Vasarnap Reggel osszeszedtuk magunkat, es mindenfele informacio nelkul, amit a neni igert tegnap este, amikor erdeklodtunk a piacok, meg minden irant... elmaradtak a nenivel egyutt, helyette egy nem tul kedves bacsi volt a recepcion.
Kamera nelkul a videokamerat hasznaltam megorokitendo a helyeket, ahol jartunk. Most ertettem meg igazan, miert is nem hasznaltunk eddig videokamerat. Ket fenykepezogep, es egy kamera mar kisse soknak hat, es nem tudnank semmire odafigyelni rendesen. A videozas mas attitudot igenyel. Ez van.
Bementunk a varosba, egeszen kihaltnak tunt, persze vasarnap van, mindenki nyilvan otthon husol, meg mindig eleg meleg az ido, bar estere mar vihart igertek. Kellene is a tegnapi 39 fokos hoseg utan.
Parkolohelyet kerestunk, nem volt tul nehez. Es annak ellenere, hogy a kempinges neni riogatott, hogy sokba fog kerulni, mint minden tisztesseges helyen itt is csak ingyen volt a vasarnap. Eppen egy piac keszulodott a varoshaza elott, GST Market nevvel, nevettunk, hogy csak a K hianyzik elole, de szep lila-rozsaszin zaszlok voltak kirakva, es lathatoan muveszeti kirakodo keszult. Bementunk a varoshazara pisilni, aztan egy kiallitast neztunk meg a bejaratnal, par foto volt kiarkva oriasplakatra, es az emberek, akik a kepen voltak bemutatkoztak. Kik, mit csinalnak, ilyesmi...
A nezelodes utan a belvaros fele mentunk, mert kepeket akartunk nagyittatni. 10 ora meg nem volt, igyhat mindent zarva talaltunk. Kicsit elkenodtem, hogy nem is lesz semmi nyitva, es hogy egy lelket sem fogunk talalni az utcan sem, de ahogy eljott a buvos 10 ora, az utcak megteltek, es a boltok is kinyitottak.
Egy Kodak expressbe tevedtunk be, ahol eleg dragan nagyitottak volna, viszont eleg jo aron kinaltak kamerakat... Dani allt egyik labarol a masikra, es nagyon szenvedett, nekem kisse konnyebb volt, mert rahagytam, hogy ha akar egy jo kamerat, akkor mikor ha nem most. Ettol meg jobban megszeppent, es probalt kisse visszafogni elso lenduletembol, hogy de megis nem igy mukodik, hogy az ember bemegy egy boltba, es otthagy 100 000 forintot egy kamerara. Mire en: Ha nem igy, akkor hogy, es kulonben is kellene egy jo kamera, es ez itt olcsobb is mint otthon, mert egyreszt 40 dollar most lejon egy akcio miatt belole, masreszt pedig 10% visszakapunk a hataron... Szoval mire varunk?
Beszlegetes meg egy fel orat, aminek a vegere mar en sem voltam olyan lelkes, nem a klamera miatt, sokkal inkabb azert, hogy mibol fogunk megelni ettol kezdve. Dani ugy szamol, hogy Sydneyben meg dolgozni akar par napot, es akkor jok vagyunk, de addig is kell valamennyi...
Meg egy ora agyalgas, aztan megszuletett a dontes, kell, es kesz... Nekem kicsi fejfajassal ugyan, de boldogan mentunk vissza a boltba, es kertuk a kamerat, bar nincs hozza vilaggarancia, es elemmel mukodik, azaz kell venni meg egy toltheto elemkeszletet toltovel... Egyszer elunk, nem beszelve arrol, hogy a negyedeves hazassagi evfordulonk van ma, meg mondjuk ez egy naszajandek. De akkor is.
A csomaggal kaptunk harom kupont, amikkel lehet kepet nagyitani, elohivatni, meg cdre irni, ugyhogy ezt kihasznalva meg ket tekercs filmet elo is hivattunk, meg cdre irattunk, ez kb 50 dollar lett volna, ha fizetni kell erte. Jo vasar...
Mig a kepek keszultek, az eredeti terv szerint beultunk egy moziba, megneztuk a Shall we dance c. filmet amerikai valtozatban. Ezt otthon mar lattuk japan verzioban, es tetszett, mert szepek a kepek, es tancolnak benne.
Amugy a regi mozi epuleteben voltunk, ami magaban megert egy latogatast.
Mozi utan Elmentunk a kepekert, es nagyon, de nagyon orultunk a kameranak. Fel hat volt, amikor a kocsihoz ertunk, es a tervunkkel ellentetben nem indultunk el nagy iramban del fele a Surfers Paradiseba, mert ma ert veget a hires neves Indy Car racing, azaz az autoverseny, es valaki azt mondta a varosban, hogy o a vilag minden penzeert sem menne arra most, mert minden le van zarva, es bolondok haza van. Meg akkor sem, mondta, ha este fergeteges karnevalt rendeznek...
Igy inkabb a tegnap este mar kinezett kempinget utemeztuk be, ami kb 15kmre Brisbane belvarosatol, egesz nyugisnak tuno kornyeken van.
Ut kozben meg megalltunk telefonalni haza, felhivtuk a szuloket, meg a Nagyit is, en is, es o is nagyon orult, hogy vegre beszelhettunk.
A kempingben az office zarva volt, de jo gyerekek voltunk, es felhivtuk a bacsit, aki nagyon orult a jottunknek, es mondta, hogy hova alljunk. Felhok gyulekeztek, es valami esofele is kerekedett, de nem tartott tul sokaig. Vacsoraztunk, furodtunk, meg a fenykepezogeppel ugyeskedtunk, aztan alvas.
2004. október 24., vasárnap
2004. október 21., csütörtök
Fraser Island, napsutes, Indian Head, Eli Creek 21st Oct 2004
Csutortok. Reggel kicsit osszetorve, de jokedvuen ebredtunk, mivel ragyogoan sutott a nap, nyoma sem volt a ket napja tombolo esonek. Kozosen megreggeliztunk (angol lanyok mar kicsit elhuzodtak), cornflakes, ananasz, toast. Levertuk a satrakat, kozben a masik csoport, akikkel elvileg egyutt kellett volna mennunk elindult se szo se beszed, innentol kulon is mentunk vegig. Bepakoltunk a kocsiba es terv szerint 9-kor elindultunk. Ezen a napon foleg en (Dani) vezettem a kocsit. Eszakra indultunk az Indian Heads fele, ahol egy nagy sziklarol lehet a tengeri elolenyeket figyelni. Odafele nagyon jo volt a homok, 60-701-el tudtunk menni gond nelkul. Amikor en vezettem mindig Kinga ult mellettem, egyutt figyeltuk a kis patakokat, hogy le tudjak lassitani idoben. A z Indian Headshez jutva meg kell azt kerulni, amihez igazi nagy homokba kell menni. Ahhoz, hogy itt ne akadjon el a kocsi vissza kell valatani a felezo sebessegfokozatba (ez egy olyan attetel, hogy a motor erejet 10x-esen viszi a kerekekre, ennek megfeleloen hamar felporgetve a motort). Ugy kell menni, hogy bog a motor ezerrel, porog a kerek, az auto hatulja tancolt, es igy at lehet evickelni. Buli volt, a 4 literes motor ki akart esni a helyebol, de ezert berelt auto! A szikla tenyleg gyonyoru, de errol a fenykepek jobban beszelnek. Fel ora nezelodes utan visszaindultunk delre. Elmentunk az ejszakai szallas mellett, meg a Maheno roncsnal. Itt csinaltunk nehany napos kepet, aztan lementunk az Eli Creekhez. Epp jott a dagaly, de amikor odaertunk meg elviselheto melysegu volt, ugyhogy atmentunk, mert a dagaly kozeledtevel egyre nagyobb lesz. Leparkoltunk es itt toltottunk 3 orat uszkalassal a patakban, ebeddel, meg napozassal. Utana leautoztunk a Rainbow Gorgehoz, ami egy kisebb tura a homokdunek kozott. Nagyon erdekes, ahogy a kulonbozo szinu homokretegek egymasra epulnek. Minden domb mas szinu... Ezutan leautoztunk a szallashelyunkre, a Wabby tohoz vivo osveny indulopontjahoz. Elvileg itt kene aludnunk. De mindenhol ki van irva, hogy nem szabad kempingezni. Vicces, hogy az van a utitervunkben, hogy itt kell aludnunk, de itt nem lehet... Fel ora keresgeles utan delebbre talatunk a part menten isteni kempinghelyet, 50-50 m-re masok kempingeztek, de eleg intim volt ezzel egyutt. Mikor megerkeztunk, elkezdtuk lepakolni a satrakat, meg felverni oket. A ket angol lany ekkor hidegult el teljesen a csoport tobbi reszetol, mert ekkor ok fogtak magukat es fogva a konyveiket kivonultak a tengerpartra. Gondolom mivel nekik nem kell sator, mert ok a kocsiban alszanak... Na mindegy, csak nem ertjuk, hogy miert lettek ilyenek. Felvertuk a satrakat, aztan mivel meg senki nem volt ehes kimentunk 8asban a tengerpartra sorozni, borozni, beszelgetni. Na ez jo volt! Egy ora mulva nekialltunk es isteni bolognai spagettit foztunk, melle salataval. Az angol lanyok talaltak maguknak tarsasagot a szomszed, valoszinuleg angol fiucsapat szemelyeben, ugyhogy egesz este nem lattuk oket. Mi jot vacsiztunk, beszelgettunk, nagyon jol telt az este. Vacsi kozben meg a dingok is elokerultek, ott olalkodtak korulottunk. Nagyon ovnak mindenkit toluk, mert 3 eve egy kislanyt megoltek, ugyhogy nem szabad etetni oket. De ez olyan, hogy otthon evente megeszik egy pitbull egy nagymamat vagy egy kisgyereket. Helyesek a dingok, de azert senki nem ment egyedul WCre este. 10 korul lefekudtunk es jo nagyot aludtunk.
