, uhogy ugy tunt tetszik nekik. Persze jott az eladok remalma, a `meg vegiggondoljuk, majd visszajovunk` mondat. De hat mit lehet tenni. Uhogy tovabb ucsorogtunk, vartunk. Volt meg egy-ket ember, de semmi komoly. Kozben elkezdodott a Melbourne Cup loverseny elokeszuleteinek kozvetitese. Mint kiderult ez a vilag egyik legnagyobb es leghiresebb loversenye, ami miatt szinte mindenhol az emberek hamarabb hazamennek a munkabol! Lent a piacon volt egy TV, uhogy en elkezdtem nezni a kozvetitest. A nagy futam indulasa elott 5 perccel jott az egyik nemet srac, aki egy LandCruisert akart eladni, hogy jobbl esz, ha megyek a kocsihoz. Visszajottek a hollandok, hogy a hostejukben van egy no, aki azt mondta nekik, hogy megnezi a kocsit, mert kicsit ert hozza, es hogy elvisszuk-e oda. Vegulis miert ne, csak nem ertettem, hogy mit tudhat egy no a hostelben... Bebizonyosodott az aggodalmam, a no azert hitte, hogy ert hozza, mert a ferje autoszerelo... Megnezte a trivialis dolgokat (olaj, gumik...), amik tenyleg jok, aztan a hutovizet akarta megnezni, de szerintem meg eleteben nem csinalt ilyet, es kinyitotta a forro motorban! Froccsent is a viz mindenfele. Szerencsere nem egette meg magat, de rohant jajongva torulkozokert, hogy kitorolgesse a kocsit... Kozben elkezdett esni az eso, es szerintem alapvetoen jokat mondott a kocsirol. Mar csak egy dologgal riogatta meg a vevoinket, hogy a Western Australiaban (az egyik allam) regisztralt kocsik atiratasahoz el kell menni WA-ba, ami a kontinens masik fele, merthogy megvaltoztak a szabalyok. Mondtuk nekik, hogy mi is elinteztuk, de azert lecsekkolhatjuk az autopiacon. A WA-ban regisztralt kocsik egyebkent a legnepszerubbek a hatizsakosok kozott (ezzel egyutt sok nem ott lett regisztralva) mert olcso es semmi muszaki vizsgalatot nem igenyel! Visszamentunk a piacra es megkerdeztuk, ok meg megnyugtattak, hogy amit a no mond az bullshit, semmi gond az atiratassal. Csak sajna mar mindenki elment a pubba a loversenyt nezni, uhogy holnap reggel menjunk vissza es akkor nyelbe uthetjuk az uzletet. Megbeszeltuk a hollandokkal a masnap reggel kilencet, aztan elkoszontunk. Biztos ami biztos meg vartunk 5-ig, hatha jon valaki mas erdeklodo is, de nem volt semmi komoly. Ot korul leleptunk es elmentunk Stevekhez a kocsiert. Benzinnel gond nelkul indult, Stevvel talakoztunk meg a haz elott, aztan mentunk vissza Judyekhoz. Este a Judyekkal videoztunk, mert Judy hozott a sulibol nehany ausztral filmet, amit muszaj megneznunk. Ja, es Judy mindenkinek vett sorsjegyet a loversenyre, es Kinga lova nyert, ugyhogy kapunk kis ajandekpenzt!!! Ma este a Strictly Ballroom-ot neztuk meg, ami nagyon tetszett mindkettonknek. Egy kicsit szurrealis film egy tancos kozegrol, ahol a fiatal tronorokos (a mindenki altal csodalt paros fia, aki a legnagyobb tehetseg) nem akarja a szigoruan szabalyos tancot jarni, hanem a sajat utjat keresi, es ratalal egy spanyol bevandorlo flamenco tancos lanyara, akivel vegul a tokeletes parost alkotjak, kozben feny derul a mult rejtelyeire is... Erdemes megnezni! A masnap reggel sikereben remenykedve mentunk aludni.
