2004. október 9., szombat

Pillangok, tavak 9th Oct 2004

Szombat A benzinkutnal egesz ejjel egy arva lelek sem volt, es nemcsak hogy a villanyokat oltottak le, de meg forgalom sem volt, olyan nyugis ejszakank volt, mint egy kihalt reten. Ebredes, szedelozkodes, reggeli. Ugy emlekeztem, hogy kilenckor nyit a pillangos hely, de mar kicsit korabban odaertunk Kurandaba, ebbe a csinos kis faluba, ahol egy lelek sem jarkalt meg. Dani olvasgatott, en a rengeteg papir prospektus szelektaltam, hogy maradjon meg hely nekunk is a kocsiban. Kilenc utan kicsivel kezdet gyanussa valni, a sehol senki, megneztuk hat mi ujsag. Persze hogy 10kor nyitnak, sebaj, igy egy kis csavargasra is maradt ido. A faluban minden nap vasar van, a helyiek munkaibol lehet venni mindenfelet, pl van egy francia festo, itt el mar egy ideje, es nagyuzemben masolja sajat munkait. Aztan egy sor ekszerbolt a kornyek opaljaival, es persze rengeteg ajandekbolt, mindennel, amit itt gyartani tudnak...
Vegigneztuk, aztan indulas a pillangokat megnezni. A Butterfly Sanctuary 1987ben nyitott, es mar akkor a rekordok konyvebe kerult, mint a vilag legnagyobb lepkehaza. Valoban fantasztikus mennyi kisebb, nagyobb pillango van itt, es nem utolsosorban a kek szinu Ulysess, akit lehetetlen lefenykepezni. Mivel olyan csillogoan kek a hata, vonzza a ragadozokat. Amikor leszall egy levelre, becsukja azonnal a szarnyait, igy viszont csak egy nagy barna lepke. Amikor repul, olyan gyors, hogy nem lehet szemmel kovetni... Szoval kihivas a fotozasa.
Egy nagyon kedves holgy mutatta meg hogyan elnek, esznek, szaporodnak a pillangok, es egy halom infoval latott el bennunket, nekem marmar sok is volt talan, de lenyugozott a tudasa ezekrol a repulo csodakrol.
A lepkenezes uatan irany a Lake Tinaroo, ahol hideg viz, es lubickolas vart, ide terveztuk az ejszakat is.
Utkozben Mareebat ejtettuk utba, ahol szombat leven eppen vasar volt, de delet utottek, es mindenki szedelozkodott mar. Azrt meg sikerult egy kis banant, meg egy ananaszt beszerezni. Kifele menet vettunk meg egy kis fagyasztott mangoinyencseget, aztan visitorcentereztunk, mert internetre volt szuksegunk. Ket nagyon kedves neni igazitott utba, beszelgettunk veluk kicsit, aztan vettunk, meg belyeget a kepeslapokra haza, aztan a varosba mentunk. Az internetes hely egy etterem hatso reszeben talalhato, a legkondi alatt. Jol esett volna, ha nem minusz fookat csinal, de igy egy kicsit tulzasnak ereztuk. Mindegy, az otthoniakert mindent.
Mareebabol a tohoz igyekeztunk, egyreszt a meleg miatt, masreszt az ehsegtol hajtva. Ez egy mesterseges to, egy gatat epitattek, aztan felduzzasztottak a teruletet, ma egy nagy, szepen tagolt kedvelt pihenohely. A parton megfoztuk az ebedunket jol benne a delutanban, majd szallas uatn neztunk. A konyvunk nem jelolte igazan erthetoen merre is keressuk az ingyenes szallast, ezert keringtunk egy jo darabig.
Vegul egy helyi igazitott utba, mondta, hogy a betonozatlan uton kell mennunk es arra lesznek a capsiteok, nehany dollart kll fizetni, es maradhatunk. A platypus nevre hallgato helyen sokan toltottek a hetveget, tobbek motorcsonakkal felszerelkezve, vizisiztek a tavon. Boritekban kellett kifizetni a 8 dollart kettonknek ennyi volt a szallas, de lehetett kartyaval is fizetni, mi ezt valasztottuk, mert nem volt eleg apronk. Nagyon tetszik ez a rendszer...
Dani furdott, aztan horgaszott, en kozben ragasztottam az elmaradast a fuzetbe. Fuzet raktunk naplementekor. A mosdoban nem volt aram, ihgy zseblampanal mosakodtunk, de ehhez elobb ki kellett lakoltatni egy kis bekat, aki pancsolt a mosdoban. Remeltem csak, hogy kigyok nincsnek, de nem talaloztunk veluk.