2004. október 20., szerda
Fraser Island, elso nap 20th Oct 2004
Szerda Reggel hat elott 5 perccel ebredtem, mint az atomora, ugyanis fel hetkor volt a gyulekezes. Hatkor elkezdett esni az eso, megint, pedig egesz ejjel egy csepp sem esett. Pakolas, ami meg kimaradt, aztan fel hetkor, mar mindenkivel egyutt bekapoltunk a kocsiba, illteve a tetejere. Kicsit aggodtam, mert ugyan volt egy ponyva a teton, de az alja a csomagtartonak nem vedett, szoval aggodtam a cuccaink szarazonmaradasa miatt. Orban Tomitol kapott hatizsak zsakba bugyolaltunk mindent, a halozsakokat pedig egy szemeteszsakba raktuk, es felvittuk magunkkal a kocsiba. Indulas elott meg egy egyoras eligazitasban reszesultunk, ami abbol allt, hogy egy oreg csoka, aki szerintem a hadseregben szolgalhatott, kb. olyan stilusban, mint a tegnapi riogatott minket azzal, hogy hanyan, es hogyan haltak meg a szigeten, es hogy ha nem a korhazban akarjuk vegezni, akkor ... Ezzel a reszevel semmi baj, sot, nagyon fontos, hogy tudjuk, mire kell szamitanunk, de ez igy un. kognitiv disszonanciat okzhat az errol a fogalomrol nem tudoknak, ami azt jelenti, hogy akar jol el is bagatellizalhatjak a dolgot, aztan kesz a baj, ami pedig senkinek nem hianyzik. Na mindegy, mi kiszurtuk amit fontosnak veltunk, es kesz. Dani mikor beszalltunka kocsiba, meg visszament innivaloert, igy vegul a kikotobe o egy masik kocsival jott, azzal a fickoval, aki az eligazitast tartotta, aki jobban ismeri a szigetet, mint barki mas. a dzsippeket helyiek vezettek, hogy hamarabb kierjuk, gondoltam en, Dani azt mondta, hogy azert, hogy ne tortenjen baleset mar a kikotobe vezeto uton, mert az igazan nagyon veszelyes szakasz, a bacsi beszamoloi alapjan, akivel Dani jott. Szegeny, kenytelen volt egesz vegig horrormeseket hallgatni, hogy melyik kanyarban, hanyan, hogyan maradtak ott. Konyorgom, Budakeszin is tortennek ilyenek, megis mindenki kozlekedik...
A ferrynk meg mindig esoben indult fel kilenckor. A kikotoben jol kibeszeltunk minden csapattarsunkat. Ut kozben bemutatkoztunk, van ket angol lany, kicsit idosebbek, mint mi, egy karakan, kicsit duci, szeplos londoni, meg egy nagyon fekete londoni, o is idosebb nalunk. Aztan van egy nemet fiu, Danival egyidos, meg egy lany, aki 20 eves. Ezek kerulgetik csak egymast, a fiu nagyon nem tetszik nekem, fennhordja az orrat, es ugy csinal, mintha mindent o tudna csak. Kicsoit aggodtam, hogy vegig o akar majd vezetni. a lannyal egyaltalan nem foglalkozik, nem is tudom miert vannak egyutt, mindenesetre fura. Van egy fiatal holland fiu, aki nagyon csendes, van egy idosebb Usa fiu, o meg tipikus szemuveges, joszandeku, kedves kisse ugyetlenke, aztan ket spanyol lany, ok szimpik.
Reggel papucsban indultunk, hogy az hadd azzon, aztan hidegnek talaltam, es zart cipore valtottam, de nem volt egyszeru elobanyaszni a kocsi tetejerol... Remelem nem fog esni egesz vegig.
Kilencre ertunk a szigetre, Dani vegul jol elbeszelgetett a fiukkal, es megbeszeltek, ki fog vezetni, es o kezdett. Ahogy kiertunk a kikotobol, meg egy kis szakaszon le volt szorva az ut murvaval, aztan homok... Nagyon erdekes elmeny volt, ahogy az esoben is erezheton eros motor ugy ment a homokban, mint az aszfalton. Az eso is segitett gondolom, igy egy kicsit kemenyebb lett a talaj. Az ut egy otthoni erdeszeti uthoz hasonlitott nagy kerekvagassal, meg huplikkal fuszerezve, ami az eso miatt kicsit lassitotta a kozlekedest, mert nem lehetett latni, hogy a godrok milyen melyek. Az elso celpontunk a Central Stationnak nevezett igazabol keresztezodes szeru valami, ahonnan eszak fele haladva a sziget belsejeben a McKenzie tohoz mentunk. A sziget kozepen (a sziget eszak deli tajolasu, hossza 100 km, szelessege 20) egy 50 m magas hegy van fantasztikus oserdovel, hatalmas fakkal, es bozottal. Itt vezetett az ut a tohoz. Az eso indulasunk ota szakadatlanul esett, ugyhogy kicsitt nyomott volt a tarsasag, bar az uton azert mar elkezdtunk vicccelodni, kalandnak fogva fel az egeszet. A McKenzie to tenyleg fantasztikus, hofeher homokkal korulveve es kitoltve, benne kristalytiszta viz (10-20 m a latotavolsag!), olyan tiszta, hogy inni lehet belole. Szerencsere az eso pont elallt amikor odaertunk, ugyhogy harman fiuk bementunk furdeni a toba. A tobbiek inkabb csak kivulrol szemleltek. Furdes utan visszamentunk a kocsihoz es a nagy ponyvat ami a kocsin volt kikotottuk egy pad fole, hogy vedve legyunk kicsit az esotol, es megebedeltunk (sonkas, sajtos szendvics). A tervnel fel oraval korabban indultunk tovabb, innen Lars a nemet srac vezetett. Hipihupis uton atertunk a sziget keleti oldalara Euringaba, ahol van egy resort nagy etteremmel, meg aszfaltozott uttal (itt at kellett kapcsolni ketkerekhajtasba). A zuhogo esoben elkondolkodtunk rajta, hogy itt maradunk-e inkabb ejszakara, vagy megyunk a terv szerint eszakra kempingezni. Persze kicsit draga lett violna a resort, uhogy feltoltottuk a viztartalyunkat, aztan raalltunk a beachre, es irany eszak. A tengerparton valo autozas nagyon erdekes, mert az apaly-dagaly valtozasa nagy hatast gyakorol a homok minosegere. Altalaban a vizhez minel kozelebb kell menni (ez volt az utasz az oregurtol), itt kemeny a homok, de vigyazni kell, hogy az ember ne menjen bele a sos vizbe, mert azt nagyon nem szeretik (ki van irva az autoba tobb helyen, hogy elveszitjuk a kauciot, ha sosvizbe megyunk; persze ahhoz nagyon bele kell menni, hogy azt rankfoghassak, meg egyebkent is nehezen elkerulheto). A kemeny homok utan egy puha homokresz kovetkezik, aztan a part fele megint egy kicsit kemenyebb. Igazabol a maganautosok altalaban ezen a parthoz kozelebb levo kemeny reszen mentek, de ket oka van, hogy mi megis a tengerhez kozel mentunk. Egyreszt a mi terepjaronk kerekei keskenyebbek voltak, mint a maganautoke, es messze nehezebbek is voltunk a 10 emberrel, meg a cuccokkal a teton, ugyhogy a puhabb homokban konnyebben elakadtunk volna. A masik komolyabb ok, hogy az egybefuggo 100 km beach-et kis patakok szabdaljak. A patak onmagaban nem gond, csak a vizuk kimossa a homokot, es a parthoz kozeli reszen kisebb 10-60 cm-es leszakadasokat eredmenyezhet, amit nehez eszrevenni. Ha egy ilyen tolsulyos autoval mondjuk 50 km/h val belehajtunk egy ilyenbe, akkor tuti fejreallunk. Ugyhogy jobb a bekesseg, maradtunk a tenger feloli oldalon. Egyebkent apalykor sokkal jobb menni, olyankor gond nelkul lehet 70-80 km/h-val autozni. Egyetlen patak van, az Eli Creek (amit a `Fraser`s bitch`-nek is neveznek a sok baleset miatt), amelyiknel komolyan meg kell nezni mekkora a viz, mert dagalykor nem igazan lehet atkelni rajta. Kb. 50 km-t mentunk eszakra, kozben megneztuk a Maheno hajo roncsat, ami egy 1904-ben epult hatalmas tengerjaro hajo volt, a Titanic elott ez volt a legnagyobb hajo a foldon. 1935-ben feneklett itt meg, most mar csak kis resze latszik, de igy is nagyon izgalmas, ahogy ott rozsdallik a part szelen. Kis nezelodes utan tovabbindultunk, innen Jim vezetett, eleinte kicsit ijesztoen, nem egy vezetozseni, de azert belejott. 