2004. november 1., hétfő
Autoszerelo, varakozas, Steveek 1st Nov 2004
Hetfo. Ezt a naploreszt ket es fel hettel kesobb potoljuk be, epp Bangkokban vagyunk, uhogy kicsit hianyosabb, mint lehetne. Az biztos, hogy Judyeknal ebredtunk, reggel mostunk, hogy az agynemu, meg a takaro, meg minden tiszta legyen az eladashoz. Reggeli kozben felhivtam Matet (az autoszerelo), hogy mikor tudjuk elvinni a kocsit egy biztonsagi vizsgalatra, merthogy ez kell az eladashoz. Azt mondta, hogy aznap mar nem megy, uhogy vigyuk oda masnap reggel. Az eladashoz az autopiacnak meg kell mutatni a biztonsagi vizsgalat papirjat. Az nem erdekli oket, hogy mi van rairva, de az eredmenyt ki kell rakni a szelvedore, hogy a vevok lassak az esetleges hibakat. Szoval lelombozodtunk, mert mar ma du ki akartuk vinni a kocsit a piacra, hogy minel hamarabb elkezdjuk eladni. Ugy terveztuk, hogy en kedden elkezdek dolgozni az epitkezesen. Hogy ne kelljen varni Mattre, inkabb elvittuk egy masik szerelohoz, akit a telefonkonyvbol neztunk ki. A szerelo vegul elkuldott minket egy benzinkut melletti muhelybe, hogy ott gyorsan megcsinaljak nekunk. Mindketto ott volt a Kingsford Junction es az Anzac Pde kornyeken. A muhelyben a szerelo mogorvan mondta, hogy szalljunk ki, aztan elvitte a kocsit egy korre, meg nezegette egy kicsit, es se szo se beszed megirta a papirt. A papirra vagy 6 hibat felirt, ugy kezdte a szoveges reszt, hogy Brake test failed! Azaz a fekekkel van valami... Mikor kerdeztem, hogy mi veluk a gond, akkor felvallrol kozolte, hogy nem tudja, a gep mondta, ahhoz neki jobban meg kene neznie. Es kb. uezt mondta minden hibara. Kifizettuk a 27 A$-t erte, aztan lemostuk a kocsit. Vegul kezi geppel mostuk, meg porszivoztuk, egesz szep lett a vegere. Ezutan hazamentunk sopankodni, hogy most mi legyen. Vegul ugy dontottunk, hogy masnap elvisszuk megis Mathez, es megnezzuk, hogy o mit mond. A visszapillanto tukor viszont meg mindig nem volt fent a kocsin, uhogy elmentunk a bevasarlokozpontba, hogy vegyunk csavart, vagy valamit a rogziteshez. Sikerult venni egy olyat, ami nem jo a lyukba... Ugy dontottunk, hogy megprobalkozunk a ragasztoval, aztan legfeljebb veszunk egy szelvedore ragasztosat. Este hatra hivatalosak voltunk Stevenekhez vacsira. Mikor odaertunk csak Isabella volt otthon, meg ot ismeretlen, Mandy rokonai. Kicsit fura volt a joleso otthonos csaladi hangulat helyett idegeneket talalni a hazban. Az elejen kicsit feszelyezettek voltunk, mert meg le sem tudtunk ulni, mert nem volt hely. Aztan lassan megerkezett a csalad, bar mint kierult Mandy Brisbaneben volt aznap, uhogy csak este 10 korul ert haza. Vegul Steven csinalt barbecuet vacsorara, meg dumaltunk, es vegul azert a rokonokkal is megbaratkoztunk. Aztan mikor Mandy hazaert helyreallt a rende, beszelgettunk, es megbeszeltuk, hogy hetvegen hosszabban folytatjuk, mert majd atkoltozunk, ha Jutkaek elmenennek Leuraba. Stevennel megbeszeltem, hogy csak csutortokon megyek dolgozni, mondta hogy nem gond. Kb ejfel volt, mikor hazaindultunk, es ugye vinni akartuk a Steve kocsijat, hogy ha kesobb dolgozni akarok, Kinga meg kocsit arul, akkor legyen ket autonk. Mikor odaadta a kulcsot Mandy unokaoccse mondta, hogy menjunk vele rogton tankolni, mert mar alig van benne benzin. Hat annyira nem volt, hogy el sem indult. Uhogy Mandy elvitt minket harom benzinkuthoz, hogy hozzunk benzint, de egyik sem volt nyitva! Itt ritkak az ejjel-nappali benzinkutak! Uhogy megis csak a Vanettel mentunk haza, gondoltuk majd holnap eljovunk erte. Ezutan indultunk haza, uhogy jo keso volt mire elaludtunk (kb 35 perc az ut kocsival Judyekig).