2004. október 7., csütörtök

Pihi, tengerparttal 7th Oct 2004

Reggeli utan nagy lendulettel indultunk utnak, hogy megnezzuk a kornyek elso szamu nevezetesseget, a Tjapukai Aboriginal Cultural Parkot. Itt mindenfele csodaeloadasokban lehetgyonyorkodni, es okosodni a helyiek tortenetebol. Kb 20km re talalhato a satortetos park Cairnstol, de 10km utan mindketten egyszerre dontottunk ugy, megsem akarjuk ma ezt, annyira faradtak, es telitodottek voltunk a rengeteg elmenytol, hogy nem tudtunk volna figyelni, befogadni, ugy pedig semmi ertelme nincs az egesznek. Kerestunk hat egy csinos kis beachet pihengetes vegett. Cairns folott legalabb 5-6 kisebb part van, a varosban ugye egy sincs, csal setalgatos. A ... beach partjan legalabb harman voltak mar amikor odaertunk, plusz a vizimento kislany, jellegzetes sarga piros ruhaban, a surfdeszkajaval. Epp a zaszlokat rakta ki a partra, amik jelzik, hol lehet, es hol veszelyes a furdozes. Szerencsere a tabla szerint minden van, amit csak el lehet kepzelni, krokodil, meduza, capa... A zaszlok kozott azonban ki van feszitve a halo, igy ott teljesen biztonsagos a furdozes.
Kipakoltuk a nagy takaronkat, fuzetet, ujsagot, es elveztuk a semmittevest. Egy ora mulva bementunk a vizbe is, nagyon kellemes volt. Del korul kisse ehesen mar gondolkoztunk mi legyen az ebed, egyikunk sem volt igazan ehes. Megszavaztuk, hogy fagyit vegyunk, meg sargadinnyet. A parthoz tartozo kis falu bevasarlo kp.jaban talaltunk iga abct, (ez viccesen nez ki igy), vettunk ket kilo feketesarga fagyit, ez itt a tesco szint, olcso is, de szerintem nem rossz.
Kifele menet talaltunk egy fodraszatot, es vegre legyantaztattam a labam!!! :-) Dani mondta, hogy lehet, a mai napi ajandekom ez volt.:-)
Cairns fele egy lehajyonal puttonyos autobol arultak a gyumit, vettunk dinnyet, banant, paradicsomot. Dano banatara nincs meg mangoszezon, majd egy honap kell meg hozza. Sajnos addigra mar epp nem leszunk ittt, de majd Thaifoldon biztosan bepotoljuk a lemaradast.
Visszaerve a varosba, meg nem a belso reszen vannak olyan parkolok, amik a part menten ingyenesek, itt alltunk meg, es szep tiszta asztal mellett ettuk meg az ebedunket. Kozben arrol beszelgettunk, miert nem lehet fagyit enni ebedre. Hamar rajottunk, nagyon gyorsan eltelik vele az ember, aztan gyorsan meg is ehezik...
A part menti setanyon kis kavezo, jobbra es balra tole jatszoter, kb 100 metereen kersztul, szinesre fesztve a jarda, kis szokokutak csak ugy a foldbol, maszoka, hinta, es minden tengeri herkentyurol kis mozaikok, hadd tanuljon a gyerek! Nagyon tetszett nekem.
Ejtozes folytatasa a kocsiban, aztan irany az olcso internet access. Siekrult harom orat tolteni itt, lassan sotetedesnek indult, Dani meg utotte a billentyuket, amikor nekem mar golyozott a szemem, kimnetem setalni egyet, az ajtoban belebotlottam Josephbe, a szakacsunkba. Nagyon orultunka talalkozasnak, invitalt, menjunk este sorozni, merrt Heidi szabadsagat unneplik a nepek. Mondtam meglatjuk, de nem sok kedvunk volt a nem annyira jofej staffal kirugnia hambol...
Az este hatralevo reszeben az ejszakai piacon csaszkaltunk, ajandeknezoben, es vacsikeresoben. A multkor fel 8kor kiraktak a sale tablakat az onkiszolgalo egzotikus ettermekben, arra vartunk, bar nagyon ehesek voltunk mar. Vacsi elott felhivtuk Apat, nagyon jo volt vegre hallani ot is, es beszelni otthonrol.
Sajnos nem volt sale, igy dragabban ettunk, de nagyon finomat, szerintem thait.
A bevasarlas is gyorsan ment, mar tudtuk mit hol lehet kapni, vettunk falikepet abo mintakkal, forditott vilagterkepet, amin Au van felul...
A kempingbe erve az office zarva volt mar, Dani probalt telefonalni a bacsinak, de nem vette fel. Mindegy, majd reggel, vagy ha baja lesz, szol. Mostunk 2 dollarert torulkozoket, kozben vegre hajmosas, aztan alvas.