4 korul megerkeztunk a taborhelyunkre, megkerestuk a kis fakkal korulvett 5x5 m-es teruletet, ahova ki tudtuk fesziteni a ponyvankat, hogy legyen egy masodik vedelem is az eso ellen. Aztan felvertuk a satrakat, de igazabol mindegyik valahol kilogott a ponyva alol. Amikor kesz voltunk elkezdtuk eloszedni a vacsihoz a cuccokat. Ekkor ujra elkezdett esni az eso, ugyhogy a satraktol kicsit messzebb egy esovedett helyen aszatlnal kezdtek el fozni a lanyok. A ket angol lany Felicity es Maxine uraltak a teruletet, nem nagyon hagytak kiengedni a kezukbol a kezdemenyezest. Huztak a szajukat, hogy nem vettunk sonkat (a briefingen a srac mondott egy fottkrumplis receptet, amiben van sonka, es ahhoz kellett volna, de szamtalan mas dolgot is lehet csinalni az alapanyagokbol, ugyhogy nem ertettuk a szajhuzast). Aztan vegul csinaltak fott krumplit hagymaval, chilivel koretnek a hamburgerek meg chevapchichak melle. Jol teleettuk magunkat, bar kicsit zsufi volt az eso elol vedett 3x4 meteren fozni meg enni ket csoportnak (20 ember!). Vacsi utan az angol lanyok elvonultak, mint kesobb kiderult az autoba mentek lefekudni. Itt kezdodott a csoport ket reszre szakadasa. Ugyanis mindenki szivesen aludt volna a tuti esovedett autoban a padon, es ok egy kerdes nelkul bekoltoztek, mikozben a satruk fel volt verve a ponyva alatt, ezert nem volt eleg hely alatta... Mi 8-an sorozve beszelgetve vegul priman eltoltottuk az estet remelve, hogy elall az eso. Hat nem allt, vegul 10 korul lefekudtunk. Nehezen aludtunk el, hajnali 3ig nehezen aludtunk, mert zuhogott az eso. Aztan vegre elallt es akkor reggelig mar mely alom volt.hedbl
A ferrynk meg mindig esoben indult fel kilenckor. A kikotoben jol kibeszeltunk minden csapattarsunkat. Ut kozben bemutatkoztunk, van ket angol lany, kicsit idosebbek, mint mi, egy karakan, kicsit duci, szeplos londoni, meg egy nagyon fekete londoni, o is idosebb nalunk. Aztan van egy nemet fiu, Danival egyidos, meg egy lany, aki 20 eves. Ezek kerulgetik csak egymast, a fiu nagyon nem tetszik nekem, fennhordja az orrat, es ugy csinal, mintha mindent o tudna csak. Kicsoit aggodtam, hogy vegig o akar majd vezetni. a lannyal egyaltalan nem foglalkozik, nem is tudom miert vannak egyutt, mindenesetre fura. Van egy fiatal holland fiu, aki nagyon csendes, van egy idosebb Usa fiu, o meg tipikus szemuveges, joszandeku, kedves kisse ugyetlenke, aztan ket spanyol lany, ok szimpik.
Reggel papucsban indultunk, hogy az hadd azzon, aztan hidegnek talaltam, es zart cipore valtottam, de nem volt egyszeru elobanyaszni a kocsi tetejerol... Remelem nem fog esni egesz vegig.
Kilencre ertunk a szigetre, Dani vegul jol elbeszelgetett a fiukkal, es megbeszeltek, ki fog vezetni, es o kezdett. Ahogy kiertunk a kikotobol, meg egy kis szakaszon le volt szorva az ut murvaval, aztan homok... Nagyon erdekes elmeny volt, ahogy az esoben is erezheton eros motor ugy ment a homokban, mint az aszfalton. Az eso is segitett gondolom, igy egy kicsit kemenyebb lett a talaj. Az ut egy otthoni erdeszeti uthoz hasonlitott nagy kerekvagassal, meg huplikkal fuszerezve, ami az eso miatt kicsit lassitotta a kozlekedest, mert nem lehetett latni, hogy a godrok milyen melyek. Az elso celpontunk a Central Stationnak nevezett igazabol keresztezodes szeru valami, ahonnan eszak fele haladva a sziget belsejeben a McKenzie tohoz mentunk. A sziget kozepen (a sziget eszak deli tajolasu, hossza 100 km, szelessege 20) egy 50 m magas hegy van fantasztikus oserdovel, hatalmas fakkal, es bozottal. Itt vezetett az ut a tohoz. Az eso indulasunk ota szakadatlanul esett, ugyhogy kicsitt nyomott volt a tarsasag, bar az uton azert mar elkezdtunk vicccelodni, kalandnak fogva fel az egeszet. A McKenzie to tenyleg fantasztikus, hofeher homokkal korulveve es kitoltve, benne kristalytiszta viz (10-20 m a latotavolsag!), olyan tiszta, hogy inni lehet belole. Szerencsere az eso pont elallt amikor odaertunk, ugyhogy harman fiuk bementunk furdeni a toba. A tobbiek inkabb csak kivulrol szemleltek. Furdes utan visszamentunk a kocsihoz es a nagy ponyvat ami a kocsin volt kikotottuk egy pad fole, hogy vedve legyunk kicsit az esotol, es megebedeltunk (sonkas, sajtos szendvics). A tervnel fel oraval korabban indultunk tovabb, innen Lars a nemet srac vezetett. Hipihupis uton atertunk a sziget keleti oldalara Euringaba, ahol van egy resort nagy etteremmel, meg aszfaltozott uttal (itt at kellett kapcsolni ketkerekhajtasba). A zuhogo esoben elkondolkodtunk rajta, hogy itt maradunk-e inkabb ejszakara, vagy megyunk a terv szerint eszakra kempingezni. Persze kicsit draga lett violna a resort, uhogy feltoltottuk a viztartalyunkat, aztan raalltunk a beachre, es irany eszak. A tengerparton valo autozas nagyon erdekes, mert az apaly-dagaly valtozasa nagy hatast gyakorol a homok minosegere. Altalaban a vizhez minel kozelebb kell menni (ez volt az utasz az oregurtol), itt kemeny a homok, de vigyazni kell, hogy az ember ne menjen bele a sos vizbe, mert azt nagyon nem szeretik (ki van irva az autoba tobb helyen, hogy elveszitjuk a kauciot, ha sosvizbe megyunk; persze ahhoz nagyon bele kell menni, hogy azt rankfoghassak, meg egyebkent is nehezen elkerulheto). A kemeny homok utan egy puha homokresz kovetkezik, aztan a part fele megint egy kicsit kemenyebb. Igazabol a maganautosok altalaban ezen a parthoz kozelebb levo kemeny reszen mentek, de ket oka van, hogy mi megis a tengerhez kozel mentunk. Egyreszt a mi terepjaronk kerekei keskenyebbek voltak, mint a maganautoke, es messze nehezebbek is voltunk a 10 emberrel, meg a cuccokkal a teton, ugyhogy a puhabb homokban konnyebben elakadtunk volna. A masik komolyabb ok, hogy az egybefuggo 100 km beach-et kis patakok szabdaljak. A patak onmagaban nem gond, csak a vizuk kimossa a homokot, es a parthoz kozeli reszen kisebb 10-60 cm-es leszakadasokat eredmenyezhet, amit nehez eszrevenni. Ha egy ilyen tolsulyos autoval mondjuk 50 km/h val belehajtunk egy ilyenbe, akkor tuti fejreallunk. Ugyhogy jobb a bekesseg, maradtunk a tenger feloli oldalon. Egyebkent apalykor sokkal jobb menni, olyankor gond nelkul lehet 70-80 km/h-val autozni. Egyetlen patak van, az Eli Creek (amit a `Fraser`s bitch`-nek is neveznek a sok baleset miatt), amelyiknel komolyan meg kell nezni mekkora a viz, mert dagalykor nem igazan lehet atkelni rajta. Kb. 50 km-t mentunk eszakra, kozben megneztuk a Maheno hajo roncsat, ami egy 1904-ben epult hatalmas tengerjaro hajo volt, a Titanic elott ez volt a legnagyobb hajo a foldon. 1935-ben feneklett itt meg, most mar csak kis resze latszik, de igy is nagyon izgalmas, ahogy ott rozsdallik a part szelen. Kis nezelodes utan tovabbindultunk, innen Jim vezetett, eleinte kicsit ijesztoen, nem egy vezetozseni, de azert belejott. 