2004. október 31., vasárnap
Peti 18., mi meg vissza Sydneybe 31st Oct 2004
Vasarnap Hat ora alvas utan nem ereztem semmi vagyat arra, hogy barmit is csinaljuk, Dani felajanlotta, hogy rugjunk ki a hambol, es igyunk egy kavet, vagy egy kakaot valahol. Azt hittem, hogy kirugni a hambol valami szokatlant jelent, es esetleg keresunk egy tengerpartot egy kavehazzal, es elucsorgunk, nezzuk a vizet, ilyesmi. Dani ezzel szemben minel elobb szeretett volna a lehez jutni, emiatt a benzinkutakra fokuszalt, mait nem ertettem, mivel nem beszletuk meg. Viszont egy ido utan jo ehesek, meg szomjasak is lettunk, raadasul meg veszekedtunk is ezen a felreertesen, azt hittem mar sosem lesz jobb a kedvunk. Azert szerencsere lett, es meg is reggeliztunk, es reszemrol bocsanatot is kertem. Valami nagyobb varosban voltunk, es ugy tunt, ez mar Sydney elovarosa, nem is voltunk messze, ugy 120 kmre. Azert inne odajarni dolgozni meg mindig huzos... A parton, ahol egy parkoloban ettunk egy bacsi belezte eppen a halait, es ujra lathattuk, ahogyan a pelikanok acsorognak, es turelmesen, fel szemmel a siralyokra koncentralva varjak a kajat. Egy darabig meg neztuk oket, aztan a bacsi keszen lett, es elment a dolgara. Mi meg a mienkre, jelesul visszpillantotukornezobe. Az egyik nagyobb autosboltban 40 dollarert lehetett komplett tukrot kapni, olyant, amit a szelvedore lehet ragasztani, de ez nem tunt jo megoldasnak, a repedes miatt a szelvedonkon. Inkabb valami csavrt keresett Dani, amit ugy is lehet hasznalni, hogy a masik oldalrol nem tudunk hozzaferni a csavarhoz... Bonyolult, nekik nem volt, atmentunk egy masik, praktiker jellegu helyre. Az informacional megkerdeztuk a kisasszonyt, hol talalunk hasonlot, es legnagyobb megdobbenesunkre azt valaszolta, hogy felhivja a bacsit a reszlegen, majd tarcsazott, es mosolygos hangon elcsevegett valakivel, aztan azt mondta induljuknk el, es egy pillanat mulva egy idosebb pasas integetett a megfelelo sor elejen, hogy odatalaljunk, majd segitett... Hat ilyen otthon nincs.
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...
A csavar, amit vettunk jo lett volna, ha a menet nem lett volna tul gyenge, Dani haromszor ment vissza, de sajnos nem tudtuk vegul megcsinalni, bar az otlet jonak tunt. Eleg faradtak voltunk az ejszaka miatt, es lassan del fele kozeledett, igy aztan ugy hataroztunk, inkabb elindulunk Sydneybe, akkor koran odaerunk, es meg delutan ki tudunk menni az autopiacra korbenezni az arakkal kapcsolatban, meg megerdeklodni, mi a teendo.