2004. október 6., szerda

Szarazfold, ujra 6th Oct 2004

Szerda Reggel hatkor ebresztett a telefon, bar nem nagyon volt ra szukseg, a zaj miatt amugy is fent voltam mar. Vegso elhatarozasom: mi itt csak segitunk, mert szegenyek szorult helyzetben vannak, es mellesleg merulunk meg egyet hazamenetel elott. Megnyugtatott ideoszakosan, de a fejfajast, amit a zaj okozott nem tudta csokkenteni. Egy darabig meg azon is gondolkoztam, menjek e vizbe vagy sem, de mivel a reggeli merules a legjobb, nem akartam vegul kihagyni.
Gyorsan megteritettunk, valszeg lett volna meg otlete London kisasszonynak, de szerencsere eleg lassu ahhoz, hogy kitalalja mit szeretne, ugyhogy leleptunk. Heidi, az utolso napjait ugy tunik kicsit lazabban tolti, o is jott velunk merulni, nem bantam.
A szemuvegem tegnap is beparasodott, meg eddig sosem csinalt ilyet, de ma reggel feleig megtelt vizzel 15 perc utan, kb 12 meteren. Probaltam vizmentesiteni, ahogy tanulam, de nem sikerult, ezert ugy hataroztam, felmegyek. Mint tudjuk, 5 meteren meg kell allni pihenni, mielott az ember felmegy. Szoltam Daninak, o is probalta mondani, hogy mit csinaljak, de jeleztem, jobb ha inkabb kimegyek, ott rendbe teszem magam, aztan visszamegyek. Volt nalunk komputer, ami meri az idot, melyseget, es olyen okos, hogy tudja, mennyit kell varni meg. Megvartam, aztan irany fel. Jofejek voltak a tobbiek, mindenki jott utanam. Fujtunk egyet, aztan vissza a vizbe. Ilyenkor mindig jelezni kell a hajonak, hogy minden ok. Vicces volt, sosem gondoltam volna, hogy ilyen tortenik majd, de nagyon megnyugtato volt, hogya zonnal eszrevettek, hogy feljottunk...
A merules utan gyors munkaballas, jol esett volna a jakuzee, de emg hideg volt, maradt a zuhanyzas.
Mire felertunk a szalonba, mar javaban folyt a reggeli. Utana Dani szolt Heidinek, hogy megyunk, aki eleg rosszul fogadta, mert a masik ket ember is el akart menni. Mondjuk nem is csodalom. Ezek utan kicsit jobban ment a munka, nevettem az egeszen, es arra gondoltam, mer csak par ora, es szabadok vagyunk.
Az uj legenyseg-kapitanyvaltas is volt, a szakacs is eljott, sot az a ferfi is, akivel ejszakai merulni voltunk- nem volt tul szimpi, marcsak azert sem, mert a kapitany ugy beszelt velem, mintha hulye lennek, amikor gyerekeknek kellett volna nem tengeri herkentyus ebedet vinni, es kestunk, mert Joseph nem figyelt elegge, hiaba mondtam neki, hogy adjon valamit, legalabb ures tesztat. Ebben a pillanatban ott tartottam, hogy kedves kapitanybacsi fejere ontom az ebedet...
Jofejek voltunk, meg segitettunk leszedni az asztalokat is, aztan irany a csonak, amivel a Compassra mentunk, es indulas.
Delutan snorkellkedtunk a belso reefen az egynapos uatasokkal, aztan harom korul indulas vissza Cairnsbe.
Ut kozben boomnettingeles is volt, egy halot dobnak ki a hajo hatuljabol, az emberek belekapaszkodnak, aztan a hajo jo gyorsan elindul, huzza maga utan az embereket. Egy motorcsonak felszedi azokat, akik leszakadtak. Dani jo sokaig birta, de lattam, hogy lila a szaja, amikor mondt, hogy a harmadik korben o is leszakad, es megy egy kicsit a csonakkal.
A viszauton egyaltalan nem volt tengeri betegsegunk, Dani el is aludt, en pedig faradtsagomban a masik ket sorstarssal vihogtam, reszben azon, hogy a srac altal keszitett dinnyet eszik az utasok, mit sem sejtve, mit tett veluk...
A kikotoben elbucsuztunk az ismerosoktol, aztan meneztuk a kocsit, megvolt, egyben.
Tankoltunk, aztan irany a kemping. Dani meg szeretett volna setalni, persze mert o kialudta magat kicsit, en viszont nem lattam a faradtsagtol, ugyhogy ettunk valamit, es eldoltunk