4 korul megerkeztunk a taborhelyunkre, megkerestuk a kis fakkal korulvett 5x5 m-es teruletet, ahova ki tudtuk fesziteni a ponyvankat, hogy legyen egy masodik vedelem is az eso ellen. Aztan felvertuk a satrakat, de igazabol mindegyik valahol kilogott a ponyva alol. Amikor kesz voltunk elkezdtuk eloszedni a vacsihoz a cuccokat. Ekkor ujra elkezdett esni az eso, ugyhogy a satraktol kicsit messzebb egy esovedett helyen aszatlnal kezdtek el fozni a lanyok. A ket angol lany Felicity es Maxine uraltak a teruletet, nem nagyon hagytak kiengedni a kezukbol a kezdemenyezest. Huztak a szajukat, hogy nem vettunk sonkat (a briefingen a srac mondott egy fottkrumplis receptet, amiben van sonka, es ahhoz kellett volna, de szamtalan mas dolgot is lehet csinalni az alapanyagokbol, ugyhogy nem ertettuk a szajhuzast). Aztan vegul csinaltak fott krumplit hagymaval, chilivel koretnek a hamburgerek meg chevapchichak melle. Jol teleettuk magunkat, bar kicsit zsufi volt az eso elol vedett 3x4 meteren fozni meg enni ket csoportnak (20 ember!). Vacsi utan az angol lanyok elvonultak, mint kesobb kiderult az autoba mentek lefekudni. Itt kezdodott a csoport ket reszre szakadasa. Ugyanis mindenki szivesen aludt volna a tuti esovedett autoban a padon, es ok egy kerdes nelkul bekoltoztek, mikozben a satruk fel volt verve a ponyva alatt, ezert nem volt eleg hely alatta... Mi 8-an sorozve beszelgetve vegul priman eltoltottuk az estet remelve, hogy elall az eso. Hat nem allt, vegul 10 korul lefekudtunk. Nehezen aludtunk el, hajnali 3ig nehezen aludtunk, mert zuhogott az eso. Aztan vegre elallt es akkor reggelig mar mely alom volt.hedbl
2004. október 19., kedd
Childers, keszulodes Fraser Islandre, vasarlas 19th Oct 2004
Kedd. Reggel a piszkos kempingben ebredtunk, elmosogattunk, gyorsan osszejkeszultunk, aztan kimentunk a Pioneer Parkba reggelizni. Megette Kinga a maradek dinnyet, meg ettunk cornflakeset, aztan meg Childersbe elmentunk internetezni a konyvtarba, mert a multkor ingyen tudtunk itt egy orat maradni. Most en (Dani) elmentem internetezni, mert Kingus meg akart venni az olcsoboltban smile-os magnest, amivel az autoban rogziti a kepeslapokat (asszem mar 30 db van!). A konyvtaros most nem volt olyan jofej, ugyhogy csak negyedorara engedett a gephez. Megneztem a leveleket, meg hogy a Leko kikapott a Kramnyiktol, aztan el is telt a negyed ora, es Kinga meg sehol. Utanamentem a boltba, kicsit mar aggodtam, hogy merre lehet, de aztan meglett a boltban, csak nezelodott. Elbucsuztunk Childerstol, ami azert egesz maskepp kerult be az utielmenyeink koze, mint barmi mas hely Ausztraliaban. Sokkal otthonosabb, de megsem kellemes. Hat igen, ott nem nyaraltunk. Egy ora autozas utan leertuk Harvey Baybe, ami a Fraser Islandre meno turak kiindulopontja (innen mentunk balnat nezni is). A Fraser Island egy hatalmas (100 km x 25 km) homoksziget, a legnagyobb a vilagon. Eppen ezert autoutat nem lehet epiteni ra, mert mozog a talaj. Autout nelkul pedig Fraser a 4kerekmeghajtasu terepjarok Mekkaja. Turistakent haromfelekeppen lehet a szigetre jutni. Egy-ket napos idegenvezetett turaval, ilyenkor a szigeten talalhato Resortban alszik az ember es napkozben csoportban viszik korbe az embereket terepjaroval. Ez viszonylag draga, es nem igazan nyujtja a szabadsag erzeset, ezt kilottuk. A masodik lehetoseg, hogy sajat, vagy berelt terepjaroval mesz a szigetre pl. kettesben, vagy baratokkal es magad mesz ahova akarsz. Ilyenkor mindent magad dontesz el, es akar kettesben is mehetsz egy kis terepjaroval. Ez nagyon jol hangzik, de nagyon draga, harom napra 270 AUD korul, es erre meg rajon a kaja, benzin... A harmadik verzio a hatizsakos turistak koreben nagyon kedvelt utiforma. Ebben a verzioban egy hostel szervezi az embereket 9-11 fos csoportokba. A ceg berli a nagy (igy olcsobb) terepjarot (Toyota Landcruiser, 4.2l, 6 henger, diesel...). A 10 ember viszont teljesen magara van hagyva, tehat van 2-3 ember a csoportbol, aki vezeti a kocsit, magunk vesszuk a kajat, viszont minden felszerelest, plusz egy reszletes utitervet (ez lenyeges, mert a tengerparton, ami a fo kozlekedesi utvonal, csak dagalykor lehet kozlekedni) biztositanak. Ez a verzio a legolcsobb, igy harom napra 80 AUD + a kaja, benzin, biztositas meg 65 AUD. Tehat ez a legolcsobb, de vannak hatranyai. Egyreszt nem tudod, kik lesznek a kocsiban rajtad kivul, hogyan fogtok kijonni, masreszt kicsit tomegturizmus a maga fiatalos modjan. Vegul megis ezt valasztottuk az ar miatt (a valasztas mar Arlie Beachen megtortent, amikor megvettuk a csomagot a hajouttal egyutt). Szoval ma megerkeztunk a hostel-kempingbe (mar felfele jovet is itt aludtunk, es jo volt a tapasztalatunk veluk), es megbeszeltuk veluk, hogy akkor holnap megyunk a Fraserre, es hogy a ket nemet baratunk nem jon megse (Martin es Sandra mar tegnap elmentek). Legomboltak rolunk a penzt, aztan megbeszeltuk, hogy eligazitas 2-kor a barban. Addig meg volt 3 ora, ugyhogy lementunk a tengerpartra, vettunk hamburger hust, meg puffancsot, meg salatat es megsutottuk, aztan jol megettunk ket jo nagy hamburgert fejenkent. Jol teleraktuk a hasunkat. Szieszta gyanant Kinga ragasztgatta a fuzetet (titok, de csinal egy fuzetet, amibe be vannak ragasztgatva a szorolapokbol mindenfele kepek, meg ir melle es jo ki ismeretterjeszto fuzet lesz belole), en meg mentem a molora horgaszni. Van egy olyan csalihalfogo cuccom, hogy egy kb egymeteres damilra fel van fuzve hat kis horog, amin kis csillogo cucc van. Amikor egy honapja itt vettem, elso hasznalatra harom hal akadt a horgokra, ahogy bedobtam! Most egy orat acsorogtam, es semmi, kicsit most nem jo horgaszni, pedig mar egesz raereztem az izere. Mostanaban viszont nem nagyon fogok semmit. Na mindegy. Kettore visszamentunk a Fraser Escape Hostelbe, ahol vartuk az eligazitast. Egy nagy terembe fa padok meg asztalok vannak, az asztalokon egy-egy Fraser Island terkep. Szep lassan gyultunk, vegul 19 ember jott ossze, igy ket auto lett, egy 9 es egy 10 fovel. Egy srac egy oran keresztul magyarazta az altalanossagokat es a konkret utitervet, de valahogy azt ereztem, hogy olyan ez, mintha most egy ora oktatats utan menni kellene ejtoernyovel ugrani 4000 meterrol. Szoval meg elbeszelgettem volna a reszletekrol. Ezzel szemben ket csoportra oszlottunk, autok szerint. Kaptunk egy listat egy javasolt vasarlasi listaval es ennek megfelelo menuvel a harom napra. Errol beszelt meg egy kicsit, majd azt mondta, hogy akkor most magunkra hagy minket. Hat gyors volt mit ne mondjak. A csoportunk ebben a pillanatban 8 fobol allt, van ket spanyol lany, egy nagyon fekete lany es egy feher lany, asszem az USAbol, egy srac az usabol, meg egy masik srac nem tudom honnan es mi. A tarsosag viszonylag szimpatikusnak tunik, nem kaptunk ki harom nagy bulizos fiut, vagy ilyesmit, az nem lett volna jo. Egy nemet par meg uton volt ekkor, ok a megbeszeles vegere ertek oda. Szoval osszeult a