Felhivtuk Jutkat, orult nekunk, mondtuk, hogy kb fel egyre leszunk naluk. Az ut egeszen ismeros volt, nagy sziklaba vajt uton mentunk, es egyre tobb kisebb nagyobb obol folott mentunk at hidakon. Felelmetes mennyi viz van itt mindenhol. Es sutott a nap, es meleg volt, erezhetoen melegebb, mint ket honapja, mikor elindultunk innen. Varostablak kovetkeztek, Sydney mar csak 22 km, furcsa erzes volt, hogy ez van legfelul, es valami mas van 200kmre, ahova mar nem megyunk el most. Kicsit szomoruak is voltunk, meg ujra bele kell majd szokni abba, hogy munka van, nem szabadsag, megha masfajta munka is ez, mint otthon. A varosban enyhe forgalom, nem igazi vasarnapi, inkabb hetkoznapra emlekezteto, aztan hirtelen meglattuk a belvaros orias felhokarcoloit, meg a Harbour Bridget, ezt a hatalmas vasszerkezetet, ami megis inkabb kecses, mint robosztus, bar ez csak az erzes...
Minden gond nelkul betalaltunk a varosba, at a hidon, le a Viktoria Street fele, es egeszen Kingsfordig. Judyek a kertben tettek vettek, mikor odaertunk, beszelgettunk kicsit, aztan ebed, majd odaadtuk Judynak a szulinapi ajandekot. Szerintem tetszik neki, en biztosan orulnek ilyen ajandeknak. Ja egy haromkepes sototbarna kepkeret, a vizesesekrol az Atherton Tablelandbol.
Kipakoltunk a kocsibol, a szemelyes cuccainkat fokepp, mert szerettem volna, ha a kepeslapok maradnak, amig le nem adjuk, mert igy igazan otthonosan nez ki. Egy kicsit osszeszorult a szivem, amikor keszen lettunk, mert megiscsak ez volt lakasunk ket honapig, es mar nem alszunk benne tobbet. azt terveztuk, hogy a Kings Crossra megyunk, megerdeklodni a teendoket. A parkolo mit sem valtozott ennyi ido utan, lementunk megnezni az arakat. Hat, igazabol nem tul fenyes a helyzet, ilyen van, mint a mienk, amiben csak agy van, konyha nincs, negyezer folott nincs kint, viszont eleg sok a stationvagon, vagyis a kombi auto, amihez sator van, es ezek haromezer korul vannak. szoval az arrol meg majd gondolkodunk, valoszinuleg lejjebb kell menni, mint 4200.
A bejaratnal, az irodaban erdeklodtunk, mit tegyunk, el kell vinni biztonsagi ellenorzesre a kocsit, aztan ha megvan a papirunk rola, akkor lehet jonni. Vasarna kicsit eselytelen, hetfo a kovetkezo alkalom, de mindegy, meglatjuk Mat a szerelo mikor er ra, remeljuk holnap reggel oda lehet menni, es akkor minel elobb elkezdhetjuk arulni.
Este judyek vendegsegbe mentek, igy egyedul voltunk, mikor hazaertunk, az olcso kartyaval felhivtuk Mariekat, Petit szerettuk volna fewlkoszonteni, de nem volt otthon. Nagyon nem lepodtunk meg. Azert kaptunk egy szamot, ahol vegulis elertuk, es felkoszontottuk. Kivancsi vagyok, mikor er oda az ajandek, es fog e tetszeni neki. Mert ezt kihagytam direkt a naplobol, Brunswick Headsnel postaztunk egy levelet, csinaltunk egy konyvjelzot neki, es elvileg 5 nap alatt erkezik meg, azaz majd kedden. Meg delutan felhivtuk Matet a szerelot, hogy holnap reggel el tudja e vallalni a kocsit, de sajnos csak keddet tudtuk vele megbeszelni, ami azert nem tul jo hir, mert akkor Dani csak szerdatol tud majd dolgozni. Majd keresunk itt a kozelben valakit...
2004. október 30., szombat
Nelson Bay, ejszakai amokfutas 30th Oct 2004
Szombat A temetes abbol allt, hogy talaltam egy kepet, amit kivagtunk, es a kocsi hata mogott elastuk. Tettunk bele levelet is, es korberajzoltuk...
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.