2004. október 5., kedd

Merules es munka 5th Oct 2004

Kedd Reggel hatkor kopogasra ebredtunk, ami az elso merulest jelezte. Begyogyult szemekkel fel hetkor vizbe szalltunk a saxon reefnel. a reggeli merules varazslatos, rengeteg hallal lehet talalkozni, ilyenkor ebrednek a teknosok, ilyenkor esznek a kisebb halak is, mert a capak, es a ragadozok meg alszanak. Mari kerte, irjuk tobbet a viz alatti vilagrol, ezert probalom reszletesebben elmeselni, milyen a merules. Alapvetoen eleg nagy vizbiztonsaga van mindkettonknek, igy egyaltalan nem okoz, sot azt hiszem soha nem is okozott gondot, hogy viz alatt legyunk. ezzel egyutt egy halmozottan veszelyes sportrol van szo, ami miatt jonehany biztonsagi ovintezkedest kell tenni. Ha ezekre figyelunk, ne tortenhet baj. ezek pl, hogy mindig ellenorizni kell, hogy a felszereles rendben van-e, ki van e nyitva a tank, jut e levego a first stagebe, amit a szankba veszunk, rendben van e az osszes tobbi felszereles is. Ezeket mindig ketszer kell ellenorizni, egyszer magunknak, egyszer pedig annak, aki velunk merul... Aztan a masik, hogy mindig meg kell beszelni, merre megyunk, meddig maradunk lenn, es mikor kell visszafordulni. Ismerni kell ezen kivul a kezjeleket, amivel kommunikalni lehet a viz alatt. A beugrast kovetoen a hajon mindig van valaki, aki figyeli a meruloket, akkortol amikor bementek, addig, amig ki nem jonnek. Neki is mindig jelezni kell a merules elott is, es miutan kibukkantunk a vizbol, hogy minden rendben van e.
A merules kozben allandoan tudni kell, mennyi ideje vagyunk lenn, milyen melyre mentunk, mennyi levegonk van meg, es ezeket a tarsunkkal is tudatni kell, pl. sokszor megkerdezzuk egymastol, minden rendben van e, mennyi levegoje van...
A merules vegen 5 meteren meg kell allni legalabb 5 percre, hogy uruljon a nitrogen a szervezetbol. Ezt is be kell tartani.
Ennyit az ovintezkedesekrol, a viz alatti vilagrol pedig: Csodalatos. szamomra az egyik legjobb kikapcsolodas. Nincs rohanas, nincs zaj, nincs banto feny, csak lbeges, nyugi, es rendkivuli dolgok. Mintha az ember hazaert volna, sokkal otthonosabb a kozeg, mint a foldon. Sajnos csak 40 percig tart, de ezzel egyutt nagy elmeny.
A nagy korallzatony annyiban ter el az eddig latott koralloktol, hogy itt sokkal nagyobb teruleten (ki hitte volna) lehet korallt latni,es meg a tengereneken is korall van, nem homok. aztan vannak ugynevezett korallkertek, 6-8 meterrel a viz alatt, gyonyoru sokszinuseg, es formavilag, vannak olyan alaku korallok, mint a brokkoli, szine is hasonlo.
A reggeli merules allatvilaga kaprazatos volt, elottunk mnet le ket fiu, akik felebresztettek egy kis szirticapat, lattuk eluszni.
Reggeli: gyumolcs, joghurt, muzli, aztan pihi, mert a masodik merules 8kor kezdodott. Ekkozben dani azon gondolkodott, hogy esetleg maradni kellene megis dolgozni egy ket napot, tegnap ugyanis ket srac mondta, hogy van ra lehetoseg. Nekem kevesebb kedvem volt hozza, tudvan mit jelent ebben az iparban dolgozni... De miutan dan hajthatatlan volt, mondtam kerdezze meg Heidit, aki a fonok volt bben a dologban. Amugy o is hatizsakos, csak ittragadt 4 honapig, es majd penteken szerel.
Megkerdeztuk, es nagyon orult, mert a hostiek eppen ma mentek el, es senki nem maradt volna segiteni. Kicsit meg aggalyoskodtam a kocsi miatt, ami egy ingyen parkoloban allt, es ki volt irva a teruletr, hogy sajat felelossegedre maradj tobb napig. De miutan dani olyan lelekes volt, maradtunk. Kihagytuk a 8as merulest, nekem mar kicsit sok volt, faraszto ugy, gondolom a nitrogen miatt is almosabb z ember, meg meg nem egesze mult el a tengeri betegseg sem, allando emelyges...