csoport, kis hmmoges, aztan megtortem a csendet, es javasoltam, hogy beszeljuk vegig a menut, ki mit szeret, mit nem. Aztan felajanlottuk kingaval, hogy mi szivesen elmegyunk a vannel vasarolni. Ettol nagyon halasak lettek. Vegigbeszeltunk mindent, aztan osszeszedtuk a penzt (20 AUD fejenkent a kajara, es 50AUD kaucio). A vegere megjott a par is. Jott egy eleg nyers figura, hogy na akkor jojjon a ket ember aki vasarol. Mondtuk, hogy mi megoldjuk a vannel. Erre eleg agressziven elkezdett ervelni a mellett, hogy menjunk vele, es mondott minden baromsagot, hogy kulonben osszekeverednek a cuccok, meg hogy nekunk lesz rossz. Mindezt olyan alpari stilusban, hogy kinyilt a bicska azsebunkben. Na ezt jelenti a tomegturizmus. Sebaj, elmentunk vele, gondolva ha rossz helyre visz, akkor megyunk nelkule vasarolni. Vegul kirakott egy bevasarlokozpontban, hogy egy ora mulva a kapuban talakozunk. Na ezutan egy ora ket bevasarlokocsis bevasarlas indult a lista alapjan. Eleg stresszes, mert nem nagyon szoktunk 10 emberre vasarolni. Volt 200 dollarunk, kicsit tulcsurdoltunk, vegul 220 AUD (30.000 Ft) volt a szamla vege. Kijottunk a kozertbol, vartunk egy kicsit a buszra, aztan bepakoltunk. A sofor megint kitett magaert, annyival ment, hogy fogni kellett a dolgokat, nehogy kiboruljanak, elguruljanak. Vegul visszaertunk, kipakoltunk nagy tejesladakba (6-ba fertunk bele), majd fujtunk egy nagyot. Ott volt a kipakolasnal Jim a kicsit szerencsetlen kinezetu srac, es nagyon jofej volt, segiteni akart, de nem tudta felvenni a ritmust, gyorsan kipakoltunk. Aztan meg arra jart az egyik spanyol lany, megbeszeltuk veluk, hogy kicsit tulfizettunk, meg hogy minden megvan. Aztan kicsit sopankodtunk, mert az ido eleg ijeszto. A tegnapi vihar utan ma is felhos volt az eg, es delutan mar esett is az eso. Sajnos az elkovetkezo ket napra hasonlo idot josolnak, ami a helyieknek jo (10 honapja nem esett az eso!), nekunk eleg rosszul hangzik. Sebaj, nincs visszaut, legfeljebb kalandos lesz az ut. Azert nagyon kene napsutes, mert gyonyoru helyekre megyunk... Remeljuk csak neha lesz eso, es legfeljebb felhos lesz az eg. Mar az is jo lenne. Aztan most leultunk meg egy kicsit internetezni, mert nagyon sok mar az elmaradasunk. Kicsit elanyatlanodtunk a nagy porgestol meg az esotol, de a program jonak tunik, es a csoport is, ugyhogy ma meg filmvasarlas, mert nincs mar filmem a gepben, aztan nagy alvas lesz! Kovetkezo beszamolo harom-negy nap mulva. Uj kepek vannak fent!
2004. október 18., hétfő
Egszakadas, bekakkal 18th Oct 2004
Hetfo A reggeli ebrdes az agyunkban olyan, mintha otthon ebredtunk volna. Na jo,azert csak majdnem, de azert kellemes volt egyedul lenni egy kempingben. Ennek ellenere mashol akartunk reggelizni,mert asztalt nem talaltunk. Utkozben arrol beszelgettunk, hogyan utik el a wallabikat,mert mi is lattuk oket, de nem ugy tuntek, mint akik nagyon ugralhatnanak. Arra jutottuk, hogy lehet hogy a fenytol megrettennek az ut kozepen, es azert utikel oket,de nem volt kellemes tema, ezert elnapoltuk. Ha valakinek van otlete irja meg...
Reggelizohelyunk egy historic village mellett volt, egy muzeum elokertjeben, azt hiszem itt lehetett volna ingyen aludni, aram nelkul. Igy viszont van behutott dinnyenk is. Ez reggeliztuk, meg kiwit, Dani meg egy kis avokados kenyeret is, en nem szeretem...
Ma is eleg hosszu ut allt elottunk, 1770-be, meg Agnes Waterbe igyekeztunk, aztan Bundabergbe, mert az nagyon tetszett mindkettonknek,es Childersben akartunk aludni, a borsoszedos budos kempingben, mert ott maradt meg ket ingyen ejszakank, es ott lehet oltan csiptetos magnest kapni,amivel vegre fel tudom amjd rakni a sok sok kepeslapot a kocsi oldalara, hogy lassuk, milyen sok helyen voltunk mar. Szoval Gladstonetol 1770 kb. 200 km, aztan onnan Bundaberg meg 140, es onnan Childers kb 55. Ha meg nezelodni is akarunk, igyekeznunk kell. Az ut feleig Dani vezetett, aztan megint csereltunk.
1770 egy kis udulofalu, semmi nincs igazabol, csak egy domb, amit Cook kapitany eloszor meglatott, fent nevezett evben. Agnes Water ugyanilyen kis falu, azzalakulonbseggel, hogy itt vannak boltok, meg muzeum, meg konyvtar is, de meg mindig olyan kicsi, hogy Dani atment rajta, mert azt hitte,meg nem a varos,es nem akarta elhinni, hogy ennyi is lehet egy varos... 1770-ben felmasztunk a dombra,es Cookot nem, de delfineket lattunk, kb 500 meterre tolunk ugraltak a vizbol, fantasztikus elmeny volt megint latni ezeket a gyonyoru elolenyeket. Kb ennyi tortent itt,meg megneztuk amosdot, aztan a kajakozokat, hoztunk prospektust, es irany Bundaberg. Arra emlekeztunk, hogy 12 es 2 kozott van nyitva az a kocsma,ahol 4 dollarert lehet ebedelni. Siettunk, en vezettem, Dani aludt, es kicsivel 2 elott be is futottunk. Ut kozben lattuk a folyot a varosban, atjottunk a hidon, ezt mar kepeslapon lattuk. Rengeteg vitorlashajo all a folyopart kozeleben.
Az eben turheto, de olcso volt. Jolesett volna ejtozni, de inkabb setaltunk egyet. Fotoboltban kamerat nezegettunk, lehet kapni mar 600-700 dollarert jo kis gepeket, muszaj lesz venni egyet, szivem megszakad, ha arra gondolok, hogy Sydneyig nem tudok kepeket csinalni. Mindegy, tanulopenz.
Interneteztunk, vagy harom orat, aztan mar sotetben elindultunk Childersbe. Egesz nap borongos volt az ido, attol is voltunk nyomottak talan, de ahogy kiertunk a varosbaol, olyan vihar kerekedett, amilyet meg en nem is lattam talan. Az egen kereszte villamlott akkorakat, hogy nehany mpre nappalivilagossag lett, es ugy omlott az eso, hogy azon gondolkoztunk, megallunk valahol aludni. Bekek ugraltak ki az utra,azegyik, egy jokora csak ucsorgott az ut szelen, de epp kerekmagassagban. Nem bantottuk, remelem mas semment ra. Ez a videk ugyebar a cukornad kornyeke, es rengeteg kisebb vasut keresztezi az aszfaltutat. Lampaval ellatott keresztezodesek ezek, de akkora volt a vihar, hogy kiakadtak, es pirosan villogtaka fenysorompok. A sor, amibe kerultunk allt mar egy ideje, aztan, mivel nem jott semmi,egeysek meguntak a varakozast. Ezen felbatorodva mi is atvagtunk a sineken.
childersbe erve elallt az eso,es mire a koszos kempinghez ertunk, mar nyoma sem volt viharnak. George, aki mindehez ert,nem ugy mint a felesege,aki viszont ezt tudja, azt mondta, hogy nem esett nagyon naluk, de orulnek neki, mert mar regen nem esett. Aztan megkerdezte nincs e kedvunk holnap egy kis paradicsomszedeshez, Dani elgondolkodott rajta, en nem.
A szokasos helyre alltunk, vacsora a tabori konyhaban egy nemet fiu tarsasagaban, egyszeru, vagany gyerek. Leulni nem tudtunk, mert szetaztak a padok, igy allva ettunk, aztan furdes, meg egy kis olvasas, es alvas.
Reggelizohelyunk egy historic village mellett volt, egy muzeum elokertjeben, azt hiszem itt lehetett volna ingyen aludni, aram nelkul. Igy viszont van behutott dinnyenk is. Ez reggeliztuk, meg kiwit, Dani meg egy kis avokados kenyeret is, en nem szeretem...