Port Stephens Sydneytol kb ket es fel, harom oranyira van csak, egy nagy obol, sok kisebb telepulessel, meg tengerpartokkal. Mivel szepen sutott a nap, arra gondoltunk, hogy pihenos napot tartunk, Dani pecazik, en meg nezem. Nelson Baybe mentunk eloszor, ami az obol eszaki csucsaban van, azt irjak rola, hogy ezen a helyen is sok delfint lehet latni. A turista informacioban talaltunk is egy rakas utat, a masfel orastol a negy orasig, kajaktol a luxushajoig, es mind delfinnezobe ment. Nem lelkesedtem tulsagosan a penzkoltesert, meg azert sem, hogy sok zajos emberrel toltsuk az utolso napot, azert hoztunk prospektust, hatha meggondoljuk magunkat. a pecazashoz meg vennunk kellett csalit, meg sulyt, mert tegnap a viz elvitte mindet. A szemkozti boltban kaptunk mindent, kiveve az engedelyt, amire itt szukseg van. A kikotoben lehetett beszerezni, odamentunk. Az iroda igazabol egy utakat arulo hely volt, ket fiatal vart valakiket, akikkel kimehetnenek katamarannal. Daninak inkabb kis csonakot berelni lett volna kedve, ami 55be kerult, de ha negyen vagyunk ra, akkor mar megeri. Kerdezte az embert, aki arulta a jegyeket, hogy merre lehet menni a csonakkal, de nem messzire, igy lemondtunk rola. Arra, hogy lehet e latni delfint a partrol, azt felelte, hogy nem, csak a hajorol, mert messze be kell menni a tengeren. Persze, mert neki ez az uzlet. Majd meglatjuk.
Engedelyvasarlas, aztan irany valamelyik beach. Olyan nyamvadtul erztuk magunket mindketten, Dani mondta is, hogy neki kizarolag kockazni lenne kedve, azt is csak a kocsiban. Ehhez alkalmazkodva kerestunk egy dombot, ahonnan ket lepes a tenger, megalltunk a parkoloban, kinyitottuk a csomagtartot, es igy jatszottunk, pazar kilatas mellett.
Eppen elment a napocska, amikor ugy dontottunk, megis kimereszkedunk a partra egy kicsit, hatah meg jolesne a napozas. Kicuccoltunk, aztan 10 perc mulva sottebbnel sotetebb felhok jottek, ugyhogy visszahurcolkodtunk.
A horgaszashoz ez a part nem tunt idealisnak, kerestunk inkabb egy masikat. Egy viztisztito mellett, teljesen eldugott kis oblot talaltunk, sziklakkal, homokos uttal. Nehany helyi a fourwheeldrivejat itt probalgatta, aztan egy crossmotoros is rodeozott. Dani meg nem fogott semmit. Nagyok a hullamok, mondta, mikor masfel ora mulva visszaert. Annyire tetszett a nyugi, hogy maradtunk delutan, jatszottunk, sziesztaztunk, ettunk. Mivel nem tudott fogni semmit, meg visza akart menni a kikotobe, mert a nemtulbaratsagos ficko azt ajanlotta neki. Mivel azonban elegge benne voltunk mar a delutanban, javasoltam, hogy majd inkabb keressunk egy kempinget, es aludjuk itt, nem szeretnek megint ramenni valamire...
A kikotoben, ahol eleg sokan horgasztak eleg nagy hajoforgalom volt, pedig mar jocskan a delutanban voltunk, es megint lattunk delfint, igaz csak egyet, es azt is csak haromszor kibukkanni, de nem kellett hajoval menni utana!!!