Ebed elott meg merultunk, azon a helyen ahova a Compass hozza az utasokat, aztan uj uatsok erkezese, majd ebed. Megint nagyon finom, rantottcsirke, salata, sultkrumpli.
Ebed utan rogton munkaba is alltunk, leszedni az asztalokat, majd mosogatas, torolgetes. Mivel ebedet az ujak, es aregi uatsok is kapnak, eleg nagyuzem van ebed utan. Szerencsere jott meg ket masik fiatal is, akik segitettek szinten, igy nekem csak torolgetnem kellett, Dani az asztalokat szedte le. Az ebed fel 12kor kezdodott, mi haromra lettunk keszen a munkaval, akkor meg Heidi adott harom szobat rendbetenni, majd megmutatta, hol fogunk aludni. A hajo legalso zugaban, ket motor kozott talalhato egy ketszobas lakosztaly furdoszobaval. Iszonyu budos, allott szag, a mosdoban a hidegvizes csapbol sarga viz folyik, a wcben olyan szag, hogy en csak befogott orral tudtam pisilni. De mindegy, napi ket merulesert ez nem nagy aldozat. A munka viszont annal inkabb. Tulajdonkeppen egyreszt a faradtsag miatt viseltem nehezen, masreszt pedig mert teljesen kaotikusnak tunt az egesz. Arra a kerdesunkre, hogy kinek mit kell csinalnia, a minden valasz szamomra nem kielegito. Raadasul mint egy lakasban, itt is lehet meg es meg talalni ujabb es ujabb mokakat... Ehhez kicsit kepzettek vagyunk mindketten, ami nem is volna baj, ha raadasul pszichologiailag nem talaltunk volna a vezetesben egy csomo hibat. Nem lehet ugy dolgoztatni embereket, hogy nem teremtjuk meg a felteteleit annak, hogy azt az aki vegzi lekesedessel tegye...
Szoval en kicsit rosszabbul, Dani kicsit jobban viselte a napi probatetelt.... Delutan fel negykor merultunk meg egyet, aztan a vacsorara kellett elokeszulni, terites, konyhaban segitseg... A Vacsora hatkor kezdodott, igy amikor negyed otkor kiszalltunk a vizbol, eppen annyi idonk maradt, hogy lezuhanyozzunk, aztan irany a munka. Nme sok kedvem volt felvenni a csini egyenoltozetet, amit az elozo hostie sem viseltek, plusz eleg hdeg volt a szalonban, igy inkabb a sajat hosszuujjumat vettem fel, de nem tartott sokaig a joerzes, hogy en is ugyanolyan ember vagyok, mint a hajon barki, mert a londoni kisasszony, aki betanulja hogyan kell iranyitani az embereket ramszolt, hogy vegyem fel. Jut eszembe, a nagy baj ott is kezdodott, hogy rogton miuatan atvedlettunk uatsbol munkasba, megvaltozott a mosoly, es a hang, pedig inkabb nekik volt szukseguk rank, mint forditva... Na mindegy, nem sopankodom, de nekem a vacsora utanra olyan rossz kedvem volt mar, hogy legszivesebben kiusztam volna haza. Kertem is Danit, hogy meg egy nap, es menjunk, meg is beszeltuk. Este a rendrakas utan az uj utasok esti merulesre mentek, mi meg neztuk oket. Keves kajat dobaltak a vizbe a divemasterek, erre kisebb halak, majd capak jelentek meg, bronzszinuek, nagyok, ugy ket, ket es fel meteresek. Fel oran belul 6 uszkalt a hajo mellett. En nem szivesen mentem volna le kozejuk, de Ash megnyugtatott, ezek eleg felosek, elmennek, ahogy valaki a vizbe megy. Nappal nem is lehet latni oket.
Este meg egy feladatunk maradt, sutemenyt feszolgalni a nepnek. Tegnap este olyan hamar elmentunk aludni, hogy lemaradtunk a feketeerdo torarol, de szerencsere maradt meg, igy kaptunk Josephtol, a vagottszemu szakacstol, aki egyebkent egesz nap udvarolt nekem, kerdezgette Danit, johet e velunk Magyarorszagra, ha ilyen szepek a lanyok. Nem szeretem...
Hulla faradtan mentunk agyba a budos szobaba, es hatalmas zaj fogadott bennunket. Probaltam aludni, de nem nagyon lehetett... Egyer jobban ketsegbeestem, a vege siras volt, Dani nem viselte tul jol, nem is csoda, mert nem volt olyan nagy a baj. Mindenesetre tisztaztuk, hogy holnap megyunk.