Ma is eleg hosszu ut allt elottunk, 1770-be, meg Agnes Waterbe igyekeztunk, aztan Bundabergbe, mert az nagyon tetszett mindkettonknek,es Childersben akartunk aludni, a borsoszedos budos kempingben, mert ott maradt meg ket ingyen ejszakank, es ott lehet oltan csiptetos magnest kapni,amivel vegre fel tudom amjd rakni a sok sok kepeslapot a kocsi oldalara, hogy lassuk, milyen sok helyen voltunk mar. Szoval Gladstonetol 1770 kb. 200 km, aztan onnan Bundaberg meg 140, es onnan Childers kb 55. Ha meg nezelodni is akarunk, igyekeznunk kell. Az ut feleig Dani vezetett, aztan megint csereltunk.
1770 egy kis udulofalu, semmi nincs igazabol, csak egy domb, amit Cook kapitany eloszor meglatott, fent nevezett evben. Agnes Water ugyanilyen kis falu, azzalakulonbseggel, hogy itt vannak boltok, meg muzeum, meg konyvtar is, de meg mindig olyan kicsi, hogy Dani atment rajta, mert azt hitte,meg nem a varos,es nem akarta elhinni, hogy ennyi is lehet egy varos... 1770-ben felmasztunk a dombra,es Cookot nem, de delfineket lattunk, kb 500 meterre tolunk ugraltak a vizbol, fantasztikus elmeny volt megint latni ezeket a gyonyoru elolenyeket. Kb ennyi tortent itt,meg megneztuk amosdot, aztan a kajakozokat, hoztunk prospektust, es irany Bundaberg. Arra emlekeztunk, hogy 12 es 2 kozott van nyitva az a kocsma,ahol 4 dollarert lehet ebedelni. Siettunk, en vezettem, Dani aludt, es kicsivel 2 elott be is futottunk. Ut kozben lattuk a folyot a varosban, atjottunk a hidon, ezt mar kepeslapon lattuk. Rengeteg vitorlashajo all a folyopart kozeleben.
Az eben turheto, de olcso volt. Jolesett volna ejtozni, de inkabb setaltunk egyet. Fotoboltban kamerat nezegettunk, lehet kapni mar 600-700 dollarert jo kis gepeket, muszaj lesz venni egyet, szivem megszakad, ha arra gondolok, hogy Sydneyig nem tudok kepeket csinalni. Mindegy, tanulopenz.
Interneteztunk, vagy harom orat, aztan mar sotetben elindultunk Childersbe. Egesz nap borongos volt az ido, attol is voltunk nyomottak talan, de ahogy kiertunk a varosbaol, olyan vihar kerekedett, amilyet meg en nem is lattam talan. Az egen kereszte villamlott akkorakat, hogy nehany mpre nappalivilagossag lett, es ugy omlott az eso, hogy azon gondolkoztunk, megallunk valahol aludni. Bekek ugraltak ki az utra,azegyik, egy jokora csak ucsorgott az ut szelen, de epp kerekmagassagban. Nem bantottuk, remelem mas semment ra. Ez a videk ugyebar a cukornad kornyeke, es rengeteg kisebb vasut keresztezi az aszfaltutat. Lampaval ellatott keresztezodesek ezek, de akkora volt a vihar, hogy kiakadtak, es pirosan villogtaka fenysorompok. A sor, amibe kerultunk allt mar egy ideje, aztan, mivel nem jott semmi,egeysek meguntak a varakozast. Ezen felbatorodva mi is atvagtunk a sineken.
childersbe erve elallt az eso,es mire a koszos kempinghez ertunk, mar nyoma sem volt viharnak. George, aki mindehez ert,nem ugy mint a felesege,aki viszont ezt tudja, azt mondta, hogy nem esett nagyon naluk, de orulnek neki, mert mar regen nem esett. Aztan megkerdezte nincs e kedvunk holnap egy kis paradicsomszedeshez, Dani elgondolkodott rajta, en nem.
A szokasos helyre alltunk, vacsora a tabori konyhaban egy nemet fiu tarsasagaban, egyszeru, vagany gyerek. Leulni nem tudtunk, mert szetaztak a padok, igy allva ettunk, aztan furdes, meg egy kis olvasas, es alvas.
2004. október 17., vasárnap
Hol az utlevelunk? 17th Oct 2004
Vasarnap Reggel a ketagyas szobaban ebredni nagyon fura volt,mar elszoktunk attol, hogy szet lehet hagyni a dolgainkat, megis van helyunk mozogni. Ki is hasznaltuk a lehetoseget, aztan jol ossze kellett pakolnunk magunk utan...
Reggeli, fogmosas, meg miegymas utan nagyon gyorsan szerettunk volna elindulni, hogy minel elobb es minel tovabb jussunk delre, a Fraser Islandre akarunk ugyanis menni harom napra, es mar csak ket hetunk maradt, amit jol be kell osztani. A keszulodes nem ment villammodon, mert nekem a reggelek mindig nehezek, bar Dani surgetett, keves sikerrel.
Amig en a holmikat rendezgettem a kocsiban, addig o a ruhasszekrenyeket hozta vissza az ertekmegorzosszobabol. Vegre elindultunk, de eszunkbe jutott, hogy nem vettunk kepeslapot, pedig az nagyon fontos. Igy rogton meg is alltunk, es ha mar megalltunk, gondoltuk internetezunk is, ugyis lemaradasban vagyunk 5nappal. Del volt mire felalltunk a gepek elol, es ehesek is voltunk, igy a nagyon gyors es hosszu 2km utan a helyi bevasarloalkalmatossagban beszereztunk dinnyet (oktober kozepe van!), sajtos sonkas zsemleket, es egy kis edeset Dani kedveert. Megettuk a kocsiban a parkoloban, es aztan vegre huss.
Ketszaz km nagyon gyors megtetele utan, miutan mar Mackayt is elhagytuk, ahol vizet toltottunk, meg visitorcenterben is voltunk, DAni kerte, vezessek egy kicsit. Atultem, o meg rogton elaludt volna, ha nem kerem meg, hogy valami zenet probaljon meg kicsikarni a radiobol, maimar egy ideje csak furan recsegett. Kinyitotta a kesztyutartot, ahol amugy a cd lejatszot tartjuk, es nem volt ott. Szivunk megallt, ugyanis ez azt jelentette egyben, hogy minden fontos iratunk, lsd. utlevel, jogositvany, de az osszes cd lemezunk is Airlie Beachen maradt, a szefben egy szep kek zacskoban. Laza mozdulattal fordultam vissza,de nem nagyon gondoltuk megsem komolyan, hogy meg otszaz kmert autokazunk. Elso gondolatom az volt, hogy hivjuk fel Sandraekat, hogy elindultak-e mar. Ezt elvetettuk, mivel biztosak voltunk, hogy ahogy mondtak, mar kora reggel eljottek, hogy estere Hervey Bayben legyenek. A masodik gondolat, hivjuk fel a Magnums recepciosat, hogy adja oda a motyot egy buszsofornek, de ez sem tunt tul jo otletnek, mert hol, esmikor kapjuk meg, megiscsak egy utlevel... A harmadik: Hivjuk fel oket, es kerdezzuk meg mi az o elso gondolatuk. Dani kisebb kereses utan meg is talalta a telefonszamukat, aholgy a tuloldalon nagyon keszseges volt, azt ajanlotta,hogy hetfon postara adja. Igen de hova? Sydney meg egy kicsit odebb van azert, es addig jo lenne jogsival vezetni. Vegul abban egyeztek meg, hogy az Escapebe kuldik, ahol Hervey Bayben lakni fogunk, es pentekig ugyis ott leszunk. (milyen jo, hogy most epp tudjuk hol, meddig)
Semmi gond, menni fog. Felhivtuk a nenit Herveyben is, hogy jelentkezzunk a Fraser utra, es azt is megbeszeltuk vele,hogy csomag jon, meg minden, o is nagyon kedves volt. Vegre visszafordulhattam, es tovabbszaguldottunk.
A cel Rockhampton ahol tankolni,meg telefonalni szerettunk volna haza, es mar sotetedes szagot erztunk,amikor kifogyott az uzemanyag... Sebaj, van kis kanna, 10 literrel, betolt, tovabbmegy. Ez is kevesnek tunt, ugyhogy megalltunk meg egy kempingnel, ahol kurblis kut volt, itt is toltottunk.
A park elott vagy 100 rozetta papagaj enekelt, a tulaj bacsi kijott, hozott almat, es etette oket a kezebol. Dani is lelkesen probalta magahoz csabitani ezeket a szines madarakat. Az alma megtette a hatasat, anelkul, hogy erdekelte volna oket, hogy Dani neha megfogta oket, hogy nem is tudtak kiszabadulni aszoritasbaol, ettek akezebol. Volt olyan, amelyik a csorevel kapaszkodott fel a tenyerebe.
Rockhamptonba erve (ez egy jo nagy varos am, nem olyan mint eddig voltak...) Vegre megtalaltuk a coles-os kutat,ahol tankoltunk, joolcso volt, mert volt bonunk, amit le lehet vasarolni, ugy, hogy literenkent 4 centtel olcsobb.