A naplemente elott kicsivel osszeszedtuk magunkat, es elindultunk szallast keresni. Egy olyan obolhoz mentunk, ahol meg nap kozben nem jartunk. A kemping hiper szuper volt, csak eppen 30 dollarba keult, amennyit meg eddig soha sehol nem fizettunk. Ezert ugy hataroztun, megcsinaljuk a vacsorat, aztan keresunk valami ingyenhelyet. A part fuves reszen barbecue helyek, ketto, asztallal, az egyiknel egy csalad sutogetett, harom kisfiu, meg a papa. A legkisebbet a nagyobbak allandoan felloktek, de meg se nyekkent. A halaszok eppen tisztitottak a fogast a part mellett egy erre kialakitott csapos asztalnal, es egy rakas pelikan varta, hogy leessen valami bensoseg. Ugyanis a pelikan nem tud halaszni, csak elszedni mas fogasat. Dani elment lefotozni oket, en meg kozbe a szellel harcoltam, hogy ne fujja el a langot a fazekam alol. Ahogy a nap ment egyre lejjebbb, kookaburrak erkeztek, es ultek a jelzotablakra, meg nehany asztalra. Ujabb fotok, aztan nagyon orultem, amikor Dani vegre megjelent, mert egy kicsit mar hideg volt. Elmentem megmosakodni, es nagy oromomre zuhanyzo is volt a mosdok mellett, es az sem rontotta el az oromomet, hogy csak hideg viz volt benne. Mire lezuhanyoztam, keszen lett a vacsora, es egesz vegig a kookaburrak kacagasat akartuk felvenni a kep melle, mert az is lehet am!
Kemping hijjan ujra utnak indultunk, es jo sokat metunk, vagy egy orat a sotetben, es meg mindig sehol semmi. Mar egynehany helyen megneztuk kinunkban a kempingeket is, de csak olyanokat talaltunk, amik be voltak zarva. Sot nehany kiiras ellener nem is volt kemping, legalabbis ahol kerestuk, biztosan nem. Dani elegge faradt volt mar, es szokatlanul hisztis is, ugyhogy en vezettem tovabb egy ido utan, mert neki mindegy volt hogy hol, csak alljunk mar vegre meg. Legalabb nyolc ora volt mar...
Vegul egy Swansea nevu faluban meglattam egy kempingtablat, es megprobaltam megtalalni, de ez sem sikerult. az uton volt egy iskola, ami korul eleg szeles volt az utca, itt megalltam, mert nem volt mar kedvem vitatkozni azon, hogy miert nem szeretek az utcan aludni. Dani azt akarta tudni ugyanis, hogy miert nem szeretnek itt maradni, es nem ertette meg, hogy ez csak egy erzes, es nem tudom megmagyarazni. Olyan pont, mint nem bezarni az ajtot ejszakara. Ot ez sem zavarja kulonosebben, en meg minden kis zajra felebradek ilyenkor. Megalltam hat az utcaszelen, es hatramentunk lefekudni. Nem messze egy kocsma volt, ahonnak jottek mentek a nepek, neha hangosabban, neha csendesebben. Senki nem akart zargatni bennunket, en megsem tudtam aludni. Egy ora tajban, amikor ujabb zajt hallottam, felemeltem a fejem, erre Dani is felebredt, es kerdezte, mi a baj, mire elsirtam magam, reszeben a faradtsagtol, reszben a tehetetlenseg erzesetol, hogy tenyleg nem tudom megmondani mert, es kesz. Ennyi eleg volt neki, mondta, hogy azonnal megyunk, keresunk egy rendes helyet. Eloremasztam, es kozben letortem a visszapillantotukrot, erre meg jobban sirtam, Dani meg negyon szomoru volt a siras miatt. Igy indultunk tovabb meg vagy 50kmre levo alvohelyre. A Pacific Highway a regi ut, azota van egy nagyobb freeway is, mi a regebbin mentunk. Erdekes volt, meg bosszanto hogy a varosok nem kozelseg alapjan vannak kiirva, hanem nem tudom hogyan, volt olyan keresztezodes, ahol egyaltalan semmi nem utalt arra, hogy nekunk merre kellene menni. Aztan arra gondoltam, hogy lehet hogy csak akkor irjak ki, ha el kell kanyarodni. Mindenesetre megtalaltuk az utat is, es az alvohelyet is, vegul kiderult, hogy ez az a hely, ahol miutan elhagytuk Sydneyt, mar delutan szunditottunk egyet, mert faradtak voltunk. Orultem a helynek, meg hogy vegre alhatok, mar fajt a fejem a faradtsagtol. Ket ora elmult mar ekkorra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