2004. október 4., hétfő

Elso nap a tengeren 4th Oct 2004

Hetfo Reggel haromnegyed 8ra mi is megerkeztunk a kicsit piszkos, kicsit budos Compass nevu hajora, ami kb 50 embert vitt aznap az egyik zatonyra sznorkellkedni, vagyis szemuveggel pipaval meg bekatalppal nezelodni a koralokat, es a halakat, illetve meg vagy 14 emebert, akik velunk egyutt csak transfer utasok voltunk. Gondolkodtunk, hogy mennyire leszunk sokan a merulesekhez, mert eddig mindig csak kis csoportban merultunk es az ugy sokkal jobb, mintha 20 mennek libasorban. Ugyhogy sakkoztunk, es arra jutottunk, hogy a 14bol 7en nem merulnek csak sznorkellkednek, 2en tanulok, azaz maradt 5 ember, akik buvarok lehetnek, ami nem is olyan rossz szam. A Compassal ket es fel orat mentunk, jo hullamos volt a tenger, bar nem vot eeros szel, - akinek mond valamit - 15 csomo. A hullamzastol mindketten kicsit tengeribetegek lettunk, hol egyikunk volt rosszul, hol masikunk. Vegul nem hanytunk, de eleg ramatyul voltunk. Mikor vegre megerkeztunk a Hastings Reefhez (most, hogy errol irok, meg mindig hullamzik alattam a talaj). Ott allt 50 mre tolunk a Reef Encounter, amin az elkovetkezo ejszakat fogjuk tolteni. Jol nezett ki, nagy katamaran. Aztan atszalltunk csomagostul egy uvegalju hajoba es azzal atmentunk a Reef Encounterre. Bementunk a salonba. Ez egy eleg korrekt hajo, allapitottuk meg. Ahogy felmentunk a hatso deckre ott alltak a buvarpalackok, amikkel majd merulni fogunk. Csomo szemelyzet volt, mindenki mosolyogva koszont... A hatso deckrol bementunk a szalonba, ami egy legkondis (mint ahogy az egesz hajo), faburkolatu helyiseg. Van benne 8-9 ebedloasztal, egy bar, egy beszelgetosarok 6-8 fotellel, es egy TV sarkok 6 fotellel, nagy TVvel, 2 videoval, DVDvel, egy csomo videokazettaval (termeszetfilmek a tengerrol es mozifilmek). Leultunk a beszelgetosarokba, ahol elmagyaraztak a biztonsagi dolgokat (hol van a mentomelleny es hogyan kell hasznalni, mikor, hova kell mennii...). Aztan elmondtak a feszes menetrendet: 11:45 ebed (akkor 11:30 volt), 13:00 elso merules, 15:30 masodik merules (kozben atmegy a hajo egy masik zatonyhoz), 17:45 vacsora, 19:30 harmadik merules. Utana pihi. Hat mar vegighallgatni is faraszto volt. Aztan beosztottak minket a kabinokba. Mi a legolcsobb szallast fizettuk, ami tobbagyas szobat jelent. Mivel messze nincs tomve a hajo (kb 55 ember lehet a hajon es mi voltunk 24-en), ezert ketszemelyes kabint kaptunk, de nem franciaagy volt benne. Elmentem szolni a szobakat beoszto lanynak, hogy nem lehetene-e megis franciaagy. Sajna nem volt jofej, es mondta, hogy 75 AUD-ert cserelhetunk szobat, ha akarunk. Nem akartunk. Az ebed nagyon finom volt, thai jellegu csirkehusi rizzsel, szoszokkal es nagyon finom salata. Aztan kis lazitas, majd mentunk merulni. Kicsit hideg volt, de nagyon jotmerultunk vezeto nelkul. Ha vezetot is akartunk volna, akkor az 10 dollar fejenkent merulesenkent. Nem akartunk, es nem bantuk meg. Teljesen jol ment, mindig visszatalaltunk (a tajekozodas kicsik mas a viz alatt) a hajohoz. De ha nem talaltunk volna vissza, akkor meg ertunk jottek volna a csonakkal. Merules utan becsobbantunk a furdobe, mert a hajo elejeben van egy futott vizu jakuzzi. Eleg jo erzes a vizen hullamozni es kozben a meleg pezsgofurdoben pihegni. Aztan alvas, majd vacsora. A vacsora megint jo, de olyan faradtak voltunk az elozo esti alvohelykereses, meg a tengeribetegseg miatt, hogy azon gondolkoztunk, hogy kihagyjuk az esti merulest. Aztan beszelgettunk a szemelyzte nehany tagjaval a vacsinal, akik rabeszeltek, hogy pedig az nagyon jo. Ugyhogy vegul lementunk. Nem bantuk meg. Az ejszakai meruleshez mindenkepp vezetovel mentunk, es a legszimpibb ficko jott le velunk. A merulesek korul sokan dolgoztak. Volt ket buvaroktato, az egyik volt a merulesek iranyitoja. Volt egy mesterbuvar (dive master) es ket mester buvar tanonc. Ok segedkeztek a meruleseknel. Este velunk a mesterbuvar jott le merulni, legyen Stephan (igazabol nem tudjuk pontosan hogy hivjak). O egy 42 eves tengeri medve. Ot evig szolgat a tengereszetnel, szikar, nagyon tisztesseges fazon. Lelkes volt az esti merulestol, mondta, hogy neki ez az egyik kedvenc merulese. Jo is volt, lattunk teknocoket (aludni, meg levegot venni), meg capat (nyugi, 1,5 meteres szirticapa, nem bant!). Meg meg sok mindent, mint ahogy a delutani meruleseknel is, de nem is tudjuk a legtobbrol, hogy hivjak. Merules utan meg jakuzziztunk egyet, aztan alvas, pedig meg jo lett volna ucsorogni a szalonban, meg esetleg videozni.