Aztan kerestunk fulket, es beszeltunk majdnem minden csaladtagunkkal. Pali, Mari, Peti, Feri, Matyi, Markus, Mami, Mano, Csilla, Hallo.
Jo megterhelo egy egy ilyen beszelgetes, azt sem tudjuk utana, hogy mi a kovetkezo lepes. Raadasulsotet is volt, es olya jo volt hallani, hogy otthon keszul a vasarnapi ebed. Mindenki mondta, hogy mehetunk, toltottcsirket, almaspitet enni. Haaat, meggondolando.
A beszelgetes elott faradtak voltunk, de utana ugy felebredtunk, hogy ugy dontottunk, megyunk meg egy kicsit tovabb, es kozben mindneki elmesli, mit beszelt a csaladokkal.
A sototben lattunk ket nyuszit, meg ket wallabit is az ut mellett ucsorogni, es nem volt nagyon jo erzes, hogy futhattak is volna, ugyhogy eleg hamar elszallt a batorsagunk, nyitva tartottuk aszmeunket, hatha talalunk egy kempinget. Nemsokkal Gladstone elott az ut mellet volt is egy, a tulaj eppen zuhanyzasbol jott vissza. Mi voltunk aznap este az egyetlen ottalvok, es nagyon orulhetett nekunk, mert a legjobb helyet kaptuk, es diszkivilagitotta nekunk a vizesblokkot is.
Vacsoraido mar jocskan elmult, ehesek voltunk nagyon, ettunk konzerv spagettit, emi olyen volt, mintha nagyon nagyon szetfoztek volna, Dani ket falat utan elovett egy chilisbabot... En azert megettem, mert nem dobunk ki semmit! Zuhanyzas, aztan szundi.
Reggeli, fogmosas, meg miegymas utan nagyon gyorsan szerettunk volna elindulni, hogy minel elobb es minel tovabb jussunk delre, a Fraser Islandre akarunk ugyanis menni harom napra, es mar csak ket hetunk maradt, amit jol be kell osztani. A keszulodes nem ment villammodon, mert nekem a reggelek mindig nehezek, bar Dani surgetett, keves sikerrel.
Amig en a holmikat rendezgettem a kocsiban, addig o a ruhasszekrenyeket hozta vissza az ertekmegorzosszobabol. Vegre elindultunk, de eszunkbe jutott, hogy nem vettunk kepeslapot, pedig az nagyon fontos. Igy rogton meg is alltunk, es ha mar megalltunk, gondoltuk internetezunk is, ugyis lemaradasban vagyunk 5nappal. Del volt mire felalltunk a gepek elol, es ehesek is voltunk, igy a nagyon gyors es hosszu 2km utan a helyi bevasarloalkalmatossagban beszereztunk dinnyet (oktober kozepe van!), sajtos sonkas zsemleket, es egy kis edeset Dani kedveert. Megettuk a kocsiban a parkoloban, es aztan vegre huss.
Ketszaz km nagyon gyors megtetele utan, miutan mar Mackayt is elhagytuk, ahol vizet toltottunk, meg visitorcenterben is voltunk, DAni kerte, vezessek egy kicsit. Atultem, o meg rogton elaludt volna, ha nem kerem meg, hogy valami zenet probaljon meg kicsikarni a radiobol, maimar egy ideje csak furan recsegett. Kinyitotta a kesztyutartot, ahol amugy a cd lejatszot tartjuk, es nem volt ott. Szivunk megallt, ugyanis ez azt jelentette egyben, hogy minden fontos iratunk, lsd. utlevel, jogositvany, de az osszes cd lemezunk is Airlie Beachen maradt, a szefben egy szep kek zacskoban. Laza mozdulattal fordultam vissza,de nem nagyon gondoltuk megsem komolyan, hogy meg otszaz kmert autokazunk. Elso gondolatom az volt, hogy hivjuk fel Sandraekat, hogy elindultak-e mar. Ezt elvetettuk, mivel biztosak voltunk, hogy ahogy mondtak, mar kora reggel eljottek, hogy estere Hervey Bayben legyenek. A masodik gondolat, hivjuk fel a Magnums recepciosat, hogy adja oda a motyot egy buszsofornek, de ez sem tunt tul jo otletnek, mert hol, esmikor kapjuk meg, megiscsak egy utlevel... A harmadik: Hivjuk fel oket, es kerdezzuk meg mi az o elso gondolatuk. Dani kisebb kereses utan meg is talalta a telefonszamukat, aholgy a tuloldalon nagyon keszseges volt, azt ajanlotta,hogy hetfon postara adja. Igen de hova? Sydney meg egy kicsit odebb van azert, es addig jo lenne jogsival vezetni. Vegul abban egyeztek meg, hogy az Escapebe kuldik, ahol Hervey Bayben lakni fogunk, es pentekig ugyis ott leszunk. (milyen jo, hogy most epp tudjuk hol, meddig)
Semmi gond, menni fog. Felhivtuk a nenit Herveyben is, hogy jelentkezzunk a Fraser utra, es azt is megbeszeltuk vele,hogy csomag jon, meg minden, o is nagyon kedves volt. Vegre visszafordulhattam, es tovabbszaguldottunk.
A cel Rockhampton ahol tankolni,meg telefonalni szerettunk volna haza, es mar sotetedes szagot erztunk,amikor kifogyott az uzemanyag... Sebaj, van kis kanna, 10 literrel, betolt, tovabbmegy. Ez is kevesnek tunt, ugyhogy megalltunk meg egy kempingnel, ahol kurblis kut volt, itt is toltottunk.
A park elott vagy 100 rozetta papagaj enekelt, a tulaj bacsi kijott, hozott almat, es etette oket a kezebol. Dani is lelkesen probalta magahoz csabitani ezeket a szines madarakat. Az alma megtette a hatasat, anelkul, hogy erdekelte volna oket, hogy Dani neha megfogta oket, hogy nem is tudtak kiszabadulni aszoritasbaol, ettek akezebol. Volt olyan, amelyik a csorevel kapaszkodott fel a tenyerebe.
Rockhamptonba erve (ez egy jo nagy varos am, nem olyan mint eddig voltak...) Vegre megtalaltuk a coles-os kutat,ahol tankoltunk, joolcso volt, mert volt bonunk, amit le lehet vasarolni, ugy, hogy literenkent 4 centtel olcsobb.
Aztan kerestunk fulket, es beszeltunk majdnem minden csaladtagunkkal. Pali, Mari, Peti, Feri, Matyi, Markus, Mami, Mano, Csilla, Hallo.
Jo megterhelo egy egy ilyen beszelgetes, azt sem tudjuk utana, hogy mi a kovetkezo lepes. Raadasulsotet is volt, es olya jo volt hallani, hogy otthon keszul a vasarnapi ebed. Mindenki mondta, hogy mehetunk, toltottcsirket, almaspitet enni. Haaat, meggondolando.
A beszelgetes elott faradtak voltunk, de utana ugy felebredtunk, hogy ugy dontottunk, megyunk meg egy kicsit tovabb, es kozben mindneki elmesli, mit beszelt a csaladokkal.
A sototben lattunk ket nyuszit, meg ket wallabit is az ut mellett ucsorogni, es nem volt nagyon jo erzes, hogy futhattak is volna, ugyhogy eleg hamar elszallt a batorsagunk, nyitva tartottuk aszmeunket, hatha talalunk egy kempinget. Nemsokkal Gladstone elott az ut mellet volt is egy, a tulaj eppen zuhanyzasbol jott vissza. Mi voltunk aznap este az egyetlen ottalvok, es nagyon orulhetett nekunk, mert a legjobb helyet kaptuk, es diszkivilagitotta nekunk a vizesblokkot is.
Vacsoraido mar jocskan elmult, ehesek voltunk nagyon, ettunk konzerv spagettit, emi olyen volt, mintha nagyon nagyon szetfoztek volna, Dani ket falat utan elovett egy chilisbabot... En azert megettem, mert nem dobunk ki semmit! Zuhanyzas, aztan szundi.
2004. október 16., szombat
Airlie Beach, Magnums 16th Oct 2004
Szombat Reggeli utan meg egy kicsit lehetett lubickolni, de csak Dani ment, nekem meg mindig hideg a viz itt a stingersuitban. A kamerat tegnap megprobaltuk bekapcsolni este, de sajnos meg sem ntekkent. Ma reggel nemi eletjel utan feladta. azert biztato, hogy valami nyoszorges van belul, hatha lesz ereje meg tobbre is. Ha kimegyunk, keresunk egy kis csavarhuzot, szetszedjuk, es kiszaritgatjuk...
Mikor mindenki visszajott a nezelodesbol, kilenc orakor elinultunk. Sajnos a szel teljesen elult, igy motorral mentunk csak, ami kar, mert sokkal jobb, (mar tudom) szellel menni, es nem a zugo motort hallagatni. A kovetkezo allomas egy kisebb obol volt, ahol egy hajo is alt, amirol merulni lehetett volna, de 70 dollarert egy kicsit soknak talaltuk, igy nem mentunk, csak snorkellel. Itt joval melegebb volt a viz, es volt nehany szep korall is, sok olyan kagylo, ami fesuszeruen bezarodik, ha hozzaernek, kulonben sok fele szinu, kek, zold, lila, es puhanak tunik a belseje. Itt ebedeltunk, aztan meg napoztunk kicsit, es delben elindultunk visszafele, mert Donna kisse aggodott, hogy visszaerjunk negyre a kikotobe, ugyanis a szel meg mindig nem akart elokerulni, motorral pedig eleg lassuak vagyunk.
Furcsa volt, hogy mar vege az utnak, meg akkor is, ha meg negy orat lehetunk a fedelzeten. Jol neztunk ki, ahogy mindenki kihasznalta az utolso perceket is, es fekudt a napon... Lattunk ujra teknosoket, es sok sok hajot, de azt hiszem nem tulzas, ha azt mondom, a mienk volt a legszebb mind kozul. Regimodi, es gyonyoru.
Mielott partot ertunk volna, osszegyujtottuk a cimeketa nemetektol, aztan Donna mindenkit a fedelzetre hivott, es elkoszont tolunk azzal, hogy este 7re foglaltak egy asztalt a Magnumsban, ahol aludni is fogunk majd, ha van kedvunk, menjuk, es mulassunk veluk. Jo otlet es kedves gesztus. A nemetekkel mar amugy is beszeltuk, hogy iszunk egy sort, mert Sabineek nyolckor indulnak busszal Townsville fele, mert Andre holnap roncsot merul. Szoval vegul abban maradtunk, hoyg hatkor talalkozunk veluk a foglalt asztalnal, addig mindnenki osszeszedi magat.
Elso dolgunk a parton a fotosboltbol csavarhuzot kerni, szet is szedtuk, meg is fujkodtuk, de sajnos semmi eredmenye nem lett. Majd elvisszuk szerelohoz, de nekem az lenne a legmegnyugtatobb, ha ez minel hamarabb megtortenne.
A Magnumsban elkertuk a szallasunk kulcsat, kihoztuk a kocsit a parkolobol, es nagyon nagyon faradtan megkerestuk a szobankat. Egy dzsungel kozepen hid vezet a hazakhoz, az elsok dormitorik, vagyis sokagyas kozos szobak, aztan emeletes epuletekben vannak a ketagyas szobak, harom szobara jut egy wc, es zuhany. A szoba kellemes, van benne huto, es legkondi is, amik csak akkor mukodnek, ha benne vagyunk mert a kucson van az elektromos aramot elindito zar. az agy vasbol van, es nagyon nyikorog, szetszedtuk, igy a szoba kozepere kerult a vaza, most ugy nez ki a szoba, mint atomtamadas utan... A szel, a viz, es a jo levego megtette hatasat, en csak arra vagytam, hogy lezuhanyozzak, es lefekudjek kicsit. Dani meg felhozta a kocsibaol a hutenivalokat, aztan o is zuhanyzott, es eldolt. Hat utan nem sokkal feltapaszkodtunk, es lementunka nemetekhez. Mar ott voltak, egy korso szangria, meg egy korso sor kisereteben, rendeltek pizzat. Dani is hozott sort, meg rendeltunk mi is pizzat, beszelgettunk nevettunk. Vartuk, hogy mikor fognak befutni a tobbiek. Fel nyolckor atneztunk ahhoz az asztalhoz, ahol lenniuk kellett volna, de nem voltak. Mondjuk nem is nagyon szamitottam ra, hogy masok is eljonnek, de azert jo lett volna. nyolckor elmentek Andreek is, aztan meg egy kicsit ultunk Martinnal es Sandraval, majd szundi. Fura ez a par, Sandra velunk egyidos, es szerintem kedves lany, Martin meg olyan csavargoszeru, csapodik ide oda, kilenc eve vannak egyutt, de Sandra ket honappal elobb hazamegy, mert neki kevesebb a penze, mint a fiunak... Ok tudjak. Mindenesetre megbeszeltuk, hogy ok is akarnak jonni a Fraserre, es egyutt jo lenne, de ok kicsit elobb indulnak mint mi, es majd telefonon egyeztetunk, ki mikor hol van. Azert jo lenne legalabb 2 embert ismerni a 11bol, akikkel leszunk majd a kocsiban.
Mikor mindenki visszajott a nezelodesbol, kilenc orakor elinultunk. Sajnos a szel teljesen elult, igy motorral mentunk csak, ami kar, mert sokkal jobb, (mar tudom) szellel menni, es nem a zugo motort hallagatni. A kovetkezo allomas egy kisebb obol volt, ahol egy hajo is alt, amirol merulni lehetett volna, de 70 dollarert egy kicsit soknak talaltuk, igy nem mentunk, csak snorkellel. Itt joval melegebb volt a viz, es volt nehany szep korall is, sok olyan kagylo, ami fesuszeruen bezarodik, ha hozzaernek, kulonben sok fele szinu, kek, zold, lila, es puhanak tunik a belseje. Itt ebedeltunk, aztan meg napoztunk kicsit, es delben elindultunk visszafele, mert Donna kisse aggodott, hogy visszaerjunk negyre a kikotobe, ugyanis a szel meg mindig nem akart elokerulni, motorral pedig eleg lassuak vagyunk.
Furcsa volt, hogy mar vege az utnak, meg akkor is, ha meg negy orat lehetunk a fedelzeten. Jol neztunk ki, ahogy mindenki kihasznalta az utolso perceket is, es fekudt a napon... Lattunk ujra teknosoket, es sok sok hajot, de azt hiszem nem tulzas, ha azt mondom, a mienk volt a legszebb mind kozul. Regimodi, es gyonyoru.
Mielott partot ertunk volna, osszegyujtottuk a cimeketa nemetektol, aztan Donna mindenkit a fedelzetre hivott, es elkoszont tolunk azzal, hogy este 7re foglaltak egy asztalt a Magnumsban, ahol aludni is fogunk majd, ha van kedvunk, menjuk, es mulassunk veluk. Jo otlet es kedves gesztus. A nemetekkel mar amugy is beszeltuk, hogy iszunk egy sort, mert Sabineek nyolckor indulnak busszal Townsville fele, mert Andre holnap roncsot merul. Szoval vegul abban maradtunk, hoyg hatkor talalkozunk veluk a foglalt asztalnal, addig mindnenki osszeszedi magat.
Elso dolgunk a parton a fotosboltbol csavarhuzot kerni, szet is szedtuk, meg is fujkodtuk, de sajnos semmi eredmenye nem lett. Majd elvisszuk szerelohoz, de nekem az lenne a legmegnyugtatobb, ha ez minel hamarabb megtortenne.
A Magnumsban elkertuk a szallasunk kulcsat, kihoztuk a kocsit a parkolobol, es nagyon nagyon faradtan megkerestuk a szobankat. Egy dzsungel kozepen hid vezet a hazakhoz, az elsok dormitorik, vagyis sokagyas kozos szobak, aztan emeletes epuletekben vannak a ketagyas szobak, harom szobara jut egy wc, es zuhany. A szoba kellemes, van benne huto, es legkondi is, amik csak akkor mukodnek, ha benne vagyunk mert a kucson van az elektromos aramot elindito zar. az agy vasbol van, es nagyon nyikorog, szetszedtuk, igy a szoba kozepere kerult a vaza, most ugy nez ki a szoba, mint atomtamadas utan... A szel, a viz, es a jo levego megtette hatasat, en csak arra vagytam, hogy lezuhanyozzak, es lefekudjek kicsit. Dani meg felhozta a kocsibaol a hutenivalokat, aztan o is zuhanyzott, es eldolt. Hat utan nem sokkal feltapaszkodtunk, es lementunka nemetekhez. Mar ott voltak, egy korso szangria, meg egy korso sor kisereteben, rendeltek pizzat. Dani is hozott sort, meg rendeltunk mi is pizzat, beszelgettunk nevettunk. Vartuk, hogy mikor fognak befutni a tobbiek. Fel nyolckor atneztunk ahhoz az asztalhoz, ahol lenniuk kellett volna, de nem voltak. Mondjuk nem is nagyon szamitottam ra, hogy masok is eljonnek, de azert jo lett volna. nyolckor elmentek Andreek is, aztan meg egy kicsit ultunk Martinnal es Sandraval, majd szundi. Fura ez a par, Sandra velunk egyidos, es szerintem kedves lany, Martin meg olyan csavargoszeru, csapodik ide oda, kilenc eve vannak egyutt, de Sandra ket honappal elobb hazamegy, mert neki kevesebb a penze, mint a fiunak... Ok tudjak. Mindenesetre megbeszeltuk, hogy ok is akarnak jonni a Fraserre, es egyutt jo lenne, de ok kicsit elobb indulnak mint mi, es majd telefonon egyeztetunk, ki mikor hol van. Azert jo lenne legalabb 2 embert ismerni a 11bol, akikkel leszunk majd a kocsiban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