2004. október 3., vasárnap

Cairns 3rd Oct 2004

Vasarnap Reggeli gyumolcs, valahogy mar nem kivanjuk a muzlit, tejjel. Eleg koran indultunk, negyed 8 korul, meg minden es mindenki aludt. Jo koran ertunk Cairnsbe is, kilenc elott, de azert itt mar ebredeztek, tobb kavezoban a sok gazdag ember fogyasztotta villasreggeliet. ujra nagyvaros, es ujra a civilizacio, meg a fogyasztoi kultura. Nehez ehhez hozzaszokni, kicsit mindig kirekesztettnek eljuk meg, aztan persze oldodik. eszembe is jutott, hogy regen voltunk muzeumban, olyan igazi osszegyujtott dolgokat nezegetni, viszont annal tobb allatelmenyben volt reszunk az utobbi napokban ugyebar...
Szoval itt alapvetoen a buvarkodas miatt toltjuk a draga idonket, es halmozzuk a marmar sikeresen visszafogott koltsegeinket.
Egy informacios, utazasszervezo irodaba csoppentunk kicsivel kilenc utan, ahol egy fiatal srac meg a reggeli kavejat szurcsolgette. Nagyon kedves volt, es sokat segitett, aminek eredmenyekeppen holnap indulunk egy ket napos outer reef hajoutra, amiben 6 merules van, egy ejszakai is! Es mindez CSAK 600 dollar osszesen. Az outer reef a kulso korallzatony, tehat egy vizitaxival megyunk egy nagy hajoig, aztan azzal meg tovabb, kb 30kmre van mindez a parttol. Ide azert erdemes kimenni, mert ez meg nem lestarpalt, ugyanis azokat a reszeket, amiket az egynapos turistak latogatnak, sajnos rendesen osszefogdossak, emiatt kicsit lestrapaltabbak. Mondjuk a halak helyeben en is elkerulnem ezeket a tomeglatogatott helyeket, nemhogy a teknosok helyeben. Jo hir, azert a kulso reef is kb olyan, mint egy kisebb akvarium tisztitas elott...
Szoval megvolt az ut, aztan lelkesen meg is neztuk, honnan indulunk masnap, azaz a kikiotobe latogattunk. Egymas hegyen hatan a jobbnal jobb luxushajok fantasztikusak, ahogy csillognak a napfenyben. cairns kulonben tele van turistakkal, es nekik epitgetik zommel a tengerparti reszt, van itt egy setany, az Esplanade, vegig a parton, ahol eleri a legforgalmasabb reszt, ott egy medencet epitettek, fantasztikus, ahogyan a medence es a tenger szinte osszeer. A partjan persze fu, mosdo, zuhany, es az elmaradhatatlan sutogeto, elektromos, csillivilli...
A seta meguntaval ebed helyett kis szendvicsezes, aztan internetkereses. A varos legolcsobb helyen 2.5 dollar egy ora, ami nagyon olcsonak szamit, gyorsan irtunk is vagy egy egy orat fejenkent, de itt nem tudtunk kepeket felrakni, ugyhogy atmentunk egy masik helyre, ahol eleg dragan 10 dollarert megirtuk a cdt, meg meg fel orat kaptunk, igy vegul masfel ora mulva alltunk fel. Kozben kerestem egy par papirt arrol, mit erdemes megnezni a varosban, van pl egy homokszobor kiallitas Walt Disney figuraibol, aztan par muzeum, meg egy ejszakai piac.
Mosoda, de ekkor mar annyira ehes voltam, hogy kopogott a szemem, Dani ellenben meg nem tudott enni, ezert elmentunk bevasarolni a masnapi utra, itt mar duhos is voltam az ehezestol, vettunk egy kilo krumplisalatat, aztan kirohantunk a parkba, es ott vacsoraztunk.
A srac, akitol reggel vettuk az utat ajanlott egy ingyenes parkolot, amit meg napkozben megneztunk, es ugy dontottunk, bar nem nagyon szeretik, ott alszunk. Oda viszont csak aludni akartunk menni, addig meg strandoltunk egyet a naplementeben, aztan megneztuk az ejszakai piacot, tel van turistakkal meg mindenfele kutyuvel, zommel Kinaban gyartott kengurumintas mindenfele, iszonyu lehet Kinaban ez a vegtelen mennyisegu mas kulturanak gyartott bovli....
Zaras elott arleszallitas volt az ettermekben, vettunk 5 ert egy tal mindenfele thai kajat, jollaktunk vele.
LEment a nap, ilyenkor kezd elobujni belolem a kisnyul, es zaklatott leszek a gondolattol, hogy olyen helyen alszunk, ahol bar nem zavarunk senkit, megsem teljesen jo. Dani pedig altalaban ram haritja a dontes feleloseget, mondvan, ha nekem fenntartasom van, akkor megyunk. Volt, mentunk, keresni valami utszelet, ahol aludhatnank. Nem reszletezem, vegul egy kempingben kotottunk ki, egy igen morcos tulaj odajott, hogy miert nem bookoltunk be, es nem elegedett meg azzal, hogy mert be volt zarva az office. Legyen nyugalom, bebookoltunk, es alvas, mert korankeles van holnap. Dani kisse feszultebben, en kicsit nyugodtabban, mint annakelotte.

2004. október 2., szombat

The Boulders 2nd Oct 2004

Szombat. Mivel itt ingyenes kempingben aludtunk, ezert maradni akartunk meg estere, hogy aztan Cairnsben minel kevesebb napot kelljen fizetni. Ugyhogy mienk volt a nap. Mivel ebedre barbequet terveztunk, bementunk Babindaba (10km) henteshez, mivel szombaton ki tudja meddig van nyitva. Kiderult, hogy epp va`sa`r nap volt, ugyhogy minden nyitva volt, nehany neni novenyeket, meg szutyoket arult a z utcan. Vettunk a hentesnel sutnivalo kolbaszt Kingusnak, en meg kaptam hamburger husit! Aztan vettunk a supermarketben zsomlet, meg zoldsegeket. Mivel jo hangulata volt a varoskanak, meg mindenki az utcan volt, meg setalgattunk egyet. Az egyik utcaban a gyerekek (12-14 evesek) kocsit mostak. Volt kint rendes tabla az utcaban, hogy Babinda Youth Car Wash. STOP. Nagyon jo otlet! Voltunk suvenirshopban, ahol Kinga beleszeretett egy teknosbe, ami nagyon finom puha volt, de financialis okokbol nem vettuk meg. Bar valszeg visszafele meg kell majd allnunk megvenn ;-). A Tourist Information Officeba mar csak a szokas kedveert is bementunk, gyujtogetni prospektusokat, meg a Korallzatony hajoutakrol erdeklodni. Aztan visszamentunk az erdobe. Elmentunk setalni a folyo menten. Hatalmas sziklak mint kis kavicsok alkotja a folyomedret, ahol most nem folyt tul sok viz (lasd www.pbase.com/goncisom), de latszott, hogy amikor nem 10 honapos aszaly van, akkor iszonyatos erovel megy a viz. Mindenhol ki is volt irva, hogy ezen a reszen sokan meghaltak, ugyhogy ne mereskedjunk a sziklakra. Na ilyen kis viznel azert nem volt olyan veszes. Jol kimelegedtunk a maszkalasban, ugyhogy visszamentunk a kiszelesedett, lelassult reszere a folyonak, ahol nagyon jot usztunk. Jo hideg volt a viz, de jol esett a melegben. Aztan kijottunk a vizbol ebedet csinalni. Na az egy remalom volt. No nem. a hely gyonyoru, elektromos barbeque suto hely, isteni husi, Kinga rantottat csinalt koretnek. De a boglyok. Iszonyatos mennyisegben voltak, az ember folyamatosan csapkodta magat. Csapkodas kozben pedig nehez fozni is, meg jolesoen enni is. Ugyhogy mire vegeztunk az ebeddel, ugy dontottunk, hogy innen nagyon gyorsan elmegyunk, inkabb irany megis Cairns. Meg visszamentunk zuhanyozni egyet a camping helyre (100 m), aztan indulni akartunk. Kozben azonban a zuhany es a helyvaltoztatas hatasar kevesebb lett a bogoly, meg lehutottuk magunkat, ugyhogy megis a pihis delutan es a maradas mellett dontottunk. Delutan kicsereltuk a mar enyhen szolva megviselt agynemut, meg kiporoltuk amit lehetett. Egy kicsit rendet is raktunk, aztan olvasgattuk az ujonnan szerzett helyi pletykalapokat (a legfrissebb tavaly decemberi, de nekunk minden hir uj volt Ben Affleckrol es J Lorol). Aztan este szurkuletkor meg elmentunk egyet setalni az erdobe, hogy lassunk, halljunk sok allatot. Foleg en akartam egy kis kalandot. Hat kb 200 mutan visszafordultunk, mert eleg zajos, meg ilyeszto volt az oserdoben este, bar aszfaltozott osvenyen mentunk. Ugyhogy visszafordultunk, nezegettuk a vizet, hatha latunk platypust (kacsacsoru emlos). Aztan mielott visszaertunk volna a parkolohoz valami mozdult mellettunk az avarban. Tovabbmentunk ket lepest, atan visszavilagitottam. Hat nem egy kigyo volt? Nyugi! Volt rajtunk hosszu nadrag, meg zart cipo. Ki lettunk okitva! A kigyo nem tamad az emberre, csak ha bantjak. Es vegkepp nem fordulhat elo olyan, hogy az ember fut, es kergeti egy kigyo. Ket okbol. Egyreszt gyorsabban futunk a legtobb kigyonal, masreszt a kigyok azert maradtak fenn sokmillio even keresztul, mert kerulik a bajt (sic!). Na ezzekkel egyutt jol megijedtunk. Kingan ez latszott is, rajtam nem, mert Kingus stresszallapotat kellett csokkenteni. Ugyhogy felugrott a nyakamba es elhagytuk a helyszint! Nehanyan jottek arra, csokkentendo a feszultseget szoltunk nekik, hogy szerintunk nem annyira jo otlet most arra bemenni a vizbe (mezitlab, shortban...). Az este hatralaevo reszet onterapiaval toltottuk, de igazabol semmi gond nem volt, ez is egy elmeny! Este meg nezegettuk a vilagito bogarakat, amik kisebbek mint a szentjanos bogar es olyanok mint egy mehecske. Aztan este odajott a satrakhoz, meg az autonkhoz egy kis allat. Feje mint az egere, teste mint egy kicsi kenguru, de negy labon jar. Helyes. Nezegettuk a zseblampa fenyenel nehany meterrol. Aztan visszabujtunk a csigahazunkba es joizuen elaludtunk.